Ó, jut eszembe (a Kenézről), volt már ilyen! Minden volt már: itt ügyfeleket szerezni akaró fitneszedző, MLM-építő.

Én nem akarom, hogy mindenki odalegyen azért, amit, ahogy írok. Ez rétegbog, nagyon pici rétegnek való. Nem is értik többnyire, nem baj. De azt elvárom, hogy be tudja lőni az illető, való-e neki ilyen szövegvilág, és ne kezdjen itt tolongani, ha nem ért semmit. Se sznobizmusból, se csoporthoz csatlakozva, divatból, se érdekből ne aktívkodjon itt. Ne akarjon a pezsgésbe bekerülni saját portékával, drámai sztorikkal önzőn. És ne oktasson ki, ne akarjon hatalmat blogom, lelkem fölött.

Viola Krisztina.

Nemrég hálás, eksztatikusan rajongó nő írt nekem, depresszióból rántotta ki a blog, mutatja a jogsit (ő ő, nem valaki más, valós név), hosszú e-mailben mesél külföldi életéről, mindjárt a másodikban ajánlat, hogyan és hol szőrtelenítsem a pinám, az milyen jó lesz nekem (semmit nem tud életem e területéről, de ő “nem irigy, szívesen megosztja a tudást”. Intim dolgokat félismerősökre és ismeretlenekre nem tukmálunk), majd szóvá teszi, hogy erre nem válaszoltam. Utána kéthavonta bejelentkezik, hogy ő mindjárt utal, így nem kér jelszót, de majd fog, és az sok pénz lesz, csak épp jelzálogot vesz föl, így nem lehet, de mindjárt, még mindig jelzálog, én ezt nem érthetem, ez se jött össze, nem is hinném, milyen bonyolult egy saját ház külföldön! Ez háromszor, nem értem. Végül persze, amikor jeleztem szándékai iránti kételyeimet, illetve próbált behúzni a netes csatározásába (épp olyan témában, ami nem érdekelt, de ha igen, akkor nem értek vele egyet, pitiáner wmn-es nyafogás volt), kibukott azt igazi énje. Átkozódás, bizonygatás, kérjek segítséget, nem vagyok normális és a jóga igenis jó, amit úgy lefikáztam, mert AZ UNOKAHÚGA JÓGÁZIK! Még odavágja, hogy de ő utal majd, mert hálás azért (cikiben maradt, mert tudta, kamunak tartom a pénzzel felvágást), mire megkérem, nehogy.

Androsama.

Aztán, fanfiction-ajánlgató (csábításból jeles és x-men evolution!!! itt jelzem, hogy aki ilyenben utazik, ez érdekli, annak olyan szinten van elrontva az ízlése, ingerküszöbe, hogy NEM való neki ez a blog). Egy mondat nyalás, aztán hajrá:

Ha egyszer kiadják a regényed, szívesen elolvasnám. Én magam is próbálkozom, bár jelenleg inkább fanfictionökkel, de egyszer szeretnék kiadni egy novelláskötetet, valamint regényt is.A fanfiction – ha esetleg a szó magyarázatra szorulna – egy olyan írás, amelyet egy adott film, sorozat, könyv, novella, stb. alapján a karakterek felhasználásával szokott írni a rajongó. Ebből a rajongónak anyagi haszna természetesen nem származik, hiszen már hozott anyagból dolgozik

DOLGOZIK, értsd: levédett karaktereket, megaprodukciók ötleteit bitorolja és nyálazza tovább az eredetinél jóval silányabb színvonalon, fantázia és ötlet híján, személyes hiúságból…

…csak a karaktereket, világot használja fel az adott történetből. De a történetet ő formálja. Én jelenleg Once Upon a Time (magyarul Egyszer volt, hol nem volt), X-men Evolution (ez egy rajzfilmsorozat), és Csábításból jeles (randijáték) fanfictionöket írok. Blogomon lehet őket olvasni. (link)

És persze a hökkenetemre sértődés. Ugyanő, funkcionális analfabétaként, segít a fogalmakat megmagyarázni. Írófeleség kérdi a könyvhéttel kapcsolatban:Teszem hozzá, az egész poszt, ami alá ezt írta, olcsó posztmodern blöfföm volt: regényem részletei, az amúgy (akkor még, addigra már) testes szövegből fél mondatokat és kötőszavakat idéztem nagy rejtélyeskedve, semmit nem lehetett tudni, miről szól a regényem, kik a szereplők, és tettem egy fotót is, amelyen ehhez a fricskához illő arcot vágok. Sajnos, nem ment át, de volt, akinek így is tetszett, komolyan, sőt, megfogant itt egy író, aki ugye, nyolc évvel később végre…!

És írt. Nagyon sok mindent lopott innen Angéla.

A biztonság kedvéért oda is írtam a “regényrészletek” alá:

Hahó, ez poén, geg, fricska! Ebből nem derül ki semmi, se a beszédmód, se a szereplők, se a cselekmény! Aki ez alapján jónak vagy érdekesnek tartja a regényt, az beugrott! Azért vágok olyan arcot!

Minden Áron.

Ő a legnagyobb manipulatív, perverz troll és mániákus zaklató, aki “légy picit erotikusabb” tanáccsal a maga kedve szerinti írói fejlődést ajánl nekem (hát mire verje ki, ha én egyre csak Kosztolányiról meg hosszútávfutásról írok?), és vérbeli üzletemberként A szürke ötvennel és Oravecz Nórával példálózik, “benned is van ennyi” – hajaj! Saját személyazonosságát gondosan-gőgösen elrejti, nyilván fél a lebukástól. Az üzlet nem irodalom, az irodalom nem üzlet, a hígság engem nem érdekel, de az igazi döbbenet az volt, hogy ő netes predátorként, reménytelen sorsú és kinézetű olvasóimat a facebookon levadászva, rejtett személyiséggel manipulált (szexuálisan zaklatta őket messengerüzenetekben).

Barna Zsuzsa.

Amatőrszínház-csináló, negyedig se megvalósult libus a törzsolvasóság jogán akarná itt ezrek között produkcióját reklámozni, blogszületésnapon siralmas énekléssel szerepelni, és csakazolvassa nevű (!) kismamatalálkozókat szervez a hátam mögött, nem úgy a hátam mögött, hogy nem hív meg, és kelletlen, amikor másvalaki hívására az egyik találkozóra betoppanok, hanem úgy, hogy utóbb afféle titkos, földalatti társaságként szervezi a találkozókat.

Mind eljátssza, hogy tetszik neki a blog, érdeklem, hízeleg egy kicsit, aztán tolja az önérdeket, és mocskol engem.Van viszont egy speciális érdek: a férfi, aki megnézeget, aztán kitalálja, mi az én problémám, gyárt egyet, ha nincs, mert nem vagyok így jó, majd ő megmondja milyen  legyek, és olyan buta, annyira nem látja magát, hogy sírsz. Apám is ide tartozik, sajnos, nemigen értette, ebből lett ez, hogy “túl komplikáltan írok”.

Fekete Zsuzsa, ő a legdurvábbak egyike, nem tudsz egy pasit?, de nekem nem kell hatvanéves!, olívaolaj, nincs pénze edzésre, én miért járok, pasija előtt lebukott, töröljem a kommentjeit, ki fogja mármost őt eltartani, felfedezte a TV2, száguld a karrier.

A “Kenéz“

…és nincs ezzel egyedül férfiként, olvasónak (tagnak) jelentkezett. A szokásos menet: válaszban megírom, mit jelent a tagság. Írt, eltűnt, kommentelt, eltűnt, ígéri, majd holnap utal (nekem nem sürgős). Ebből lett ez az “én jobban tudom, mi a jó neked”, “kimondatom veled, hogy a feminizmus (amelyből egy kukkot sem értek) gáz”. És kamuzott: nem létezik ilyen nevű személy. Jó, nem egy nagy felfedezés, de jelentkezett már államtitkár meg tanszékvezető is, és nem volt kamu egyik sem, pedig azt hittük, és nekem rutinos a szimatom. Most, hogy megírtam neki, hogy lebukott, legalább nem kezd végtelen magyarázkodásba. Hála!

Na de a Béla, haláli. Volt egy ilyen bemutatkozás a fejlécben:mi ez a blog

Ez alá írt a Béla. Megint a szokásos: megnézeget, tetszem neki, de mivel hatalmat akar (nem lehet azt szó nélkül hagyni, ha egy nő tudja magát, férfiak jóváhagyása nélkül boldogul!) leminősít, problémát gyárt körém, majd nagylelkűen segítséget ajánl.Az volt akkoriban a kommentdoboz fölött, hogy “mit gondolsz?”

…., hogy mit gondolok? Felteszem, hogy az otthonodban nincs kivel megoszd a gondolataidat, melyek már túlcsordulnak. Ennek szerintem a blog helyett az irodalomban több választható helye lenne. Nem akarom osztani az észt, mert nem tisztem. Azt kérted írjam meg mit gondolok. Azt hiszem magad előtt állsz. Milliárdokat érő az ami az agyadban van, de Te a blogot választottad Ezt én “vékony deszka fúrásnak” nevezem, azaz olyan megoldást választottál ami számodra könnyen megvalósítható. Nem bírálom amit teszel, hisz az vesse rád az első követ aki nem tett még soha ilyet, azonban a tartalom tekintetében – ha lenne még elég időm az életemben – akkor majdnem bekezdésenként magnak tekinthetném a gondolataidat melyekből kinőhetne egy-egy fa, vagyis egy-egy regény. (Talán nem a regény a megfelelő műfaji megnevezés, talán felfedeztél egy új saját műfajt) Ha csak harminc évvel fiatalabb lennék egyszerre tartanék tőled vagy vágynék a társaságodra. (na kibújt a szög a zsákból, elárulja magát a férfi) Egy hét múlva ha kéred elárulom mit tehetnél, hogy a gyermekeid bőségben éljenek és Te azt tehesd amit akarsz, függetlenül a pénzügyi korlátaidtól. (mert neked ilyen korlátaid nincsenek, ami most akadályoz az a gondolataidban lehet, hogy túl magasnak tűnő kerítés,valójában szabad vagy, de nem azon az úton indultál el ami a célod felé vezet. De jaj annak aki veled fog menni! Ha a magad útját akarod járni akkor tedd azt, de a Te sebességed az egyre nagyobb lesz, várhatóan nem lesz olyan szerencséd, hogy versenytársra találsz. Beindult az agyam pedig nem akartam.Szóval ha van benned egy kis hajlam a szellemi felszabadításodra akkor a jövő héten kedden írj egy e-mailt. (szinte hallom, hogy felcsattansz, mert azt hiszed, hogy szabad vagy. Te szerintem a saját fogságodban élsz. Ezt jelenti, hogy magad előtt állsz.). A honlapjaim elérhetőségét egyenlőre nem adom meg, lehet, hogy Te nem is akarod megismerni. És bocsásd meg a tegezést, könnyebb volt tegezni mint magázni. És ha elhiszed, hogy tisztellek, az megnyugtatna, ha nem hiszed el vagy közömbös vagy, azt is elfogadom bár az nem vallana rád. Köszönöm ha eddig olvastad a “gondolataimat”. Csak tőled függ folytatjuk-e a gondolat cserét.Lukács Béla2Mrendszer@gmail.com

Dőltünk a röhögéstől már erre is, de hallgattunk. Kis csóró reménytelennek állított be engem, akinek majd ő segít, lelkileg kielemzi, anyagilag (avagy spirituálisan? nem értem) feldúsítja, miközben használná.De csak tömören írtam:

Ez a blog legszebb kommentje. Köszönöm.(Was…???!!!)

Aztán, ez vitriol már:

Egész pontosan hány órakor írjam az e-mailt?

Ő:

Az e-mailt akkor írd amikor akarod. Naponta megnézem legalább kétszer a leveleimet. (2Mrendszer@gmail.com)ÜdvözlettelLukács Béla

Én:

Holnap kedd, el ne felejtsem.

Nem értette.

Ott tartok, hogy Kedves BéDe nem tudom folytatni, képtelen vagyok.

Még ő sértődött meg, és sajnálta az idejét:

Akkor válaszolj ha valóban érdekel mit gondolok. Ha elég az is, hogy szerepelhetsz akkor az a Te választásod. Tiszteletben tartom, de fecsegésre nincs időm. Gúnyolódásra pedig végképp nincs. Köszönöm, hogy megtiszteltél.Üdvözlettel és sok sikert!Lukács Béla

Én:

De Béla, hiszen ma már csütörtök van, most mi legyen?Tojássalátámat megegyem most, vagy 12-kor, mit javasolsz?Ó, csak harminc évvel lennék öregebb, a nyálam is elcsöppenne. Tűkön ülök, mi lehet az igazság.(Miért érdekelne, hogy mit gondolsz?)

Erre ő:

Aludj egyet talán magadhoz térsz.

Van honlapja is, dübörög a biznisz:A legviccesebb komment Ritáé:

Nem, nem ez volt a nagy hiba. De nagyon szívesen elmondom neked akár én is, mi volt az, hogyha írsz nekem vasárnap pontban éjfélkor, kézen állva, fél lábon, útban gilisztacukorért.

A végén érkezett még egy nézegető-dühös férfi, ő lgalább elismerte, hogy unalomból van itt:

Azt hiszem, nem értetted meg a Bélát. El vagy telve magaddal, mert idetogyognak akik unatkoznak, mint most én is. CsakAzOlvassa…blabla. Azok közt akik hozzászóltak, talán valóban csak a Béla látott benned őszintén valami többet, mint amit ide kiráztál. Nem kioktatott, te kis vaksi, de megpróbált beléd önteni egy kis bátorságot, hogy majd még többen legyenek akik CsakOlvasnak. Jöttem és megyek. Nem kell válaszolni. CsakOlvasd. Elég volt amit eddig is olvastam. IstenMets, hogy másoknak is ajáljam. Aki unatkozik majdcsak idetogyog.

Togyog, kétszer is. Félanalfabéták vagdalkoznak a bogszínvonalat illetően.Lassan és apró döbbenetek során át fogtam fel, hogy nagyon kevesen értették a szövegeket az írói szándék szerint, még azok sem nagyon, akik “bólogattak” meg “tűpontosnak” nevezték. Türelmetlenek voltak, főleg kommenteltek, bulihelyet kerestek, petíción tomboltak a nevemben (és besároztak ezzel, mintha én kértem volna erre őket, holott nem is tudtam, mibe kezdtek, és mindent rákenték végül, soha felelősséget nem vállaltak a tetteikért). Más, panaszkodó nőkkel kapcsolódtak. Férjüknek üzengettek, csalárd (szintén kommentelő) barátnőnek írogattak szemétségeket (ez is Angéla), a legjobb esetben fogyókúrás tippeket kerestek. Férj elleni önigazolást találni itt, ugyanez szingliben, gyermektelenben, queerben, ők már sűrű elvárásokkal, hogy én mit írjak (ez az olvasó nem tudta elképzelni, hogy léteznek heterók).Hozzájuk képest maroknyi az, aki a szövegért olvasott, nem jött túl közel, nem szerepelni akart, nem csacsogott, és soha nem vert át, az se, aki (január óta öten) mégis elköszönt.