Micsoda nap ez a tegnapi, két hír:
1. Magyarország aláírta az Isztambuli Egyezményt.
Az Európa Tanácsnak a nők elleni és a családon belüli erőszak megelőzéséről és felszámolásáról szóló egyezményét (Isztambuli Egyezmény) 2011. május 11-én nyitották meg aláírásra Isztambulban. Ez az első olyan európai jogi eszköz, amely átfogó jogi keretet hoz létre a nők védelmére az erőszak minden formájával szemben. Fontos megjegyezni, hogy az Egyezmény nemcsak a nőkre vonatkozik. Az Egyezményt aláíró feleket arra ösztönzik, hogy annak védelmező keretét a családon belüli erőszaknak kitett gyermekekre, férfiakra és idős emberekre is alkalmazzák.
Az Egyezmény akkor lép életbe, amikor tíz ország ratifikálja, melyek közül nyolc az Európa Tanács tagállama. Eddig 26 állam írta alá és öt állam ratifikálta (amelyek közül csak kettő uniós tagállam).
Ez a szöveg tavaly szeptemberben frissült utoljára, tudja valaki, velünk együtt hány tagország írta már alá?
Részletesebben itt: http://noierdek.hu/?p=29094
2. Szvoren Edina, az októberi blogtalálkozó vendége József Attila-díjat kapott, amelyhez meghatottan, ujjongva, büszkén gratulálunk. Ha gyöngyacél mondatot akarsz, olvass Szvoren Edinát!
További díjazottak, van, hogy fennakad a szem:
http://nol.hu/belfold/a-kossuth-es-szechenyi-dijasok-nevsora-2014-ben-1450187
Gratulálunk! (SZE-nek persze.)
KedvelésKedvelés
Vele a blogon keresztül találkoztam, mármint az írásával, köszönöm. Igazán, de jólesőn oda kell tennem magam, amikor őt olvasom.
A másik meg itt követhető napi szinten aktuálisra frissítve:
http://conventions.coe.int/Treaty/Commun/ChercheSig.asp?CL=ENG&CM=&NT=210&DF=&VL=
KedvelésKedvelés
Érdekes kérdés, hogy milyen összefüggés van az aláírás illetve a ratifikálás időpontja és a nőknek az adott országban megélt helyzete között. Nem gondolnám, hogy Törökországban vagy Albániában jobb a helyzet, mint mondjuk Ausztriában – sőt, akár nálunk.
KedvelésKedvelés
Szerintem sincs ilyen összefüggés. (Remélem jól értem a kicsengését annak, amit írsz.) Gyakran látni azt, hogy puszta belpolitikai, akár pillanatnyi szempontoknak vetnek alá egy-egy ratifikációs folyamatot. Ennek persze lehet pozitív hozadéka is, de az nyilván nagyobb jelentőséggel bír, hogy mi változik, mi érvényesül a részes államokban azt követően, hogy hatályba lép.
Igen, még nem lépett hatályba, annak feltétele a 10 db ratifikáció (ezzel válik a részes állam belső jogává), amiből 8 tagállami legyen. Elég rosszul áll a dolog ilyen szempontból.
KedvelésKedvelés
Abszolút jól érted. Mert épp arra kaptam fel a fejem, hogy Albánia már aláírt, Mo még nem, és elkezdtem tanakodni, hogy most akkor hol is vagyunk mi, de közben láttam, hogy Töröko. volt az első, Ausztria is Albánia után, és hát így már látszott, hogy ebből nem lehet semmilyen következtetést levonni.
KedvelésKedvelés
Jól látom a táblázatban: sehol sem lépett még hatályba?
KedvelésKedvelés
Az Isztambuli Egyezményt 25 ország írta alá (köztük most Magyarország), de csak 8 ratifikálta, vagyis építette be a saját nemzeti jogrendszerébe. Az aláírás csak szimbolikus gesztus (szép az is, köszönjük), de sokszor évekig nem lesz ratifikálás egy aláírásból.
Maga az egyezmény nem is tud hatályba lépni addig, amíg tíz ország nem ratifikálja. Utoljára novemberben Szerbia és Bosznia-Hercegovina ratifikálta, a mérvadónak tekintett nyugat-európai országok nem kapkodják el (az aláírást követő három év alatt nem jutottak el a ratifikáláshoz, ezért náluk csak egy papírdarab az Egyezmény).
http://www.conventions.coe.int/Treaty/Commun/ChercheSig.asp?NT=210&CM=&DF=&CL=ENG
KedvelésKedvelés
A NANE, Patent és a Női Érdek sajtóközleménye szerint Magyarországot megelőzően az Európa Tanács 47 tagállama közül 32 ország csatlakozott hozzá, közülük 8 állam már ratifikálta. Talán az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége (FRA) által néhány napja publikált, a nők elleni erőszakkal kapcsolatos reprezentatív kutatásának az eredményei meggyorsítják a ratifikálási folyamatot. Ha nem is nálunk.
KedvelésKedvelés
Nagyon köszönöm!
Milyen gyakorlati következménye lesz? Vagy csak a szemrehányásainkban szerepel majd?
KedvelésKedvelés
Németország, Dánia, Finnország, stb. (északi szabad országok, ahol a női egyenjogúság sokkal előrébb jár, mint “itt a Balkánon”) miért nem ratifikálták már eddig? Mi tartja vissza őket? Miért óvatosak? Mire várnak? Ez nem költői kérdés, aki tudja, mondja el nekem, mert nem tok rá gombot varrani.
KedvelésKedvelés
és Svédország!?
KedvelésKedvelés
Sista, tök érdekes, hogy éppen ezekben az ilyen szempontból (is) etalonnak tekintett északi országok döbbenetesen elöl végeztek a nők elleni erőszakra vonatkozó legutóbbi felmérésben. Asszem Dániában a nők 52-53 %-a, Finnországban 47 %-a, Svédországban meg a 46 %-a válaszolt a felmérésre úgy, hogy 15 éves kora után fizikai vagy szexuális erőszakot szenvedett el az elmúlt 12 hónapban (talán ez volt a kérdés). Az is érdekes aztán, hogy – ha jól emlékszem – Lengyelországban ez mindössze 19%. Fura, elgondolkodtató. Mi van, ha ezek az országok azért viszik a pálmát csak, mert ezekben az országokban már mernek beszélni a nők, jobban tisztában vannak azzal, mi minden is az abúzus. Szóval lehet ez így is mindössze a jéghegy csúcsa. Akkor viszont talán jobban érthető, mire várnak, miért nem jött össze még a megfelelő számú ratifikáció.
KedvelésKedvelés
Szerintem is azért “több” a nemierőszak-feljelentés adat a skandináv országokban, mert tudnak a jelenségről.
Ez olyan, mint amikor összehasonlítják a 85-90 éves magyar és japán lakosság térdporcproblémáit. Japánban több van sokkal.
KedvelésKedvelés
És akkor majd hallgathatjuk ám a hivatalos narratívát arra, miért is nem lépnek azokban az országokban, ahol még alig van vagy nincsen is a nőknek szava arra, ami történik velünk. Azaz, hogy hát, izé, csak ennyi, nincs is gyakorlatilag probléma, égető teendő etc, hát mit tegyünk, mit vártok tőlünk. Ne, ne így legyen.
KedvelésKedvelés
nagyon köszönöm a válaszotokat! big hug!
KedvelésKedvelés
Vagy mint ahogy egyes betegségek statisztikai gyakorisága megugrik, amint lesz rá gyógyszer.
KedvelésKedvelés