Amikor a tanult, intelligens és kiegyensúlyozott ember hivatalos levelet, meghívót, programfüzetet ír, egyszer csak rángani kezdenek a végtagjai, elveszíti az eszméletét, és mire felriad, ez áll a monitoron:
Immár harmadik alkalommal kerül megrendezésre a Bács-Kiskun Megyei Zsugorfejgyűjtők Fesztiválja.
Elemezzük csak ezt a mondatot.
Mit állítok? Kerül — a válaszból kihagyhatatlan az állandó határozó, a megrendezésre. Mi kerül megrendezésre? A fesztiválja.
Persze, féltek, mi? Hát ki rendezi azt a nyüves fesztivált? Szóval van alany, nyelvtanilag stimmel, csak az nem az ágens (a cselekvő).
A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Zsugorfejgyűjtők Egyesülete harmadszor
(hoppá)
rendezi meg a Zsugorfejgyűjtő Fesztivált.
Na? Nekik van vér a pucájukban.
Ozorán hat nap alatt fejenként átlagosan másfél kilogramm fű kerül elszívásra.
Jó, jó, nehéz arccal vállalni, hogy füveztek.
És igen, pedig csak poénból írtam a példát.
Egyébként ugyanazok, akik rám szólnak, hogy a ki van ez találva, nem volt felvágva hely- és magyartalan, pedig ugyan mi a helytelen a határozói igenévben, ha tényleg az állapot a fontos, nem a cselekvő, és ezt ki is kívánom emelni?, ugyanők óne zsenír nyomják a világba ezt a germán szerkezetszörnyet, amely semmivel sem több, jobb, mint a sima ige, nem emel ki semmit, csak Valahogy Olyan Fontosnak Tűnik. Lassan, mint az ebola, elterjed és normává válik, hogy komoly ember periratban, prezentációban magától értetődően elkerüli az alanyt, kínosnak érzi, hogy bemutatják vagy továbbküldjük, és jön a kerül bemutatásra, kerül továbbküldésre (a minisztérium felé, ha kérhetem). Még az erdőkerülő is erdőkerülésre kerül. De én igazán művelt betűvetőtől nem láttam még ilyet. A bátor betűvető nem fél az alanytól. És hát fogy az erdő, a patron, a képernyő.
No, ez is olyan, ami addig lesz, amíg meg nem halok. Az e-nyelv ebben nádasdysta elveket követ. Én nem. Én akkor sem. Hé, engedjenek el…! Hová visznek? Nem mondtam, hogy hashajtót teszek azok teájába, akik ilyet leírnak! (távolodó hang) Ne féljetek az alanytól!!!
(elhalóan a távolból, zokogva) Mondjátok el a túlélőknek, hogy ne féljenek az alanytól! Az alanytól félni butaság! (szélfúvás)
csak az olvassa. én szóltam 
Nagyon jó! Rám már néztek pár munkahelyen furcsán, mikor úgy írtam hivatalos leveleket, mintha a szomszéd Mari néninek írnék képeslapot a Balatonról, de kevés kivétellel mindenki rájött, hogy jé, lehet így is, és mennyivel jobb. Annak is, aki írja, annak is, aki kapja.
Szóval ez a tényállás kerül fennforgásra.
KedvelésKedvelik 1 személy
Igen, a munkahelyemen nekem is volt ebből konfliktusom (konkrétan a számformátum ezres elválasztó betűköz/pont témában, valamint az egybeírjuk/külön írjuk/kötőjellel írjuk szabályozása miatt). aztán amikor meglobogtattam a Magyar helyesírás szabályai 11. kiadását, abbahagyták 🙂
KedvelésKedvelés
Nem is az alanytól rettegnek, hanem az ágenstől (vagy ha már az alanytól, akkor a logikaitól, nem a mondatelemzésbelitől), az “eredeti” tárgy vagy az erdőkerülő klassz kis alanya lesz ezeknek a mondatoknak (bár ezt fentebb te is megemlíted, de aztán mégis alanyfélésbe fúl a dolog :). Vagy azért az alany és nem az ágens kerül megemlítésre :), mert az utóbbi terminust sokan nem tudnák hová tenni?
KedvelésKedvelik 1 személy
Hú, ez jó. Kezdő szakfordító koromban (már rég volt, tavaly, hi-hi), csak ámultam és bámultam a kerül és társain. Erdélyi vagyok és akkor szembesültem naponta az ilyen cirkalmasságokkal. Zavart nagyon, mintha nem is magyarul írták volna a szöveget, nem értettem, minek kell pl. húsz szóra felhígítani értelmetlenül azt, amit valójában tíz szóban is elő lehet adni tömören és szépen. Örülök, hogy olvastalak, azt hittem, velem van a gond,hogy ennyire zavar ez az itt az alany, hol az alany dolog.
KedvelésKedvelik 1 személy
Nem fedi a kategóriát pontosan, de muszáj megosztani a kedvencemet: amikor is a vasútállomás nincs kiépítve, és erre így hívja fel a kis piros vonat hangszórója a figyelmet:
,,Kérjük, fokozottan ügyeljenek a peronra történő leszállásnál!”
KedvelésKedvelés
Engem sok minden ilyesmi amúgy azért nem zavar annyira, mert alapvetően németes vagyok, és ilyenkor automatikusan átváltok germán üzemmódra 🙂
KedvelésKedvelés
Wurden gescmackt? Ez szerinted tükörfordított szerkezet?
KedvelésKedvelés
http://www.nyest.hu/hirek/csak-semmi-szemelytelenseg-magyarok-vagyunk
Nem is magyartalan!
KedvelésKedvelés
De nagyon jó ez, jajjj !!!!! :))) Elképzeltem az egészet. Zseniális.
KedvelésKedvelés
Jaaajjjj de jó, mikor még (német…) cégnél dolgoztam, és naponta csapkodtam az asztalt (majd egy idő után kínomban a térdemet) a kerül ilyesféle használatra kerülése láttán (bocs), mégpedig olyan iszonyatos mennyiségben, hogy azt leírni nem lehet, na akkor már kezdtem úgy érezni, hogy a) ez a kész átverés, és mindenki rajtam röhög, amiért elhiszem, hogy ezt tényleg használják, és bosszankodom, papolok, kinevetem, mikor mi, vagy b) én vagyok hülye, és mindenkinek körülöttem igaza van, amikor ezt a formát választja folyton, vagy c) mindenki, aki “kerül megevésre” stílusban fogalmaz, rosszul fogalmaz, mert hűdefontosnak és hűdeválasztékosnak akar tűnni. Bocsánat, ez hosszú lett, de ki kellett végre mondanom olyanoknak, akik értik, tudjátok, terápia, köszönöm. 😀
KedvelésKedvelés
Kicsit hasonló ez is: “írjátok meg számomra XY telefonszámát”. Hö?
KedvelésKedvelés
Nekem a szuperkedvencem az “egy” használata. Kívánok egy szép napot! (csak egyet? meg akar átkozni?) Az élet egy harc! (nem kettő). József Attila egy nagyszerű költő volt (ja, bocs, kettő, mert állítólag skizofrén volt). Ez egy borzalmas érzés (még jó, hogy nem kettő, mert akkor még borzalmasabb lenne). Azt hiszem, ez is germanizmus, és Magyiban úgy terjed, mint a fent említett példa.
KedvelésKedvelés
Erről is írtam:
https://csakazolvassa.wordpress.com/2012/09/12/tanuljunk-magyarul-19-ez-egy-hatarozatlan-nevelo/
de ez az egy nem számnév, hanem névelő, épp mint a németben. Megnéztem egy filmet — ezzel semmi baj, és nincs baj a nyomatékosító eggyel sem: Kötekedő egy ember, vagy:
No csak hitvány egy élet
Az a komédia!
Néha mégis indokolatlanul használják, engem is zavar.
KedvelésKedvelik 1 személy
Visszajelzés: kötőszó életre-halálra | csak az olvassa
Ezekre én is allergiás vagyok 🙂
Sok hivatalos válaszlevelet kell megírnom naponta, többnyire magánszemélyeknek. A rendelkezésemre álló formaleveleket minden esetben átfogalmazom “alanyosra” (igen, átfogalmazásra kerülnek 🙂 🙂 )
KedvelésKedvelés
A főnököm szinte minden alkalommal belejavít a hivatalos leveleimbe, amit én megadóan tűrök, max. megjegyzem, hogy ilyen jól(bürokratikusan) csak te tudod, erre minden alkalommal megjegyzi, hogy jó lenne, ha végre én is megtanulnám, akkor én hosszan imádkozom…..
Nehezen tanulok….. 🙂
KedvelésKedvelés
A bikkfanyelv, a merev mondat megtartja azt, aki nem szeret gondolkodni, valóban aktuális tartalmat kifejezni.
KedvelésKedvelés
Ezt a mondatot levédetted már? Mert lenyúlnám… 😀
KedvelésKedvelés
Jaj, ez a kerül! Én kerülöm, és hát mégis minden nap látom, és annyira utáltam, hogy kezdő koromban, amikor nem írtam le, akkor kijavították, hogy benne legyen a mondatban! Jaj, fájt! De most már nincs rajtam ilyen kontroll, elhiszik, hogy tudok levelet írni, úgy kerülöm, ahogy akarom 🙂
KedvelésKedvelés
Visszajelzés: de jól ír | csak az olvassa — én szóltam
Visszajelzés: tanuljunk magyarul! 22. — a kőruton van a pósta | csak az olvassa — én szóltam
Visszajelzés: hobbihelyesírók | csak az olvassa — én szóltam