181 thoughts on “vendégposztok hete 1.”

1. Megrendítő írás. Pláne egy kis “indián” fiú anyjaként.

   Nem kaphatunk legalább egy nicket a szerzőhöz?

   KedvelésKedvelés

   Hozzászólás ↓

2. Rég meg akartam gyónni egy történetet, akkor itt.

   Pár éve egy elhalt magzattal kerültem kórházba, ilyenkor a protokoll szerint kiszedik, ha nem jön ki magától. Egyéves várakozás után fogant meg ez a magzat. A vetélés szomorú volt, de egyszersmind reményt is adott: ha egyszer tudtunk nemzeni, legközelebb biztos sikerülni fog megint.
   Ebben a félig letört, félig bizakodó hangulatban mentem a kórházba. Egy szobányi letört nővel volta együtt. Én automatikusan feltételeztem, hogy mindenkivel ugyanaz történt, mint velem. Még próbáltam is kis viccelődéssel oldani a hangulatot, ne legyenek úgy elkenődve szegények.
   A férjem egyedül velem volt bent. Egész nap. Többi nő egyedül.
   Aztán jóval később leesett, hogy ezek a letört nők abortuszra mentek. Naiv voltam, nem láttam ki a saját világomból.

   Sőt, sikerült a “hivatalos” abortuszok számát növelnem eggyel. Ugyanis jött egy védőnő, és nagy empátiával, mint egy halálos beteget, kikérdezett. Csodálkoztam, vajon ennyire sajnál a vetélés miatt? Volt egy kérdése: Tervezett beavatkozás? Na ezen gondolkodnom kellett, de arra jutottam, hogy csütörtökön látszott, hogy elhalt a magzat, pénteken mondta a doki, hogy hétfőn jöjjek be a kórházba, magyarul három napja tervezzük. Igennel feleltem. A védőnő jelentőségteljesen húzott egy strigulát.

   Kéretik a 2008-as év abortusz-statisztikájából egyet levonni.

   A jó hír, hogy ezek szerint ebben a kórházban semmi megvetés vagy megkülönböztetés nem sújtotta az abortuszos nőket, azért nem vettem észre. Utólag is elnézést szobatársaimtól.

   KedvelésKedvelés

   Hozzászólás ↓

3. bennem nagy tisztelet él minden nő iránt, aki ekkora társadalmi nyomás ellenére bevállalja, hogy nem szül meg egy nem kívánt gyereket. ha zsinórban, akkor is. én ezt sokkal felelősebb döntésnek tartom, mint sodródni az árral, bevállalni olyat amiben aztán nem tudok helyt állni rendesen, és ráadásul egy másik ember életét szúrom el. persze ezt is értem és átérzem, csak szeretném az abortuszt mint felelős döntést értékként kezelni, társadalmi szinten.
   és amúgy is túlnépesedés van a világban, valaki egyszer mondja már meg érthetően, hogy miért nem tök felelős dolog nem szülni.

   én nem tudom elfogadni azt az idejét múlt, arrogáns és lélegzetelállítóan képmutató dogmát, hogy az emberi élet annyira szent akkor, amikor tojunk a szenvedő, éhező, éhen haló gyerekekre, kizsákmányoljuk egymást, magára hagyjuk a szenvedőket társadalmi szinten, vagy igyekszünk a nők nyakába lőcsölni, hogy ők úgy is biológiailag akarnak gondoskodni. még véletlenül sincs átfogó szándék megállítani a gyerekek kizsákmányolását világszerte. miről beszélünk akkor az emberi élet szentsége címén? és miért nem szent az összes élet, miért csak az emberi? micsoda érthetetlen gőg ez?

   botrányos ahogy bánunk egymással, a többi élőlénnyel, a bolygóval, és akkor “az emberi élet szent dumával” basztatjuk a kínlódó nőket. na nem. ez nálam nem megy át.

   a témában múlhatatlan érdemű, középkorú, fehér, középosztálybeli, katolikus amerikai férfi véleménye (angol nyelven). zseniális:
   

   KedvelésKedvelés

   Hozzászólás ↓

   • Ez egy nagyon fontos komment. Ebből jó beszélgetés indulhat.

     KedvelésKedvelés

     Hozzászólás ↓

   • Én nem vetetnék el gyereket, de ha valaki ezt látja egyetlen lehetőségnek, nem érzem dolgomnak,hogy lebeszéljem róla, vagy egyáltalán, hogy állást foglaljak az életében. Mindezek ellenére az “akár zsinórban” dolgot, vagyis a rendszeres, minden óvatosság és védekezés nélküli szexet (miközben tudja, hogy nem szeretne gyereket) sem férfinél, sem nőnél nem tudom úgy nézni, hogy rendben van, már ennél a pontnál. Egy-egy eset más, de rendszeresen azért nem. És ezen nem változtat az sem, ha utána megszületik mind, sem az, ha “bevállalják”, hogy elvetetik.

     KedvelésKedvelés

     Hozzászólás ↓

     • Pl. 3 db óvszer 800Ft, egy havi tabletta 3-6000, egy spirál 30-50 000Ft. Ezek mellett a védekezésről való felvilágosítás elégtelen. Olyan tévhitekkel és tudatlansággal lehet találkozni, hogy hihetetlen.
       Vagy ahol a partner ígéretében kell megbízni, hogy vigyázni fog.
       Nem biztos, hogy a több abortusz egyenlő a felelőtlenséggel.

       KedvelésKedvelés

     • Az árakat illetően rengeteg a legenda. Spirál árak: http://www.medicalshop.hu/webaruhaz/index.php?route=product/category&path=76_97 . És ugye nem egy alkalomra szól, hanem évekig jó. Megértem, hogy vannak olyan népek, akinek valamiféle nehézséget okoz információhoz jutni, bár a nőgyógyász ingyen van, és a spirál nem drága (főleg, ha ketten fizetik ki, ugye), de attól még nincs rendben, és nem lehet helyeselni, ha mindezek helyett inkább több abortuszon esik át a nő. Legyen felvilágosítás, ne lehessen vállat vonni, hogy az ő döntése a sorozatos abortusz, ő bevállalja.
       Egyébként az óvszerek közt is van olcsó: http://erotika.teszvesz.hu/szexualis_eszkoz_kellek/ovszer_kondom/durex_glyder_ambassador_valsag_ovszer_1817994059.html?adult=1 , de tényleg csak azért írom, hogy ne folyton ilyen riasztó számokat lássunk a témában, amik nem is igazán valósak.

       KedvelésKedvelés

     • Na, amit előbb írtam, eltűnt. Ha közben előkerül, elnézést a duplázásért. Spirál árak: http://www.medicalshop.hu/webaruhaz/index.php?route=product/category&path=76_97 Vagyis van olcsó, főleg, ha ketten fizetik, és évekre szól! Óvszerből a Durex ambassador 50 Ft körüli darabáron van. Csak a pontosság kedvéért írom, mert nagyon sok a legenda akörül, hogy mennyire drága a fogamzásgátlás. Annyira azért nem. És legyen felvilágosítás, mert nagyon nincs rendben, ha valaki sorozatos abortusszal él, nem lehet vállvonva elmenni mellette, hogy az ő dolga. Az abortusz nem fogamzásgátlás.

       KedvelésKedvelés

     • Igazad van, felesleges forintosítani a védekezés árát, hogy kinek mennyi a sok vagy kevés a pénztárcáján múlik. Én azt próbálom mondani, hogy a védekezés elmaradása sokszor nem felelősség kérdése. Nem hiszem, hogy tömegesen gondolnák a nők, hogy az abortusz fogamzásgátlási lehetőség. Nem tudjuk, hogy aki többször kényszerül rá, miért nem védekezett.
       ( a gumi csak akkor 50 Ft, ha sokat veszel belőle egyszerre. )

       KedvelésKedvelés

     • És hogy az aktusok nagy része ha nem is nemi erőszak, de nyomásgyakorlás, csikarás következménye, és nem a nő vágyából fakad, és aztán ezek egy része is nem kívánt terhességhez vezet, arról még nem is beszéltünk.

       KedvelésKedvelés

     • És még vannak, akik mégis szeretnék vállalni, de nyomás alatt kénytelenek elvetetni.

       KedvelésKedvelés

     • Ja, persze, nem biztos, hogy úri jó kedvükből.

       KedvelésKedvelés

   • Úgy gondolom, hogy sem egy, sem öt abortusz esetén sincs jogom ítélkezni valaki fölött, sem számonkérni senkit, és ugyanezt várom másoktól is.
     Nincs olyan mérce, mértékegység, képlet vagy ráta sem, ami megmondhatná *nekem*, hogy egy másik ember mivel tartozik a magzatának esetenként, vagy hány esetben hozhat magzatellenes döntést. Nem tudom értelmezni a mások önrendelkezésébe való beleszólást, hisz akkor megszűnik önrendelkezésnek lenni.
     Nem tudom érvként értelmezni, hogy a gyerek érdekében cselekedett valaki, mert ezzel az állítással nem lehet érdemben sem vitázni, sem egyetérteni, hisz nincs olyan norma, amiben pontosan megjelölhető, hogy melyik ponttól érdeke a magzatnak megszületni, avagy nem megszületni. Van olyan szülő, akinek a súlyos értelmi sérüléssel születendő baba is teljes értékű utód, míg más az enyhe fogyaték miatt sem tart meg egy magzatot. Az anyagi helyzet hasonló kérdés szerintem, és a családi, érzelmi háttér is.
     Így én csakis a nő érdekét tudom értelmezni, ami viszont mindenek felett áll, még a partneré felett is, ebben a kérdésben. Ezt azért gondolom így, mert a létrehozásban egyenlő a felelősség, de a következményekben (ideális esetben kizárólag a terhességet és a szülést értem ezalatt, nem ideálisban a gyereknevelést is, egynapos korától kezdve) nem az, így azt állítom, hogy ha csak minimális mértékben is, de az anya érdeke a döntőbb. Mert az anya testéről, így az ő egészségéről, idejéről, energiájáról, lemondásáról, munkaerőpiaci helyzetéről, stb van szó.
     Ez számomra annyit jelent, hogy ezzel a többlet érdek szülte minimális ‘előnnyel’ együtt többlet felelősség is jár. Többek közt ez gyakorlati tény is, mert senki sem fogja sem az abortusz, sem a terhesség terheit viselni helyette, így magának kell mindezeket figyelembe vennie. Ebből következik számomra, hogy mivel így is, úgy is viseli ezt a felelősséget, hiába nem kérte, hiába adná át másnak, nőnek született, nincs más választása.
     Ezzel, a veleszületett helyzetből fakadó felelősséggel együtt viszont úgy gondolom, elvehetetlen jogom a döntés, külső ítéletektől IS mentes szabadsága.

     KedvelésKedvelés

     Hozzászólás ↓

   • Ez igen.

     KedvelésKedvelés

     Hozzászólás ↓

   • Annyira egyetértek, hogy nagyon és örülök, hogy leírtad, amit ezzel kapcsolatban érzek és gondolok. Mert így, ahogy írod, “botrányos ahogy bánunk egymással, a többi élőlénnyel, a bolygóval, és akkor “az emberi élet szent dumával” basztatjuk a kínlódó nőket. “

     KedvelésKedvelés

     Hozzászólás ↓

   • Teljesen egyetértek.

     KedvelésKedvelés

     Hozzászólás ↓

   • George Carlin imádom!!!

     KedvelésKedvelés

     Hozzászólás ↓

4. Én folyton azt a nevetséges érvet hallom a gyerekszülésre, hogy a nemzetnek szüksége van utánpótlásra. Arra választ még nem kaptam, hogy ha én magyar vagyok, a barátom indiai és Angliában élünk, akkor kinek ‘használna’ a mi gyerekünk? Nem szeretnék egyet sem és egész életemben azt hallgattam, hogy nem is vagyok nő 😀

   KedvelésKedvelés

   Hozzászólás ↓

5. Ismeritek?

   Ady Endre

   Kató a misén

   Pompás, fehér Karácsony-éjen
   Kidobta a szikrázó hóba,
   Kidobta a havas semmibe
   Magzatját a papék Katója.

   Aztán Kató, a kis cseléd-lyány,
   Szédülve, tántorogva, félve,
   Ahogy illik, elment maga is
   Éjféli, szent, vidám misére.

   Kató gazdája, az izmos pap
   S falusi nyája énekelnek:
   “Dicsértessék az egek ura,
   Hogy megszületett az a gyermek,

   Az a gyermek, ott Bethlehemben.”
   Kató fölsír a papi szóra
   S az a gyermek, a bethlehemi,
   Könnyezve tekint le Katóra.

   Többet tanultam ebből a versből, mint az egész keresztény neveltetésemből.

   KedvelésKedvelés

   Hozzászólás ↓

6. És sziasztok! Röviden rólam: 30-as éveim végét taposom, 2 gyerekem van , 1 férjem, agglomerációban lakom, Budapesten dolgozom, közigazgatásban. Szeretem is az ingázást, meg nem is.

   KedvelésKedvelés

   Hozzászólás ↓

7. Abortusszal személyes tapasztalatom nincs, és soha nem gondoltam, hogy dolgom lenne mások ezzel kapcsolatos döntéseiről akár csak véleményt formálni. A kérdés egyes esetektől független, társadalmi szintű megítélésével kapcsolatos véleményem gyakorlatilag megegyezik hirlandoéval.

   Mellékszál, de engem ez is megfogott:
   “Na, jó, tanítottam, nem éppen nagy karrier, csakhogy azt valami olyan jól csináltam, hogy naponta kaptam érte elismeréseket. A városban, ahol dolgoztam, név szerint ismert mindenki. Én voltam a Tanítónő (így nagybetűvel). Új módszereim voltak a pedagógiában. Új, jól működő módszerek. A gyerekek imádták, nálam nem volt hiányzó sosem, mindenki szeretett iskolába járni.”
   Szerintem ez az egyik legnehezebb, és társadalmi szempontból legfontosabb munka. Ezt jól csinálni – az én szememben maga a karrier. A három gyerekem eddig összesen már több mint 25 évet töltött a közoktatásban, és alig láttam példát ilyen pedagógusra, Ehhez is gratulálok a post szerzőjének.

   KedvelésKedvelés

   Hozzászólás ↓

   • Kissé szomorkodva olvastam,hogy mennyire nem és nem lehet azonosulni a nőknek azzal ahogy elképzelik az életüket,mennyire lehetetlen felvállalni életmódot,ha az szembe megy az általános trenddel (lány=jó tanuló,ügyes ,szorgalmas,alkalmazkodó,nem kihívó viselkedésű,nem partnert partner után kipróbáló,de mégis biztos szemmel az igazit szinte egyből megtaláló,házias,két gyereket szülő-önfeláldozóan nevelő,de mégis vonzó,fitten maradó,férj-család-társadalom mindenféle szerepét tökéletes alakító és még..,aki ettől eltér,hát az…nagy baj)
     Azt hiszen kis önsajnálat is volt ebben a szomorkodásban,hiszen valamikor én is így gondolkoztam,mint a fenti poszt szerzője,mert nem láttam szűkebb-tágabb környezetembe boldog családokat,csak beleszürkült mosolytalanságot,hazugságot,átverést,összeszorított foggal tűrést,páros magányt.Azt hittem,én semmiképp így nem……és aztán,mégis.
     Az abortusszal meg úgy vagyok,hogy magánügy.Mindenkinek a saját ügye,hogy mihez kezd magával,a testével,a lelkével.És ehhez senkinek semmi köze,sem jó tanácsokat osztogató nagynéniknek,sem szuperokos politikusoknak,épp elég testi-lelki megpróbáltatás az (persze,hogy csak a nőknek).

     KedvelésKedvelés

     Hozzászólás ↓

     • “nem partnert partner után kipróbáló,de mégis biztos szemmel az igazit szinte egyből megtaláló”
       A józan észnek igen csak ellentmondó elvárás valóban…

       KedvelésKedvelés

8. Az előzőkkel egyetértve, én is úgy gondolom, hogy az abortusz tud felelős döntés lenni, akkor, ha nem fogamzásgátlásként használják. Sokkal felelősebbnek tartom azt eldönteni, hogy egy nem várt gyermek ne legyen inkább, mint megszülni és nem törődni vele, nem törődni azzal, kivé is lesz ő.

   KedvelésKedvelés

   Hozzászólás ↓

   • Én azt gondolom, még csak nem is ez az evidencia. Nem törvény, hogy aki mégis felvállalja, az majd nem törődik vele. Ez egyáltalán nem biztos, sőt.
     A történet lényege itt az, hogy bárki bármiért Így dönt, az egyértelműen el és megítélt lesz, miközben gyerekverők, elhanyagolók hirdethetik nagy hangon az élet szentségét.
     Az, amit te írsz, az is minősítés. Előre lejátszott képlet arról, hogy ha meg megszülte volna, akkor BIZTOSAN elhanyagolta volna, hát akkor már jól van, megengedem neki, hogy így tett, mert így legalább kisebb kárt csinált.
     Nagyon sok nő bevállalja tervein, akaratán, saját élettervén túl, ezzel vállalva a saját kerékbe törését, majd csinálja tisztességgel. Ők viszont innentől kezdve nem a saját életüket élik. Persze, utána örülhetnek, beletörődhetnek, mondhatják, hogy jaj, de jó, hogy mégis így lett, ám ezt előre nem tudhatták. Akárhogy nézem, az a döntés akkor kényszer volt.
     Szóval én azért nem tennék ilyen evidenciát arról, hogy a GYEREKNEK mi a jó, ugyanis ezek a döntések a NŐ felelős, vagy nem felelős döntéseiről szólnak. Raádasul olyan döntésről, amelynek terhe egy életre szól. Az ő életéről elsősorban.

     KedvelésKedvelés

     Hozzászólás ↓

     • “Nagyon sok nő bevállalja tervein, akaratán, saját élettervén túl, ezzel vállalva a saját kerékbe törését, majd csinálja tisztességgel. Ők viszont innentől kezdve nem a saját életüket élik. Persze, utána örülhetnek, beletörődhetnek, mondhatják, hogy jaj, de jó, hogy mégis így lett, ám ezt előre nem tudhatták. Akárhogy nézem, az a döntés akkor kényszer volt.” Nagyon fontos, amit írsz, nekem erről a területről hiányoznak a gondolataim. Köszönöm.

       KedvelésKedvelés

     • És ezek a nők is mennyire mélyen magukba temetik, hogy ők igazából nem is akarták azt a gyereket… Erről beszélni tilos… Rendezze le magában az érzéseit ezzel kapcsolatban.

       KedvelésKedvelés

     • Igen, rendezze le ő. Zavarja az összképet. Mint a hajléktalan például. A mozgássérült. Az ítélkezők szép idilli világában semmi keresnivalója nincs.

       KedvelésKedvelés

     • “az, hogy egy gyereket akarnak-e vagy nem, alapkérdése a létének.” De kereshet, és találhat is ilyen-olyan válaszokat az alapkérdésre. Mint én is. Tíz évvel idősebb nővérem után én becsúsztam. Édesanyám nevelt bennünket, édesapám statiszta is alig-alig volt mellette. Az utánam két évvel következő magzat sorsa abortusz lett.
       Édesanyám örül, hogy vagyok. Én is. A kérdések ellenére is.

       KedvelésKedvelés

     • Igen, ez a legnagyobb tabu, megszületett gyerekről azt kimondani, hogy nem akartuk. jaj, jaj. Az egyébként gyermekbántalmazási forma is. Ezért lenne jó, ha csak kívánt gyermek születne meg, a) a férfiak felelősségvállalásán alapuló fogamzásgátlással, b) abortusszal. Hogy a gyereknembántalmazásnak ne legyen az őszintétlenség a feltétele.

       KedvelésKedvelés

     • > Az egyébként gyermekbántalmazási forma is.
       Ezt nem értem, akkor hazudozni jobb?
       A gyerek nem fog igen hamar rájönni, hogyha nem szeretjük? Ha meg mégis szeretjük (vagy legalábbis használhatóan bánunk vele, érzelmi háttértől függetlenül), akkor meg nem mindegy, hogy úgy tudja-e hogy akartuk?

       Vagy van valami ilyen pszichológiai elmélet?
       (Értelemszerűen nem arra gondolok, hogyha valaki mérgező szülőként viselkedik, és folyton azt vágja a képedbe, hogy bárcsak ne születtél volna meg stb. Ez viszont amennyire látom, nem annyira tartalomfüggő, más tartalmakat ugyanannyira romboló módon lehet használni.)

       KedvelésKedvelés

     • Nem, az, hogy egy gyereket akarnak-e vagy nem, alapkérdése a létének.

       És remélem, az nem kérdés, hogy tisztességesen bánnak-e vele. Ami nem is mutat szoros összefüggést azzal, hogy akarják-e, nekem is van egy véletlen gyerekem, aki az élet értelme lett. Szeretni nem könnyű, de tisztességesen bánni kötelező. Ez a szexualitás felelőssége, amelyből aránytalanul sok van ránk tolva, szorongásból is több, az örömből meg kevesebb jut.

       KedvelésKedvelés

     • > Nem, az, hogy egy gyereket akarnak-e vagy nem, alapkérdése a létének.
       Ez spirituális axióma, vagy van rá valami kutatás/elmélet, mittudomén? Nekem ez nem tűnik logikusnak, ha jó neki a világban, akkor eléggé marginális kérdésnek tűnik, hogy akarták-e és miért.
       Vagy lehet, hogy másra gondolunk ugyanazzal a kifejezéssel amúgy.

       KedvelésKedvelés

     • De a megszülető gyerekek felét nem akarták.
       Aztán valahogy megbarátkoztak a gondolattal. Azt nem mondanám, hogy nem szeretik őket. Az ismerősi körben van olyan, ahol az AB-bizottság elutaította az abortuszkérelmet, megszülték, imádják, körülrajongják.

       Ha csak a tervezett gyerekek születnének, feleennyi ember lenne a világon.

       KedvelésKedvelés

     • ..és az olyan nagy baj lenne? Az elmúlt tizenöt évben valahogy kikerült az égető issúk közül a túlnépesedés, de ugyanolyan probléma, mint volt. Sőt.
       Egyébként nem igaz, hogy feleannyi ember lenne. Ha nem foganna meg/nem szülné meg a nem kívántat, akkor sokszor később szülhetne az a nő kívántat. Így meg már nem fog.

       Én nem hiszem, hogy akkora veszteség az, akiről nem tudjuk, milyen lenne neki és nekünk vele, mert hogy nem lett. A “mi lenne/lett volna ha…” nemigen értelmes felvetés.

       Amúgy én iszonyodom az abortusztól, úgy mondom ezt. Így neveltek,abszolút gyerekpártinak, meg ilyesmiket olvastam kamaszként. Mélyen dolgomnak érzem megszülni, aki megfogant, úgy érzem, sikolt bennem a magzat, de ha valóban éles helyzetben lettem volna valaha, a nagy, párás szemű vállalásból nagy összezuhanások lettek volna (néha így is sok, az akart gyerekeimmel).

       KedvelésKedvelés

     • Döbbenetes felismeréseket hoz ez a beszélgetés. Hát hiszen én is becsúszott gyerek vagyok. Hiszen örök kérdés, hogy nélkülem lett- e volna házasság anyámék között. Vajon lett- e volna anyának ideje felismerni, kivel áll szemben, ha én nem kezdődök el? Talán az egész el nem fogadásom gyökere itt kapaszkodik? Abban a pofátlanságban, hogy merészeltem megfoganni?

       Amin még töprengek, az az önismeret, amit annyira forszíroznak mostanság.
       Én is milliószor hallottam anyáméktól, hogy nézzek magamba, ismerjem fel és meg magamat. Majd mikor megpróbáltam felismeréseket tenni, és azok nekik nem tetszettek, akkor gyorsan eltaposták azokat. Valódi önismeretem azóta van, mióta tudom, hogy nem minden felelősség engem terhel, jogomban áll letérni a rám kényszerített útról, megtagadhatom a belém idomított szerepet, elszakadhatok az engem mérgező emberektől. Mióta jogom van a saját megvetésemen túlmutató felismeréseket tenni önmagamról, azóta hatalmas változáson és fejlődésen megyek át. Minden itt folytatott beszélgetés és megerősítés az érzéseim jogosságát illetően egy lépés az önismeret felé. Ezt a biztonságot és lehetőséget még soha sehol nem kaptam meg, csak itt, tőletek.
       Az pedig, amit ebből a monológból ki akartam hozni, az az, hogy gyanítom, még az önismeret elvárása is abszurd kérés az olyan nőktől, akiknek megtanították, mit kell látniuk magukról, magukból. Nevetségesek a csoportok, a pszichológusok, a párterápiák, a jógapartik mindaddig, amíg minden érzés, ami a szereptől eltér, bűnnek, rossz működésnek számít. Addig meg sem születhet őszinte, magunk felé szeretettel forduló önvizsgálat. Ami pedig ebben elkeserítő, hogy amíg ez az önismeret nem tud kialakulni, addig mindig manipulálhatóak, öngyűlölők, megfelelési kényszerrel rabláncra vertek leszünk.

       KedvelésKedvelés

     • Nagyon pontos megfogalmazás! Köszönöm!

       KedvelésKedvelés

     • “Ha nem foganna meg/nem szülné meg a nem kívántat, akkor sokszor később szülhetne az a nő kívántat. Így meg már nem fog.”
       Gondolkoztatok-e azon, hogy mit jelent a “kívánt” és “nem kívánt” gyerek. Ki kívánja? Az anya? Az apa? Mindketten? A lelke mélyén egyik sem, csak nagy a nyomás, mert már kocsi van, lakás van, most jöjjön a gyerek? Kívánja az anya, mert talán egybetartja még a házasságot? Kívánja az apa, mert számára az a biztonságos pozíció, ha a felesége otthon van a gyerekkel? Mit jelent az, hogy kívánt gyerek? A posztban is látjuk: amíg meg nem fogant a félvér magzat, kívánt baba volt, teljes szívvel, azután pedig rögtön nem kívánt lett. Ilyen a lelkünk, ez teljesen így működik, nem csak gyerek ügyben. Szeretném azt az állást, de amikor felvesznek, megijedek, hogy nem tudok teljesíteni. El akarok költözni, de amikor elkezdem kipakolni a régi kéglit, összeomlok. Ezek persze pici dolgoknak tűnnek, de a mechanizmus ugyanaz. A lényeg szerintem az, hogy nehéz megmondani, ki a kívánt gyerek, ezen is érdemes gondolkodni.

       KedvelésKedvelés

     • Egyszer a régi blogodon írtam egy barátnőmről, aki mire megtudta, hogy terhes, már túl volt az abortusz lehetőségén, és végig titkolta utána a terhességét. A szülés megindulásakor olyan tudatállapotba került, hogy a gyógyszertárba ment görcsoldóért, fel sem fogta, hogy szülni fog, pedig már volt akkor egy 17 éves gyereke. Szerencsére a gyógyszerész rábeszélte, hogy menjen a kórházba, és sikerült is odáig elvezetnie. Azóta a gyerek 10 éves, van új partnere, jó munkája. De született egy unokája, és a lánya most szállt ki egy bántalmazó kapcsolatból. És a kisgyerek miatt nem tud neki úgy segíteni, ahogy szeretné sem anyagilag, sem idővel. Folyamatosan bűntudata van, mert imádja a kicsi gyereket, de arra is gondol, ha nem lenne, a másik gyerekének mennyi mindent segíthetne, mint ahogy neki is segített az anyja rengeteget, mikor ő vált el a bántalmazójától.
       Amikor a kisgyerek apja kirakta a lakásból az akkor 2 évessel, örült, ha az alapvető szükségleteiket tudta biztosítani, nem maradt ideje a nagy lányára, amit ő mindig az orra alá is dörgöl.
       Most is mondja, hogy ha hamarabb kiderül a terhesség elvetette volna, mert akkor nem ismerte, szerette volna ezt a gyereket.

       KedvelésKedvelés

     • Nem, nem gondolom azt, hogy aki nem várt gyermeket vállal, az nem fog vele törődni! Mert a nem várt és mégis vállalt és a várt és vállalt között én nem sok különbséget látok, amikor vállalta, akkor már szerette és ezért szülte meg, de az, ha valaki a nem várt vagy akár várt és megszült gyerekével nem törődik, az bűn.
       Így ha nem akarja ne szülje meg és kész, mert ha csak azért szüli meg, hogy ne ítéljék el mások vagy épp ő magát, és utána meg elhanyagolja, arra már nincs bocsánat.

       KedvelésKedvelés

     • Megint csak az anyákról van szó…

       KedvelésKedvelés

     • És megint kategóriákról. Néha érdemes figyelni magunkat, mennyire fekete-fehérben gondolkodunk a színes világban. Arról itt nem is beszélünk, hogy mi számít elhanyagolásnak, milyen az, mikor egy nő túlterhelòdik, netán észrevétlenül depressziös lesz, vagy csupán mérhetetlenül magára hagyott és felelőssé tett. Gyorsan rásütjük, hogy ő bizony mostan bűnt követ el. Ő most szaranya. Minek is szült annyit (hát hiszen biztos látta előre, mi vár rá). És természetesen a balhét újra csak ő viszi el egyedül. Ő, a nő. Látod- e banyuc, hogy te is csak a nő felelősségét firtatod?

       KedvelésKedvelés

     • Hát én elfogult vagyok, mert a húgom szült és elhanyagolt és elhagyott egy gyereket, aki most az anyukám életét teszi tönkre szó szerint (drog,lopás,stb…), így nehéz kívülállóként látnom ezt a dolgot és igen, ez elsősorban annak a nőnek a felelőssége, aki megtartotta a légyott gyümölcsét és utána nem kellett neki. Az apát pedig kizárták a körből, egy darabig nyomult, de mivel hiába, utána már csak fizetett, aztán meghalt infarktusban. vállalom, hogy elfogult vagyok.
       Még annyit, hogy volt abortuszom nekem is, pont akkor amikor a húgomnak nem. Nem vagyok rá büszke, de az én döntésem a következmények tükrében felelősebbnek tartom.

       KedvelésKedvelés

9. Nekem nem volt kiforrott véleményem sokáig az abortuszról. Aztán az egyetemen a katolikus férfi tanárok kategorikusan a katedráról hangoztatott NEM-jére kezdtem rajta gondolkodni.
   Azóta sem értettem, hogyan akarnak az emberek kívülállóként dönteni mások életéről? Egy férfi mondja meg, mit tehetek meg a testemmel? Ő, akinek egy gyerek 3 perc örömébe kerül, és némi bankszámla csökkentésbe, ha nincs szerencséje? Papként cölibátusban a nőnek megmondani? Mikor a nőnek a teljes egészsége, teste, élete felborul, és látjuk, hogy mennyire gyermek- és anyaszerető a társadalmunk, munkaerőpiacunk?
   A mai napig elítélik valamilyen szinten a “lányanyákat”, és akik szenya módon teherbe esnek, és megtartják, holott a férfi nem akarta, és most ezzel a zabigyerekkel “zsarolja” ki a pénzét? Hány ilyen nő az vajon, aki szimplán csak nem vállalta be az abortuszt, mert Isten, és a Gyermek, és az Élet?
   Azt hiszem könnyű a férfinek (utólag) nem akarni.

   Azóta is úgy gondolom, hogy minden eset más és más, és a benne lévők szíve joga eldönteni mit tesznek.
   Pár hónapja derült ki, hogy anyunak is volt abortusza, 18 évesen. Munkásszálló, udvarló, szakmunka. Mentegetőzött, hogy de hol lenne most, hol lennénk mi, az apuval közös élete, a lakás, anyagi biztonság, felsőfokú végzettség, imádott munka, ha ő ott akkor… másképp dönt?
   Mondtam neki, hogy nekem ne mentegetőzzön. Nincs rá szükség. Semmi jogom ítélkezni fölötte, nem éltem az ő életét. Ha ő akkor úgy jónak látta, akkor az jó döntés volt. A “mi lett volna ha”, pedig az ábrándozások közé tartozó valami, mert nem vagyunk jósok.

   Elképesztő, hogy minden témában mennyire szeretünk vájkálni egymás életében. Miért kell lenéznem, lesajnálnom a szomszédot, barátot ahhoz, hogy a magam kis világa szebbnek látsszon?
   Megítélem, mert olyan helyzetbe került amibe én nem. (Hahh, hát én felelősségteljes vagyok, védekeztem/nem szexeltem!) Honnan tudja a sok ítélkező, hogy ő mit lépett volna?
   Sokszor ebben látom a problémát. Zsigerből ellenzik, empátia meg sehol. Pedig a más kárán tanul c. mondásban is benne van, hogy előbb meghallgatom, átélem a másik helyzetét.

   Lehet, hogy önző vagyok, de úgy gondolom, hogy az én testem és az én életem fölött csak én gyakorolhatok uralmat (de hülye szó ez), és akinek nem tetszik, annak a viszont hallásra.
   Mondom ezt 12 hetes terhesen, megdöbbenve attól, mennyire sokat változik nélkülem (azaz a befolyásom nélkül) a testem. Biológiai csoda az egész, de azt hiszem sosem leszek már a régi önmagam, így megérte dönteni és vállalni nem pedig belecsöppenni. Akkor utált kényszer lenne, ami most csak furcsa.

   KedvelésKedvelés

   Hozzászólás ↓

10. Van egy igen rossz érzésem. Ne ítéljük meg és el azokat a nőket, akik egyszer valamiért az abortusz mellett döntenek. Nem rossz emberek, nem jókedvükben teszik, sokszor, sőt jellemzően életüket végigkísérő traumát vállalnak fel ezzel. És akkor még a stigmáról – amit az ítélkező társadalom okoz – még nem is beszéltünk. Minden tiszteletem porcicának, hogy ennek a nagyon erős nyomásnak ellenére megírta ezt a posztot.
    Ami igazán rossz érzést okoz, az az, hogy az ítélkezés úgy a posztban, mint a hozzászólásokban megjelenik. Hol is van a határ ítélkezésben? Hány abortuszt lehet elítélni? Hány abortusz legyen a különbség, ami felett már lehet?
    Kevésbé provokatívan, kijelentő módban: semmi alapot nem látok arra SEM, hogy a sorozatabortuszosokat elítéljük. Senki nem tudhatja, miért teszi azt bárki. Mi az, hogy fogamzásgátlás HELYETT, honnan tudjátok a konkrét esetekről? Olvastam riportot olyan nővel, aki maga nem védekezhet egészségügyi okokból, a gumit meg nem tartják megbízhatónak (meg esett amellett is teherbe). De tegyük fel, semmi másról nincs szó, mint tudatlanságról, babonákról. Az miért is elítélhető? Nem látom a lényegi különbséget, hogy mitől volna ez kevésbé ítélet.

    KedvelésKedvelés

    Hozzászólás ↓

    • A bejegyzést nem porcica írta!

      KedvelésKedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Bocsánat, hirtelen azt hittem, azért mutatkozik be. Elnézést.

        KedvelésKedvelés

    • Porcica szerintem első kommentelő, és itt köszönt be.

      “Olvastam riportot olyan nővel, aki maga nem védekezhet egészségügyi okokból, a gumit meg nem tartják megbízhatónak (meg esett amellett is teherbe). De tegyük fel, semmi másról nincs szó, mint tudatlanságról, babonákról.”
      Vagy olyan partnerről, aki a fogamzásgátlásban nem partner, vagy erőszakos. Vagy megígéri, hogy “kihúzza”, aztán mégse. Nekem mesélt arról egy lány, hogy az őt semmibe vevő barátja miatt rendszeresen járt esemény utáni tablettát íratni.

      KedvelésKedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Pontosan, hát ezt már említeni sem akartam, mert itt megint egyáltalán szóba sem jön a nő felelőssége – hacsak neki nem állunk áldozathibáztatni. Csak a “fogamzásgátlás helyett” kifejezéshez kapcsolódtam.

        KedvelésKedvelés

      • Vagy olyan partner, aki ugyan nem partner a fogamzásgátlásban, de konkrétan agyonveréssel fenyeget, ha a nő szülni mer. Vagy ha megszületik – mert pl annyi pénzük sincs, hogy elmenjen abortuszra – akkor ha életben hagyja a gyereket. Aztán ki lesz a csecsemőgyilkos?

        KedvelésKedvelés

      • Igen. És a “nem vette észre senki, még a férje se, hogy terhes” kezdetű híradások a Fókuszban 😦

        KedvelésKedvelés

      • A gumit nem tartják megbízhatónak… azért 98,5%-kal csak megbízhatóbb, mint a semmi.

        KedvelésKedvelés

      • Igen, amikor azzal jönnek, hogy a gumi sem 100%-os biztonság! Persze, meg a biztonsági öv sem mindig óv meg a baleseteknél…Ha nem szexel és nem ül kocsiba, akkor ott a 100-os védelme.

        KedvelésKedvelés

      • Nyilván. Mondjuk épp mostanában mesélte egy ismerősöm, hogy gumi mellett esett teherbe. Mondta is az akkori párjának, hogy na most lettél apa. Mert ő már érezte a defekt következményét, amikor a pasinak még fel sem tűnt.

        KedvelésKedvelés

      • Sok férfi kategorikusan elzárkózik az óvszertől.

        KedvelésKedvelés

      • Nem együttmüködö partner esetén is jó megoldás a spirál.

        KedvelésKedvelés

      • “Nem együttműködő partnert” még megboldogult lánykoromban kiröhögtem és közöltem vele, hogy “vigyázzon” másra.

        KedvelésKedvelés

      • Nalad ez igy egy termeszetes dolog. Nem egyuttmukodo? Meg meg melle nem terheled a fogamzasgatlassal.
        Huha! Egyre jobb!

        KedvelésKedvelés

      • Nem együttműködő partner – ez csak nekem paradoxon?

        KedvelésKedvelés

      • hát az úgy tűnik nekem, valami olyasvalaki lehet, aki
        csak a reszelésben működik együtt, a szerelésben viszont nem 🙂

        KedvelésKedvelés

      • A spirál melletti teherbeeéséekkel be lehetne népesíteni fél Mo.-ot 🙂 A negyedik gyermekem így fogant és akkor közvélemény kutatást folytattam, csak a környezetemben 4-en este teherbe Gold Lillyvel, csak ők elvetették a gyermeküket, míg az én kislányom megszületett ( a spirál nem, azt utána kellett “kirobbantani” belőlem). A hormonos spirálok viszont állítólag jók 40-50 ezerért.

        KedvelésKedvelés

      • Én is terhes lettem spirál mellett, igaz el is vetéltem. Az orvos szerint ez utóbbi nem a spirál miatt történt, mert hogy ő sok gyereket látott megszületni a spirállal együtt és nem okoz a már létrejött terhességnél problémát, a magzatot jól védi a burok. Hát nem tudom, azért én nem örülnék, a tudatnak, hogy a fejlődő gyerekem mellett ott van egy ilyen izé.

        KedvelésKedvelés

      • Én azt olvastam, hogy a spirálnak nem rosszabb a pearl indexe, mint más fogamzásgátló módszereknek, persze a viselésére vonatkozó szabályokat be kell tartani: évente ultrahangos ellenőrzés, 5 évente csere.

        KedvelésKedvelés

      • Bocs, de hogy jött ki végül?

        KedvelésKedvelés

      • Miután megszületett a kislányom, az orvos nem találta a spirált, azt gondolta, elhagytam a terhesség közben… Amikor kiengedtek volna a klinikáról, az ügyeletes orvos nem nyugodott ebbe bele és megkereste, megtalálta, de kivenni nem tudta. Bőgve, reszketve,vérezve,rettegve hagytam ott és szó szerint szinte hazamenekültem a kórházból, a saját távollevő orvosom belegyezésével. Másnapra belázasoftam, felhívtam az orvosom, aki az azt követő első munkanapon altatásban kivette belőlem sűrű bocsánatkérések közepette. Életemben nem volt halálfélelmem, de akkor igen, azt hittem soha nem fogok felébredni az altatásból és árvák lesznek a gyerekeim és az egy hetes kisbabám. iszonyatos volt, hisz az egész terhességet egyébként is végigaggódtam a spirál miatt és hát dolgoztak bennem rendesen a hormonok.
        Amúgy a spirál egy tollrugószerű, csak annál sokkal vékonyabb, puha kis szerkezet, nem tud belenőni a babába, az orvosom a kezembe adta megmutatta, emiatt mertem vállalni a kicsit, de enyém állítólag elmozdult ( hastánc? intim torna? ki tudja mi miatt ) és szinte beletapadt a méhem falába. Mi azóta gumizunk, mert hiába vagyok negyven engem is igen termékenynek teremtettek. És a nem Várt, de később annál inkább kívánt gyermekünket imádjuk, ő az aki napi szinten boldogságot visz az életünkbe és akit mindenki egyöntetűen nagyon, talán a legjobban szeret – a testvérei is! És eleinte féltem attól, hogy mi lesz ha valaki azt mondja neki,hogy mi őt nem akartuk, de már tudom, hogy a válaszom az lesz, hogy dehogyem, ő volt az, akit a legjobban akartunk hisz vállaltunk a fogantatása körülményei ellenére is ( mert még volt vele egy pár más gubanc is ), szóval még véletlenül se gondoljon mást!

        KedvelésKedvelés

      • Nekem is Lily Gold spirálom volt, először 2 évig, gyermek céljából akkor levetettem, és a rákövetkező hónapban terhes is lettem a harmadikkal. Aztán utána megint, az 15 évig volt fönn és sem terhes nem lettem, sem probléma nem volt vele.
        Csak hogy jót is mondjunk a spirálról. Nekem bejött és semmi problémát nem okozott.
        Kicsit zavart, ha arra gondoltam, hogy valószínűleg minden hónapban terhes leszek mellette és elvetélek. Hogy egy teljes mi gyerekünk kromoszómaállománya létrejön a benne lévő csodálatos és megismételhetetlen lehetőséggel, aztán megsemmisül.
        Ezért erre szándékosan igyekeztem nem gondolni, de az erős vérzésekkor azért mindannyiszor átfutott az agyamon.
        Szóval nekem ez az egy volt benne nem kóser.

        KedvelésKedvelés

    • Egy ismerősöm (akinek saját bevallása szerint “megszámolhatatlanul” sok abortusza volt) például nem szedhet gyógyszert, gumira allergiás (vagy ő vagy a férje, nem tudom pontosan), méhbe helyezhető eszközök gyulladást okoznak nála, a naptár módszer és megszakított közösülés mellett pedig állandóan teherbe esett. Azt mondja (és én elhiszem neki), hogy mindent kipróbáltak a közel 30 év alatt de semmi nem vált be. Szerintem úgy várja már a menopauzát, mint a messiást.

      KedvelésKedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Igen, ez az, valami allergia volt a gumival. Hasonló esetről olvastam. Nem biztos hogy tőled 😉 nekem cikk rémlik, ahol megszólaltatták.

        KedvelésKedvelés

      • Tudtommal egyáltalán nem ritka, múltkor olvastam egy férfiről aki az óvszer három összetevőjére is allergiás volt. Más csak a latexre vagy a síkosítóra esetleg arra a spermicid anyagra amivel ezek kezelve vannak.

        KedvelésKedvelés

      • Ilyenkor nem megoldás valamelyik fél részéről a sterilizálás? Tudom, hogy drasztikus és végleges módszer, de egy adott kor után, amikor már nem akarnak gyereket vállalni, nem lenne jobb? Nekem a barátnőmék – skandináv partnerrel – a második gyerek után döntöttek úgy, hogy a férfi elkötteti magát (azért, mert a nőnél semmilyen egyéb fogamzásgátlás nem működött). Azért hangsúlyozom a skandináv mivoltát a családnak, mert valahogy nekem úgy tűnt, hogy ott nyitottabbak a férfiak fogamzásgátlására.

        KedvelésKedvelés

      • Ebben egészen biztos vagyok.

        KedvelésKedvelés

      • Szerintem etikus lenne ilyen esetekben, némi tanulság után már tartózkodni a hüvelyi közösüléstől, sőt, az volna a legszebb, ha ezt a férfi indítványozná. Egyáltalán nem nyom nélküli ennyi abortuszon átesni, érzelmileg, munkaerő-kiesésben sem,meg aztán mit mondunk a gyerekeknek. Nem értem, miért csak a répa be-ki-be-lő számít szexnek. Tényleg nem vagyunk állatok.

        KedvelésKedvelés

      • Mert az átlag szexuális kultúrája a béka segge alatt van, mert a férfiszocializációban a baszás az a valami, minden más csak maszatolás.

        Én sem értem ez a kibekibe központúságot. Volt olyan időszakom, hogy egy betegség miatt hosszabb ideig tilos volt, ennek ellenére a szexuális élete a partneremnek és nekem is több mint kielégítő volt. Egymással.

        Azt hiszem, ha én lennék ilyen helyzetben, és már biztosan nem akarnék gyereket, akkor a sterilizációt választanám. Azt is fontolgatom, hogy a tervezett számú gyerek után is ez lehet majd nekem a jó megoldás.

        KedvelésKedvelés

      • Tényleg, MIÉRT kötelező szexelni ilyen áron?

        KedvelésKedvelés

      • Valami ilyesmirol irtam en is, ugye? 🙂 szex=behatolas, nincs mit tenni…

        KedvelésKedvelés

      • Ezek jó kérdések. Fogalmam sincs miért nem választottak valami más megoldást. A sterilizáció pár éve azért nem volt ám ilyen egyszerű! A régi egészségügyi törvény értelmében – egészen 2006 júniusáig – csak azok kérhették meddővé tételüket, akiknek 30 évesen 4 gyermekük, vagy 35 évesen legalább 3 gyermekük volt. Csak 40 év felett kérhette bárki a beavatkozást, gyermekeinek számától függetlenül.

        KedvelésKedvelés

      • És most ismét meglebegtették a szigorítását.

        KedvelésKedvelés

      • A jó anyjukat!

        KedvelésKedvelés

      • “A Kereszténydemokrata Néppárt úgy véli, amennyiben egészségügyi probléma nem indokolja ezt az orvosi beavatkozást, úgy az komoly erkölcsi kérdéseket vet fel. A KDNP a katolikus egyház álláspontjával egyetértve azon a véleményen van, hogy a művi meddővé tétel nem feltétlenül sorolható az emberi önrendelkezési jog keretei közé. A szigorítást a demográfiai helyzet alakulása is indokolja.”
        Nem azt mondták eddig, hogy az abortuszt el kell kerülni mindenképpen? Most mégis kiderül, hogy erről mi nem dönthetünk felelősen és az egyetlen biztosnak számító megoldás jó erkölcsbe ütközik és “hivatalból” üldözendő?
        Csak én érzem úgy, hogy szó sincs itt a megfogant életek védelméről, meg felelős védekezésről. Csak a nők szülésre kényszerítése a cél?

        KedvelésKedvelés

      • Azért ez súlyos kérdés. Nyilván nem kötelező. De mi van, ha mindkét fél szeretné? Jó, a behatolás megint feljöhet, miért is kell behatolni, de van, akinek az is fontos. Nőknek is.
        A sterilizálást sokkal inkább kellene támogatni, az ebben az esetben is működött volna. Persze mi van, ha azt meg betiltják bajuszosék?

        KedvelésKedvelés

      • És nagyon drága is.

        KedvelésKedvelés

      • Igen, ezért kellene támogatni anyagilag is, de mindenképp “olcsóbb” mint a sorozat abortusz. Mert ugye az abortusznak nem csak anyagi következményei vannak, azért lelkileg is eléggé megterhelő.

        KedvelésKedvelés

      • Igen.
        Még nem volt részem benne, de el tudom képzelni valamennyire. Nem jól vannak így ezek a dolgok, ahogy most vannak.

        KedvelésKedvelés

      • Az ár kórházanként változik, 70-150.000 Ft között van. Úgy tudom a TB nem támogatja, mert nem gyógyító beavatkozás, ezért kerül ennyibe. Abban szerintem megegyezhetünk, hogy ez egy szegényebb családnak a kifizethetetlen kategória.

        KedvelésKedvelés

      • Igen, a szegényebbek már itt elbukják a lehetőségét ennek (is). De sokan a tablettát se tudják megfizetni.
        Ez is mekkora mocsokság már!

        Mikor utoljára utánaérdeklődtem, 3 éve, 98ezret mondott az orvos.

        KedvelésKedvelés

      • A férfiak esetében ezzel szemben ez nem annyira drága, mivel helyi érzéstelenítésben, ambulánsan is elvégzik, és nem kell a hasába belenyúlni mindezért, jelentősen kisebb beavatkozás. Árat nem tudok, változó is, de érdemes rákérdezni.

        KedvelésKedvelés

      • A legjobb az, hogy közben megy a hivatalos szöveg arról, hogy milyen fontos a felelősségteljes gyerekvállalás, az szüljön aki fel tudja nevelni, mert a szegények gyerekei ugye csak kolonc a társadalom nyakán (támogatjuk a középosztályt, szigorítunk a segélyezésen, ugye…).

        KedvelésKedvelés

      • Van antiallergén óvszer, és álltólag a női óvszer se okoz allergiát. Nekem ezek mindig kifogásoknak tűnnek inkább. Megszakítással folyton teherbe esett? Na persze. Ja, és van még például a kis ovulációs mikrószkóp is, amivel tuti belőhető, hogy mikor kockázatos és mikor nem a szex teherbeesés szempontjából. Pár éve kétezer forintba került.

        KedvelésKedvelés

      • “antiallergén óvszer”
        De nem tudnak róla. Az, hogy én sem, egy dolog, nem vagyok allergiás. De vajon hány érintett tud erről Magyarországon?

        KedvelésKedvelés

      • Nahát, én erről az eszközről életemben nem hallottam.
        Most találtam egy ilyet:
        http://bionom.hu/biobolt/golya-hir/ovulacios-tesztek/pg53-ovulacios-mikroszkop.html

        KedvelésKedvelés

    • Ezt mondom én is.

      KedvelésKedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Tudom 😉

        KedvelésKedvelés

11. Amivel a legnagyobb baj van, az a magas lóról való ítélkezés. Nézzük, hogy szól a törvény:
    “A terhesség a 12. hetéig szakítható meg, ha
    a) azt az állapotos nő egészségét súlyosan veszélyeztető ok indokolja;
    b) a magzat orvosilag valószínűsíthetően súlyos fogyatékosságban vagy egyéb károsodásban szenved;
    c) a terhesség bűncselekmény következménye, valamint
    d) az állapotos nő súlyos válsághelyzete esetén.”

    Alapvetően a törvénnyel semmi gond nem lenne. Az első három pontot valszeg egyetlen értelmes ember sem bírálja felül, clear? Amivel baj van az a d) pont. Miért? Mert teljesen bemondásos alapon működik. Akkor a felsorolásnak semmi értelme. Akkor vicc az egész.

    KedvelésKedvelés

    Hozzászólás ↓

    • a vicc szó az utolsó ami eszembe jut a d) pontról.
      az a) b) és c) ponton kívül eső okot kellene írni, vagy mire gondolsz? a súlyos válsághelyzet megfogalmazás eredményezi azt a típusú eljárási rendet (beszélgetés, majd három nap múlva úja vissza kell menni, felvilágosítás és persze közben tömény nőhibáztatás), ami ma érvényben van.

      nem mondom, hogy kiváló megoldás a felvilágosítás és elbeszélgetés és három nap gondolkodás, de maga az alapkoncepció szerintem megfelelő. az más kérdés, hogy ami ezeken a beszélgetéseken elhangzik az a válságban lévő nő magányát, bűntudatát mélyíti.

      KedvelésKedvelés

      Hozzászólás ↓

    • http://abortusz.info/tenyek-az-abortuszrol/tevhitek-es-tenyek-az-abortuszrol
      Az abortuszhoz való álszent viszonyt szépen mutatja az tablettás terhességmegszakítás korlátozása Magyarországon. Ha az abortusz szükséges rossz, csak végső esetben hoz valaki ilyen döntést, a népesség egészét tekintve pedig folyamatosan csökken is a beavatkozások száma, miért ne lehetne könnyebbé és biztonságosabbá tenni?

      KedvelésKedvelés

      Hozzászólás ↓

      • A tablettás abortusz betiltásáért égnek áll a hajam.

        Írtam fent a missed ab vetélős történetet. Az abortusztablettát ilyen esetekben is lehetne használni, ha az elhalt magzat nem lökődik ki magától. De itt az orvosi érveket megelőzi a demagógia.

        KedvelésKedvelés

    • Hogyan működhetne másképp a súlyos válsághelyzet, mint a nő állítása (= bemondás) alapján?

      Azt gondolod, jobb lenne úgy, hogy elmegy a nő abortusztanácsadásra, majd nem sikerül bizonyítania, hogy súlyos a válsághelyzet, és akkor azt a nőt szülésre köteleznék? Vagy hogy?

      Megint ki van kontrollban? Ki dönt?

      A nő terhessége, az ő élete változik meg visszavonhatatlanul, akkor is, ha örökbe adja, más neveli, ezért az ő döntése. Clear?

      A jelenlegi szabályozás szelleme kontrolláló, a végrehajtása, a nőhibáztatást leszámítva, liberális.

      KedvelésKedvelés

      Hozzászólás ↓

    • Nem tudok leakadni a “vicc az egesz”reszen a kommentednek. Lehet tulerzekeny vagyok, de azt sugallja, mintha a noknek ez egy ilyen szabadidos hobbija lenne, kellemes szorakozasa, hogy mondogatnak sulyos valsaghelyzetre utalo korulmenyeket. Lenyomo, degradalo ez a harom szo itt. Ne haragudj, de egy kicsit tobb empatiaval kozelitsd meg ezt a temat, mert sulyos dontesek, traumak itt, amirol irunk.

      KedvelésKedvelés

      Hozzászólás ↓

12. Nem tudom, illik-e itt leírni. De ez az a hely, ahol lehet tabuk nélkül.

    Anyámnak volt egy abortusza, nagyanyámnak is egy. Férjem anyjának kettő, férjem nagyanyjának kettő. A megszületett gyerekeiket mind imádták. A négy nőből három házasságban vetette el a magzatokat, egy-két évvel a megszült gyerekek előtt vagy után.
    A nagyanyák idején tilos volt, mégis el tudták intézni. Az anyák idején bizottság volt, engedélyezte.

    Felnőttként egyetértek mindenki önrendelkezési jogával. Azt is tudom, nekik még nem volt ennyi lehetőségük a fogamzásgátlásban, mint ma.
    De a bennem élő gyermek szorong, és úgy érzi, csak jó helyen állt egy tizedelésnél.

    Ezzel mit lehet kezdeni?

    KedvelésKedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Ez egy nagyon fontos szempont.

      KedvelésKedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Nekem nem félelmetes az a gondolat, hogy mi lett volna, ha nem születek meg. Abortuszellenesek érvként szokták a pro choice-osok szemére vetni, hogy bezzeg, ha anyád is így gondolkozik… akkor mi van? Akkor nem lennék, és kész. Én aztán nem sajnálnám.

        KedvelésKedvelés

    • igen. ezt én is már több ízben megtapasztaltam. nőkkel, majdnem ismeretlenekkel beszélgetek. közel kerülünk egymáshoz egy beszélgetés erejéig (velem ez gyakran megesik) és elmondják. és volt nekik.
      hozzám közelálló barátnőimnek, nőrokonaimnak: majd mindnek volt.

      hihetetlen mértékű az álszent bura ami ezt a témát körüllengi. hiszen a legmarkánsabb reakció mindig az ítélet és a megítélés. közben széles körben érintettek azok is akik az ítéletet kimondják. sőt. talán ők a leghangosabbak.

      és igen, ami itt is felmerült: az esemény utáni tablettán a saját egészségüket veszélyeztető lányok. döbbenet. hogy milyen sokat teszünk mi nők, azért a kevésért amit kapunk. és milyen kevés elég nekünk.

      KedvelésKedvelés

      Hozzászólás ↓

      • A történetem olyan értelemben szerencsés is, hogy olyan jó viszonyban voltam ezekkel a családtagokkal, hogy elmondták. Lehet, másnak is ugyanilyen a pedigréje, és nem is tud róla.

        KedvelésKedvelés

      • Az én nagymamámnak 11 abortusza volt. Most, hogy írtad ezt a tizedelést, kirázott a hideg, hogy az anyám pont bekerült a megmaradt 2-be… Ráadásul nagyon vallásos, istenfélő nő volt a nagymamám, borzasztó prűd is, soha nem beszélt ezekről a dolgokról, csak egyszer, amikor valamiért megnyílt nekem, és elmesélte ezeket. Hajmeresztő sztorik voltak egyébként, a férje mindig megígérte, hogy “vigyázni” fog, mert az óvszert nem szerette (pedig akkor már volt, a fodrászatban, ahol a nagymamám dolgozott, árulták is pult alól) aztán valahogy akció közben már mégse volt kedve abbahagyni, és becsúszott néhány nem kívánt terhesség. A feleség meg oldja meg, ahogy tudja. Azt is bevallotta, hogy nem érti, miért van úgy mindenki oda a szexért, nincs abban semmi jó. Értitek, annyi év házasság után fogalma se volt róla, hogy a szex elvileg jó is lehet. (a férj amúgy lelépett, amikor az anyám egyéves lett, de a nagymamám a haláláig szerelmes maradt az ő drága férjébe, és nem ment többet férjhez). Ő például a “sorozatos abortuszos” nők közé tartozik, de valahogy eszembe se jutna ítélkezni…

        KedvelésKedvelés

      • Ó, ettől a “vigyázni fog”-tól feláll a szőr a hátamon. Nem csak az ejakuláció alatti spermadömpingtől eshet teherbe egy nő. Előtte is tartalmazhat életképes spermát a péniszből csordogáló folyadék. Ha a férfi “vigyázni” akar, akkor gumit húz. Ha meg allergiás rá (tényleg), akkor addig nem teszi be az imádott nőnek, amíg nincs megoldva másképp a fogamzásgátlás.

        KedvelésKedvelés

      • Nekem egy kétgyermekes, nagyon intelligens, harmincontúli nő mondta egyszer, hogy vigyázzak. Vigyáztam. Gumi nem volt, hát nem volt behatolás sem.

        KedvelésKedvelés

      • Anyósomat rendszeresen erőszakolta a férje, majd nem engedte abortuszra. Hatot szült a mama úgy, hogy már a harmadikat sem akarta. Mikor nagy néha kiszakadt belőle ez az iszony, őt ítélték érzéketlennek.
        Magyarország, hatvanas évek.

        KedvelésKedvelés

    • Nem tudom, én nem látok lényegi különbséget aközött, hogy valaki azért nem születik meg mert valami vis maior közbejön vagy mert az anyja vagy a szülei nincsenek olyan helyzetben, hogy fölneveljék (a kettőt sokszor nehéz elválasztani, pl. a szegényebb régiókban gyakoribb a vetélés, koraszülés és egyéb rendellenességek ha jól tudom). Mindkettő olyan külső ok, amire magzatként semmi ráhatásod nincs, a szerencsés hely és idő elkerülhetetlen.

      KedvelésKedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Igen, de ma már nem ez a helyzet, és számos fogamzásgátló módszer között választhatunk. Nekem mindig egyeértelmü volt, hogy ha nem akarok gyereket, akkor én vagyok az, aki védekezik, és nem tolom ezt a felelösséget rá a férjemre. Úgy értem, hogy mivel ez nekem fontos dolog, teszek is érte. Nekem a spirál az ideális megoldás. Olcsó, észrevehetetlen, 5 perc a felhelyezés és 5 évre megoldja. És itt kíváncsi is lennék a spirál elleni érvekre, mert tudom, hogy sokan idegenkednek töle, de nem értem, miért. Nekem semmi problémát nem okoz.

        A sorozatos abortuszt azért jobb elkerülni, ha egy mód van rá, szerintem.

        KedvelésKedvelés

      • Házasságban jó eséllyel ketten felelnek a születendő gyerekekért, én nem tudom értelmezni a “felelősség áttolását”. És azért szerintem a férjnek is fontos, hogy születik-e több utód, ugyanis a felneveléssel járó terhekbe csak be kell szállnia, bármennyire is fázik tőle.

        (A spiráltól én is idegenkedem, mert nem szültem, és nem szeretnék “idegen testet” testemben. De tudom, hogy sokaknak bevált, kényelmes megoldás, főleg szülés után.)

        KedvelésKedvelés

      • Nem mindenki bírja ki a spirált. Én is éreztem az idegen testet persze lehet, hogy extrém túlérzékenység, de ha van férfi, aki nem bírja ki a gumit három percig (ez a magyar átlag a statisztikák szerint) akkor a nő miért kell, hogy állandóan egy idegen teste hordjon a lénye legközepében, a heti vagy havi egy három perces aktus érdekében?? Persze mondom, extrém esetben. Számomra a tampon sem észrevétlen és biztonságos, mint a reklámokban. Egyrészt érezni mindig érzem, másrészt folyamatosan rettegek, mikor ázik át. De basszus, hát a szerv az örömszerzésre való, és ezért olyan érzékeny, hát hogy lehetne más??? Vagy pláne hormonokkal védekezni. Az állatorvos, akinek számomra nagyon szimpatikus a felfogása a gyógyításról (súlyosan sebesült állat esetén előbb megkérdezi, hogy meggyógyítsam, vagy kiirtsam?) és szemlátomást szereti az állatokat, nahát ez az állatorvos a kiskutyának sem ajánlotta túl sokszor a hormoninjelciót, inkább rábeszélt az ivartalanításra. Mondván, a hormonkezelésnek túl sok és súlyos mellékhatása van. Állatoknál. És mi a helyzet az embernél? Szerintem ugyanaz, de nem merik reklámozni. Szóval ne csak a nő védekezzen!

        KedvelésKedvelés

      • Boglar! Kimeled a ferjedet. Miert is? Nem terheled ezzel? Miert? Ki o? Beteg talan, vagy gyenge? Vagy mi van vele, hogy kimelni kell?

        Kerdesedre valaszolva: egy osanya lakozik bennem, negy gyonyoru gyerekem van. Harom szules. A szevezetem folymatos keszenallasban van, szulni akar, foganni akar. A legkisebb gyerek utan feltettek a spiralt: lelkileg nem tudtam megbirkozni a gondolattal, hogy az ott van bennem. Ennek megfeleloen rendes testi kinokat okozott, gorcsokkel, elhuzodo, eros verzessel. Amikor eltavolitotta az orvos elmondhatatlan megkonnyebbules volt.

        KedvelésKedvelés

      • Hát, nem vagyunk egyformák 🙂 nekem meg pont az a hatalmas megkönnyebbülés, hogy ott van bennem. Elismerem, hogy lehet idegentest érzés, de nekem nincs.

        KedvelésKedvelés

      • “Nekem mindig egyeértelmü volt, hogy ha nem akarok gyereket, akkor én vagyok az, aki védekezik, és nem tolom ezt a felelösséget rá a férjemre.”

        Hát jujj… Te a védekezést saját felelősségednek tartod? Mi az, hogy a felelősséget áttolni a férjedre? Miért, az ő felelőssége miben, hol jelentkezik?
        A férfi igenis vállaljon felelősséget, nem magunktól esünk teherbe, hanem neki “hála” az aktus révén. Tisztelje a testemet, ne használja felelőtlenül, aztán annyi….
        Mikor végképp kikészültem a hormonális fogamzásgátlástól, akkor bejelentettem, hogy itt a vége, ketten vagyunk, én ezt tovább egy percig nem csinálom magammal: ha dugni óhajtunk, oldja meg mostantól ő, vagy nem lesz semmi. Egy szó nélkül használunk óvszert azóta. Nincs belőle probléma, se szájhúzás, vett húsz félét, hogy tutira legyen olyan, amit szeretünk és beválik. Ha nem így állna hozzá, részemről a fáklyásmenet. Ha ebben így nem számíthatnék rá, akkor miben számíthatnék és bízhatnék benne vakon?

        Két barátomról tudok, akik nem tervezett gyerekek voltak és anno a spirál nem hatékony működése miatt fogantak meg. Ma már lehet, hogy hatékonyabban működik…

        KedvelésKedvelés

      • “nem tolom ezt a felelösséget rá a férjemre. ”
        “mivel ez nekem fontos dolog, teszek is érte.”
        Ez az “én aztán jól csinálom, pupákok” nem szokott lenni a blogon.

        KedvelésKedvelés

      • Ez a gondolkodás eleve nem tekinti valós partnernek a partnert. A nem együttműködő partneres hozzászólásod pedig direkt elgondolkodtató – egyáltalán venné a fáradtságot a férjed, hogy ő IS védekezzen? Hiszen a spirál sem 100 %, ha ketten védekeztek, az azért még jobb lenne.

        KedvelésKedvelés

      • Jajistenem, teljesen félreértetek. A nem együttműködő partnert csak arra írtam, amit blaci hozott fel, az a pasi, aki “nem partner a fogamzásgátlásban, és konkrétan agyonveréssel fenyeget ha a nő szülni mer”. Csakis erre az esetre értettem, hogy az ilyen helyzetben lévő nagyon elnyomott nőnek megoldás lehet a spirál. Természetesen egy normális kapcsolatban szó sem lehet nem együttműködő partnerről.

        A saját esetem pedig, amikor az írtam, hogy nem tolom át a férjemre a védekezés problémáját, ott pedig csak a saját felelősségvállalást akartam hangsúlyozni, de félek, hogy most megint nem fogalmaztam jól. Szóval: a 2. gyerek után nem akartam hormonális fogamzásgátlót szedni, mert rossz hatással volt rám, így először megpróbáltuk a gumit, de én voltam az kettőnk közül, aki kényelmetlennek és nem teljesen biztonségosnak éreztem, így pár hónap után abban maradtunk, közösen megbeszélve, hogy spirált tetetek fel. Ez nekem nagyon bevált, nyugodt vagyok, már 6 éve van, (5+1év), és teljes biztonságban érzem magam. ennek a teljes biztonságnak az is része, hogy én nem szeretnék már több gyereket, és megnyugtató számomra, hogy ezért ttem is, én magam. mert ha becsúszna még egy terhesség a védekezés mellett, és maradtunk volna a guminál, lehet, hogy a páromat hibáztatnám, hogy nem jól tette fel. tehát nem akarom, hogy őt kelljen hibáztatnom.

        És szeretném sietve leszögezni, hogy a blogolvasók közül senkit sem tartok pupáknak, csak nekem a fogamzásgátlás nagyon szívemhez szóló téma, és szándékommal teljesen ellentétben, ezért tűnhetett kioktatónak, amit írtam.

        KedvelésKedvelés

      • Na ja, azok a részletek az ördöggel, ugye 😉 Egész másképp értem így.

        KedvelésKedvelés

      • Oké, nekem rendben van így, többiek?

        KedvelésKedvelés

      • Így már én is értelek.

        KedvelésKedvelés

      • persze. rendben. értem. értelek. nincs gond. elnézést, ha nagyon neked támadtunk volna.
        spirál, tabletta még sok esetben is az óvszer: a nők vállán pihen a probléma és a megoldása is.
        az egész spirál témáról rögtön ugorjunk is egy pillanatra ide, hogy miért, hogyan, mikortól és meddig még? alakult ez így?
        nekem nem tetszik, hogy ez megint rajtam, rajtunk van.
        hogy a gyógyszergyártók szarnak arra, hogy sokkal kényelmesebb és hatékonyabb megoldás lenne a férfi fogamzásgátlás.
        hogy a gyógyszergyárak nyilvánvaló gazdasági érdeke a nők mindennapos pirulaszedése.
        hogy a spirál ára is elrugaszkodott a valóságtól. és könyörgöm: miért kell a női testbe állandóan beletuszkolni idegen dolgokat, tablettákat bevenni, folyamatos egészségügyi kockázatot vállalva élni, Miért?

        ez nem tetszik. ez szorosan az abortusz témához kapcsolódik, hogy a nők fogamzásgátlása, az erre fordított idő, energia és pénz: mind mind a nők béklyóit növelik.

        KedvelésKedvelés

      • OK, értelek. Persze így egész másképp hangzik.
        Én viszont nagyon dühös vagyok emiatt az egész fogamzásgátlás téma miatt, személyes okoból kifolyólag. És nem a te esetedből szeretnék kiindulni, de mégis meg kell kérdezzelek Boglár, hogy, ha nem szeretnétek több gyereket és ez közös döntés, akkor ennek miért te vállalod a következményeit, velejáróját, akármilyét? Általánosságban véve: egy ilyen döntésnek miért a nő nyögi a súlyát? Spirál, vagy tabletta, akármi… És lehet, hogy nem érzed áldozatnak, meg mást nem visel meg a tabletta, de már megint a női test van hátrébb sorolva….Miért nem a férfi mondja, hogy “drágám, akkor én elköttetem magam”?! Pláne, hogy ha a nő már szült is, stb. Na szerintem ezzel jönne el az egyenlőség….

        KedvelésKedvelés

      • A spirál elleni érvem nekem,hogy anyukám is mellette lett terhes a húgommal. A méhlepényből szedték ki utólag. Na én, aki olyan típus vagyok, hogy ha rám néz valaki, terhes leszek, nem bízom benne egy csöppet sem. A másik dolog, hogy idegenkedem is tőle.

        KedvelésKedvelés

      • ezt a hozzászólást ehhez a témához írtad?

        KedvelésKedvelés

      • „kíváncsi is lennék a spirál elleni érvekre, mert tudom, hogy sokan idegenkednek töle, de nem értem, miért. Nekem semmi problémát nem okoz.”
        Örülök, hogy neked semmi problémát nem okoz, de engedelmeddel: nem vagyunk egyformák. Nekem iszonyú kín volt, amikor feltették, utána az első pár menstruáció (doki szerint „kerese a helyét”). Ja és közel sem 100%-os hatékonyságú, a hormontartalom és a rézdrót ellenére sem. Továbbá az sem volt éppen népünnepély, amikor kivették, pedig egy kis, 2,5 cm nagyságú műanyagdarab volt az egész. Továbbá: miért kellene idegen test az én testembe? Akkor már inkább gumi. Az a férfi, aki nemtörődömségből, önzésből, kényelemszeretetből rám lőcsölné a fogamzásgátlás egész felelősségét, keressen magának más madarat. Valószínűleg szeretőnek sem lesz egy nagy etwas.

        KedvelésKedvelés

      • Igen, de az egyik történik, a másik meg döntés. A halál és az öngyilkosság különbsége. Tudom, hogy képlékeny a határ, ha valaki túlemeli magát, mert dolgozni kénytelen, és ettől elvetél, akkor az nem is történés, ha meg valaki éhezik, azért megy abortuszra, az meg nem szabad döntés, szóval értelek.

        KedvelésKedvelés

    • Petesejtként is csak jó helyen álltunk. Sokkal több petesejt távozik menstruációval, mint abortusz útján.

      KedvelésKedvelés

      Hozzászólás ↓

    • Egyszer valaki megtudta, hogy őt is el akarták vetetni. Egyszer azt is megtudta, hogy az anyja nem szülte meg a nála nyolc-kilenc évvel fiatalabb, más apától származó kistestvérét. Véletlenül tudta meg az apjától, akinek ugyan nem mondta el senki, de összerakta a kockákat, és elmesélte a kicsinek, hogy látod, milyen anyád. Az alig idősebb testvérednek bezzeg elmondta anyád, látod, milyen. Nem tartja meg, látod, milyen, el sem mondja, látod, és a másiknak mégis, látod, és téged sem akart, különben is. Aztán amikor ez a majdnem elvetetett gyerek öngyilkos lett, az apja azt mondta, látjátok, akivel magzatkorában így bánnak, az egész életében értéktelennek érzi az életét. Csak az anyja tehet mindenről. Majdnem mindenki elhitte neki.

      KedvelésKedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Én egy olyan házasságban születtem, ami miattam köttetett. Ezt rokonoktól tudtam meg, meg hát össze is raktam, hogy anyu már jócskán terhes volt velem amikor apu elvette- He felkötötted fiam a kolompot, akkor kongassad!
        Ennek megfelelően óriási teher nyomta a vállam, csak nem tudtam, honnan a súly. Mire tinédzser lettem, megértettem, hogy többnyire a hétköznapokból, amitől szenvedett mindkét fél, mert gyűlölték egymást, és a gyerekek is, verekedés, nyomor, alkoholizmus. Ez a házasság öngyilkossággal végződött.
        Néhány terápiás órába belekerült, mire feldolgoztam ennek az egésznek a ‘felelősségét’.
        Meg egy abortuszba is, hónapra pontosan akkor estem teherbe, mint amikor az anyám velem. És én éltem, és végignéztem, ebből mi lehet, de közben Éltem, és szabad voltam, és fiatal, és felelőtlen, és jó életet képzeltem el magamnak.
        Most már az van.
        Bűntudat? Olykor még igen. Nehéz szabadulni a kis szeplős, dundi kisbaba összegömbölyödött képétől.
        Szégyen? ( ) Nagyon ritkán beszélek ezekről.
        Súly? Néha a vállamon, néha a derekamon, néha a szívemen, néha a fejemben.
        De már nem fáj.

        KedvelésKedvelés

13. http://nol.hu/belfold/20131109-kotenger_gyermekasszonyai

    KedvelésKedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Láttam egyszer egy riportot Matisz Klárival. Már nem emlékszem, akkoriban hány gyereke volt. Abban azt mondta, hogy ha újra kezdhetné, nem így csinálná.
      😦

      KedvelésKedvelés

      Hozzászólás ↓

      • KedvelésKedvelés

      • Bocsánat a beágyazásért, pedig nagyon odafigyeltem, hogy előtte és utána is nyomjak szóközöket 😦

        KedvelésKedvelés

      • Igen, ez volt az.

        KedvelésKedvelés

14. Hú, nehéz kérdés tényleg.
    Alapvetően én is abortuszellenes vagyok, mert Isten adta, egy kis élet, már 6 hetesen dobog a szíve… és ilyesmik…
    De valahogy azt hiszem, ha mondjuk fogyatékos gyerekem foganna… háát, lehet úgy elgondolkoznék… 😦 (tudom, galád vagyok meg minden, de nekem az tuti teher lenne, én nem érzem úgy, hogy megfelelően tudnék gondoskodni róla. Férjem persze tuti hallani sem akarna ilyen esetben a gyerek elhajtásáról és vszínű, én is beletörődnék és maradna… de valahogy mégis lehet, bennem lenne a gondolat, hogy bár ne lenne.) Persze erről sem lehet csak úgy beszélni, ezért is meg lehet vetni valakit, de úgy érzem, ez is valahol felelős döntés. Főleg, ha már vannak nagyobb gyerekek. Mert egy “fogyi” testvérke bizony tőlük is bőven elvenne időt.
    A kezdő történet viszont valóban nagyon megindító.

    KedvelésKedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Lehet, hogy mi önzőek vagyunk, de mi biztosan elvetetjük, ha nem egészséges. Nem szeretnénk tönkretenni sem a saját, sem az esetleges későbbi gyerekek életét. Mert a beteg gyerekre, ki vigyáz utánam? Ha én már nem leszek? Hát persze, hogy a többi, egészséges gyerekem, akikre sosem jutott elég időnk…

      KedvelésKedvelés

      Hozzászólás ↓

    • Hathetesen még nem fejlődik ki a szív.

      KedvelésKedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Főleg, mivel a hathetes terhesség négy hetes magzatot jelent! Ugyanis az utolsó menstruáció első napjától számítják a terhességet! A peteérés átlagosan a ciklus 14-18. napján történik (a várható menstruáció előtt 14 nap a “hivatalos”, tehát minél hosszabb egy nő ciklusa annál későbbre esik a peteérése is, és a magzat is ennyivel fiatalabb mint a terhesség). Ez most nagyon paradoxonnak tűnik pedig nem az. Szóval, egy 6 hetes magzat esetében az anyát már 8-9 hetes terhesnek számolják. Ugyan ilyen csúsztatás az is, hogy mivel Magyarországon max. 12 hetes terhességet lehet megszakíttatni, akkor azt 12 hetes magzatok fotóival illusztrálják. Pedig a magzat valódi kora akkor még csak 9-10 hét, ami azért a fejlettsége szempontjából nagyon-nagyon nem mindegy.

        KedvelésKedvelés

15. A jó múltkorában (hmm, már majdnem egy éve), mikor a második gyerekünket várva ültünk a kórház folyosóján 12. heti UH-ra várva, volt egy kislány (olyan 14-16 éves körüli lehetett), terhes volt, ő is várt az ultrahangra, de ő nem azzal a boldog várakozással, mint mi – ő abortuszra készült. Bement, majd mikor kijött, szomorúan mondta az őt elkísérőnek vagy nekünk, többi várakozónak, már nem emlékszem, hogy nem veszik el (tőle) a gyereket (már túl előrehaladott volt addigra a terhessége). 😦
    Mi meg ott ültünk, hármasban, férjem, fiam, én (és a pocakban a kistesó) és a férjem megjegyezte, hogy hát igen, ezért jobb, hogy fiunk van, a lányokra jobban kell vigyázni (ahogy a példa is mutatta, ők “megeshetnek” ily ifjú korban is, mint a kislány ott a váróteremben.)
    Bennem meg az volt, hogy no igen, meg kell szülnie, ez persze jó, mert nem ölték meg a babát, de mit tudunk mi ennek a lánykának az életéről, a teherbeesés körülményeiről… lehet ítélkezni, de nem tudhatjuk. No meg azon is elgondolkoztam, hogy vajon mi lesz ezzel a babával, akit meg kellett szülnie ennek a lánynak. Vajon örökbe adja-e az anyja vagy ő maga fogja felnevelni.
    …..
    Aztán a másik verzió: jó fél évvel később, mikor megszületett a fent említett babánk volt benn velünk a kórházban egy (másik) “kislány”, max. 18-20 éves lehetett, kicsit olyan egyszerű lélek, no, hát ő megtartotta a babát, meg is született, de a baba folyton benn volt a csecsemősöknél, csaj talán próbálta szoptatni, de inkább adott neki tápit vagy cukros vizet, amit odaraktak a kiskocsiba illetve főleg cigmázni járt ki folyton, a gyerekkel túl sokat nem törődött. Hogy a személyes higiéniájával is gondok voltak, az már csak hab volt a tortán.
    Na, hát ő megszülte a gyerekét, de minek, kinek?! (bocsánat!) A baba aranyos volt, de nagyon picike, kicsit satnyácska, ki tudja, mennyit ártott neki a terhesség alatti dohányzás. Nem is vihette haza a gyereket, ha jól tudom. És ki tudja, hova kerül majd az a gyerek, vajon a csaj (és a barátja, a gyerek apja) rendbe teszi, teszik-e az életüket a baba miatt vagy lemond róla idővel és gyerekotthonban nevelkedik majd a kislány.

    KedvelésKedvelés

    Hozzászólás ↓

16. Pár éve volt egy elhalt terhességem (missed ab), ami műtéti befejezést igényelt. A nőgyógyászaton olyan szobába kerültem, ahol volt egy gyermekágyas nő is, de baba nélkül. Kiderült, hogy a gyerek lent van az újszülött osztályon, hat napos, az új szülei mindennap látogatják. Ő nem tarthatta meg, mert a párjával együtt hajléktalan, nincs hová vinnie, de nem is ölte meg, hanem egy másik családot tett hihetetlenül boldoggá vele. Ki tudta hordani, és aztán le tudott mondani róla, ezzel esélyt adott annak a pici lánynak az életre. Szívmelengető volt ezt látni, hallani.

    Nem akarok indulatokat generálni, de végigolvastam a kommenteket, és mindenki csak a nő jogairól, a nő testéről írt és beszélt. A magzatról senki. Pedig a magzat annyira nem a nő testének a része, hogy más a DNS-e, adott esetben akár tök más lehet a vércsoportja is. Ő nem tehet arról, hogy kik a szülei és milyen élethelyzetben vannak, csupán csak élni akar. Élni. Megélni, hogy ő is szabadon dönthessen a testéről, az életéről, ne mások döntsenek fölötte. Mégis évente 90 ezer magzatot elevenen darabokra szednek az anyja méhében, az anyja tudtával és beleegyezésével. Amikor az esetek többségében lenne más lehetőség is, pl a felelős fogamzásgátlás vagy az örökbeadás. Még a fogyatékos gyerekeket is van esély örökbe adni, nem egy család kifejezetten ilyet gyereket keres, miután felnevelte a saját x számú egészséges gyerekét…

    KedvelésKedvelés

    Hozzászólás ↓

    • A magzat nem azonos az anyával, de az anya teste nélkül nem életképes, mindenestül az anya kell hozzá, hogy megnőhessen és megszülethessen. Elsődlegesen és visszavonhatatlanul a nő életét érinti a terhesség kiviselése is, nem csak a szülés, lelkileg, testileg mindenképpen markáns nyomokat hagyva, a nő munkaképességét, függetlenségét, jogállását rendkívüli mértékben befolyásolja. Ezért tartozik az abortusz a női önrendelkezés körébe.

      Arról nem is beszélve, hogy a megszületett gyerekek erkölcsi és tényleges felelősségét milyen mértékben lőcsöli a társadalom kizárólag az anyára. Lehetne ez másképp is, mindjárt kevesebb lenne az abortusz. A megszült, majd örökbeadott gyerek nagyon ritka, és közelebb kerülünk a megértéshez, ha ítélkezés és előírás helyett megkérdezzük az erre nem vállalkozó nőket, hogy mi áll a döntésük hátterében. Meg kell értenünk a titkolt terhességek és az újszülöttgyilkosságok okait is ítélkezés helyett.

      Kérlek, ha szeretnél kommentelni, előbb nézz körül a blogon, és figyeld meg, milyen témákról milyen szellemben van szó. Az abortuszt bűnnek beállítani, az arra szoruló nőket kvázi legyilkosozni igencsak korlátolt és túlhaladott, nőhibáztató álláspont. Úgy látom, az ilyen emberek ritkán beszélnek a férfi felelősségéről és a fogamzásgátlás fontosságáról, valamint arról az általános jelenségről, hogy a nők milyen gyakran lesznek nemi erőszak áldozatai, vagy ha nem is, akkor is gyakran nem örömből, hanem kényszernek, manipulációnak, elvárásnak engedelmeskedve, sokszor bántalmazó kapcsolatban élik a szexuális életüket, amely a férfiaknak sokkal több örömmel és szinte nulla felelősséggel jár. És mivel egy egyedülálló vagy nyomorgó anya nem kap érdemi támogatást a társadalomtól, gyakran úgy viseli a gyerekét, mint valami büntetést a bűne miatt, és mások is így tekintenek rá. Attól, hogy egy nő teherbe esik, nem lesz varázsütésre lakás, pénz, érzelmi egészség, működő párkapcsolat, stabil háttér. A környezet viszont a túlélést elégnek tekinti, a nő életminőségével büntető attitűddel nem törődve. Van egy olyan érzésem, hogy sokan a nők érdekeit figyelmen kívül hagyva szorítanák őket szülésre. Holott az abortusz a tönkremenés alternatívája. Nem kellene lebecsülni, mekkora feladat egy gyerek fölnevelése.

      KedvelésKedvelés

      Hozzászólás ↓

      • “Attól, hogy egy nő teherbe esik, nem lesz varázsütésre lakás, pénz, érzelmi egészség, működő párkapcsolat, stabil háttér. A környezet viszont a túlélést elégnek tekinti, a nő életminőségével büntető attitűddel nem törődve. Van egy olyan érzésem, hogy sokan a nők érdekeit figyelmen kívül hagyva szorítanák őket szülésre. Holott az abortusz a tönkremenés alternatívája. Nem kellene lebecsülni, mekkora feladat egy gyerek fölnevelése.”

        Éva nagyon köszönöm, hogy ezt leírtad.
        Amikor a mostani páromtól terhes lettem, és azóta is vele vagyok, tehát kibírta a kapcsolatunk, akkor volt mindkettőnknek bizonytalan a munkahelye.
        Neki kb fél év múlva szűnt meg az állása, nekem 1 év múlva. Költözés előtt álltunk plusz még tartott a válása, vagyonmegosztás a volt feleségével, akinek több milliót kellet kifizetnie.
        Biztos marha jó lett volna ilyen körülmények közé megszülnöm a gyereket. Én is rengetegszer végiggondoltam, de kb az anyagi csőd lett volna ennek a következménye és az utcán élés.
        Aki láthatatlanul ítélkezik, annak azt javaslom örüljön, hogy ő nem került ilyen kurva nehéz helyzetbe és ilyen nehéz döntés elé!

        KedvelésKedvelés

    • “lenne más lehetőség is, pl a felelős fogamzásgátlás vagy az örökbeadás” — persze, hogy lenne, innen felőled nézve, sok sikert ehhez a saját életedben, csak az említett nők számára azok nehezebben elérhetőek vagy vállalhatatlanabbak, mint az abortusz. És az ő joguk eldönteni. Ki másé lehetne?

      A férfiak hajlamosak eltolni a problémát, és nagyon könnyedén kezelni a társuk abortuszát.

      Nagyon durva olyan társadalmakban élni, ahol a nők, általában az emberek testi önrendelkezését nem veszik komolyan.

      KedvelésKedvelés

      Hozzászólás ↓

      • A felelős fogamzásgátlás már nem kérdés, ha az abortusz szóba kerül. Olyankor már az is csak egy mi lett volna ha kategóriájú álmodozás.
        Más kérdés, hogy igen jobb megelőzni, mint elvetetni.

        Az örökbeadásról: el tudjátok képzelni, hogy nagy hassal rójátok az utcát, az életeteket, munkahelyet és minden kedvesen érdeklődőnek elmondjátok, hogy igen, terhes vagyok, de örökbe adom? Milyen lenne a család, az ismerősök, a társadalom reakciója? Szerintem ez így kivitelezhetetlen. Maximum, ha elbujdosik, elköltözik, feladja az addigi életét -amibe ki tudja milyen okok miatt nem tudott gyereket vállalni.
        Vagy vállalja a terhességet, és azt hazudja, hogy elvesztette a babát? Meghalt?

        Másik probléma, hogy ha olyan helyzetben van egy nő, hogy nem tudja megtartani a gyereket, akkor valószínűleg épp nem ér rá terhesnek lenni sem (bocs a kifejezésért), a rengeteg testi tünet és változás miatt, amit egy terhesség jelent. Mert elveszíti az állását, mert nyomorog, mert benne tartaná egy rossz kapcsolatban vagy bármi másért. Amiért az abortusz mellett dönt.

        Barátnőm és osztálytársnőm volt egy lány, 16 évesen véletlenül esett teherbe, gyógyszer mellett. Nagyon szenvedett a döntése miatt, elvetette. Azóta is téma, ha találkozunk, mert fájó pont az életében.
        Ha megtartotta volna és örökbe adta volna kimarad a középiskolából, megvetik és kinevetik. Elítélendő-e, hogy nem vállalta?

        KedvelésKedvelés

      • Minden egyes szavaddal egyet értek!
        Szüleim arcát néztem volna meg, amikor meglátják terhes vagyok és közlöm velük, hogy az unokájukat örökbe fogom adni. Röhej!

        KedvelésKedvelés

      • szintén egy álszent, hazug, hamis érzelmekkel operáló kommunikáció lengi körül az örökbefogadást. volt már itt erről szó a blogon.
        nem alternatíva.
        nincs ilyen választás, hogy abortusz, vagy örökbeadás. ez nem választás.
        ez is a sok-sok nőhibáztató, bűntudatkelőt kommunikáció közül az egyik.

        aki az abortusz mellett dönt nem szeretne terhes lenni. nem szeretne gyereket szülni és nem szeretné azt örökbe adni.

        úgy tűnik az elmúlt időszak propagandája eredményes volt, hogy ez itt újra előjött, ha csak egy komment erejéig is. szomorú, hogy a könnyen emészthető, címszavas szlogenek ilyen gyorsan célt érnek. a gondolkodás fárasztó talán? (valóban könnyebb ítéletet hozni és okoskodni és megmondani, hogyan kéne dönteni és élni? ez a könnyebb? tényleg?)

        KedvelésKedvelés

      • ” szomorú, hogy a könnyen emészthető, címszavas szlogenek ilyen gyorsan célt érnek. a gondolkodás fárasztó talán? ”
        Szerintem nemcsak a gondolkodás hiánya a baj. Hanem az empátiáé. Elvetette a gyereket -> biztos egy szemét p*csa! De hogy miért? Mi van mögötte? Á, az kit érdekel, hiszen elvetette!
        Bár végül is igazad van, az empátia gondolkodást feltételez.

        “valóban könnyebb ítéletet hozni és okoskodni és megmondani, hogyan kéne dönteni és élni?”
        Hát hogyne! Ha én kioktatlak téged, az azt jelenti, hogy én vagyok a magasabb lovon, háháá máris nyertem, mert ééén vagyok az értékesebb! Ha beledöngöllek a földre, és a fejedre állok, én magasabbnak látszom. Hiszen én tudom a tutit, míg te? Ugyan… hagyjuk… – ez ma össznépi játék, sajnos.

        KedvelésKedvelés

    • “Szívmelengető volt ezt látni, hallani.”
      Nekem egyáltalán nem szívmelengető az ilyen történeteket hallani, inkább borzasztó. Anyagi gondok miatt lemondani és másnak adni a már megszületett gyerekem…mi ebben a szép és megható?
      És miért kell a magzatot babának hívni, az abortuszt (ami LEGÁLIS) pedig gyilkosságnak (ami BŰNCSELEKÉNY).

      KedvelésKedvelés

      Hozzászólás ↓

    • Az örökbeadásról pár gondolat.
      Ezt sokszor mondják laikusok, hogy ne vetesd el, add inkább örökbe.

      Ahol vannak ilyen kutatások, ott az látszik, hogy az örökbeadó nők ugyanolyan, vagy tán még rosszabb érzésektől szenvednek utána évtizedekig, mint az abortuszosok. Veszteség, bűntudat. Hozzá jön az aggodalom a gyerekért, vajon jó dolga van-e. A szégyen, hogy esetleg megkeresi a gyerek, mit mond neki, miért nem vállalta.
      Magyarországon az örökbeadók megítélése a véres rongyéval egyenlő. Kivitelezhetetlen kihordani egy terhességet, és ismerősök, család, munkahely előtt felvállalni, hogy örökbeadta.
      Van a Gólyamese című film, egy örökbeadás története. Vetítik örökbefogadós
      tanfolyamokon. Utána megsúgták, a filmben arcát vállaló, gyermekéről lemondó (és egy nagyon helyes párnak átadó) anyát kiközösítette és elkergette a faluja.

      Szóval, az örökbeadók utána nem azzal az emelkedett érzéssel kelnek és fekszenek évekig, hogy de szuper vagyok, megmentettem egy kisgyerek életét.

      Vannak örökbeadások, de szinte mindig olyan esetben, mikor már késő az abortuszhoz. És nagyon sok esetben a nő pont tudná szeretni a gyereket, de a férj, család nem akar hallani róla. És sok esetben a környezet elől is titkolja a nő az állapotát.

      KedvelésKedvelés

      Hozzászólás ↓

      • értékes adalék. köszi érte.
        bár mélyen belül mocorgott bennem, hogy ugyan készült-e e témában kutatás?

        igen. én már többször végigpörgettem magamban a kérdést. úgy is, hogy én vagyok aki örökbe ad, és úgy is, hogy más az aki örökbe adja a gyermekét. nekem szorongó érzés, feldolgozhatatlannak tűnik.

        KedvelésKedvelés

      • Egyszer már volt erről szó itt a blogon, hogy a gyermekét örökbe adó nő gyakorlatilag kiírja magát a társadalomból és hogy az örökbeadás nem az abortusz alternatívája (hanem például az öngyilkosságé vagy a csecsemőgyilkosságé).

        KedvelésKedvelés

    • Na ez az. A fensőbbséges, ítélkező, mindent jobban tudó – mert sosem került még a közelébe sem az igazi nyomornak – bezzegbeszéd.

      KedvelésKedvelés

      Hozzászólás ↓

    • És csak 36 ezer abortusz van egy évben, nem kilencvenezer.
      És azt honnan szeded, hogy fogyatékos gyereket is örökbe akarnak fogadni?
      Évi 3 ember, esetleg. Dehogy akarnak.
      A sérült gyerekkel az történik, hogy pár évig labdázik vele a gyerekvédelem, felajánlják belföldön, ott nem kell senkinek, és mikor már 5-6 éves, és a fejlesztési lehetőségekről teljesen lecsúszott, akkor külföldi örökbefogadók viszik el. Jó esetben. Rosszabb esetben marad állami gondozott.

      KedvelésKedvelés

      Hozzászólás ↓

    • A felelős fogamzásgátláshoz: sajnos minden fogamzásgátlásnak van hibahatára. Tévhit, hogy az abortuszra jelentkező nők mind a fogamzásgátlás helyett választják a beavatkozást.
      A legjobb, ha csak gyermeknemzés céljából szexelünk, igaz?

      KedvelésKedvelés

      Hozzászólás ↓

17. Engem egyébként mélyen felháborít, hogy milyen kampány meg az abortusz ellen. Minden empátiát és tiszteletet nélkülöz a nőkkel szemben. Kvázi, az ÉDESanya, az életet adó nő és a szarkurva, aki persze el akarja vetetni és nem kell neki az a drága kisbaba! Ha szülsz oké vagy, ha nem, akkor szégyelld magad, ha abortuszod volt/lesz, akkor pláne. A megszégyenítés és is egy nagyon gyakori eszköz, amit alkalmaznak ezzel kapcsolatban. És akkor jön, hogy a “szerelem felelősség” (hát igen, csak de vicces, hogy csak a nőé egyesek szerint), “az egy kis élet”, néma sikoly….. Hát hánynom kell, komolyan. Anno hittanórán megnéztük a Néma sikoly című filmet. Láttátok? Húsz év távlatában is döbbenten ülök, hogy ezt hogy?!

    Annyira sok helyzet van, amikor nincs lehetőség a gyerek méltó vállalására, vagy nemi erőszak következményeként fogant, vagy súlyosan beteg, vagy a nő egészségét veszélyezteti a terhesség… Nem tudnék abortuszellenes lenni. 12 évesen a hittanos agymosásnak hála még ment, szerencsére ennél értelmesebb és érzékenyebb felnőtt lettem….

    KedvelésKedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Én nem láttam azt a filmet, nem is akarom megnézni sohasoha.
      Biztos, hogy ilyeneket kell mutogatni gyereklányoknak? Van értelme?
      Aki látta, milyen emlékei vannak róla?

      KedvelésKedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Én láttam. Kamaszként. Akkor nagyon hatása alá kerültem, de nem lettem tőle abortuszellenes. A saját kamaszlányomnak soha nem fogom megmutatni, mert szerintem csak egy kiragadott része az egésznek, és így csak hatásvadászatnak tartom.

        KedvelésKedvelés

      • Ennek ismeretében különösen:
        “A tanulmány – a jelenleg rendelkezésre álló tudományos bizonyítékok alapos számbavételét követően – a következőket állapította meg: “Teljesen nyilvánvalónak tűnik, hogy az agy szélső területeit a kéreggel összekötő idegsejthálózatok nem állnak össze teljes egészében a 24. terhességi hetet megelőzően. Ez azért fontos, mert a legtöbb neurobiológus szerint az agykéreg az, amely alapvetően fontos ahhoz, hogy érezzük a fájdalmat. A jelenlegi kutatások alapján több mint valószínű, hogy a magzat huszonnégy hetes életkora előtt semmilyen módon nem érzékeli a fájdalmat” – írja a nőgyógyászok összefoglalója.
        A szakértők még azt is megkockáztatják, hogy a fájdalomérzet a 24. hetet követően sem fejlődik ki teljesen. Szerintük ez a képesség is csak a születést követően jelenik meg, az emlékezethez és a többi tanult viselkedésformához hasonlóan.”
        http://gendiagnosztika.hu/gendiagnosztika/magzati-rendellenesseg-szures/magzati-fajdalomerzet

        KedvelésKedvelés

      • Köszi ezért az idézetért, valahol olvastam már erről, de nem tudtam volna helyesen/pontosan megírni.

        KedvelésKedvelés

      • A szakértők még azt is megkockáztatják, hogy a fájdalomérzet a 24. hetet követően sem fejlődik ki teljesen. Szerintük ez a képesség is csak a születést követően jelenik meg, az emlékezethez és a többi tanult viselkedésformához hasonlóan.”
        ez eléggé valószínűtlen. egy újszülött ránézésre is eléggé máshogy viselkedik, ha valami fáj neki.

        KedvelésKedvelés

      • Az is biztos, hogy az a magzat, amit ott mutatnak, sokkal idősebb, mint az itthon legális 12. heti abortuszhatár.

        KedvelésKedvelés

      • Nagyon manipulatív és így megrázó is. Nagy babát mutatnak, nem egy 12. hetes embriót. És frankón úgy mutatják be mint egy gyilkosságot, amit az orvosok is rettentően bánnak utána. És mielőtt véget érne a beavatkozás a képen kinyílik a magzat szája – ez a néma sikoly, ahogy kűzd az életéért, amit az anya elvesz tőle. Hát kiborító, na….

        KedvelésKedvelés

      • Asszem, ezt az infót kihagytam volna az életemből szívesen. 😦

        KedvelésKedvelés

      • Ezt a filmet es a hittanos agymosast hagytam volna ki az eletembol…. Gondolhatod milyen örök elmeny, ha husz evvel kesöbb is emlekszem. 😦

        KedvelésKedvelés

      • A hittanos agymosás nekem kihussant rég.

        Ezt a filmet meg egyszerűen nem értem, hogyan voltak képesek emberek megcsinálni, aztán meg gyerekek vagy akárki lelkébe beletolni?!?

        Volt az a film anno, a Sivatagi Show, gyerekkoromban iskolailag vittek minket megnézni, hát… azon is bőgtem és nem bírtam megérteni sehogy sem, hogy voltak képesek a készítők a film kedvéért meghalni hagyni a madarakat, mikor segíthettek volna rajtuk. Napokig vették fel a nyomorult kis pelikán, vagy már nem tom, mifióka haldoklását, ahogy vánszorog olajjal átitatva, míg össze nem rogy. A vízcsepptől kigyulladt fát, a mai napig megesküdnék rá, hogy a film kedvéért direkt gyújtották fel. Én ezt nem értem.

        KedvelésKedvelés

      • Hajnalkámnak szól, csak oda már nem engedett a rendszer írni.

        Azt hiszem a Sivatagi showról terjedt el az is, hogy a részeg állatok se a gyümölcstől, hanem a kábítószerektől voltak részegek a film kedvéért.

        KedvelésKedvelés

18. Vajon a nudlivojszosok miket írogatnak ehhez a poszthoz a lomtárban?

    KedvelésKedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Nudlivojsz – áááááááááááááááááááá x’D

      KedvelésKedvelés

      Hozzászólás ↓

19. Az újszülöttgyilkosságokról külön idézek egy szakértőt:

    “13 évvel ezelőtt jelent meg dr. Cseres Judit könyve, az Eltékozolt újszülöttek, amely az azt megelőző talán 20 év ÖSSZES ismert esetét feldolgozta (vagyis nem reprezentatív, hanem teljeskörű volt). Ezekben az esetekben (persze, ezek mind ISMERT esetek, ugye) általában mindig megvolt a halott csecsemő és az anya is.
    Tudom ajánlani a könyvet.
    Gyakorlatilag teljes körben súlyosan bántalmazott nőkről, ill. gyermekekről (kisebb rész) volt szó, nagyon csekély hányaduk értelmileg is sérült vagy fogyatékos, de szintén pokolian bántalmazott volt. Ezek a nők nem voltak abban a helyzetben, hogy ügyesen eldugják a csecsemőt, ill., hogy úgy végigtitkolják a terhességet, hogy a környezetből senkinek se jusson eszébe, hogy hol a baba a hasából.
    De a többségre a következő volt a jellemző (emlékezetből írom ezt, lehet, hogy tévedek, ha kell, előveszem és utánanézek):
    – nagyobb részt férjes/élettársi kapcsolatban élő vagy elvált, özvegy nőkről, többségükben nem első gyerekről volt szó, vagyis nagy részük tudta, miből van a gyerek
    – többségük együtt élt másokkal (szülő, férj, anyós stb.)
    – egy részük a család elől is SIKERREL titkolta a terhességet, más részüket a család késztette/kényszerítette/vette rá a gyermek megölésére, ill tette ezt meg helyette vagy vele
    A sikeres eltitkolásra azt az esetet idézem föl az emlékezetemből, amikor a vécén szülő nő beszól a tévét néző férjének, anyósának-apósának, hogy adják már ki neki az ollót. A férj, hátra se nézve, hátranyújtja az ollót, a nő elvágja a köldökzsinórt és megöli a gyermeket. A férj a bíróságon azt vallotta – szülőstül -, hogy 9 hónapon át nem volt tudomása a terhességről, és persze akkor se tudta, miért kéri az asszony az ollót.”

    KedvelésKedvelés

    Hozzászólás ↓

    • És mindig csak a nő megy börtönbe, a nő lesz a pária.

      KedvelésKedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Most volt egy ítélet, ahol a férfit is börtönre ítélték.

        KedvelésKedvelés

      • De gondolom, ő tevékenyen részt is vett a dologban. Akik nem segítenek bele tevőlegesen, azokat nem szokták lesittelni, arra értem.

        KedvelésKedvelés

20. Nekem szerencsére nincs saját tapasztalatom abortuszról, csak egy vaklárma történet. Amikor a lányom még javában szopott, úgy egy éves lehetett, úgy éreztem, terhes vagyok. Vettünk tesztet, és halványan pozitív volt. Három napig bőgtem, de aztán eldöntöttem, ha így alakult, akkor marad. Azóta tudom, hogy nem tudnám megtenni,csak ha nagyon nagy kényszer helyzetben lennék. A kisfiam, aki most három hónapos, véletlenül lett, de nem gondolkoztam rajta, hogy maradjon e. Viszont sokszor érzem,hogy könnyebb lenne nélküle.
    Azt hiszem, nagy bátorság nem megszülni egy babát.

    KedvelésKedvelés

    Hozzászólás ↓

21. Vajon a férfi egoizmus, tudatlanság, nemtörődömség miatt hány abortusz történik??
    Volt egy barátom, aki azt mondta, hogy az abortusz olyan, mintha egy képet levennél a falról.
    Köpni -nyelni nem tudtam. Mondtam neki, hogy veled valami komoly baj van. Sokáig nem voltam vele.
    Unokanővérem mesélte, hogy egy kb. 25 éves fiúval volt, szólt neki a védekezésről.
    Erre a csávó: Legfeljebb kipisiled!
    Szóval, ha vannak pasik akiknek a tudása, ismerete a szexről, a védekezésről a bányászbéka valaga alatt van, akkor a társadalomnak ideje lenne erre fókuszálnia. És az iskolákban már elkezdeni egy normális felvilágosító projektet a fiúknak is!!
    Levetíteni az abortuszt a fiúknak is, és kihangsúlyozni, hogy ez KÉT EMBER ügye, felelőssége,
    nemcsak a nőé, merthogy ő lesz terhes. Rossz a megközelítés, rossz a szemlélet.
    És sok fiús szülőről ne is beszéljünk, mivel nem készíti fel a felelős szexre a gyerekét, merthogy az a lányok dolga.

    KedvelésKedvelés

    Hozzászólás ↓

    • fél szemmel néztem a minap a comedyn egy standupos nőt (!)
      “kérdezi a gyerek: [hogy születik a gyerek?] gondoltam ezzel kapcsolatban végül is ketten vagyunk szülők, majd a férjem elmagyarázza. erre mit látok? a férjem ül kikerekedett szemekkel, látszik rajta, hogy ez a téma őt is nagyon érdekli. ”
      hatalmas röhögés. ez a vicc alapja, hogy a férfi azt sem tudja hogy születik a gyerek.
      hmmmm

      KedvelésKedvelés

      Hozzászólás ↓

      • 🙂 Hát igen. Az emberiség sok tekintetben nem fejlődik, hanem megreked egy primitív szinten. Leginkább sok férfi.

        KedvelésKedvelés

22. Az enyém lány volt. Tudom. Azt nem, hogy honnan ilyen biztosan, de tudom. Megrázott ez az írás nagyon. Sosem leszek túl ezen. Ami nem is baj. Megérdemlem.
    Nem is akarok itt olvasni, annyi minden fáj itt, mégis mindig visszatérek.

    KedvelésKedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Ezt senki nem erdemli meg.

      KedvelésKedvelés

      Hozzászólás ↓

    • Ezen én is átestem. Mikor bőgve olvastam, aztán csak meredtem magam elé, hogy most akkor innen hogyan tovább. Hogy jó- e nekem, hogy felkapcsolták a villanyt és már láthatok. Nagyon nehéz ez a része. Csakhogy azután már az igát húzni is nehezebb. Mikor átlátod a mocsarat, amibe beletapostak, a szemed már csak a kiutat keresi. A felismerések után képtelenség tovább csinálni. Az, amiben vagy, az a fájdalom jó. Jön majd a harag, ami megerősít, s utána a rombolás, legvégül szép új építkezés.

      KedvelésKedvelés

      Hozzászólás ↓

    • Nem, nem érdemled meg. Nincs jogos büntetés (és nincs jutalom sem, például szenvedésért, de ezt Éva írta le már).

      KedvelésKedvelés

      Hozzászólás ↓

23. Érdemes lenne rendesen meggyászolni a kis magzatot, esetleg gyertyát gyújtani, nem elfojtani. Sajnálom hogy ennek meg kellett történnie. Tudom milyen érzés választás elé kerülni, én megtartottam. Remélem happy end lesz a sztorim, apuka nem maradt, én léptem ki egy bántalmazó környezetből. Marha nehéz. Mindazok mellett pedig hogy megtartottam, én is kaptam egy stigmát, miért ilyen szemét a társadalom? Egy becsúszott, nem kívánt gyermek anyja lettem mások szemébe, az aki felcsináltatta magát, az aki eldobott mindent, egyetemet, karriert, mindent. Hát köszönjük.

    KedvelésKedvelés

    Hozzászólás ↓

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .