a hét főbűn 6.: a restség

  1. A kevélység.
  2. A fösvénység.
  3. A bujaság.
  4. Az irigység.
  5. A torkosság.
  6. A harag.
  7. A jóra való restség.

Sorozatomat, amelynek öt darabját megírtam 2013-4-ben:

a hét főbűn 1.: a kevélység

a hét főbűn 2.: a fösvénység

a hét főbűn 3.: a bujaság

a hét főbűn 4.: az irigység

a hét főbűn 5.: a torkosság

, ezennel folytatom.

Ez a jó a blogban, ha hosszú távon él: nem számít az idő, az sem, ha most mások vannak itt, mint akkor. Magával azonos a blog, nem koptatja az idő, a maga világában léteznek a dolgai, amelyek eleve is önmagából következtek. Újra elővehető az Együtt jobb!, a helyesírás, régi témák is akár. Már el is kezdtem egy műveltségi tesztet! (Pedig a Polldaddy közben megszűnt-átalakult.)

Az összes többi főbűn (jellemhiba) aktív jellegű: cselekedetet, konkrét viselkedést jelent. Persze lehetsz úgy falánk vagy buja, hogy nem tudsz ellenállni, belecsúszol, de mégis aktívnak kell lenni hozzá, dönteni. Tenni a bűnt. A restség (valójában: a jóra való restség) az egyetlen, ami mulasztásos. Amihez elég csak nézni magad elé, és nem felismerni a pillanatot.

Bűn-e ez?

Sokféle restség van.

Elmulasztod szem előtt tartani az erkölcsi felelősségedet. Te nem akarsz belefolyni, nem állsz ki ügyekért, ellenzéki polgárként sem, és akkor sem, amikor segíteni kéne a nehéz helyzetű szülőtársnak, vagy amikor valakit bántanak. Közügyekből kiábrándultan, saját életemet, időmet féltve ezzel én is küzdök. Nem tüntetek gyakran, nem írok alá, nem bojkottálok, nem is mindig figyelek eléggé. Csak alkamilag állok bele ügyekbe. Félelmetesen nem vagyok műanyagmentes sem ebben a hónapban – ebben viszont van olyan is, hogy most ez volna a kötelező, jaj, na, hagyjatok engem békén, utaztok, autóztok, vásárolgattok, közben blogokon hirdetitek, mekkora minimalisták vagytok, aztán én ne vegyek egy üveg vizet?…

A lemaradtság. Nem teszed meg, amit megtehetnél, mert gyáva vagy. Magadért tennéd, tehetnéd, de valahogy eltelik az idő. Helyette bambulsz és dumálsz. Amikor látod, hogy más viszont megtette, kitalálta és örül az eredménynek, az annyira zavar, hogy megmagyarázod a saját tétlenségedet és próbálod őt lehordani, teljesítményét bagatellizálni. Mondogatni, hogy ő mennyire túloz, milyen komolyan veszi, ez már szélsőséges ám! Rosszindulatú leszel tőle. Csúf játék, ismerd fel, hagyj fel vele és küzdj a saját célodért.

Az elszalasztott élet. Mókuskerék van, hiányzik a tudatosság, és ezért későn kapsz észbe. Nem ismered fel, hogy mit tehetsz, hogy mi lenne a jó, mitől tarthatnál előrébb, lehetnejobb az életed. Valahogy elmúlnak a lehetőségek, és később ezt nagyon sajnálod. Az élet véges. Döbbenetesen most kéne élni.

mi lett veletek negyven fölött?

Áldozatiságba ragadsz, és ez egy csúnya trükk: amit mások megcsinálnak melóval, azt te összerakod minimális látszattevékenységekkel (magukról a sportosságot hirdető, vajában nem edző csajok, édes jó istenem) és sok-sok hibáztatással, nyavalygással, a hátrányaid sorolásával. Arra mindnekinek tekintettel kell lenni ám, és te, te is egyenrangú vagy! Nem korrekt, kontraproduktív, keserűvé tesz, és nem leszel tőle jobban.

Amikor egyszerűen túl sok időd van. És nem vagy elég kritikus, passzívan belecsúszol olyasmibe, amibe nem kéne. Unalmi társkeresgélés, nem-is-annyira-jó-fej emberek társaságában töltött hosszú esték, iddogálás, dohányzás. És mások netes hajszolása, ugye. iszonyatos torzulások ezek.

Az életed a tiéd, aktívan alakíthatod. Nem az számít, ami belőle megmutatható, amiről másoknak véleménye lehet, hanem a valóság. A küzdés, a cselekvés pillanata, amikor egzisztencialista értelemben egyedül vagy. A nemet mondás pillanata.

A szembenézés pillanata.

3 thoughts on “a hét főbűn 6.: a restség

  1. Hű, basszus. Magadra fordítani az összes szabadidődet, csak akkor kapcsolódni másokhoz, amikor neked van kedved, szükséged. Segítséget kérőn átlépni, meg se hallani, úgy tenni, mintha… Pótcselekvéssel, szöszmötöléssel tölteni az életed drága idejét, semmihez semmit nem hozzátéve. Neten böngészni fasságokat, haszontalan tárgyakat gyűjteni, archiválni. Ez mind megvolt közelről, így éltem 12 évig az exszel.

    Kedvelés

  2. Az én fejemben ott van hatodiknak külön a kifele élés. Az elszalasztott élet talán részben fedi, de nem egészen. Amikor annyira rákoncentrálunk a checklist-töltésre, hogy soha semmit nem gondolunk végig a magunk szempontjai szerint, mert igazából nincsenek is szempontjaink. És hát a szempontok kialakítása komoly munka volna, egyszerűbb csinálni, amit mindenki. Így leszünk restek a jóra, a mi javunkra. Az az egyetlen szempontunk van, hogy megfeleljünk, hogy a szomszéd meg anyu boldog legyen, a facebook-ismerőseink meg irigyek. Súlyosbítva ezt azzal, hogy ettől még boldogságot is várunk. A házasság intézményétől, például. Itt a blogon ez úgy volt megfogalmazva, hogy “a kereten követelni az eleven lényeget”. Én úgy szoktam mondani, hogy ez olyan, mint az okmányirodától várni, hogy identitásod legyen, mikor ott csak egy papírt kapsz a neveddel meg a személyi számoddal. Ez az erkölcsi kötelességmulasztás-kategóriába is tartozik.

    Kedvelés

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.