Rég nem voltam tüntetni, pedig kapom folyton a mindenféle hírlevelet, tudom, mik vannak, kik szervezik, mik az ügyek, de nem vitt rá a lélek. Nem bírom én már ezt, az előválasztás óta. a dalocskáikat, a mellékes keresethez jutó színészeket. No- és Bojárt. Énekel. Meg kiáll tíz ujján öt pecsétgyűrűvel, pocóval, röhejes kalapban, és belebotlik a szövegbe két mondatonként:
Hol érdekelte ezt az embert és a neki tapsolókat a környezetvédelem, amíg nem lett mainstream téma és szereplési lehetőség? Ki nem szálltak a kocsiból. Értelmetlenül pazarló életet élnek, divatborászattal menőztek..
Nem megyek már tüntetni, de nem csak a shady alakok miatt. Védem a maradék illúziómat, hitemet, mert tudom, szenvedni fogok: ezek volnának “az enyéim”, az úgynevezett ellenzékiek, ezek a ciki arcok?
https://444.hu/2022/08/07/szinpadi-veszekedesbe-torkollott-az-ellenzeki-tuntetes
A múltkor a KözKincsből jövet egyébként átbringáztam a katás hídfoglalókon. Jó energiák voltak. De amikor “az életünkről van szó” meg hasonlókkal jönnek, miközben egy adónem változik, és egy kicsit vagy épp nagyon nehezedik a megélhetés, ugyanúgy, mint ebben az országban bárki más középosztálybelinek vagy családosnak… már megint üres, megint hamis, hisztis, invazívan követelőző, lényeglátás nélküli, aránytévesztő ez is.
Most, mégis a fakivágós második (civil) tüntetésen voltam. Ez fontos ügy:
https://telex.hu/belfold/2022/08/12/erdo-erdogazdalkodas-okoszisztema-pusztulas
De közben írtak ilyet is:
Csökken a szolidaritás, aki az adott társadalmi csoport körein kívül áll, az vessen magára. Miért vett nagy autót? Miért épített akkora házat? Miért nem vett napelemet? Miért nem tett félre? Hetek óta erről és így beszélnek az emberek, hozzátéve saját politikai meggyőződésüket, beágyazva mindezt a választások óta cipelt frusztrációjukba, illetve a diadalittas, néha pedig teljesen fatalista világlátásukba („Pusztuljon minden, megérdemli a kormány és a Fidesz-tábor!”), még inkább megnehezítve ezzel az érdemi párbeszédet.
Megjegyzem, azt az első két kérdést, ha pont ők nagyon rinyálnak, tényleg fel lehet tenni. Tudjátok, ők azok, akik “leteszik a kocsit, ha a benzin 300 fölé megy”. Aztán 350, 400, 500 fölé – és persze nem, vettek helyette kettőt. Meg vettek elektromosat, amelyet még egy darabig tölthetnek a többiek pénzén, de ha otthon töltenék, az már biztos meghaladja a rezsicsökkentett keretet. Tán a társadalmi szolidaritásra nem a kivagyi házat építő, takarónál tovább nyújtózó, kockázatos hitelekbe belevágó, hatalmas kocsit vásároló, kettőt-hármat is üzemben tartó népeknek van szükségük. Nekem nem köröm van, egyébként, hanem értékrendem, például az, hogy meggyőződésből nem/nagyon keveset autózom. Mindenki éljen, ahogy tud, de véleményem van, másrészt adóügyeskedő semmiárus, szarni is kocsival járó, kövérség-hisztiző, gendermutogató hülyehajú stb. az én empátiámra és jelenlétemre, önkéntes munkámra nem számíthat. A szolidaritás szép ajándék, de nem követelhető és nem is norma. Főleg ha nem kölcsönös.
Kicsit az egész cikk ravaszkodva zsarol a cigányok helyzetével, előrántja őket, hogy igazolja a fairtást. A szegények gyámolítása című mutatvány is jól jön, ha mérsékelni akarják a felháborodást. (Vajon a legszegényebb fagyűjtőket, falopókat basztatják-e majd rendészetileg?)
Épp tisztíttatjuk a kályhát, kéményt. Én itt kivágott és kidőlt fák legálisan elhozható maradékával fűtöttem, a saját kertünkből is bőven megvolt a mennyiség, soha elevent nem bántottam. De nyilván van egy csomó, tüzelésre alkalmas, nem túl értékes faállomány is, könnyen megújuló, szóval nem kell mindjárt az ősfák meg természetvédelmi területek tarvágásával riogatni.
Ennyire ők sem hülyék. Következetesen tágra szabják a törvényeket, jelképes üzenetként, aztán tovább finomítják, a valóságban meg nem lesz semmi durva. Ami durva, sunyiban zajlik. Inkább ingatlanberuházásokban lesz szerepe a fakivágásnak, és volt is: háromszáz ősfa pusztult a Fertő-tavi gigaépítkezésnél. A tűzifa-kitermelés és energia-vészhelyzet ürügy, a lakosság többsége nem tud fatüzelésű kályhát, kéményt telepíteni, nem ehhez kell az új rendelet.
Az ilyen tüntetések akkor jók, ha az üzenetektől egy tizennégy éves gyerek is belelkesül (és ez történt). Kellően egyszerű retorika, jól hangzó szlogenek, kisvakond.
Kicsit olyan, mint egy fesztivál. Sok fotós, lebernyegekben kövér, középkorú nők, főleg nők (Juli észrevétele), kellemetlen uszíthatóság, taps, poharak a kézben, színpad. Meg mint egy pártgyűlés: illik ott lenni, látszani, egyébként nem vagy te rendes ember. Eddie meg a csaja, “tüntirandi”:
Fú, megjön az ember kedve a nonbináris poliamóriához.
Az ügyek ma úgy keletkeznek, hogy van néhány, jóindulatú, okos, vagy akár shady ember, aki ki akar állni. Nem az ügy van előbb. Az ügy akkor érdekes, ha képes mozgósítani, és kell persze az ellenség, aki ellen álcivilként, valójában politikai szándékkal, lehet szegezni: már megint, már ez is!, világvége. aztán kocsiba ülni a parkolóházban, repeszteni vissza a Balaton-felvidékre az autópályán.
És te, naiv nő, polgár elmész ingyen, adod az idődet, bringázol, ott torlódsz, tömegnek, tapsolni, lelkesedni, erdőőrnek is önkéntesen, ő meg címlapot kap, idézik a képzavaros dörgedelmeit.
Meg akik a vegávsággal, genderrel, mindenféle friss divattal ügybuzognak, játsszák az áldozatot, moralizálnak nagy önhelyesen. Jaj, nem, nem akarom ezt.
Vagyunk egy páran, akik nem most láttuk meg a lehetőséget ebben a témában. se a szelektív szemétben, se a minimalizmusban, se a rezsin spórolásban, se a bringás életvitelben. A kilencvenes évek óta harsogjuk a környezetvédelmet, pedig ez még senkit nem érdekelt. Szóltam a természetpusztítás ellen, amit egy falka agresszív bringás művel a tájvédelmi körzetben, meg is fenyegettek, meg is vertek, és még én járkáltam kihallgatásokra, engem hurcoltak meg, mert nem szabad védekeznem, hagyni kell magamat szétverni. #nővagyokelvégre
Élem az erdőm, továbbra is, gyalogló, szelíden élek, bringázom. Inkább 17 fok, mint fölös füstölés. Tüntetésekre nem megyek.
csak az olvassa. én szóltam 