— a vadliberalizmusnak nevezett cinizmus ellen —
A ne lopj! menüpont — ami a szerzőjog-policy — alatt egy intelligens férfiolvasó, aki jártas a net világában, felvetette ugyanígy, mint most Bálint, hogy milyen naiv vagyok, az internet ilyen, ezt nem kérhetem, hogy ne lopják le, amit feltettem, hát menjek zártba akkor, és egyáltalán, aki blogot ír (aki kurvának áll…). Bővebben…
Fut a pénze után — így jellemezte találóan Betlen Anna azoknak a nőknek az érthetetlen erőfeszítéseit, akik kiállnak a sorvasztó partnerük mellett. Akik minden észérv ellenére maradnak, a tönkremenésig. Bővebben…
Te Bálint, benned tényleg egy pillanatra sem merült fel, hogy ezt nem kéne? Tényleg zászlódra tűzted az én felébresztésemet, megjavításomat, pofáraesésemet? Ez a te küldetésed? Akkor is lenyomni, ha a lenyomás ellen ír hónapok óta? Majd megtanulja? Erőből?
A blog azért ilyen, mert így gondolkodom, és ennyire tudok írni. Pont így, pont ennyire. Hogy mi mindenen keresztül jutottam el idáig, arról elég sok szó esik itt, és hogy azt te semmibe veszed, az téged minősít. Nem a te kis szemétkedésed kell ahhoz, hogy jobb legyen a blog. Nem erre vártam egész életemben, hogy te megmondd a tutit arról, hogy én miben tévedek. Megint milyen jellemző önhittség ez is.
Ez, amit csináltál, ez csak fájdalmat okoz, erre jó. Értetlen, döbbent, szívszakasztó fájdalmat, hogy a kapcsolatom jelképét odatetted a tuti “feminista” hívószó mellé. Hivatkozhatsz mindenre, magyarázhatod, hogy ez nekem milyen hasznos, most már mindenki tudja, mekkora görény lettél. Nem én lettem erről híres, hanem te.
Ha már itt nyomozgatsz: a demotiválótól is engedélyt kértem, pedig ők megosztásra gyártják, és még a Zahia-fotóssal is leleveleztem, nemkülönben a kecskés kép fotóművészével.
Minek ez, tényleg? Hogy a férjemet, ezt az angyalszerű lényt taglalják ott ezek a nímandok, meg hogy én az ő farvizén érvényesülök? És hogy most egy ideges anyjuk van a három- illetve ötéves gyerekeimnek? Alig bírom el az életemet. Mire jó ez neked, tényleg?
Már a szanalmas.hu-ra is felkerültem! Névvel, fényképpel!
Ez valami egészen megrendítő.
Nem kevesen vannak, akiknek, bolyongva évtizedekig a szűk útvesztőkben fénytelenül, új meg új folyosókon, elegük lesz a másik nemből végképpen. De az valami döbbenet, hogy mennyire másképp élik meg ezt a nők, mint a férfiak. Bővebben…
“Azok követik el, akikben megbíznak”
Iványi Zsófia interjúja Tóth Györgyivel a magyarnarancs.hu-n.
a videó, és Sixx a csúcson.
És nem tiltakozott senki, de senki.
Nem hagynak egyedül — az erős nőket ünnepeljük
élőben NEM ekkora a fejem, és aki amott kiflit eszik, az nem Lőrinc. Fotó: Kállay Márton, helyszín: Villa Bagatelle — köszönjük, meg is ettem az őszibaraclekvárt
Nem mindegy, mivel töltjük meg a tudatunkat. Szép, lélekemelő dolgokkal szeretnék foglalkozni, mert a gondolatoknak hatalmuk van.
Ilyen kis finom, nőies dolgokat is olvasok. Bővebben…
Ha minden remek, könnyű és szép, na, úgy könnyű boldognak lenni. Fiatalon, meg néha, a szerencséseknek.
Ha nem szép, Bővebben…
avagy: a Feri, amint kondole- és gazsulál
Jaj, vártátok a hajnali bejegyzést, szépen kialakult ez, hogy öthúsz és ötnegyven között jön, ahogy a csillag megy az égen, egy kis ráhagyással, mert úgy érdemes, de az élet bonyolultabb. Olyan is volt régebben, hogy a szombat kommentelőnap. Ehelyett minden nap van valami, néha lerágott csont. De jó az néha. Csak én szeretek tartalmasakat írni, igazán, telibe, nem megúszósat.
Ma kettőkor dobott ki az ágy, annyira el vagyok maradva a blogon kívüli munkáimmal. Kezd húsba vágni a felismerés: nem tölthetem a napomat azzal, hogy trollokkal vitatkozom. Bővebben…
Kedves olvasónktól: nőgyűlölet lájt, ami engem a vicceskedés miatt jobban idegesít, mint az érvelés. Most kommentekkel. Nem lett elég vicces, baromi fáradt vagyok, és sokkal jobban bánt az ellenséges beszólás a más blogján, mint amennyire örülni tudok már bárminek. (Ez a közelgő idegösszeomlás jele.)
A FÉRFIAK SZABÁLYAI
Állandóan halljuk “a szabályokat” a nők részéről. Na, most itt a másik oldal. Bővebben…
Gyönyörű darab!
Holnap kommentárokkal is, addig hajrá, kommentelők! Bővebben…
Gratulálunk és rágcsáljuk a tanulságokat, telefonok, levelezőlisták, kommentek zsonganak, halványan felsejlenek ellenkampányok.
Ez a mi kutyánk, ez a Tappancs kutya, akiről nem nagyon írok, ez most bilétáját csörgeti így hajnaltájt, nem találja a helyét, pedig luxuságya van szőrméből, magas peremmel.
Vasárnapi, későnkelős bejegyzésünket olvashatják.
Kapcsolódó bejegyzés: de szépet csináltál!
Nyilatkozat
A csakazolvassa blog írója
NEM Bővebben…
“Adjunk az utolsó mondatnak: én is folyó volnék, nem uszadékfa, és ha folyik arrafelé megfelelő folyó, sőt, folyam, összetalálkozunk a torkolatnál.” megint nagyon beletaláltál, KÖSZÖNÖM!
Kinek hány év kell, hogy folyóként találkozhasson egy másik folyóval, aki folyót vár és nem uszadékfát? Bővebben…
Most a Költő utcában lakom — tudjátok, a fűtés! –, és erről eszembe jutott, hogy négyévesen verseket írtam. Anyám büszkélkedett is vele, de mindig hozzátette: vagy ríme van és értelme nincs, vagy értelme van, és ríme nincs. Ez nem esett jól, a teljes szívem volt mindegyikben, és akkor még csak nem is a bamba tömeg, hanem a szőrös szívű kritikus, a saját anyám…!
Bővebben…Szegfűt kapsz a kerület szociális bizottságától? Vagy eljössz egy jó konferenciára?
