lassan, tagoltan

Én egymillió-egyszázezer aljas, rosszhiszemű, értetlenül ostoba, agresszívan bunkó, morálisan mínuszos, kárörvendő kommentet olvastam az elmúlt hetekben. Nem szívesen érvelek már, csüggedt vagyok, nem hiszek az emberekben, szerintem kiböki a szemet, ők meg szépítik, magyarázzák, és csapkodnak vadul… A Narancs, sokáig kedves újságom meg erőből és értetlenül reagál. Nincsen kedvem elmagyarázni már. Biciklizem inkább ujjatlanban a fényben, ügyet intézek, futok a kutyával, estikét és hajnalkát ültetek, és szívemnek kedves emberekkel találkozom.

És át is adom a szót, előbb Dézsának:

…ha az a témaválasztása valakinek egy cikk megírásakor, hogy olyan filmek, amikben többek között felnőtt férfiak és fiatal lányok/gyerekek közötti szexuális(nak mondott) viszonyt ábrázolnak, akkor fel kell fognia pár dolgot.
1. látni kell, hogy létezik egy agyonhasznált, mélyen beágyazott kulturális üzenetet (konkrétan: az az üzenetet, hogy fiatal lányok/gyerekek nemcsak, hogy 1) képesek beleegyezésüket adni szexuális tevékenységekbe, hanem 2) szexuálisan kifejezetten izgatóak is).
2. látni kell azt, hogy ez az üzenet („gyerekek, akik lányok, lehetnek szexik”, „a kislányok élvezik a szexet felnőtt férfiakkal”) azért létezik, mert támogat egy speciális hatalmi felállást, amiben egy felnőtt férfinek azért jó szexuálisan használni egy kislányt, mert annak életkorából adódóan a szexualitása kialakulatlan, mert tapasztalatlan, mert nincs önbizalma, mert önbizalom híján nem asszertív és nem képes a saját igényeit érvényesíteni stb. vagyis azt lehet vele tenni, amit akar. emiatt ez az üzenet a szexuális erőszakot normálisnak és kívánatosnak állítja be.
3. azok a filmek, amik erre az üzenetre építkeznek, a férfi tekintetet szolgálják ki (azért készülnek el ezek a filmek, és azért így, mert a férfiak, akiknek az igényeit a filmipar szem előtt tartja, erre kíváncsiak). magyarán a társadalomban is megfigyelhető, nemcsak a filmvásznon, hogy emberek ezt normálisnak, izgalmasnak, szexinek gondolják.
4. amikor valaki ilyen filmekről ír cikket, akkor az egyetlen mód, ahogyan nem erősíti ezt a már amúgy is mélyen beágyazott üzenetet, az az, hogyha rávilágít erre a hatalmi dinamikára, és tisztázza, hogy olyan személyekkel, akik nem képesek informált beleegyezésüket adni a szexuális aktusokhoz (mert pl. gyerekek), azokkal nem elfogadható szexuális viszonyt létesíteni, mert az visszaélés.
5. ehhez képest ez a figura fogta magát, és írt egy olyan cikket, ami egyáltalán nem viszonyul kritikusan sem a gyerekekkel folytatott szexuálisnak mondott tevékenységekhez, nem viszonyul kritikusan ahhoz a kérdéshez, hogy filmekben kislányokat a férfi tekintet számára szexuálisan tálalni, az etikus-e. sőt, valójában határozottan igenlően viszonyul ezekhez a dolgokhoz.
6. plusz telirakja az írást olyan megfigyelésekkel, amik a gyerekek külsejére, szexuális vonzerejére és veszélyességére/csáberejére fókuszálnak. utóbbival még az is a gond, hogy az áldozathibáztatás eszköze: ha egy kislány valóban lehet „veszedelmes” a vonzereje miatt, az igazolja azt, hogy a férfiak, akik megerőszakolják, „nem voltak képesek magukat visszafogni”.
7. az egy dolog, hogy gondolkozunk azon, hogy vajon gyerekeknek lehet-e szexualitása, és, ha igen, hogyan kell ezt érteni. egy egészen más az, hogy amikor férfiak által megírt, megrendezett, csomagolt és eladott produktummal kerülünk szembe, akkor már régen nem arról van szó, hogy itt valami autentikus képet nyernénk lányok szexuális érzéseiről, hanem arról, hogy lányok testét szexualizálják, vagyis kialakítanak egy olyan állapotot, amiben a szexiség, mint jelentés, mindenképp hozzá van tapasztva egy lány testéhez, függetlenül attól, hogy neki milyen érzései és vágyai vannak, vagy nincsenek, és függetlenül attól, hogy mibe szeretne/tud beleegyezni, és mibe nem. ebben a felállásban a lány nem lehet más, mint tárgy, amit használnak — ő itt nem egy aktív cselekvési és döntési képességgel bíró személy, hanem egy potenciális áldozat.
Lolita a kishúgunk — dézsa elmagyarázza

Egy petíció margójára – Narancs kontra feministák FAQ

1) Miért pont ezt a cikket, és mi baj van Nabokovval meg Polanskival?

Polanski vagy Nabokov művészete nem megfelelő apropó a nyíltan vagy bújtatottan pedofil  beállítottságú újságírásra.

Alapvető fontosságú, hogy egy álnéven író szerző szövegét, és nem a benne szereplő műveket  kritizálja a petíció. Az újságcikk nem műalkotás, és nem is magánvélemény. Beszélhetünk vagy írhatunk mindenféle nagy ember vagy ismeretlen szerző műveiről, de akár Tarantino filmjei, akár a  Biblia a téma, a leírtakért felelős az úgynevezett felelős szerkesztő és persze az újságíró.

A Magyar Narancs minőségi és liberális lap, ezt minden cinizmus nélkül kijelenthető. Gyakran kel ki jogok védelmében, többek között emberi, női, szexuális jogok védelmében, így magától értetődő, hogy az olvasóközönség egy része elvárja, hogy következetesen képviselje is ezeket az elveket. Ezért a “lolitás cikk” komoly ellenállást vált ki az olvasókból, akik petícióban fejezik ki  sérelmüket. http://www.peticiok.com/pedofiliamentes_magyar_narancsot

2) Mi a baj a cikkel tulajdonképpen, ez vélemény, nem muszáj elolvasni.

Az újságcikkek szerzőire és a szövegére nem csak jogszabály, de úgynevezett etikai kódex vonatkozik, ami nem törvény erejű, viszont egyfajta szakmai minimum.
Ebből pár (szerintem) vonatkozó passzust idézek:
“4.4. Az újságíró nem maradhat semleges, ha a demokratikus értékek védelméről van szó. Kötelessége fellépni a terrorizmus, a bármilyen szempontú – faj, vallás, kultúra, nemzetiség,  nem, életkor miatti – gyűlöletkeltés ellen. Nem támogathatja az erőszakot.”
“7.4. Az újságírónak nem szabad népszerűsítenie az erőszakot, az egészséget károsító szereket,  életmódot.”

Ez nem törvény, viszont az újságíróknak és a szerkesztőknek illik eszerint eljárniuk. Ez az  alapja annak a szakmai becsületnek, amit a perrel fenyegető levelükben a petíció őszerintük megsért.
Ja, egyébként az újságírói etikai kódex szerint “5.3. Az újságírói etika megkívánja, hogy a  lapot, műsort, annak megjelent tartalmát érintő ügyekben bírálókkal, panaszosokkal, reagálókkal  lelkiismeretesen foglalkozzanak a szerkesztőségek.”

3) Oké, na és? Ezért már pedofilozni kell valakit?

A petíció a pedofil beállítottságú újságírás, az ilyen tartalmú cikk ellen szól, igen. (Ez az itt: http://magyarnarancs.hu/narancsszem/10-lolita-88979 ) Konkrétan nem tudjuk, ki írta a Narancsszem néven jegyzett írást, de ez nem is túl fontos, mert  petíciónkkal nem pedofilokra vadászunk, hanem egy cikk tartalmáért vonjuk felelősségre az  illetékes szerkesztőséget.

De legegyszerűbb, ha megnézzük: mi az, ami ekkora nemtetszést vált ki a tiltakozókból. Alább az  ominózus cikkből következik pár kiemelés eredeti sorrendben, amiben kétségkívül kiskorú  színészlányokat szexualizál a Nem gyerekjáték – A filmtörténet 10 halálos Lolitája című cikknek a  szerzője:

“[Drew Barrymore] 9 évesen (a Gyújtogatóban) lángba borította a világot, 17 évesen pedig már  miniszoknyában, bőrdzsekiben, tetovált lábbal rosszalkodott a Poison Ivyban.” a gyermek és  serdülőkori szexualitást tudatosan, filmszerepeken átívelve összemossa a szerző.

majd:

“Mindezzel együtt van egy generáció, amely számára örökké ő marad Hollywood első számú Lolitája.”  Generációs kohéziót idéz a szerző: normális dolog, hogy aki látta ezt a színésznőt — és ki nem  látta –, az Lolita-rangsorban gondolkodhat, ez nemzedéki dolog.

majd:

“Ő [Jodie Foster] játszotta például a Papírhold tévészéria-változatának „női” (vagyis hát  gyermeki) főszerepét, amit a moziban a kedves édesapja oldalán domborító, s a szó teljes  értelmében ugyancsak bűbájos Tatum O’Neil vitt sikerre.” észrevételek: a női és gyermeki szerepet  egybemossa, majd ugyanabban a mondatban áttér a forgatáskor 8 évesen “domborító” Tatum O’Nealre — ez tipikusan nőket tárgyiasító, szexualizáló jelző ami nem lenne baj, na de egy 8 évesre  alkalmazva! Humornak vaskosan otromba, de ez nem a Hahota…

majd:

“Ám mikor a kis Jodie 14 esztendőssé cseperedett, mindjárt behúzott két olyan szerepet, amibe  belepirult bizony a hófehér filmvászon is. Ő volt ugyebár a Taxisofőr máig hírhedt  gyerekprostija, ami tulajdonképpen babapiskóta az ugyanebben elővezetett Bugsy Malone-hoz képest,  hisz az a film maga a mozgóképes pedofília: egy virtigli gengsztertörténetet adnak elő elemisták. Természetesen Jodie a főgengszter macáját adja benne, talán egy kicsit túlságosan is stílusos  jelmezben… Tudja a fene, de nagyon is elképzelhető, hogy A bárányok hallgatnak alkotói ott a  börtön alagsorában csak közel húsz esztendő epekedését vágták az arcába.” – A bárányok hallgatnak (1991) forgatásán JF 28-29 éves volt (sz. 1962); a hivatkozott börtönpince-jelenetben “a filmesek” (vö. ugye a filmkritika szerzője, a nézők, a filmkritika olvasó is filmesek?) JF arcába egy bezárt gyilkos ondóját vágták, konkrétan az (amúgy emlékezetes) “Érzem a pinád szagát! / I can smell your cunt!” szavakkal. Pirospont jár annak, aki helyesen megmondja, hogy JF szagos pinájára epekedő filmesek mikor kezdtek bele húszéves epekedésükbe, és hány éves volt akkor JF.

majd:

“…egyik leggonoszabb fogása volt, hogy 13 éves főhősnőjét nemcsak szupermenőnek, hanem kifejezetten szexinek is láttatta – így aztán a film összes felnőtt nézője bűncselekményt követett el gondolatban, ha agya egy-egy figyelmetlenebb pillanatban véletlenül a rossz vágányon zakatolt” — itt egyszerre mindannyiunkat ebbe az összefüggésbe helyez, mintha ez normális, vagy vicces lenne, aztán a “véletlenül” azt sugallja, hogy nem ura az ember az ilyen vágynak, ezzel felmentést ad a felelősség alól.
és külön kiemelném:

“Ilyenformán elég nehéz eldönteni, hogy Sophie Marceau valójában Lolitának volt-e észbontóbb,  vagy éppenséggel érett nőként. A válasz: is. Mindig is.”

Ezek olyan attitűdöket normalizálnak, amik nőket és gyereklányokat egybevéve szexuális tárgyként  tüntetnek fel. Mint a petíció is megfogalmazta, “pedofília” a gyermekek iránti szexuális  vonzalom.

4) De hiszen a filmekben játszottak gyerekprostit meg miket, hát erről csak le lehet írni, hogy mi?

Persze hogy le lehet, ahogy például olyan filmes toplistát, hogy Legmenőbb rasszizmus áldozatok: filmbeli lincselés vagy csupán zaklatás áldozatainak képes szemléje, a kritikus mondjuk a második fekete színészarcnál meg találja jegyezni hogy mondjuk ‘na ezt a fejet én se látnám szívesen a  szülői munkaközösségben’ — azért csak kibaszna pár biztosítékot, hiszen az ember eleve azért ír  le ilyesmit. Hacsak nem meggyőződéses rasszista.

5) Nem lehetne tovább haladni, kezd fárasztó lenni ez az egész cirkusz.

Nem, sajnos ez olyasmi, ami mellett nagyon szomorú okokból nem lehet elmennünk szó nélkül: a nők  és kiskorú lányok tárgyiasítása olyan elterjedt és mindennapos gyakorlat, ami ellen fel fogunk  lépni. Az, ahogyan egy újságíró hozzááll a cikkének tárgyához, még ha csak filmek is, nagy  befolyása van a közvélekedésre. A pedofíliát promotáló-idealizáló újságírónak nincs felmentése,  nem  tájékozatlan, hanem épp hogy tájékozott, és hivatalból felelős többek között az olvasói felé.

*

Annyit teszek én a témához, hogy ez, amit a szóban forgó cikk képvisel, szerintem nem az orvosi értelmű, nem a szándékosan kiskorúakra utazó változat. Ez a pedofília az a pedofília, amelyik nem nézi, ki hány éves: a nők elleni, egylényegű erőszak egyik megnyilvánulása. Neki mindegy, csak harsanjon, tárgynak nézi mind. Nő, nő. A tilos, az egy kicsit izgalmasabb. Meg a tapasztalatlan. A petícióra reagálva azok lettek nagyon idegesek, akiknek identitásuk, hogy ők jó emberek, liberálisok, jogvédők, de a nők elleni erőszakra teljesen vakok, önreflexió nélkül verik a cerkát tinipornóra és fantáziálnak a lányuk osztálytársnőjéről, így aztán most jól összezavarodtak. Ezért kell mondogatni, hogy nem pedofília, hanem filmművészet, nem nők elleni erőszak, hanem filmkritika, nem újságírói minőséghiány, hanem néhány csinos nőről szóló összeállítás. Ezért kell így bagatellizálni a témát és stigmatizálni, fenyegetni a petíció létrehozóját, akinél én tisztább elviségű, átgondoltabb embert alig ismerek.

Úgy nézni nőkre, ahogy ez az összeállítás teszi, tizennyolc fölöttiek esetében is kínos. Ami nem való tizenöt éveseknek, az senkinek sem való. A nőgyűlölet a baj, amelyet nem érdekelnek állapotok, sorsok, de bezzeg az ő lányát környékezze meg bárki, mindjárt szívéhez kap, vagy tréfás trikót ölt.

Rules-For-Dating-My-Daughter-T-Shirt-Front-EBAY_zpsb0f4885b

81 thoughts on “lassan, tagoltan

    • A pólón levő szöveg azért durva, mert 1, nem a leány szempontjai vannak rajta, 2, kifejezetten apa tulajdonának nyilvánítja a “királylányt”, 3, elfogadhatatlan eszközöket helyez kilátásba azok törvénytelenségének teljes tudatában (börtön), 4, az egésznek van egy “erősebb kutyáé a nyőstény” fílingje, egy ilyen módon megnyilvánuló apukáról nem feltételezem alapból a gyermeke iránti plátói szeretetet sem.

      Kedvelés

    • A pólón pont nem a kiállás gesztusai szerepelnek, hanem a lány apai tulajdonnak tekintése (she is my princess, Im everywhere).

      Az teljesen normális, hogy egy tizenéves láyt érdekelnek a fiúk (lányok, de most maradjunk a többségnél) és össze is szed valakit. Az udvarlójára csak azért fújni, mert én vagyok az apja és ő az én lányom, tök nem okés. A lánynak addigra ha megfelelő önbizalommal meg rálátással sikerült fölnevelni, addigra van annyi kompetenciája, hogy neki megfelelőt válasszon (vagy nincs, akkor meg a hibáiból képes lesz tanulni, ha hagyják).

      Igen, ki kell állni mellette, ha hibázik és bajba kerül, vagy valaki átbassza, vagy zaklatják vagy csúfolják. De a fiú ne azért legyen jófej, mert én vagyok a rettenetes apja, hanem mert a lányokkal jófejek vagyunk, úgy alapból.

      Ez a póló tipikusan a „hülyének nézem a lányom, a fiúját és itt én vagyok a tőzsfőnők”-típusú mentalitás elbagatellizálása, ami abszolút nem egy konstruktív apai viselkedés.

      Kedvelés

      • Tényleg erre nem is figyeltem fel, hogy nem az az alap, hogy a nőkkel legyél normális, hanem más lányt ott baszol át, ahol akarsz, de az én lányommal meg ne próbáld. Nem azért, mert ember, hanem mert az enyém.

        Kedvelés

      • Merthogy apuka, nyilván magából kiindulva, nem feltételezi, hogy a lányokkal tisztességesen viselkedünk. Fel sem merül benne.

        Kedvelés

      • Főnixtoll és Mau: igen, teljesen rosszul írtam, amit nem gondoltam, mint azt még a hozzászólásotok előtt (lejjebb) is írtam. Egyetlen mentségem van: a gyerek az intenzíven volt, én meg erősen kialvatlanul és agyatlanul olvastam a bejegyzést és írtam a hülyeséget. Annyira, hogy most megdöbbenve vettem észre olyan bekezdést benne, amelyikre nem emlékszem, hogy olvastam volna, pedig általában ennél jobb a memóriám.

        Kedvelés

    • Mert ő nem tud kiállni magáért? Vagy mert a tulajdonod, vagy miért? Miért nem képzeled el, hogy mire házasodni akar, esetleg felnő, és képes magát megvédeni, neked meg max annyi szereped marad, hogy ha segítséget kér, akkor, és csak akkor, segíts neki?

      Kedvelés

      • Ja, az enyém 7, és ki tud állni magáért – nyilván nem felnőttek ellen. De a pólófelirat nem 7 és 14 éves gyereklányokról szól, hanem felnőtt, házasságra érettről. Gondolom ,a tied addigra képes lesz képviselni az érdekeit. Ha meg kér segítséget (pl fizikai agresszió miatt), akkor persze hogy segítek/segítesz neki. De a 14 évessel is hogy képzeled? Csak akkor tudsz neki segíteni, ha szól, nem? Nem foghatod a kezét minden nap 24 órában.

        Kedvelés

      • Nem, a pólófelirat nem csak felnőtt, házasságra érett lányokról szól. A 14 éveseknek is udvarolnak az osztálytársaik, ők is elmennek/elmehetnek fagyizni, moziba, akárhova.

        Kedvelés

      • Az apa a tinikorú lányával kapcsolatban is max egy dolgot hozhat a fiú tudtára (mármint egy dolognak van értelme): ha erővel akar valamit a lány(om)tól, akkor nagyon szarul jár. Minden mást a lányomnak kell tudnia. Ha nem tudja, az apai szigor szart sem ér, mert úgysem tudom meg.

        Kedvelés

      • Olyan agresszíven és bután fogalmaztál, mintha egyetlen hozzászólást sem olvastál el volna az elmúlt hónapokban itt arról, hogy nőként (akárhány évesen is), pontosabban nem is a női mivoltunkból eredően, hanem a tőlünk elvárt és belénk nevelt szerepek miatt milyen nehéz a saját jogainkért kiállni.

        Kedvelés

      • De azzal a mentalitással, hogy majd apa megvéd kislányom, majd én elrendezem azt a fránya kérőt, épp nem arra neveled a gyereket, hogy képes legyen megvédeni magát. Azt, hogy ha segítséget kér, akkor adok is, leírtam. Az, hogy majd én jól kitalálom, hogy neked mire van szükséged, az pont a kiskorúsítás.

        Kedvelés

      • Azt hiszem, tökre félreértjük egymást. a póló szerintem arról szól, hogy apuka (a tulaj) megmondja, hogy mit és hogyan lehet az áruval csinálni. Ahhoz, hogy a lányom ki tudjon állni magáért, pont az kell, hogy erős, öntudatos EMBER legyen. Akinek persze a biztonságát az IS adja, hogy tudja, a szülei ott vannak neki hátországnak, számíthat rájuk, ha baj van. De én már a mászókán is azt mondtam a gyerekeimnek, ha azt mondták, hogy vegyem le őket, hogy itt vagyok, elkapom, ha leesik, nem kell félni, de jöjjön le a saját erejéből. Tanulja meg a kompetenciáját

        Kedvelés

  1. En is nehezen ertek mert eddig nem foglalkoztam az itt elofordulo temakkal, de tenyleg lassan tagoltan elmagyarazva mar vilagosodik lassacskan az elmem.
    De tudom ,hogy igaz amirol beszeltek. En kb 14-15 eves koromban amikor “megfogdosott”
    egy nalam idosebb fiu -elturtem mivel nem akartam kiabalni, felhivni a figyelmet mert szegyeltem volna magam, de azutan miutan aludtam egyet ra ebredeskor annyira kellemetlen erzesem volt, hogy ki tudtam volna hanyni magam. Ez is eroszak volt.
    En mar akkor rajottem ,hogy nekem nem lesz ajanlatos kozeli kapcsolatokba kerulni ferfiakkal mert nehezen birom a kovetkezmenyeket.
    Persze kesobb amikor sajat akaratombol mentem be a jatekba az mas volt….De meg akkor is az a gondolat szuletett bennem, hogy …”ne nezd le a not !” es lazadt a lelkem.

    Kedvelés

  2. ráadásul ez a pólószöveg is annyira agresszív. nagyalfa erőből lenyomja a kisalfát, fenyeget, emberkedik. csak most a saját lánya az ürügy. elkeserítő.
    erőszak kultúra 😦

    Kedvelés

    • én is ilyesmire is gondoltam, csak kialvatlanul nem gondoltam végig. A szelídséget is rossz értelemben használtam, az volt bennem, hogy nem igazán a lánya érdekei vannak a szeme előtt, aztán ezt sikerült elég rosszul megfogalmaznom.

      Kedvelés

    • Persze. Az ÉN lányom, az enyém, én csináltam – ugyanígy viselkedne egy autóval is -én bütyköltem, nem adom. Az én területem, én hugyoztam körbe. Evolúciós csökevény.

      Az enyém, akkor legyen jó neki. De vajon a lány hol van ebben? Őt ki kérdezi meg, hogy SZEMÉLYESEN neki hogy lenne a jó? Ja, hogy annak a nyomorult kis hercegnőnek már személyisége sincs, mert az apja kinyomorgatta belőle? Ó szegény…

      Kedvelés

  3. Áldom a szerencsém, hogy olyan rút jelentéktelen kiskacsa voltam 16 éves koromig, hogy senkinek nem jutott eszébe nőként nézmi rám… Mert annyira naiv vagyok, hogy simán rávettek volna bármire. S mellé még megfefelésikényszeres is.

    Létezik verbális nemi erőszak? Mert ha igen, akkor én azt elszenvedtem 14 évesen, mikor egyik rokonom félóráig prédikált nekem arról, hogy hogy fogom én majd széttenni a lábam a pasiknak egyszer… Még ma is érzem azt a bénító szégyent és undort. S hihetetlenmód MAGAMTÓL undorodtam és magamat éreztem rossznak és selejtnek, nem öt…
    Borzasztó ez a női reflex, az önvád. Bezzeg a férfiak vígan trambulinoznak rajta, őket ez jogosítja fel az összes disznóságra, hisz nekik nem fáj…

    Kedvelés

    • Egyébként meg ja, 7-8 éves totál fiús kislányként nyúltak alám nem egyszer a villamoson és annyira kínosnak éreztem, hogy otthon sem tudtam róla beszélni. De nyilván volt egy marék iskolai élményem, amikben a tanárnak adtak igazat, vagy amikor a szüleimmel szemben nem lehetett igazam, pedig én úgy éreztem. Innentől honnan tudhattam volna, hogy jó a belső iránytűm?

      Kedvelés

    • Pont ezt gondolom, hogy “borzasztó ez a női reflex, az önvád”, és hogy a szintén gyakori megfelelési kényszerünk mennyire jó táptalaja ennek. Jó nőnek kell lenni, pont. Tűrni kell, pont. Egy felizgult férfit otthagyni csúnya dolog, pont.
      Mennyi ilyet hallottam, és olvasok itt is! És tényleg, ha nem egyértelműen aljas, bizonyítható erőszak, akkor még nekünk van bűntudatunk. (Mondjuk, ha egyértelműen erőszak akkor is, sőt.)
      A fenti poszthoz kapcsolódva, az ezzel a problémám, hogy a társadalom, a média próbálja elmosni a határokat.

      Kedvelés

      • “[…]a társadalom, a média próbálja elmosni a határokat.” Ez fontos. A relativizálás – most éppen a művészettel operálva – az egyik legjobb módja annak, hogy feltolják az ingerküszöböt, mindig csak kicsit, de azért mindig csak egyre feljebb. Kislány-nagybácsi viszonylatban ez pld. úgy megy, hogy ugyan már, mit képzelsz, csak megsimogattam, majd csak megpaskolgattam, majd esetleg csak kedveskedek, jogom van, hozzá vagy mi és így tovább. (Nem, nem azt mondom, hogy kislányt, kisfiút már megsimogatni sem lehet. De, lehet, de úgy, hogy az ne inzultáló legyen, ne lihegésből, hanem mint gyereket, az ő kedvére.)

        Ahogy írod Erenya, gyerekeket verbálisan a bimbódzó szexualitásukra appellálva inzultálni nagyon is bevett, gyakori dolog. Egyik legborzasztóbb ilyen emlékem ebből az, amikor éppen a család egyes nőtagjai tettek ilyen megjegyzéseket gyakorlatilag naponta, amikor hosszú idő után viszontláttak és láthatóan csak így tudták becsatornázni azon meglepetésüket, hogy mennyire megváltoztam az eltelt időben (értsd: megnyúltam és kinőttek a melleim). Minden mondatra emlékszem és ostorcsapás volt az arcomba, mert olyan otrombák voltak, hogy szégyen és bűntudat járt a nyomában évekig. És anyám! összeröhögött velük, hogy ez milyen kurva vicces már.

        Kedvelés

      • Ne is mondd, gimiben összefont karral, komor arccal lamentáltunk a radiátornak dőlve a folyosón, hogy “engedni kell a pasinak” mert “igénye van rá” és “illetlenség váratni sokáig”.
        Mintha valaki mosogatásra akart volna minket kényszeríteni, komolyan…

        Fel se merült bennünk, hogy a mi testünk, a mi szerveink, a legsajátabb sajátunk, és ha annak baja lesz akár egy életre, azzal nem a pasink fog szívni…

        Tragédia!!!

        Kedvelés

    • Annak okán, hogy vajon miért nem egyértelmű sokaknak, mi is lehet a gond az ilyesmivel, sokat gondolkozom. Állandóan visszatér az, hogy mert talán _annyira_ és_eleve_ erre az egész lolita, mint gyereklány-jelenségre épül az, hogy mi ma a nő, milyen legyen, szinte bármilyen relációban: tárgy, kiszolgáltatott, ellenállást nem tanúsító, mindig hajlandó, hamvas és érintetlen, de nem érinthetetlen, gyámolítandó etc. szóval vaj a kés alatt … már közhelyesen ezt látom divatban (felnőttben is), a gyerekjátékokban, de akár az irodalomban, a pedagógiában/oktatásban (ovitól egyetemig), munkahelyen, bárhol, nagyon gyakran is, gyakran akkor is, ha pld. felnőtt nőként szimplán egy szolgáltatást veszel igénybe, de akár a sminktrend stabilan tágra-nagyra-csodálkozóra festett szemeiben.Tudom, túlérzékeny vagyok.

      Kedvelés

      • Ez bizony így van, és ebben vastagon benne van pl Barbie baba is, és nem csak a soványsággal kapcsolatosan. Többek között ettől lesznek a nők 35 fölött párkapcsolatilag nagyrészt vállalhatatlanok.

        Kedvelés

      • jobban mondva nemkívánatosak 😀 mert kívánatosnak kívánatosak, csak titokban, mert ciki

        Kedvelés

      • Nem, nem vagy túlérzékeny. végtelen hosszú listát tudnék erről én is gondolkodás nélkül összedobni. a borotvált nemiszervvel kezdődne, folytatódna az iskolai egyenruhába öltöztetett szexi diáklány-típuson keresztül a véleményed soha ki nem kérő oktatáson át a felnőtt ruhák kislányosításáig.

        Kedvelés

      • igen, és az összes képi megjelenítésig, ami a férfitestet nagyítja, miközben a nőit kisebbíti, és azt a 10 % magasságkülönbséget, ami az átlagos férfi és nő között van, 40 %-ra tornázza fel.
        Ha pestiek vagytok, fussatok már egyszer el a Gellért tér alá a Műegyetem rakpartra és nézzétek meg azt a 4 női alakot, akik a Műegyetem bejáratát díszítik, mert érdemes.
        És hasonlítsátok össze a látottakat a ma látottakkal.

        Sírni tudnék rajta, hogy miközben állítólag emancipálódtunk, a nő egy jelentékeny sorstársból egy jelentéktelen játékszerré silányodott a ma emberének tekintetében.
        És hogy ehhez mit és hogyan adott hozzá suba alatt a pornográfia, arról nem is kezdek el eszmét futtatni, de meggyőződésem, hogy hatalmas és rövid távon visszafordíthatatlan változásokat indított el a nemek viszonyában a nők hátrányára.
        Én csak azt nem értem, hogyan és miképp tűrtük, tűrhettük, és tűri ezt a holokausztot messze felülmúló öncélú gyűlöletet és világméretű nőirtást szó nélkül mindenki.

        Kedvelés

      • Kedves cvd2 én nem vagyok pesti, de nagyon szeretném tudni, hogy milyen az a bizonyos 4 női alak a bejáratnál. Mondd el nekem lécci!

        Kedvelés

    • Meg is jött a válasz, biztos nem olvastam a posztot, csak megjelentem a régi nótát fújni. Miközben a posztban ilyeneket olvasni:

      ‘and yet I don’t believe women don’t want to be seen as sex objects. The beauty/sex industry thrives and always has, and did so long before darkly manipulative advertising and marketing evils of today. Many, not all, women (and maybe most men too) want to be found attractive, desired, even lusted after and that includes their visual, physical sexiness, no? I think the problem we have in our culture is how imbalanced the weight of that focus is. Women certainly don’t want to be ONLY a sex object. They rightly want to be enjoyed and valued for being many things, and not all of it feminine. But to remove the sexy appreciation is also a mistake. This issue, for me, is about balance of appreciation not stopping lusting after sexy buns.’

      Kedvelés

      • Persze, hogy nem az a lényeg, hogy egy darab fának nézzenek. Hanem, hogy ne csorgassák rám bunkó módon a nyálat… Az a szar, hogy ezt el kell magyarázni, és van, aki még mindig halál komolyan azt hozza ki ebből, hogy “jaaa, deakkó TINŐK tulképp akarTOK szekszuális tárgynak lenni, neeeem??”. Nem. Az lenne a fajin, ha a nemünk meg a külsőnk az egésznek egy része lenne, és egy tulajdonságból nem akarná a drágaszép külvilág az összes többit is lehozni, leszarva, hogy valójában mi a helyzet.

        Kedvelés

  4. A 8 éves tökalpos kislányomra mondta egy fószer egy rendezvényen sokat sejtető vigyorral, hogy ő “veszélyes” volna. Szikrával mind a ketten felháborodtunk. Nem az én kislányom, hanem ez a f@sz a veszélyes!!!
    Le voltunk döbbenve: Ez már most kezdődik!? Te nem félted őt néha?-kérdezte Szikra. De igen.-válaszoltam halkan.

    Kedvelés

  5. Ez egy nagyon fontos írás, talán az egyik legfontosabb téma, szerintem.
    A gyereklányok védtelenek, sebezhetők, kihasználhatók, őket szexuális tárgyként beállítani beteges.
    Valamit tenni kellene ebben az ügyben (is), meg sokmindenben, de ebben főleg.
    Régóta böki a csőröm ez a “gyermekkor szexualizációja”, ha jól fordítom angolból.
    Még nem olvastam a blogot, amikor már olvastam erről a témáról, akkor is véletlenül, nővérem mondta nekem, hogy hogy hasonlít rám ez a Thylane Blondeau.
    Megnéztem, ki az, és a gyomrom fordult fel, 10 éves kislány kisminkelve, felnőtt ruhákban, szexi pózokban.
    Kirázott a hideg!
    Én huszonéves vagyok, bakker, ez a kislány pedig gyerek!
    Akkor kezdtem erről olvasgatni, hogy vajon miért is tölt ez el engem ilyen undorral, és én vagyok-e az egyetlen.
    Megnyugodtam, hogy nem én vagyok ódivatú.
    Pont beleestem abba a korszakba, amikor Britney Spears volt a tinibálvány.
    Most felnőtt fejjel látom, hogy milyen undorító kép: B. S. bugyiban, melltartóban pózol a gyerekszobájában, babák között.
    A felnőtt élete példázza, hogy ez hova vezet.
    Tele van ilyen mintákkal a “sztáripar”.
    Pffff…
    Kiráz a hideg, a M.N. cikkétől is!

    Kedvelés

    • Bizony. engem attól ráz ki a hideg, mikor anyukák 4-5 éves kislányokat neveznek be szépségversenyre. meg mikor egy-két kollégám méltatja a tizenhatéves lányok bájait. Mikor én voltam 16, és néha szűk nadrágot vettem fel randira, egy-két nyáladzó negyvenes pasi befüttyögött, úgy éreztem, mintha bemocskoltak volna. Soha, senki nem fog rájuk szólni.

      Kedvelés

      • Kedves Gyöngyi!
        Pontosan így éreztem én is magam, “mintha bemocskoltak volna”.
        Nem is egy ilyen történetet tudnék mondani, de ez nem panasz-blog.
        Gyűlölöm az ilyesmit, rengeteg rossz élményem van erről tizenéves koromból.
        Az a hozadéka az egésznek, hogy a mai napig utálok magammal foglalkozni, és mindenképpen elkerülöm, hogy “szexin” öltözzek például, vagy bármi “nőciset” tegyek.
        Nem öltözöm szexin, se nőiesen, nem flörtölök soha, nem is fogok, ez az én lázadásom.
        Sok volt ilyen nyálcsorgató férfi, mikor serdülni kezdtem, pl. a volt matektanárom.
        Apám nem egy ideális apa, mert nagyon rideg, és nem is nagyon érdekeljük, de ebből a szempontból ő mondjuk nagyon klassz ember volt, meg van is, mert soha nem cukkolta a lányait a serdüléssel, nőiesedéssel, nem hozott volna minket zavarba soha, mint sok más apa például.
        Lehet, hogy ezért van az, hogy megérzem, és undorodom attól, ha olyat látok, hogy serdületlen lányokra csorgatja valaki a nyálát.
        Mert valahogy érzem, hogy ez nem normális.

        Kedvelés

      • Botsáska alkatú kiskamasz voltam, amikor divat lett a Lambada, anyám vett is nekem egy olyan miniszoknya-top együttest a piacon, mint ami a videoban volt. Hetekig le se vettem, abban róttam a kánikulától perzselő betont. Aztán egy nap kiszúrtam, hogy egy autós követ engem, lassan a járda mellett csorgott előre, amikor lehetett, ha rádudáltak vagy nyomta a forgalom, tett egy kört a blokk körül és visszasorolt mellém. Lehajoltam, hogy benézzek az ablakon, ki lehet az, ismerem-e. Negyvenes pasi ült a volán mögött, fél kezével a kocsi kormányát tartotta, másikkal a saját botkormányát, és éppen nagyon jól érezte magát, miközben meredten bámult. Addig nem is nagyon hallottam önkielégítésről, hirtelen nagyon fázni kezdtem a napon, bepánikoltam, és iszonyú kriksz-krakszokkal, egyirányú kisutcákon és hegyoldalba rejtett lépcsősorokon iszkoltam haza. Soha többé nem vettem fel azt a ruhát, hiába pörölt velem anyám, hogy mennyibe került és kárba vész. Sosem mondtam el a szüleimnek, se az akkori barátaimnak, eddig csak egyszer mondtam el, amikor barátnőkkel zaklatásról beszélgettünk, kb 4-5 éve. És most ugyanúgy elkezdtem fázni.

        Kedvelés

      • Anyukád agyáig nem jutott el, hogy annak OKA lehet, hogy nem vetted fel többé a ruhát???
        Nem kérdezte meg, hogy MIÉRT nem akarod felvenni?
        Ilyen korlátoltak az anyák????

        Az én anyám az agyamra megy a mindenbe beleszólásával, de legalább mindig észrevette, ha nyomasztott valami, és addig nem nyugodott, míg a végére nem járt.

        Kedvelés

      • Nálunk fordított szitu van, apám a megértő, gondoskodó, született pedagógus, anyám meg manipulatív, érzelmi zsaroló, elnyomó energiavámpír. Hogy egy példával éljek: apám, ha táplálni akar, meghív egy általam választott étterembe. Anyám főz valamit, amit talán nem is szeretek, berakja a hűtőmbe, aztán naponta rám telefonál, hogy egyem meg, mert x forintba került, és mennyi dolgozott vele és másképp kidobódik.

        Kedvelés

      • Nekem a pszichológusom tanìtotta meg a szót: hatàrsèrtés.
        Ez jut az eszembe itt olvasva.
        Jelöljük ki a határainkat!
        Nem kellene, hogy ilyenek történjenek.
        Bár velem nem történt konkrét molesztálás, de zaklatás igen, zárkózott vagyok alapból, ez mégjobban azzá tett.

        Kedvelés

  6. Benneteket olvasva azon vagyok megdöbbenve, hogy az én gyerekkoromból mégis hogyan maradt ki teljesen – az építőmunkások füttyögésén és egy-két elhaladtamban idegenektől kapott beszóláson kívül – a zaklatás minden formája. Valószínűleg isteni szerencsém volt. És már most görcsben van a gyomrom, ha a saját csecsemőkorú lányomra nézek és belegondolok a jövőjébe. :((

    Kedvelés

    • Kedves Chinadoll, ne gyomorgörcsölj, csak járj ide továbbra is közénk és mire aktuális lesz nálatok a téma, addigra úgy ki leszel te is meg a lányod is kupálódva, a témában, hogy hajaj! Az enyém 8 éves, Hajnalkánk megbabonázta, azóta ő is olvasGAT a blogon 😀 A legjobb helyen vagy! Szeretünk 🙂

      Kedvelés

  7. Gimnazista korában a lányommal az egyik tanára kavart. Ki akartam rúgatni a tanárt. Először az iskolapszichológust hívtam, ő mondta az első nagyon furcsa dolgot: a tanárképzés egyáltalán nem foglalkozik a fiatal tanárok felkészítésével, semmit nem tanulnak arról, hogyan viselkedjenek, ha a diákjuk esetleg kihívóan viselkedik. És hogy olyan gyakori ez a jelenség, hogy szerinte egyáltalán nem biztos, hogy kirúgnák a tanárt. És hogy szerinte a kirúgás helyett inkább segítő korcsoportokat kéne csinálni. Aztán végül semmit nem csinált.

    Kedvelés

    • A másik furcsa dolgot maga a pasi művelte, akit elhívtunk magunkhoz, és beszéltünk vele. Hihetetlen volt, hogy semmit sem értett abból, amit mondtunk. Az érvekre süket volt, pedig nagyon próbált figyelni, látszott rajta, hogy meg akarja érteni, amit mondunk. Hiába. Minden érvet felülírt nála az, hogy a lány is akarja, és ő nagyon okos, tudja, mit csinál. Mi azt nyomattuk neki, hogy felőlünk nyugodtan járhatnak, nem a személye ellen van kifogásunk, hanem a státusza ellen, menjen át egy másik iskolába, váltson állást.
      Végül ez sikerült neki, sajnos, hogy addigra a lányom túl volt az érettségin. Aztán hamarosan szakítottak is.

      Kedvelés

      • És fordítva? Egyik barátnőm kavart egy volt tanítványával, két évvel azután, hogy a srác a suliba járt. Mikor hozzá is ment feleségül, kirakták a suliból. Azonnal.

        Kedvelés

      • Volt tanítvány miatt?
        Szerintem gyönyörű érett, felelős dolog kivárni a nem függő helyzetet, az érettségit vagy diplomát, én három ilyen párost ismerek, kettőben nő a tanár, egyben férfi.

        Kedvelés

csak okos-jóindulatú írhat ide

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.