mi nem tennénk ezt veletek

Ez a bejegyzés, és több más is, válasz agresszív, magukat antifeministának nevező látogatók hozzászólásaira.

Ellenség lettem, ellenségek lettünk.

Azt mondják, le akarjuk őket igázni. Megfosztani őket férfúi lényegüktől, arcukba tolni a szaros pelenkát. Bővebben…

ezeket gyűlöltem én

, pont ezeket, de mennyire, az elzöldülésig, mert nekem mindaz, ami nekik bőven, nem jutott soha, Bővebben…

azért kezdtem írni

Mindig mondom, hogy én ezt nem akartam, ami a blogból lett, nekem nem volt célom vele, én csak úgy, és lám, megtörtént: áldás van rajta, és ami jön, egyben mutatja az irányt is. Bővebben…

nem bírom a kritikát, hát nem bí-rom

2013. márciusi bejegyzés

nem az a bajom, hogy férfi vagy, bár hogy ennek ehhez a fölényes, minősítő viselkedéshez van-e köze, annak én komplett blogot szenteltem

Na, most volt egy s más, ez fontos. Bővebben…

bloggerina, szívem, bloggerina

Eldőlt a verseny.

Gratulálunk és rágcsáljuk a tanulságokat, telefonok, levelezőlisták, kommentek zsonganak, halványan felsejlenek ellenkampányok.

Bővebben…

bemutatkozom

a blogírásom

Azért írom ezt a blogot, mert hajt valami. Óvodás korom óta megfogalmazom, megalkotom a világot. Sokat írtam, mindenfelé, levelet kézzel, magazincikket, fórumkommentet, formálgattam a mondataimat, közösségeket alapítottam, de mindenhol kicsorbult. Nekem a blog való, és ez az első és egyetlen blogom. Mára egészen íróként élek, úgy jár az agyam, olyanok a történeteim – irodalmat élek. A 2012 tavaszi blogpróbálkozásból szenvedély, majd főfoglalkozás és brand lett. 2016 áprilisában megjelent a blogkönyv is, a legjobb írások gyűjteménye.

Bővebben…

hölgyeim és uraim

, aki nem kívánja a másikat, az nem fog vele (szívesen) szeretkezni. Ennyi. Bővebben…

megengedhetem magamnak

az ember azt hinné, nyolcmillió rokkantnyugdíjas országa ez

Megengedhetem magamnak, hogy Bővebben…

többen vagyok

archív interjú 2012 októberéből — féléves volt a blog

Ne haragudjon, öt percem van, a kicsi beszart, a kutya nyüszög, összetört az eperdzsem, már a serpenyőben a hús és ma még csak négy bejegyzést tudtam írni…

De szép ápolt a körme. Bővebben…

tortát vettem

Zuhog is, csöpög is, szemerkél meg szitál (lent Bel-Budán nyálka, idefenn patetikus angol romantika ez is, köddel), de ma mégsem értem be az ovis tartozások rendezésével, edzőtermi futással (röpke hat kilométer), szaunával (dörzsszivacs! nem felejtettem otthon!), banki ügyintézéssel, csekkbefizetéssel (lakbér, Magyar Narancs-előfizetés), a páros kolbásszal, borjúcombbal, töpörtyűvel (Balogi húsboltja, csakis), az ötmagos kenyérrel és a tejszínnel, na meg a kétszer vajas kunkori kiflikkel (mindezeket a zsíros élelmiszereket már a kicsivel szereztem be, aki gumicsizmában és más rajzfilmkellékekben jókedvűen jött követhetetlen utamon). Olyan rég jártam a világban, nem volt mindez elég, rámugrott (hátulról!) egy Esterházy torta is. Bővebben…

olvasóink kérdezték

2012. augusztusi

És milyen spontánul!

miért tetted föl a feneked? 11.02%

Mert a képen blogot írok, a férjem lesifotózta, ilyen vagyok, amikor blogot írok, a szexről is írok sokszor, szeretem az anális szexet, Bővebben…

a fehér elefánt

Már írtam a fehér elefántról itt, de idézem is: “…a fehér elefántot a maharadzsa adta tisztelete jeléül a dúsgazdag brit utazónak. Ritka, értékes, gyönyörű, visszautasíthatatlan, de az utazó tönkrement az etetésébe.” A fehér elefánt csodálatos, sosemvolt, pompás ajándék.

A blogom fehér elefánt. Bővebben…

szeret a férjem, de

Ez most rövid, és szolgálatinak indult, eltűnődős lett. Hiába, megihlet, ha négy gyerek szaladgál körülöttem sikoltozva, nagy ez a szoba, elférünk.

Szeret a férjem, de. Ez a neve az internetes közösségünknek, ez a neve a jelenségnek, amelyről gyakran írok, ez az egyik blogcímkém, így írom alá sokszor magam, ha publikálok: a Szeret a férjem, de csoport alapítója. Bővebben…

a szavazás és az én kínjaim

Ím, huszonötödike lett, Kinga napja, akinek boldog névnapot kívánok, a főoldal human calendarje meg úgy maradt, ott tegnap van. Megállt az idő. (Ezt megszereltük közben.) (És Kristóf. Ezt is benéztem, én is ottragadtam.)

Tehát máig lehetett szavazni.
Bővebben…

mert frusztzrállt vagyok

a legkorábbi posztok egyike, 2012. május

Egy kicsit elgaloppíroztam magam, ahogy megint csodáltam a tegnapi olvasottságot. Ha ennyien olvasnak, akkor ezek fontos témák! A sok olvasó biztos ért és szeret is. Végre értenek! A szívük megszakad, rádöbbennek a párhuzamra, máskor meg mosolyognak… veszik a lapot.

Biztos ilyen is van, az ő kedvükért jött létre a blog. Bővebben…

beképzelt interjú — a végén könyvajánló is van!

2012-es éterősítés… ööö, milyen bájos!

S. F.: Milyen érzés énblog szerzőjeként ilyen hamar ekkora népszerűségre szert tenni? Bővebben…

miért írok blogot

Ez bizony a blog második bejegyzése, az invokáció után.

Így tizenöt évvel az első blogíróhullám után én is. Eddig miért nem? És most minek? Bővebben…

invokáció

Közbevetés

A tizenhárom éves blog első posztja. Nem volt olyan hónap, hogy ne jelent volna Egyszer volt egy nyolcnapos szünet, 2014 augusztusában, amikor aljas kavarásba kezdtek a korábbi rajongók. De már elmúlt, mindenki megkapta, amit a habitusa, tettei érdemeltek. És nem tőlem. Lett tagság, jelszavas rendszer, minden más mellékes, alkalmi munka. Kiismertem az embereket: a blog virul, lesz, mindörökké.

Itt érdemes olvasni az irodalmias megzuhanást (őszinte, mélyre hasító döbbenet volt, hogy emberek ilyen kavarásra képesek), meg alatta a kommententeket. Én már nem sajnáltatom magam nyilvánosan, nem osztok meg alkotói, személyes válságot.

Személyesen meg annyit tennék hozzá, hogy habár a szele se érint annak a viharnak, amiben állsz, mégis inkább nem osztom, nem terjesztem a bejegyzéseid, hiába van, amit rendszeresen újraolvasok, és naponta erőt ad és reményt és túlélést. Félek attól, hogy azok közül, akik általam jönnének ide, nem-e lesz olyan, aki bánt téged. Így hiába szeretném a világnak kikürtölni, hogy milyen egy remek hely ez, eldugom, rejtegetem, hogy csak az enyém legyen a fénye.

Szóval én önző vagyok. És vajon mennyire önzőség egy mezei olvasónak azt kérnie, hogy maradjon a blogger, mert nektárt csepegtet, még akkor is, ha tudja (sejti), hogy ezzel milyen járulékos terhek vállalására is kéri? (Krucifixes a mondatszerkezet, de tőlem csak ennyi telik:).)

Az eredeti poszt, 2012. április 16. (akkor még semmit nem tudtam a bogírásról, elemi szerkesztői tudnivalókat, formátumokat, technikai és tartalmi eszközöket sem. Mindent egyedül csináltam):

Gyűljetek körém, ti mind, játszani fogunk, kis piros széketeket idehúzom, ülj csak le, magyar Líra, te is, reménytelen Apahiány, és gyere csak, tékozló Életöröm, és te is, dühöngő Közlésvágy, meg aztán dühödt (nem dühös) Igazságérzet, gyere te is, sötét Kétségbeesés, meg a váratlanul élvezett Harmincas Éveim és a kisöcsétek, az űrmagányú Kamaszkor, hát te? te túlkoros vagy, narancssárga Töltőtollam, tudod, ma már senki sem ír kézzel levelet, gyertek, csüccs, most játszunk, blogot játszunk, cirkalmas, tűhegyes vagy parféként (parfait!) olvadó jelzőimmel megírjuk együtt a színházi függöny pompás porát, megírjuk, mitől jó az aranygaluska, számot adunk a hó végi ezresből vett hajdani rózsákról (csoportos rózsa, húsz statiszta); megírjuk a választási csalást és meg a comb belső felén a csíkokat, elmeséljük, milyen, amikor belénk szeret a nős főnök, kapisgáljuk majd azt is, milyen sok a kevés, és milyen harmadik feleségnek lenni, aztán azt is, mit gondolunk a szomorú válási, de még inkább a szomorú együttmaradási statisztikákról, meg még az otthon született Jakabot és Johannát is megírjuk, bizony, előbányásszuk a régi naplókat, különös tekintettel egy csíkos, vaskos kötetre, tán csak azt nem írjuk meg, miért beteg a magyar futball, mindenesetre már most sajnáljuk, hogy nem kezdtük el előbb,

de előtte mondjuk el együtt:

Csak az olvassa versemet,
ki ismer engem és szeret,
mivel a semmiben hajóz
s hogy mi lesz, tudja, mint a jós,

mert álmaiban megjelent
emberi formában a csend
s szivében néha elidőz
a tigris és a szelid őz.