“pedofilozó”

Cikk:

Nem gyerekjáték — A filmtörténet 10 halálos Lolitája

Tiltakozás:

http://www.peticiok.com/pedofiliamentes_magyar_narancsot

Fenyegetés:

http://www.peticiok.com/a/76560

Cikk:

Pedofilozó online petíciót fenyeget a Magyar Narancs

Komment:

…ez az itthoni közélet tényleg a jómódú fehér férfiak játszótere, puszi neked, liberalizmus, és ha valakinek ez nem tetszik, az minimum emancipunci.

Ezt pont tőletek nem vártuk volna, Narancs, le is mondom az előfizetésemet.

ÚJ, NŐGYŰLÖLETMENTES, FELELŐS, ÉRZÉKENY SAJTÓT AKAROK

IMG_7576

 

242 thoughts on ““pedofilozó”

    • Persze, mert még a végén ép társadalomban egészséges szexualitású emberek között kéne élni. Akkor meg lőttek az olyan magyarázatoknak, hogy “de hát kihívóan viselkedett és majdnem tizenhatnak néz ki, mit tehettem volna?”
      (Most eszembe jutott az, amikor egy ismert pornószínésznő volt osztálytársai mesélték nekem, hogy a lányt tizenpár évesen rajtakapták a szertárban az egyik tanárral, és ebből visszakövetkeztettek arra, hogy lám, már akkor is látszott, hogy kurv@ lesz belőle. Véletlen sem fordítva. Kb. tízből kilenc így gondolkodott, kivéve a lány akkori legjobb barátnőjét.)

  1. Lehet, hogy jövő héten jön egy “A filmtörténet 10 legjóképűbb szívtiprója” c. cikk, és akkor már egál van, mindenki befoghatja a pofáját.

    • De az nem lenne egál. Esetleg úgy, hogy “A filmtörténet 10 legszívdöglesztőbb 14 éves sráca”. És nem a Bravo vagy Popcorn magazinban, ugye, hanem Mancsban ugyancsak.

      Ezzel csak annyi a gond, hogy az átlagnőt a színdöglesztő 14 éves DiCaprio kurvára hidegen hagyja, maximum megjegyzi, hogy jé, ez egy jó színész. Aztán megy, és keres egy ivarérettet, akire elpirulhat.

      • Az NL-eset analógiájára (járjuk körül, rabszolga legyen-e a nő vagy szabad, hiszen ők mindkét oldalnak hangot adnak) sajnos az lenne az egál.

      • Persze, azért is írtam. Többnyire ennyiben szokott ugyanis kimerülni a “másik oldal” véleményének figyelembe vétele.

  2. Ez olyan szánalmas és félelmetes egyben. Most képzeljük el ezt nem online, hanem live: tiltakozásképpen felállsz, felálltok az iskolapadban, a munkahelyen, akárhol, vagy éppen kimész az utcára, akárhányan, akármiért, mert sértő, nem értesz egyet, eddig és ne tovább etc. és akkor erre jól megfenyegetnek, ügyvédileg, akárhogy, hogy jóhírnevet sértesz … na ne már …
    Egyébként meg bojkottra érett. Ennyi.

    • 13 éves voltam, amikor az osztályfőnököm egy kiránduláson, tökrészegen leültetett maga mellé, és olyanokat mondott, hogy most is piros tőle a fülem, de nem a kellemes zavartól. Semmi következménye nem lett, pedig jeleztem egy-két szülő felé (nem az enyémnek, naná, el sem hitte volna). Egyetlen barátnőm anyukája hitt nekem, ő később jól be is olvasott a pasasnak emiatt, de ennyi.
      Mi lett volna, ha botrányt csinálok ebből? Szerintem engem rúgnak ki.

      • Sajnálom. És igen, nagyon erősen lenyomóan működnek ezek az automatizmusok, ezek a reflexek, azaz biztos csak kitalálja (azaz nyilván te) és ugyan már közakárminek örvendő akárki (azaz nyilván a tanár), hát hogy képzeljük már. Zsigerből ugrom arra, ha valaki csípőből hazugoz, vagy végig sem hallgat általában, de főleg ilyen szituban s főleg egy gyereket … és még mindig sugárban hányok attól, amit itt próbál most a Narancs. Nem elég a cikksorozat, de ezt most meg is fejelik. Brávó!
        Amit meg mondasz, hogy téged rúgnak ki, pedig te még szóltál is. Olyan durva, hogy ez jut az ember eszébe először. Úgy értem nem csak neked, de mindenki másnak, nekem is jutott nyilván már ilyen eszembe és fontolgattam ennek mentén lépéseket. Félelmetes, hogy ez jön reflexszerűen, hogy de hát biztos, hogy megtorolják, ha szóvá teszem. És ez olyan erősen ivódott generációkba és olyan bénító magatartásminta még ma is, bármiben, kisebb súlyú, vagy kevésbé érzékeny sérelmeknél is. És annyira, de annyira nem csak az adott ügyre vetül és soha nem csak az érintett egyénre vonatkozik az, hogy ha nem merünk lépni, szólni, kiállni.

  3. A pedofil szemléletű cikkek nem sértik a jó hírnevüket, ellenben, ha szólnak a súlyos tartalom miatt, ráadásul úgy, hogy “bizonyára figyelmetlenség miatt”, feltételezve a jó szándékot, az már micsoda bemocskolás.

    Pedig épp az jelölte volna ki a színvonalat, azt a jó hírnevet, hogy már elvárnak tőlük egy szintet. Sehol nem fér el persze az ilyesmi nyilván, de ők sikerrel elértek egy nem-bulvár, nem-legyintünk-a-szarra réteget. És akkor perrel fenyegetnek, amikor számon kérik a színvonalat. Nem túl bölcs. Aláírva.

    Belegondoltak vajon, hogy fog kinézni az a jó hírnév, ha majd nyilvánosan érvelniük kell az ominózus tartalom mellett???

  4. Igyekszem óvatosan fogalmazni, nehogy rámverjen egy hírnévrontási vádat (én is jogász vagyok, amúgy): az ügyvédi felszólításban írottak mind cáfolhatók és – ahogy én látom – elég könnyen bizonyítható, hogy nem volt valótlan tényállítás a pedofília vádja. Attól meg még inkább nem ijednék meg, ha olyat látok, hogy érvelés nélkül idézik szó szerint a törvény szövegét: az ilyen nem jogértelmezési/ minõségi jogászi munka… hm… elég finoman fogalmaztam? Szóval ne hátráljatok/junk meg egy ilyesfajta fenyegetéstõl!

    • “elég könnyen bizonyítható, hogy nem volt valótlan tényállítás a pedofília vádja”
      Pláne, mivel a szerző maga is használja a szót: “a film maga a mozgóképes pedofília”. Ha a nyálcsorgatás nem gyerekekre történt volna a cikkben, hanem felnőtt nőkre, akkor is ritka gusztustalan úgy beszélni emberekről, mint szemet gyönyörködtető használati tárgyakról. “Az 1984-es évjáratú szépség” kifejezés talán elmegy egy autós magazinban, de nőkre (pláne, gyerekre) használni nagyon gáz!

  5. Nem is tudom, hogy ez nevetséges, vagy inkább szomorú. Mindkettő, azt hiszem.

    Olyan jó lenne néha, nagy séta után, betérni az újságoshoz és venni egy minőségi újságot. Aztán jutalomként, kényelmes karosszékben ülve lapozgatni. Nem hiszem el, hogy ez megvalósíthatatlan…

    Minden újságból vettem már egy-egy kósza példányt, ami kapható itt nálunk. Az eredmény siralmas. Ha tudnék annyi energiát belefektetni, esküszöm csinálnék egy online magazint, de ez sokemberes, komoly munka 😦 Szerencsére van pár színvonalas blog, olyan, mint ez 🙂

      • Ha szólsz érte, akkor még hisztérikus picsa, kurva, baszatlan stb. vagy.

      • Persze hogy az vagy. Legjobb védekezés a támadás. De igenis szólni kell. Ne tekintsék ezt normális dolognak.

      • Bizony! Szólni kell, aláírni, elmondani, figyelmeztetni. A teljes lakosságot nézve a jelenlegi 251 aláírás nem tűnik soknak, de pont 251-szer több, mint ami akkor lett volna, ha nincs is petíció.

    • Ez a felvezetés basszus, aztán meg a riogatás a nagybetűs Igazi Nőiséggel, ez nagyon komoly.

      A link url-jéről az jutott eszembe, hogy:
      – Miért nincs a feminista nőnek hüvelyi orgazmusa?
      – Mert nem színleli.

      Amúgy tényleg nem értem miért kell ezeket a dolgokat méricskélni. Elvárásoktól még senkinek nem lett orgazmusa. Meg egyáltalán, mi ez, hogy azért legyen orgazmusom, mert a csóka csak így érzi magát férfinak. Hát bázmeg, tessék érzékenynek lenni, tessék odafigyelni az emberre, tessék hagyni, hogy feloldódjon. Akkor aztán lehet benne fürödni.

      • Kérdezzük meg először is azokat, akiknek ugyan hüvelyi orgazmusuk nincsen, de van másmilyen. Tényleg annyira tragédiának érzik e?

      • Már egy nagy klasszikus is megénekelte, hogy csak a hímvessző törvényes helyére behatolástól lehet egy nőnek orgazmusa (leszbikusok, biszexuálisok tévúton járnak). 😀

        Sose értettem ezt a vitát amúgy, én ismerem a saját testemet a legjobban, hadd tudjam már, hogy nekem mi esik jól. Nem vagyok hajlandó azon parázni szex közben, hogy hol KELLENE legyen orgazmusom.

        Tisztára orgazmushierarchiát akarnak felállítani, szervezetbe ne tömörüljenek az orgazmusok?
        Persze beszélhetünk erről, tapasztaltam már teljes test orgazmust is, most akkor az még jobb, mint a hüvelyi? Mert szerintem mindegyik más és másképpen volt jó, de a közös nevező, hogy jó volt.

      • “mert a csóka csak így érzi magát férfinak. Hát bázmeg, tessék érzékenynek lenni, tessék odafigyelni az emberre, ”
        esetleg tessék eljárni terápiába

  6. 14 éves voltam, vidéki rokonoknál nyaraltam, ebéd után mindenki kidőlt a hőségtől, én olvasgattam a hűvös konyhában, amikor előkerült a nagynéném férje, és leült hozzám “beszélgetni”. Hát te meg mit olvasol kislányom? – indított a drága nagybácsi. Alig kezdtem volna válaszolni, mikor: “‘… vagy te már nem is vagy annyira kislány, nem igaz?” (kacsintás, cinkos mosoly). Először nem értettem, aztán amikor ott tartott, hogy menjünk ki a fészerbe, és mutat nekem valamit, akkor kiröhögtem. A beteg állatja. Azt a hideglelős undort nem felejtettem el, és még mindig bennem van a csodálkozás is, hogy vazze, hát egy ajtóval arrébb aludt az egész családja, hogy lehetett biztos benne, hogy nem hallanak semmit? Vagy ha véletlenül naívan a fészer felé megyek, akkor nem jön senki utánunk? Egyébként fegyőr volt egy börtönben egy megyeszékhelyen, van némi fantáziám róla, hogy a bekísért lányok min eshettek keresztül.
    Úgyhogy ne jöjjön nekem senki a süket dumával, hogy ha nincs kényszerítés, akkor ez rendben van. A gyerek az gyerek, a kamasz az kamasz, és sok esetben nem rendelkezik olyan értelmi és érzelmi kompetenciával, hogy fel tudja mérni, hogy mi történik, azokról az esetekről meg nem is beszélve, amelyek egy külső szemlélő számára erőszakmentesnek tűnnek, de az van mögötte, hogy a gyerek teljesen lebénul, és képtelen adekvát tiltakozásra, ellenállásra.

    • Én amilyen naiv kisegér voltam, mentem volna birkamód a fészerbe, aztán őszintén meglepődtem volna. Ha csak kicsit is erőszakos, bármit tehetett volna velem, engem az ilyen csókák még az egyetemen is át tudtak verni, persze a tanáromban bíztam, tőle nem vártam ilyesmit. Majdnem 30 évesen jutottam el oda, hogy fel kéne ébredni.

    • Az a döbbenet, hogy ez mennyire általános, és az, hogy ebben növünk fel. Én pl. csak harminc körül jutottam el odáig – nem kis részben a blognak köszönhetően -, hogy kurvára nem volt az rendben, hogy tizenéves koromban felnőtt férfiak a “szexi” kulcscsontomra, satöbbimre tettek megjegyzéseket, de ezt tök evidensen, amolyan “későre jár már, de szorgalmas vagy, hogy itt dolgozol egyedül a műhelyben” felvezetéssel.
      Gyerekként megúsztam. Bár, ha belegondolok, bőven tíz év alatt voltunk a húgommal, amikor a vonaton apu rövid időre magunkra hagyott minket, ezalatt meg beült a fülkébe a “lihegős bácsi”. Külön agymenés, hogy a kalauznak majdnem sikerült aput rábeszélnie, hogy várjunk egy kicsit, hátha sikerül tetten érni a pedofilt. Wtf?!?!? Anyu tombolt amikor elmeséltük, akkor értettem meg igazán, hogy nem kis veszélyben voltunk.
      Szóval “csak” tizenévesen találtak meg az ilyenekkel, mint a kulcscsontos jelenet, vagy a ruhám alá nyúlkálás (há mér’, tábortűznél ülünk, csak melletted volt hely, te 18 és 40, szép az élet, mi bajod?), és még néhány ilyen lájtosabb szóbeli inzultus, szexuális témák erőltetése (ha vagány csaj vagy nem jössz zavarba, fog ez menni – és én vagány akartam lenni), nyelves csók egyoldalú lelkesedéssel, sorolhatnám.
      És most mondjam azt, hogy szerencsém, hogy
      – minden esetben józan voltam? (Mért, ha részeg vagyok, az beleegyezés lett volna?)
      – nem erőszakoltak meg se gyerekként, se később? (Ha úgy lett volna is, nekem lenne bűntudatom valószínűleg.)
      – megúsztam egy kamaszkoromtól a huszonéveim közepéig, végéig tartó magánéleti krízissel, visszatérő szégyenérzéssel, és hullámzó depresszióval? Hadd ne már!

      És az de durva, hogy az én történetem “csak” átlagos, és bár sokunk alapélménye hasonló, mégis – vagy pont ezért – normálisnak gondoljuk!

      Na, én ezt a petíciót aláírtam.

      • DE nézzük a fiúkat. Az ő életükben nincsenek ilyen zaklatások. A lányoknál pedig szinte majdnem mindenki végigmegy ezen. Engem kb 13 évesen a nyílt utcán, fényes nappal taperolt le a lábam között egy kb 18 éves srác. Aztán pár hónap múlva derült ki, hogy kissé zakkant, mondták a környéken. Védekezni nem tudtam, azt se tudtam mire készül. Jött velem szembe és megtörtént. Én meg gyorsan arrébb léptem és tovább mentem. De azt se tudtam mi történt, hogyan tudtam volna kikerülni.
        Egy pasi rohadtul nem tudja milyen érzés az, amikor vad idegen emberek jogosultnak érzik a másik teste feletti rendelkezést, hogy idegen lányt letaperolhatnak, aktusra szólíthatják fel.
        Mikor ez az egész két! ember önkéntes beleegyezésén kellene alapulnia. És ha valaki nemet mond, az nemet is jelent!

      • “DE nézzük a fiúkat. Az ő életükben nincsenek ilyen zaklatások.”
        Dehogynem! Én kérdeztem felnőtt férfiakat erről és megdöbbentően sokaknak vannak ilyen “élményeik”. De mivel ezeket szintén férfiak követik el, a homoszexuális jelleg szégyene miatt még úgysem lehet róla beszélni. Ők is a saját szégyenüknek élik meg 😦

      • Akkor úgy látszik az én környezetemben nincsenek ilyen pasik, és nem is nagyon hallottam erről. Nagy valószínűséggel ez is gyakoribb lányoknál.
        Eszembe jutott a Hullámok hercege című film.
        Láttátok? Ajánlom mindenkinek, pasival. Kicsit érezzék át milyen érzés lehet ez az egész.
        A Nick Nolte és Barbra Steisand játszik benne. Amikor a Nick Nolte gyerek az egész családját megerőszakolják (kivéve apját), őt is kisgyerekkorában.

      • Most, hogy mondod, engem 15 évesen taperoltak le, de ugyanúgy, ahogy te meséled: az osztálytársaimmal mentünk az utcán, amikor szembejött a csávó és megfogta a mellem. “Védekezni nem tudtam, azt se tudtam mire készül. Jött velem szembe és megtörtént.” Az osztálytársam, egy nagyszájú csaj kelt a védelmemre, leordította a csávó fejét, más következménye nem lett.
        És az is mekkora kamu, hogy a kihívó viselkedés az oka. Az én esetemben pont nem, visszafogott voltam és gátlásos, ez látszott is. És nem a mellettem lévő, feltűnően szép és magabiztos lányt érte az inzultus, hanem engem.
        (Ha még sokáig beszélgetünk erről, visszajön az összes ilyen emlékem.)

      • Szintén. Én is visszafogott voltam és gátlásos.
        Az a megdöbbentő, hogy az apák ilyenkor hol vannak, miért nem beszélnek erről a fiaikkal??? Hogy igen túlbuzognak a hormonok, de fiam ne taperolj le senkit.
        Mennyi ilyen történik, ahogy az előbb is említettem, hányan vagyunk itt, akikkel ilyen történt gyerekkorunkban. És a társadalom a szőnyeg alá söpri. A lányok meg rendezzék le valahogy magukban, ahelyett hogy a fiúk túlfűtött szexualitását próbálná a társadalom kezelni, akár iskolai foglalkozásokon, szexológusok segítségével.

      • Hogy az apák hol vannak? Na az egy hosszú hsz. lenne… De hát úgy is az anyákon szokás számon kérni a nevelési kudarcokat.
        Hogy viszonyul a nőkhöz az olyan fiú, akinek az apja tizenéves lányokat taperol (“a tizenhat évesek a kedvenc korosztályom” + üdvözült mosoly), a seggüket dicséri (velem történt ez is), majd arról beszél önmagától meghatottan, hogy milyen meghitt dolog az, amikor a tizennégy éves lánya lábát szőrteleníti?

        Helyette is szégyellem magam, úgy értem az apa helyett. A lánya is szégyelli az apját, a fia meg… Na azt hagyjuk is, tényleg külön kisregény.

      • Nem tudom, mások hogyan, mi ezt a két dolgot együtt próbáljuk a gyerek agyába vésni (fiú), egyrészt hogy hozzá sem nyúlhat senki, ha mégis, akkor ordítson, meneküljön, bármi, másrészt ő sem nyúlhat máshoz. Nagyon remélem, hogy alaposan bevésődik…

      • Nos én nem úsztam meg.

        Sajnos nagyon hamar fejlett “nő” lettem, már 12 évesen (a hetvenes évek végén, nyolcvanas évek elején) úgy néztem ki fizikailag, mint egy felnőtt nő. Magas is voltam, de nyilván az arcomon látszott, hogy még kislány vagyok.
        Többször találkoztam (vidéki nagyváros) pedofilokkal.
        A mutogatós bácsival a kapualjban, a “most szül a feleségem” szöveggel a buszon nyomuló 30-as erőszakoskodóval, aki követett nagyon sokáig az utcán, és mondogatta, hogy bemegyünk a közeli presszó vécéjébe, és csak vegyem a számba, nem akar ő mást tőlem, nem akar bántani.

        Volt, aki “Nagy László” irodalmi kört akart szervezni a városban, kifejezetten tizenéves lányokkal, és ez ügyben a kapualjba csalt, majd letaperolt.

        Engem arra neveltek a szüleim, hogy a felnőttekkel udvariasnak kell lenni.
        Valahogy mindig sikerült elmenekülni ezekből a helyzetekből, de megtanultam futni, megtanultam felismerni a gyanús szemvillanásokat. Folyton lehajtott fejjel, görnyedt vállal közlekedtem, csak hogy ne vegyék észre a mellemet, kisebbnek látszódjak. Otthon persze nem mertem egyiket sem elmesélni, mert féltem – féltem attól, hogy kikapok, mert az a mondás járta, hogy kihívóan viselkedem. Ma már tudom, hogy semmi, de semmi kihívó nem volt a viselkedésemben, egyszerűen csak így néztem ki. Akkoriban szerintem nagyjából minden lány egyformán öltözött, hiszen nem is nagyon lehetett másként. Ja és persze ment a folyamatos cseszegetés, hogy húzzam ki magam, miért járok én ilyen görnyedten.

        Egyszer meg akart erőszakolni egy csapat fiatal fiú – hárman voltak, kicsit részegek, úgy a húszas éveik elején. Ott már sikítani kezdtem, zajt csaptam, hozzájuk vágtam az edzés cuccomat, és rohantam. A cuccom persze ott maradt, azért jól kikaptam otthon, mert nem mertem elmondani, csak azt, hogy elhagytam. A ruhám is elszakadt, de azt titokban megvarrtam, a nyakamon maradt kék foltot meg garbóval takargattam napokig, úszóedzésre nem mentem egy hétig, azt mondtam, hogy beteg vagyok.

        Francba, most itt bőgök a monitor előtt…és gondolkodom, hogy megnyomjam-e a küldés gombot.

        Az első dolgom az volt, hogy ezeket mind elmeséltem a lányomnak, amikor kb. 11-12 éves lett. Ha ilyet tapasztal, azonnal jelentkezzen, és merje elmondani.
        Ennek soha, senkivel nem szabadna megtörténnie.

        És most megyek, aláírom a petíciót.

      • Jaj. Én is mindig utólag jövök rá, hogy amit gyerekkoromban rosszként éltem meg, az nem normális, hanem gáz, traumatizáló, de ezt csak most, harminc fölött tudom én is kimondani.
        Én az ellen küzdök, hogy arra neveljék az anyukák a gyerekeiket, hogy “Nem szabad árulkodni!” Szerintem ez egy gyerekellenes mondat. De igen, el kell mondani, ha valami nem stimmel, meg kell nevezni, hogy ki bántott, el kell mesélni a kis iskolai sérelmeket, és a tanító néniknek is tudni kell, ki ütött Zsófi fenekére. A pedofil bácsik és nagyfiúk támadásait is el kell tudni mondani egy gyereknek otthon, és még véletlenül sem fordulhat meg a fejében, hogy ez árulkodás, hogy ezzel ő kerül szégyenteli helyzetbe.
        Olyan sztorikat írtok, és nekem is eszembe jut a saját kislánykorom, hogy komolyan szorongani kezdtem a lányom miatt.

      • Ezzel nekem is bajom van, a pedagógusok rendre lerázzák a gyerekeket a “ne árulkodj” szöveggel, sőt, az “árulkodót” büntetik. Mi meg azt nyomtuk a gyereknek, hogy ha gondod van, szólj a felnőttnek… sokszor jön azzal haza a gyerek, hogy meg sem hallják, de ha a maga módján oldja meg a konfliktust (odacsap), akkor persze ő kerül bajba.

      • Nagyon sajnálom Bagoly. Abuzált gyerekként pontosan tudom, miről beszélsz, amikor a szégyenről mesélsz, amit éreztél, és ami megakadályozott abban, hogy szólj. Nem vagy egyedül, bátorság hogy léeírtad és elküldted!

      • karinaingridmayernek – csak már nincs hely alatta.

        Túl vagyok én ezen már régen, csak feljöttek az emlékek.
        A bizalomról annyit, hogy most már túl a negyvenen annyi gyakorlatot szereztem talán (merem remélni), hogy ki tudom választani, kiben érdemes megbízni.
        Valahol, a szívem legmélyén tudom, hogy én vagyok a világ egyik legnagyobb mázlistája, hogy megúsztam sok mindent komolyabb bajok nélkül.
        Közhely ugyan, de tanultam belőle, jó sokat.
        Azt is megtanultam, hogy ez ellen keményen fel kell lépni, harcolni kell, nem szabad, hogy a gyerekeinkkel ilyenek történjenek.

      • Azon gondolkozom, hogy alapvetően ez nem is pedofília.

        Ezek a fickók a fiatal, de még ellenállásra képtelen “nőt” keresik. Csak egyszerre van jogosultságérzetük és nagyon furcsa nőképük. Fúj.

        (Olyat is hallottunk mostanában egy bizonyos pocakos vénembertől, hogy “nekem nincs szükségem pedofíliára, mert van fiatalnak kinéző párom”…)

  7. Hm, a primer probléma mondjuk az, hogy ilyen filmek egyáltalán léteznek, sőt tömegével készülnek, és innentől fogva a narancsos bácsi csak összeszedte őket.
    A tematizálása, pláne ha az előző cikkeit nézzük, eléggé nyílvánvaló és így tagadhatatlan is, annyi szent.
    De az utolsónál látjuk, hogy Hollywood jelenlegi üdvöskéje most is csak 16 éves, és már évek óta forgat / és senki nem nyomta fel a rendezőit pedofília vádjával. Úgyhogy jóval tágabb ez a jómódú fehér férfiak homokozója azért, mint az itthoni közélet…
    Sajnos a nőket nagyon hamar felkapják és aztán nagyon hamar le is ejtik ebben a torz értékrendben.

    Ellenben az utóbbi hónapok hírei szerint a franciák betiltották a gyermekszépségversenyeket,
    a svédek bevezették a Bechdel- tesztet, szóval talán azért alakul valami.

    Képtelen vagyok megérteni a felnőtt férfiak tömeges vonzódását a gyermekkorú lányokhoz.
    Ahogyan azt sem, hogy diplomás felnőtt férfiak tömegei hogyan lehetnek annyira igénytelenek szellemileg, hogy szépség és nem intelligencia alapján választanak párt.

    Szerintem a nők párválasztási preferenciái sokkal emberibbek és méltóbbak, úgyhogy az emelt lehetőségek nem vezetnek minőségibb élethez.
    “Kéjt veszt, ki sok kéjt szórakozva kerget”, írja Vörösmarty,
    és ezt a férjemtől tanultam, mert neki még felhívták rá a figyelmét a középiskolában. Jééé…

    • Nem is tudom, számomra valahogy természetes, hogy a férfiak általában amennyire lehet, szép nőt akarnak maguknak. Szépet és fiatalt, hamvasat, sportosat, és ha van lehetőségük – tehát pénzük, hatalmuk – akkor csakis ilyet választanak.

      Amúgy, tapasztalataim alapján, a lányok is igyekeznek minél jobb pasit választani – emlékszem, mikor egyik szeptemberben az egész koli felbolydult, amikor beköltözött a “Bőrkabátos Félisten” nevezetű jelenség – ment a taposás, hogy kit választ, de sokan azt mondták, hogy nekik akár egy szex is elég lenne egy ilyen jó testű pasival. A sok pénzzel és jó külsővel rendelkező srácoknak tapasztalatom szerint sose kell igazán teperniük, mindig akad annyi nőjük, amennyi csak kell. Én nem vagyok biztos benne, hogy a nők – csak azért mert nők, így homogén csoportként – emberibben és méltóbban választanak párt.

      • Ezzel megint nagyon egyetértek. Egy alacsony, vékonyka pasinak akkor is sokkal kevesebb esélye van az átlagnőnél, ha amúgy okos, normális, szellemes.

        Én nem gondolom, hogy a szépségfasizmus a férfiakra nem vonatkozik, és hogy velük szemben nincsenek ilyen értelemben bizonyos elvárások. Ezzel szemben az valóban tény, hogy a nőket jóval több szankció sújtja, ha kilógnak a sztenderdből, akár felfelé, akár lefelé van ez így. Olyat például még nem láttam, hogy egy határozottan szép, jó testű férfit emiatt butának bélyegeztek volna, vagy nem kérték ki a véleményét, mert úgysem ért hozzá. 😀 És olyat is keveset, hogy a kövérkés pasin nők csapatba verődve hangosan röhögnek, és azon méláznak, hogy ezzel vajon ki dug.

        Míg az is igaz, hogy hatalommal rendelkező előnytelen külsejű férfi sokkal hamarabb és sokkal jobb “minőségű” párt kap, mint egy ugyanannyira előnytelen külsejű nő, és alapvetően sokkal jobb az életminősége. Igazából arra jutottam, hogy férfiaknál csak alacsonynak és véznának nagy szívás lenni. Nagydarab pasas lehet ronda, ez nem hátráltatja a párválasztásban olyan nagy mértékben.

        Alapvetően egy férfinak a társadalmi retorika szerint JOGA és KÖTELESSÉGE szép nőt akarni és szerezni. Minden más valóban mellékes.

      • Alacsony, vékony pasi … sőt még ronda is, pl. Woody
        lásd, ha szellemes, a legszebb színésznőt, utána meg még a nevelt lányát is megkapja feleségnek.

      • Vékony pasi nagy szemüveggel – a legjobb dolog a világon! Intelligens, hálás, figyelmes, romantikus ábrándokat kerget, tehát többnyire nagyon jó, ráhangolódós szerető, és ha néha igénytelen is, nevelhető.

        Credo mihi expecto 😀

        (azért ne egyetek meg, amiért ilyen sztereotip vagyok 😀 )

      • tapasztalatból tudom, hogy az alacsony és vézna pasik is tudnak ugyanilyan gecik lenni mint a magas izmosak, na erre varrjunk most gombot

      • En azt gondolom, általánosító modon, hogy a nők valahol inkabb hajlamosak tanulni a tapasztalataikbol, a szépfiúkat illetoen, megérteni, hogy ez nem feltétlen jelent mindent. Mármint a külső es az egzisztencia.
        Ugy láttam, hogy ez a hozzáállás a tinievek után elmúlik. A pasik ezerszer pofára esnek, es elintézik azzal hogy minden no kurva, vagy hogy ez az esetuk, a modell alkat, mit csináljanak?! Eszükbe se jut hogy esetleg a szűrőik nincsenek rendben, hogy nem jot akarnak vagy nem jol.
        En újszerű jelenségnek látom a női részről megnyilvánuló szépségigényt, korábban eleg volt ha az ördögnel egy fokkal szebb es dolgozik ‘rendesen’.

      • Szerintem nagyon nagy különbség van a férfiak és a nők szexualizálása között! Mert mi is a szexi…?

        A férfi akkor szexi, ha erős, értelmes, van pénze, sportol, igényes. Ha ezek közül bármelyiket feladná, jobb lenne neki? Nem! Minél jobb az életminősége, annál szexibb.

        Ezzel szemben egy nő akkor szexi, ha sovány, gyenge, kiszolgáltatott és kiszolgáló, “jófej” (vagyis lehet vele olyan dolgokat csinálni, amik neki nem jók), egészségtelen ruhákat és cipőket hord, sminkel és gyantáztat… Ha ezek közül bármelyiket feladná, jobb lenne neki? Hát hogyne.

        Na ez igazságtalan.

        Eldöntöttem, hogy szexiségben én is pont annyit fogok elvárni magamtól, mint amit a férfiaktól elvár a világ. Tehát a cél: Sportos, erős, anyagilag független, igényes és értelmes.

      • Ez nekem is nagyon tetszik. Nem tudtam volna ilyen frappánsan megfogalmazni, de kábé én is eszerint a filozófia szerint élek. Azaz néha csak próbálok élni, nem mindig jön össze.

      • Egyetértek. Egyébként most írtam/osztottam meg a ti írjátok: film! alatt egy NG videot afrikai nomád törzsekről. Érdemes megnézni hogy történik a párválasztás és milyen mozzanatokkal, jelzésekkel élnek. Lenyűgöző. Mi meg itt festjük magunkat látástól mikulásig…. a többiről nem is beszélve.

      • “Én nem vagyok biztos benne, hogy a nők – csak azért mert nők, így homogén csoportként – emberibben és méltóbban választanak párt.” Dzízöz, végre valaki leírta, el se hiszem!

        Mondok egy sokkal durvábbat is: és olyan nincs, hogy a zember – ha férfi, ha nő – néha ránéz valakire (szándékosan nem az ellentétes nemet hozom fel, mert hagyjuk a heteronormatív általánosítást), és egyszerűen csak egy vonzó kis dögöt lát benne, mondjuk 1980-as évjáratút, nem feltétlenül és straight away az Örökké Létező Isteni Fényt, az Univerzum Csodáját? Mert lehet, hogy egy érzéketlen köcsög vagyok, de én bevallom, néztem már így embertársamra, még ha ez nem is járt kéz a kézben azzal, hogy szemét módon hazudtam neki és kihasználtam, pusztán a testéért, a magam szórakozására. Azt hiszem, kimondani, hogy van ösztönünk, amit ugyan uralunk, de van… szóval ez nem szégyen.

        Ez az egész diskurzus nekem olyan, mint a zsidó vicc. Lehet okoskodni, hogy gyalázat, rasszizmus, antiszemitizmus, izéhozé, de attól még vicces, és a zsidó barátaimmal együtt röhögünk rajta. És nem, nem jelenti azt, hogy nincs bennünk tisztelet a zsidó kultúra és vallás iránt.

        Én szeretem azt, hogy az irodalom, a képzőművészet vagy akár a jó pesti vicc olyat is kimond, ami egy kicsit pikáns, vitatható, de létezik. Én szeretem azt, hogy a South Parkban semmi se szent, viccelnek a szcientológiával, a Jehova tanúival, a NAMBLA-val, az apokalipszissel, a gótokkal, a depresszióval, mindennel. Én ebben nem látok rosszat, sértőt, nekem ez az egész petíció-ügy helikopter.

      • Én sem hiszem, még véletlenül sem, hogy a nők csak azért választanak többnyire méltóbb szempontok szerint párt, mert nők.
        Viszont az, hogy ténylegesen és jellemzően másképp választanak, az tény.
        Az ok pedig nem a nemi szervük, hanem a merőben más neveltetésük és lehetőségeik.
        Tovább mennék: főképp ezért vannak kevesebben a börtönökben is amúgy, és nem alaptermészetüknél fogva.
        Nem tudom, ennek leírása miért annyira hihetetlen, szerintem ennyire nem vak itt senki, hogy Jézusnak kellene hálát adni, hogy valaki egy általa ugyancsak félreértett vagy direkt félremagyarázott dolgot ily frappánsan megcáfol.

        Dézsa pedig utóbb elég világosan, a gyengébbek kedvéért hasonlattal magyarázza el, miért nem menő áttekinteni a pedofil tartalmú cikkek fölött csakúgy mint az erőszakolós vicceken.
        Ennek a viselkedésnek a tolerálása jellemzően női és gyermek életekben mérhető, nem kevésben, úgy évi szinten több millióba is akár, és akkor még az életminőségről nem is beszéltem.

        Amit a zsidó folklórral vagy a pesti viccel egy lapra téve mismásolni el, meglehetőst gyalázatos csúsztatás.

      • Eszembe jutott egy Polanskival készült interjú, amiben azt nyilatkozta, hogy “A bírók is meg akarnak dugni fiatal lányokat. Az esküdtek is meg akarnak dugni fiatal lányokat. Mindenki akar dugni fiatal lányokkal!”
        Tényleg minden erőszaktevő azt hiszi, hogy az összes férfi olyan mint ő, tehát nincs ezzel semmi probléma? 😦 Akkor különösen fontos lenne, hogy ebben a hitükben ne erősítse meg őket a külvilág.

      • Ez most nekem így fájt.
        Nincs arra szükségem, hogy megkapjam, “hogy na látod, hát benned is vannak ilyen dolgok!”
        Egyrészt szakemberként sincsenek illúzióim, és pontosan tudom, hogy milyen sok elfojtott, szégyellt és tabusított érzés és késztetés van bennünk, úgyhogy nem repkedek valamiféle ezoterikus álomvilágban, hogy alapból mindenki jó emberi, ihaj-csuhaj, másrészt magánemberként sem vagyok prűd, értem, tudom és jól is csinálom a szexet.
        DE. Ha meg is kívánnék egy “fiatal, jó testű kis dögöt” akkor is mélyen a magánügyemnek tekinteném! Nem közölném vele, nem tolnám rá az igényemet, nem hoznám zavarba, nem forgatnék filmet róla, és főleg nem táplálnék az igényemmel egy kibaszottul beteg társadalmi normát, ami testileg-lelkileg nyomorít meg milliónyi gyereket és kamaszt.

      • “Ha meg is kívánnék egy “fiatal, jó testű kis dögöt” akkor is mélyen a magánügyemnek tekinteném! Nem közölném vele, nem tolnám rá az igényemet, nem hoznám zavarba, nem forgatnék filmet róla, és főleg nem táplálnék az igényemmel egy kibaszottul beteg társadalmi normát, ami testileg-lelkileg nyomorít meg milliónyi gyereket és kamaszt.”
        nagyon egyetértek. plusz ha még férfi is lennék, akkor pont emiatt érezném felelősségemnek, hogy felszólaljak és tegyek az ellen az iparág ellen, ami mindezekre az elég problémás megkívánásokra építenek erősen manipulatív módon, mint ahogy Narancsszem és a Narancs is, a nagy liberális és állítólag embertisztelő orgánum.

      • Itt a lényeg, én is így látom. A szépség iránti vágy nagyon emberi, a fiatalok pedig örökké szépek. A határnak viszont egyértelműnek kell lennie, és a társadalom elemi érdeke, hogy védje a gyerekeket.

        Plusz: a “velem is megtörténik”, nem érv arra, hogy a jelenség rendben is van.

        A jelenség maga nem is morális kérdés, ahogyan értékeljük, megszabjuk határait, viszont már az, ez pedig a másik ember szabadsága kell hogy legyen, fiatalkorú esetében idekalkulálva a tapasztalatlanságot is.

        Azt soha nem értettem, hogy az ember miért nem hajol meg a szépség előtt inkább, mint hogy magáévá tegye és összetörje.

      • A szépséghez: pontosan. Michelangelo szobrai is szépek, meg mondjuk az impresszionista képek is, mégsem jut eszembe, hogy hazavigyem őket, mert nálam a helyük. Meg virágot sem szívesen szedek, hogy nálam hervadjon el,

      • “Azt soha nem értettem, hogy az ember miért nem hajol meg a szépség előtt inkább, mint hogy magáévá tegye és összetörje.”
        de szépen írod ezt, és mennyire általános. az erdőben, mikor a kiránduló leszedi a virágot, hazaviszi, hogy végignézze ahogy meghal a kancsóban és közben azt hiszi jó, mert aki a virágot szereti… szinte fáj.

      • tnpu:

        Nekem erről a Halál Velencében jut eszembe, és az nagyon-nagyon.

      • Oké, de ez esztétika, adottság. Én aléltam már el nőtől és férfitól is, meg énekhangtól, rajztudástól, csuklómozdulattól, tánctudástól, hangtól (ó, néhány férfihang…!).

        De ennek azért a rendszerhez semmi köze. Az lenne a jó, ha ezt megélhetné mindenki magában, és békében csodálhatnánk egymást. Viszont ami most van (és ez a nőket kevésbé érinti), az más. A pasik nem a saját tetszésüket fejezik ki, hanem kategorizálnak, besorolnak, mintha az nekem fontos lenne. Na most ezt nem biztos, hogy meg tudom rendesen fogalmazni….

        Ha nekem egy férfi őszintén azt mondja, hogy nagy élmény neki rám néznie, és esztétikailag egy élmény vagyok a számára, az örömmel tölt el. Feltéve ha a dícséretben benne van az a tudat, hogy az ő esztétikai élménye nem rólam szól, hanem róla. Engem se a tetszés se a nemtetszés nem minősít. De ha ezen a feljogosított minősítgetős dolgon túllépünk, akkor csak egy kedves szociális interakció.

    • Én inkább arra gondoltam, hogy állítólag a nők igénye a “felnézés” a társra,
      ami igazából egy érthető emberi igény, és egy magára valamit adó férfinak is igénye kéne, hogy legyen erre, hogy a társára felnézzen,
      és ne csak úgy hogy “perszeperszehogyimádlakdrágám”, hanem komolyan is.
      Ahogy az ember nem választ szellemi szintje alatt barátot sem, sőt olvasnivalót sem,
      nem értem, hogy a férfiak párválasztási szokásai miért silányodnak el ennyire,
      illetve érdekes társadalmi elvárások azok, amik ilyenné alakítják őket.
      És nem hiszem, hogy ennek ők egyértelműen a nyertesei.

      Másfelől azt tapasztalom, hogy sok férfi még testi fogyatékkal is egészséges társat talál, míg fordítva ilyen nem is létezik.

      • De létezik, én láttam rá példát. Két vak lányt is ismerek látó férjjel. Mozgáskorlátozottakat is. Viszont fordított felállás nekem hirtelen egy sem ugrik be.

      • Én egy mozgáskorlátozott lány-“ép” pasi párost ismerek, igaz fordítottat sem nagyon..

      • Mert a legtöbb férfi nem tudja összeegyeztetni a sexet, az érzelmeket, intellektuális kötödést. Náluk a sex = baszás, dugás. Akivel dugok az nyilván nem elégítheti ki a szellemi igényeimet. Beléjük is ezt adaptálják, hogy akkor vagy férfi, ha minél több nőt, és külsőleg! jobb nőt megdugsz. Ez pedig egyenes út az érzelmi elsivárosodáshoz.

    • Ez a gyermekszepsegversseny, ez iszonytato.
      Es itt most nem is beszelek a ra kiepeult iparagrol, hogy smink es ruha es miegyeb, csak maga a teny, hogy mar ilyen kicsikbe beleplantaljak a kudarc vagy eppen a gyozelem erzeset…Szep vs. csunya, ez valami rettenetes, ezt utoljara az okori gorogok tudtak emeszthetoen “eladni”, nyilvan kulon bejegyzest vagy kommentet erdemelne, miert.

      mondjuk ilyen szempontbol en mindenfele versenges ellen vagyok. A kulso velunk szuletett dolog, de en peldaul az eletem soran megszerzett kvalitasaimmal sem tudnek soha versengeni, egyszeruen mert gyulolom a versenyeket, ha a versenyek legkisebb gyanujat megerzem, mar leblokkolok.

      • “gyulolom a versenyeket, ha a versenyek legkisebb gyanujat megerzem, mar leblokkolok.”
        szóval nem csak én vagyok helikopter…
        Aztán ezt a leblokkolást hányaveti nagyszájúsággal próbálom kompenzálni, és a végén falra mászom saját magamtól :/

      • Szerintem a szépségversenyek összessége ocsmány gyakorlat, megalázó es targyiasito.
        Piaci árucikk az ember.

    • Az a szülő aki szépségversenyre, szereplő vàlogatasra hordja a gyerekét, nálam kiveri a biztosítékot.

      A nők (első) párválasztása azért megér egy misét, én úgy tapasztalom nem az intelligencia hányadosa a döntő. Ezt több nő is megerősítette már, ők mondták, nemigen hoztak jó döntést.

      • Én 17 éves voltam, amikor az első (komolyabb) barátommal megismerkedtem. Ő 20 volt, egy átlagos normális külsejú 20 éves srác, helyes volt, kedves, tisztelettudó, és módfelett érdeklődött irántam… tény, hogy intellektuálisan nem voltunk egy szinten,de ki a francot érdekelt? Különben is, ebben a korban még akármi lehet az emberből. 6 évig voltunk együtt, és tény, hogy azért szakítottam vele, mert már nagyon untam, de cseppet sem gondolom, hogy 17 éves fejjel felnőtt szempontokat kellene figyelembe venni párválasztásnál (ráadásul egy csomó más szempontból akkor is jól választottam). De ebben a korban talán nem is egy életre választunk, legalábbis, ha nem lesz belőle életre szóló kapcsolat, az cseppet sem meglepő és különleges. MI itt azt feszegettük, hogy a FELNŐTT, harmincas pasik miért keresik a nem hozzájuk illő csajokat.

      • Ja, kérem, ha valaki nagyon válogat, könnyen hoppon maradhat! (Szintén saját példa.) Valamit csak tudhatnak azok a “szarul választó” nők 😀 Mert nekem ezt mondták-mondták, nem hittem el, megmakacsoltam magam…. aztán mégis igaznak bizonyult 😀 Más kérdés, hogy erre nem az a megoldás, hogy akkor beérni akárkivel,mint ahogy annak idején a tanácsadók szerették volna, de mégis, feltűnően sokan választják inkább azt a “megoldást” 🙂

      • Tudnak, lemondani a saját boldogságukról, persze erre csak 2 gyerek és 7 év múlva jönnek rá:( a végletekig leegyszerűsítve.

      • Igen, amúgy engem is eléggé bosszant, főleg abban a hét évben, ami alatt feltűnően sok energiát áldoznak arra, hogy a magamfajta megalkudni nem hajlandó nőszemélyek fejével beszéljenek és jobb belátásra bírják őket (nem mindig szmpatikus eszközökkel). Kb. most tartok ott az életemben 43 évesen, hogy a válási és a középkorosodási hullámmal egyidejűleg kezdem visszanyerni a hitelemet családi és baráti körben. Azért ennek fele se tréfa.

      • Megalkudni nem tudó nőszemély, akinek erővel nyomják…no igen. Adj nekik anyagi lehetőségeket és rögtön borul a bili vagy apu abban a pillanatban változik, látok ilyet. Kívülről nézni érdekes, belülről nagyon más lehet, pont mindkettőjüket jól ismerem igy jópofa látni a változásokat. Persze az meg elszomorító, hogy csak akkor, ha együtt vannak, a nő tépelődik mi legyen a ffi meg jó színész.

  8. Látta valaki a Kellemes húsvéti ünnepeket? Szerintem bűbájos film, egyik kedvenc könnyed vígjátékom. De A kék lagúna sem olyan színben kerül ábrázolásra, hogy verje mindenki a rücsköst gyereklányokra, hanem: Brooke Shields “kamaszok millióinak édesítette meg a mutálás korszakát”, és Christina Ricci is a “kamaszvágyak titokzatos tárgyát alakította”, nem ötvenes szőrös nagybácsik farkán kellett, hogy pörögjön. Ezek kultuszfilmek, és a többségüknek van egyfajta bája, kedvessége. Sok-sok tinisrác volt szerelmes ezekbe a lányokba, még többen gerjedtek rájuk, és igen, bizonyára pár idősebb férfi is hatott, hogy felnőtt női szerepkörbe kerültek ezek a tinik annak idején. Lehet, hogy fasz vagyok, de harmadszori olvasatra se látok semmi pedofilt sem a filmekben, sem a cikkben. Olyan világban pedig nem szeretnék élni, ahol a férfi nem tehet megjegyzést a nő külsejére, mert az juj, ronda szexista dolog. Jó, jó, tuskó vagyok, de az istennek se tudok úgy csinálni, mintha felháborítana a gyűjtés, pedig megvolt bennem a jószándék, kajakra.

    • Eszter, ne haragudj, de az nem lehet, hogy te ezt nem látod…..
      Lehet, hogy te nem akarsz olyan világban élni, ahol férfi nem tehet megjegyzést nő külsejére, fair enough, de ezek nem nők, hanem gyerekek! Hol vannak itt a nők, ne viccelj?! Nem színészek, hanem annak készülő, esetleg végtelenül tehetséges GYEREKEK. Egy 12-14 éves lánynak nincs kialakult én- és testképe (mert kamasz, könyörgöm, fejlődik és változik a teste), érzelmileg nem elég fejlett egy szexuális kapcsolathoz – és innen nézve legalább annyira gáz, hogy ezeket a történeteket (Lolita, nem Lolita, nekem aztán rohadt mindegy) filmre viszik és tizenéves, szintén magukkal tisztában nem lévő (érzelmileg nem felnőtt, hanem tinédzser szintjén lévő) gyereklányokkal játszatják el, mint az, hogy ilyen esetek megtörténtek. Gyereklányokkal, tinédzser színészekkel alakíttatni vásznon a végzet asszonyát, csábító, szexi nőt alig ruhában nem oké! Nem oké, mert aligha tesz jót ezeknek a lányoknak ez, és azért sem, mert azt sugallja a fiatal, nem fiatal, férfi-női nézőknek, hogy egy tinédzsert kész, működő szexuális lényként és vágyunk tárgyaként kezelni rendben van. Hát nem, kibaszottul nincs rendben…..
      És baromira nincs rendben ez a cikk sem, ami ugyanezt sugallja, hogy tinédzsereket és gyereklányokat vágyunk tárgyaként emlegetni normális.
      Az pedig, hogy ez csak egy gyűjtés volt (cikknek sem nevezném ezt a tákolmányt), sovány vígasz. Ez méltatlan (kellene, hogy legyen) a Mancshoz. Ez nem színvonal. Szexista és igen, pedofília, vagy legalább is az ilyen gondolatoknak táptalajt adó 2 perces olvasmány.

      Nézd meg a Mancs Facebook oldalán, hogy ez alatt a cikk alatt milyen kommentek akadnak. Például:
      “Összemosod egymással a szexuális visszaélést és azt, amikor maguk maguk a gyerekek-kamaszok is beleegyeznek a dologba. Ez 2 totál különböző dolog. A gyerekek sokkal érettebbek és okosabbak szexuális kérdésekben, mint ahogy azt a sok hülye erkölcscsősz gondolja. ”

      Most komolyan? Ez a Magyar Narancs alatt? Így? Hát hánynom kell. És senki nem mondja, hogy te, öreg, ilyeneket nem kéne írni és kurva nagy baj van veled, ha ezt komolyan is gondolod…..

      Vacskamati linkelt egyszer egy hozzászólásában egy jóformán erotikus képet a gyerek/tinédzser Brooke Shields-ről. Ha olvasod, légyszi légyszi másold ide!
      Ha azt megnézed, érzed mennyire “thin line” van a gyerek/tinédzser szinészet, művészet, stb és a pedofília között és miért nem kéne ennek semennyire sem teret engedni.

      • Brooke Shields 10 éves volt amikor ezek a képek készültek róla.
        “Anyja 450 dolláros szerződést írt alá lánya fotóiról, melyben minden jogot átenged Grossnak. 1981-ben az akkor már felnőtt Shields megpróbálta visszavásárolni a negatívokat, és be is perelte a fotóst, azt állítva, hogy anyja valójában csak egyetlen megjelenésre adott engedélyt a szerződésükben. Kétévi huzavona után azonban a bíróság Gross javára ítélt, elismerve a régi szerződés érvényességét, és kimondva: „az említett fotók nem minősülnek szexuálisan kihívónak vagy pornográfnak, és nem serkentenek promiszkuitásra. Egy nemi érés előtt álló kislányt ábrázolnak, aki ártatlanul pózol a fürdőkádban…Közel 30 évvel később azonban már nem ennyire megengedő az erkölcs. A rendőrség gyermekpornográfia gyanúját vetette fel, ezért eltávolították a londoni Tate Modern múzeum új kiállításáról Brooke Shields amerikai színésznő gyermekkori fotóját, amelyen meztelenül látható.”
        http://velvet.hu/celeb/2009/10/01/shields_nude/?cp=3

      • Vsz. sosem felejtem el: egyszer régen, még max kamasz voltam, olvastam egy cikket a gyereklányokról (IPM). Abban szerepel egy mondat, Eva Ionescoról: már 11 évesen a vágy titokzatos tárgya volt. Vagy valami ilyesmi.

      • Ha csak érintőlegesen is eszembe jut, amikor ezeket a fotókat nézem, hogy adott esetben az én majd hasonló korú lányom is állhatna a helyén, tüzet okádok és gyilkolni tudnék.
        Én csak azt nem értem, hogy az anyja ezt ennyire nem gondolta végig? Nem érezte, hogy ez nemhogy nagyon gáz, hanem vérlázítóan, felháborítóan gyerek- és nőellenes dolog? Hogy lehetséges, hogy nem fordult ki a gyomra, hogy engedélyt adott a fotókra, hogy fotózás közben nem esett neki a fotósnak, hogy kikaparja a szemét…? Nem fér a fejembe sehogy.

      • Eva Ionesco anyja (Irene?) megoldotta. Ő maga fotózta a lányát.
        És milyen Hamilton is? Aki készített egy rakás filmet serdülgető lányokkal, meg több ezer fotót? Őt még ma is művésznek tartják.

      • Ez a beidézett komment hányingerkeltő.
        Nekem az Amerikai szépség ugrott be. Abban a kiscsaj vonzó, direkt rájátszik a szexiségre, flörtöl is az osztálytársa apjával, akit saját értékválságában megbabonáz a koraérett kamaszlány. Aztán amikor a tettek mezejéhez érnek, csak kiderül, hogy ez egy ijedt kisgyerek, végtelen szeretetvággyal. A férfi pedig felébred, milyen helyesen. Ez a felébredés, na ez hiányzik, ezt várom a Mancstól is.

      • Az egy nagyon jó film, éppen a modern jóléti társadalom értékválságáról szól, a zavaros viszonyokról, a beteg lelkű, szenvedő emberekről, nagyon pontos arányokkal. Érdekes, hogy a film promója meg az egész marketing arra a jelenetre épít, amikor a férfi elképzeli a lányt meztelenül a vörös rózsaágyban. Pedig a filmben csak az egyik történet a sok körül, nem ez a fő vonal. Valahogy mégis azt gondolták, ez lesz a figyelemfelhívó motívum.

      • Tök jogos észrevétel. Az is lett. Nem véletlenül. Emlékszem anno ezen kiakadtam, mármint, hogy ez lett a promóanyag veleje és persze mindenki fújt azonnal.

      • A filmkészítők védelmében: az ajánlót és promoanyagokat rendszerint külön cég végzi, egy alvállalkozót bíz meg a stúdió, a rendezőnek rendszerint beleszólása sincs, hogy mi kerül az előzetesbe meg a plakátra, hacsak meg nem szivatták ezzel korábban és kiköti előre szerződésben, vagy van akkora név, hogy mindig az van, amit ő mond. Innen vannak a megtévesztő reklámfilmek, amikor egy drámát összevágnak akciófilmnek, mert a vágónak nem jött le a lényeg, vagy berakják az előzetesbe a film nagy csavarját.
        https://www.youtube.com /watch?v=iS7-Dk5wUpQ
        Beleraktam egy szóközt, hogy tuti ne illessze be.

      • Lehet, hogy épp ezért nem szerepel a listán a cikkben az Amerikai szépség?

      • Én az Amerikai szépséget azért nem csípem túlzottan, mert az verte ki 2005-ben az Oscarról A napfény ízét, és akárhogy is néztem, fájt a szívem a dologért és még csak igazságosnak sem találtam a döntést.

      • A filmakadémia döntéséről azért nem az a film tehet, ha a döntéssel nem is értek egyet én sem.

      • Nem a film tehet a döntésről, de hogy az embernek miről mi jut eszébe, az 1000 komponensből áll, és én itt pusztán az itt olvasóknak információszinten megemlítettem egyet a sok közül, ami bennem maradt meg róla,
        magát a filmet pedig távolról sem minősítettem.
        Amúgy hadd jegyezzem meg, hogy ha jól megnézem, ebben a kommentfolyamban nagyjából te vagy a huszadik olyan válaszadó, aki a hozzászólásomnak nem a lényegét ragadja meg, hanem kiforgatja, majd ezzel tarsolyában kioktat olyan dolgokról, amit magam is pontosan tudok.
        (És annak is tudnia kéne rólam, aki itt rendszeresen olvas.)

        Úgyhogy eléggé kényelmetlenül érzem magam, mert én ide értekezni
        ( nem kritikátlanul lelkendezni és nem is mindenen vitatkozni ) járok
        és pont azt élveztem benne, hogy ezidáig itt ezt meg tudtam tenni.

        Majd meglátom, hogy ez csak egy átmeneti front vagy változnak az idők, mert ha igen, akkor én lépek,
        és nem szeretném, ha ennek a döntésnek a hibáiról is itt alant majd bárki kioktatna.
        Kezdem egyre inkább megérteni Éva határozottságát a maga dolgait illetően 😀

      • Nem akartam vitát kavarni, egy mondatot értettem ezek szerint félre – most sem tudom, hogy kellene értenem, de mindegy -, ami biztos nem a lényege a mondandónak. Jó, nyilván sejtem, hogy magad sem gondolod, hogy a film tehet az Oscar-döntésről, rákérdeznem kellett volna, hogy hogy érted.

      • képviselőné, természetesen blaci háeszére reagáltam – a tieddel amúgy itt ia egyetértek, mint általában 😀
        Itt szerintem egy tipikusan amerikai és egy tipikusan európai film közötti választás dőlt így el, amúgy szintén tipikusan, egyúttal számomra sajnálatosan.
        A napfény íze nekem életem talán legjobb filmélménye, kivált az első részének olyan utolérhetetlenül megkapó hangulata van, ami engem totál lebilincsel.
        Imádom azt a kort, a művészetét, a sugárzását, a stílusát, és a bemutatása is jól sikerült / hogy morbid legyek, számomra még a szeszfőzde is lenyűgözően robbant…
        Filmnek a későbbi szakaszok is jók és sokatmondók, hiszen pontosan azt a nyomasztó légkört adják vissza, amiről szólnak, csak az már kevéssé nyűgöz le, inkább elrettent.
        Engem az oscar értéke pedig egyáltalán nem foglalkoztat, de ha már ez a film került a látókörébe, hát épp sajnáltam, hogy nem nyert, ilyen egyszerű ez.
        De az öncélú vitatkozás és magyarázkodás úgy tűnik, immár minden esetben megspórolhatatlan, úgyhogy eztán még inkább meggondolom, mikor és mit kommentelek 😀

      • S mindezt hogyan éli meg egy gyerek?
        “Brooke első mozija, a Pretty Baby egy bordélyházban játszódott, ahol az általa alakított Violet szüzességét elárverezték. A forgatás idején alig tizenegy éves volt, de számos meztelen jelenetet forgattak vele. A produkciót kísérő hatalmas felháborodás nyomán még a gyermekvédelem is felkereste a készítőket, mondván: pornográfiának is minősíthető az eset. Végül nem az ügynek nem lett következménye, Brooke viszont híressé vált.
        – A kislányt édesanyja ajánlotta be a filmbe, mindenáron neki akarta megszerezni a szerepet, nem érdekelte, hogy milyen hatással lehet a forgatás a fejlődésére…Hogy ez milyen mértékben határozta meg a színésznő szexualitáshoz való viszonyulását, talán sokat elárul, hogy egészen 22 éves koráig a szexre sem bírt gondolni, az őt ért támadások miatt pedig megutálta magát…– Sokkal előbb szexeltem volna, ha nem utálom magam annyira…
        A tinisztár ekkor már szoros barátságot kötött Michael Jacksonnal, akivel szüntelenül összeboronálta a sajtó, pedig elsősorban ellopott éveik hozták őket össze. – Egyikünknek sem volt gyerekkora, ezért ha együtt voltunk, mindig csak bolondoztunk és nevettünk, akár a gyerekek – emlékezett könnyes szemmel Shields Jacko búcsúztatóján…– Tanulni akartam, eltűnni, szürkévé, hétköznapivá válni. Meghíztam, és öt évig egyáltalán nem szerepeltem. Kövéren nem kellettem nekik, remek kibúvó volt. Közben viszont gyűlöltem magamat, a testemet, a gyerekkoromat. Felfordult a gyomrom, ha arra gondoltam, hogy kislányként minden mocskos fantáziájú rendező le akart velem feküdni. Sokat sírtam, és egyre közelebb éreztem magam Istenhez, a valláshoz. Megtisztultam – vallotta be Brooke egyik könyvében.”

    • “Olyan világban pedig nem szeretnék élni, ahol a férfi nem tehet megjegyzést a nő külsejére, mert az juj, ronda szexista dolog.”
      Eszter, ezt értem, de ez nagyon messze van, sőt. Jelenleg az van, hogy férfiak, ha kell, ha nem, minősítik nők külsejét, akár az illető füle hallatára, és ez teljesen természetes, “a férfiak ilyenek”. A mancsos cikk ennek az attitűdnek a szélsőséges megnyilvánulása, mert gyereklányok vannak a gusztálgatás fókuszában. Én olyan világban szeretnék élni, ahol nem “nem lehet” ilyet, hanem senkinek eszébe sem jut, hogy embereket tárgyiasítson, rájuk nyálat csorgasson, mert az gáz. És ez nem azt jelenti, hogy nem lehet vonzalmat érezni, csak szerintem a nem kölcsönös minősítés, sunázhatnék, stb. nem a vonzalom megnyilvánulása, az valami más.

    • Eszter, nekem komoly problémáim vannak azzal, amit írtál, de nem vagyok olyan képzett szöveggyáros mint te, és nem is fogok tudni úgy érvelni, de hozok két nagyon aktuális példát arra, hogy mi bajom van általánosságban (!) azzal, ha az átlagférfi az átlagnőnek az átlagszituációban “bókol”.
      1) leülök férfifőnökkel, elmagyarázza a leendő feladataimat, majd mondja, hogy felhívnánk harmadik kollégát, akivel szintén együtt fogok dolgozni, mondom: jó. Csirr-csörr, férfifőnök így kezdi a mondandóját: “szia, itt ül mellettem egy csinos kolléganő..” majd, látva az elképedt arcomat: khm, ehem, ehum….izé, nem úgy értettem, tehát: itt van egy tapasztalt koordinátor….. ”
      Telefonbeszélgetés után: ő nem érti, hogy ezzel mi volt a baj? Én: kb. az, hogy a projekt és a feladat kivitelezése szempontjából teljesen mindegy, hogy nézek ki, hogy jöhet egyáltalán szóba a külsőm ilyen kontextusban? És: neked rendben lenne, ha a következő megbeszélést azzal indítanám, hogy itt ül mellettem egy jóképű úriember… (a szakmai kompetenciákról meg mélyen hallgatnék….)
      2) futok este (mármint edzés), csak utcai lámpák vannak, az egyik sarkon 3 kamasz srác, 15-16 évesek. Nem látszik az arcom, hogy hány éves vagyok, alakra meg még egész egyben vagyok, úgyhogy azt hihetik, valami fiatal(abb) csaj vágtat el előttük, cöccögnek, hajrá bébi. Pár méter után visszafordulok, odasétálok, megdöbbennek. Sziasztok, melyikőtök volt az? Játsszák a hülyét, hogy: “mármint ki? ” Hát aki beszólt. Rázzák a fejüket mindhárman, egyikük se, (nyilván). Mondom, elég jó a hallásom, ne nézzetek hülyének, mégis mit képzeltek, és milyen jogon viselkedtek így egy vadidegen nővel? Ekkor már megijednek, összenéznek, hogy most mi legyen. Kérdezem: van anyukátok? Nagyi? Lánytesó? Barátnő? Persze jönnek a tétova bólintások. Akkor gondoljatok arra, hogy nekik ugyanígy beszólogatnak tahó emberek, és véleményezik őket, a testüket , és azt hiszik ezek a bunkók, mint ti, hogy hú de bátrak, hú de fasza fickók vagytok. És azzal zárok, hogy hát fiúk, ne lepődjetek meg, de egyre több nő fog így visszafordulni, és odasétálni hozzátok, gondoljatok erre.
      (és ott a kérdés azonnal, hogy honnan jön ez a minta, hogy ezek a srácok így viselkednek? Miért nincs következménye ennek?)

      Hazajöttem, elmeséltem a lányomnak (nyolcadikos). Csillogott a szeme, vigyorgott ezerrel, és igen, az osztályában ő az, akinek a seggére nem mernek ráverni a fiúk, a saját kortársaival szemben abszolút kompetensen és a határait védve tud fellépni, de még ő is azt mondja, hogy ha a buszon alányúlnának, akkor arrébb menne, mert nem merne botrányt csinálni, hiába magyarázom neki, hogy ezek a beteg lelkű szörnyetegek pont azért tudnak tovább tenyészni a posványosban, mert nem kapnak elég nyilvánosságot, és nincs következménye a mocsadék viselkedésüknek. Ennek pedig pontosan azok a társadalmi berögződéseik az okai, amik ellen ez a blog és a narancsos petíció is fellép.
      Én nem kérdőjelezem meg, hogy a szexualitás milyen fiatal kortól velünk van, sőt, odáig megyek, hogy szinte születésünktől kezdve szexuális lények vagyunk, és hogy a viharba’ ne lennének a gyerek- és kamaszlányoknak is erotikus érzéseik, fantáziáik, az meg természetes, hogy a kamaszok próbálgatják és elkezdik tanulni ennek a fizikai manifesztációját, a testiséget is, de nagyon éles vonal kell(ene), hogy húzódjon a között, hogy egy kamasz (lány vagy fiú, mindegy), önként, saját elhatározásából, egészséges kíváncsiságból, vágyból belemegy egy ilyen helyzetbe, vagy pedig kényszerítve, noszogatva van rá. (az utcai zaklatást, beszólást is kényszerítésnek tartom, akaratomon kívül kerülök egy ilyen dinamikába, hogy valaki rám tolja a saját igényét)

      Az, hogy egy kamasznak van akár egy ébredő, akár egy nagyon is intenzív szexualitása, nem magyarázat, nem mentség, és főleg nem lehet kifogás arra, hogy ezzel bárki visszaéljen!

      • Uh, Naja, na ezzel a fajta bókolással nekem is tele a cipőm. Sőt, hát annyira, hogy nekem lassan szinte minden bók gyanús. Ez a csinos kolléganő-féle az adott szituban bizony nagyon alattomos is, jól helyre akar rakni, ott a helyed, s aztán ahhoz tartds magad, ahhoz képest vagy te valaki, mondhatsz valamit etc. Mondjuk tőlem kérdezték már első nap új helyen zsengekoromban (kár, hogy nem az interjún), hogy ugye facér vagy, ja, nem, akkor majd szólj. Sorolhatnám tovább. Azóta is a hasonlók ellen gyakran megelőző pokrócsággal védekezem, elég kifizetődő és persze azonnal baszatlan picsa vagyok. Az az érdekes, hogy nekem és a környezetemben volt/van férfititkár, meg férfi kolléga, beosztott is, és soha, de soha eszembe nem jutott, hogy megállapítsam adekvát, vagy inadekvát helyzetben, hogy de jóképű vagy, tudod-e, hmmm jól feszül ez a nadrág ott, ahol éppen kell, nem gusztálgatom, amíg behozza a fénymásoltakat etc. Még akkor sem, ha volt olyan vízilabdázó-felsőtestű, kemény seggű, guszta vagy éppen szuperintelligens, de jószagú darab. Na milyen gáz már férfiakról így írni és igen lehet, meg lehet így is viszonyulni, de miért van az, hogy a nők jellemzően, jellemzőbben nem? Miért?

      • Hű, de érdekes, amit írsz…

        Nekem legutóbb két kb 12 éves kisfiúval volt olyan fura élményem, hogy nem is tudom hova tenni… Kigurult a labda a focipályáról, én meg visszarúgtam, erre elkezdtek poénkodni, hogy beállhatnék játszani. Csak annyit szóltam vissza, hogy rég játszottam már.

        Erre a két kis hülye nekiállt vihogni, hogy “úúúú, rég játszott már, mivel, fasszal?”.

        1. leesett az állam.
        2. megalázva éreztem magam, kiszolgáltatva két kamaszfiúnak
        3. olyan volt, mintha meztelen lennék, egy tárgy, ami csak szexuális viszonyban értelmezhető
        4. de a leginkább megdöbbentő az volt, hogy honnan szedik ezt a feljogosítottság érzést? Mit képzel magáról, hogy egy felnőtt nőt így lekezel? Hogy bánik az ilyen otthon a saját anyjával?

      • Anélkül, hogy védeni akarnám őket, ebben a korban kb. mindenre beszólnak. A napokban 3 ilyen korú srác hangosan kiröhögött és kigúnyolt egy családot, akik egy szemmel láthatóan tényleg nagyon öreg, nagyon szakadt Trabiba kászálódtak be. Szerencséjük volt a fiúknak, hogy a sofőrnek nem volt kedve kiszállni, ha már egyszer beült (jól megtermett középkorú pasas volt), így is elég szépen rájuk ordibált… öröm volt nézni, ahogy sápadoztak a srácok, egyből el is csendesedtek.

      • Ebben a korban azt játsszák újra, amit velük tesznek otthon…. esetleg a szülők között, családban, a környezetükben hallott párbeszédeket ismételgetik. Egy erélyes “kisfiam, gyere csak ide, melyik iskolába jársz” mondattal be lehet próbálkozni, arra általában megszeppennek. De az ilyen fokú agressztivitás ebben a korban tényleg ritka. Emlékeztek a kisfiúra, aki pár éve főszereplő volt a médiában, 12 évesen számos komoly bűncselekmény szerepelt a rovásán, akkor szóba is került, hogy leszállítják a büntethetőség korhatárát, emiatt a kisfiú miatt…. emlékszem, a gondozója valami olyasmit nyilatkozott, hogy a fiú reménytelen eset, már nem lehet rehabilitálni, sosem lesz belőle normális felnőtt…vajon mi lett vele?

      • Barátnőm mesélte, hogy a tizenkét éves lánya szülinapi zsúrján az osztálytárs fiúk a csukott ajtó mögött letolt gatyával játszottak “pornósat”. semmi nem történt, csak beszéltek róla. Nem elhanyagolt, nem lepukkant, hanem középosztálybeli, budapesti gyerekekről van szó. Csak elfelejtettek otthon szűrőt tenni a netre. Vagy hozzáférése van a gyereknek apu anyagaihoz…. Olyan természetesen mondogatnak ilyeneket, mintha az ebédről beszélnének. Nagyon durva.

      • Ez is a gyerekvédelem hatáskörébe tartozó ügy, ugyanis szexuális abúzusnak minősül. (Bár mindig elbizonytalanodom, hogy ez nem csak fejlettebb demokráciákban van-e így. Illene tudnom pontosan.)

    • Szerintem azért nem zavarnak a férfiak megjegyzései, mert csak dícsérö, pozitív beszólásokat kaptál (feltételezem). Én viszont voltam már jónö is meg nemjónö is, és ég és föld a különbség, amilyen megjegyzéseket tettek rám a különbözö korszakaimban.

  9. Visszajelzés: lassan, tagoltan | csak az olvassa — én szóltam

  10. Ez az egész nagyon nem most kezdődött. Csak a Narancs – jogosan – azzal vitte le a fedőt, hogy igényesnek mondja magát és mellé még a pedofília meg – jogosan – egy ultraérzékeny téma. Arra gondolok, hogy ugye bármerre nézünk, gyakorlatilag bármilyen írott vagy elektronikus sajtóterméket ütünk fel, bulvárt, vagy nem bulvárt, mindenhonnan ezer éve napi szinten dől ugyanaz: nők, gyerekek nyílt vagy burkolt tárgyiasítása, degradálása az erőszakkultúrára appelláló és kattintásszámra blazírozó képekkel, címekkel, majd ugyanilyen tartalommal, ami ma már gyakorlatilag norma.
    Szóval csak annyi, hogy nem most, de elég régen megérett a helyzet egy kábé Legyen nő- és gyerekerőszak- valamint -gyűlőletmentes a magyar sajtó! kezdeményezésre vagy ilyesmi.

    • egyetértek. nagyon örülök ennek, hogy a Narancs meglépte ezt, számomra folytatása a múltkori NLC, J. István ügynek. már akkor is elég jó hördülés volt, és most mégjobb van. CVD-vel is egyetértek, hogy valami mozdul végre külföldön, és talán majd itthon is. én még soha nem láttam ennyi embert együtt hördülni és mozdulni feminista szemléletű nőtémában (kivétel a nők lázadása tüntetés, de az politikai ügy is volt). lassan hátha sikerül átvinni a médián, hogy kevésbé legyen nőgyűlölő és szexista, és most szerencsére a Narancs jó pálya, mert annyira nagyra van a progresszivitásával. ha most sok olvasó aláírja a petíciót, akkor szerintem (remélem) lehet változást csinálni. az NLC a múltkor még simán és bámulatosan laza arroganciával vette hülyére az ellenzőket, most már ügyvéddel jönnek a Narancsosok.

      ez megvan? Gandhi: “Először megtűrnek téged, később nevetnek rajtad, később harcolnak ellened, majd győzöl.”

      • és a média is figyel, hogy mi lesz ebből:
        http://444.hu/2014/03/12/a-magyar-narancs-sajtotortenelmet-ir/
        jellemző, hogy kivárnak, nem foglalnak állást, szánalmas kis puhapöcsök azok is, hogy stílusos legyek, de legalább átérzik a mérföldkő jelleget.

        ki kéne tűzni valami díjat az első olyan mainstream sajtóterméknek, ami előáll egy rendes, leírt állásfoglalással nőtémában.
        álmodozzunk… mondjuk letesz az X sajtótermék egy korrekt etikai állásfoglalást a nőket illetően, amiről utána azt mondja, hogy rajta azt számon lehet kérni…
        hahhh… that would be the day!

      • Ja hát persze, hogy kivárnak, merthogy ezen a vonalon gyakorlatilag bármelyiket meg lehetne találni, nem is kell(ene) annyira keresni.
        Mondjuk én jóféle csokit tudok küldeni, ha ez ér, de ennyi, merthogy tényleg ez lenne a minimum, hogy feláll valamelyik és azt mondja, nem ez nem fér bele, ilyet mi sem, többet legalábbis nem. Egyébként, amit írsz, hogy kvázi kódexszinten letennék a minimumot nő- és gyerekügyben, na az, amit asszem én nem érek meg. Lehet szkeptikus vagyok.

      • Egyrészt szerintem lehet átfedés a narancs és a 444 szerzőgárdája között, meg ebben a körben mindenki ismer mindenkit kb. Másrészt szerintem egy csomó embernek TÉNYLEG most esik le a tantusz, ahogy ahogy ő eddig azekeről a dolgokról gondolkodott, az lehet, hogy nem teljesen oké.

      • Na igen, és nincs meg a minimum, felállt hogy megasszongya

        http://hvg.hu/velemeny.publicisztika/20140320_Seres_polkorrekt_atnevelotabor

        “Jogos a felvetés, hogy miért kell ekkora ügyet csinálni egy piszlicsáré hazai petícióból, kit érdekel már egy ilyen törpe kisebbség, mindenki azt ír, amit akar (csak mondjuk senkit ne vádoljon alaptalanul pedofíliával, az egyik legundorítóbb, lemoshatatlan állítással). Hát, leginkább azért, mert csírájában kellene elfojtani ezt az őrületet, mielőtt nálunk is az lesz, mint Németországban meg Svédországban meg Amerikában, ahol a gender tanszékek még a válság idején is szépen terjeszkedtek.”

        asszongya, hogy csírájában elfojtani … gyönyörű

      • Bede tökre utálja Dézsát, ha jól emlékszem. Nem fikáz, de nem is foglal állást.
        Én csalódott vagyok, mert index címlaphoz és 444 cikkhez képest nem sok az aláírás, hát hol vagyunk?

      • Hirlando, neked soha nem volt hiteltelen vagy gyanús a mancs?
        Nekem igen, egyszerűen nem hittem el nekik se az irányt se az ívet, amivel a progresszivitásukat biztosították. Nem éreztem függetlennek őket a mindenkori helyzetektől, ám éreztem őket ellenkezőnek, a rossz ellenében jónak. Ez nekem nem fejlődés, ez a mozgástér ebben a minőségben csak egy másik szempont. A másik szempont pozíciója viszont nem eszmei érték, csak kiegyenlíti az amúgy náculó médiát. És ez a kiegyenlítődés teszi lehetővé, hogy mágiscsak egy szinten mozogjon a többivel, lásd fenti eset.

      • de, abszolút. 444 dettó. lenyomós, macsó, pesti, “liberális” férfi tempó.
        én kérek elnézést.
        ez a Vérszem cikk és az ügyvéd szerintem nagyon pontos tükör róluk.
        nagy duma, a tettek szintjén meg csak a szokásos.

      • Nem, mindenre nyitottak ők, csak a gendertéma helyén van egy baszott nagy vakfoltjuk. Úgy általában azt gondolják, a nők arra valók, hogy nekik jó legyen.

      • mindenre nyitottak. mi mindenre? egy fővárosban élő, viszonylag jómódú és jólszituált értelmiségi férfi, aki azért már megtanulta a píszít beszélni “liberálisként”, pontosan mire lehet nem nyitott a gender témán kívül? valószínűleg többnyire nőkön kívül semmi más olyan társadalmi csoporttal nem érintkezik aktívan, akikkel szemben érdekük lenne lenyomóan viselkedni. az egész Rend őket szolgálja. a belvárosi nácik ellen hivatalból kikelhetnek, azon kívül nagyjából senki nem zavarja a nyugalmukat. az egyetlen ami sértheti az előjogaik élvezetét a nők, akik ha felszólalnak, akkor zéró másodperc alatt ügyvéddel, tőkeerővel fenyegetőznek. nagyon könnyű dolog verbálisan nyitottnak lenni, pláne ha ezért fizetést is kapnak, ha az első tétes helyzetben rögtön kiderül, hogy ha nem vagyunk elég liberálisok, akkor azonnal lelövik a kutyánkat. de amúgy azért papíron nagyon nyitottak…

      • Hát, kiállnak cigány, zsidó, dzsoint és melegek mellett… ez volt kb. az eszdéesz bukásának oka, hogy ennyi téma maradt nekik. De van érzékenység és zászlóvivés, igenis, harminc cikket tudok mondani kapásból az elmúlt negyed évből, ami példás kiállás, a leszbikus gyilkosság krónikája, MSZP bírálat, progresszív művészet alkotások kritikái, Városligetprojekt-bírálat, Normafa, Moldova pályaképe, Schmidt Mária leleplezése, Vitézy–Tarlós konfliktus… Ott publikál függetlenként egészen csomó hiteles ember, Mohácsi Erzsébet, Misetics Bálint, Parászka Boróka, Teczár Szilárd is, és nem is tudom, épület- és városrendezés-kritika hol olvasható még ilyen színvonalon a szaklapokon kívüli sajtóban. Ott merik megpiszkálni a diplomás túlképzés mítoszát. Bojtár B. vezércikkei pedig példásak, bátrak, árnyaltak, gondolkodósak, különösen belpolitikailag éleslátó (és vicces).
        A nimfomániást mondjuk csúnyán lehúzták, szintén vakon a feminista szempontra.

      • Évus, aki a legnagyobb elnyomott csoportot nem látja, az csak a felszínt kapirgálja, legyen az akár etnikai, vallási vagy droghasználatra vonatkozó kérdésben való kiállás. Nem tudom elhinni, hogy valójában kritikusan gondolkozik az, akinek nem tűnik fel a pedofília, és amikor erre felhívják a figyelmét, üzleti érdekből és abból adódó hatalommal lép fel ellene. Ebből nekem sokkal inkább egy, üzleti profil alapon liberális társaság képe rajzolódik ki. Lehet rossz reflex, de én erre tudok következtetni, és a korábbi gyanakvásom – ami szintén lehet egy rossz beidegződés eredménye – is megerősödik.

      • ez nem az értelmiségi minimum? ahol a nulla van (vagy kellene hogy legyen)? nem ez az értelmiség társadalmi dolga/szerepe/felelőssége így gondolkodni? (tolni előre a határokat, munkaköri kötelességként keresni az utat előre?) ha már van mit ennie, fűtött helyen lakik és nem végez fizikai munkát? én ezt még nem nyitottságnak tartom, maximum az itthoni közegben tűnik annak. nyitottság számomra az, amikor az engem, a bőrömet közvetlenül ér(int)ő konfliktusokban tudok nyitott maradni és tárgyalni, olyanokkal, akik hatalomban, erőforrásokban nálam rosszabb helyzetben vannak, és akik azt állítják, láthatóan elég átgondoltan és régóta, hogy én elnyomom őket, majd pedig erre konkrét példákat és eseteket hoznak.
        ezek az emberek a társadalmi hierarchia csúcsán vannak, szellemi értelemben az jólét csúcsán. mindenkit számon kérnek ami rendben is van, kábé ez a dolguk, erre szerződtek, erre kapják a fizetésüket. de mi különbözteti meg Érpatak polgármesterének viselkedését a Narancs viselkedésétől egy olyan helyzetben ahol kevesebb hatalommal bíró érdemi kritikusokkal kell valamit kezdenie? mármint az éles konfliktus helyzetben? beszélni nagyon könnyű, pláne ha még van is hozzá tőkeerős célközönség és ügyvéd, plusz elvárni viselkedési formákat másoktól, olyanokat amiket utána mi magunk sem tartunk be éles helyzetben, csakhát nekünk könnyű, mert ritkán kerülünk éles helyzetbe a hierarchiában elfoglalt helyzetünkből adódóan. épp emiatt hiteltelenek és gyanúsak, a Narancs ugyanúgy mint a 444, aki szintén időnként nagyon progresszív cuccokat tol.

        abban a pillanatban amikor a magát liberálisnak valló így viselkedik, az egész liberális korábbi érvelése már nem a nyitottságot bizonyítja, csak annyit, hogy kifinomultan tud kritizálni, szofisztikáltan basztatni, és elvárni a saját lelki kényelmének és biztonságérzetének fenntartását más, nála sokkal rosszabb helyzetben lévő, beszorult társadalmi csoportok életébe való belebeszéléssel, elvi és erkölcsi elvárásaival.

        ez nem “csak” egy vakfolt a nyitottságon szerintem. ez annak a bizonyítéka, hogy a nyitottság pont csak addig tart, amíg mástól kell elvárni, és más farkát lógatni bele a csalánba “liberális” normákkal és elvárásokkal, és ez számomra igen fals, részrehajló beszéd.

        az, hogy valakit nem zavarnak pl. a melegek, nem csak (és nem feltétlenül kizárólag) erény, azt is mutatja, hogy olyan szellemi jólétben van, hogy megengedheti magának, hogy ezen már ne túráztassa magát (az adott csomagokkal és hiedelmekkel terhelt történelmünk fényében). ez szabadsági fok is, szerencse, nem (csak) jófejség, és csak elég kevéssé érdem. érdem akkor, ha olyan helyzetben is megmarad ez a nyitottság, ha az adott csapat pont az előjogaimat feszegeti. szerintem.

      • még valami, hogy az, ahogy a Narancs ebben a helyzetben viselkedik, az számomra tökéletesen pontosan mutatja azt, amit mindig szoktam mondani, az értelmiség felelősségét illetően az ország helyzetével kapcsolatosan. az értelmiség az, az ő dolga megszabni a társadalmi normákat első körben, ami utána átjárhatja az egész társadalmat. az, ami az országban van, az pontosan erre a tempóra jár. kritikus helyzetben mit csinálunk? lenyomunk a lúzert erőből. ezt csinálja TGM is, és kábé a magyar értelmiségi elit. ez a norma, ez az alap. aztán csodálkozik mindenki, élén a liberális értelmiséggel, hogy miért így viselkedik a “rasszista” falusi és a parlamenti politikus egyaránt. ez pontosan az írástudó felelőssége, a gyakorlatban.

      • Éva, olvastál bárhol is arról önreflektív cikket, ami azt elemezte volna mélyen, hosszasan és érdemben, hogy pl. a romakérdéssel kapcsolatos országos és főleg vidéki (nem ám budapesti és belbudai) társadalmi feszültség kialakulásában pontosan mi és mekkora felelőssége van a budapesti liberális értelmiségnek és akár a véleményformáló Narancsnak? simán lehet hogy van ilyen cikk, csak még nem futottam bele. de van erről intenzív dialógus az értelmiségi elit körében? nem gyanús az, hogy ebben a témában is mindenki (más) hibás, soroljuk is szépen, hogy ki miben, csak ott van egy sötéten tátongó vakfolt, amikor az a kérdés, hogy a nagyokos, művelt, liberális értelmiség mit basz el de nagyon a kérdésben, több mint 20 éve. ezek a srácok nem nyitottak, csak tanultak, és profin használják fel a pallérozott nyelvüket a saját státuszuk és erkölcsi és társadalmi fölényük fenntartására. az iskoláik és az ügyvédeik engedik meg nekik a gondolataikat, nem a nyitottságuk.
        azt mondod kiállnak a romákért. én azt mondom felhasználják a romákat saját egójuk legyezésére és mindenki más baszogatására cizelláltan.
        és persze, fontos ez is, mert legalább valaki kimond ilyeneket. nagyon kell ez és fontos. de ettől még gyanúsak és hiteltelenek, a kettő egymás mellett simán megáll.
        az hogy a dzsoint mellett kiállnak azon, bár üdvözlöm, de helyből röhögök… mint parlamenti férfiak a bántalmazás mellett… hajlik szépen a szent kezük kifelé is? ragozzam még?

    • Igen, pont ezen gondolkodtam a minap, amikor a 444-en a különféle nyelveken poénosan halandzsázó lányról szóló cikket, és benne a videót megnéztem. Ott a kommentekben jelent meg tömegesen, hogy sunáznák a lányt, akinek csak az arca látszott, és épp olyan humort adott elő, amihez a szexualitásnak az égvilágon semmi köze sem volt. Ekkora a magyar fiatal, liberális, értelmiségi, stb. férfiak szexuális nyomora?

      • A 444 már induláskor úgy reklámozta magát, hogy ezt 15 Férfi szerkeszti, vagy valami hasonló.
        Mindenesetre láthatóan olyan nagy arcuk és hozzá akkora kapcsolati tőkéjük van, hogy 15 nőnek ezredannyi sem lehet a mai világban,
        viszont erre büszkének lenni maga is korrupció.

      • Ha valaha valaki szerette és tisztelte UP-t, most sem fog csalódni. :/

      • Arcméret, kapcsolati tőke, összefonódások témájú hsz-ekhez: egyetértek, s szerintem ez ma már szinte üzleti modell-szinten működik, illetve abszolút a mainstream, reklámfelület-függő, nem-civil média sajátja, ez a norma, így az is, ami ezzel jár. Függetlenül világnézeti, akármilyen beállítódástól. Ha tudtok kivételt, mondjatok. Én nem és nagyon sajnálom.

      • Én tényleg azt hittem, hogy a Narancs kivétel. Jó ügyeket tol. Jól érvel, intellektuális, és igenis árnyalt. Lehet, hogy ez minimum, Hirli, de akként is egyetlen. Mutass még egy akár megközelítőleg ilyet. Minden csütörtökön, amikor viszem ki a dögöt (őt máskor is), kávé, strandpapucs, nyúlok érte, ott volt begyűrve… hát mit olvassak eztán? (sír) Nem is a cikk miatt. A petícióra való reakció, az a kínos.

      • Éva, én nagyon nem szeretném elvenni ezt tőled, és szerintem is csomó fontos dologról jól írnak és fontosak. a kérdés az volt Pikától, hogy nem gyanúsak és hiteltelenek-e. ez az egész vita szerintem rólunk szól és nem róluk valójában, az istenadta népről, és arról, hogy mit vagyunk hajlandóak bevenni, kritika nélkül lenyelni.
        itt van pl. Russell Brand. elképesztően progresszív dolgokat mond és csinál. megkapta kritikának, hogy ez mind nagyon szép, de amúgy meg tök szexista amit és ahogy mond/csinál, sokszor, (és tényleg).
        tudod mit mondott ez a sokak által lenézett, de több mint kétmilliós FB követős szépséges (és emiatt is leszólt) komédiás(!) ? azt, hogy ő magáról eddig nem tudta, hogy az, de pl. azt látja, hogy a nagymamája akit imád, pl. tök rasszista és ő sem látja. szóval ő azt gondolja, hogy ebben a kérdésben annak a csoportnak a véleménye számít, aki a kritikát megfogalmazza, úgyhogy azt gondolja, hogy biztosan a nőknek van igaza, és fog/akar a saját szexizmusán dolgozni. nálam itt van a nyitottság minimuma és sírni tudok, mikor hallom így beszélni. van ilyen, létezik ilyen, ez nem lehetetlen elvárás. a kibaszott elitista Narancstól is ez várom el, hogy egy online petíció, amit néhány csóró civil nő csinál, ne egyből ügyvéddel és tőkeerővel legyen leordítva, sima olcsó szar bántalmazói magatartással. vagy ha már így is van, akkor ne dőljünk be nekik, azért mert legalább néha írnak olyat ami számunkra üdítő, itt az ugaron.
        és igen, egyrészt nagyon kevés az aláírás még mindig, másrészt meg az is meglepő, hogy ennyi. a béka segge alól indulunk a jelenlegi magyar társadalomban (hála jórészt az értelmiségnek szerintem :(), amit az is mutat, hogy a hiperművelt értelmiségi narancsolvasó elit sem hördül és ad hangot, ír alá. még akkor sem, ha alapvetően egyetért a cikk kritikájával, sőt lánya is van, mert finnyásan felhúzza az orrát, hogy ez nem az ő problémája, meghát akkor ugye kéne önreflektálni is pl. a saját pedofil érzületeink kapcsán is, meghát tényleg dögösek azok a lányok ott a képeken, na. tyúklépésekben araszolunk, ami lószar, de legalább araszolunk. és részben, hála neked, lehet ilyen vitákat folytatni, amit viszont én hiperprogresszív dolognak tartok, meg azt a vitakultúrát amit itt megteremtettél, és amihez lehet kapcsolódni és haladni együtt előre.

      • még valami, ami szerintem nem off. megnézte valaki valahol azt, írt arról valaha a Narancs, a legjobb/legkritikusabb az országban, hogy a jobbik megerősödésében mekkora szerepe van a budapesti liberális értelmiségnek, és annak ahogy pl. a romakérdéshez hozzáállt? most csak felvetésként írom ezt le, mert csak közvetve tartozik ide, de én azt állítom, hogy a jobbik megerősödésében a leginkább ez a társadalmi csoport felelős, ami lehet hogy nem igaz, de mint hipotézis első körben védhető, érdekes, és átgondolást, társadalmi dialógust érdemel, de erről nem lehet beszélni, vitázni sem, még felvetni sem, mert hördül a nép, mint Narancs és az ügyvédje, egyből, erőből és izomból, még csak át sem suhan a progresszív agyakon a téma, akár mint szellemi kihívás, hogy gondolkodjunk el ezen egy kicsit. és ezt most úgy mondom, hogy magam is tagjának tekintem magam a budapesti liberális értelmiségnek, tehát nem másra mutogatok ujjal.
        mennyivel biztonságosabb az FNA-ról moralizálni, amiről biztosan tudhatjuk hogy az elkövetkező egy-két évtizedben biztosan csak fikció marad, de addig sem kell pl. a romakérdésről és ebben a saját felelősségünkről, sem pedig a megoldásokról beszélgetni, itt és most, a társadalmi időzített bomba tetején üldögélve.
        tudom, hogy most sok vagyok ebben, de nem dühből írok, hanem azért mert kulcsfontosnak tartom a témát és azt, hogy beszéljünk erről. annyiszor próbálkoztam be a témával az elmúlt 10 évben liberális körökben vastag, zárt és agresszív falakba ütközve. a Narancs reakciója szerintem iskolapélda, ami nagyon pontosan világít rá a probléma gyökerére és a jelenség mechanizmusaira.

      • Nagyon szeretem a 444-et, de egyszer megkérdeztem tőlük, hogy miért nincs több nő a csapatban (most csak egy van), ezt a választ kaptam:
        “nem volt ebben semmi tudatosság, ezekkel az emberekkel indult a csapat, és mi éppen fiúk voltunk. eddig sem az volt a szempont, hogy ki milyen nemű, és a potenciális újabb tagoknál sem ez lesz.”

  11. Azért érzem néha visszásnak ezt az egész fiatalkorú dolgot, mivel amellett, hogy ilyen cikkek láttán – jogosan – pedofíliát kiáltunk, közben a törvény a 14 éveseknek simán megengedi, hogy szexuális kapcsolatot létesítsenek – kimondva egyben azt is, hogy ennyi idősen már képes az egyén erről szabad döntést hozni.

    A mai 14-15 évesek már elég nagy arányban élnek is nemi életet, a kilencedikesek közül is soknak van már barátja, akinél rendszeresen ott alszik a szülő engedélyével. Doga kiosztáskor megy a para, hogy jó legyen a jegy, mert különben nem alhat ott a pasi. (Arról ne is beszéljünk, mi megy nyolcadikban, sőt hetedikben, főként a bukott, túlkoros lányok esetében). A fiúk zöme tizenhat-tizennyolc, vagy kora huszonéves – de attól, hogy nincs nagy korkülönbség, a szex még szex, nem? Legalábbis szerintem attól, hogy két fiatal csinálja, nem lesz kevésbé traumatikus, vagy nem jár kevesebb következménnyel a későbbiekben – mert azért az is illúzió, hogy az ilyen fiatalon kötött szexuális kapcsolatok mindig a hótiszta kamaszszerelem keretében jönnek létre. Nem egy lányt ismerek, aki 15 évesen mér 4 pasin is túl van – nem csak úgynevezett rossz családokban van ilyen, de kiegyensúlyozott, értelmiségi famíliákban is – és épp a múltkor akadt ki a kolléganő, hogy a 16-17 éves tanítványai közül többen már nem otthon, hanem a barátjukkal élnek. Nem a prüdéria íratja velem le ezt, ezek a tények, és megértem a szülőt, hogy megengedi, mert nem tudja úgysem megakadályozni, de akkor most amit ezek a lányok – és fiúk – tesznek, az bűn? Ha probléma, hogy valaki egy kamaszlányra szexuális indíttatással néz, akkor azok a fiúk, fiatal férfiak, akik lefekszenek velük, micsodák? Ha egy fiú a 16 éves barátnőjéről erotikus képet készít, az gyermekpornográfia, de ha lefekszik vele, az nem? Vagy csinálni nem bűn, csak nézni?

    • Nem azt mondom persze ezzel, hogy pornográf képet készíteni oké, vagy bármi, és azt hiszem, értem a felvázolt problémát, de közben ott van ez is. Valamint az a társadalom, amely már kis korban igyekszik a lányokat szexualizálni. Van egy dolog, amin rendszeresen elgondolkodom. Teljesen igaz, és helyes az a hozzáállás, hogy mindegy, valakin milyen ruha, milyen rövid szoknya van, az nem indok arra, hogy megerőszakolják, zaklassák. Ugyanakkor nem érzitek azt furának, hogy sokszor már 10-12 éves kislányoknak is olyan szexi ruhákat gyártanak, amiket a popsztárok, egyebek viselnek? Miért jó, kinek hasznos az, ha egy hatodikos-hetedikes kislány második bőrként tapadó hipermini szoknyában, tűsarkúban jelenik az iskolai ünnepélyen? Vagy esetleg hétköznap is Rihannának öltözve, vastagon sminkelve jár? Vajon miért érzi úgy, hogy ilyesmit kell felvennie, ettől lesz ő jó, szép, szerethető? (Költői kérdés.)

      • Azt hiszem értem, amit írsz, de nekem valahogy nem egy lapra, mégsem egy lapra tartozik. Közös forrást azonban látni vélek. (Számomra az nem a törvényi korhatárnál kezdődik, úgy értem, hogy a jog az max. körbetapogatni képes életviszonyokat, a tipikust ragadhatja meg, sohasem lehet 100 % adekvát, különösen, ha – mintegy elvágólag – életkori határt jelöl ki.) A jelenségek, amelyekről írsz, előttem már ‘csak’ következmények. Az igen, az már érdekesebb, hogy mindez kinek az érdeke mindez, kiért van, mármint a tárgyiasítás, ahol mindezek kezdődnek. És akkor, megint ugyanoda jutunk.

    • Nem, a törvény nem engedi meg, hanem nem bünteti a felnőtt résztvevőt. Én támogatom, hogy a törvény a visszaélést bünteti a szex helyett, utálnám, ha ez prűd moralizálás lenne, mert az szabadságtagadás: két tizenkét éves játszadozását az iskolai klotyóban ne büntessük (noha ott is lehet visszaélés, de nem a büntetőjog, hanem a pedagógia feladata). De a fideszes korhatármódosítás nagy botrány, iszonyat.
      Ez a hatályos törvény. Tanárnak nem szabad pl. továbbra sem, és a kényszerítés, erőszak, visszaélés is minősített eset, ha 18 alatti sérelmére követik el, hát még ha rendszeresen, többen követik el 18 év alatti sérelmére.

      Szexuális kényszerítés

      196. § (1) Aki mást szexuális cselekményre vagy annak eltűrésére kényszerít, bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

      (2) Két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, aki a szexuális kényszerítést

      a) tizennyolcadik életévét be nem töltött személy sérelmére,

      b) a hozzátartozója, vagy nevelése, felügyelete, gondozása, gyógykezelése alatt álló személy sérelmére, illetve a sértettel kapcsolatban fennálló egyéb hatalmi vagy befolyási viszonyával visszaélve

      követi el.

      (3) A büntetés öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés, ha a szexuális kényszerítést tizennegyedik életévét be nem töltött személy sérelmére követik el.

      Szexuális erőszak

      197. § (1) Szexuális erőszakot követ el, és bűntett miatt két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, aki

      a) a szexuális kényszerítést erőszakkal, illetve az élet vagy a testi épség elleni közvetlen fenyegetéssel követi el,

      b) más védekezésre vagy akaratnyilvánításra képtelen állapotát szexuális cselekményre használja fel.

      (2) Szexuális erőszakot követ el az is, és öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés büntetéssel büntetendő, aki tizenkettedik életévét be nem töltött személlyel szexuális cselekményt végez vagy végeztet.

      (3) A büntetés öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés, ha az (1) bekezdésben meghatározott bűncselekményt

      a) tizennyolcadik életévét be nem töltött személy sérelmére követik el,

      b) az elkövető a hozzátartozója, vagy nevelése, felügyelete, gondozása, gyógykezelése, illetve egyéb módon a hatalma vagy befolyása alatt álló személy sérelmére követi el, vagy

      c) azonos alkalommal, egymás cselekményéről tudva, többen követik el.

      (4) Öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő,

      a) aki az (1) bekezdés a) pontjában vagy a (3) bekezdés b) vagy c) pontjában meghatározott bűncselekményt tizenkettedik életévét be nem töltött személy sérelmére követi el, vagy

      b) ha a (3) bekezdés a) pontjában meghatározott bűncselekmény a (3) bekezdés b) vagy c) pontja szerint is minősül.

      (5) Aki szexuális erőszak elkövetéséhez szükséges vagy azt könnyítő feltételeket biztosítja, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

      Szexuális visszaélés

      198. § (1) Az a tizennyolcadik életévét betöltött személy, aki tizennegyedik életévét be nem töltött személlyel szexuális cselekményt végez, vagy ilyen személyt arra bír rá, hogy mással szexuális cselekményt végezzen, bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

      (2) Az a tizennyolcadik életévét betöltött személy, aki tizennegyedik életévét be nem töltött személyt arra törekszik rábírni, hogy vele vagy mással szexuális cselekményt végezzen, három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

      (3) Ha a sértett az elkövető hozzátartozója vagy nevelése, felügyelete, gondozása, gyógykezelése alatt áll, illetve az elkövető a szexuális visszaélést a sértettel kapcsolatban fennálló egyéb hatalmi vagy befolyási viszonyával visszaélve követi el, a büntetés

      a) az (1) bekezdésben meghatározott esetben két évtől nyolc évig,

      b) a (2) bekezdésben meghatározott esetben egy évtől öt évig

      terjedő szabadságvesztés.

      (4) Az a tizennyolcadik életévét betöltött személy, aki tizennegyedik életévét betöltött, de tizennyolcadik életévét be nem töltött személlyel a vele kapcsolatban fennálló hatalmi vagy befolyási viszonyával visszaélve szexuális cselekményt végez, három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

      • Gimnazista korában a lányommal az egyik tanára kavart. Megpróbáltam “kirúgatni” a tanárt. Először az iskolapszichológust hívtam (titokban, mert a tét nem csak az volt, hogy elmegy-e a tanár az iskolából, hanem a lányommal való kapcsolatom is.) Az iskolapszichológus mondta az első nagyon furcsa dolgot: a tanárképzés egyáltalán nem foglalkozik a fiatal tanárok felkészítésével, semmit nem tanulnak arról, hogyan viselkedjenek, ha a diákjuk esetleg kihívóan viselkedik. És hogy olyan gyakori ez a jelenség, hogy szerinte egyáltalán nem biztos, hogy kirúgnák a tanárt. És hogy szerinte a kirúgás helyett inkább segítő korcsoportokat kéne csinálni. Aztán végül semmit nem csinált.

      • Én is világosítottam fel nálam nyolc évvel idősebb kezdő tanárt (én tizenhat, ő huszonnégy), akibe egyébként igen szerelmes is voltam akkor, hogy tizennégy éves tanítvánnyal kúrni nem oké. Nagyon meglepődött, megköszönte az infót, és jobb útra tért. Sok évvel később még egyszer megköszönte. Üveges szemmel meredtem magam elé.

      • Nekem nagyon szerencsém volt gyerekként. Végtelenül szeretethiányos voltam, kiszolgáltatott és bűntudatos. Visszagondolva nagyon sok helyzet volt, amikor bánthattak volna, és csak a szerencsémen múlt, hogy nem lett semmi baj.

        11-12 évesen én és egy barátnőm egy kb. 50 éves pasival aldtunk egyedül egy ágyban. A lány szüleinél voltam vendégségben, és ők nem bánták, hogy átmentünk a bácsihoz és ott maradtunk (fegyvergyűjteménye volt, és sok jó sztorija). Anyám utána nagyon kiakadt, amit meg is értek. Azt hiszem, nem történt semmi.

        13 évesen egyedül találtam magam egy 20 éves sráccal az erdőben, aki megkérdezte, hogy mit gondolok a szerelemről, mikor akarom elkezdeni. Mondtam neki, hogy 1-2 éven belül már szívesen csókolóznék, ő meg bevallotta, hogy a szexre gondolt, majd mérlegelve végigmért. Nem értettem, nem foglalkoztam vele.

        A sulinkban tanító kistanár is csak flörtölt velem (14 éves), és csak akkor hívott el randizni, amikor már nagykorú lettem. Akkor viszont elég alaposan kifejtette, hogy milyen nehéz volt megállnia hogy néhány évvel korábban rámmozduljon. Nekem le se esett, hogy flörtöl!

        Van még pár ilyen sztori, és visszagondolva kiráz tőlük a hideg.

        Ha bármelyikük is próbált volna velem valamit csinálni, én szótfogadtam volna, és csak nagyon-nagyon szégyelltem volna magam. Védtelen voltam és felkészületlen. :S

      • Nekem pont ugyanez jutott eszembe… nagyon sokáig voltam “bújós”, cicás kislány, egy darabig még szép is (10 éves kor alatt), és kifejezetten kerestem a felnőtt férfiak társaságát, jobb nem belegondolni, hogy mi minden történhetett volna, ha bármelyik is kihívó viselkedésként értékelte volna. Szerencsém volt, azt hiszem.

      • “Az iskolapszichológus mondta az első nagyon furcsa dolgot: a tanárképzés egyáltalán nem foglalkozik a fiatal tanárok felkészítésével, semmit nem tanulnak arról, hogyan viselkedjenek, ha a diákjuk esetleg kihívóan viselkedik”

        Jol ertem, hogy ez a kedves pszichologus lenyegeben felmentette a kedves tanarat, es meg a lanyodra testalta a felelosseg jelentos reszet, hogy ugyanis nyilvan kihivoan viselkedett. Mi van???

        A magam reszerol mara eljutottam oda, hogy bizony melyen megkaparasznam ugyan milyen kepzesben, mit, milyen melysegben es minosegben sajatitanak el a pszichologusok, mert jelenelegi gyakorlatk sulyos karokat okoz. Dobbenet.

        A vazolt helyzetben pedig a szulo vegkepp -ujra, folyamatosan, visszateroen, sorozatosan, ismet stb stb.- magara marad.
        Egy igen bonyolult es bizony sulyosan traumatizalt helyzetben intezmenyi szinten abszolut ertelemben nincs a szulonek segitsege.
        (Es itt beideznem a masik tyukszememet, hogy ugyanis milyen mertekben van hangsuly eltolodas a szules, cscsemokor, kisdedkor korul a fiatal felnottek nevelese tema karara. Ezekkel a kerdesekkel a szulo teljesen egyedul birkozik, ha segitseget ker nagyjabol total idiota tanarokba, pszchologusokba, botcsinalta segitokbe botlik)

      • Kevés, nagyon kevés. Egy honlap, ahol névvel fényképpel kereshető lenne melyik állat mit csinált, talán az, de nincsenek illúzióim.

      • Inkább ezért legyen, hogy ne legyen. A nyilvánosságtól félnek az ilyen állatok ez az egy ami hosszútávú megoldást jelenthetne. Angliában mintha lenne valami hasonló , de nem vagyok biztos benne.
        Amúgy tudok biztosabbat, de az nem bírja nyilvánosságot.

      • Ebben az országban letiltották a hálapénz.hu-t, hogy a borítékot elfogadó szülész-nőgyógyász orvosok személyiségi jogai ne sérüljenek.

      • A fenti weboldal körüli hercehurca 10-11 éve volt, azért tudok csak róla, mert akkoriban vártam gyereket. A múlt heti híreket hallottam, örültem is neki. Nekem hálapénz nélküli szülésem volt. Mesélni még mindig nem tudok róla sírógörcs nélkül.

    • Szerintem mélyebben van a probléma, mintsem az aktusok száma jellemezné vagy az aktusok tiltása megoldaná. Az a gond, hogy alárendelődnek, elvárásokat teljesítenek a lányok, lázadnak, és nem a saját örömüket, fejlődésüket követik a szexben.

      Szerintem a partneri képkészítéssel nincs baj, a pornográfiával sincs baj, ha nem üzleti célú. A partnerkapcsolati fotózás, videózás ebben a korosztályban persze problémás, mert visszaélés veszélyének teszi ki a felvételeken szereplőket.

      Szerintem fiúknak is lehet kifejezetten traumatikus a szex.

      • Jönnek a gondolataim sorra…

        Nyugaton már a “SugarMommy” jelenség is felütötte a fejét. Gazdag nők úgy döntenek, hogy nekik is jár ami a férfiaknak, és ezért a tapasztalatukkal és a pénzükkel visszaélve ugyanúgy kezelik a fiatal fiúkat, mint a férfiak a kislányokat.

        Szerintem főleg turisták által gyakran látogatott egzotikus országokban fordulhat ez elő olyan volumenben, hogy az a fiúk szexuális fejlődését is negatívan befolyásolja, és hogy aztt higyjék magukról, hogy velük így lehet/kell bánni.

        Bár azt hiszem, ez inkább a gazdag-szegény viszonylathoz tartozik, és nem annyira a férfi-nő vonalhoz..

      • Egy szegény nőnek soha nem lesz hatalma egy gazdag férfi felett. Nekem viszont mondhatja a gyámhivatal százhatvan centis, alulkvalifikált, ősz biztonsági őre, kezében egy cicis Blikket lobogtatva, hogy kit keres, édes?

  12. Reggel olvastam csak a cikket, de nem tudok elszakadni a témától. Minél többet agyalok, annál több régi emlék jön elő. Elgondolkodtam Eszter érvein is, és majdnem meggyőzött.
    Ugyanakkor azt gondolom, hogy két dolog a film (és általában a műalkotás) meg az újságírás, bár mindkettő közvetít(het) értékrendet. Az előbbinél mégis ott az idézőjel, önmaga különálló valósága, akkor is, ha társadalmi jelenségből merít. Az újságírás eléggé más, nehéz lenne egy mondatban megfogalmaznom, de “Az írástudók felelőssége” alatt beszélgettünk erről, szerintem nagyon idevág a téma.
    Sok mindenről lehet igényesen filmet csinálni, de erről olyan kikacsintósan cikkezni, ahogy ezt a Narancs tette, nem oké. Olyan kicsengése volt ugyanis, hogy nemcsak teljesen érthető és rendben lévő az, amikor tizenhárom éves lányok láttán összefut a nyál a férfiak szájában, de erről nem ők, vagy a társadalmi normák tehetnek, hanem a lányok.

    Sokféleképp lehet egy filmet megítélni, de az, hogy milyen a kapcsolódó sajtóvisszhang szerintem nem mellékes. Az a példa, amit fent említettetek Broke Shildes kapcsán, szerintem figyelmeztető. Én a fejem fogtam, amikor azt olvastam, hogy a fürdőkádas fotóit akkoriban rendben lévőnek találták. Döbbenet. Na, ekkora a felelőssége a sajtónak.

    (Van egy élményem, ami miatt át tudom érezni, milyen lehetett Broke-nak a fürdőkádas fotózás. Nyári táborban voltunk, amikor az egyik tanárnő lazán lerángatta rólam a fürdődresszt a strand közepén, mert hát vizes lett. Tíz év körüli voltam, és amikor elbőgtem magam szégyenemben, még nekiállt kigúnyolni. Mért gondolta, hogy ez normális, máig nem értem. Életem egyik legrosszabb emléke.)

    • az iskolában úszás elõtt a lányoknak a medence körül kellett futni fürdõruhában, bemelegítésként. A fiúknak nem. Halálos kis loliták lehettünk, we were asking for it. Nem tudom, él-e még Szūcs tanár úr, de remélem, a pokolban rohad meg.

  13. “Olyan világban pedig nem szeretnék élni, ahol a férfi nem tehet megjegyzést a nő külsejére, mert az juj, ronda szexista dolog.”
    Ellenben gond nélkül élsz egy olyan világban, amelyben a dolgok oly ártalmatlan felhőtlenséggel kezdődnek, hogy felnőtt férfiak kontroll nélkül tehetnek megjegyzéseket filmben ízekre szedett gyereklányok külsejére
    és úgy végződnek, hogy napi szinten sokezer gyereklányt erőszakolnak felnőtt férfiak halálra, kamerák kereszttüzében – vagy anélkül.
    És akkor a sokszorosa felnőtt női áldozatról nem beszéltünk, holott “ami nem való egy 15 évesnek, az nem való a felnőttnek sem”, mily igaz erre is.
    Én meg ebben a világban rühellek élni, de nagyon, sőt egyre inkább.
    És kötelességemnek érzem, hogy ne tűrjem és mentegessem azt az álláspontot, ami olyan, immár globálisan áldatlan állapotokhoz vezet,
    amelyben évtizedek óta évi szinten több nő esik halálos áldozatául a férfiak kontroll nélkül dúló “szexualitásának”, ( pontosabban szólva képileg gerjesztett nőgyűlöletének), mint a második világháború áldozatainak száma.

    • Akkor bókoljunk a hölgyeknek majd önfeledten, amikor majd nem számít kurvaságnak ugyanilyen mosollyal megdicsérni férfiak lábát, öltözékét, hajviseletét. Nyilván addigra nem is hölgyek lesznek ama lények, és a bók sem lesz soha egyenértékű azzal, hogy “szívesen megdugnálak, cica”.

      De amíg képzett, Narancsba is jó újságírók és maga Bojtár B., és számos liberális, mundér becsületét és a maga évtizedes jó összefonódásait féltő, híre szerint feminista, valójában elkövető-mentegető munkatárs nem érti, mi a cikkel a gond, és felháborodik a tiltakozáson, addig ugyan, mit reméljünk a közepes kvalitású kollégától, szülőtárstól?

      • “Akkor bókoljunk a hölgyeknek majd önfeledten, amikor majd nem számít kurvaságnak ugyanilyen mosollyal megdicsérni férfiak lábát, öltözékét, hajviseletét. Nyilván addigra nem is hölgyek lesznek ama lények, és a bók sem lesz soha egyenértékű azzal, hogy “szívesen megdugnálak, cica”.”
        Ilyenkor sajnálom, hogy nem vagyok Hegylakó, egyszer csak eljön!!!
        Egy bók soha ne jelentse azt, hogy megdugnálak, jelentse azt ami, szépet látok, megdicserem és pont.

  14. Újabb dermesztő sztori tőlem, ahogy már megszokhattátok: egy nagyon jó barátom sokat emlegette, hogy mennyire szépek a 12 éves lányok. Milyen érdekes ez a kor. Szexuális felhangok és kajánság nélkül. Érzékeny volt, nyitott és nagyon sokat látta őket a tesióráin. Ez a barátom irigylésre méltóan gyengéd és szeretetteli kapcsolatban élt egy lánnyal a saját korosztályából, mindkettőjüket nagyon kedvelte az egész társaság. Ne a fatermelegítős, sípbafüttyőgős tornatanárra gondoljatok: művész volt, később fotós lett, csodálatosan írt, túrákat vezetett – ott egyértelműen ő volt a kedvenc, mindenki imádta, követelte.
    Pár évig tanított egy általános iskolában, divatos helyen. Volt egy kislány, akit különösen kedvelt: ártatlan, margarétaszemű, hatodikos. Volt egy nővére is, 15 éves, szép kamasz, tavaly végzett. Az anyukája a kollégája volt, tanárnő, aki hirtelen megözvegyült. Onnantól ez a fiú lett a támasza. Fát vágott, vigasztalt, segített, rengeteg időt töltött velük, szinte családtag lett. Az anyuka örült neki. Ez az új szerepe tönkretette a kapcsolatát és a családhoz költözött. Anyuka beköltöztette a 15 éves lány szobájába a huszonéves tanárbácsit, mert “csak ott volt hely.” A család gyakorló katolikus, fontos tagjai a helyi közösségnek. Abban a szobában H. elmondása szerint minden megtörtént, volt orál, anál és minden, csak a szüzhártyára kellett vigyázni, de nagyon. Kiszabadult a szellem a palackból és ez a barátom elkezdett rettegni magától – a 12 éves kislány közelében. (Mindannyian úgy gondoljuk, hogy időnként anyukát is meghúzta, de ezt nem vallotta be, az a nő nagyon furcsa, lefojtott szentfazék volt, de érezhető vadsággal.)
    Mindez nem egy ormánsági tanyán történt a múlt században, hanem Szentendrén, jó helyen.
    Nagyon megdöbbentünk, betegesnek tartottuk az egész szövevényt. Egy időre el is távolodott a társaságtól.
    Aztán visszatért. Teljesen a 15 éves gyerek rabjává vált, de pár hónap alatt kiderült, hogy a kislány falja a fiúkat, az anyuka mindent tud, de nem bánja, sőt, mintha ő mozgatná a szálakat és közben nőtt-növögetett az ártatlan szemű, 12 éves kislány.
    H. elmenekült. Volt még pár szép éve, sokak kedvence lett. A fiatal lányokat kerülte. Nagyon szép és okos lányok forogtak körülötte, de innentől már nem láttuk soha egyensúlyban. Pár év múlva balesetben meghalt. Most akkor hogy emlékezzünk rá? És mit mondjunk magunknak? Hol hibáztunk? Ki volt ártatlan és ki volt a csábító? A mai napig nem találok ezekre választ.

    • Arra utalsz, hogy esetleg a 15 éves lány elcsábította a felnőtt férfit? Én nem látok eben a történetben sehol olyan pontot, ahol ez a férfi ne dönthetett volna úgy, hogy nem tesz meg valamit. (Mert igen, azért abban talán egyetérthetünk, hogy mivel ő a felnőtt, neki kell ezekben a dolgokban dönteni, és ő az, aki a tekintélyével és kompetenciájával befolyásolni tudja a dolgok menetét, nem pedig egy 15 éves.)
      Az anya viselkedése arra utalhat, hogy a család eleve diszfunkcionális volt. A kislány promiszkuus viselkedésében pedig valószínű szerepet játszott a tanárral folytatott viszonya, de az sem kizárt, hogy már korábban is érte szexuális inzultus. A Mérgező szülőkben is van olyan történet,amiben az anya segédkezik az apának (vagy egy idegen férfinak,mint itt) abban, hogy a gyermekeit szexuálisan kihasználja. Ez nem olyan ritka eset. De minden esetben a felnőttek a felelősek.

      • Milyen beteg huszonéves költözik be egy kislány szobájába, és milyen beteg anya engedi ezt meg?!

      • Hát ez az pont… Mindenki hótt defektes volt, miközben látszólag hibátlanul működtek munkahelyen, társaságban, vasárnapi misén stb. Ezek az emberek mondjuk az én életemhez képest maguk voltak a megtestesült polgári tisztesség.

      • Erről valahogy a Születésnap című film jut eszembe —- itt már kielemeztük.

    • De durva ez. És milyen láttatóan, megrázóan írod le.

      Hát én mit mondjak agglomerációs alma materemről, ahová elszerződtették irodalomtanárnak a nyolcvanas évek koszorús, József Attila-díjas költőjét,a már akkor is, hát még azóta mivé lett alkoholistát, háromszoros gázsiért, aki életvitelszerűen nyolc óra tízre be is robogott első órát tartani, és akkor még betért a tanáriba, hogy kilesse a tankönyvből az aszklepiadészi strófa képletét? Egyszer megszántam és elmondtam neki fejből, pedig nem voltam én költő, csak elsőéves magyar szakos. Mindenki imádta, mindenki rettegett tőle, reszkető hangon idézték elcsépelt fordulatait. (Hát… — Nem vagyok kíváncsi a hátára!)

      Egy nap vett egy új Pözsót, és azt felavatta. Kettő darab tanítványával, kihívóan viselkedő tizenhat évesekkel. De hogy felavatta, az az ő fordulata volt, és mindenki, de mindenki tudta. És ő volt a kedvenc, akinek ezt is lehet. Szemet hunytak, dédelgették. Az igazgatónő annyit bírt mondani erről az egészről, hogy “a felesége nagyon féltékeny”. Semmi következmény nem volt. Én akkor már érettségiztem, nem voltam ott sokat, ki tudja, hány áldozata volt még.

      És az én szépséges szeretőmet ez az ember ottan kajánul kérdezgette rólam, az meg, szemérmes lévén, pünkösdi rózsa fejjel hárított. Majd a költő hozzátette, hogy nem vagyok az esete, de amúgy… ott latolgatott annak, akibe teljesen bele voltam borulva és viszont. Ezt csak mesélte nekem a szerelmem. Egy másik kolléga meg azt mesélte nekem, hogy de értsem meg, hát _tizenhat_ évesek, azbazmeg, az nagyon jó lehet.

      Ezt nevezzük rendszerszintű, sokfelől támogatott erőszaknak.

  15. Igen, igazad van, a felnőttek a felelősek, nem vitás. De az egészet viszonylag közelről látva megrendültünk. A tanár felelőssége megkérdőjelezhetetlen, nem is ez volt a kérdés. Hanem az, hogy hol volt a pillanat, amikor a lavina elindult és mi miért nem tettünk semmit azon kívül, hogy szörnyülködtünk, mint a terézvarosi házmesternék. És ha tettünk vagy tehettünk volna, mi lett volna az. A

  16. Mi a tanárt ismertük, a családot kevésbé. A szemünk előtt zajlott ez a sztori. Azon kívül, hogy neki elmondtuk, mit gondolunk, mi van még? A “mi” az akkoriban huszonéves, értelmes és érzékeny emberekből álló kis baráti társaság volt. Máig zavart és tehetetlenséget érzek, ha eszembe jut.

    • Igen, értem. Nem akarom leegyszerűsíteni a problémát, mert persze úgy, hogy nem voltam benne, könnyű dumálni. Nagyon nehéz dilemma, de éppen itt van az a pont, ahol valakinek valamit tenni kell, és ez sokszor éppen azért marad el, mert valamiféle szolidaritást vállalunk az elkövetővel. Ugyanis a való életben éppen ilyenformán zajlanak ezek a dolgok, valaki mindig valaki másnak a valakije, szövevényes érzelmi és függőségi szálak és viszonyok vannak, ritkán lehet egyértelműen utálni a bűnöst. És sokszor ezért nem védi meg senki az áldozatokat. És azt hiszem, kedves ember ide vagy oda, én azért megfontoltam volna, hogy az illetékes családsegítő figyelmét felhívom bizonyos dolgokra, mert itt bizony az anya felelőssége is vastagon felmerül, és nem egy gyerekről van szó, hanem mindjárt kettőről. Persze valószínű, hogy a barátod (iiletve ebben az esetben barátom) bajba került volna. Komoly döntés, kétségtelen,főleg, hogy ezt a lépést seki nem köszönte volna meg nekem (talán a gyerek sok év múlva, de az sem biztos). Nekem ez jutott erről eszembe. És abszolút megértem az érzéseidet ezzel kapcsolatban.

  17. Egy pillanatra sem vállalt senki szolidaritást a barátunkkal, ráadásul ez nem egyedi eset, hanem egy rendszer volt, torz elemekkel, mely H. megjelenésétől felvirágzott. Ma azt gondolom, hogy nincsenek mentségek, nem szabad beleveszni ilyenkor a körülmények magyarázatába, pro és kontra érvekkel, pszichologizálással, okoskodással. Neked van igazad, Képviselőné, ezt csak kicsontozva, a száraz tényeket nézve lehet minősíteni. Akkor mi erre nem voltunk képesek. Elnézést, hogy elkanyarítottam a beszélgetést a sajtós témától, de arról jutott eszembe az eset. Azon gondolkoztam, hogy mennyire nem fekete-fehér ez a helyzet, mennyire nincsenek kimondva, végiggondolva ezek a dolgok és lehet, hogy a cikk írója nem egy vastagbajszú, szexista macsó állat, hanem olyasvalaki, akinél alapesetben nem is biztos, hogy észrevesszük a kificamodott beállítódást. És engem ez sokkal jobban megriaszt, mint az utánam füttyögő kőművessegédek (na jó, ezt kiszíneztem: mostanában azért jellemzően nem füttyög senki..), mert arra hívja fel a figyelmet, hogy ez a hozzáállás nem a bunkók, az amerikai kamionsofőrök és az alattam lévő társadalmi osztályok jellemzője, hanem általános és sokszor mi magunk sem vesszük észre, ha nincs egy mutatóujj, ami erre irányul. Ez a félelmetes. Amellett, hogy nagyon kedvelem a blog közegét, várom felbukkanni a nekem kedves neveket, válaszokat, óriási dolognak tartom, hogy láttat, ébresztget minket és összefog. Na ennyit mára a hájjal kenegetésből, elhúzok balra.

    • Igen, nagyon ijesztő, hogy nemcsak velejéig romlott, gonosz emberek hibázhatnak nagyot. Hogy ezeknek az embereknek számos jó tulajdonságuk van, esetleg kifejezetten tehetségesek valamiben. Nagyon erősen szocializálva vagyunk arra, hogy bizonyos dolgokat, csak rosszul öltözött, írni-olvasni nem tudó, sötét bunkók követnek el. Pláne nagyon erősen arcul ütve érezzük magunkat, ha hozzánk közel álló valaki csinál ilyesmit, akit addig szerettünk, becsültünk, egyszerűen nem fér bele a róla alkotott képünkbe a dolog. És ilyenkor jön, hogy a nem ismert másik felet kezdjük feketíteni, és lesz csábító egy 15 éves gyerekből…Az meg, hogy utána ki mindenkivel feküdt le…Mint ahogy az Amerikai szépség című filmben is, ahol mindenki azt hitte a lányról, hogy fűvel-fával, hiszen ez volt az imidzse, úgy nagyon jól tudjuk, hogy az ilyen szóbeszédek jó része is azoktól a férfiaktól ered, akik nagyon szerettek volna lefeküdni vele csaképpen…És egy 15 éves gyerek, aki valódi szeretet nem kapott, ellenben az anyja erősen asszisztál ahhoz, hogy valaki szájba-seggbe kúrja…nos ne várjunk nagyon mást 😦 .
      Ez az egész jelenség nagyon hasonló ahhoz, mint amikor a barátnőmet folyamatosan csalta a férje és ő azt a szemét kurvát hibáztatta, aki rámászott a karikagyűrűs férjére, mintha az egy tehetetlen áldozata lett volna a csábító némbernek.
      Én őszintén szólva ezért nem tudok lelkesedni a valahol említett elit iskolában kialakult tanár diák szerelmekért sem, amik mind tiszták azért és azóta is boldogok. Mert lehet, hogy így van, de én nagyon erősen gyanakszom most már minden olyan férfira, aki nagyon fiatal, lehetőleg tőle függő, a hatalmi hierarchiában alatta álló lányt/nőt választ. Valahogy nem repesnék örömömben, ha mondjuk a 18 éves lányom (aki már elvben nagykorú) hazaállítana, hogy akkor bemutatja a szerelmét, aki mondjuk a 35 éves úszóedzője…
      Ahogy félelemmel és aggódással figyelem egy közelemben lévő 25 éves lány sorsát is, aki éppen nemrég költözött ki külföldre a nagyon stabil egzisztenciájú barátjához külföldre egy bőrönddel…

      • “Az a másik kurva” – ez nagyon tipikus, főleg, ha a férj is rájátszik. Állati nagy hülyét csináltam egyszer (haha, egyszer?) magamból hasonló esetben. Férjemuram összeszedett valakit, pár éjszakát együtt töltöttek, aztán lecsaptam. A mese úgy szólt, hogy a baratjával (az is nős) beittak és már indultak épp a bárból, amikor a SEMMiBŐL előtünt egy részeg nő. Nagyon durván nyomult, ilyet ők még nem láttak, de tényleg, mutogatta a melleit meg jaj hát nagyon gáz volt és teljesen ÖSSZEZAVARODTAK. Értsem meg, nem lehetett lerázni. Próbálták azzal, hogy elmondták, mind a ketten házasok, de a nő nem tágított és vissza kellett menni vele meginni még valamit, hát ugye, az alkohol, szóval a csaj a bár mögött lakott pont és művész volt, szerette vona megmutatni nekik a rajzait, ők meg nem gondoltak semmi rosszra, szóval elmentek vele teázni. Ez is logikus, egy üveg rum után semmi nev esik jobban, mint a kamillatea. No hát a házban sajnos kicsúszott az irányítas a keuéből, a nő először a haverra mászott rá, de a haver használhatatlanra itta magát, lefeküdt aludni, ők meg kettesben maradtak és sajnos dolgozott a rum.
        Másnap a csaj megjelent varatlanul a helyen, ahol laktak (ez egy külföldi kiküldetés volt) és hát neki van egy nagy hibája, hogy elkezd téves felelősséget érezni és nem bír lelépni. Másodikos gimisként pl. egy buliban csókolózott a Klárival, akivel nem is akart, csak hát mindenki lassúzott meg smárolt és belecsúszott, aztán meg nem merte megmondani a Klárinak, hogy ennyi volt és hónapokig kézenfogva mászkált vele és utálta ezt az érzést. Nos, most is ez jött elő és sajnos újra elment a nővel. Aztán meg egyszerűen nem is érti, mi történhetett, mert ez a téves felelősségerzet szerelmes leveleket íratott vele, pedig ezek nem a valódi érzései voltak és sajnos ezt nagyon bánja. Nem is érti ezt az egészet.
        Töredelmesen bevallom, hogy ezt elhittem. Igen. Az utolsó szóig. Sőt, sikerult még azzal is lejáratnim magam, hogy felelősségre vontam a nőt. Aki egyébként tök normális volt és elmesélte, hogy igen, látta a gyűrűket, de egyik pasi sem viselkedett házas emberként és mit képzelek én, hogy tán fegyvert fogott a férjem fejéhez, hogy megdugja? Meg hogy ha ez a férj ilyen rendes, de sajnos gyenge és befolyásolható, meg soha nem történt még hasonló, milyen barát az, aki egy ilyen komoly helyzetben nem szól, hogy baj lesz?

        Anno a nő küldőtt a férjemnek egy fotót, amit ő készített. A két pasi van rajta, a férjem bagzó szemekkel nézi, tényleg nagyon bárgyú, és rá van írva, hogy “ping pong night”. Ez sok éve történt, de pont ma jutott eszembe, hogy hopp, a ping pong kifejezés a hármas szexet is jelenti, ahol a nő a labda és van ugye két ütő. Anno ezt a férjem úgy magyarázta, hogy elmentek közösen vacsorázni és volt ott egy ping-pong asztal, játszottak kícsit. Naná, hogy ezt is elhittem, ekkora gyakorló elmebeteg vagyok.

        Szerintem egyébként ezek ketten megdöngették a nyanyát, aki nettó 15-18 évvel volt idősebb tőlük, a havernak másnap leesett, hogy ennek nem lesz jó vége és kiszállt, ez az idióta meg szerelmes leveleket írogatott. Veszélyes helyzet volt, mert mi a haver feleségével egy hét múlva együtt utaztunk hozzájuk és a haver nem bukott le, szóval mentették, ami menthető. Ehhez az egyszerű képlethez nekem évek kellettek és abba még ma sem merek belegondolni, hogy mi lehet még, amiről fogalmam sincs.

        Mikor megkérdeztem, hogy “rendben, drágám, ezek szerint ugye mi nyitott házasságban élünk?” azt nem értette és kikérte magának. Haha. Hát persze…

      • az ‘összezavarodtam’ a legnagyobb dumák egyike. Nem kimondottan túlméretezett ismerettségi körömben több helyen is elhangzott, mindig a pasi szájából, mindig olyan helyzetben, amikor nem akart két szék közé esni ( az új csaj még nem volt annyira biztos, mint amennyire kényelmes a régi) és a barátnõk/ feleségek kivétel nélkül bevették ezt a szöveget. Nem hülyék csak annyira szeretnének hinni….

      • Jaj, hát ne haragudj, de ezen akkorát kacagtam! Én is bevettem régen sok hülyeséget, dehát így kezdjük általában. De ha kérhetem, ne nyanyázzunk. Kerülhetünk még a másik oldalra. Szinte bele se merek gondolni, hány gyanútlan ifjú vagy kevésbé ifjú nej életében lehettem (volna) én is ilyen nyanya, ha nem tartom méltóságomon alulinak (valamint leginkább felesleges időpocsékolásnak) az ilyen szánalmas férjecskékkel szórakázni. Ugyanis egyáltalán nem olyan passzívak ők, a legkevésbé nem kell őket kérlelni vagy kényszeríteni semmire, sőt.

      • Annyi szépsége van a történetnek, mindamellett, hogy hökkenten olvasom, mint általában azt, amit írsz roppant irodalmian, hogy a te férjed, az a rumok rumja után is legény a gáton. Akárki gátján. Nem gondolod, hogy büszke lehetsz rá?

      • Nem igy van ez, olvass figyelmesebben, megerőszakolta szegényt az ármányos nyanyesz, nemtom hogyan, lehet, szegény férjem se tudja, assetutta, hol van. Biztos volt otthon a mamónak valami extra strong extra volume long lasting hajlakk egy nagy flakonnal vagy valami ráolvasás, fene tudja, de az ilyen nőktől minden kitelik. Örüljünk, hogy egyáltalán emlékszik, mi történt vele, mert el is kábíthatta volna. Annyi mindenképp pozitív a történetben, hogy legalább a pénztárcája meg az útlevele megvolt másnap. 😉

      • Tényleg olyan mintha egy jó novella vázlatát olvasnám: a hrabali „hősők”, a naiv feleség, és az „ármányos” csábitó története.:)

      • Nem tudom a nagy korkülönbséget ennyire démonizálni. Tesóm 17 éves volt, amikor megismerkedett egy akkor 34 éves férfival. Én tajtékoztam, hogy mit akar egy kétszer annyi idős pasi a húgomtól, anyám nem szólt semmit, nem tiltotta el őket egymástól – nem is lett volna foganatja – azt is megengedte, hogy a tesóm barátja nálunk aludjon, majd hogy tesóm másfél évvel később hozzá költözzön. 14 éve vannak együtt, azóta közös vállalkozásuk van, inspirálják, segítik egymást, kreatívak, élvezik, amit csinálnak, húgom azóta szerzett két diplomát, egy szakmát, a párja szintén egy újabb végzettséget – azt látom, hogy boldogok, hogy a kapcsolatuk még most is él, fejlődik, és egymásnál jobbat nem is találhattak volna.

        Emiatt nem tudok szűk szemmel, ítélkezve nézni minden ilyen kapcsolatra. És talán azért sem, mert hiszek a szerelemben, ami a korkülönbség dacára is kialakulhat, és abban is hiszek, hogy nem szól minden kapcsolat az elnyomásról.

      • és akkor mi lett volna (lenne), ha fiútesód van és 17 évesen egy 34 éves nővel jön össze?

      • Két fiútesóm is van, és ez is majdnem megtörtént a családunkban, a 18 éves öcsém állt elég közel az ugyan nem 34, de 26 éves angol magántanárához. Az egész család drukkolt, hogy összejöjjön nekik, mert az öcsém kicsit koravén, ábrándos típus, a lány meg nagyon kedves, kicsit művészlélek volt, de sajnos nem lett belőle semmi. 😦

      • Figyeljetek már, itt nem a korkülönbségről van szó, hanem a helyzetről. Van egy nagyon jó külsejű, harmincas pasi. A haverja ugyanez. Mind a kettőnek van nettó egy darab korban hozzáillő felesége, az egyik egy végtelen izgalmas, nagyon nőies, karakteres és csinos iparművész, a másik meg ugye én vagyok és nem olajoznám magam, szóval inkább csak annyit írok, hogy van nekem is egy univerzumom, elég jóféle. Ebbe a képbe bekerül egy randa, öreg nő, aki még utoljára megpróbált önmaga lenni és kitörni abból, hogy már csak a tranzitúton arrafelé járó kamionsofőröknek kell. Nem azért randa, mert öreg, hanem azért, mert a Jóteremtő nem halmozta el túlzottan. Árnyalja a képet az is, hogy a nö mindent megtett, hogy fiatalabbnak tűnjön, szóval képzeljétek el az anyukátokat fodros miniszoknyában és masnival a hajában. Nagyon érdekes jelenség volt egyébként, a hetvenes években megragadt hippi, aki nem szeretne megöregedni semmiképp. Aki lehet, hogy csak hozzánk képest randa és öreg, mert a saját, ősz szakállú hatvan éves barátai közt lehet, hogy tündököl, de az engem nem érdekel. Viszonyrendszer kérdése, engem is értetlenül trampli nyanyázna egy világ, ha otromba példával élve Vilmos herceg lecserélné rám a feleségét. Szóval ez a nő lehet, hogy harmonikusan müködhetett volna egy hasonló színvonalú társsal, még akkor is, ha az fiatalabb. De igy ez ultragáz volt.

      • Minden jogod megvan, hogy utáld azt a nőt, de akkor se beszéljünk ilyen szavakkal más nőkről itt (se), nekem ez fontos. Köszi.

      • szerintem gáz nőről ki lehet mondani, hogy gáz. Ő az. Irén, én veled vagyok!

      • Nem utalom, semmi kozom hozza. Jol van, legkozelebb azt irom, hogy “erdekes arcu, viragkoran jocskan tuljutott, de eme puszta Zola-i tenyt minden megnyilvanulasaban ketsegbesetten tagado es az irreverzibilis folyamatot diszharmonikus viselkedessel es meghokkento optikai megoldasokkal visszajara forditani probalo nonemu leny”.
        http://www.lucadelbaldo.com/art/d/755-2/leni-riefenstahl

      • nekem a combomat kenegeti kéretlenül egy ismeretlen mandarinnal vagy naranccsal

  18. Komment a petícióról. Ti mit írnátok erre? (Nem akarok, csak elgondolkodtam, érzem, hogy ez nem stimmel.)
    “Törvény szerint 14 év felett legálisan szexi egy gyerek. Nem értek ezzel egyet, de 18 év felettiek számára ez legális. 18 év alattiak számára 12 év felett szexi.”

    • nagyon felháborító, hogy levitték a korhatárt 14-rõl. Szerintem ez nem teszi elfogadhatóvá a dolgot, bár tény, hogy tavaly óta nem illegális 18 éven aluliaknak 12 év felettivel… milyen szót is használjak? csak mert belegondolni is rossz, mivel megy bele egy 12 éves a szexbe egy 17 évessel és hogy kb mennyi öröme lehet benne.

      • Gondolom úgy döntöttek ez így “életszerű ” . Nem hiszem, hogy nincs szex 18 éves kor alatt, miért ne lenne, amikor 12 éves voltak a lányaim, nem éreztem, hogy hiányozna nekik. A most 10 éves fiamon sem látok olyan jeleket, hogy 2 év múlva ne a focikártyái érdekelnék még.

      • az is életszerū, hogy ellapják az utcáról a bringámat, akkor legyen legális? Lehet és van szex 18 alatt is, de 14 alatt miért kell rendelettel támogatni? Ez is persze a férfiaknak kedvez, nyilván nem 18 éves csajok fognak 12 éves fiúkkal kezdeni.

      • Nem tudom kinek kedvez. Ez innen és eddig is a szülők felelőssége volt van lesz. Nem nők és nem férfiak, gyerekek.

      • A szülő sokszor teljesen tehetetlen. Régen, mikor tizenéves voltam, egyébként azt hittem, hogy csak úgynevezett “rossz” azaz diszfunkcionális, elhanyagoló családokban, illetve cigány családokban van olyan, hogy a lányok már 13-14 évesen szexelnek, teherbe esnek, hiszen főként ilyeneket láttam magam körül. Olyan lányokat például, akikkel annyira nem törődött senki, hogy válogatás nélkül minden fiúnak lefeküdtek, csak egy kicsit foglalkozzon velük valaki. Falusi iskolámban nem egy, nem két cigánylánnyal esett meg, hogy kimaradt a suliból, mert terhes lett, aztán férjhez ment – ők általában már 15-16 évesek voltak ekkor a korábbi bukások miatt. A faluban ez sajnos senkinek nem volt furcsa, általánosnak tekintették.

        Aztán mikor később kikerültem Németországba, nagyot néztem, mert elég durva dolgokat tapasztaltam 13-14 éves lányok – és persze fiúk – részéről. Akkor döbbentem meg leginkább, mikor a befogadó családomnál az akkor 14 éves kislány elmesélte, hogy már túl van a harmadik pasiján, akiről a szülők úgy tudják, hogy az első, mert a korábbiakat – meg a bulikban a részegeskedéseket, sőt a drog kipróbálását – nem mesélte el nekik. Zseniálisan vágta át a szüleit, akik mit sem sejtettek. És ő nem volt szeretethiányos, nem volt elhanyagolva, egy nagyon odafigyelő, támogató családban élt, ahol a gyerekek szeretetben nőttek fel, ahol a szülők érzelmileg és anyagilag is mindent megadtak nekik, őszintén és tabuk nélkül beszéltek velük mindig mindenről. Szóval, ha beindulnak a hormonok, vagy esetleg a társaságban az lesz a sikk, hogy minden buli után mással legyen szex, a szülők eléggé eszköztelenek, sőt sok mindenről nem is tudnak.

      • A hormonok persze, rendben. Azért valahol talán mégsem ment minden jól, ha 14.évesen részegen kerül elő a gyerekem, azért én gyanút fognék. Fogtam is , bár 16 éves volt akkor, már ő is elfelejtené azt a 2-3évét, nekem meg annyi agysejtem pusztult el, lassan nincs mivel emlékezni 🙂

      • Itt a szülők sokáig nem gyanítottak semmit, mert sose látták a lányt részegen se meg beszívva sem, és csak később derülgettek ki dolgok, de akkor sem minden. Úgy gondolom, bár valóban óriási a szülő felelőssége, hiába próbál mindent jól csinálni, a kortárs csoport nyomása és a kívülről jövő ingerek ellen nem sokat tehet.

      • Szerintem az emberi kultúrában hormonokra hivatkozni a felelősség elhárítása. A szex nem olyan szükséglet, mint az evés, ráadásul tanult viselkedés, nem egy befolyásolhatatlan, misztikus valami, ami egyszer csak hipp-hopp megtörténik a kamaszok között.

      • Nyilván nem mentség, de én például még jól emlékszem a saját hormonális viharaimra, amelyek kb. 13 éves koromtól olyan 22-ig tomboltak bennem, néha embertelen testi kínokat okozva. Sokszor úgy éreztem, hogy egy kezelhetetlen energia dolgozik bennem, és bizony igen sokat gondoltam a szexre – tudtam, már annyi idősen is, hogy fejben még nem értem meg rá, de a testem azért éhezett rendesen. Talán csak én vagyok valami torz lény, de szerintem ez nagyon durva dolog, nem lehet elhanyagolni. Lehet mással levezetni, átáramoltatni, uralni, de ha olyan a közeg, ez robban – szerintem ha szebb lány vagyok, liberálisabb, lazább nevelésben részesülök, más társaságban növök fel, én is az az életet éltem volna, mint a fent említett német kislány – ezért is hallgattam meg mindig őt és nem meséltem el a szüleinek, mert valahol megértettem.

      • Arita, nem vagy torz lény, sajnálom, nem ezt akartam mondani! Csak az a baj szerintem, hogy úgy van beállítva, a kamaszok szexuális vágya kezelhetetlen, nincs mit tenni, főleg a fiúknál. Holott van mit tenni, csak nem az a válasz, hogy akkor mehet az orál, mehet az anál az osztálytárssal, vagy rosszabb esetben a fizikatanárral.

      • Tankönyvi definíció szerint a jogalkotás úgy történik, hogy fellép egy társadalmi jelenség (ez esetben ugye a 12 évesek szexelése, höhh??), erre reagál a jogalkotó, hatástanulmányt végez, törvénytervezetet ír, stb., stb., majd a végén kihirdetik a Magyar Közlönyben. Sajnos ennél a törvénynél nem tudom nem meglátni az összefüggést az abortusztabletta tiltása, az új sterilizációs törvény, alkotmány magzatvédő passzusa és a 12-18 évesek felelőtlenségéből esetlegesen “véletlenül becsúszó” gyerekek népességnövelő hatása között.

      • Bocsánat, közben eszembe jutott: ez csak azt jelenti, hogy büntetőjogilag nem problémás, tehát a hatóság nem üldözi. Attól még lehet vele baj, ahogy a radírlopással vagy a dicsekvéssel vagy a legyek lábának módszeres kitépkedésével is van. Ebben az esetben a rendben levő esetek között vannak a problémásak — a jog nyelvén nem könnyű megfogalmazni a valóságot, hogy akkor mit is szankcionálunk. Nem lehet előírni például, hogy csak az érzelemtelített szex legális, sőt, azt sem, hogy a buszon csak nagy kutyára kell szájkosár, vagy hogy csak rendes bicikliket lehet a fogaskerekűn szállítani, downhillest nem, mert ilyen nincs: ki nézi, mi minősül annak, egyenlő bánásmód, minden. Vagy lehet, vagy nem lehet. A jogalkotó nem mondhatja, hogy a tiniszerelem mint olyan tilos, vagy hogy csak akkor tilos, ha nincsenek érzelmek. Azt mondhatja, a felügyeletére bízott 18 év alattival tilos, meg a kényszerítés, erőszak, visszaélés a tilos. Szerintem helyesen, nem ostoba emberek írták ezt, és nem is saját kútfőből. Inkább az alkalmazással van baj, mert a lét dadog, sőt, néma: többször kéne felismerni a jelenséget, nevén nevezni, ismeretet terjeszteni és jogilag lépni, mert, hogy a szar szöveggel éljek, minálunk ennek nincs kultúrája, és ennek meg van egy csomó szükségtelen elszenvedője, áldozatok, akik nem kapnak segítséget,erkölcsi elégtételt, öndefiníciót, semmit.

        Nem legális, hanem törvény nem tiltja, szerintem ez nem egészen ugyanaz. Életkortól függetlenül a serdülés előtt–közben álló lányok iránti gerjedelmet pedofíliának nevezik orvosilag, a jognak meg muszáj húznia valami határt, noha van, aki 18 évesen tart ott testileg, mentálisan, mint más 14 évesen.

        Egyébként meg a büntetési tétel elég széles skála, a bíró mérlegel, és igen nagy a szabadsága. Ettől életszerű a jog, és ettől csúszós is. Ha csak a paragrafust nézzük — én mostanában nézem eleget, mert nem tudok olyanban részt venni, amit nem értek, jaj, olyan kék bétékám van, bepisiltek –, akkor elég ijesztő világ rajzolódik ki. Jogot alkotni kurva nehéz, ugyanakkor nem csak a merev törvényszöveg számít, ügyesen terelget a jogalkotó, amikor azt mondja, bizonyos cselekmények csak magánindítványra büntethetők. A gyakorlat meg végképp, amikor a feljelentőt félreinformálják, lebeszélik a feljelentésről, elkenik az ügyet. Polgártársaink jelentős részének, megengedem: a többségének büntetlen előélete meg arra van bazírozva, hogy úgyse tudja meg senki, vagy ha meg is tudja, nem fog feljelenteni. Az átlagember tipikusan akkora meredt faszságokat ír a jogról, hogy csak nézek, honnan jött ez, szatyorban él? Ez “az ügyvéd haverom mondta, ez biztos” infernója.

      • Igen, erre gondoltam fentebb azzal, hogy a jog az max. körbetapogatni képes életviszonyokat, a tipikust ragadhatja meg, sohasem lehet 100 % adekvát, különösen, ha – mintegy elvágólag – életkori határt jelöl ki. Az absztrakt és a konkrét meg még akkor is nagyon messze tud esni egymástól, ha a jogalkotó hatátozott és pontos, vagy esetleg túlságosan is bátor az értéktételezésben, ami utóbbi ugye szintén tud kontraproduktív, de veszélyes is lenni.
        Arra figyelni, hivatkozni, abból kindulni, azzal magyarázni, mit mond a jog, különösen a büntetőjog, ami ráadásul elvileg végső eszköz, ebben a kérdésben szerintem legalább eszköztelenségről, reménytelenségről árulkodik. És amikor ugyanez érvként ennyire hangsúlyosan megjelenik, ahogy jó pár kommentben, illetve ahogy személyes beszélgetésben is tapasztaltam az adott ügy kapcsán, oda már cinizmus és közöny is vegyül.

      • nekem leginkább azzal a hatalmas különbséggel van bajom, ami egy 12 és egy 18 éves között van. Ugyanez a hat év 18 és 24 között már nem számít, de az elsõ esetben nem indulnak egyenlõ eséllyel a felek semmilyen kapcsolatban. A másik, hogy ez szerintem megint csak a lányok szexuális kihasználását segíti elõ, a fiúknál valahogy nem tûnik életszerûnek, hogy 12-14 éves korukban kikezd velük egy jópár évvel idõsebb csaj. De ezt biztos jobban látják azok, akik gyerekek közôtt dolgoznak.

      • Igen ez az, ami viszont mar ertekvalasztas.
        Ami engem illet, reszben nagyon hasonlo gondom van ezzel, mint neked, azaz ezer meg ezer korulmeny (tarsadalmi, eltero fejlodesbeli etc.) miatt, igen, nagyobb esellyel es jellemzoen ugyanazokat erinti hatranyosan az aktualis megkozelites, ami tenyleg nem disztingval egyebkent nagyon is meghatarozo korulmenyek menten.

  19. Nagy levegő. Leírom.
    Mikor 15 éves voltam, pár hétig reménytelenül szerelmes voltam egy 40 körüli, köztiszteletben álló, sikeres és ezzel együtt is jó fej férfiúba. A meglepő fordulat, hogy ő észrevett, és lelkesen érdeklődni kezdett irántam. Felhívott, találkozni akart. Elég fejlett 15 éves voltam, anyányi, de még gyerek voltam. Először nagyon megörültem, aztán pánikba estem és leráztam. Vészcsengő szólt.
    Azóta is zavarban vagyok, hogy gondoljak a történetre. Ő tényleg kikezdett velem? Vagy valamit félreértettem? Talán csak barátkozni akart? Pláne, hogy ez a köztiszteletben álló férfiú időközben az egyik hazai népszerű segítő irányzat embere lett. Továbbra is nagyra becsüli mindenki. Én meg nem tudok úgy olvasni róla, hogy ne ez jusson eszembe.
    A Csakazolvassa hatására egyre jobban úgy gondolom, hogy ha egy 40 éves férfi köztiszteletben akar maradni, akkor még félreérthető gesztusokat se tegyen 15 éves lányok felé.

    • Eleg hasonlo szitubol engem az inkriminalt poloszeru She-is-my-princess-not your-conquest hozzaallassal apam horgaszott ki, akitol egyebkent egesz kamaszkoromban azt hallottam, hogy egy ferfi se er egy kalap szart se. Maig nehez felfejtenem az en tortenetemben, melyik a tyuk es melyik a tojas, illetve az is erdekes, mi mondathatta vele ezt, majdhogynem kizarolagosan.

    • Nincs előttem, hogy egy 40 körüli férfi barátkozni akar egy 15 éves lánnyal. Hasonlót soha nem láttam, nem hallottam. Egyszerűen nincs.

    • “A Csakazolvassa hatására egyre jobban úgy gondolom, hogy ha egy 40 éves férfi köztiszteletben akar maradni, akkor még félreérthető gesztusokat se tegyen 15 éves lányok felé.”

      Elképesztőnek találom az ügy kapcsán megjelent hozzászólásokat, többek között a nudlivojsz kommentelői szerint sincs semmi baj azzal, ha valaki 14 évesekkel szexel, mert – szerintük – az már nem kislány, sőt, egy “kifejlett ” (WTF?) 13 évessel sem, mert nem serdületlen… olvasom, és forog a gyomrom közben.

  20. “ez nem lehetetlen elvárás. a kibaszott elitista Narancstól is ez várom el, hogy egy online petíció, amit néhány csóró civil nő csinál, ne egyből ügyvéddel és tőkeerővel legyen leordítva, sima olcsó szar bántalmazói magatartással. vagy ha már így is van, akkor ne dőljünk be nekik, azért mert legalább néha írnak olyat ami számunkra üdítő, itt az ugaron.
    és igen, egyrészt nagyon kevés az aláírás még mindig, másrészt meg az is meglepő, hogy ennyi. a béka segge alól indulunk a jelenlegi magyar társadalomban (hála jórészt az értelmiségnek szerintem :(), amit az is mutat, hogy a hiperművelt értelmiségi narancsolvasó elit sem hördül és ad hangot, ír alá. még akkor sem, ha alapvetően egyetért a cikk kritikájával, sőt lánya is van, mert finnyásan felhúzza az orrát, hogy ez nem az ő problémája”
    Nahát ha írni nem is, de ezért érdemes itt olvasni. Ez egy kibaszottul igaz szöveg. Én voltam kereken a 400. aláírója tegnap este, annak ellenére, hogy nem az én műfajom ez és a Kozma Szilárdot sem írtam alá – és azért tettem, mert kábé ugyanezt éreztem.

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.