összegzés feminizmusról és transzokról

Milyen jó, hogy nincs már veszítenivalóm az úgynevezett feminizmusban, így nincs bennem zavar, gát vagy félelem, hogy ezt megírjam. Sőt, hát… mitől is féltem én régebben?

Tegnapelőtt, március 31-én volt a transz láthatóság világnapja. Tegnapi hír pediglen, hogy Semjén Zsolt törvényjavaslata egy nagyobb csomagban az, hogy a nyilvántartásban eztán a születési nem szerepeljen, amit nem lehetne megváltoztatni (minthogy azt nem is lehet). A 444.hu megfogalmazása: “megszüntetik a nemváltás feltüntetését az okiratokban” (ettől még nem tilos, úgy élsz és azt műttetsz, amit akarsz, csak nem hivatalos). Ez egyelőre javaslat, valószínű, hogy átmegy, de több lépcső kell ezekben az egyszerűsített időkben is.

Rengeteg érzelem, indulat van a reakciókban, kevés érvet és higgadtságot olvasok. Ónodi Adél azt mondja, “eltörlik a nem- és névváltoztatás lehetőségét”, és így ő majd vajon újra férfinak számít?

Antoni Rita szerint

Megdöbbent a járvánnyal kevert érzelmi zsarolás, és persze értem a vádat, hogy kik azok a feministák.

És

Remélem, most mindenki, aki az elmúlt 4-5 évben életvitelszerűen baszogatta a transz embereket, jól érzi magát.

És

A reményt elvenni egy amúgy is reményvesztett időszakban, ennél nagyobb szemétség aligha képzelhető el.

És

És továbbra is tartom, hogy mindez kisebb eséllyel történt volna meg, ha nem tesszük még progresszív oldalon is legitim vita tárgyává a transz emberek nemének elismerését (és létezésének hitelességét). És nehogymár még azokra legyen kenve a (z amúgy sosem létezett) női egység megbontása, akik nem tűrték mosolyogva ezt a ‘respectable bigotry’-t. Agyrém.

Annyira szomorú, hogy valaki, akit az isten ésszel, igazságérzettel, jóakarattal, íráskészséggel áldott meg, ilyenre pazarolja. És hisz benne. Én tudom, hogy hisz benne. Mint aki valaha elindult, ment, mendegélt, és nem fordul vissza, mert már annyira messze jár.

Nem gondolom, hogy Ritának igaza van, és hogy igazán ő se gondolja, hogy zavarja ama nevezetes kiközösítős-elűzős bully, arra ez az utolsóként idézett, önerősítő-igazoló komment is rámutat.

Muszta Cecília nevű kommentelő írja (majd törli), hogy “nincs több békés elvegyülés, mostanól no mercy a terfeknek”, és ő Svédországba folyamodik menedékjogért.

Ez egy őrület, hogy nektek mindig kell valaki hibás, és az nem Semjén vagy a teljhatalom, hanem a feminista társaitok lesznek! Ilyenkor érzem, hogy milyen nőellenes ez az egész, életellenes, másvélemény-ellenes.

A célozgatva említett nők nem bántottak embereket és nem is felelősek Semjén Zsolt javaslatáért vagy a konzervatív genderellenes lépésekért. Hanem:

1. nem gondolják feministaként dolguknak a transzügy tolását, ezt nem gondolják fóbiának (én sem),

2. általában sem álltak be a liberális konszenzusba,

3. nem hagyták magukat űzni és provokálni, “nem tűrték mosolyogva”,

4. alapos elvi bírálatuk van az ügyben: nem lehet egy – mégoly erős – személyes, belső érzet a nemi hovatartozás alapja: nőnek lenni nem egy életforma,

5. nem vállalják, hogy “á egyenlő bé egyenlő cé”, vagyis azt, hogy ha ők feministák és LMB-szolidárisak, akkor ebből következik a T jogküzdelem is, és hogy ne lehetne kritikájuk,

6. mint azt már említettem, pont őket csinálták ki, vonták vád- és pletykazápor alá a többségi – transzügyileg közömbös-jóhiszemű és a hithű, képzett, militáns – liberális feministák, elképesztő rosszakarattal, képmutatóan, kíméletlenül – és amit nem tudok elfelejteni: hogy ezt az egészet élvezték.

Nem tudom, mindenki érti-e, mi az elvi ellentét lényege. Néha azt gondolom, “ki nem lát át ezen, annyira egyértelmű”, máskor meg újra kedvem van elmagyarázni a 101-et. Nemrég, egy évvel ezelőtt még én is ártalmatlan, egalitárius ügynek gondoltam a transz érdekképviseletet, ismeretterjesztést. Írtam is róla, kötelezőnek hittem a fogalmi készletet, érveket, és amikor már nem, amikor gyanúm lett és sok ellentmondást érzékeltem, akkor is féltem kiállni:

Ti engem átvertetek. Ti azt mondtátok, hogy ez jó ügy. Ti engem behúztatok.

Megrendítő, új élményem és állapotom: szabad vagyok. Emondhatom, ami nekem összeállt, és ami nem érdekből adódó álláspont. Terekből, szervezetekből kinyomni nem tudnak, minthogy 2015 óta nem vagyok semmi ilyesmiben.

Tehát.

Akiket elítélőleg TERFként emlegetnek, akik most a hibásak lennének, azok a radikális baloldali feminizmus képviselői: szerintük a biológiai (kromoszomális, születéskori) nem a nő és férfilét alapja, az egyenlőtlenség gyökere pedig a biológiai (reprodukciós, testi) különbség. Strukturális a gond, a rendszer a baj: a patriarchális kapitalizmus. Az egyéni, belső igazságok képviselete jegyében folytatott harc nem lényegi, nem bontja le az egyenlőtlenség struktúráit, hanem töredezetté válik, önös nyafiszintre viszi le az erőket, figyelmet, elkötelezettséget.

Amit én is lassan értettem meg: a transzinkluzív feminizmus és a transzinkluzív leszbikusság, pontosabban egyes transznők követelőzése, sőt, maga a diszkrimináció tilalma is nők elleni visszaélésekre nyit lehetőséget, PONT EZÉRT AKARJÁK ANNYIRA. Röviden: szép az elméleti egyenlőség, az identitás tisztelete, de ne menjen zárt női terekbe az, akinek fasza van. Ne akarja a tövét nőkkel szőrteleníttetni, majd e (szegény, bevándorló) nőket jogi úton kicsinálni*; ne fogdosson nőket, ne legyen lánykollégiumi nevelőtanár, cserkészkiránduláson kísérő, női börtönben cellatárs, vécében fülkeszomszéd; ne vesse fel leszbi buliban, hogy most őt is leszophatná valaki, egyáltalán ne legyen fasszal leszbikus – különösen ne követeljen szexuális vonzalmat, lásd “pamutplafon“.

Az meg egészen hányás, ahogy transzok és melegek ügyét (és egyébként a kövérek ügyét is) jóemberkedve tűzik marketingzászlajukra a legagresszívebb kapitalisták, hogy tisztára mossák vele mocskos lényegüket, ennek ad teret például a Wmn.hu és más, haladónak mondott női felületek (ezek a cégek a szponzoraik). Így lesz a kapitalizmus menő, haladó, szexi. Az emberi jogokért, identitásokért való küzdelem így válik díszletté.

Ezért nem ügyei a transzok ezeknek a feministáknak (TERF: Trans Exclusionary Radical Feminist, ez liberális defaulttal szitokszó amúgy). A mérsékeltebb, nem annyira antikapitalista feministák sem okvetlen vállalják magukra a transz érdekképviseletet, mert ez számukra is életidegen, fura importcucc a műveltnyugatról, törpe kisebbség ügye, ráadásul kötelező: “a transznők is nők, ha te is feminista vagy, értük is dolgozol”, “a transznőgyűlölet is nőgyűlölet”. Meg aztán, mi van a transz férfiakkal, miért nem ők csinálják a botrányt sem itt, sem a tengeren túl – csak nem azért, mert ők nőként szocializálódtak, és eszükbe se jut feszkózni, illetve pénzük sincs?

Ja, itt vannak azok a híres transznők, akiknek van pénzük, és keményen lobbiztak a transz intézményekért, törvényekért is elnököknél és jelölteknél:

https://thefederalist.com/2018/02/20/rich-white-men-institutionalizing-transgender-ideology/, lásd még ebben a hosszú posztban a link melletti vonatkozó részletet: beszélgetünk

Zsarolás is van, így válnak eszközzé a naiv nők: ki ne sajnálná őket? Én is így jártam: a transzok depressziósak, öngyilkossági késztetéseik vannak, akadályokba, elutasításba ütköznek, a pornóban végzik, nincs pénzük az átalakításra. A nőknél is nehezebb az életük, még szülni sem tudnak, a menstruációt is mesterséges hormonokkal kell modellezniük, plusz a kirekesztés, nem találnak párt.

Lassan a heteró “cisznők” válnak boldog, elégedett, gonosz elnyomókká.

Vajon miért nem a valódi ellenséget, a patriarchátust és a férfiakat bírálják, nyúzzák a transz aktivisták? Mi ez az erőszakoskodás, hogy “fogadjatok be minket, mi is nők vagyunk”? Miért nők, feministák között csinálják a feszkót? Bizonyos eredményeket persze el lehet érni nyomással, fenyegetéssel, jogszabálylengetéssel: a bérkülönbségek felszámolására vagy a családon belüli erőszak ellen beválik, na de elfogadást, nemi vonzalmat, szívélyességet követelni…? Miért vádaskodnak transzfóbiával, ha valaki nem tolja és “affirmálja” őket, miért ülnének bele mások munkájába, történetébe? Miért kell elvenni a feministák tereit, szavait, közösségeit, médiafelületét, támogatását, erkölcsi legitimitását a saját céljaikra – pont ahogyan a lusta-kövér-lelkileg sérült önigazolók használják (járatják le) az egyenlőség ügyét és a feminizmust, sőt, a fekete polgárjogi mozgalom kereteit?

A feminista (és mindenféle nem-konzervatív, progresszív szereplő) hisz a nemek szabad megélhetőségében, a sokféleségben, elkötelezett homoszexuális jogvédő is, és nem ítéli meg azt, aki nem felel meg a merev nemiszerep-elvárásoknak, de közülük a transzkritikusak azt állítják: hogy valaki nőnek érzi magát, szereti a női ruhákat, még nem teszi őt nővé. A szexuális visszaélés, ráerőltetés, molesztálás pedig undorító, nem kérünk belőle, akkor sem, ha az elkövető állítja: ő még nagyobb áldozat.

Az elnyomottság mint fegyver. Egózó, fárasztó, követelőző mondatok. Mindenek fölé emelt identitás, amelyet mondanak, szuggerálnak folyton. Sok koncepciózus ellenvideó van a konzervatívoktól olyan kamaszokról, akik megbánják a tranzíciót, de mondjuk emellett a detransz videó mellett nehéz elmenni. Ők biztosan nem divattranszok:

A transz átmenet nem olyan, mint amikor emós vagy, és hülyén néz ki a festett, fekete hajad, aztán észhez térsz és elmész szőkén egy bankba dolgozni, mert itt visszafordíthatatlan beavatkozásokról, hormonhatásokról van szó.

És jönnek az újabb identitások, a hologramokkal házasodás is megvolt, ne legyen kételyetek: vannak transzkorú és transzfogyatékos emberek is. Az átlagembernek mindez érthetetlen, az életét nem befolyásolja, úgy van vele, hogy persze, mi lesz a transzokkal, ez is egy kérdés, nem akar ő bántani senkit, de mi lesz a vastüdővel élőkkel, az üvegcsontúakkal? Mindenkit az érdekel, ami érinti.

*

Nyitottan, kíváncsian fordultam tavaly ilyenkor a téma felé, sok melót tettem bele. Amikor viszont ez az írásom kikerült Blanka facebookoldalára, akkor nekem estek, kielemezgettek, transzfóbiával vádoltak, pedig világosan megírtam, miért ilyen a poszt szerkezete.

Ti tettetek TERFfé. TERF vagyok.

Egyszerre ügy az, hogy ők transzok, ez ilyen szerelmetesen van mindig hangoztatva, de másrészt nem szabad firtatni, csak mint üdvözlendő jogot, a nőség különbségét nem, hiszen ő is nő, valódi nő. Ha idejön valaki egy női nickkel, akkor nekem három év, mire leesik, hogy a nick mögött transznő van, ő ír militáns, “mi nők majd győzelemre jutunk” kommenteket, egy olyan posztra, amely a békéről szólt.

Én nem kételkedem Antoni Rita jóindulatában, de azt tudom, hogy neki ez a téma személyes beakadás, mint ahogy az edzésügyben – a sportolásom nyilvánossá és szinte mozgalommá tételében – való kioktatásom is személyes. Nem elvi, nem érdekmentes.

Az én személyes tanulságom pedig az, és rendkívül fontos, érlelő tanulság ez: soha többet nem hagyom, hogy rámakasztgassanak témákat, ügyeket, feladatokat (nem írok ingyen, nem írok más helyett, például), és nem hagyom, hogy zsaroljanak érzelmileg, “segítséget, támogatást” kérjenek. Még azt se hagyom, hogy valaki, aki látja, hogy én hogyan, milyen életben edzek (ebből inspirálódik), az nekem adja elő, tőlem várjon vigaszt, jóváhagyást, amiért ő évek óta nem kezd semmit magával.

Hogy komolyan vehessük magunkat, hogy ügyeinknek és szavunknak súlya legyen, ahhoz látnunk kell, mi strukturális, közösségi méretű, és mi egyéni. A szexualitást, fétist, önmegélést betolni hatalmas adag önsajnálattal a közbe, az vastag visszaélés. Zavaros, manipulatív, lelki válsággal és öngyilkossággal zsaroló, kötelezően sajnálandó, erősen borostás embereket én többet nem tolok.

* “In 2018, Yaniv filed 16 human rights complaints with the British Columbia Human Rights Tribunal, charging various waxing and aesthetic salon workers with transphobic discrimination for declining to provide waxing and other beautification services to her male genitals.”

77 thoughts on “összegzés feminizmusról és transzokról

  1. Örülök ennek a tanulmánynak. Megnéztem a filmet is, szerencsére a feliratokat nagyjából értettem. Jó, persze, tendenciózus: ti fiúk, ne tegyétek, de ha már, akkor isteni segítségre mindig számíthattok. Ezt leszámítva a videó tényleg elgondolkodtató.
    Félek, hogy közhelyeket tudok csak mondani. A lényeget olvashatjuk itt, hogy a gender-kérdés, a feminizmus strukturális szemléletet kíván és a bajok annak az alapján orvosolhatók – majd egyszer… Kicsit arra is emlékeztet, mikor a szomszéd országbeli kisebbség egy része, egyértelműen az anyaország egyes politikusainak nyomására kiátkozta a kisebbségi politikust, aki részt vett a többségi kormányzásban. És ezzel a többségi állam “szekértolója, bérence”, stb-je lett. És ebben a szomszéd országban a kisebbségnek a saját külön jogai vindikálása mellett most egyre rosszabbul, legalábbis a lehetségesnél rosszabbul ment/megy a sora. Itt is az egyéni-kisközösségi külön, “csak nekünk” jogokat helyezték előtérbe, nem a struktúrát akarták jobbá, demokratikusabbá, végső soron mindenki számára, divatos szóval, élhetőbbé tenni. Mert a többségnek sem lehet igazán jó ott, ahol a kisebbségnek, bármilyen kisebbségnek rossz a helyzete. Valamiért azonban van bizonyos politikai és nyilván anyagi haszna ennek a fajta – minek is? – hát gyűlöletkeltésnek.
    És a másik: tényleg, miért is nem lehet sokat olvasni a militáns transzférfiakról…? Miért nem követelnek férfijogokat? Vagy csak én nem látom?

    Kedvelés

    • Én is megnéztem a videót, pedig amúgyelvből nem nézek Russia Todayt. Érdekes volt, érdekes arcokkal, történetekkel, csak ne lett volna olyan domináns benne a countryzenés-keresztény-puritán-kockásinges-példaszerűenmonogám maszkulinitás egyértelmű pozitív példaként beállítása meg a megváltásként bemutatott de-transz-műtét. Számomra az újabb műtétet már nem vállaló, de a nemváltásának negatívumairól nyíltan, aktivistaként is beszélő hatvanéves transznő nézőpontjának kifejtése lett volna az érdekesebb, de nem az volt a fő csapás.
      Russia Todayt ezután se fogok nézni, de az biztos, hogy a transz-sors sokkal komplexebb, mint az “nekik is joguk van nőnek lenni”, nehéz igazán jó megoldást találni az egyén szintjén, és nem jó, ha nagyon kategorikus álláspontokkal akarják őket befolyásolni olyanok, akik nem érintettek a sorsukban, nincsenek valós tapasztalataik és első kézből való ismereteik, legyen szó akár mainstream jobb- vagy baloldali politikai pártokról, akár vallási csoportokról.akár üzleti vállalkozásokról.

      Kedvelés

      • kockás inges: Hát, ilyen értékrendű emberek is vannak, és az ő körükben is léteznek transzok, talán az értékrend ellentmondásai miatt érdekesebb ez, mint a menő queer promiszkuis “miért ne próbálnám ki ezt is” istentelenek története. Szerintem kiegyensúlyozott volt az összeállítás. Nyomoztam a RT-t, hogy miféle forrás, végül ezt választottam az ezer videóból, mert nem akartam öreges, halott BBC-s videót iderakni, sem nyilvánvalóan kereszténylobbi-ihlette darabokat, és kis élénk youtubbereket sem, akik fél évig hormonoztak, meg műkörmük volt, és aztán az a kontent hatalmas kamerába bámulós drámázással, hogy rájöttek, hogy nem is tetszik ez, mintha valami zenekar vagy tetkó volna. Olyanokat akartam mutatni, akik leéltek tranzicionálva majdnem egy életet, és a bátor hőskorban műttettek, amikor a transzidentitás még kicsit sem volt trend és neten mutogatandó extraság.

        Kedvelés

      • Nem ezekkel az emberekkel vagy a világukkal van a bajom, hanem alapvetően a Russia Today-jel (vagy azzal, mikor rendszerkritikus nem európai ismerőseim hiteles forrásnak tekintik pl. Kelet-Európa vagy a posztszovjet köztátsaságok tekintetében), a Wikipédián idéznek egy újságírót, aki így jellemzi a médiabirodalmat: “the Kremlin is using charm, good photography and a healthy dose of sex appeal to appeal to a diverse, skeptical audience. The result is entertaining – and ineffably Russian.”
        A kisfilmben a rendezés zavart inkább, meg az, hogy úgy értettem, valami detransz műtétet is emlegettek, nemcsak magát a detranzíció folyamatát (a születés szerinti nemnek megfelelő név, külső, identitás és szerep felvétele, hormonkezelés megszüntetése), de lehet, rosszul értelmeztem, most nincs kedvem újra megnézni, meg igazából ahhoz képest, hogy RT, nem olyan durván ideologikus, bár az operáció és a bibliai idézet párosítása nekem túl hatásvadász meg ez a “szenvedés, eltévelyedés, megtérés, megváltás” történetséma is.
        De a nemi identitás zavarai meg a trauma kapcsolata fontos elem – meg hasonlóképpen fontos lenne azt is kiemelni, hogy a nemváltás vágya a születési nemhez az adott társadalomban kapcsolódó merev szerepelvárással, kiszolgáltatott helyzettel, adott esetben a homoszexualitás el nem fogadásával is kapcsolatban lehet, plusz lehet veleszületett genetikai-hormonális háttere is (még ha ez utóbbi nem is jelentős arány).
        Rá akartam keresni a Wikipedián, mit ír a detransitioningről, aztán megnéztem egy rövid interjút az Atlantic YouTube-csatornáján az egyik itt említett aktivistával, Carey Calahan a neve, aki ismét nő, miután évekig hormonkezeléssel transz férfiként élt, nagyon érdekes, amiket mond, meg az is, hogy ki mindenki fordult ellene vagy akarta felhasználni a maga céljaira a történetét…

        Kedvelés

  2. Én is köszönöm. Nekem sok minden nem volt világos ebben az elvi vitában, eleve az elvek is zavarosak voltak.
    Azon túl hogy van az ismeretségi körömbem transznemű, és az ő egyéni sorsát együttérzéssel nézem, borzasztóan zavar a cisznő kifejezés, ami rendre előkerül transztémában. Nagyon kényelmetlenül érint, rikácsol bennem a falusi öregasszony, hogy menjenek már inkább kapálni. Ami nem intellektuális, természetesen. Én nem akarok ott feminsta lenni, ahol nem lehet büszke anya és lelkes hetero nő.

    Kedvelés

  3. Ez egy nagyon pontosan megfogalmazott, megindokolt, korrekt álláspont. Számomra ez a legfontosabb benne: “Akiket elítélőleg TERFként emlegetnek, akik most a hibásak lennének, azok a radikális baloldali feminizmus képviselői: szerintük a biológiai (kromoszomális, születéskori) nem a nő és férfilét alapja, az egyenlőtlenség gyökere pedig a biológiai (reprodukciós, testi) különbség. Strukturális a gond, a rendszer a baj: a patriarchális kapitalizmus. Az egyéni, belső igazságok képviselete jegyében folytatott harc nem lényegi, nem bontja le az egyenlőtlenség struktúráit, hanem töredezetté válik, önös nyafiszintre viszi le az erőket, figyelmet, elkötelezettséget.” Azaz a TERF nem a transzok “ellen” vannak, nem az általános emberi jogaikat, a diszkrimináció és erőszak nélküli élethez való jogukat tagadja, hanem azt képviseli, hogy a nőmozgalomnak nem feladata a transzok speciális jogi és társadalmi ügyeik, céljaik felvállalása (legyen szó akár névváltoztatásról, akár hormonterápiáról, akár nemváltó műtétről, vagy akár a de-trans műtétről) (ezzel én is teljesen egyetértek), és azt, hogy a transz nőknek nem adhatók meg automatikusan, ideológiai alapon olyan jogok, amelyek a nőket női mivoltuk miatt illetik meg (én ezt csak abban látom kicsit másként, hogy nem is tagadhatók meg tőlük automatikusan ideológiai alapon, az adott helyzet mérlegelése nélkül, de ez most részletkérdés).

    Közben kicsit én is utánaolvastam közben a bully ügyének, meg félig végighallgattam egy klubrádiós beszélgetést, amiben részt vett ő (annyira nem tetszett a beszélgetés, hogy végighallgassam, de annyira elég volt, hogy megállapítsam, nem az az őrült megszállott, aminek lefestik) , nem lettem tőle terf, se nem azonosultam az illetővel, de ez a démonizálás, boszorkányüldözés, szektásodás, ami vele kapcsolatban meg főleg ellene kialakult, ez tényleg elborzasztó. Kicsit olyan, mintha inkább egy hatalmi pozíció nélküli “belső ellenség” kipécézésében, és az ellene való “küzdelemben” akarná megerősíteni magát a mozgalmárkodás, nem a valós közös célokért való erőfeszítésekben, önérvényesítésben, valódi öntudatra ébresztésben.

    Kedvelés

    • “nem adhatók … jogok” Ez elvi megjegyzés: nem kérik, szerintük van nekik. Ki adja amúgy a jogot? Kinél van? Mert az emberi jogi liberalizmus lényege, hogy nem az elnyomó ad nagy kegyesen, hanem van eleve mindenkinek, az elnyomó pedig megfoszt.

      Kicsit beléd szerkesztettem, mert a név kereshető. Az említett szereplő nem akar ide kapcsolódni, amit megértek, senki nem szeretne a transztémáról híres lenni. Nem is ez a baj, mondja, hanem hogy a magyar feminizmus mindenféle álságos, nőellenes lobbikat szolgál jóhiszeműen vagy pénzért.

      Kedvelés

      • Tehát nem azt mondják, hogy nem adunk jogot egy transznőnek, mert ő csak transznő, kisebb értékű nő, hanem azért, mert nem nő, nőnek lenni nem valami kjlub, ahova becsatlakozol, ha megtetszik. És mert nincs neki női élménye, megélése, sorsa sem, ezt nem lehet sufnituninggal létrehozni, belső érzésekre hivatkozva hinni, hogy nekik az van.

        Kedvelés

      • Értem, jól tetted, hogy kiszerkesztetted a nevet.

        A “jogot ad” kifejezést úgy értettem, hogy a törvényhozás jogi úton érvényesíthető és az állam által biztosított keretek között gyakorolgató konkrét jogokat rögzít jogszabályokban (pl. milyen módon lehet kereszt- vagy vezeteéknevet választani, a keresztnévnek feltétlenül egyértelműsítenie kell-e az érintett nevét, milyen testmódosító műtétek engedélyezettek milyen feltételekkel, hány éves kortól és milyen esetben sterilizáltathatja valaki magát, van-e ilyesmire tb-támogatás, mely terekben, helyzetekben elfogahtató, kívánatos vagy kötelező a nemi alapú szegregáció stb. stb.).
        Nem az alapvető, elvi szintű emberi jogokra, hogy joga van-e valakinek bántalmazástól és erőszaktól mentesen élni, joga van-e szabadon megválasztani, hogyan él, kit-mit szeret, miben hisz stb.

        Kedvelés

  4. G. egészen leegyszerűsíti:
    Az egyik, hogy Semjén úgy tesz egy ilyen javaslatot, hogy közben pontosan tudja, nem lesz ellenállás, tüntetés, mert, őszintén, kit érdekelnek a transzok? Sem az átlagos választók tömegét, sem az okos, olvasott, filantróp réteget, még a feministákat sem igazán érdeklik, azért is erőlteti ennyire Rita saját agendaként. Ez egy felfújt ügy, nem hat senkire igazán, ha ők páran (0,3-0,6% talán) csinálhatnak valamit, vagy ha nem. Ezt én mondom már: nincsen róluk tudás, irántuk érdeklődés, mindig ilyen egyéni furcsaság lesz. Még a nagyon okoskodó, jelszavakkal dobálózó amerikaiaknál is mesterkélt az egész, a hatalmas lobbik, pénzek, transzklinikák és tanácsadó központok, a transz celebek, a legyártott diszkriminációk (Jessica Yaniv), a keresztényekkel való viták, a vécétéma stb. ellenére ezer fontosabb ügy van ott is. Ismét G.: Semjénnek a maga szempontjából okos a javaslata, senki nem mondja, hogy nem lehetsz transz, vagy nem hordhatsz férfiként szoknyát (“azért én is tüntetnék!”), hanem azt mondja, hogy a születéskori nemet írjuk be, ennyi. Ellenállás meg erre nem lesz, mondom én, mert ennyire érdektelen és ellenszenves a transzlobbi, amely eddig is csak érzelmi zsarolással húzott be egy-egy embert. De amúgy, megint G., Semjént sem igazán érdekli, nem reális még ez se, hogy “métely a fiatal lelkekre”, egyszerűen örül, ha vergődnek és nyavalyognak a politikai ellenfelek (a liberálisok).

    A másik, amit mondott, hogy nincs itt homályos szivarszoba, ahol Soros György egyedül eldönti, hogy ő miket támogat, miben hisz, nem ő termeli ki és semmiképpen nem a saját ízlése szerint az ügyeket. Inkább őt formálja a közeg, hogy mik lehetnek a témák egyáltalán. Mindig kell valami ügy, téma, harc és abba lobbipénz. Amerikában a hidegháború vége óta nincsenek érdemi, izzó témák, van viszont sok pénz, ezért onnan jön az import eszme a világba, ezek a furák, mint identitáspolitika. Nincs mit megpiszkálni: a rasszizmus bekövesedett, a társadalmi újraelosztás és a tőke–munka téma érinthetetlen, az nem kérdés, hogy emberek ne drogozzanak meg egyenek a szegények, ezért ez van: fura perverzek és kövérek pattognak a “láthatóságért”. Ezekre a vitákra van engedély, így működnek a “filantróp” alapítványok, ezért erre megy a pénz, ilyen lobbikra, ez a nyitott társadalom. Nincs itt semmi ördögi.

    Kedvelik 2 ember

  5. Én hozzátettem, hogy a GDP-hez, lehetőségekhez képest az amerikai társadalom beteg, sérült, erőszakos, pszichózis, magány, kifogáskeresés és függőség van mindenhol (“el kéne menni kapálni”, egyébként hozzájuk képest a szintén gazdag skandinávok inkább kapálnak). Na most, a többi ügyhöz képest a transztéma azért más, mert ennek a pörgését a technológia fejlődése tette lehetővé. A másik, hogy itt emberek, eleinte alig páran, aztán egyre többen, mert terjed a dolog az internet jóvoltából, visszafordathatatlan beavatkozásokat végeztetnek magukon, eszement pénzekért ultramodern gyógyszerezés és műtéti technikák vannak, ezért most, a 21. század másdik évtizedében lett ez téma.

    A nagy paradoxon: ha “időben felismeri” valaki, hogy ő transz, és ifjan tranzicionál, akkor pubertásblokkolják, jól fog kinézni, nem lesz dörmögő hangú, hatalmas ádámcsutkájú, 120 kilós transznő, de ugye harmincas emberek is szoktak hülyeségeket csinálni, amikben komolyan hisznek, mindenesetre ez egy olyan döntés, amit érett személyiséggel jó meghozni, akkor viszont elég fura test lesz az eredmény. De a világ arra megy, a net, a mozgalmak, a youtubberek arrafelé terelnek, hogy kialakulatlan személyiségű emberek élete álma, lényük központi kérdése az legyen, hogy magukon drasztikus gyógyszeres és műtéti beavatkozásokat végeztessenek (és az eredményben, a testben és az utána való közérzetben aztán csalódnak, az sem oldja meg a sóvárgást, a depressziót, továbbra sem boldogok, és még a testük/egészségük is el van baszva). Ezek élethosszig tartó dolgok, vagy a hatásuk (kasztrálás – azért kell kasztrálni, mert a here tesztoszteront termel), vagy (és) szedni kell a hormont. Nyilván szereti a gyógyszeripar meg a plasztikai sebészet is a témát, az olyan pácienst, aki úgy érzi, belehal, ha nem lesz 30000 dollárért szép és működő puncija – és persze nagyon ritkán lesz. Illúzióipar. Néztem FTM genital surgery fotókat, egy késő nyári vasútszerencsétlenség képei ezek.

    Kedvelés

  6. Itt van Rita egyik, fontos cikke, ha még szeretnél gondolkodni a témán:
    https://24.hu/kozelet/2018/07/04/noi-kulsovel-ferfi-nevvel-hova-fognak-felvenni/

    Erről pedig eszembe jutott, hogy ez egy igen fura identitás: “én transz vagyok, vállalom a transzságot, de nem tudhatja meg senki, a környezetemnek ne tűnjön fel, legyek csak inkább nő”. Érthető ez, és mégis. Egy transzideológiától érintetlen embernek eléggé úgy jön le (amúgy nekem is), hogy “át akartál verni”, én ettől speciel dühös leszek. “Azt hittem, nő vagy, eközben faszod van” (de ha az nem is, minden sejted kromoszómája férfi). Akárhogy gondolkodom, igenis közöm van ahhoz, ha a lakótársamnak fasza van, és talákkozhatok is vele. Nincs joga a lakótársnak, egy nőnek tudni, hogy egy farok is jelen van a térben? És nem csak arról, hanem hogy az illető férfiként szocializálódott, vagy vannak ilyen szexuális dolgai, mondjuk, fétisrajongó?

    Az is fura, hogy őket mindig veri az isten. Ez az egész sajnálatkeltési műsor, amilyen vagyok (n vagyok), mindeg beszopom. Nekik nehéz melót találni, nekik kell idegenekkel egy albérletben lakni, ők a magányosak, ők kergetik hasztalan a boldogságot, ők küzdenek depresszióval, szexuális zűrökkel, anyagi gondokkal, a család elutasításával, nekik nem telik vágyott orvosi beavatkozásra, őket pletykálják ki, ők nem találnak párt, és ez a probléma, hogy a transzságukat elutasítja a társadalom. Csakis, nyilván. Amúgy minden hepi lenne. Hátöö, zűrös emberek ötödik, hetedik adag pakkja, hogy ők transzok. Vagy épp nem tudnak már mit kitalálni kínjukban, így jönnek rá, hogy ők nők. Ami aztán nem old meg semmit, sőt.

    Sajnos, az van, hogy ha egy ilyen nehéz, “nagy falat” identitásod van, ha ennyire sok pénzbe, melóba, fájdalomba kerül az, hogy úgy élhess, ahogy szeretnél (és még úgy sincs garancia), akkor lehet, hogy nem éri meg. Ezért kell nem vonzóvá tenni, hanem jól gondolja meg ki-ki, hogy ebben a jelen világban, itt, vagy épp Berlinben, Amerikában mit vállal.
    De itt az az alapértelmezett, hogy nemi diszfóriája van, megváltoztathatatlanul, minden innen indul ki, ezzel nem lehet mit kezdeni, mert még öngyilkos lesz.
    Elméletben szép. Hadd élenek úgy, ahogy vágynak (mondjuk tőlem sem kérdezte senki, mit tehet, hogyan védjen, amikor épp nem élek úgy, de oké, érthető, nekik nehezebb, tényleg többségi vagyok, tényleg könnyebb nekem. Egy jobb világban neki se lenne ennyire nehéz.
    Eközben mit látok? Anyu kifizeti a puncit, hogy gyönyörű legyen, és gyönyörű is lesz, egy címlaplány. Ilyen-olyan-semmilyen dolgok vannak művészetként előadva, csak arról van szó, hogy mekkora fájdalom, milyen extra, gyönyörű, “én, én, én”. Nem szabad mondani, hogy ez, ennyi, tényleg? Más mondandó?
    Faszverő fétiskedvelő rájön, hogy transzként van bejárat a vágyott testrészhez, ő transz, sőt, ő egy kislány, macival. Így molesztál nőket, ágál, szexet követel, provokál nyilvánosan. A provokáltat, amikor ezt nem hagyja (saját eseménye), kicsinálják, faszos nő mekkora áldozat, “nőtárs”, zászlóra tűzik.
    Megsajnált páros kap lakást, isten is veri őket, szétverik, tönkreteszik, otthagyják kifizetetlen rezsivel.
    Mi a franc megy itt?

    Kedvelés

    • Mondjuk, hetero nőként én is azt szeretném, ha a randevún a pasinak farka lenne. És eléggé átverve érezném magam, ha kiderülne, hogy puncija van. Ugyanakkor, lelkialkatomból adódóan hamar meglátnám a helyzetben a tragikumot, ez nyilván erősebb empátiát szülne, mint az átvertség érzése.

      De nehezen tudnám azt kezelni, ha valaki úgy akarna szerelmi és majdan, eshetőség szintjén szexuális kapcsolatba lépni velem, hogy nem árulja el, milyen nemi szerve van, illetve hogy épp másmilyen, mint amire a látható nemi jellege utal.

      Ezt arra a részletre, itt-ott felbukkanó elvárásra, amin azért hüledeztem: a másik fél ne akarja tudni, és ha kiderül, ne is akadjon ki, ha ott áll egy nő, farokkal a randin, szemben vele egy hetero pasas.

      Kedvelés

      • Hmm, basszus. Erre nem is gondoltam. Átgondolom.

        Én akkor is azt szeretném, hogy beszéljen a helyzetéről. Mert akkor tudok kérdezni, és akkor tudok felelősen dönteni is.

        Hogy ez neki nagyon nem kellemes, sőt, nehéz, azt elhiszem. De nem teheti rám a terhét, ily módon. Nem baszhat át azonnal. Vagyis de, de nem jó alap.

        Viselnie kell ezt a terhet, sajnos.
        Ránk róttak ezt-azt. Visszük.

        Kedvelés

      • Ja, és szeretnélek beavatni az igazi amerikai újbeszélbe: az, hogy a női nemiszerv a punci, az egy transzfób, kirekesztő állítás, hiszen ha a transznők nők, akkor logikus, hogy a fasz is női nemi szerv, neve is van: lady dick. Na, és akkor ennyi elég is volt ebből, mert ezt ők komolyan nyomják, tumblr-n vádaskodnak, jogokat követelnek ilyen szövegekkel.

        Kedvelés

  7. Másik cikk:
    https://humenonline.hu/aki-nem-fel-elni-transznemu-tinikent-egy-magyar-fiukollegiumban/
    itt azért felröhögtem:
    “nem lehet könnyű egy nyári szünet után műkörömmel, festett hajjal, sminkben visszatérni az iskolába. Olyan elhatározás ez, amit igen kevesen mernek meglépni.”

    De annyira, hogy nekem nincs is ehhez bátorságom, megjegyzem… Tényleg el kéne dönteni, hogy akkor téged ne bántsanak, ne vegyenek észre, vagy egy két lábon járó performansz vagy.

    Kedvelés

  8. Szia Éva! Nagyon szépek a gyerekeid, Julinak már egészen nagylányos arca van. 🙂
    A transztémához nem tudok hozzászólni, kicsit elcsodálkoztam ezeken az új fogalmakon.

    Kedvelés

  9. Én sajnálom, hogy nem tudnak papíron nemet váltani majd, de a túlkapásokból nekem is iszonyat elegem van.

    Ott adtam fel ezt a dolgot, amikor találkoztam azzal a jelenséggel, hogy vannak transznők, akik sportolnak, és a női mezőnyben…
    Ez nem egyenjog, hanem igazságtalanság a “cisznő”-sportolókkal szemben, hiába a műtét, a hormonok, az izomzat akkor is teljesen más marad szerintem. Egyszerűen nem nyomodhat el a többség a kisebbség érdeke miatt.
    Életben kell tartani, jogot kell adni a kisebbségeknek, de nem a többség kárára.

    És ami valóban agyalásra késztet az az, hogy említetted, hogy miért mindig a transznők körül van a “balhé”, ez számomra is nagyon megakasztó, nem csodálom, hogy ekkora éket ver a feminizmusba.

    És sztem a sportolós véleményemmel már én is TERFnek számítok, mert nem vagyok elég PC 😀

    Elég bizarr tényleg, hogy ott van megint széthúzás emiatt, ahol összetartani kéne.

    Kedvelés

  10. Olvastam ma egy régi (2014-es) posztomat, és alatta sok kommentet.
    Tökre meg vagyok döbbenve.
    Nekem annyira beadták a liberális, identitásos maszlagot, beleszivárgott ilyen hajszálcsöves módon a tudatomba, kötelezően.
    Vannak női nickek, egy, én nem tudtam, hogy ők transzok. Kell-e tudnom, min változtat ez?
    Hát az van, hogy ez azért főleg női blog, női problémákról, és ide így belejöttek, hogy hát ők is nők, ugye. Ha én nem tudom, hogy ők transzok, akkor ők helyettem eldöntötték, hogy én nőnek kezelem őket, mert ők nőnek érzik magukat.
    Amitől én átbaszva érzem magam.
    Azt kell gondolnom, és ők tudják, hogy én nem tudom, hogy ők nem biológiai nők, hogy amiről írnak, az női téma, a problémáik női problémák. Pedig mondjuk speciális transz problémák, vagy sérültségből, hányatott életből származó, kirekesztős, párnemtalálós sztori.
    És mielőtt valaki azzal jön, hogy de hát az elfogadás: az a tapasztalat, hogy elfogadó társadalomban, tranzíció után, nagyon sok pénzért, sikeres műtétek és hormonozás után sem nagyon lesznek jobban, nem jön el a vágyott boldogság.
    Most persze ez transzfób, hát ez van, akkor is így érzem pontosnak. Szerintem ha valaki valahova mélyebben kapcsolódik, odamegy, akkor nem korrekt kihasználni, hogy a másik nem tudja, eszébe sem jut, hogy ő nem nőnek született, és besimulni, mintha. És ha valaki lakótárs vagy randipartner, akkor végképp, lásd Ónodi “Gondoltam, lesz egy jó fél évem” Adélt, aki fél évig hallgatott erről intim kapcsolatban. Ez nem pletyka, hanem nyilvános interjúban mondta el. Szükségszerű, hogy akinek ezt a lényeges körülményt (hogy te csak akkor és annyira vagy testi funkcióid szerint nő, amennyire gyógyszereznek és átműtöttek) nem mondták el, az átbaszva érzi magát, akkor is, ha ezt a tanszfóbia-fővesztés miatt nem ismeri el.

    Kedvelés

  11. A másik, a nagyon divatos kinkkutúra meg szado-mazo meg szexmunkás kapcsán: hol a határa az identitásnak, mi mindent kell tisztelni, életetni, helyeselni? Mi mindent lehet büszkén, azonosságként vállalni?
    Nem eseti a visszaélés, hanem a rendszerből, a dolog logikájából fakad. Ha mondjuk a transznő egy sima fetisiszta exhibicionista, és az elfogadó emberekre támaszkodva, jóhiszeműséget elvárva a nyomiságát tisztelendő, nehéz útnak, identitásnak, aktivizmusnak állítja be. Nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy elkívánták az elnyomott nőségemet, a sorsomat. Arra emlékeztet, amikor a kövér aktivisták állítják, hogy étkezési zavaruk van, pont mint az anorexiásoknak, nekik is jár a figyelem, a támogatás, sok érdemtelen anorexiás bezzeg!

    Kedvelés

  12. Van egy alkotó, akit jó pár éve egy kult. eseményen szerepelt, nagyon rokonszenves fiatalember, kicsit fiatalabbnak is tűnt a koránál. Akkor a futballedzésekről beszélt, amiket azt hiszem, önkéntesként tartott egy lepusztult iparváros kallódó kamaszainak. Olvastam tőle, meg vele készült interjúkat is a könyveiről meg róla magáról. Szépen, természetesen írt, beszélt arról, hogy ő eleinte titokban, most már nyilvánosan meg szokott jelenni női ruhában. Írt a nemváltásról, a nővé való átmenetről is. És láttam egy-két éve pódiumon megint, akkor már valami decens szövetruhában, nagyon diszkrét sminkkel, magamban mosolyogtam: de helyes egy trampli (focista alkat…), nagyon rokonszenves ezzel az egésszel együtt. Úgy látszott, ez nagyon rendben van így és szemmel láthatóan elfogadta az alkotók közege meg a kultúra-befogadóké is. Tiszteletre méltó a teljesítménye szakmailag és az is, ahogy ezt az tranzíciót közli a világgal – ha a világ éppen kíváncsi rá.
    Közben addig csökkentettem a könyveim számát, míg alig maradt olvasnivalóm, bezárt a kölcsönkönyvtár is. Elővettem az 1979-es kiadású Kazinczy-köteteket. Írt egy ismertetőt Kisfaludy Sándor 1808-ban megjelent Himfy-kötetéről, ebből idézi ezt a strófát:
    Gyűlöllek én, asszonyférjfi! / Ki kiléptél rendedből: / S téged, Férjfiasszony! aki / Kicsaptál lágy nemedből. / Herkuleszt, ha rokkát pörget, / Nem lehet nem nevetnem: / Minervát, ha fegyvert zörget, / Lehetetlen szeretnem. / Van határa a két nemnek, / S nem toldása az érdemnek, / Hanem hiba s csorbaság, / Ha ki ezen általhág.
    Mintha egy mai transzfób mondaná. De van különbség a nemek között: ha férfi vesz föl női szerepet, az gúnykacajt, megvetést érdemel, ha nő viselkedik férfiként, az csak nevetséges, sokszor elnézhető a patriarchális társadalomban is, kuriózum.

    Kedvelés

    • Én (távolról) nagyon kedvelem az említett írót, soha ilyen lihegős, másra rászállós, szemétkedő, elvi csoportosulásnak a közelében nem láttam.
      Aki ilyen, aki ezeknek a mobbingoknak a közelében volt, akik szerint az elv fontosabb, mint az efféle erőszakoskodás teljes és abszolút tilalma, abban én nem bízom.

      Kedvelés

    • Szerintem ez simán nőgyűlöletből fakad, vagy a nők evolúció által elrendeltetett alsóbbrendűségéből. Az utánzás a hízelgés egyik formája. Ezért a jó, bölcs férfiak elnézik a bohó, butus nőnek, ha rájuk akarnak hasonlítani, pláne, ha közben meg is csinálnak olyan dolgokat (helyettük), amiket nekik épp nincs kedvük. És az ilyen fiús csajokat még meg is lehet dugni a végén. Még jó, hogy elnézőek velük. De fordítva ez nyilván sértő, hisz visszafejlődés, és attól, hogy egy férfi nőies(en viselkedik), a heteró fasziknak nem csábító, ezért megvetendő.

      Kedvelés

    • Igen, 100-150 éve a női viselkedésformákat mutató férfit ki is közösítette a polgári társadalom. A férfiruhát hordó nő alakja sokszor csak csendes gúnyt váltott ki, őt nem vették komolyan, azonban voltak helyzetek, amikor büntették őt. Az író Vay Sarolta/Sándorhoz hasonló alakokat látunk másutt is (a 19. sz-ban, esetleg a 20. elején). Nehéz eldönteni, vajon mennyire volt a nemváltás, a férfivé válás igénye belső késztetés, és mennyire egyszerűen csak szabadságigény. Ilyen volt a lengyel nemesi családból származó Maria Komornicka író, költő is: harmincéves kora után, 1903-ban elégette női ruháit és megpróbált férfiként élni és főleg alkotni. Élete nagy részét, haláláig elmegyógyintézetben töltötte.

      Kedvelés

  13. Visszajelzés: felcserélődött nemi szerepek | csak az olvassa. én szóltam.

  14. Olvastam, néztem egy csomó reakciót a Semjén-tervezetre, és ide írom, amit én gondolok most.
    Nagyon sok a dráma. Hiszti, érzelmekre hatás, egyéni történetek, műmeghatás zajlik. Egyéni elakadások, bajok, nyomorok projekciója, hibáskeresés, személyes ügyek közbe delegálása.
    “Színtiszta gonoszság”, mondja a magyarnarancs szerk.
    “Jó emberek” a transz ismerősei, érvel Mérő Vera. Mintha ő osztana jogokat itt.
    Kommentelő nála:
    “Sokan vannak, akik, ha nem is gyalázkodnak, de zsigerből elutasítják a transzneműséget, pedig talán nem is tudják igazán, hogy miről van szó. Nekik ajánlom, hogy hallgassák meg ezt az interjút…”
    Vagy könyvet, tehát hatódjunk meg felidealizált, propagandisztikus sztorikon.
    A dán lány IS az, rémes amúgy.
    Én nem a tudatlanból, érzéketlenből jövök. Engem nagyon is sokat érzékenyítettek, hogy ez menő meg ez a progresszió, píszí, liberális jogok, identitás és minden. Hogy előítélet az, ha valamit a józan eszem tilt. És győzködtem magam. Én elhittem, nyomtam (nem nagyon), beszélgettem Blankával, olvastam. És most azt érzem: átbasztatok. A naiv női jóindulatomra bazíroztatok. Rám akarjátok erőltetni a dolgaitokat, a melót (képviseljem, értsek egyet), a nyomorotokat, érzelmileg zsaroltok, érezze magát szarul minden heteró és cisz mint “privilegizált”, már kötelező magam cisznek nevezni, hozzájuk képest. Hát, én nem vagyok cisz. Én NŐ vagyok.
    És beleültök önzőn a nők szenvedéstörténetébe, pedig minden előnyt élveztetek, ami a férfisággal járt.
    És faszverő fetisiszta dörgölőzik nőkhöz (pamutplafon!) meg kéregeti számon, ki mit gondol, őt eltűrik, pátyolgatják, de ha valaki ebből nem kér, azt kiátkozzák.
    Szóval most én leszek a transzfób, ami egy elég kockázatos üzem, sokan vagyunk amúgy, de hallgatni illik, mert e közegben (városi, tanult bölcsészek, betűvetők, társadalomtudósok) ez ellehetetlenüléssel jár, meg jaj, szegény transzok öngyik ne legyenek (azért a genderfészek vígan mobbingolt másvalakit…).
    Nem egészen értem, mire hivatkoztok. Megvolt már ez a társadalmi vita? Ez az egész egy 6-7 éves ügy, mert azóta megy külföldön töményben a transzlobbi, és (ettől nem függetlenül) csak pár éve olyan a technika (orvosi, gyógyszerészeti), hogy értelme legyen igazi tranzícióról beszélni. Lehet, hogy alkotmányellenes megtagadni a nemváltoztatást, de amúgy tényleg már mindenki egyetértett ezzel, hogy ha valaki azt mondja, hogy ő nő, akkor azt mindenkinek el kell ismernie, a valóság (kromoszómák, biológia) ellenére is, az illetőt emiatt védendőként kezelnie? Semmi kritika ezt nem illetheti? Nem gyanakodhatok, hogy ez visszaélés? Az illető fenyegetőzhet öngyilkossággal, ő lesz az extraság, a művésznő pusztán ettől, a címlap”lány”? Ő elrejtheti, hogy nem nő, ehhez lenne joga, ne tudjam meg, hogy amúgy fasza van (ezt jelenti a jogi, okmánybeli átírás: hogy elrejti!)? Pedig a fasz, az fegyver, ez megvan?
    És okés ez, hogy trendi lett, hogy embereket, fiatalokat egyre nagyobb számban kasztrálnak, ami visszafordíthatatlan? A transzok száma nem állandó: ha egy kaput kinyitsz, oda fognak tódulni. A kapu jogilag kinyílt, és kint tetszetős a tájkép az internet, a transz celebek révén: új ezrek vallják önazonosságnak, hogy ők transzok, főleg gazdag, ráérős városiak körében, és ők a fizetőképesek, ők szedik hetven éven át a hormont, meg fizetik a sufnituning, ám méregdrága puncit, mely az identitás záloga. Úgy akarják, belepusztulnak majdnem a vágyba. A tranzíció éveiben csak a hormonok, a test, a kinézet és a saját önsegítő közösségük, az aktivizmus köti le őket. Hogy lehetne így értelmes életük?
    Tiszta buli a fizetőképes hevesen vágyó, legyenek sokan. Ki nem látja ebben az érdeket?
    Én azt gondolom, hogy főleg a párkapcsolati, szexuális zűrjeik, nemi diszfóriától független érzelmi kudarcaik, útkeresésük miatt vallják magukat transznak, ami az egyik kurrens szubkultúra, és ők egészen fiatal, sebezhető emberek. És megy a lobbi, a ravasz öregeké, hogy ezt (ismeretterjesztés, gender tanácsadás, gyógyszertesztek, -kutatások, gyógyszerezés, műtéti technikák, lelkisegély, nemiszervképzés, tudományos intézmények) a köz finanszírozza?
    Itt vannak a ravasz öregek és a lobbijuk:
    https://thefederalist.com/2018/02/20/rich-white-men-institutionalizing-transgender-ideology/
    Amúgy nagyon oké, élje meg mindenki, amit választ, de tényleg arra bazírozik, hogy majd idegen emberek őt megszánják, megértik, pátyolgatják? Nekem, ha látom, hogy valami kék, rá kell mondanom, hogy piros – ez az elvárás? Hinnem is kell ezt? Vagy csak mondanom, szépen viselkednem? Tényleg kötelező nekem őt nőnek kezelnem? Női térbe fenntartás nélkül beengednem, vele és érte vonulnom a Pride-on, ha mondjuk melegszimpatizáns vagyok? Tényleg transzfób az, aki nem szeretne fasz mellett öltözni az uszodában, vagy csak a gyári puncira kíváncsi heteró férfiként/leszbikus nőként? Tényleg szervezkedtek ellene? Tényleg csak akkor hagyjátok békén, ha nem mondja ki, ellenben gondosan elrejti a viszolygást (de úgy él: soha nem akar partnernek titeket, mert ez az egész torz szerinte)? Ő a -fób, mert nektek nem jön össze a párkapcsolat, a harmonikus közösségi lét vagy a szex? Miféle perverz, torz késztetések férnek be itt?
    Na, szóval szerintem mindezt, hogy ezt már elfogadtuk, megvitattuk, egyetértettünk, egy városi, netező kisebbség, az “aktivisták” erőltetik a maguk érdekében.
    Egyértelmű észérv alig van, mindig a hiszti, könnyeskedés megy.
    Kemény, kínos élményem, hogy én bármiben is egyetértek Semjénnel vagy a keresztény konzervatív wassalbertesekkel, ugye alapelvünk, hogy “minden jó, amitől Kövér László ideges”, de most ez van. Nem, ne nyissuk ki a kaput. Igen, jobb, ha kínlódik lelkileg, ahogy sokan mások is kínlódnak, és nem kasztrálják, hormonozzák szét, mert nincs erre mód, legalábbis itt nincs. Hordhat női ruhát. Szeretjük, ahogy mindezokat, akik nem zsarolnak, nem molesztálnak, nem várnak el külön pluszt és nem hisztiznek. Nem bántjuk, nem uszulunk.
    Nekem nincs hatalmam, nem vagyok döntéshozó, sem aktivista, csak azt mondom, amit polgártársként, egyenrangúként mondhatok, semmiféle bűntudatom nincs a ciszség miatt, és ezek az érveim, illetve kérdéseim.
    Hogy lett ennyire közügy, hogy nekik mi van a zugaikban, lelkükben, vágyaikban? Még a pszichiátriai betegek belső világa sem közügy. Senkinek a szexualitása nem érdekel, csak a szerelmemé. Nem nézek pornót sem.
    Amiről a transzok beszélnek, nem létezik sajnos. Létezik nemi diszfória, és létezik, hogy az illető magát nőnek érzi, de ez a másik embert nem kötelezi arra, hogy nőnek is nézze, tehát a valósága nem válik valósággá. Én annak nézem, amit a külseje elhitet, a faszát nem fogom női nemi szervnek értelmezni sehogy sem, ha pedig történetesen olyan remek a passing, hogy elhiszem neki, hogy ő nő, miközben nem az, akkor csak átbaszva vagyok. És mérges leszek, amikor rájövök.
    Nem lehet beleülni bemondás alapján egy másik közösség múltjába, identitásába, történetébe, előnyeibe (lásd: transzzsidó, transzkorú), bármit is érzel.
    Nem érzem amúgy meggyőzőnek, hogy a konverzió ennyire lehetetlen, retrográd dolog. Ők persze, hogy ezt mondják, nekik az az érdekük, hogy nem működik, meg hivatkoznak arra, hogy nincs itt kamu, komoly vizsgálatok vannak a tranzíció előtt, de ma már a bizottságosdi könnyű rutin, elég benyögni, hogy már az oviban is, meg ő öngyilkos lesz. Ez egy nagyon veszélyes kapu.
    És tényleg azt remélik, hogy a tranzíció után majd minden jó lesz? A döntés nem józan. Hatalmas agymosást, érzelmi pressziót, ideológiai nyomást érzékelek a fórumjaikon, angolul és magyarul olvasok. Ahogy ott dorys beledumál mások tranzíciójába, mondja, hol tartanak, vinné őket. Ezek sérült emberek. Nem számolnak azzal, hogy a tranzícióval csak nehezedik az élet? Mennyire kell vakhit ahhoz, hogy arra vágyj, hogy visszavonhatatlanul belenyúljanak a biológiádba, szervedet csonkítsák kurvadrágán, rengeteg kockázattal? Persze, hogy extra, különleges, bátor dolog. Lázadó. Nagy történet, film, könyv, dal, honlap szólhat róla, fel lehet rá húzni egy életet – amely különben mástól lehetne tartalmas.
    De ez borzasztó. Mit mond az, akinek csöpög a pisije egész további életében, mert nem lett olyan a húgycső átrakása? Ti tudjátok, miről beszélek, láttatok műtéti (nem propagandisztikus) beszámolókat? Miből van, lesz erre vagy ennek a korrekciójára egy amúgy is nehéz helyzetű kisebbségnek pénze?
    Mi lenne, ha akinek ilyen bonyolult ez, az félretenné a nemiséget pár évre? Másnak se boldog amúgy ez a terület, de a transzok azt mondják, csak a transzfóbia/a tranzíció hiánya fosztja meg őket a teljességtől. De másnak sem adatott meg. Nem látom a neten követhető transz életutakban a boldog kimenetet, pedig nagyon szépen, instásan, a promó részeként van tálalva. Látok viszont egy csomó, rendszerbe kódolt (nem eseti, nem kivételszerű), nők elleni visszaélést. Már írtam, de Jessica Yaniv egészen szédületes, a kanadai Gergely Dóra ő.

    Kedvelés

    • “The first gender clinic for children opened in Boston in 2007. In the past ten years, more than 30 clinics for children with purported gender dysphoria have arisen in the United States alone, the largest serving 725 patients.”

      “Doctors are being trained in cadaver symposiums across the world in all manner of surgeries related to transgender individuals, including phalloplasty, vaginoplasty, facial feminization surgery, urethral procedures, and more. More and more American corporations are covering transgender surgeries, drugs, and other expenses. Endocrinologists seeking the fountain of youth in hormones for more than a generation, and the subsequent earnings for marketing those hormones, are still on a quest for gold.

      Puberty blockers are another growing market. The plastic surgery arm of medicine is staged for an infusion of cash as well as organ transplants, especially womb transplants for men identifying as women who may want future pregnancies. These surgeries are already being practiced on animals and the first successful womb implant from a deceased female donor to another female has already been a success.”

      “…to institutionalize and normalize transgenderism as a lifestyle choice.”

      “It is also important to note that though the trans lobby has sewn itself to the LGB umbrella, LGB people as such are not lifelong medical patients.”

      Kedvelés

    • Bodily diversity appears to be the core issue, not gender dysphoria; that and unmooring people from their biology via language distortions, to normalize altering human biology. Institutionalizing transgender ideology does just this. This ideology is being promoted as a civil rights issue by wealthy, white, men with enormous influence who stand to personally benefit from their political activities.

      It behooves us all to look at what the real investment is in prioritizing a lifetime of anti-body medical treatments for a miniscule part of the population, building an infrastructure for them, and institutionalizing the way we perceive ourselves as human beings, before being human becomes a quaint concept of the past.

      Kedvelés

  15. Egy csomó kérdést felvetett bennem, amit leírtál.
    Egyáltalán nem mélyedtem el a transztémában, de pár éve volt egy idő, amikor követtem az Everyday Feminism oldalt. Azt olvasva nekem is elegem lett az identitásalapú rinyálásból, pusztán érzelmi alapú érvelésből, pitiáner dolgok erkölcsi kérdéssé emeléséből, személyessé tételétől (szabad-e parfümöt hordanod, holott ezzel a fokozott szagérzékenységben szenvedőket bántod, triggerelheted-e terepszín ruha hordásával a háborús zónákból érkezőket), úgy éreztem, színvonaltalan clickbait kontentek gyártásáról van itt már csak szó, meg arról, hogy mindenki találjon magának valamit, amivel érzelmileg azonosulhat és áldozatnak vagy valami fiktív közösséghez tartozónak érezheti magát, meg provokáljunk vitát is egyúttal, hogy a kommentek kreálta aktivitás promózza a weboldalunkat. És a pusztán identitásalapú érvelés elég torz kommunikációt eredményezett – ha valamiben érintett vagy, automatikusan igazad va, ha nem vagy érintett szenvedő, akkor automatikusan érzéketlen többségi elnyomó vagy, és elég ezt rádsütni, ha valamilyen kérdést vagy véleményt kifejeznél. Kicsit az a karikatúra jutott eszembe, amin az erőszakmentes kommunikáció utáni kurzuson azon veszekszik a pár otthon, hogy kinek a közlése szegte meg jobban vagy először az erőszakmentes kommunikáció szabályait…
    A másik, ami eszembe jutott, hogy mennyiben lehet a transzokban üzleti vagy politikai lehetőséget látó társadalmi-gazdasági csoportokat transzlobbiként egy az egyben a transzokkal azonosítani és valami homogén társaságnak tartani? Te nem írod ezt, de keresztény-konzervatív oldalon sokszor ez valami egységes sátáni machinációnak van feltüntetve, némi összeesküvéselmélettel megspékelve. Ugyanez a plasztikai sebészeti lobbi nők tömegét veszi rá “esztétikai célú” szeméremajak-műtétre, csiklókissebbítésre, szűzhártya-rekonstrukcióra, meg a hormonpótlásnak is főleg a nők a célcsoportja. Úgy érzem, úgy vesz meg ez a kereskedelmi alapú “egészségügy” egyes transz aktivistákat, ahogy a pornó- és szexipar egyes “szexmunkás-aktivistákat.
    Ezek mellett ugyanakkor felmerül bennem a kérdés, hogy milyen helyzetben, mennyiben köteles valaki a keresztnevével, öltözetével egyértelműen felfedni a nemét? Mennyiben nagyobb, jogosabb sérelem az, ha valaki belemegy egy kapcsolatba valakivel (vagy esetleg épp ő erőlteti magát rá), aztán az előzetes vallomás híján sokkolódik, higy jujj, ő most valójában egy férfival feküdt le vagy nem is igazi férfival, annál, mintha kiderül, hogy impotens, meddő, frigid, biszex, esetleg alkoholista, szenvedélybeteg, büntetett előéletű, valami súlyos vagy kevésbé súlyos lelki defektje vagy szexuális perveziója van stb., amit mind nem rögzít a hivatalos okmány, nem tükröz a név, a ruházat. Inkább csak kérdések ezek bennem.
    Tényleg minden elmélyedés nélkül én úgy érzem, a transzoknál sok motiváció keveredik – van, amikor a nemváltás pusztán a társadalmi szerepből való kiemelkedés a szexuális identitás feladása árán (a férfiruhás nők esete Jeanne d’Arctól a fiúruhában menekülő királylányon át a fiúruhában munkát vállaló, a családjuk és maguk túléléséért küzdő afgán kislányokig (a Breadwinner c. film témája), van, amikor a társadalmilag előnyösebb szerep feladása a szexuális orientáció kedvéért (azok a homoszexuális férfiak, akik nőként vágynak szeretni egy férfit, nem a hasonlóság, hanem a különbözőség izgatja őket), van, amikor traumaalapú, van, amikor menekülés egy régi élettől… minderre nem fog a műtét megoldást jelenteni. Meg az sem, ha eleve ideologikus alapú terápiában részesítik, legyen az műtétbarát vagy konverziós. Arról nem is beszélve, hogy a konverziós a szexuális orientációt is meg akarja változtatni a születési nemhez igazítva ezt (nekem a Russia Today dokujában a gyülekezetben párra lelő ismét-férfit nézve az jutott eszembe, ez eléggé aszexuális kapcsolat nemcsak az ő sterilizálása-kasztrálása miatt, hanem mert talán továbbra is jobban vonzódik a férfiakhoz). És akkor még ott van az a kisebbség is, akinél születésekor helytelenül állapították meg a nemet, helytelenül “egyértelműsítették” műtétileg a nem egyértelmű nemi szervét, és ez kamaszkorban derül csak ki, azok a mindenféle esetek, amikor a biológiai nem három összetevője (kromoszóma, hormonális működés, külső nemi szervek) születésileg nem egy irányba mutat. Tudom, ezek sokkal szűkebb esetek, mint az identitásérzésen alapuló transzság, de Semjén jogszabály-indokolásában fel se merül, hogy lehetnek olyan esetek, amikor a biológiai nem sem teljeen egyértelmű.

    Kedvelés

    • A The Federalist*-cikk levezetése, a ritkán emlegetett nevek, tettek, összefüggések léte nekem azt mutatja, hogy nem csak a jóhiszemű LMB aktivisták, emberi jogi harcosok és feministák, demokraták, hanem maguk az érzékeny, sebezhető transzok is jótét balekjai a karvalyagendának, mely csupa többgenerációsan gazdag fehér férfi tevékenysége révén technológiát, gyógyszert, műméhet, férfiakba való méhtranszplantációt fejleszt, klinikákat, tanácsadó intézeteket alapít és pénzel, promotál, lobbizik, profitéhségből normalizálja és népszerűsíti a transzságot mint ÉLETFORMÁT.

      Szerintem felmerül az inter és a hermafrodita, fel kéne merülnie: az ő logikájuk szerint ez afféle orvosi hiba, valamelyiket be kell írni születéskor, és van korrekciós lehetőség, ha a pubertásnál kiderül a dolog? Kéne, hogy legyen. Ma már ultrahangozzák a magzatot olyan felbontásban, hogy here, méh, petefészek is látszik, és rutin a kromoszómavizsgálat is, ebből adódóan a tévedés esélye sokkal kisebb.

      Közben megnéztem az indexes videót, nagyon szimpatikus négy ember, értelmiségi, érzékeny, csupa jóság, így is van megcsinálva, hogy legyen szimpatikus (nem is a zűrös arcokat faggatják a farokverős múltról).És van két fiú két lány. Ez is de szép. Csak hát a transz követelések, a konfliktus egyáltalán nem ilyen fele-fele egyensúlyban jelenik meg. A férfinak született, ennek megfelelő jogosultságérzetű, követelőző, és/vagy szexuális dolgaikkal becsődölt transznőkkel, az aktivista, meghatós követelőzéssel vannak mindig a zűrök. Senki ettől soha el nem határolódik, a mozgalom nagyobb dicsőségére.
      A vidweóban a másik, amit írsz, hogy érintettség, érzelmi érvelés, személyes sztori, meghatás, nagyon átélhető, de tényleg ki a faszt érdekel, már bocsánat, miért pont az övék ebben a nyomorú világban, mintha mindenki más boldog volna. Engem ez rohadtul nem győz meg, ha politikáról, döntésekről van szó, mert ez ködösítés, ami elfedi, hogy tetemes aggályok vannak, a kapunyitás és a propaganda (aktivizmus, agymosás) miatt.
      Tudom, hogy érzéketlen, gőgös többségi, cinikus vagyok, meg ugye én mindig nézek állatvédelemügyben is, hogy “ugyan, kit érdekelnek a mopszok?/rákok, libák, halak szenvedése?”. De most komolyan, miért elvárás. hogy egy gondolkodó ember hüppögjön minden egyéni szenvedéstörténeten. Ez giccs. Azért, mert neked fáj vagy nehéz valami, mindenképpen mások csináljanak valamit, tagadják a valóságot…
      Nekem vérlázító a Pride honlapon, hogy “a 33-as”, ahogy fontoskodva nevezik (azt hittem, busz), megakadályozza a VALÓS, vagyis a belül megélt nem bejegyzését, hát, basszátok meg, ahogy így eltörölnétek
      a meghatás és áldozatiság árjával a biológiát, ebből nem esztek. Utálom (ma már, megkésve), ha manipulálnak, palira vesznek, jóinduléattal meg a -fób váddal zsarolnak, kussoltatnak el, miközben egy ténykérdésről van szó.
      A Pride kampányában írják, hogy a transzok 40 százalékát rúgják ki a munkahelyéről (mert transz, csakis), mennyi az, 1,5 ember? Miért teszünk úgy, mintha ez sokakat érintene?
      Amúgy sajnálatos, ha tényleg, de a Munka törvénykönyvére tartozik.

      Kedvelés

    • “Ezek mellett ugyanakkor felmerül bennem a kérdés, hogy milyen helyzetben, mennyiben köteles valaki a keresztnevével, öltözetével egyértelműen felfedni a nemét?” és a többi, alkoholizmus, meddőség:
      azért, mert tök más szintű divergencia az, hogy belenyúlsz a biológiába, és arra kényszeríted a másikat, transzfóbozással vagy elhallgatással, hogy ezt elfogadja. Miközben mindig halvány visszfénye lesz a nőségnek az ő nősége, körömlakkban megélt fajta. Nekem tök sértő, ha valaki azt mondja, ő is nő (vagy épp, hogy az állatnak ugyanolyan jogai vannak), és nem mert sajnálom tőlük, hanem lehetetlennek tartom, a teremtés rendje miatt. Ezt nem lehet lenyomni emberek torkán, nem akar olyat partnernek, és kész, nem azért, mert nem lett szép a punci, hanem mert fake, ő pedig heteró. Senki nem szereti, ha átbasszák. Ezen (tranzíció) és az ilyen őszintétlenségen segíteni sem lehet, ez egy büszke, akart identitás, nem pedig probléma, mint az alkohol vagy a meddőség. Meg az efféle őszintétlenségen, trükközésen se lehet segíteni. Hát komolyan, pláéne a mi kukltúránkban, emberek arról elszámoltatják egymást, és ez normálisnak számít, hogy hányakkal feküdtek le, merre járnak, kinek írnak sms-t (szerintem amúgy nem, de nem is az áén párválasztásomról van szó). Tök nagy meghasonlás, indulat lehet rájönni, főleg ha belé is szeretett, kötődik. Nem és kész. Nem fogják megmagyarázni, miért fake és miért baj a fake, és kiröhögik azt, aki erre transzfóbot meg előítéletet kiált. Kiáltsatok nyugodtan.

      Kedvelés

      • Nem arra az esetre gondoltam itt, amikor valaki transzként követelőzik, hogy ismerjék el, ő is ugyanúgy, ugyanolyan nő, mint aki nőnek született, a tranzíciót direkt titkolja, lényegtelen részletnek tartja, társkeresős appokon hazudozik vagy felháborodik, ha van, akinek nem kellenek, inkább arra, amikor egy spontán találkozásból kialakul valami, és megmondaná meg keresi a megfelelő pillanatot hozzá, csak későn szánja rá magát, reméli, a másik magától rájön, de a másik gyanútlan vagy elvakítják az érzelmei, nekem Adél története inkább ilyesminek tűnt, mikor olvastam, lehetne bizots tovább elemezni, hogy ilyenkor ki csalódik nagyobbat, az, aki rájön, hogy a másiknak van egy titka, ami számára elfogadhatatlan akár zsigerileg, akár az értékrendje, életterve, ízlése miatt, vagy az, aki rájön, hogy ezzel együtt ő már nem kell, hogy az egyénisége meg az, ami addig működött a kapcsolatban, nem ír felül minden egyebet. Ha egyik fél sem áltatta, hitegette a másikat hátsó szándékokkal vagy közös álmokkal, és amíg nem derült ki a titok, jól érezték magukat a kapcsolatban, akkor ez nagy megrázkódtatás mindkét félnek (és a titkolózóé a fő felelősség), de szerintem eléggé hasonló ahhoz, mint más olyasmi derül ki egy kapcsolat során, amivel nem lehet vagy nagyon nehéz együttélni, vagy olyan fontos élettény, ami, ha rögtön az elején elmondja a másik, lehet, hogy nem gond, lehet, hogy kizáró ok, lehet, hogy olyasmi, amivel együtt vagy ami ellenére is kell a másiknak, de ha nem mondja el, hanem jó sokáig titkolja, az önmagában is megkérdőjelezi az addigi őszinteségét, bizalmát, szavahihetőségét (pl. ha valaki a gyerekeit titkolja el…).
        De persze értem, miről beszélsz, csak arról jutott ez eszembe, amit Pika írt.

        Én két tranzíciónak voltam a tanújaaz utóbbi években a felületes ismerőseim körében, az egyik egy hosszú hajú, magas, vékony, finom vonású farmeres-pólós huszonéves fodrásztanuló a szalonban, ahová járok, eleinte nem tudtam eldönteni, lányos fiú vagy fiús lány, aztán (vsz csak hormonkezelés hatására) kevésbé ambivalens az összhatás és egyre inkább fiús lány, a stílusa nem változott, egy bi férfnak vonzó is lehet, a munkahelyéről nem lóg ki, jól dolgozik. A másik egy edzőtermi ismerős, őt eleinte nagyon furcsa volt a női öltözőben látni, mert hátulról egészen férfinak nézett ki kezdettől fogva (nagyon zömök, izmos, tetkós, baseball-sapkás), de előröl se volt egyértelmű, hogy valójában nő, ő a pletykák szerint teljes tranzíción ment át, és egyúttal a férfi öltözőbe is. Az eléggé queer-leszbikus barátnőjével szokott járni, átverésről sztem nem volt itt szó….
        Én úgy érzem, hogy ha kisebb a társadalmi nyomás, hogy valaki a születési neméhez rendelt társadalmi szerepnek megfelelően viselkedjen, heteró legyen, és megjelenésében is olyan legyen, mint az átlagnő, átlagférfi, az bennük üzleti lehetőséget látóknak való kiszolgáltatottságukat is enyhíti. A transzkritikussággal az a gond, hogy az hagyományosan a staus quo mellett van (a konzervatív családanyák már abban is a világ végét látják, ha egy férfi kifesti a szemét), a radikális feminizmust meg sokszor felhasználják a saját céljaira – ahogy persze a transzbarát feministákat is a másik oldal, ebben igazad van.
        Rita cikkének a felosztása, gondolatmenete egyébként szerintem is nagyon zavaros.

        Kedvelés

  16. “A férfi-nő különbségek eltűnésével és egyidejűleg a nemünk szabad megválasztásával (!) riogató genderpánik pedig, mint többször bebizonyosodott, kiváló eszköz a bántalmazott nők védelmét elősegítő Isztambuli Egyezmény félresöprésére és a nemek alá-fölérendelt viszonyának a bebetonozására. A transzfóbiának és az annak az örvén kreált genderpániknak így nemcsak a transznemű emberek a kárvallottjai, hanem a nők is.”
    Érdekes ez a lovon fordítva ülés: nem véletlenül a transzügy, a genderdivat roskasztó ráakasztása a nőügyre az oka annak, hogy nem ratifikálják az egyezményt, és a nők biztonsága nem kap efféle védelmet? Nem megy át, a baloldal gyomra sem vette be. A nem fideszes közvélemény is utálja ezt a témát, sima perverziónak tartja a transzkodást, nem lehet rájuk erőszakolni, hogy nőnek kell kezelni azokat, akik egyszerűen nem nők. Joggal tartanak attól, hogy aztán megy a diszkriminációhiszti, ha valaki szar munkaerő, meg a pamutplafonozó erőszakoskodás.

    “…szerintük a transzneműség és a „nemváltás” valójában az agresszív férfiak eszköze a női terekbe (mosdó, öltöző, szauna stb.) való bejutáshoz, ott a nők zaklatásához, megerőszakolásához és összességében a feminizmus eddigi eredményeinek aláásásához. Azaz e logika szerint a bántalmazó férfiak még az erekciójukat, heréiket és péniszüket sem sajnálják feláldozni e cél érdekében…”
    Van, aki nem sajnálja, mert a nők fölötti hatalomvágya kiélése mellett egy fura, téveszmés perverziója is van (hogy ő nő, denem csak a transzok öncsonkítanak ám), az erőszak lényege nem a pénisz, hanem a hatalmaskodó szándék, de a többség nem végez nemi átalakító műtétet, pont ők, akik visszaélésből lesznek “nők”, biztosan nem fognak. (Ezért is fordulhat elő, hogy leszbi buliban veti fel az egyik, hogy igazán leszophatná valaki őt is, redditen volt.)
    Amúgy rohadt kevesen vannak még, de a kapu kinyílt, sokan lesznek.

    “…érthető volt e feminista csoport tiltakozása, amikor egy nőként még nem élt, így a nők helyzetéből és nehézségeiből még nem sokat tapasztalt, frissen előbújt 19 éves transz nő akart egy párt nőjogi tisztviselője lenni (ahogy az angol Munkáspártban Lily Madigan révén nemrég megtörtént).”
    Ez tényleg hideglelős, de csak arra szolgál, hogy hú, a Rita a rossz transzokat elítéli ám, tehát a többi okés, ő mérlegel, körültekintő, lehet hinni neki. Soha nem lesz női tapasztalata ennek az embernek, bárhány év telik el a coming out után, mert nem tudja rábírni a társadalmat, hogy nőként kezelje és így női tapasztalatokat, nehézségeket szerezzen. Azért, mert NEM NŐ, hanem mindössze NŐ AKAR LENNI. Ami akkor sem elég, ha a brit társadalom toleráns, és ha ügyesen téveszti meg az embereket.

    “Joggal kritizálják a kanadai Jessica Yanivot, aki pert indított, amiért egy nőknek fenntartott kozmetikai szalonban nem vállalták férfi nemiszerve intimgyantázását.”
    TIZENHAT szalonban, és direkt provokációból, pénzelszedésből, ürügyből, szegény nőket fingatva. Egy világhírűvé vált transz aktivista. Jól tökön szúrta a többi transznőt is.

    https://24.hu/kulfold/2020/02/22/transznemuek-jk-rowling-velemeny/

    Kedvelés

    • “A transznemű emberek túlnyomó többsége nem rohan péniszt himbálni a meztelen női szaunákba, nem kerül börtönbe, nem akarja egy cégnél vagy egy pártban a női kvótát kihasználva „elvenni” egy nem transz nő helyét, nem akar nőknek fenntartott szalonban herét gyantáztatni, nem akar női mezőnyben élsportolóként érvényesülni, és férfivá válása után nem akar szülni. „Csak” önazonosan akarja élni a mindennapjait.”
      Halleluja. Micsoda érvelés! Na most, egy se akarjon ilyet csinálni, ennek legyen jogi garanciája, és másokat átverni, belső világát rájuk tukmálni se akarjon.

      Kedvelés

  17. Ó, hát messze nem az a gond itt, ki akar nőtagozati vezető lenni, vagy ki hogy ügyeskedi be magát a női versenyzők közé, Vannak transzkorú transzneműek is. Lehet, hogy nem pedofil (az ilyesmit könnyű bulvárhír alapján ráfogni valakire), de anélkül is wtf, megint az elborult, unatkozó nyugati ember, aki magát istennek hiszi, és mindig akad olyan széplélek, vagy nagyon is tudatos aktor, aki az érdekükben emberi jogi harcosként lép fel.
    https://thebridgehead.ca/2018/01/29/trans-age-pedophile-defends-himself-by-claiming-that-hes-trapped-in-a-nine-year-olds-body/
    – a címben ordas tévedés, ugye, a kilencéves lélek rekedt az ötvenes testben, nem fordítva.
    Ilyen emberek ülnek bele mások (balekok? dörzsölt cinikusok?) emberi jogi küzdelmeibe. A mindenféle álproblémákon önzőn nyafogók meg odasorolják magukat a valóban hősies, ma is szükséges antirasszizmus, feminizmus, melegjog hősei közé.

    Kedvelés

    • Ez megint jogvédelem címén másoktól elvenni a kredibilitást, terminológiát. Vannak, akik súlyos gyerekkori trauma miatt önkéntelenül vissza tudnak csúszni egy gyerek szintjére, akár egy másik tudatállapotba váltva, akár benne maradva simán csak regrediálnak valamiféle külső hatásra reagálva (igen, ez a ‘trigger’ szó kéne, hogy legyen, amit szintén leloptak). És akkor jönnek azok, akik felelősségelkerülés miatt SZERETNÉNEK kilencévesek lenni, vagy nem is, csak simán meg akarják úszni a felelősségre vonást. Aki viszont valóban ilyesmivel küzd, az igyekszik magában, csendben intézni, aztán, amikor próbálná elmagyarázni valakinek, hogy mi történik, akkor persze annak a valakinek beugrik egy ilyen cikk, és akkor az annyi is. Ez egyszerűen tragédia.

      Kedvelik 1 személy

  18. Idehaza is van döbbenet. Publikus kontent. Ki nem látja, mi ez? Kit lehet ezzel átverni?

    Elképzelem a “nőtársakat”, ahogy ennek láttán feszengenek, ez már nem jogvédelem, ez valami más. De már bementek a hosszú, egyenes csőbe, nincs visszaút, így-úgy szeretjük a transznőket is, ők is nők. És itt nagyon keményen nyomja valaki a férfiként szerzett jogosultsággal, erőszakossággal, hogy ő a lényeg, őrá kell figyelni, őt védeni kell, ő áldozat, neki jár az egyetértés, támogatás, szex. Ő járkált a professzionális kivitelezésű A TRANSZNŐGYŰLÖLET IS NŐGYŰLÖLET táblával provokálni. És nem őt vetette ki a ballib közösség, hanem azt, aki ezt nem hagyta.
    A trolloktól ismerem ezt a jogosultságérzetet.
    Nem kell minden freaket megérteni, dédelgetni. Nem gyűlölet elhatárolódni, és nem csak sunyin, hogy “nem is láttuk, nem ránk tartozik, sokféle ember van”. Ezek az emberek sajnos soha nem lesznek boldogak, kár tovább lökni őket a pusztulás felé, és kár lejáratni velük az emberi jogi ügyeket.
    Ha mégis valami különös okod van, hogy védd, megértsd őt, az is egy szép hivatás, csak akkor ne nevezd emberi jogi ügynek, mert az rossz hírét kelti az igazinak, és elkötelezett balos emberekből is kihozza a kereszténydemokratát, a véressszájú típust.
    Ha mégis emberi jogi ügyként tálalod mindezt és műmeghatsz, akkor legalább ne te magyarázz szexről, felelősségről, randikról, gyereknevelésről a karanténban.
    A szex és a valami más (sunyi, gyomorforgató perverzió a köz előtt bemutatva, tetszésre hajtva, tárgyakra való ráizgulás) között fontos különbségek vannak. A szex a másik emberre való odafigyelést jelenti, vele való finom egyeztetést, az ő vágyainak a szem előtt tartását, intelligens dinamikákkal, beleegyezésen alapul, és a magánéletben zajlik. A húsvásár (társkereső, swinger, pornó) nem szex, ezek az üzemek nem a szabadság, hanem a torzság megélésének helyei. A hiú mutogatás önös, taszító, nem sok köze van sem szexhez, sem az önfelvállaláshoz. Lehet, hogy nem mondja ki, de ép értékrendű ember viszolyog ezektől (a másikat vágybetöltés eszközéül használó mindenféle tevékenységtől is, ha mégoly divatosak is). Ezek nem identitások és nem valók a köztérbe. A mutogatás, ráerőltetés megbotránkoztat, és amikor ezt egy borulékonyabb lélek azzal vezeti le, hogy panaszt tesz a munkaadónál vagy pofán ver, akkor lehet majd a fóbia miatt sipákolni.
    Kik szopják ezt be, a 17éves, felpuhított, életet nem ismerő, idealista naivákon kívül?

    Kedvelés

    • Magyarul:
      https://divany.hu/eletem/2020/05/02/33-as-paragrafus/
      Érdekes ellentét feszül a BuzzFeed és a Dívány drámai, megható, szép beszédű, szelíd, öngyilkosságot emlegető, áldozati beszámolói és a valós Ónodi Adél, a “mi van, cunika?” “elmebeteg kurva” beszédmódja között.
      “Az nem létezik, hogy csak nekem kell erősnek lennem, a másik oldal meg folyton basztat” Te akarod magad elfogadtatni, te akarod, hogy megismerjenek, meghatódjanak, azonosulnak, de így nem fognak.
      Az szerintem nemzetközi fórumokon terjedt el, én redditen is olvastam, hogy “persze, mert jobb nő vagyok nálad”, “igazibb a puncim”. Tény, hogy a Laura Nagy álnév provokatív, transzgyűlölő kommentet írt, de ha ilyenre ugrasz, akkor a depresszió sem mentség, és fel fognak jelenteni.
      Ja és női papírjaid vannak, mint azt a BuzzFeedből megtudtuk, ez a rinya csak arra vonatkozik, hogy esetleg elveszíted.
      Én nem vagyok ilyen nagyon deklarált nő-nő, de valami olyat mozdít meg bennem ez a buta reakció, hogy azt mondom, ha nekem valaki meg meri kérdőjelezni a nőiségemet, ha ezt jelenti az identitás, hát én is kiröhögöm, és biztos nem fogom támogatni. Tőlem ne várjon együttérzést.
      Mi nők azért lehetünk kemények a férfiakkal szemben, mert van nálunk hatalom, ők ki vannak nekünk szolgáltatva: szeretnének nőt, amúgy sem tudják, hol a liszt, a pelenka és a házassági anykönyvi kivonat, ja, és sokan vagyunk. Nincs ez így a pici kisebbségekkel, akik tovább nehezítik a belső poklukat ilyen viselkedéssel, konfliktusgenerálással. Szerintem tévesen hiszik, hogy ezt a sok depressziót mind az elnyomó magyar külvilág okozza. Lehet, hogy nagy részét a belső pokol, és az is, hogy a szintetikus hormonok.
      És az a sok naiv nő, “de hát miért bántják őket”. Annyira kamu ez az egész, olyan kreált, menősködő, tényleg, a BuzzFeed fotón is az Emma, direkt szexiben és művérrel, egy póz az egész, egy műsor. Roppant könnyű vele figyelmet szerezni, magukat nemesnek érezni. És ezen nem segít az, hogy Anna egy tök visszafogott, okos ember, akit nem érzek veszélyesnek vagy visszásnak.

      Kedvelés

  19. Hoppá… szóval a mainstream médiában meghat, megértést keres az aktivista, a közösségi hálózatok fél-nyilvánosságában meg már elvárja, követeli, és ha nem kapja meg, akkor azonnal ugrik és a legalpáribb, legbutább visszavágások is jók lesznek? Ezt jelenti az aktivistáskodás? Mondjuk sokaknak tényleg…. két dolog jutott eszembe erről. Az egyik, hogy külföldiként követelhetem, hogy az általános emberi jogaim elismerjék, ahol élek, ha felveszem az állampolgárságot, akkor a helyiekkel azonos jogokat is elvárhatok, de azt, hogy pusztán azért bárki elfogadjon, szeressen, emberi kvalitásaimtól és viselkedésemtől függetlenül, mert én is ugyanolyan nemzetiségű lennék, az irreális és nevetséges. Ha meg még mondjuk Amerikában élnék és identitásból vagy kinkből feketévé operáltatnám magam, majd a feketék közösségeiben nyomulnék, hogy fogadjanak el feketének meg adjanak nekem is a feketéknek fenntartott ösztöndíjakból, nem csodálkoznék, ha sokan meg akarnának verni.
    A màsik meg az, hogy gondolkodtam egy korábbi itteni beszélgetés után, mi is az, amitől valóban sorsközösséget tudok érezni valakivel pusztán azért, mert nő. Két dolog maradt meg a szűrőmön. Az egyik, hogy hozzám hasonlóan ő is azzal a tudattal nőtt fel, hogy teherbe eshet, teherbe ejthetik akaratán kívül (meg ha nem esik, az is tragédia). A másik pedig az, hogy neki is része volt, van abban a félig tudatos, félig öntudatlan családi kondicionálásban és (szintén nem feltétlenül tudatos) folyamatos társadalmi tapasztalatban, hogy amit ő kislànyként, nőként, anyaként, női munkavállalóként, politikusként, főnökként stb mond vagy tesz, más mércével mérettetik, mintha ugyanezt egy kisfiú, férfi, apa stb. mondaná vagy tenné. Kisebb vagy nagyobb, akár áthatatlan kalitkákban nőttünk fel és szárnyainkat egy láthatatlan kéz visszavágta.

    Másfajta, más méretű kalitka, röpde az, amibe Adél beleszületett, lehetett az neki nagyon nem passzoló, nagyon veszélyes hely, de nem ugyanaz a tapasztalat a kettő, nem ilyen szintű sorsközösség, és ezen nem változtat, hogy milyen neki most a tolla, szárnya, kalitkája, mit választott, mit tudott választani.

    Kedvelés

    • Először úgy gondoltam, a salátatörvény transzokat érintő jogszabálymódosítása Semjén fiktív pártjának meg az egyházi kötődésű szavazóknak tett gesztus a Fidesz részéről, mist inkább úgy látom, az Isztambuli Megállapodás ratifikálásának elutasításához készítette elő a terepet. Miután az egész balllib sajtó meg a “nőmozgalom” teljes mellbedobással elkezdett kampányolni a transz jogok mellett, elég könnyű elhitetni, hogy az egyezmény is az érzelmi alapon szabadon váltogatható nem fogalmáról szól, amit a pártfogói annyira pártolnak..

      Kedvelés

      • “Az élődonoros transzplantáció ugyanúgy – akár halálos – szövődmények kockázatát jelenti, mintha valamilyen betegség miatt kellene eltávolítani a méhet, csakhogy itt egészséges személyről van szó. Magyarul egy egészséges embert csonkítanánk meg.” Hoppá, milyen szavakat használ ez az idézett orvos. Talán meg akar valakit bántani? Vagy mert ez a szó jelenti azt, hogy “szerv, szövet, testrész eltávolítása”?

        Kedvelés

    • “…mint tudjátok, 2019 a szakvéleményezés éve volt. Őrült hajsza kezdődött meg, hogy egy szép napon világra hozzam gyermekem. Ehhez méhtranszplantáció szükséges, melyhez befogadónyilatkozat kell, melyet szakvéleményezés előz meg. Januári keltezésű az első szakvéleményem, így -a szabály szerint – akkor is kell lezárulnia. Így kereken még egy hónapom maradt a hiányzó szakvélemények, képalkotói vizsgálatok beszerzésére. Mozgalmasan telt, és nálam egészségesebb embert keresve sem találhatnának. Legalábbis a szakvélemények erről tanúskodnak. Azt is tudjátok, hogy jövőre még őrültebb hajsza kezdődik el, és eljárást kell kezdeményeznem a jogi környezet tisztázása érdekében. Őrült csaták elé nézünk, ahol az orvostársadalom, a jogalkotók, és személyem fogja vérre menően érvényesíteni az akaratát. Az orvostársadalom, akinek köszönhetően nem azt mondom, “ha megszületik”, hanem amikor. A jogalkotás, aki időszakosan rám vágja az ajtót. A szakvélemények után csak a törvényi akarattal kell majd szembenéznem, s életem munkájával kiderítenem; teljesen kilépett e a társadalom belőlem. Erre megvan a kellő felkészültségem. Azt hiszem. Ha nem, akkor összeszedem menet közben. És segít az a lelkes, önfeláldozással és tettekkel teli csapat, akik mögöttem állnak. Ők szintén alapjai a rendszer működtethetőségének.

      Már rég nem beszélünk miértről. Elköteleztem magam egy életre. Az én jóslatom úgy szól, nem élhetek addig, míg meg nem születik. S erre teszem most le, a megszeghetetlen esküt. Nem lesz nappalom, sem nyugodalmas éjszakám, sem boldog új évem, sem örömben úszó napvilág. Nem lesz jóleső pihenés, és jóleső séta, sem léleknyugtató tea. Nem lesz nyugodt lélegzetvétel, sem éltető szívdobbanás,

      Míg meg nem születsz.

      Hányszor beszéltem hozzád csendesen, s ringattalak álmomban álomba. Lelked itt köröz az akadályokkal teli burkon kívül, melyet az irántunk táplált gyűlölet emelt. Nincs más ajtó. Ez az egy ajtó választ el egymástól bennünket. Néha össze-össze érintjük kezünket, de sokszor csak figyellek, még ha álmomban nem is vagy oly élesen megfogható. De tudom, hogy itt vagy. Rövidesen találkozunk, mert a harc elindult érted. Nem kevesebbet adok érte, csak az életem. Mást nem tudok. Nincs másom e világon, csak a születésedbe vetett hit és harc. Csak könyörgöm tarts ki. Tarts ki mellettem, és bízz bennem. Mert az érted vívott harcom, csak az életemmel együtt érhet véget. De mindenképp sietek hozzád. Te jössz hozzám, vagy én hozzád, de eljön az idő, amikor e kegyetlennek tűnő, de csodálatos világ burka már nem választ el bennünket oly nagyon.
      És akkor bármi is történjék, még ha a születéseddel nekem el is kell mennem, én szeretni foglak örökké.”

      https://www.bluebutterfly.hu/l/eskuszom/

      Kedvelés

      • Ugyanő a 2019. október 31-i Narancs méhátültetésről szóló cikkében: „Gyakorlatilag kilenc hónapot a kórházban kellene töltenem, hiszen a hormonszintet végig ellenőrizni kell. A ciszgender nőknél természetesen lezajló, trimeszterenként alakuló hormonális változásokat mesterségesen kellene lekövetni.” Emellett petesejt- és spermadonorra is szükség lenne, ami tovább bonyolítja az etikai kérdéseket. De Eszter hajlandó a végsőkig küzdeni. „Tisztában vagyok vele, hogy itt technikailag gazdatestként funkcionálnék: sem a petesejt, sem a méh, sem a spermium nem lenne az enyém. Ennek ellenére semmire nem vágyom jobban, mint hogy megtapasztalhassam az anyaságot.” A cikk szerint se a méhkivétel, se a petesejt-adományozás nem veszélytelen beavatkozás, a beültetés sem, az összes költséggel és kockázattal szemben az egyetlen érv: “semmire sem vágyom jobban, mint hogy megtapasztalhassam”… hát tényleg döbbenet, milyen alapon várja el, hogy három donor meg egy rakás eü. dolgozó szolgálja ki az ő irreális és infantilis vágyait, és a “csapata” még meg is erősíti abban, hogy ez a harc ad értelmet az életének…

        Kedvelés

      • “A méhátültetés védelmében Sándor Judit azért megjegyzi, hogy ez az eljárás valóban sokat jelenthet azoknak, akik szeretnék megélni a fejlődő magzattal való prenatális kapcsolatot – és itt nem csupán született nőkre kell gondolni.

        Teljes jogú nő

        A közelmúlt egyre szaporodó orvosi sikereit megelőzte egy mára híressé vált tragédia is: Lili Elbe (akiről A dán lány címmel életrajzi könyv és film is készült) transznemű képzőművész 1931 szeptemberében belehalt a kor lehetőségeit bőven meghaladó méhátültetésbe. És bár a méhtranszplantáció hajnalán éppen egy transz nő igénye hívta életre a beavatkozást, a mai napig nem tudunk olyan transznemű nőről, akin végrehajtották volna a műtétet. A magyar Berencsi Eszter lehet az első, jelenleg ugyanis mindent megtesz azért, hogy méhet kaphasson.”

        Kedvelés

  20. Már el is felejtettem, pedig nemrég még tudtam, hogy a vaginaképzés után naponta kell dilátor nevű tágítót használni, hogy a műtét eredménye ne nőjön össze. De nem mindenki akar hüvelyt, van, aki csak külsőt. Nagyon érdekes cikk.
    Mire, miért, ennyi minden kín és technológia és pénz, hogyan… nem értem. Ja, és nem, nem kell minden (cisz)nőnek síkosító. Valójában csak akkor jó a szex, akkor kéne belemenni, ha magától, külső belepiszka nélkül működik, elnézést kérek, de ahogy az isten megteremtette. Egészen riasztó ez a rengeteg művi dolog (más téren is). Ha túl sok a nedv-cucc, az sem jó móka, meg az íze se valami jó.
    View at Medium.com

    Kedvelés

    • From the link:

      “The neovagina is an artificially created opening into the body. Because your genetic code has no plan for an opening there, your body will simply heal what it considers to be a gaping wound and close the neovagina completely and permanently. The tissue surrounding the neovagina, including the PC muscle, were pushed aside during the dissection of neovaginal cavity. These tissues will attempt to move back into their original positions. So in order to keep it open, we must insert something into the neovagina on a regular and frequent basis. Such a device is called a stent or dilator.”

      If posters here read further than the excerpt, and I hope they do, the site mentions that dilation is something SRS patients will have to do (though at lesser intervals) FOR THE REST OF THEIR LIVES.

      http://library.transgenderzone.com/?page_id=611

      Kedvelés


  21. Holland fél órás dokumentumfilm a transition műtét megbánásáról angol felirattal. Növekvő üzlet van a visszaoperálásban is. Egyik félrekezelt nem-is-transgender beteget jóváhagyták eutanáziára. Ez is nagy és visszafordíthatatlan lépés…

    Kedvelés

    • Nagyon nehéz tisztán látni, mert mindkét csoport folytat propagandát, tényleg jobboldali meg keresztény körök is pénzelik a transzellenes balosokat, és rengeteg a transzpártiak között a jóhiszemű naiv, aki csak nem érti, hogy ez nem az ő szelíd ügyük, hogy “szenvedtek, de ha hagyjuk őket élni és toleránsak vagyunk, akkor végre azzá válhatnak, akik lenni akartak”, hanem súlyos átírása alapfogalmaknak, nagyon káros és a nők rovására nyernek jogokat.

      Kedvelés

      • Ráadásul nem igaz, hogy a tranzíció után jön a boldogság, csak ennyi kell. Tényleg jól hangzik, meg azt is állítják, csak a kirekesztés, a gyűlölet rontja meg az életüket, amúgy boldogok lennének. De rámennek éveik, rengeteg erőfeszítés, pénz, fájdalom, szövődmény, és utána sem találnak boldog szerelmet, is sokan lesznek öngyilkosak, maradnak depressziósak és idegenek, vagy folytatnak meddő, borzalmas hadakozást (“aktivizmus”) egész életükben, Berencsi Eszter konkrétan odamegy a pofonért, ügyeket provokál és a médiában hiúskodik.

        Eluralja ez az egész transz identitás az életüket. Olyan, mint valami szekta. Csak a testi beavatkozások visszafordíthatatlanok.

        Kedvelés

    • “Felnőttem, és elvégeztem az Állatorvosi Egyetemet. Olyan gyógyszert veszek a patikában, amilyet akarok, beleértve a tesztoszteront is. Képzeld, ha akarok, vehetek másnak is, nem csak magamnak. Semmiben nem tudsz megakadályozni.”

      Flóris! (Roland!) Senki nem akar ebben megakadályozni. Hogy milyen nevet írsz oda, abban sem. Csak azt nem várhatod el, hogy annak nézzen más is, akként kezeljen, oda beengedjen, jogilag is szentesítse azt, ami nem igaz (és ténykérdés).

      Kedvelés

    • “A rossz hír, hogy maradtam pszichiátriai beteg. Többszöri kórházlátogatás, zártosztály. Antipszichotikumok. Egyébként a szakdolgozatomat a pszichiátrián írtam. Ez a téma szempontjából nem fontos, de büszke vagyok rá, hogy sikerült. A nők elleni erőszak és az állatkínzás összefüggéseiről szólt egyébként. Esetleg átküldhetem, téged mindkét téma érint.

      Ha rendeződne az életemnek ez a fontos szelete, talán nem kéne több antipszichotikumot szednem. Nézd, én nem gondolom, hogy egy az egyben ez vagyok, és semmi más.”

      Ezek a magánügyeid, Flóris, és hogy hivalkodva emlegeted, mutogatod egy idegennek, akinek tök más a meggyőződése (“Isten férfinak és nőnek teremtett minket”), ÉS a politikai érdeke is, az is azt mutatja, miért fontosak neked ezek: lehet velük hivalkodni. Meg ezt a nyafogós naivitás, istenem. Nyílt levél… “Deal?” :O

      “Anarchokommunista is vagyok (ebben különbözünk), meg jó vagyok matekból, és keresztény vagyok, mint te. De transz is vagyok.”
      És akkor mi van?
      Mi nem vagy?
      Amúgy szerintem a transzok megítélésének is rosszat tesz, hogy ennyit emlegetitek a depressziót és a nehézségeket (amúgy is mindannyian küzdünk valamivel, csak nem dicsekszik vele vagy kezeli jogalapnak mindenki), meg a többi zizi is, ideggyenge Ónodi Adél, Berencsi Méhet Akar És Mindenkit Beperel Eszter és molesztáló GergőDóraViki is.

      Kedvelés

  22. Közben látom a Der Spiegel Fb oldalán, hogy mekkora nagy szörnyülködés kezdődött, amiért parlamentileg lett betiltva nálunk a születéskori nem megváltoztatása. Élősködünk a pénzükön, pont ott tartunk, ahol a világháború után, lehetett tudni, hogy teljesen éretlenek vagyunk az ilyen bonyolult gondolatok megértéséhez, hasonlóan a többi balkáni országhoz. Kevés nálunk a megértés és szeretet a többi ember iránt, ezért tartunk ott ahol. Meg kell vonni a pénzügyi támogatásokat, sőt akár az EU-ból is ki kell minket zárni. (Itt egy kis vita indult,hogy ez lehetséges-e jogilag.) Aki pedig olyat ír (én keveset találtam), h dehát valóban nem lehet megváltoztatni a nemet, az olyan öreg, h hamarosan úgyis meghalhat, nem gondolkozik jól, nem is számít a véleménye, mert öreg, nem érti a lényeget, egy büdös náci. Ime a sok németben félelmet keltő eseményről szóló cikk:
    https://www.spiegel.de/politik/ausland/ungarn-beschneidet-rechte-von-trans-und-intersexuellen-menschen-a-60d7b36e-5c65-42c3-92eb-825a99282de8?fbclid=IwAR1sGlO0M_p4BBjLvAa-YnJyCTh_jX7F_DETnnlZxbpwh21EVpRLcUsDfrM
    (Azért tényleg kiváncsi lennék, hogy mennyire reprezentatív az a sok hozzászólás. Lehet, h annyira mint hasonló magyar oldalkon – semennyire?? Vagy tényleg ennyire kritikátlanok? Egy egykori keletnémet ismerősöm szerint nagggyon elhitethetők, nem kellett nekik soha kritikusan gondolkozni…)

    Kedvelés

    • Aki gyanítja, hogy ez műbalhé és pár érzékenykedő szerencsétlen feltűnésvágya, médiahaknija, az hallgat, de gyakran az is, akinek kiforrottabb a véleménye… ne bántsuk meg őket, úgyis nehéz nekik!
      Mondjuk nekem szar érzés, ha országomat emiatt sötét helynek tartják (nem emiatt az), ha önösen belehúznak zavaros, törpénél is törpe kisebbséget érintő, túlharsánykodott érdekeikbe (mennyit tioltam én baleként mások ügyét. mások helyett vittem el a balhét!), és ha megkérdőjelezik, mit jelent nőnek lenni, így az én nővoltomat is, továbbá megkérdőjelezik, hogy én szabadságszerető/liberális/jóember vagyok, a jóédesanyátokat.
      Mennyit cenzúráztak, oktattak, mellém léptek, magyaráztak nekem feministák, vegánok, kövérek is.
      Minden kisebbséggel együtt érzek, amíg nem ordas maszk az elnyomottsága, és nem pofátlanul, nők rovására, önsajnáltatva követelőzik vagy hazudozik:
      “Én például – számukra nyilván szokatlan módon – transznemű, egyúttal leszbikus nő vagyok, furcsa is lenne, ha homofóbnak neveznének. Mellesleg a leszbikus irányultságon belül “femme” is vagyok, továbbá királylány és született feleség, de ez sem – ahogyan ők állítják – bármilyen nevelés, gyerekkori diagnózis vagy éppen a játékboltok kínálata rózsaszín oldalának eredménye. Ellenkezőleg, mindenféle fiúnak nevelés és szerepelvárás ellenére abszolúte belülről jött mindig is, alapszemélyiségem és lelkem része.”
      Kurva jó. És a fétisbulik, amelyekben az identitását kereste és megtalálta? a harisnyás traviképek? És persze “transzleszbikus”, hát ki marad, ha nem a balek nők? Valaki csak leszopja.
      Mintha az egység is megtört volna mostanában. Kiderült, hogy neki még a főbalek Rita is “transzfób”, ezt tényleg szinte élvezet végignézni.
      Rita! Ezek perverzek. Told inkább a nők ügyét!
      És legyen jó szakmád, jó életed, boldogságod!

      Kedvelés

    • Kedvelés

  23. “a legtöbb magát liberálisnak tartó olvasó szemszögéből öt, tíz vagy tizenöt éve nem is igazán voltak transznemű emberek (csak néhány hollywoodi filmben, vagy kibeszélőshow-ban). De most már folyton őket mutatják a tévében, és gombamód szaporodnak a róluk szóló cikkek és könyvek – hirtelen már a spájzban is ők vannak! És ha ez még nem lenne elég rossz, szeretnének is dolgokat! Például hogy szabadon használhassák azt a mosdót, amit biztonságos nekik, vagy tiszteletet az identitásuknak. Vagy hogy ne kelljen rendszeresen gyűlölködő sértéseknek kitenniük magukat. És míg az olvasóid nem ellenzik élből a transznemű embereket – hé, bármit csinál Caitlyn Jenner a testével, vagy a hálószobájában, az az ő dolga* – azt nagyon is úgy érzik, hogy ez túl gyorsan történik! Legalábbis saját maguk számára. Plusz még ők maguk is finnyásan, vonakodva viszonyulnak a transz emberekhez (de ellentétben a Nevezetes Személlyel, nem merik hangosan kimondani).”
    Julia Serano írja, itt a fordítás:
    https://szabadnem.blog.hu/2019/10/05/hogyan_irjunk_cikket_a_tultolt_politikai_korrektsegrol

    Pontosan. Én nem hivatkozom senki híres emberre, saját vélemény ez. Én kimondom hangosan, mert ismerem a témát, és nem vagyok naiv.

    Most jön egy olyan rész, hogy majd rákezdi a t. naiv (érvtelen) olvasó, hogy a Gerle Évában Mennyi A Gyűlölet, pedig csak gondolkodom, figyelek, határozott (már) a véleményem, és képes vagyok, illetve nem isfélek jól megírni. HA NEM BÍROD, kattints át valahova!

    Szóval.

    Azt látom, hogy az érintettek Magyarországon turnéznak, szepegnek, hisztiznek, magukat Egyszerű Jó Embernek tüntetik fel minden lazaság és önreflexió nélkül, de tényleg idegbeteg módon (hormonhatás?), akiket szankcionál a postás, a call centeres, hű, micsoda sérelmek! Iszonyú ellenszenvesen toljátok. A legaljasabbak egy fekete rabszolga szókincsével hadakoznak a piti sérelmeik miatt, ez számít bátro aktivizmusnak, miközben mások betegek, elszegényedtek, munkanélküliek, gyereket nevelnek, mégse a neten sírnak.
    Hahó, ébredjetek már fel!
    És valamiért megengedik maguknak, hogy semmit ne mondjanak a “terf” felvetésekre tartalmilag: nyelvhasználat, nők biztonsága, sportverseny fairség**, eü költségek, börtönbeli elhelyezés, felelősség a testet és életmódot érintő döntésekkel kapcsolatban… – rettentő visszás az, hogy valaki lelkesen tranzicionál _ebben_ a társadalomban, műttet, hormonoz, imádja és mutogatja publikusan az eredményt, meg hogy ő önazonos, döbbenetes exhibicionizmussal, persze vagy agyonretusált, szétsminkelt, vagy ciki-borostás fotókat tesz ki tucatszám – majd könnyes szemmel nem érti, miért néznek rá furán a boltban, és miért nem kap tűsarkút a 44-es lábára, valamint hogy továbbra sincs partnere, lelki nyugalma, jó állása, mint ahogy előtte sem volt. Most már lehet kiabálni, hogy diszkrimináció. TE DÖNTÖTTÉL ÍGY, te választottad, nem volt kényszerítő erő.
    Ja, de, te belül érzed, személyes tapasztalat”
    “Tünde személyes tapasztalatai alapján úgy érzi, az emberi agy néha igenis valamilyen neműre van bedrótozva, mint például az ő esetében.”
    Tünde nem aktivista, ez becsülendő, de hogy lehet ilyet mondani?Hol, ki mérte, kutatta ezt, magzati fejlődés, Zsófia elismeri ugyanitt: nem tudjuk, neurológiai, biológiai vagy társadalmi hatás-e a diszfória.
    https://szabadnem.blog.hu/2017/03/19/_nokent_senki_nem_hitt_mar_a_szakmai_tudasomban
    (a cím is beszarás, semmi baj a nővel, a zavaros nőimitátroságal van baj, ahogy a Dóra nevű alany erőt, fáradságot nem kímélve provokált, mászkált mindenki után, hergelte a cirkuszokat)

    A lelkes transzügytámogatók pedig pl. a facebookon bárgyú módon naivak: jaj, szegények, én is ismerek egyet! (érintettség/ismerős mint érv, ez a kedvencem), olyan nehéz nekik, hát kit bántanak ők, hadd éljenek, támogatom őket! Kritikátlanul kajálják a propagandát, amely mindig a legszebb és gondos-profin fotózott testeket mutatja, sose az ijesztővé változtatottakat, tényleg könnet hullatnak A dán lány című ordas giccen, és amikor egy perverz nyomuló böki ki a szemüket, akkor se áll nekik össze a kép, vagy nem merik kimondani. Szeretni KELL őket, mert torkodhoz szorították a liberális, toleráns géppisztolyt, és masszív cenzúra van. Ők együtt rebbennek a szőke, fehér, dundi, életcsászárnőjeként viselkedő Villővel, aki nem is transz, mintha bármi sérülés vagy hátrány érte volna amiatt, hogy “genderfluid” (most meg. Mikor mivel lehet feltűnősködni).
    Teljesen vakok a pártolók arra is, hogy mit jelent az előrenyomulás, mik a következmények, hogy ez alapfogalmak átírását és törvények, alkotmány megváltoztatását is jelentette egyes országokban. Amerikában perverzek és abuzálók hada jelenik meg a gender neutral vécékben (ők nem is transzok, csak szépen bemennek…), de ennek a puszta veszélye is aggasztó. A transzságra hivatkozva követelnek olyamsiket, ami nem jár.
    Vagy hogy mit jelent a valóságban a diszkrimináció tilalma: Jessica Yanivot jelenti.
    Hogy mostantól ők, az egyetértő nők is CISZnők ám, így kell mondani, nem szabad lehagyni az előtagot. Hogy divatból-transzok tömegei szerepelgetnek mindenhol, hogy cégek a szexualizált megjelenést vegyítik a transzokkal (emberi jogokkal, láthatósággal) a divatban, tévében, kapitalista érdekből (balfemként mind a szexualizáltságot és ezeket az iparágakat, a test tárgyiasítását, mind a piaci nyomulást, pinkwashingot, mind a transzoknak a nők közé szuszakolását elítélem). Nem érzékelik, mert nem figyelnek, hogy a propaganda nyomán hogyan ölt ijesztő jelleget a jelenség pár év alatt, pl. a kamaszok identitáskeresése, sérülényeségük, a műtéti kudarcok, a “férfinak méh és szülés” projekt, vagy hogyan válik veszélyessé a nők biztonságára, pl. a visszaélések mosdóban vagy társkeresőkön (még tk hirdetés kapcsán is nekiálltak reklamálni, hogy az oktató -fób, mert nem akar fiúlányt kefélni!). Ezek NEM eseti túlkapások, hanem a lényegből, a dolog jellegéből következnek, és egyre több lenne belőlük, ha egy – kellően ostoba, érzéketlen – törvénykezés épp ezt nem állítaná meg, és tenne úgy végső soron, eredményében jót, hogy nem is azt akarta. Azzal sakkban tartani jogos ellenérveket felvető embereket, hogy “de akkor KDNP-s vagy, elnyomó rezsimet szolgálsz”??? Vagy hogy akkor te is Jordan PŐeterson nótáját fújod? És mi lesz a felvetés TARTALMÁVAL?

    Ezek az emberek, akik showműsort csinálnak a freakségből, céltalanul ődöngő, neten hangoskodó, magányos lelkek, akik megértést csak Antoni Roitánál lelnek, és akik a szar munkáik, kirúgatásuk miatt azt a magyarázatot sulykolják (maguknak is!), hogy ők rossz testbe születtek (már Isten is diszkriminálta őket!), és most meg mindenki bántja, elutasítja, megerőszakolja őket.
    A valóságban nagyobbrészt önös, kellemetlen, társaság nélkül maradt, lecsúszott emberek.
    Tök vicces, hogy a transzpárti Antoni Rita cikkeiben vannak a linkek a legaggsztóbb “túlkapásokról”, én is innen tudok ezekről.
    Eleve, ahogy egy-egy ember beleül témákba, monopóliumot szerez benne, miután gondosan felmérte, hogy gyenge a verseny vagy üres a terep, és akkor őt nyilatkoztatják minden egyes cikkben, kvázi szakértő – valódi meggyőződés ez?
    És nem csak én ábrándultam ki ám.

    * bizony, ezért nem kéne ezzel celebkedni, címlapon mutatni, hogy hű meg ha!
    ** erre is mit mondanak? hogy az élsport mindenképp szörnyű, értelmetlen, doppingos. Micsoda demagógia. Csak pár olyan sportág van, amelyikben szóba jön a dopping, és akár szereted, akár nem a sportot, ez társadalmi kérdés, az olimpikoni életjáradék pl. ne járjon már annak, aki nem is nő és transzügyeskedéssel szerzett érmet.

    Kedvelés

  24. Ó, bazmeg. Angolul jól szól, de mennyire manipulatív már…
    Julia Serano
    “Pandora Harmadik Számú Szelencéje: ha a Nevezetes Személy ismert feminista, bármit is teszel, ne emlékeztesd az olvasókat, hogy amiket a transznemű tüntetők csinálnak most – kritizálják a Nevezetes Személy által mondott dolgokat, petíciókat terjesztenek, megpróbálják meggyőzni az egyetemet, hogy ne adjon teret annak, hogy ez a Nevezetes Személy még több előítéletes valótlanságot terjesszen a kérdéses marginalizált csoportról –, azok pont olyan dolgok, amiket a feministák maguk is csináltak a múltban!
    (…)Ha véletlenül kinyitod Pandora Harmadik Számú Szelencéjét, az olvasók lehet, hogy meglátják a párhuzamokat a múltbéli feministák és a jelenkori transz aktivisták között. Talán észreveszik, hogy ezek egyszerűen azok a taktikák, amikkel a marginalizált csoportok lassan elmozdítják a kimondatlan határvonalat, (amit nem szabad megemlítenünk – lásd Pandora Második Számú Szelencéjét) az általuk kívánt irányba. A tisztelet és az egyenlőség irányába, ha őket kérdezed.”

    Basszus, nők valóban léteznek, éspedig nagyon sokan, női elnyomás valóban létezik, és a nők jogainak érvényesülése nem ellentétes más marginalizált csoportok jogaival, nem használják őket, nem lopják el a beszédmódjukat és nem nyaggatják őket elfogadásért, nem kényszerítik őket a liberális gépfegyverrel arram hogy feladják a biztonságukat, nem improduktív nyavalygás az életük, hanem valóban a világ terheit cipelik, nem szédítik a bizonytalan gyerekeket, továbbá a társadalomtól se követelnek veszélyes, értelmetlen és drága beavatkozásokat!
    Tán nem egészen mindegy, minek a nevében és hányak érdekében követelnek, petícióznak, bojkottálnak és módosíttatnak törvényt az aktivisták…
    Nekünk nőknek nem az a sérelmünk, hogy valakitől féltünk a vonaton (mert arról fantázálgattunk, hogy majd megerőszakol), meg hogy más néven szólított egy tudatlan, jó szándékú call centeres, és nem kenjük a nőségünkre az össze személyes problémánkat (na jó, Murinai Angéla igen).

    Kedvelés

  25. További adalékok, értelmet nyernek a fenti harisnyák is és itteni régi kommentelők (2013-as, mansplainingelő) is részese a hadjáratnak.
    https://ferodalma.blog.hu/2018/08/27/a_vampirkastely_es_a_gender_szelleme

    DÖBBENET. Aki ebben részt vett, akár kommenttel, akár hozzászólással, akár csak nézte, azt szépen kérem, töröljön az ismerősei közül, ide soha ne jöjjön többet, és utána húzza le magát a klotyón!

    Kedvelés

    • “Amikor az adás reggelén Böcskei Balázs, az adás műsorvezetője megosztotta az adás témáját és a vendégek nevét a facebook oldalán, az egyik transznemű aktivista (egy volt pártpolitikus) azon nyomban öngyilkossággal kezdte el fenyegetni. Persze később kínosnak találta és törölte. Egy másik példa, hogy egy tavalyi nyilvános vita vége felé, amikor egyértelművé vált, hogy érvek tekintetében alulmaradt a transznemű tábor, egy másik transznemű aktivista hangos, teátrális, óvódás-szintű toporzékoló sírás-rívásba kezdett, azzal igyekezve megnyerni a vitát, hogy hangosabban tud (mű)szenvedni. Mintha annak lenne igaza, aki több “elnyomottságot” és szenvedést tud felmutatni. Ezt persze mind azután, hogy közel 3 órán keresztül folyamatosan gyűlölködőnek és nácinak neveztek engem a párbeszéd nevében, mert olyan dolgokról beszéltem, hogy az identitás társadalmi kontextusban jön létre, és vannak annak következményei, ha átdefiniáljuk a nő és férfi szavakat. Mivel teljesen egyértelművé vált, hogy a teremnyi személyeskedő, sárdobáló aktivista elvesztette a vitát pár transzkritikus hanggal szemben, másnap a facebookon vonták felelősségre a vitát szervező Labrisz Egyesületet, hogy hogyan mernek egyáltalán teret engedni olyan gyűlöletbeszédnek, mint például hogy az identitásunk nem születik velünk, zsarolási alapnak felhozva a teátrálisan tomboló transz aktivistát és hazudva arról, hogy mik hangzottak el.”

      Kedvelés

  26. Visszajelzés: ugyanazokat a témákat rágod és folyton szidsz valakit, éva! | csak az olvassa. én szóltam. minden érdekesebb, mint amennyire elkeserítő

a kommentelés lehetőség, nem jog: legyél nyitott, jóakaratú, olvasd el, amire reagálsz, és érvelj! vagy mesélj. NE személyeskedj, vagdalkozz, ne röhögtesd ki magad!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.