És a poszt végére, a kommentben hozzáfűzött részekből kiderül, miért választottam én is inkább a medvét.
What is the bear over man?
Many women participating in a new viral debate on TikTok say they would rather be alone with a bear than a man in the woods, answering a hypothetical question that is leading many women to open up about negative experiences they have had with men, including domestic violence and sexual assault.
“Homofóbia” következik. Már nem érdekel, ki minek nevez. Csak fogd fel, amit írok! Ha nem sikerült, menj innen. Ha felfogtad, és nem tetszik, akkor mondd meg, mi nem stimmel benne: érvelj! Legyél te is alkotó, ne csak fogyasztó! Engem nem tudtok ideológiai szövegekkel, liberális-normatív előírásokkal zsarolni.
A homofóbozás rosszul öregszik, ahogy mondani szokás. Most épp nem illik elővenni. Az “árvaházi” gyerekekért épp jobban kötelező aggódni, amilyen kívülről vezéreltek ezek. Elcsendesedett az az érv, hogy “pedofília és homoszexualitás összemosása”. A probléma megint a minőség és a morál hiány: ahol nő jelen van, ott nem történik ilyen aljasság. Így függ össze orgia és bűncselekmény.
Egyszer, vagy tizenkét éve írtam valami párkapcsolati témában, hogy a férfi így, a nő úgy, és egy viszketeg kötözködő, a Fekete Zsuzsi egyébként, írt egy-e mailt, hogy mi ez a heteronormativitás, miért nem térek ki a homoszexuálisokra. Rögtön válaszoltam, akkor még defenzíven, mert akkoriban lehetett engem ideológiailag zsarolni, hogy én férfi–nőről írok, szerintem ami nem férfi–nő, az más dinamika, arról nem tudok semmit, és nem is érdekel.
Milyen helyesen tettem! Pedig mit tudtam én akkor még ezekről a poklokról, mindarról, ami csak egy sikeres, jómódú, “szabad”, de öregedő, csúf, meleg férfi napi élménye, szégyene, bűncselekménye…?! Cigány fiúcskák, harminc évvel fiatalabb kamaszok testnyílásainak önös és traumatizáló használatáról? A béranyaságról…?
Hát az ő pokluk, a fiúké, az milyen? Úgy élni, hogy ennyire van szükséged ennyi pénzre, és csak így szerezheted meg? Milyen prostituáltnak lenni? Bővebben… →
A Perintfalvi Rita-, Mérő Vera-féle fogalmi “tisztázásról” írok, ami nem más, mint kommunikációs trükk: okoskodni, letudatlanozni másokat akkor, amikor (és: azért, mert) az ő lábuk alatt ég a talaj. Világossá vált ugyanis, hogy a látszat hazugság – vagy éppenséggel: Lakatos Márk pont az, aminek látszik –, és ők ilyen szörnyetegekkel állnak egy politikai platformon.
Bármit elnéznek, ha az illető ellenzéki és meleg. De Karácsony Gergely vesszen egy belső körben elhangzott, semennyire sem kínos mondat miatt, mert olyan szigorú az erkölcsi mérce ám!
Ha meg kiderül a nyomozásból mindaz, ami ki fog, és bukik Lakatos Márkkal több más celeb is, az, aki hasonló módon keresett prédát, vagy hitelesítette ölelgetéssel, barátkozással ezt a szerencsétlen bohócot… akkor ők ott se voltak, nem is ismerték. Megy már most is a rémült törölgetés. Pedig tudtátok ti, legalábbis sejtettétek. Csak azt reméltétek, hogy nem derül ki, nem lehet bizonyítani.
Tudtátok, mert soha nem beszéltetek a szexualitás felelősségéről, a kölcsönös vonzalomról, az emberi jellegről, és arról sem, hogy a tűzzel jó vigyázni. Márpedig a szexualitás olyan, hogy aki nő, vagy gyerek, vagy szegény, az mindig bűnhődni fog, ha hálót vet rá egy gazdag, gusztustalan férfi. Bővebben… →
Schwab doktornak társszakértője (avagy famulusa) (avagy riválisa) akadt: a telexen Fábián Tamás Szabó Adriennt kérdezi a Most jövök! podcastban. Szabó Adrienn a Lidl dietetikusa (reklámozója) is, emellett kórházban dolgozik.
Minél többet! Beszélj csak, a legjobb, ha érintett vagy, akkor sztár lehetsz!… Aztán jajgathatsz, hogy kritika ér! És írhatsz cikket arról is…
Másoknak megtetszik a siker, kedvük támad a tabutémában utazni, és akkor nekik is van a bú, baj, nyöször, különlegesség (minden tabu szomorú állapot!). NEKEM IS ROSSZ! RÁM IS FIGYELJETEK!
Így lesz egyre több szenvedő, ám harsány ember.
Az ostobaságok… sorozat médiakritika, internetesvéleményformálás-kritika. Az eddigi darabjait most elláttam “ostobaságok” címkével, így olvashatod el őket:
…ez megmutatja, hogy hogyan keress más témákra a blogon. Igyekszem pontosan, széles körűen címkézni a bejegyzéseket, utólag is javítok, tökéletesítem a címkék rendszerét. Tegyük fel, válni akarsz. Tag = címke. Ha a hazassag szót (tehát ékezet nélkül) beírod az ostobasagok helyére, vagy a gyerekneveles, a vegan címkét, akkor előjönnek a témába vágó posztok. Olyan is van, hogy irodalom (ezek részben a saját irodalmi jellegű írásaim, részben elemzések művekről és az irodalom működéséről). És van legolvasottabb, meg legjobb címke is (inkább régebbiek, ma már nem írok annyira jókat – vagy a mércém emelkedett, és nincs kedvem nekem meghatározni, mi a legjobb).
Most jön a poszt.
Hát hiszen mindez tabu! Akkor feszegetni kell, nem? Essék, ez ikes ragozás, csak szó az ADHD-ról, a tudatos gyerektelenségről vagy a mellrákról! Ezek a cikkek segítenek, tabut törni hasznos, sőt, küldetés!
Régebben én is így gondoltam. Ha valamiről nem beszélnek, az baj, beszéljünk csak róla épp ezért! Hozzuk fényre, mert ezek FoNtOs TáRsAdAlmI pRoBlÉmÁk. Aki nem érintett, érzékenyedjen, az érintett pedig találkozhasson sorstársak történeteivel, tanácsokkal, újfajta kezelésekkel… Bővebben… →
Ha már negyven vagy, vagy több, szóval elmúlt a lázas ifjúság, és már tudod, ki vagy, jó szakmád van, kialakult életviteled, de egyedül élsz, esetleg egyedül nevelsz gyereket, és kigyógyulva a válás gyötrelmeiből most újra társra vágysz, akkor kiszolgáltatott helyzetbe kerülsz.
Körülötted azt harsogják: még fiatal vagy, keress, járj nyitott szemmel! Meg aztán látod az ismerőseiden is: próbálkoznak a neten, randiznak.
Régen naiv voltam, és azt hittem, az ilyen emberek tényleg igazi kapcsolatra vágynak. Közelségre, bizalom, nevetésre. De az ismerkedés mint népszokás az egó diadala, ez a kor és ez a népszokás, hogy “ismerkednek”. Ezek az emberek szórakoznak a feszültséggel, az élménykereséssel, egymással és magukkal. Nem jön össze nekik semmi igazi, főleg anekdoták gyűlnek, lehet is fecsegni és szörnyülködni a barátnőkkel, és álvágányul kommentelni róla: igazából a másik lett a helyzet vesztese.
Van, akinek összejön egy-egy gyenge aktus is néhanap, én nem sajnálom tőle, de milyen élet ez?
Tinderről menni randira – ez soha nem spontán, mert előzetes spekulációkkal érkeztek, és egymást méregetitek a kávézóban. Mindenki fél, hogy pórul jár, nevetséges lesz: szélhámos az illető, ki akar használni, vagy nem viszonozza a kósza vonzalmat és megaláz. Akkor lehet rinyálni a ghostingon és a morzsázáson, mintha a párba állás már az örök szerelem ígéretét jelentett volna eleve. Bővebben… →
A sorozat folytatódik! (A mentális egészség címszóval való visszaélések is ostobaságok, tehát a sorozatba valók – na, mindegy.)
Atyám az égben! Ez nem HIT!
Nem hivésről van szó. Amiket a világ állapotáról mondasz, az tudás legyen, másrészt hangsúly-hovahelyezés (mi a fontos). És ami a legnehezebb: a meggyőződéseidnek megfelelő döntések a mindennapokban.
Ha ilyenek nincsenek, akkor hallgass a klímáról. Bővebben… →
Tegnap volt az úgynevezett mentális egészség úgynevezett világnapja, mint azt tegnapelőtt megtudtam. Mesterkéltnek érzem a világnapokat, az ügyeket, és zavarosnak, gyanúsnak tartom a cégeket, influenszereket, kampányindító szervezeteket és a saját különlegességükkel hivalkodó júzereket, akik beszállnak, mert emberi jogi témának keretezik néhány ember nyomulását, meglovagolják és sápot szednek belőle. Ez az én hozzáfűznivalóm, még szombaton kezdtem írni, de közben eltelt a csütörtök is, tanítottam (este lett és reggel, és látá Éva, hogy mindez, ímé, igen jó).
Ha minden, de minden egyes jellemző illik az egyik ismerősömreinnen, akkor mi a kérdés?
Ez megér még egy posztot a diagnosztizálgatásról, amelyet olyan agyi színvonalú emberek művelnek tele szájjal, hogy hú.
A sorozat megértéséhez tartsd szem előtt: ez nem az egyes embereket bírálata, nem is a konkrét viselkedéseké. Az a gond, ahogy mindezt a média belénk plántálja, és hogy ezzel kapcsolatban nem vagyunk kritikusak. Ez van a három pont helyén: a hosszú cím az, hogy ostobaságok, amelyeket az internet vésett belénk.
Szó szerint ismételgetjük mások nézeteit, magyarázatait, pedig nem csak versengő értelmezések léteznek, hanem előfordulhat, hogy nem is létezik, amiről mint tényről beszélünk. El kell tudni választani a valóságot a percepcióktól, és a média értelmezését is a sajátunktól.
Az értelmezéseket, kereteket a korszellem teremti, majd törli el: az új trend felülírja a régit, eltünteti, de van olyan, hogy élesen bírálja, és onnantól ciki lesz azt gondolni, ami korábban megingathatatlannak tűnt.
Nincs gond a sokféleséggel. Természetesen vannak (legyenek, nyugodtan lehetnek) olyan emberek, akik, teszem azt, nem akarnak gyereket, vagy szívesebben élnek egy cicával, esetleg valami furát szeretnek a szexben. A gond azzal van, hogy aki egy kis csoport tagja, nem szereti azt, hogy a többségnek létezik nyomásgyakorló, kényszerítő, valóságformáló ereje. A mindenhol jelen lévő média, a közösségi médiában pedig a kommentelők véleménye, a megjelenés, a láthatóság és a híréhség egy sor új, ritka jelenséget normalizál, vonzóvá tesz.
Úgynevezett kisebbségi csoportok ismételgetik az egymástól átvett, végső soron pedig amerikai eredetű mondatokat, ők láthatatlanok, a társadalom pedig előítéletes, nem értik meg őket, de igenis ők is értékesek. Ezekhez a sulykolt konzervszövegekhez igazodik aztán az egyes ember,, ezeket a mondatokat ismétli ő is, ha “ki kell állni valakik mellett” (szimpatikusan ítélkezni).
Így lett alapértelmezett a liberális médiában, hogy mindenkit el kell fogadni, és mindenki az, aminek érzi magát, az az ő igazi énje.
Ezért van, hogy olyan sokan kiállnak büszkén, hogy ők Ilyenek, miközben mindenki más Olyan. Bővebben… →
Én nem vagyok szakember. Csak felhasználóként tájékozódtam és írtam meg a saját, partikuláris és spontánul kialakuló életmódváltásomat: hogyan találtam utakat, a hajlamaim szerinti megoldásokat. Ezt osztottam meg, viszont nem mostanában kezdem, hanem tíz éve – és ezekre a beszámolókra sokan lettek kíváncsiak. Mindez spontánul alakult: sem guruskodni, sem mozgalmat szervezni nem volt célom.
Edzeni akartam főleg és kipróbálni új utakat. Viszont én alkatilag képtelen vagyok beosztást követni, előírásokat betartani, külső tekintélynek szót fogadni, engedélyt kérni. Csak a szempontok a fontosak, azokról mesélek. Nem is bírom a gurukat.
Azért írok a doktorról, mert sokan kérdezték, szerintem ő “jókat mond-e”. Nem azért írok róla, mert majd én is megmondom, avagy én mondom meg helyette, hogyan kell élni.
Dr. Schwab gasztroenterológus belgyógyász, és például ilyeneket mond:
Nekem eleinte Schwab egy sima, egyelőre (átmenetileg) óvatos vegánnak tűnt, aki nem meri kategorikusan megtiltani a húst, de azért céloz rá. Ekként lett a nyurga, bringás doki ennek a médiának a kedvence: ők az avokádó lattét megvédik Viktortól, de aki kellően öntelt és középkorú, az sörözik és vastag húsokat grillez; borízű. A bringája elektromos (Szily – hogy nem szégyelli?). A munkamegosztás jegyében a kis szorgalmas női munkatársaik, a tetovált, furcsán alternatív zsurnállányok hajlandóak a marhafingtól és a klímától rettegni, etikus vegánkodni, nonmonogámiáról, tudatos gyerektelenségről hadoválni, elnevezési kényszerrel.
Ezt az értékrendet én nem kedvelem, mert művi, városi, ellentétes az élettel és nem egyenes: azért hangoztatják ezeket, mert baloskodnak, ami azt jelenti, hogy mímelik és érdekalapon csinálják a baloldaliságot (liberalizmust). Az életmódi döntéseiket ideológiailag hozzák. A klímarettegtetés is ennek eszköze (“Donald és Viktor nem csinálja, akkor mi igen”); a tücsökevésen, az alternatív fehérjéken ők nem gúnyolódnak, mert azon a disznóvágó fideszesek szoktak. Ugyanakkor szó nélkül hagyják a kapitalizmus lényegét, a túlfogyasztást, a természettől való eltávolodást, az áruk, élelmiszerek agyonfekldolgozását, a materializmust, a pornót (mert nem valódi baloldaliak).
Majd ha lesz egy estétek, kedves újságírók, amikor nem valami képernyőt bámultok, akkor megbeszéljük.
A médiának ebben a szegmensében lett sztár Schwab Richárd is.
Már vagy tíz éve a bél–agy kapcsolat, a bélflóra az egész világon a vezető téma az életmódtanácsadásban. Schwab Richárd ennek az irányzatnak a hazai arca, erről beszél a legtöbbet. Jó látni, hogy nem látványember a média új kedvence, és nem is ad el fura élelmiszereket, tornamódszert, hanem orvos (bár én a fehérköpeny-tiszteletet is kritikusan szemlélem).
Mindenesetre progresszív, okos, illetve médiaképes: nem kellemetlen hallgatni, nem lesz tőle rögtön dühös az ember.
Azt hangsúlyozza, hogy együnk sok feldolgozatlan zöldséget és legyen gazdag, eleven bélflóránk. Ez fontos, és ugyan alapvető információ, nagyon is kell sulykolni az átlag magyarnak. Minden jó, ami nem gyorskaja, pékáru, üldögélés, bonyolult recept.
Miről beszél még Shwab?
Ostorozza a túlfeldolgozott élelmiszereket, nagyon helyesen.
A vörös hús sem jó, a szalámi még kevésbé. A vörös húsra (négylábúaké) az étrendem kialakításában én úgy tekintek, mint a legmagasabb minőségű fehérje forrására. a tetejébe még ízletes is. Az elégséges és jól hasznosuló fehérje nagyon fontos, és általában keveset fogyasztunk belőle – ezt még nem hallottam Schwabtól.
Vas, B12 is a vörös húsban van, illetve ezekből szívódik fel jól. Ezt se mondja. Nőknek nagyon fontos a jód, a szelén, a vas! (Pajzsmirigy, rendszeres vérzés.)
A kalóriacsökkentés a hosszú élet titka – egyetértünk, főleg ahhoz képest sok az evés, amennyit a mai városi ember mozog.
Beszél még a túl sok szénhidrátról, vércukorról, cukorbetegségről. Ez fontos nekem is, rendszeresen mérem az ébredési vércukromat.
Hagyjunk ki néha étkezést, ne ugrasszuk fel az inzulint – szintén fontos. Időszakos böjt, hosszabb böjt, sokat taglaltam. Nincs terv, szabály, de általában úgy alakul mostanában is, hogy délelőtt csak kávézom.
Aludjunk eleget, cirkadián ritmus. Ne ragadjunk éjszakáig mesterséges ingerek előtt:
Ne igyunk alkoholt, keveset se, mondja még Schwab, mert árt a bélflórának, nincs biztonságos mennyisége. Igen. Én azért néha szoktam, helyzettől függ. Bulikban nem tartózkodom tőle, és/mert nem is vezetek. Ez havi egy-két alkalommal jelent két-öt egység alkoholt. Nem vitatom, hogy egészségtelen. Elfogadom, hogy káros, csak ilyen az életem. Schwab hangsúlyozza, hogy több tényező hat: egy elzsírosodott májú embernek a tetejébe az alkohol igazán nem hiányzik.
A doktor biciklizik is a városban – rokon lélek. Bringázni hasznos, könnyű. Önkénteskedünk is a lányommal. Önmagában a bringa nem elég sportnak, de a semminél több.
Miről nem beszél?
Az izommennyiség és annak megőrzése nekem hiányzik, nem hangsúlyozza a kemény sportot. Azt hiszem, főleg arról beszél, amiket ő csinál a saját életében.
Amikor én az izmokat hangsúlyozom, egyáltalán nem a kinézetről, látványos fotókról van szó: a pompás alak csak mellékhatás. Nem is fogyásról. Az ízületi bajok és a csontritkulás megelőzéseként, illetve a szarkopénia ellen, hosszú távon fontos a nagy arányú izomzat fenntartása, és ez melós, az egész életmódunk ellentétes vele. Szerintem a doktor nem komálja “a gyúrósokat”, de ezt meg kellene tőle kérdezni. Ti hallottátok őt az izomról beszélni?
Az izomépítéshez és -megőrzéshez szükséges fehérjét be kell vinni. A növényi fehérje gyenge, nem teljes értékű, nem szívódik fel jól. Jaj, ne kezdjétek, hogy növényből is meg lehet oldani… ember nem komplettál, a vegánok se, mert bonyolult, nem finom, költséges. Erről se volt szó Schwab podcastjaiban (de egészítsetek ki, ha nem figyeltem). Növényt nem bírál a fehérje miatt.
Aki képes megenni annyi babot, lencsét, quinoát, amennyiben elegendő a fehérje, az 1. túl sok kalóriát visz be, és vele túl sok szénhidrátot, ami azt is jelenti, hogy SOHA nem fog beleférni a csoki, a datolya, a szőlő, 2. fingani fog, 3. a térfogat miatt nagy hasa lesz, kitágulnak a belei, 4. hiányérzete lesz, mert ezek nem finomak. De sok sikert!
Diana Ridgers instaoldaláról
Tekintélyes szénhidrát árán lesz meg a fingatós aligfehérje. Erre csak az állati élelmiszer a megoldás.
Nem számolgatok, de az álláspontom az, hogy a szénhidrát akkor is szénhidrát, ha zöldségből származik, és nem csak a cukor, a keményítő a gond. Mindből vércukor lesz. Nem jó a szénhidráttúlsúly, bármiből is legyen.
Szóval nekem a doktor túl növényi.
Szerintem kis térfogatú, kalóriasűrű ételekeket jó enni, mert nagyon nagy hasa lesz annak, aki agyonpakolja rosttal, nagy térfogattal. Ugyanakkor kell a zöld leveles zöldség és a keresztesvirágúak, naponta. Kéne erjesztett zöldségeket is enni, de én el szoktam felejteni.
Fehérjéből 2 gramm per sovány testtömegkilogramm kell naponta. Magas izomtömeggel ez elég sok állatevést jelent (140 gramm), és drága is. Alperes a blogján rendszeresen arról értekezik, hogy lazacot, staeket vacsorázik. (Viszont mennyi mindenre nem költünk!) Ne aggódj a vesém miatt, azt is nézetem, pompás.
Napi 6-8 tojás és állatból/húsból 25-40 deka egy étkezésre, a legegyszerűbb elkészítési módját választom (serpenyő, grill). Ma lazac volt. A hétvégén szarvaspörköltet ettem.
Ezekről nincs szó a doktornál. Nem lehet egészségtelen “a hús”, mert akkor az ember elemi biológiai szükségleteire nincs válasz. Az is egy álprobléma (Schobertnek ezt mondja is), hogy mindenből bió kéne. Sokan ezt kifogásként használják: ha a biozöldség drága, akkor oké a Tuc keksz dobozos-cukros kávéval tízóraira.
Nekem egy kicsit túl mesélős, ahogy Schwab fogalmaz. Én értem, csak nem sok a veleje. Szerintem amikor az InfoRádiónak beszélt a bélflóra gazdagításáról kb. két éve, ott a fűnyírás, fűtelepítés (baktériumtörzsek) metaforáit a műsorvezető sem értette.
Nem disszonáns hang tehát, csak hiányérzetem van. És nincsen benne semmi újdonság: itt a blogon a nyers zöldség, bélflóra, fermentálás, jó bacik tanítást rágtuk 2015-től, főleg Sue és Liv kommentelők szavait ittuk.
Nem vagyok orvos, sem tanácsadó. Mégis, aki jó életet, sportos testet, szép szövetarányokat akart, az itt és a könyvben már mindent megtalált.
Aki azóta se csinálja, annak nem új guru kell, hanem egy jó seggberúgás. Vagy anyagcserebetegség. Vagy engedje el a témát. Podcastoktól nem leszel egészséges.
Ne olvass! Itt se. Hanem eddz!
A szuperegészségről minden lényeges információ benne van a ketós könyvben. Több zöldséget eszünk térfogatra (de alacsony szénhidrátút), mint mást. Viszont sok zsírt eszünk, és elég fehérjét. Sokat mozgunk. Nekem a mozgás nagyobb hangsúlyú, nem csak városi bringa, és célom a magas izomtömeg megszerzése, megőrzése.
Enyhét és intenzívet is edzek. Életmódváltáshoz érdemes sokat, napi egy-két órát is.
A megállapodottaknak már elég heti kétszer fél óra magas pulzusú tevékenység, és mellé heti három-négy negyven perces kettes zónás mozgás. Ezen felül lehet a mozgásszervet is karban tartani: mozgástartományt növelni, nyújtani, tartást javítani.
Ha úgy élek, ahogy írtam, virulok. Annyira virulok, amennyire sikerül úgy élnem.
Az elmúlt éveimben bekonzervatívodtam: a letelepedett családos élet, a párkapcsolat hozott több evést, élvetegséget, lustább napokat, szabadidőnkben filmet, színházat. De mindkettőnknek fontos a sport, és szeretünk úgy kinézni, ahogy 2020-21-ben.
De szép is volt a fiatalság! Most egymást cukkoljuk, rugdossuk, együtt röhögjük ki magunkat, amikor egy Haagen-Dazs megint ránk veti magát. Aztán meg együtt futunk, túrázunk hosszút.
Régen én is kétely nélkül hittem, hogy mindenki csak szeretetre vágyik: minden nyomiság, torz viselkedés, lelki eldurvulás amiatt van, hogy meghitt emberi közelségre sóvárognak, azt nélkülözik.
Dehogy!
Ezek azt se tudják, mi a szeretet. És ha megkapnák ajándékba azt, amit az anyjuk sem adott meg nekik, akkor dühösek és zavarodottak lennének. Még akkor is, ha az illető viszonzást se várna.
Nem is kellene nekik. Mert a szeretetben nincsen hatalom, játszma, nyomasztás, erőszak.
Mert ott nem tárgy van, amely birtokolható, bántható, hanem egy eleven, érző ember. Aki nemet mondhat.
Ezért keresnek ennyien a Tinderen, az emberáruházban: fogyasztható nőt. Ez elől menekülnek a nők.
Mindenki fent van, kipróbálom én is! – kiált fel az egyszeri sodródó, unatkozó, városi leány, avagy legény. Rohan a Tinderre (vagy akármire).
Ki ne szeretne bókokat, izgalmas üzeneteket kapni új, vonzó emberektől? Olyan csiklandós érzés!
Gondolja, az életében az űrt majd betölti a kellemes emberi kapcsolódás. Vagy csak egy-két estét. Legyen valami történés. Ha csak szex lesz, az is lehet jó. Sőt, lehet nagy szerelem, ismer ilyet is, két gyerekük lett…
Mint a filmeken, olyan randik lesznek. Borbárban, látványos folyópartokon, kis nyaralókban és a Maldív-szigeteken!
Pedig az űr szellemi, spirituális. Magányra az panaszkodik, aki bérért dolgozik, hajt, “egyről a kettőre jut”, de egyedül un már fogyasztani.
A lélekben gazdag ember magányosan is talál ámulatot. Túl a fogyasztáson: felfedezi a lelkes, isteni részét a világnak. Eleve is, mindig ezt tette. Ettől az űr nem sajog úgy. Így válik tartalmas és érdekes emberré, aki tud beszélgetni, és emiatt nem is magányos. Ennek alapja az intellektuális hajlam, az életöröm, az iskolázottság.
Materiálisék a sivár életükben joggal kérdik: csak ennyi az élet…?! Nekik a fogyasztás mellé kell a társ. Konzumpartner kell, szigorúan a korszellem szerint. Majd nézik a streaminget, beülnek a KFC-be, olcsón vesznek háztartási gépet – ez az élet. Ugyanígy ingatlant, kocsit, gyereket (komoly kapcsolat = nagyobb összegért fogyasztani). “Gyarapodnak, előre terveznek, összekapaszkodnak.”
Avagy, a másikat fogyasztják: az “ismerkedés” nagy része prostituált-ajánlkozás és keresés. Vizslatják, elég pénzes-e a jelentkező. Megfejtik ruháit, óráját. Frankón az egyik Borkai-féle leány, Kóté Csenge is panaszkodik a Threadsen, hogy tárgyakkal, más autójával pózolva gazdagabbnak mutatják magukat a férfiak ismerkedéskor, és ez ugyanolyan hazug trükk, mint a nőknél szűrők meg a push up!
Amikor megkérdezem, miért akarja ennyire tudni, mennyi pénze van az illetőnek, és neki miért nincs (ha már suba a subához), akkor azt írja, hogy neki sokan szoktak írni, ő válogat, nem tud annak a fejével gondolkodni, akinek félévente ír a szomszéd üzenetet, vigyorgó szmájli.
Nekem a szomszéd se. Nem keresek társat, nem is kerestem soha. Nem csetelek, legfeljebb annyit, hogy “hozz tejet”, “átutaltam az osztálypénzt”, “ügyes maci vagy”. Bővebben… →
Az előző posztban arról írtam, hogy a magyar közoktatásban többnyire nem tartják meg a nyelvtanórákat: a tipikus magyartanár nem tudja, nem is szereti a nyelvtant, és így persze a gyerekek se szeretik, nem értik. Eközben létezik az extra elvárás is, hogy a magyarórának, irodalomnak és nyelvtannak is élménynek kellene lennie. Lehetne szeretni, van is ilyen csodatanár, csak általában rosszul tanítják.
Márpedig a nyelvtan a tankönyvből nem lesz vonzó, még érthető sem. Pedig a nyelvtan nagyon-nagyon kell a felvételihez, ami nagyon helyes. A feladatsor kompetenciaalapúan kérik, nem elméletként. Ezért lettem keresett.
Az általánosan áldatlan iskolai helyzetről írtam tehát az előző bejegyzésben, itt tudod elolvasni: miért mumus a magyar? 1.
Nagyjából ezt mondtam el itt is. Talán olvasni nincs időd, vagy csak szereted a hangfelvételeket:
Ma arról írok, hogy ugyanezeknek az iskolai hiányoknak köszönhetően milyen sokan nem értik a magas irodalom fogalmát (amit én igazi vagy valódi irodalomnak nevezek). A hozzá nem értő, könyvet ritkán kezébe vevő típus szerint teljesen önkényes, mit jelölnek ki kötelező olvasmánynak, híres írónak, Nobel-díjasnak.
Sem a zenében, sem a sportban nem szokták vitatni a hozzáértést. Mindenki tudja, hogy ha tiszta a hang, magas színvonalú a zene, a játék, a közönség csak akkor élvezi. A könyvek kapcsán mégis hangoztatják, hogy szubjektív, hiszen kinek ez tetszik, kinek az
Miért mumus a magyar nyelv és irodalom tantárgy? Miért gondolják az irodalmat szubjektívnek, megfoghatatlannak? És miért nem tartanak a magyartanárok nyelvtanórákat szinte egyáltalán?
Ha van magyar átok, ez az.
Alig akad magyar szakos tanár, aki igazán érti és szereti a nyelvtant. Nem tudom, más tantárgyakkal mi a helyzet (lehet, hogy senki nem szereti és nem is érti a tárgyát), de az biztos, hogy magyarnál ez el tud sikkadni. El lehet játszani, hogy mintha. És ez itt két tantárgy: két jegyet adunk, pedig/akkor is, ha egy szakot végeztünk. Ezekkel kezdődik a bizonyítvány, és mindkettő mindig beszámít.
És valahogy mégse.
Egy: a népek az irodalmat nem veszik komolyan. Mert a költő az érzéseiről vekeng, az meg kit érdekel. Lúzer!
Tényleg vannak könnyedén parodizálható költők, alkatok és korszakok. De az irodalomhoz és főleg a költőkhöz rengeteg butaság, leegyszerűsítés, mítosz és önmagát ötször túlélt, lezüllött romantikus toposz tapadt. Padlásszobák, lázadók. Az éhező, izzó szemű, szerelmes költő (a típus ma is létezik, a neve Marczinka Csaba).
Voltaképpen a “magyar” művészeti tárgy. “Szubjektív.” “Nekem ez tetszik, neked meg az.” “Mindenkire másképp hat.” “Miért nem kelti fel az érdeklődést a tanár?” “Ez engem nem szólít meg.” (Ki rója fel egy egyenletnek, hogy nem vonzó?) Micsoda egoizmus állandóan hirdetni a véleményt, hogy mi tetszik, mi nem!
De ki mondta, hogy könnyed szórakozás lesz? Bővebben… →
csak az olvassa. én szóltam 