korai búcsú

Ezek amúgy mostanában az én meg nem jelent, magazinba szánt írásaim.

Néhány éve (ez a kilencvenes évek azért) olvastam egy cikket az egyik népszerű, fényes borítójú női magazinban. Most, hogy nem ugyanannak a szerkesztőnek küldöm a cikket (másik lapba), a nevén nevezem: a COSMOPOLITAN volt az. A trendi élet egyéb kellékei mellett azt tanácsolta a hosszú írás, hogy ha baj van, üljünk repülőre, keressük fel ezt meg azt a franciaországi klinikát, ahol kíméletesen és száz százalékos biztonsággal, gyógyszerrel végzik el a terhességmegszakítást. Sokba kerül, de nem kell végigjárnunk a hazai bürokratikus lépcsőket, nincs három nap gondolkodási idő, sorban  állás, hálapénz, viszont teljes a kényelem és a diszkréció. Mindez sminktippek és a pamutbugyi viselésére felszólító egészségügyi tanács között.

Mi is a terhességmegszakítás? Családtervezési eszköz? Önrendelkezési jogunk része? Tűzoltás, ha megtörtént a baj? Gyilkosság? Karmikus bűn?

Hogy valahol a pamutbugyin túl van azért a kérdés, azt érezzük. Egy biztos: ítélkezni nem érdemes. Az Egyesült Államokban a liberális feministák a saját táborukat Pro-Choice-nak, az ellentábort, a katolikus-keresztény magzatvédőket Anti-Choice pártnak nevezik. Akiknek persze erre megvan a válaszuk: önmagukat Pro-Life-nak, az abortuszpártiakat Anti-Life-nak titulálják.

Egészségügyi okból

A barátnőmnél évekkel ezelőtt a várt, tervezett terhessége tizenhatodik hetében az AFP-vizsgálat, majd több ultrahangvizsgálat derített fényt arra, hogy magzatának létfontosságú szervei hiányoznak. Pár órával élné csak túl a születését. És innentől az anya mintha futószalagra került volna. Senki nem kérdezett tőle semmit, nem hagytak időt gondolkodni, nem is volt miről dönteni, legalábbis ezt üzente a viselkedésük. Az orvosi logikának nincsenek kételyei: ők képesek diagnosztizálni a bajt, beteg gyerek pedig ne szülessen meg. Előjegyezték az abortuszra. Amit ekkor már úgy hívnak: középidős vetélés-indukció. Egészen olyan, mint a szülés: vajúdással, tolófájásokkal és egy tulajdonképpen emberszerű, végtelenül kiszolgáltatott lénnyel, aki még él, amikor eltávozik az anya testéből. Feldolgozhatatlan. B.-nak is az volt, nem is mert többé új terhességre vállalkozni.

Kamaszlányként, amikor mindez még egyértelműnek tűnt, egészen biztos voltam benne: én a Minótauruszt is megszülném (ez persze Dóra fordulata, na, mit szólsz). Nemi erőszakból származó, beteg gyermekemet is, mert ha megfogant, akkor nekem ez a sorsom. Sejtjei élni kiáltanak, és ezzel el is döntötte, hogy él, én nem dönthetek másként. Egy pillanatig nem gondoltam, hogy könnyű lenne vállalni egy nem kívánt vagy fogyatékos gyereket. Sőt, fel se fogtam, mindez mit jelent. Szerencsére nem kerültem sose olyan helyzetbe, ahol az életem próbára tette volna a meggyőződésem szilárdságát.

Egyszer szenvedéllyel fejtegettem például női körben, hogy én mindenképpen megszülném, ha beteg lenne, akkor is. Az egyik lány felállt, és némán kifordult a teremből. Később tudtam meg, Down-szindrómás magzatát vetette el a 14. héten. Azóta is bánom, hogy akaratlanul bár, de megbántottam.

„Nem védekeztünk”

Egykori legjobb barátnőm pedig egy másik barátnőjével ment a terhességmegszakításra, húszévesen. Mesélte, a várakozás negyedórái alatt egymást szórakoztatták, vihogtak. Nagyon szeretett volna túlesni rajta, nem bonyolította agyon, és megkönnyebbült utána: az émelygést mintha elvágták volna. Nem érintete mélyen, mert úgy érezte, semmi köze nincs az anyasághoz.

De hogy került ilyen helyzetbe? Ő és a partnere nem védekeztek. Engem mindig indulattal töltött el, ha ilyen könnyen jött-könnyen ment magzatokról hallottam. Nem gondoltam arra, hogy erről a fájdalmas, sokféle védekező mechanizmussal elviselhetővé tett történetről is csak azért értesülök, mert elszenvedője megtisztelt a bizalmával. Nincs jogom ítélkezni fölötte, mert az én vállalt meggyőződésem csak rám érvényes.

Tizenhét hetes terhesen vagy tizedmagammal ültem a nőgyógyász várójában, és azon gondolkodtam, ki lehet itt, akinek a szívét a várakozás tölti be, és kinek jelent csak gondot a benne fejlődő élet? Az orvosom – háromgyerekes anya –, amikor mondtam neki, hogy pozitív lett a teszt, mindenekelőtt óvatosan azt kérdezte, hogy mi a tervünk. Egy épületben és tulajdonképpen ugyanazok végzik el a terhességmegszakítást, mint akik a szülésnél segédkeznek. De az is eszembe jut, hogy az abortuszra váróknak nehezebb lehet a gömbölyű mamák látványa, mint nekünk az ő jelenlétük.

Abortusztúlélők

Előbb-utóbb eljutunk az erkölcsi kérdéshez: minden gyereknek kívántnak kell lennie? Vagyis nem fogantatása jogán jár neki az élet lehetősége, hanem kívánt volta miatt, és csak az egészséges magzatoknak? Vajon jogunk van-e erről dönteni?

A könyv, amelyik itt hever az asztalon, a posztabortusz-szindrómáról szól, de nem az anyák, hanem a gyerekek problémáiról. A kanadai-amerikai szerzőpáros abortusztúlélőnek nevez mindenkit, akinek az életét az abortusznak a lehetősége akár csak súrolja, például az olyan gyerekeket, akik olyan országokban születtek, ahol igen gyakori az abortusz; az olyanokat, akiknek a testvérét abortálták, vagy akiknek a szülei komolyan gondolkodtak, megtartsák-e őt, és a szelektív abortusz túlélőit is, vagyis az olyan gyerekeket, akiknek egy vagy több ikertestvére volt, de kioltották az életüket a többes terhesség magas egészségügyi kockázata miatt. Változatos tünetekhez, a bizalmatlanság, a cinizmus érzéséhez, felelőtlen, a halállal kacérkodó életvitelhez vezet mindez, állítják a szerzők. De mi a megoldás? Ismerjük el, hogy mindenkinek, aki megfogant, joga van az élethez, gyógyítsuk be az abortusztúlélők sebeit és becsüljük többre a gyerekeket, ezt állítja a könyv.

Mit mondanál a lányodnak?

Kell-e például kamaszlányokat az abortusz folyamatáról szóló filmmel sokkolni? Mi a cél? Hogy soha-soha ne menjen abortuszra, akkor se, ha megerőszakolták, vagy komoly válsághelyzetbe került, mondjuk az ifjú apa lelép a terhesség hírére?

Mit mondanék a lányomnak? Minden férfi azt akarja? Ne feküdj le senkivel, ha ittál? Az abortusztól (még ma is!) meddővé válhatsz, és egy életen keresztül cipeled majd a súlyát? Hamar túlleszel rajta, semmi az egész? Pontosan szedd a tablettát?

Nem, kislányom, ne szedj tablettát, mert tönkremegy a bőröd, az anyagcseréd, a hormonális egyensúlyod. Viszont gondold meg, kivel fekszel le. Kíváncsiságból, kalandvágyból inkább ne. Azzal bújj ágyba, akit el tudsz képzelni gyermeked apjának. Vagy ne csak azzal, de akkor tudd, mit kockáztatsz. Hogy a szexualitás nagy csomagjában, életünk legkomolyabb vállalkozásában ott van az önfeledt hancúrozás, a személyiséged kiteljesedése, a gyönyör, annak a felkavaró élménye, hogy nagyon kívánnak és nagyon kívánod, de csúnya nemi betegség vagy hármasikrek is érkezhetnek. A csomagban benne van a boldog családi élet éppúgy, mint az évtizedekig hurcolt sérülés és bűntudat. Ez nem katalógus, amiből válogathatsz. Száz százalékos fogamzásgátló módszer pedig csak egy van: az önmegtartóztatás.

(Milyen kis naivan pakoltam mindezt a lányomra. Egy lányom van, két fiam. Hát mit mondanék a fiamnak? Emlékeztek a pályázatra? Még mindig nem tudom.)

31 thoughts on “korai búcsú

  1. Nagyon érdekelne a kanadai-amerikai szerzők könyvének címe.
    Én igyekszem felelősségre és tudatosságra nevelni a fiaimat, de néha attól félek, hogy esetleg úgy jön le nekik, hogy az szex csak kockázat -és felelősségvállalásról szól. Nem-e éppen olyan hűvösen és higgadtan fognak kalkulálni, valószínűséget latolgatni, ha a partnerük szeretkezni akar velük, mint a “nem lesz jó” férfiak Bár ha már hangsúlyeltolódás ez még mindig szerencsésebb…legalábbis tizen-, huszonéveskorban, vagy elköteleződés előtt. 30 fölött már kb. ugyanolyan pokoli lehet együtt élni egy fickóval, aki le sem fekszik, vagy csak- nagyon óvatosan, aggódva,hogy nehogy becsússzon az x+ 1-edik baba, mint elszenvedni azt, hogy a felszabadult, önfeledt, és szenvedélyes partner lelép, mert egy másik nővel még jobb az ágyban.
    De talán ez már nem a mi felelősségünk, hogy felnőtt fejjel milyen döntéseket hoznak, vagy,hogy mennyire képesek a szenvedélyre. Vagy igen? (nem tudom)

    Kedvelés

  2. Szil Péter és a felesége írt egy könyvet Természetes fogamzásszabályozás címmel, az abban leírtak rímelnek erre a posztodra, de talán a blog egészére is (mert persze feminista alaphangú a kötet). Olyan “hívószavakkal”, mint hogy a nő ismerje meg saját biológiáját, ritmusát, figyelje magát – de a férfi is figyelje és ismerje meg a nőt, és igenis alkalmazkodjanak egymáshoz (hogy mikor lehet és mikor nem, mikor lesz az aktusból baba és mikor nem valószínű). És a szerzők forszírozzák azt is, hogy igenis minden tinilánynak kellene termékenységi naplót vezetnie egy ideig (hőmérsékletmérés, nyál vagy nyák állapota, stb.), ezzel tanulna, és tudatosabbá válna.
    Mert persze lehet mondani, hogy “a nő rendelkezik a saját testével”, és csinálhasson amit akar vele – de hát rendelkezett akkor is, amikor az az élet megfogant (vagy nem?)
    Talán ezekről beszélnék a lányomnak (és a fiamnak is)…

    Kedvelés

  3. Én nagyon sajnálom, hogy későn olvaslak. Bár, amikor kellett volna, hogy olvassalak, még nem voltál. Sajnos. Olyan gyerek voltam, akit nem akartak, olyan felnőtt lettem, akinek nincs. Nincs, mert már nem lehet, és amikor meg volt, akkor meg olyan nyavalyái voltak, amiért nem lett. Olvasván az írásodat, valahogy úgy érzem, nem tisztelem az életet. Mert az enyémet sem tisztelték. Meg aztán olyan (képzelt) téves diagnosztizált betegségben éltem, ami nem tűrt utódot. Illetve tűrt volna, ha bevállalok bénulásos következményeket. Rám nézve. Aztán meg ettől megszabadulva, voltam én három hónapos terhes is, amikor bizonyos politikai változások miatt hirtelen fogalmam sem volt, miből is tudnám eltartani. És mindenki köpködhet, joggal, de … és nem akarok magyarázkodni. Sokszor sírok emiatt. Már mindegy. Már nincs. És már nem lehet. Ha akkoriban olvastam volna a blogodat, mint ahogy teszem hónapok óta, talán más döntéseket hozok, mert bátorságot adsz az embereknek abban, hogy ember vagy, és esendő és olyan, mint mi.És bevállalod az életedet. És megmutatod, hogy ha minden nagyon szar és kilátástalan, illetve nem az, de mégis, akkor is vannak emberek, akik ott vannak. Ez egy .. nem is tudom.. élet-dolog.
    Én szeretnék már egy ideje kérni jelszót az írásaidhoz.. Hogy csináljam? És adod-e?

    Kedvelés

  4. Nekem abortusztúlélők az ikreim. Hármasterhességből volt a redukció. 10% esélyt adtak az orvosok (3-mal beszéltünk), hogy velem együtt mind a 4-en egészségesen jövünk ki a a dologból. Rettenetesen nehéz döntés volt és végigcsinálni is… Ha már más nem, ez biztos, hogy megviselhette (az amúgy végül egészségesen, szép időre és súllyal született) gyerekeimet. Vannak a könyvben olyan tanácsok, ami esetleg nekünk segítség lehet? mit és hogyan tudnék segíteni egy ilyen helyzetben nekik?

    Kedvelés

  5. Pedig ki kéne találni, mit is mondjunk a fiainknak mi anyák, mert a társadalmat elnézve a férfiak példamutatására nemigen alapozhatunk a kérdésben. Nem elég a lányaink szocializációját eltéríteni a hagyomásnyostól, ha azt akarjuk, hogy esélye legyen egty kiegyensúlyozott, egyenrangú párkapcsolathoz. Ehhez kelleni fog a másik fél is. A fiaink.

    Valóban a példa a legragadósabb, de azért vagyunk emberek, hogy ezen is túl tudjunk lépni. Tanítsuk meg hát a fiainknak a kellő tudatosságot ehhez, és a kellő empátiát ahhoz, hogy el tudja ismerni a női fél szempontjainak jogosságát is.

    Amúgy meg:

    “Nem, kisfiam, a tabletta nem a legjobb módszer a védekezésre, mert tönkreteszi a partnered egészségét. a védekezés közös ügy, nem csak a nő felelőssége. Gondold meg, kivel fekszel le. Kíváncsiságból, kalandvágyból inkább ne. Azzal bújj ágyba, akit el tudsz képzelni gyermeked anyjának. Vagy ne csak azzal, de akkor tudd, mit kockáztatsz. Hogy a szexualitás nagy csomagjában, életünk legkomolyabb vállalkozásában ott van az önfeledt hancúrozás, a személyiséged kiteljesedése, a gyönyör, annak a felkavaró élménye, hogy nagyon kívánnak és nagyon kívánod, de csúnya nemi betegség vagy hármasikrek is érkezhetnek. A csomagban benne van a boldog családi élet éppúgy, mint az évtizedekig hurcolt sérülés és bűntudat. Ez nem katalógus, amiből válogathatsz. Száz százalékos fogamzásgátló módszer pedig csak egy van: az önmegtartóztatás.”

    Szerintem érvényes a másik nemre is.

    Kedvelés

    • Csak azzal a legnagyobb szerelemben is felmerülő, nőgyűlölő aggállyal mit kezdjünk, hogy biztosan tőlem van? Hogy a következményeket a férfi csak spirituálisan viseli. Erkölcsileg nem, és testileg-lelkileg sem. Csak mi mondjuk, hogy úgy kéne — megint egy SHOULD. Tehát a lányomat a kétségbeesett anyaságtól, a traumától meg az abortusztól védem, de a fiamat mitől védem, miféle erkölcsi konstrukció és papolás ez, ha körülötte mindenki önfeledten dug a nők egészségkárosítása vagy abortusza árán, esetleg óriási szerencsével? És ha sokak szerint, a leghangosabb szocializációs hang szerint az a szempont, felelősség nem is létezik? És ha olyan könnyű elcsúszni? Tényleg könnyű. Nagyon könnyű. Egy negyedóra, és átírja a sorsod. Ha nő vagy.

      És sok nő nem is szól, eltűnik, úgy megy abortuszra vagy szüli meg. Én ezzel nem tudok mit kezdeni. Hogy a férfi is vesz részvényt a Szexualitás nevű cégben, meg a nő is, de a férfi riasztóan gyakran kiszáll, amint zuhan az árfolyam. Mert megteheti, mert ennek van biológiai alapja, és ez a biológiai alap meg a szocializációs vállrándítás sorsokat dönt el, életeket. Van igazság, van jog, amelyet erre válaszul a civilizációnk alkotott, de kínos és bonyodalmas.

      Kedvelés

  6. dettó, ma is ezt mondom nem vetetném el. Hâl Istennek nem kerültem ilyen helyzetbe.pedig voltam felelőtlen is. Rossz volt amikor a doki azt kérdezte örülunk e h jön a baba…ez is a dolga… Ez is a dolga?

    Kedvelés

  7. Hm, majdnem negyven eves vagyok, nincs gyerekem es nem is akarok. De. Egyet biztosra tudok. Ez pedig: ha teherbe esnek fogalmam sincs mit csinalnek. Pedig altalaban mindenre van elore kesz forgatokonyvem. Es “B” tervem es “C” tervem is…

    Amugymeg 21 voltam mikor a fogorvosom (!) megkerdezte hogy miert nincs mar gyerek, mert az o lanyanak mar ketto is. Ja, csak az en apam nem vett nekem Budan hazat a (nemfogorvosi) fizetesebol cse**ze meg. Tobbet ahhoz a dokihoz nem mentem,

    BTW valaki tud jol dolgozo kibirhato aru fogorvost Pesten?

    Kedvelés

  8. Te tök olyan vagy, mint én. Belsőre.
    Eddig azt hittem, különleges vagyok.
    Minden tanár/szülő/ ismerős azt mondta és mondja, hogy egyedien fogalmazok.
    Pedig te ugyanúgy 😀 Csak közben engem rontott a sok internet.

    Kedvelés

  9. Visszajelzés: szültem, de visszaszívom | csak az olvassa — én szóltam

  10. Visszajelzés: amiről nem szoktam írni | csak az olvassa — én szóltam

  11. Visszajelzés: akik ellopták a feminizmusomat | csak az olvassa — én szóltam

  12. Visszajelzés: fény a méhben | csak az olvassa. én szóltam.

  13. Visszajelzés: mitől lenne kevesebb az abortusz? | csak az olvassa. én szóltam

  14. Visszajelzés: engem rohadtul zavar, hogy így beszélnek a szexről | csak az olvassa. én szóltam

csak okos-jóindulatú írhat ide

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.