gyerekek címkéhez tartozó bejegyzések

gyermektelen

Közzétéve Szerző:
839

Írta egy törzsolvasó. Mondatai elé ennyit szánok:

Annyira szeretnék olyan világban élni, ahol senkinek nem kell félelemből, szégyenből, önmaga fel nem ismerése miatt hallgatnia. Ha a többség nem kényszerítené magát a többiekre, és nem akarná elhallgattatni őket. Ha elmondhatná az is, aki nem úgy él, dönt, gondolkodik, ahogy szokás, és ezt senki nem érezné fenyegetőnek, csak odafigyelnénk, próbálnánk megérteni, és aztán élnénk a magunk életét.

*

Hogy tudod megmagyarázni valakinek, aki nem szereti a csokit, hogy a csoki jó? És azt, hogy nem finom, valakinek, aki megveszik érte? Nyilván sehogy, ízlések és pofonok. Miért is kellene megmagyarázni és főleg meggyőzni bárkit is arról, hogy a csoki jó/nem jó? Semmiért, kit érdekel ugye, eszed-e vagy sem (a gyártókat, forgalmazókat, és az egészségünkért / súlyunkért aggódó egészségügyiseket igen).

Ennél persze sokkal mélyebb a gyerekvállalás problémája, de alapvetően szerintem itt is az a helyzet, hogy vagy akarod, vagy nem, és aki ezt világosan tudja, annak nehéz elmagyarázni azt, hogy miért kellene ezt másként látnia. Bővebben… →

a mi drága unokánk

Közzétéve Szerző:
392

Bejegyzésünk témája ma: a szüleink, és leginkább a nagymamává lett anyáink és anyósaink.

Első fázis: amikor unokára vágynak. Mikor lesz már unokám? Jaj, a Judit nem akar, pedig én már úúúgy unokáznék… Kifut az időből! Juditkám, van már valami alkalmas jelölt? Ezt már ne szúrd el! Bővebben… →

verbális fölény

Közzétéve Szerző:
271

Október 24-én, a blogesten arról is beszélt a meglepetésvendég, Szvoren Edina, hogy ő gyerekként nagyon szenvedett a felnőttek szavainak túlerejétől. Ez engem nagyon megütött. Bővebben… →

korrumpálja a fény

Közzétéve Szerző:
232

Jaj, elaludtam este megint. Írok párhuzamosan három izgalmas bejegyzést, most mégis belelógok megint én a társadalmi témákba.

Panaszkodom én? Nem panaszkodom. Béna voltam a Wizzairrel, küzdök a hagyatéki eljárásban, merül az aksi, odaégettem a rizst, de mikor szoktam panaszkodni? Bővebben… →

hiroshima, don-kanyar, világégés

Közzétéve Szerző:
19

Pénteken hozzánk Orsi jön, az az én lazulós napom.

No de látom ám, hogy péntek délután van a nagy szülői takarítás Lőrinc iskolájában. Mondom, közösségi lény leszek, sütök sütit délben, megyek tornatermet takarítani délután, este filmklub.

Olyan fiam van nekem, hogy amikor ezt meghallotta, csatlakozni akart, meg a filmklubba is. Hát jöjjön!

Én büszke vagyok rá, de Bővebben… →

vendégposztok hete 1.

Közzétéve Szerző:
181

Most átadom a szót az olvasóknak. Egy kicsit úgyis kifutottam magam a múlt héten. Ez a hét a vendégposztok hete lesz. Változatos témákban, hét szerző, hét poszt. A mai szerzőt nem nevezem meg. Meséljetek, kérdezzetek.

a nem hibátlan életükben

Huszonnégy voltam. Bővebben… →

a legnehezebb

Közzétéve Szerző:
29

Azt kérdezi az olvasó, mi a legnehezebb ebben, hogy így egyedül. A kötelező aggódó kérdések kisiklanak rajtam, nem az a mi bajunk.

Elmúlt fölülünk az égbolt, ez a legnagyobb baj. Bővebben… →

pocakos balerina

Közzétéve Szerző:
58

A szombat délelőttöm rituálisan a gyerekeké. Világ gyermekei, egyesüljetek! Itt a helyi művelődési házban Berczik Sára–Dévény Anna módszereivel tart tornát Rita néni, oda jár a házból a lánysereg. Amikor én viszem őket, életmódmagazin vagyunk: gyerekszállító viszikli, benne öt gyerek (a két kicsi, az én fiam és a szomszéd kétéves lány csak néző lesz a parkettás teremben), kutya, Lőrinc saját biciklin. Mindig ámul rajtunk valaki a járdán. Volt már olyan is, hogy pontosan érkeztünk. Hajtogatom a nadrágokat, kibékítem az összeveszett cipőházaspárt, kontyot csavarok.

Nincs is ennél bájosabb, mint amikor az ötévesek művészi tornáznak. A lányom balettfetisiszta. Kontya hamar széteső balerina, a hajában ezüst csillag, fekete a tornadressze, ciklámen a harisnyája, lábfején bőrtalpú tornapapucs. Feszült-boldog igazodása, lojalitása, tekintély és tanulnivaló iránti attitűdje a jövő őszt, elsős napjait idézi — már ha a tanítónő lesz olyan pedagógus, mint Rita néni. Egy kicsit aggaszt is az áhítatos figyelme, gyomorgörcs ne legyen belőle, jobb a vállrántó derű.

Páros lábak, félguggolás, karikák, miből van a lapockátok? Tudatos, türelmes, élményszerű gyakorlatok, nagy figyelem, és Marika néni zongorázik. Mennyi tanulás van egyszerűnek hitt mozdulatokban! Körben futni például nem könnyű. Figyel a lányom, hasát behúzza és ettől a vállát is felrántja, ha rászólnak, kinyújtja a térdét, spiccét gyorsan lefeszíti. Oldalra pillant, nézi tornadresszes magát a tükörben. Ilyenkor nagy füle lesz, valóságos Törpilla, szinte kék tőle.

Folyton a saját gyerekkorom jut róluk eszembe. Bővebben… →

hogy s mint

Közzétéve Szerző:
46

Csak úgy mesélek most az életünkről, jó? A megrendítő novella elemzése meg a súlyos bejegyzések után ez jön logikusan.

Ma kora délelőtt Bővebben… →

enyhhely

Közzétéve Szerző:
155

Nem azért írtam meg ezt a bejegyzést, mert ne tartanám fontosnak a gyerekek igényeit és jogait. Körülbelül mást sem hallok tizenkét éve, mint hogy mi a gyerekek igénye, és mi volna anyaként a dolgom. Bővebben… →

ne árulkodj!

Közzétéve Szerző:
81

Most zaklatott a blog, nem kerül ki naponta fél hatkor a bejegyzés: nagyon dolgozom máson, a reszelő csúnya sebet ejtett a blogírásban kardinális jobb mutatóujjamon, illetve Babadávid lázas.

Azért ma röviden: az árulkodás tabuja. Örülök, hogy ez a téma felmerült a tegnapi Civilek éjszakáján, ahol Molnár Gabriellával beszélgethettem, köszönöm neki és a szervezőknek!

Milyen erős bennünk A Pál utcai fiúk ethosza. Nemecsek, a kis halott a hős. Bővebben… →

minimálanya

Közzétéve Szerző:
223

Újra kellett gondolnom nekem ezt az anyaságot. Újrainstallálnom.

Mert egyedül maradtam velük, mert nem korlátlanok az erőforrásaim, és mert nagyon sokat kivett belőlem babakorukban a komolyan vett kötődés. Nem csinálnám másképp, de akkor is.

Hántsuk most  le az anyaságról mindazt, ami nem anyaság, tehát nem a gyerek jóllétét szolgáló, vállalható cselekedet, érzület. Bővebben… →

gyakran ismétlitek a kérdéseket

Közzétéve Szerző:
85

És bemehettek egy intézetbe válogatni?

Örökbefogadás kérdezz-felelek. Bringásahegyen vendégposztja.

Ha annyi kisgyerek él intézetben, miért tart olyan sokáig az örökbefogadás? Bővebben… →

apukákkal beszélgetek

Közzétéve Szerző:
205

Bringásahegyen vendégposztja.

1. szégyellem

Helyszín: elit környék parkja

Szereplők: Csongor, aki osztálytársam volt, és tíz éve nem láttam, a gyereke, és én.

— Az ott a fiad? Bővebben… →

az én anyaságom

Közzétéve Szerző:
116

…az, mindenekelőtt, egyértelmű: ahogy a vérzésem is soha panasz, csak szépséges, jóleső áradás, hatalmas IGEN a gyerek várása, az egész terhesség is — nem, nem várandósság: aki nem érzi a teher szó archaikus szépségét és valóságát, aki azt hiszi, a várandósság szebb, azzal nem tudok mit kezdeni –, IGEN az arcom, a testem, érzeteim, a szülésem, a szoptatás, a hordozás és mindenem: IGEN az életre. Bővebben… →

mondjuk el még azt is

Közzétéve Szerző:
50

…egészen? Vagy csak félig? Szorítsuk tenyerünkbe a pihegő befejezést, csillogjon a rémült szeme ott, és majd egy másik bejegyzésben repüljön csak a magasba?

2007 júliusa van, nagy forróság, van egy szeretőm Bővebben… →

mit mondanak majd

Közzétéve Szerző:
61

Anyám tett mindig vaníliát a tejbegrízbe.

A nyikorgós kaput be kellett csukni, hogy a kutya ki ne szökjön.

És egyszer kettétört a kulcs.

Mindig ott visongtak a kicsik, nem hagytak olvasni.

Azt mondta: és én most leülök, és nem fogok felállni, és akkor a Lőrinc csinált nekünk szörpöt.

Csirkecé, így mondta a csirkecombot, és egyáltalán nem volt hajlandó becézni a szöcst, a fecst, a kecst. Bővebben… →