A blogon valaha nagy sikerű helyesírási sorozat ment, meg volt nyelvhelyességi is. Mert ami itt a sokféle témájú írásokban közös, az az intellektuális feszültség. Ideteszem a linkeket, vannak elemzések meg tesztek, és sok poén, ha érdekel valakit:
csakazolvassa.hu/tag/helyesiras
csakazolvassa.hu/tag/korrekt-urno
a legviccesebb nyelvhelyességi írás:
Vannak férfiak, nem is kevesen, akik először is összetákolnak egy énképet: ők aztán nem olyanok, mint a szemét férfiak, ők kedvesek, rendesek, nem erőszakosak, igyekvőek. Velük lehet beszélgetni, ők a tenyerükön hordozzák azt, akit megszeretnek. (Ezt nevezi az angolszász netes nyelvezet nice guynak.) Aztán benyújtják az igényt, hogy akkor ide nekik a nőt, ők jó fiúk – hát nem ez kell a nőknek? Mi lesz már? Odamennek, beszélgetnek, romantikus verset küldenek és semmi? Pedig ez járna nekik. Telnek az évek, és még mindig szüzek. Bővebben…
Mert szeretek biciklizni.
Ma egy gyermekelhelyezési tárgyaláson voltam. Amikor alperes és alperesi képviselő megérkezett, alperes abba az irányba fotózott a nagyonokosával, ahol többek mellett én is álltam a folyosón. Nem tudom, miért tette, felperesi képviselő tiltakozására zavartan habogott, hogy ő magát fotózta, mindenesetre a vaku felénk villant, és ismerve alperes viselt dolgait, fenyegetőnek tűnik az engedély nélküli képkészítés.
Amikor aztán alperes Bővebben…
2014. szeptemberi bejegyzés
Sokan és sok mindent kérdeztek tőlem, jobb, ha elmondom, mi történt a blogon és körülötte. Ezért most a csakazolvassa írója meginterjúvolja Gerle Évát.
Hogy vagy most? Néha szárnyszegettnek, tragikusnak tűnsz, máskor nagyon szép érzésekről írsz, és boldognak látszol. Bővebben…
Én nem állítottam, hogy Hajnalkám szivárogtat a magánéletemről infókat a petíción, de valaki szivárogtat, pontosabban: aljasul, félelemkeltően és lejáratóan célozgat.
Ez jött ma:
Ebben a bejegyzésben összegyűjtöm és röviden kifejtem azokat a bloghoz és személyemhez kapcsolódó témákat, amelyekről többen kérdeztetek mostanában. Jelezzetek vissza, és ha van kérdésetek, beszélgessünk magunk között. Bővebben…
, hogy Pataki Zita egy nőkről szóló műsorba készített velem interjút a Gazdasági Rádióban, az a címe, hogy Egy nő Pataki Zitával. Holnap, hétfőn lesz 6-kor, és aztán vasárnap ismétlés, szintén 6-kor.
Elég sok témáról beszélgettük, persze a blogról és íróságról leginkább, hogy kezdődött, támadások, irodalom, család, külön Jánosról is, és sikerült néhány bejegyzésértékű mondatot is mondanom, különösen a második részben. Kétszer mondtam hülyeséget, egy kicsit meg egy közepeset, no de több is veszett Isonzónál.
FM 105,9 Gazdasági Rádió, http://gazdasagiradio.hu/musor?musor=7700
Strandpapucsokat felvenni, a Szokolt fel lehet kötözni harisnyagumival a fejre, és elkerékpározni dinnyéért.
Olvasom ezt. Aki megosztotta, újságíróért kiált:
http://www.spermadonor.hu/index.html
A gyereknek nyilván az a jó, ha harmonikus légkörben, szerető családban nőhet fel, anyu + apu + 3 szoba + 4 kerék stb, de a mai modern világban már vannak szingli családok, leszbikus családok, feministák, vagy akik pusztán csak reálisan látnak és tudják, hogy semmi garancia arra, hogyférjük velük marad, a házasságok fele válással végződik, azaz jó eséllyel úgyis egyedül, apa nélkül nevelkedne a gyermek. Ha nem akarsz a Kaáliba menni, vagy a hormonkezeléstől tartasz, vagy van férfi társad, de nem jó a spermiumszám (férfimeddőség, azoospermia), esetleg nem akarsz a spermabankban egy katalógusból apát választani, egy fantomképtől babát szülni, csak írj nekem, s természetes szexuális úton (szerelmeskedés útján), vagy házi inszeminációval (pohárral, fecskendővel) kivitelezzük a megtermékenyítést. Rengeteg féle kórságban szenvednek emberek, érzékenység, allergia s egyéb furcsaságok, hálisten nekem semmi betegségem, felmenőim 70-90 évig éltek, HIV, szifilisz, hepatitis valamint spermiogramot is tudok adni, teherbeesés jó eséllyel fél éven belül. Ha csak véleményed van, látogass el a blogomra. Egyébként, ha van rá igény, én tarthatom a kapcsolatot a gyerekkel, tehát szó sincs arról, hogy apakép nélkül kellene felnőnie…
És figyeljetek:
Ez volnék én… 183 cm, zöld szem
Puszi!
p.s.: ja és nagyon szépen zongorázom 🙂
Jó, hát némi figyelemkeresés, nárcizmus. De amúgy: a nagy ötlet, az innováció, a piaci rés…! Most tényleg, mi ezzel a baj? Sokan akarnak gyereket, partner nélkül, egyedül, egészségeset. Amúgy is hiszünk a divergens megoldásokban, nem rémülünk meg a hagyományos apa-anya-gyerek felállástól eltérő mintázattól, ugye? A hivatalos út, a mesterséges megtermékenyítés és az örökbefogadás is nehézkes. Azonban a családjog is nehézkes: Huffnágel Pisti azonnal kommentben figyelmezteti a lehúzós, lesben álló nőkre a naiv donort. Nem vagyunk meglepve.
Ez meg a kedvenc kommentünk. Annyira bizonygatja a donor, hogy ez milyen egyszerű, csupa kölcsönös előny, korrekt boldogság. De a randikultúrájára és árképzésének módjára én is kíváncsi volnék.
Attól tartok, ez nem piac, vagy ha az is, a rés nem itt van rajta.
Ha már ez a probléma, akkor lenéz valahova szombat este a szingli, aztán eksön. Ez tűnik a legegyszerűbbnek. Vagy egy jó cimborát megkérni a szívességre, bizalmi alapon (neki talán kórsága nincs, tudható az előélete, édesapja skizofréniája és a kiviallergia). Nem ám holmi piaci hirdető, aki az ismeretlen fürdőszobában előkapja kis, csehszlovák típusú kávéspoharát és fecskendőjét, miközben meggyőző, ügyfélbarát mondatok jönnek ki a száján.
Hogy van ez, mit gondoltok?
Ilyenkor, szívem, a jóisten azért kitép egy lapot az ő nagy könyvéből. De nála mindig van cellux. Az enyém elfogyott. Bővebben…
Ezt most az elég kiborító tegnapi facebookos vita után, attól eltávolodva írom. Van ez az érvelés, hogy van két fél, szépen szimmetrikusan küzdenek, adok-kapok, egyik is, másik is hibázott, jaj, ne legyen konfliktus, olajág és békegalamb, fejezzétek be, gyerekek.
(A poszt nincs már fent. Az előzmény, hogy Kozma Szilárd durván megfenyegetett. Az erről szóló idézet alatt indult el a jelenség elemzése, többen engem vontak felelősségre az őrület eszkalációjáért, illetve az ő gyerekeikért aggódtak.)
Ez önmagában is idegesítő: a helyzet nem szimmetrikus, valamint nem okvetlen a béke a lényeg, van olyan, hogy az igazság a lényeg, és nem lehet úgy hozzáállni egy konfliktushoz, hogy egyáltalán nem empatizálunk a résztvevőkkel, csak rájuk erőltetjük a mi nagy jóakaratunkat, mert szeretnénk, ha nem lennének ilyen konfliktusok. Nem bírjuk ezt látni, meg aztán beleszólni más dolgába a közjó érdekében, okosnak, józannak, hűvös mediátornak lenni (kéretlenül), az olyan jó, elfedezi, hányszor vagyunk mi magunk is gázosak, kuszák, kétségbeesettek. Növeli az önbizalmat a kotnyelesség.
És akkor annak, aki nem hisztizik, nem ment le állatba, elkezdenek tanácsokat adni, miközben nem határolódtak el a borzalmaktól, amelyeket a másik követett el. Bővebben…
— az ezredik bejegyzés —
Kellő komolysággal vasárnap tízkor kinyomoztam a szavazókörömet (háromszög alakú), mert én itt még nem laktam választás idején. Aztán elbicikliztünk a naggyal a cébéába — neki rendíthetetlenül defektes –, hogy a kicsinyek joghurtot, miegymást ehessenek délután, ja igen, kutyástul, és onnan le a völgybe. Ez hangulatos volt, mi több, csodaszép. Valami indokolatlan nagy várakozás és ünnepélyességérzés volt bennem. Mindig meghatódom, sírok a himnuszon is. Öltözékem mindazonáltal sportos, de nem méltatlan. Bővebben…
Ez is érvelési hiba, amúgy. Önigazolás és a józanság hiánya egyszerre: azt hiszik, hogy jó, jó, valahol máshol mások agresszívek (mert nekem “konfliktusom van velük”), de ők nem olyanok. Ők jók. Ők nem agresszívek, nyugodtan utaznak a fogason. Ezt megírják nekem, az egyértelmű ortográfiailag challenged típushoz képest kettővel jobb helyesírással, és várják a választ. Meg kellene hatódnom, és mélyen elszégyellnem magam, hogy azt feltételeztem volna látatlanban, hogy mindenki üt, és ők is. Ők nem!
Szeretném, ha elkeserednétek: az, hogy nem balhéztok a fogason, nem üttök meg senkit, van jegyetek, sőt, mert nem csak rólatok van most szó, az, hogy rendesen dolgoztok, “segítetek” a feleségeteknek otthon, nem valami ámulatra méltó teljesítmény, hanem az említésre sem méltó minimum.
Én azt hittem, az újságcikkeknek nincsen semmi hatásuk.
Szily László
Igazából nem akartam én ezt az egész, sokféle tanulságú ügyet idehozni a blogra, de már magát írja a történet, meg nem is tudok a támogató, érdeklődő e-mailekre egyesével válaszolni most — köszönöm!
Raffay Zsófiazseni fotója, 2013. augusztus
http://kerekagy.blog.hu/2014/03/24/feljelentette_magat_a_bunbano_downhilles
http://cink.hu/nevettel-mar-ma-tenyleg-ekkora-nagy-bunkok-a-downhill-1550772052
Amit senki nem ír le: én Danit mindkét ügyben azonnal feljelentettem, majd felajánlottam neki még február 28-án, tehát négy nappal az ütés (nem, nem verekedés) után a kerékagy blogon kommentben, hogy ha nyilvános elégtételt ad a támadásokért és a jó hírnevem sérelméért megfelelő helyeken (mert hazug kommentek születtek az ügyben, vagy Danitól, vagy valaki(k)től, aki(k)nek Dani hazudott), akkor visszavonom a feljelentéseket. Dani megkapta az idézést az egyik ügyben, a másikban kihallgatásra is, és megkeresett. Volt egy beszélgetésünk négyesben múlt szerdán (apja, ő, jogász, én), ebben maradtunk, beleállt, megtette, megértette. Méltányolom ezt.
Ajánlom a figyelmetekbe ezt a blogot, elképesztő, mi összegyűlt rajta három nap alatt:
Micsoda nap ez a tegnapi, két hír:
1. Magyarország aláírta az Isztambuli Egyezményt.
Az Európa Tanácsnak a nők elleni és a családon belüli erőszak megelőzéséről és felszámolásáról szóló egyezményét (Isztambuli Egyezmény) 2011. május 11-én nyitották meg aláírásra Isztambulban. Ez az első olyan európai jogi eszköz, amely átfogó jogi keretet hoz létre a nők védelmére az erőszak minden formájával szemben. Fontos megjegyezni, hogy az Egyezmény nemcsak a nőkre vonatkozik. Az Egyezményt aláíró feleket arra ösztönzik, hogy annak védelmező keretét a családon belüli erőszaknak kitett gyermekekre, férfiakra és idős emberekre is alkalmazzák.
Az Egyezmény akkor lép életbe, amikor tíz ország ratifikálja, melyek közül nyolc az Európa Tanács tagállama. Eddig 26 állam írta alá és öt állam ratifikálta (amelyek közül csak kettő uniós tagállam).
Ez a szöveg tavaly szeptemberben frissült utoljára, tudja valaki, velünk együtt hány tagország írta már alá?
Részletesebben itt: http://noierdek.hu/?p=29094
2. Szvoren Edina, az októberi blogtalálkozó vendége József Attila-díjat kapott, amelyhez meghatottan, ujjongva, büszkén gratulálunk. Ha gyöngyacél mondatot akarsz, olvass Szvoren Edinát!
További díjazottak, van, hogy fennakad a szem:
http://nol.hu/belfold/a-kossuth-es-szechenyi-dijasok-nevsora-2014-ben-1450187
Én egymillió-egyszázezer aljas, rosszhiszemű, értetlenül ostoba, agresszívan bunkó, morálisan mínuszos, kárörvendő kommentet olvastam az elmúlt hetekben. Nem szívesen érvelek már, csüggedt vagyok, nem hiszek az emberekben, szerintem kiböki a szemet, ők meg szépítik, magyarázzák, és csapkodnak vadul… A Narancs, sokáig kedves újságom meg erőből és értetlenül reagál. Nincsen kedvem elmagyarázni már. Biciklizem inkább ujjatlanban a fényben, ügyet intézek, futok a kutyával, estikét és hajnalkát ültetek, és szívemnek kedves emberekkel találkozom.
És át is adom a szót Bővebben…
Cikk:
Nem gyerekjáték — A filmtörténet 10 halálos Lolitája
Tiltakozás:
http://www.peticiok.com/pedofiliamentes_magyar_narancsot
Fenyegetés:
http://www.peticiok.com/a/76560
Cikk:
Pedofilozó online petíciót fenyeget a Magyar Narancs
Komment:
…ez az itthoni közélet tényleg a jómódú fehér férfiak játszótere, puszi neked, liberalizmus, és ha valakinek ez nem tetszik, az minimum emancipunci.
Ezt pont tőletek nem vártuk volna, Narancs, le is mondom az előfizetésemet.
ÚJ, NŐGYŰLÖLETMENTES, FELELŐS, ÉRZÉKENY SAJTÓT AKAROK
Női nap sem lesz a tervek szerint — írd alá a petíciót!
http://www.peticiok.com/rudas_furdo_noi_nap
A Rudasba négyen mentünk volna, jókedvű és öntudatos nők. A Rudasba persze komplett délelőttnyi késéssel érkezem. A Rudasban a bejárat padján feledem narancssárga irhakesztyűm. A Rudasban nem értem a világot, márpedig ez a világ időtlen, szürreális film díszlete. Csak ámulok, és nem értem. A Rudas török típusú, gyógyvizes fürdő. 
Bővebben…
Tudom, hogy azt szeretnétek, ha csupa szépet és jót kapnátok itt naponta. Ha a bloggeretek méltatlansággal találkozván csak megrántaná a vállát, avagy elintézné szépen, magánügyként: rendőrségen, hosszútávfutva, pszichológusnál, és ide nektek csak az értéket hozná. De a bloggeretek ilyen támadások között él, folyamatosan figyelnie kell, ébernek lennie, lementenie azt, amit feljelent, és érzelmileg-tudatilag fel is kell dolgoznia a rengeteg eseményt, valamint felhívni a figyelmet ezeknek az igen gázos jelenségeknek a létezésére. És ha már olyan, hogy a vele történteket hatékonyan feldolgozni — nyilvános — írással képes, akkor levonja belőle mindazt, ami elvileg, az általa képviselt értékek szerint érdekes és fontos.
Amúgy sem vagyok olyan blogger, aki akármilyen témát elvi alapon elkerülne, mint ördög a tömjénfüstöt. Bővebben…
csak az olvassa. én szóltam 