Örömmel hirdetem meg második luxusmagyaróránkat! Vendégünk Varró Dániel, most mindenféle verseivel, irodalmi beszélgetéssel, dedikálással.
https://www.facebook.com/events/412671142414697/
Újra lesz képzés, március 19-én, vasárnap: Ne félj az edzőteremtől! Az isteni Eddel, terembejárással, alapgyakorlatokkal, a végén nyújtás és szauna.
Kívánságra külön blokk: kell-e nekem táplálékkiegészítő, mire mi? Márkafüggetlen informálás.
Írj, ha jönnél vagy ismételnél: csakazolvassablog@gmail.com
Unjátok, mi? Hehe.
Olvasó írja, hogy egy ideig nem olvasta a blogot, mert őt nem érdekli ennyire a sport.
Hát, most mondhatnám, hogy Bővebben…
Ez is vers. Nem szeretem amúgy, de most nagyon adja magát. Mert hogy van, ami húsz év után se változik. És valami olyasmi a lényeg.
Itt ülök most, már itthon, János síeléshez vett kék selyem garbójában (underwear. Tudtátok, hogy a selyem meleg? és a gyapjú is tud hűvös lenni?). Fúj a szél, és sírok.
A zene világnapján koncertre mentem, a huszadik jubileumát ünnepelni a kórusomnak, melynek alapító tagja vagyok.
Biciklivel megyek odáig, ahonnan a busz még jó fél órát. Egyszerűen: minimálruha, de magassarkú (átvettem, nyugi, a biciklin az ezüst rózsás van).
Repülök. Könnyű vagyok. Zene lesz, és rég látottak. Bővebben…
A csütörtöki Civil rádiós beszélgetés jó alkalom volt, hogy visszanézzek az életmódváltásomra, amelyet 2014 szeptemberében kezdtem. Az adásban Bővebben…
Ne szépítsük, mert szépíteni minek: én áprilisban gyakorlatilag nem írtam blogot.
Szerkesztőm és én viharos tengeren sodródtunk, én nem láttam az embereket és semmi mást, soha életemben nem dolgoztam még ilyen koncentráltan. Bővebben…
Én leadtam a kéziratot.
Az egyikét.
A másikat még mindig…
A kicsi meg hatéves, ő is hajnalban.
És visszatérek! és megyek edzeni is!
blogszületésnap! ha jönnél, írj!
21-én meg: képzés (sport)
ma lesz egy bejegyzés is.
Én ettől le vagyok taglózva, megmámorosít egyszerűen.
Az is, hogy már igazán rendszeren kívüli lettem. Mi is legyen ma a program? Ez a felvételik sűrű hete, hava amúgy, a fiam nyolcadikos, mindenki buzog és ügyintéz. Péntek délelőtt, míg azok, akik oly szorgosak-dolgosak, oly törekvők, vettek is nemrég használtan egy Saabot, mely munkájuk gyümölcse, meg akkkkora, de akkkora forinthitelt is kaptak, hogy el se hinném, és hogy lenézték a bölcsészeket és tanárokat, istenem!, szóval, míg ők lélektelen irodáikban görnyednek, én tavaszba öltözve leszáguldok a délután felvételizendő fiammal a Francia Intézetbe, és premier előtti filmet nézünk, mert valahogy rákerültem bloggerként a meghívottak listájára.
Mi, akikben eredetileg nem hitt senki, és akik most, negyven körül, minden trauma ellenére is szabadabbak lettünk, mint amekkorának a szabadságot mi magunk is elképzelni bírtuk, egy kicsit nyelvet öltünk, mi tagadás.
Spoileres filmkritika következik.
A másik, amit nem bírok megszokni mint mámort, az európai film mint olyan. De meg a francia külön, az a miliő, történetmesélés, azok a színészek, fények, provance-i és korzikai házak, fületlen nagy kávés tálak (?) reggeli derűben. Az arcok sminktelen természetessége, a kócos dizájn, a felvarratlan ránc.
Addig mondtuk, hogy a világ legjobb nőjét csalta ez a rettenetes Vincent Cassel (lásd még ennek a szintén érdekes filmnek a kritikáját is:
Nem kell a nőt ütni a bántalmazáshoz
, amelyben érdekes szakmaiatlansággal keveri a kritikus a film fikcióját azzal, amit a színészről tudni vél),
szóval addig-addig csócsáltuk ismét a média fogyasztásra kész gittjeit, amíg elfelejtettük, hogy azért Vincent Cassel meg mégiscsak a világ legszexibb férfija, azzal az értelmezhetetlen szemével-homlokával, érdemi bicepsz nélkül is (!).
Az a hűtlen, az a rohadék, akinek a magánéletéről érdemit nem tudunk, honnan is tudnánk, csak médiatorzítást. Sose felejtsük el: mindig, mindenképpen a média és az általa hordozott, előmozdított érdek az úr, nem a sztár és nem is a közönség, pedig azt hinnénk, hogy a média nekünk, senkiknek híven beszámol a Valakikről, ezzel kiegyensúlyoz, leleplez és helyreigazít, így tesz minket, senkiket hatalmassá, hogy rajta a szeme a Valakiken. De ha tudnánk is valamit torzítatlanul a színészisten magánéletéről, a jó ízlésű, el nem galoppírozó ember belátja: nincs hozzá köze. Ahogy a színésznek sincs köze a mi stiklijeinkhez, sőt, senkinek.
Én ha ilyen szexi lennék, meg férfi, és megtehetném, és ez hajtana, hát, nem tudom, mi tartana vissza. Az örömtelenek, ásatagok, a pengeszájúak szava? A házasság? Azt ma már híresék és jelentéktelenék is úgy értelmezik, ahogy ők gondolják.
Ezek a felháborodottak úgy tesznek, mintha bizony a monogámia alapértelmezett lenne, valami ősi norma, amit ha megszegünk (és ki is derül), akkor jajaj. A rossz házasság, az legitim, nem házasodni, az is legitim, de megcsalni…? Bekapcsol a feudalizmus. És mintha volna mód megelőzni a “hűtlenséget”, mintha ez érdemalapon működhetne: ha elég jó a nő, szexi, feszes, híres, kedves, odaadó, akkor aztán tessék hozzá hűségesnek lenni. A többi megcsalást valamennyire megértjük, tetszett volna nem elhízni, na de Monica Belluccit…? Hogyan tudjuk kihozni mások életéből a mi tündérmeséinket, hogyan működhetne mégis, valahol, valaki más életében az, ami a miénkben sem?
Hát elárulom: sehogy nem működik a monogámia, ha valaki nem érzi magára kötelezőnek. Bővebben…
Képzésnek hívom, jobb híján. Ideális helyszínt találtam hozzá (Budán). Kis csoportban, jó hangulatban, közös evéssel belemélyednénk egy-egy témába.
január 30-án, szombaton 9 és 1 között: Elmondom a titkokat — sport
— és minden, ami ahhoz kapcsolódik, hogy jobb legyen a közérzeted, testi teljesítményed, formád: táplálkozás, protein, mozgásfajták, testkép, motiváció, apró, időt nem igénylő trükkök.
FRISSÍTÉS ugyanez: Elmondom a titkokat — sport, február 4-én, csütörtökön. Választhatunk: 9-1-ig legyen (ai bölcsibe megy gyerekért, annak jobb), vagy 2-6-ig?
február 5-én, pénteken délután, 3 és 7 között: Elmondom a titkokat — blog
— és minden, amit csinálnál, komolyan, de még nem kezdted el: adózás, otthoni munka, az idő strukturálása, mentális beállítódás, facebook oldal.
Én tematikával készülök, de a résztvevők kérdéseire is jut idő.
Maximum öt fő. És ha most nem jó, vagy lemaradtál, lesz még!
Jelentkezz a geerle.eva@gmail.com címen!
K. S. Zs.-nak
Tegnapelőtt (javítom “tegnap”-ról, elsüvített mellettem a szerda, most is rohanok) konferencián voltam. Ritkán megyek ilyenre, ezért is pezsdítő élmény. Szeretem ezt, rákészülni, megjelenni, emberek között lenni, figyelni, új megfogalmazásokkal és mentalitásokkal találkozni, és hát ebből bőven volt. Játszóhely is volt gyerekeknek, vittem a kisebbik kicsit. Nagy köszönet érte a szervezőknek.
Szerelem: Személyes? Politikai? volt a címe, egészen különböző szakmájú emberek tartottak előadásokat, izgalmas fókuszokból. Bővebben…
Évzáró, megint. Ott állok én is. Miközben tudom, amit tudok, abszolút együttműködő vagyok, hiszek a fehér blúzban és hiszek a zászlóbehozatalban, hiszek a magyar himnuszban is. Tényleg. Kis betűvel írom, épp mert szabálytisztelő magyartanár vagyok, és oly korban éltem én a földön, hogy a szabályok komolyan vétele lázadásnak számít. Egészen anakronisztikus hajlamom van pátoszra és rítusra. És figyelek, mint valami éltanuló, éberen, minden szóra. Most már újságíróagynak hívom, de a lényeg, hogy nem vagyok cinikus, nem vagyok közönyös, meg szeretném élni és érteni mindazt, ami zajlik. Nem ám csak zajlik itt valami, amit kibírunk és hallgatunk meg tapsolunk.
Ebből adódik az, hogy észreveszek minden visszásságot. Bővebben…
Ez egy jelszavas poszt, csak azoknak küldtem jelszót, akik ott voltak. Kérlek, szóljatok, ha ennek ellenére valamiért nem jó nektek, hogy megjelenik itt a képetek.
Egyáltalán, mindent mondjatok.
Nagyon köszönöm a rákészülést, azt, hogy eljöttetek, megismerhettelek titeket. A segítséget pedig külön köszönöm Pillanatak, aki messziről buszozott, három napig segített, és Weszternek! Nélkülük ez az este nem lett volna ilyen.
Továbbá köszönöm a tombolafelajánlásokat Bagolynak, aki a horgolt mellényeket készítette, és fenchurch-nek, aki gyűrűkkel járult hozzá az izgalmakhoz.
Én később érkeztem, mert anyukám kórházba került, ez beárnyékolta az estét.
Amúgy én jól éreztem magam, de többé nem tudom megkülönböztetni, hogy a blogon is megírt szorongásmentesség miatt, meg mert eleget problémáztam és görcsöltem már életemben ilyen események előtt és alatt: ez egy jó este lesz, és kész, vagy a testi felszabadultságom miatt, netán mert ezúttal sem elsőbálozó, sem durván szerelmes nem voltam, avagy azért, mert ez tényleg egy nagyon jó buli volt.
Nektek milyen volt, mi volt jó, mi legyen másképp jövőre?
Tény, hogy kevesebben voltunk, hogy az egyes olvasók között nem volt olyan szoros kapcsolat és előzetes szervezés, sem központi ajándékozás — ezt kértem is, hogy ne legyen. Ez nagy különbség, ugyanakkor jobb ez így mindenkinek, és most diplomatikus voltam.
Kapásból devorah-t, Crist és koit tudom, akik mindháromszor eljöttek. Maggie, bringásék és Mau talán kétszer? Segítsetek összeszedni, ez olyan szívmelengető!
Köszönet azoknak, aki előre utaltak hozzájárulást! A helyzet az, hogy sokan a hosszú hétvége programjai vagy betegség miatt nem jöttek, emellett legalább húszan voltak, akik nagyon is írták, hogy jönnek, de végül mégsem (esetleg nem találták meg a helyet). Ez mindenképp veszteség, és tényleg lesz pót-kávézás, időpont-szavazással — szervezem!
Az estnek viszont elég komoly költségvetése volt, a következők szerint:
Ottani közös fogyasztás, borok, rágcsálnivaló: 29 ezer forint
dekoráció: 4700 Ft
torta: 22 ezer+ tűzijáték
dj: 10 ezer
fotó: 20 ezer
tombola: 54 ezer (sokkal kevesebb jegy kelt el a tervezettnél)
Így aztán én most erőteljes mínuszban vagyok. Amikor kértem, hogy előre utaljatok, hó vége volt, nekem is. Ha valaki még utalna, mert nem tette, vagy kiegészítené, azt megköszönöm. De semmiképpen ne utaljon az, aki aktív segítséggel vagy 4 ezernél többel támogatta az estét, és az se, akit ez megterhelne.
[Gerle Éva Anita] 16200199-00152303 MagNetBank
Kérem továbbá, hogy jelentkezzen az, aki a Szatyor utalványt nyerte (blaci, és Cris talán?), illetve a lazac grilltál nyertese (a Retek utcai Il Trenóban), mert minden nyeremény komoly!
Két közösségi kezdeményezést igyekeztem promózni: az egyik a hangak.hu, a “zöldre érett nők közössége”, róluk poszt is lesz hamarosan. Ők tízezer forint értékben felajánlották az utalványokat. Nézzetek szét az oldalon, és rendeljetek tőlük, mert nem drágábbak, viszont etikusabbak, mint a vegyszerboltok! A másik a szatyorbolt, igazi üzlettel és webshoppal.
Emellett nagyon melegen ajánlom a figyelmetekbe koi (Veres Anikó Natália) felajánlását, az arcmasszázst (és a krémet), és arany kezét. Háromgyerekes elváltként állt talpra, Cris és én sokat mesélhetnénk az általa masszírozott szempillákról! Telefonszámát kérésre közzétesszük.
A Kőlevesben mulattunk, amelynek kivételesen korrekt üzletvezetése és konyhája, valamint remek terei miatt lettünk hívei harmadik éve. A felszolgálónk Karesz volt, akit nem kellett kétszer biztatni, hogy táncoljon velünk, sőt, később spontánul is beállt.
A legvégén táncoltunk csak, de akkor komolyan, mintegy hatan, és volt vonatozás is! (Y. M. C. A.)
Egy hibát követett el, kétszer fizettünk egy fogyasztásért, ez kínos. Elnézést az olvasótól!
A dj Samantha (Sami) Alhassan volt, tehát idén nem bakelit szólt, viszont nagyon jól, köszönjük!
Két fotósunk volt, hagyományosan Raffay Zsófi, akit Jánossal először 2011 nyarán, a kastélyba költözésünkkor kértünk fel családi fotózásra (övé a nevezetes aranyhalas kép), azóta több sorozatot készített: az összes születésnapon, 2013 augusztusában (hátamon Dáviddal biciklizős kép) és most a kézenállósakat is ő készítette. Olvassa a blogot.
A másik Spingár-Westerlund Anita, aki fotózást tanul, és fekete-fehérben, analógban és papíron (is) utazik. Lenyűgöző a kétféle látásmód, a különbségek, a kompozíció, a fekete-fehér és a színes különbsége (mindkettőjüknek lettek színes és fekete-fehér képei is).
És akkor következzenek a képek! Több részletben tudom csak feltölteni őket.
Bringásahegyen, férj, Valentin, én meg tombolaszelvényeket gyártok
Ágica nagyon figyel
Eddig Zsófi képei, este töltöm föl Anitáéit (a fekete-fehéreket), meg feliratozok, addig örüljetek, kommenteljetek, és szóljatok, ha technikailag gebasz a sok kép. És köszönök mindent!!!
Mindig is élesen láttuk, mi a pálya, éreztük, hogy ez az egész így nem jó, és szólni volt kedvünk ellene — azonnal tudtuk és jeleztük is.
Viszolygunk mindentől, ami hamis, hajlandóak vagyunk kemény melóval megteremteni, ami jó nekünk, és így negyven felé a minőség szerelmesei lettünk. Nem, nem viccelünk, főleg, ha szövegről van szó.
Halljuk, amikor szépítenek, hazudnak, elhallgatnak. Amikor csak a duma szép, de az egész nem működik. Bővebben…
Minthogy még itt igen újak vagyunk a Sitges nevű katalán üdülővárosban, azért semmi új dolgot nem írhatok többet, hanem csak azt írom időtöltésért, hogy valami nagyon ütős bejegyzést szeretnék nektek írni így a blogszületésnap katarzisa után, és ahogy telnek az órák, egyre inkább. De nem hagynak. Most volt üdítő hetven másodperc, de visszajöttek, hogy hideg van kint, illetve hogy egy spanyol kislány elvette az egyetlen rózsaszín duplót. Amúgy meg hol egy kantáros kék rövidnadrágon kitört, krokodilkönnyes dráma, hol egy szauna-szessön (nyolcvannyolc fok, háromszor tizenhét perc), hol egy göngyölt borjú karfiolkrémmel, hol a Lőrinc által szorgalmazott biliárdozás, és leginkább a kellően kemény matrac–ropogós ágynemű húzza el napozástól meggyötört testem-elmém az irodalmi-közösségi munkásságtól.
A nyaralás kemény meló. Pálmafák, szemgyulladós fény, csoki a párnára készítve, már megint hol a szobakártya, jégmorzsák a szauna előtt, és a vendégarzenál: világoskék, könyékig felgyűrt, laza eleganciájú ingek vászonnadrággal, mokasszinnal — francia családapa –, szőke, hosszú hajú nők rövidnadrágban, akik narancsbőrről csak olvasni szoktak (és azt én írtam), piros szemüvegkeretek, csupa kopasz (ra borotvált) fej, francia, olasz, német középosztály. Ismeretlen nemzet egzotikus polgárai lehetünk itt, különös érzés, főleg, hogy engem is, Balázst is következetesen külföldinek néznek Pesten.
Én ezt beblöfföltem, megtetszett a booking.com-on, amikor a barcelonai szállást foglaltam, és meg vagyok döbbenve. Ez nagyüzem, kívül a városkán, a tengertől pedig egy golf-komplexum választ el, de ma biztosan megtaláljuk az átjárót. Elképesztő a munkaerő-tömeg, amely mindezt üzemelteti. Az embernek az a benyomása támad, hogy a világ és benne Európa úgy általában működő hely, nem volt válság, nincs leszállóág, aztán, olvasó, figyelmes baloldali lévén mindjárt el is szégyelli magát ezért az illúzióért. Minden negyedik munkaképes korú spanyol állampolgár munkanélküli.
Az elképesztő profizmus mellett a mi kis szürke, keleti nyomoraink. Egyikünk sem hozott kontaktlencsefolyadékot. Eljöttem, írd és mondd: kettő darab tamponnal. És miért, de tényleg: miért kell bejelenteni, hogy “nem kérem” és “kakilni kell”, “ehetek még fánkot”? Miért kell, és különösen: hogyan lehet egyetlen pohár vízzel négyféle balesetet okozni négy perc alatt a sohamég-étteremben? Miért kell visszaadni a taknyos zsepit, miután nyüszögött már egy sort, hogy nincs neki, és főleg miután már az exkluzív bútorhuzat is merő takony? Élvezhető-e németül a Verdák, és ha nem, miért igen? S eltűnik-e vajon az időben el nem távolított ragtapaszom fehérsége szerdára? A lét végső kérdései ezek.
Mindamellett annak van néminemű gyönyöre, és ez néhány perce történt, ahogyan a félig hegyeket, félig tengert láttató üvegfal előtt, félretaszítva egy szerény ananászszeletet és egy sült bacont, egy külön rendelt, rohamosan hűlő dupla eszpresszó mellett az ember leánya és annak fia áttanulmányozza a blogszületésnap professzionális fotóit, amelyek tegnap éjjel érkeztek. Raffay Zsófi fotózott idén is, figyelt, kivárt, mint mindig, besurrant ide-oda, hátak és vállak között csípett el egy gyanútlan arcot, finoman utómunkálkodott és szigorúan válogatott.
Egyben kérdezem, és így lesz a hedonisztikus posztból ügyrendi, hogy mi legyen a képekkel. Különös tekintettel arra, hogy már megint elkövettem egy indiszkrét baklövést, többet nem fogok. Kinek-kinek elküldjem-e az őt ábrázolóakat vagy az összeset, legyen-e belőle jelszavas poszt, legyen-e külön jelszóval külön poszt csak azoknak, akik eljöttek, van-e olyan, aki sehol, semmilyen körülmények között nem akar látszani, van-e, aki fejlécben sem bánja a buráját.
Van igen frivol kép bajuszcicről, van róla éneklős, van egy csodálatos sorozat Liliről és a magassarkúról, van sok két-háromfős beszélgetős, egy-egy portré, néhány ablak mögül fotózott, és nagyon sokan nincsenek benne a válogatásban, mert a legjobban sikerültek kerültek csak bele.
a legendás csokoládémisszió-térkép
jövőre beszélgetünk, ne haragudj rám, sőt, kávézzunk a jövő héten!
Aki elsőként megfejti, honnan idézet az első mondat, az augusztusban velem nyaral itt.
Nőszervezetek sajtóközleménye a nők elleni erőszak felszámolásának világnapja alkalmából
2013. november 23.
November 25. a nők elleni erőszak felszámolásának világnapja. A Néma Tanúk felvonulással november 23-án idén is a párkapcsolati erőszak elmúlt 12 hónapjának halálos nőáldozataira emlékezünk. Tanúságot teszünk, hogy haláluk több nyomot hagyjon a közvélemény figyelmén, mint egy párszavas hír az újságok hátsó lapjain. Tanúságot teszünk egyúttal a (még) élő áldozatok, nők és gyerekek mellett, akiket ismerősök, családtagok, és főleg állami és önkormányzati intézmények, hatóságok némítanak el azzal, hogy
A bántalmazóktól mentes törvényhozást követelő női politikusokra kirótt pénzbüntetés az erőteljesen férfi többségű hatalom részéről nem értelmezhető másnak, mint az elhallgattatás egy formájának. Hogy bántalmazó politikusok maguk is dönthetnek ilyen pénzbüntetés kiszabásáról a felszólaló nőkkel szemben, szégyenteljessé teszi a Parlament egész működését, és nyilvánvaló célja és következménye a nők valóságának általános elhallgattatása.
A mindennapos és a társadalmi valóság összekapcsolódik: több női képviselő a nők elleni erőszak jogi szabályozásának kompromisszumok nélküli, emberi jogi megközelítését eredményezhetné; több döntéshozói pozícióban levő nő a nők mindennapos valóságát figyelembe vevő szakmapolitikai döntéseket hozna.
Jövőre új törvényhozást, új önkormányzati képviselőket, új Európai Parlamenti képviselőket választ Magyarország.
Ezzel a megemlékezéssel arra is kérjük a választópolgárokat, hogy kérjék számon a választásokon induló politikai pártokon: hogyan terveznek fellépni a nők és gyerekek elleni családon belüli és más helyeken előforduló erőszak ellen. Kérjék számon rajtuk a nők emberi jogainak érvényesítésére, előmozdítására irányuló terveiket! A nők elleni erőszak egyik formájának, a párkapcsolati erőszak megölt áldozatai emlékének adózva, és azért, hogy a jövőben ne legyenek halálos áldozatok.
NANE Egyesület PATENT Egyesület Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetség
www.nane.hu www.patent.org.hu www.noierdek.hu
Lemaradtál a blogszületésnapról? Augusztusban szülted a négyesikreidet? Megbetegedett a cicád? Eddig nem mertél mutatkozni? Csak most találtál a blogra? Szedjed össze magad, elő a koktélruhát vagy a mackónadrágot (dresscode: any), itt az alkalom Bővebben…
Ezt nem az aktuálisba, hanem önállóan teszem fel inkább. Ez hangzott el szombaton.
Így kell ügyet képviselni, idézni, beszédet szerkeszteni, előadni, világnézni, gondolkodni. Csodálom Lázár Júliát.
…fel kellene ismernünk végre, hogy mi vagyunk az éhező gyerek, a megbüntetett hajléktalan, a kilakoltatott rokkant, a prostitúcióra kényszerített cigánylány, az idős rabbi, akit tudatlan emberek meg akarnak alázni az utcán. Puszta véletlen, hogy hova dobott minket a sors. Mi vagyunk a nem csak Európára, de a világegyetemre kitekinteni akaró tudósok. Az arányokat felmutatni vágyó, tükröt tartó művészek is. Mi vagyunk a diákok, szülők és tanárok. Minket bántanak, ha sértenek a jogainkban és csak mi védhetjük meg magunkat. Ha az oktatásban nem jelenik meg a szolidaritás, a kultúra és a tudomány minden szelete, az empátia, ha erre nincs pénz és akarat, nekünk kell a mindenkori kormánynak értésére adni, hogy nem erre hatalmaztuk fel, hogy az állam szolgál minket, és nem mi az államot.
(Tanultátok-e a számokat?
Egy üde gyerekhang: Igen!)
És Kocsis Máté intelmei. A videót nézve komoly randalírozást előztek meg a szavai. Csoda, hogy Budapest megmaradt. A szervezők úgy szedették le a pártjelvényeket (egyébként a DK-sokét).
Erőszakmentességre kérte a Fidesz a pedagógusok világnapja alkalmából a fővárosban szombat délután tüntetőket. Kocsis Máté, a Fidesz kommunikációs igazgatója napközben tartott sajtótájékoztatóján szólt arról is, hogy a pedagógusok érdekeire hivatkozó szervezők elfelejtették megkérdezni azt a 180 ezer pedagógust, akik a napokban vehették kézhez több tízezer forinttal megemelt fizetésüket.
Kocsis Máté szerint a “Bajnai-gárda ismét a pedagógusok ellen akarja hangolni a társadalmat” és azt erősíti meg, hogy a “bukott baloldal már csak az erőszakos utcai akciókban hisz”. A “hergelésen és az uszításon” kívül nincs más értelme a mai megmozdulásoknak — fűzte hozzá.
csak az olvassa. én szóltam 