10 thoughts on “fontos interjú

  1. A bíróságokon a bírók többsége nő. Ők nem akarják, hogy az a hír terjedjen róluk, hogy azért ítélnek a nők javára, mert nők, ezért inkább dafke a férfi javára döntenek. (Ez csak egy apró momentum a történetben, a sokadik, de ez is számít.)

    Kedvelés

  2. Ezt a farmeres dolgot nem egészen értem. Én is szeretek egészen szűk farmerben járni, de ha valaki mondjuk egy fegyvernek látszó tárgyat tartana a fejemhez, olyan gyorsan lehúznám, mint még soha.
    A cikk alatti kommenteknél írják, hogy nem ismernek nemi erőszakról szóló vicceket. Hát én egy csomót ismerek.

    Kedvelés

    • Én is ismerek párat. Egyik gyakori ismétlődő motívum, a nő tulajdonképpen akarja, csak kéreti magát, a vicc csattanója pedig a röhejes indok lesz, amit kitalálnak (nem sikítottam, nehogy anyuka felébredjen, nem szaladtam el mert fel volt mosva a padló, stb). Van amiben a hamis vád lesz a poén tárgya (mikor is volt? Augusztusban minden nap, aztán szeptemberben még 5X), a többiben van ugyan nemi erőszak, de tipikusan valami kisebbség az elkövető, például néger, cigány, esetleg meleg (aki hátulról tévedésből Zorrónak nézi az apácát).

      Kedvelés

      • Lehet, hogy ciki, de egyik kedvenc viccem, mikor az apáca megy a máterhez, hogy meg akarták erőszakolni – mi történt, leányom? – Hát, megálltam, felhúztam nyakig a ruhámat, és megkértem az illetőt, hogy tolja le a nadrágját. A máter már majdnem elájul… – mert gondoltam, hogy felhúzott szoknyával sokkal gyorsabban futok, mint ő letolt nadrággal.
        Ezt a viccet azért szeretem, mert a nők gyors helyzetfelismerését és kreativitását hangsúlyozza.

        Kedvelés

      • Na, ez a kivételek közé tartozik. A legocsmányabb amikor arra hajaz a vicc, hogy a nemi erőszakot tulajdonképpen élvezik a nők.

        Kedvelés

  3. Egyszer, amikor egy társaságban az egyik fiú elkezdte az “aki úgy öltözik, az meg is érdemli” típusú érvelést, és semmivel nem lehetett meggyőzni, elvettem a pénztárcáját, ami az asztalon hevert, és számolgatni kezdtem benne a pénzt. Meghökkent. De hát kiraktad, mondom. Direkt azért raktad ki, hogy elvegyem, nyilván erre akartál utalni, ugye? Nem értem, mondta, add vissza. Igyekeztem megmagyarázni a párhuzamot, értelmesen, de ő egyre idegesebb lett, érti, mondta, de inkább adjam már vissza a pénzét. Nem értette. Végül olyan mérges lettem, hogy kisétáltam a pénztárcájával az ajtón. Hárman rohantak utánam (köztük az illető barátnője). Persze visszaadtam, eljöttem. Azóta is frusztrál, ha erre a sztorira gondolok. Biztos vagyok benne, hogy semmit, de semmit nem fogott fel az egészből, csak annyit, hogy az a picsa elvette a pénztárcáját.

    Kedvelés

csak okos-jóindulatú írhat ide

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.