Van a magyarban egy csokor ige, amely -jt-re végződik valami ősi, elhomályosult képzés és/vagy analógia révén. Ezek és főleg a származékaik gyakran kerülnek elő a felvételi tesztekben: rejtély, fojtogat, gyűjtemény.
Ige. Tő, tehát nincs rajta toldalék. Egyetlen szóelem. -jt a vége, mely tehát nem tartalmazza a múlt idő jelét.
Ezek, 18 darab:
Bővebben…Mi, akik sokat tanultunk magyarul, olvastuk a Nagy Nyelvteremtőket (Károli, Pázmány, Vörösmarty, Arany, Kosztolányi, Ottlik, EP…), kiismertük a rétegeket, stíluseszközöket, archaizmust, hajlékonyságot, játékokra és iróniára képesek vagyunk… sokszor bele se gondolunk, hogy másoknak viszont a nyelv pórias eszköz, nem a főjó. Pocsolya, amin át kell vergődni. Nem bővízű lubick. Vagy éppenséggel küszködés neki – és ő nem, nem fogja érteni a finom árnyalatot. Sőt, ideges lesz. Minek ez? Bézik módon rendőrködik, elütésekre csap le. Mást nem tud.
Most épp ezen dühöngött egy szülőtárs:
Be szép vagy, be nagyon illel leventének…
Hogy az aranyjános nem tudott magyarul, mert illesz. (Mondjuk már az is valami, hogy rájött a tőre.)
Bővebben…E-nek, nagy szeretettel
Te is elfelejtettél helyesen írni? Bővebben…
Meg kell mondjam, engem a nem-elég-árnyaltság, a félműveltség (avagy: a valamelyes műveltség szorongó, offenzív, mások elleni bizonygatása) is zavar annyira, mint a képmutatás, a hatalmaskodás, igénytelenség.
Rám szólnak időnként, hogy ne használjak idegen szavakat, mert az nem szép, sőt, nem helyes. Valóságos fóbia ez az idegen — vagy annak gondolt — szavaktól.
A para forrása a tanítónő, megint. A nem elég képzett, ám szorgalmas, megfelelésre alapozó tanítónő, aki egyformára nyesi a gyereklelkeket. Igen, az, aki azt mondta, hogy éssel, háttal nem kezdünk mondatot, és hogy nem szabad csúnyán beszélni! Hát dehogynem.
A tanítónők, sajnos, sok fölösleges szorongást és szakmaiatlan tévedést beléplántálnak a gyerekekbe, akik enélkül boldogan és önfeledten beszélnének. Bővebben…
A blogon valaha nagy sikerű helyesírási sorozat ment, meg volt nyelvhelyességi is. Mert ami itt a sokféle témájú írásokban közös, az az intellektuális feszültség. Ideteszem a linkeket, vannak elemzések meg tesztek, és sok poén, ha érdekel valakit:
csakazolvassa.hu/tag/helyesiras
csakazolvassa.hu/tag/korrekt-urno
a legviccesebb nyelvhelyességi írás:
Azért az megszokhatatlan, ahogy a gondosan artikuláló, művelt emberfő találkozik ezzel a pesties korházzal, kőruttal, póstával. És: csatt, köppeny, bakkancs. És guggol, vagy gugol? Mamut? Szunyog. Dícsér. Huszas? Hüttő, üdittő, rolla (róla) — ez már nem Pest, inkább délkelet.
Miért mondják így? Hát nem úgy kell mondani. Hát ez látszik az írásképen is. A sok suttyó aszfaltlakó! Bővebben…
Hajnalkám rágta a fülem, pallérozzuk hát tovább az elménket. Azt viszont nem engedi ingyér a Poldaddy, hogy húsz kérdés legyen, de tíz lepkefing volna ezen a napfényes (…) szerdán, igaz-e? Így aztán kétszer tíz.
Sablont váltottam, így középre kerül a Finish quiz funkció, nem lóg ki, de a drót beakadhat a szemedbe.
HELYESÍRÁSUNK ALAPJA ÉVEK ÓTA az Osiris kiadványa, az attól eltérő megoldásokért és az ebből származó önérzeti károkért stb. nem vállalok felelősséget.
Értékelés. Bővebben…
A rég várt kvízmegoldások. A helyes megoldás a legfelső, de csak mert mindig azt találták el a legtöbben, és zöld. Utána a százalék: az összes válaszoló közül ennyien tippeltek helyesen. Kérdésenként magyarázat. Beszéljünk róla! Kérdezzetek, keressetek, válaszoljatok.
Írok épp egy másikat, de erre most lecsapok.
Komment (ha nem zavar, kiírom a neved, szólj!): Bővebben…
Itt van a rég várt kvíz. 90 százaléktól átengedem a vizsgázókat. Ne puskázz, hanem törd a fejed, és fuss neki többször. Nyugodtan vitassátok meg kommentben az egyes válaszokat. Lesz irodalmi és helyesírási kvíz is. Fejlődjünk együtt. Kozma Szilárd mégiscsak olvassa a blogot.
Ma arról írok, hogy mit jelent nekem a nyelv.
Zsoltárok, verssorok és Esterházy zsong bennem. Bővebben…
Ez a jó abban, ha az ember egy kicsit még visszafekszik kutyázás és lánygyermek óvodába készítése után: félálomban előjönnek a hűtlenül félbehagyott dolgok, ez a sorozat is például, pedig mennyi ötletem volt még nyáron. De hát korszakok vannak, máson jár az agyam. Nem annyira bűntudat formájában jelentkezett, inkább egy teljes új bejegyzésként, a következőképpen: Bővebben…
Már elment Nádasdy tanár úr, már írhatom. Hogy ez ítélkezhetnék, fintorgás vagy csak stílusérzék? Megüti a fülemet a sok angolból átvett-torzított indulatszó, az
upsz
, a
váó!
, a
nyamíííí Bővebben…
Jó regelt, igyatok egy kávét ízibe’! Egész biztos a német hatás ám, már megint a kutya labancok. Arról van szó, hogy túl sok határozatlan névelőt használunk, nem marad a jövő nemzedékeinek így, ez egy idegesítő jelenség, ein dumm Problem, ezt majd megkérdezem Jánostól reggel, mert ő beszéli a német, de most schlafs er. Bővebben…
Pálinkás jó… estét, korán kelő helyesíróim kedvéért mindig reggelre időzítem az ilyesmit, ma máshogy jött ki a hosszúlépés.
Helyesírás is, nyelvhelyesség is. Bővebben…
De bonyolult a sorozatom számozása! Különírás-egybeírásról már két bejegyzés szólt: egy a szótagszámlálásról és a mozgószabályról (érintőlegesen) és egy az alárendelő összetételek helyesírásáról. Bővebben…
Azaz: amit stílusérzékkel rendelkező ember nem ír le. Bővebben…
Az alárendelő szóösszetétel azt jelenti, hogy a tagjai között alárendelő mondattani viszony van, tudjátok, mint az ágrajzban a vonallal összekötött mondatrészek között. Az összetételekben az alaptag a második tag, a bővítmény az első. Jóllakik — hogy lakik? Jól, ez a határozója neki. Citromfacsaró — mit facsar? Citromot, ez meg tárgy. Ilyen az összetett szavak túlnyomó többsége.
Ehhez kellett a házi feladat innen, a végéről. Persze, tudom, a kutya szétrágta a füzeted. Márti? Nagyon szép. Bővebben…
A kontamináció szóláskeveredést jelent. Mivel a szólás, idióma és némely metafora is kötött alakzat, ne kuszáljuk őket. Bővebben…
Vannak egy szótagos, hosszú magánhangzóra végződő igetövek:
sző, fő, lő, nő, rí
Amikor ezeknek a felszólító módját leírjuk, akkor nem a kiejtés elvét követjük, mert intervokális helyzetben persze hogy két j-t ejtünk, hanem a szóelemzés elvét, és ezért egy j-t írunk le a szóalakban, mindig:
lőj, főjön, nőjenek, ríjatok, szőjék
És
lőtök, nőtök, rítok
Ma szalonnás rántottára is marad idő, rajtam nem múlik.
csak az olvassa. én szóltam 