…egészen? Vagy csak félig? Szorítsuk tenyerünkbe a pihegő befejezést, csillogjon a rémült szeme ott, és majd egy másik bejegyzésben repüljön csak a magasba?
2007 júliusa van, nagy forróság, van egy szeretőm Bővebben…
mondjuk el még azt is
50
lélek címkéhez tartozó bejegyzések
minden jól volt úgy
Nem bánok semmit.
Van annak szépsége, persze, ahogy az ember végignéz az életén, a megannyi sorscsapáson egyfelől, a bűnein másfelől, de az se nagyon nehéz, mert ez az arany óra, a legszebb fényviszonyok, és akkor azt mondja: nem bánok semmit. Így volt szép. Ha még egyszer újrakezdhetném, akkor sem tennék másképp… Bővebben…
only fair Portia
Mindig elfelejtem, mi volt. Azt gondolom, régen nem volt semmi, csak most futok, most hallgatok zenét, most értem a dolgokat. Csak most kezdtem írni. Azt gondolom, régen nem voltak szavaim. Egy kusza skicc volt az életem, most meg, hát Modigliani, legalább, de még inkább Frida Kahlo.
Kilenc évvel ezelőtti soraimat olvasom döbbenten. Bővebben…
mit szeretnél?
Vágysz valamire? Kísért a gondolat? De jó lenne? Régóta forgatod? Nézed az interneten? Megbeszéled a barátnőddel?
Tárgy? Élmény? Tanfolyam? Még egy gyerek? Költözés? Tetkó? Jókai összes? Bővebben…
ez az én testem
2013. nyári szöveg, és már akkor: testkényeztetés, gyógyító önszeretet, állati zsír, utána 2014 tavaszán-nyarán két és fél évszaknyi Nagy Szerelem (Amelyet Sajnos A Doktor Úr Megcsúfolt), és aztán szeptembertől a zúzás.
J. A-nak
Ez a cím blaszfémia? Nem, ez nem blaszfémia, ez allúzió és szövegtípusok, korok, műfajok, témák közti jóleső feszültség.
Ez az én testem, és már marad is. Lássuk, mire megyünk ketten. Írtam a szégyeneiről:
a vágyairól:
apáim voltak
A bejegyzés az apám lehetne kérdésfelvetésének folytatása. Közben holnap lett — jöttem vonattal hatszáz kilométert, mentem biciklivel harminchármat, fáradt vagyok.
Apáim voltak — avagy milyen volt ezekkel a férfiakkal élnem. Ma szeretem őket: 1. kivételesen (de ő még olvashatja); 2. örökké.
Apám volt-e? Volt, van, keserves, idegen, rögeszmés. Lett helyette két másik.
Nem, az ember az apjakorú szerelmével nem raftingolni megy, és nem is őrjöngi át technopartikon az éjszakát, meg hajnalig se sokszor faljuk egymást, de nekem nem is ez hiányzott az élet teljességéhez. Az én nem dohányzó, éjjel alvó, egyetemista jókislányságomnak más kellett. Bővebben…
apám lehetne
Hányan vagyunk vajon — olyan szépen összegyűjtöttük a tehetség-pályaválasztás történeteit –, hát olyanok hányan vagyunk, akinek csak az apjakorú férfiú a pálya, csak attól ver a szíve, csak abban lát valamit, aki markáns, aki már nem az ifjúságtól szép, hanem azon túl is, vagy pont egyáltalán nem szép — aki tudja a csíziót? Okos, tudja, ki ő, rutinos, tenyere nem izzad?
És miért van ez? Hányszor próbáltuk ezt megérteni magunkban? Mire jutottunk? Bővebben…
az olvasó még mindig kérdez
Bambuszbiciklitől a létezésig mint olyanig. 2013. júliusi bejegyzés.
Tehát úgy biciklizel, hogy az egyik gyerek ülésben, a másik háton. Ez nem veszélyes? Bővebben…
kötőszó életre-halálra
Ma arról írok, hogy mit jelent nekem a nyelv.
Zsoltárok, verssorok és Esterházy zsong bennem. Bővebben…
én jó anya vagyok — frissítve
csíkszeredai barátaimnak
Az azért nagyon megrendítő, amikor az anya, az elkötelezett, felelős anya egyedül marad a két-három nagyobbacska gyerek minden gondjával. Válás sem kell ehhez, meglepően sok anya válik örökké éber szervezővé (kis gyerek kis gond….): fogadóórára jár, nyelvtanfolyamot választ, pénzt keres, erején felül helytáll. Élete főszereplői lesznek a gyerekek, ők enyhítik a szakmai lanyhulás, a klimax vagy az elhagyatottság kínját. Bővebben…
ó, ha én még egyszer
2013. júniusi bejegyzés
G-nek
Úton vagyok, leszek, nem lesz olyan leülsz a metrón-megnyitod-ott van a bejegyzések ritmusa, mint szokásosan. Mosogatni megyek írás helyett — egzotikus élmény –, belealszom a vázlataimba, tele van a fejem mindenfélével. Sok a zűr ezzel az úttal, nem megy most minden olyan simán, ahogy a nyolc kilométert futom.
Szeretem ezt a létezést, ami most van. Bővebben…
rá se ránts
Szard le lett volna a bejegyzés címe, mégpedig azért, mert ezt mondják. Nagyon megvonják a válladat, és arra figyelmeztetnek: azt csinálsz, amit akarsz, felnőtt ember vagy! Nem kenheted másra a bajaidat. Bővebben…
én többé nem
Én többé nem félek átgurulni a Kékgolyó utcán. Lefelé, egyirányú. Felfelé egyirányú. Mindig szél, mindig alkonyat, mindig bizonyosság. Bővebben…
menni kéne
Ez van olyan, mint a rossz házasság. Bővebben…
az erőszak természetrajza
Fáradt vagyok és furcsán szomorú. Nem fényezem magam: ilyen vagyok. Tanár létemre. Ez hangzik el. Bővebben…
magasra teszem a lécet
Vendégposzt Esztertől.
“Ha lenne pasid, nem kerültél volna ilyen helyzetbe. Nem kéne ilyen magasra tenni a lécet” – szól a lényegre törő, frappáns komment a Facebookon Bővebben…
az én pályázatom
…amit, csak úgy, én is megírtam Terézanyunak.
sok vagyok
2013 júniusából még, de vállalható
azóta még sokkal több lettem, és már nem szorongok
hálásan 1. Jánosnak, 2. Balázsnak, hogy nem bánták sose
És azt gyanítom, ezzel sem vagyok egyedül. Sokan vagyunk sokak. Azt éljük át, hogy baj van velünk. Nem vagyunk jók úgy, ahogy vagyunk. Akkor volnánk elfogadhatóak, ha visszafognánk magunkat. Ha eljátszanánk, hogy mi nem is vagyunk olyanok, amilyenek üvöltően vagyunk. Na, ugye?
Jaj, csak őt el ne riasszam. Majd keveset beszélek. Majd bólogatok, ha beszél hozzám. Majd tőle kérdezem, hol a Logodi utca. Letagadom az ókátévét, a Zugligetet, a blogot. Le. Neki előbb volt bambuszbiciklije. Majd szeretem a Staroprament. Így jó? Kettőt is szeretek. Bővebben…
nem ér a nevem
A nevem! A magánhangzóval kezdődő két keresztnevem, anyám és apám vitájának kompromisszuma! És a születési vezetéknevem, anyám szerelmének záloga, apám különlegességének jelképe, a ritka, a kifejezetten kínnal kiejthető, amelyre folyton visszakérdeznek a hivatalokban, az ismeretlen eredetű, de svábgyanús, a két mássalhangzó-torlódásos, egy hangja híján egy híres színészé (NEM, NEM ROKON, hrrrr-grr)(és nem is ismerem), amelynek becézett formája az én kamaszkori nevem, és amelynek hallatán összerezzenek ma is! Az öngyűlület maga ez a név Bővebben…
ezeket gyűlöltem én
, pont ezeket, de mennyire, az elzöldülésig, mert nekem mindaz, ami nekik bőven, nem jutott soha, Bővebben…
csak az olvassa. én szóltam 