Itt a nyaralóban mink, asszonyok, ebéd és gondos, ám víg mosogatás után (csakis!), a víg tereferét és locsifecsit megszakítva kókuszolajos kávé vagy fröccs mellett úgynevezett butaújságokat olvasunk a parti csobogás mentén. Bővebben…
1. Sok mindent olvastam, de a te példád meggyőző, végignéztem, ahogy alakulsz. Ezt szeretném én is, mert a módszerednek te vagy a referenciája. Bővebben…
Emlékeztek Nemzamárdira? Szóval, ez sem, de Balaton! Az én gyerekkorban elsajtított, tarajos hullámú, jegenyezúgásos, malomkeréknyi pókhálós, lángosszagú déli partom! Bővebben…
…és nem tudom, ez nektek milyen, technikailag, élményként, meg a téma. Írjátok meg! Egy biztos: a Julis cukker.
A kertben forgattuk, ahol a hóban fetrengős fotók is készültek. A spontán, mégis lényegre törő beszédet és a képen való fejlátszást még gyakorlom!
Mostanában korán ébredek, mindig magamtól. Bővebben…
Mert esetleg tikkelni kezdek. Netán rohamot kapok. Vagy lehánylak.
1. és, van már valaki? Bővebben…
Hűha, ez a sok irányzat.
Elnevezések, fogalmak, különös zsargon.
Facebook-oldalak, egyesületek, adószámok és irodák.
Felismert igazság, megváltozott élet. Meggyőződések és táborok. Régebben azt hittem, de már tudom… 2012 decemberében került a kezembe xy könyve. Bővebben…
A blogger néha a közjóról ír, vagyis arról, amit, felelőssége tudatában, annak tart, és ha elegen rezdülnek vele, akkor ez olyan objektív. Szoktak is helyeselni. Mi, akik úgy gondoljuk. Vannak katartikus pillanatok.
Máskor viszont az ízlésemről írok, vállaltan személyesen — hát miről írjak?, csak a sajátomról tudok. És nekem mindenféle apróságban is elv meg szempont van, tisztán akarok látni, megfejteni a világot és a működéseket az agyammal, hát arra van, elvégre. Engem nem igazít el, hogy mi a szokás vagy a trend.
Az olvasó, aki már korábban azonosult a blogger szavaival, bólogatott a felismerések között, ilyenkor megriad, összezavarodik. Szeretné, ha valahogy úgy esne, hogy ezekben a részletekben is egyezik a véleményünk: nekem is az tetszik, ami neki, és engem sem zavar, ami őt nem. Bővebben…
Nekem most ez a legnagyobb stresszforrás. Minden egyes hétköznap.
Nem az, hogy nyíg a gyerek, nem az, hogy megint nem fizettem be valamit (az efféle halogatásnak meglepően nincsen következménye), nem az, hogy ma sem tudtam tizenkét oldalt lefordítani (ennyi a penzum), nem a forgalom biciklivel, és nem az, hogy oda kell érni valahova — úgyse érek oda.
Hanem hogy Bővebben…
Nem, nem a dekoratív fülbevaló teszi.
Nem az alakformáló fehérnemű és rajta az előnyös szabás, a roppanósan új, élénk színű cucc, a márkás póló, a rádöntötték-farmer, az összeillő szín, az anyag esése, a tavasz színei, a leárazás remek darabja.
Nem a magas sarok eleganciája és nem az illatfelhő.
Nem a gondosan szedett szemöldök és nem a frissen mosott, jó szagú balzsamtól illatozó haj, nem.
Nem a póz, a feljavítós okostelefonos fotó, a megmutatás, a behúzott has.
Ezek is szépek, de mi van mindezek nélkül? Bővebben…
Igen. Bővebben…
Emlékszem, mennyire sajnáltam az apostolt. Már az in medias res kezdetnél. Az mondjuk nagyon hatásosan van megírva. Sötét a város, ráfeküdt az éj. Majdnem Arany János: Sűrű, sötét az éj… De azért nem.
Mig a világ hóhérai
Selyempárnákon nyugszanak,
Ő, a világnak jótevője,
Darócon hentereg.
Igen, ennyire. Bővebben…
Vannak témák, amelyeket nem merek megírni.
Nem merem megírni például, hogy Bővebben…
Feltűnt? Újabban megint a párkapcsolatokról, élethelyzetekről, játszmákról írok, ezt hozta a december, és igen nagy olvasottságot. (Meg is könnyebbültek többen, hogy végre nem edzés a téma, hehe.)
Fú, ez a legszarabb. Ez lélekölő. Még a fél dobostortás visszahízásnak is több a méltósága. Vagy regényfejezetebb, legalábbis.
Mert mi van? Ugyanannyi kiló vagyok, ugyanazokat eszem, ugyanúgy mérem a cukrom, ugyanúgy lejárok ugyanoda, ugyanolyan intenzíven edzek, és ugyanolyan erős és tónusos vagyok. Csak az van bennem, hogy igen, és most…?
Vagy vártam én ettől valami továbbit, önmagán kívül, és az nem lett? Azt hittem, ez a boldogság? De hiszen az. Bővebben…
Milyen furmányos kifejezőeszközök vannak.
Na.
Elnézem ezeket az elsősöket. A lányomat, főleg. Kibetűzi a rendszámtáblákat, de a random kihullott szempilláimat is a lepedőn, és rádöbben az élet keserű valóságára: nem Mutella. Fogom a kezét a válságos pillanatban. Fogtündért kér a Mikulástól, az ám!
Még olyan önfeledt. Még van a szemében valami. Még nem fakult és fanyarodott el a szájában az íz, még könnyen meg tud felelni — ilyen alkat is. Csak hát annyira fáradt. Bővebben…
Nekem fontos, hogy írjak mindennek a másik oldaláról is, amúgy pro-kontra gondolkodva. Érveléselméletet, esszéírást tanultam évekig, fel kellett építeni a beadandókat, a pályamunkát, a szakdolgozatot, e téren kifejezetten virtuóz skilleket szereztem. És aztán meg kellett tanítani érettségi dolgozatot írni az ifjakat. Ott lesz egy ismeretlen novella vagy vers, ne fossál. Mit lehet elmondani bármely szövegről, érvényesen. Mi lila belemagyarázás, mi valódi, tartalmas állítás, hogyan teremts összefüggést azzal, amit már tudsz. Kerüld a giccses méltatást, romantizálást, töltelék-mondatokat.
Levethetetlen ez. Ilyen alapon van kritikám a túlhevülő vagy fikázó cikkekkel kapcsolatban: nem szeretem a tényeken alapuló témákban az elfogultságot, de még a véleményműfajban sem bírom a mindent jóra (vagy épp rosszra) magyarázást. Ott valami akarás, érdek, ideológia, dogma van. Bővebben…
nincs bagoly és pacsirta, hanem enervált, önvisszaélő meg aktív, a természeti ritmust és antropológiát tisztelő, egészséges ember van
Mostanában változatos formákban szólt bele a Szakértő. De én nem hallgatok senkire, nem kérek okoskodást.
Elmesélem itt kommentben, hogy megmértem futás előtt és után a cukromat, és legnagyobb hökkenetemre nem megette a vércukrot a futás, hanem felnyomta a duplájára, úgy, hogy nem ettem semmit, én nem viszek be egyébként sem szénhidrátot gyakorlatilag. Honnan lesz a cukor, mi emeli meg, és mire jó az emelkedés?
Jön a kommentelő (férfi), magyaráz erről valamit, nem, az nem lehet úgy, jellegzetes aspiként elmagyarázza nagy fitogtatva a szénhidrátok fajtáit: “tudsz követni?”, kioktat, ellenem magyarázza, hogy a ketogén veszélyes, és lám-lám. Megtudom, hogy kvázi alkoholista vagyok, csak nekem a keton az alkoholom, valamint a keton büdös, mint a macskaszar. Nagyon sok idegen szót használ, imádja, hogy ő, a férfi okos, én meg nem. “Próbálom úgy írni, hogy megértsd.” Komolynak hangzó mondatokban durva tévedések (például az éhezési ketózis, a táplálkozási ketózis és a ketoacidózis összemosása, ezt egyébként orvosok is csinálják).
Magyaráz nekem az egészségügyi végzettségű ismerős, ő már csak tudja: a protein tönkreteszi a májat, és ez az ér itt a karomon, ez aggasztó, hozzájuk rendszeresen hoznak be tökrement testépítőket. Kezében cigaretta, a testén huszonöt kiló fölösleg. A sporttal van baj, világos. Bővebben…
csak az olvassa. én szóltam 