ígéretek

Megjöttünk, hm… megjöttünk Kolozsvárról, mert én bizony nem hagytam annyiban ezt a Nya bácsi-ügyet, és elvonatoztunk leghűbb színházi partneremmel, és megnéztük az — úgy tudtuk — utolsó előadást, Andrei Şerban Ványa bácsiját.

És elannyira nem késtem le a vonatot, hogy a 9.40-es indulás előtt, már negyedkor, de nem, sőt, tizennégykor ott voltam, de ezt nem számítják be a múltkoriba, megkérdeztem az információn, azt már nem lehet utólag ilyen átlagos időbenodaérés-átszámolással megváltoztatni.

Elannyira, ez jó szó.

Bővebben…

itt is fröccsen azért

Rám itt fröccsen a sár, nem a mi vértelen és dizájnos pesti színházainkban — tudósítottam a Ványa bácsi után eksztatikusan Kolozsvárról. Meg tudtok nekem bocsátani, földijeim? Ami azt illeti, tegnap Pesten is fröccsent, Zsámbéki Gábor Ibsen-rendezésében (Katona, A nép ellensége). Nyál is, sok. Ha már az ember állójeggyel beül az első sorba.

Bővebben…

végül valahogy mégis

Amikor valamire nagyon készülsz, nagyon várod, akkor a nagy izgalomban leginkább mindenféle bonyodalom van, kavarodás, zsákutca és falak, időnként a lehetetlenség kőfalán töröd véresre koponyád, már feladod, már beletörődsz, de akkor Bővebben…

a rettegés május közepén

Nem, nem az adóbevallás, jó, az is, na. Hanem hogy mennyi mindent akartam megnézni, és mindjárt vége az évadnak. Tavaly ilyenkor Jánossal is így szorongtunk, aztán láttunk még egy s mást. Jó, hát görögdinnye meg déligalvás, frappé és lampion, Szécsi Pál reszket a tó vizén, de nekem a nyár akkor is egy komplett színház alakú lyuk a lelkemen, sőt: a lelkem egén. És Nemzeti majd nincs többé. Bővebben…

hív a színházigazgató

Kommentben már meséltem: ahogy épp gyönyörködöm a majd csörgök című bejegyzésben, pénteken délelőtt megszólal a telefon, és rozzant készülékem kijelezte a színházigazgató nevét. Ez meglepett, utoljára a János halála utáni napokban beszéltünk.

Hogy nekem mi minden futott át a fejemen, amíg néztem a nevet! Másfél másodperc az egész, és… Bővebben…

nem leszek szimpatikus

— avagy a segédigék: can, to be able to —

Tudom, az álom mit jelenthet.
Tudom, mik a cseh tévtanok.
Tudom, hogy Róma sosem enged.
Csak azt nem tudom: ki vagyok?

Nehéz ezt megírni. Régen forgatom magamban. Húzom ki a kétezer karaktereket, cserélgetem a többit. Fáradt vagyok. Példákat keresek, szeretnék pontos lenni. Félreteszem két napra.

Hogy kezdjem? Bővebben…

ványa bácsi — együtt jobb 2., frissítve

A bejegyzés alján kérdések!

Remélem, vagyunk azért néhányan, elszánt Ványa bácsi-értelmezők! Higgyétek el, nagyon izgalmas ez is!

Anton Pavlovics Csehov (1860–1904) a klasszikus és a kísérletező vonalat kedvelő színházak repertoárjának egyaránt ki nem kopó szerzője. Bővebben…

mi a posztmodern?

Persze azonnal a módszertan jár az eszemben, amikor belém döbben a posztmodern. Hogy hogyan érzékeltetném ezt nyolc-tíz okos, érdeklődő érettségizőnek.

Posztmodern az, amiért, vagyis egy konkrét esemény elbeszéléséért a blogot indítottam eredetileg, de nem írtam le mégse Bővebben…

mjuzikel, világszínvonal, világkép, modor

Iskolai szervezés, három méregdrága jegy (a tizennegyedik sorba!), még szeptemberben vettük, az egyik elárvult, jaj, de elárvult, de lett új, jó gazdája. Tegnap este, én ezt éjfél után teszem fel, de értitek, újra színházban voltam Bővebben…

esős csütörtök délután

Tegnap hazajött a férjem, mert nincs meg egy lelet, addig meg mit csináljanak, hétfőtől kapja az újfajta kemót. Felnyomták szteroidokkal, lassan és görnyedten botorkál, hamar kifullad, de kis segítséggel fürdik, önálló. Együtt aludtunk, lent, amíg Babadávid nem reklamált a galérián. Nincs most az a kín, szedi a gyógyszereket, felteszi magának a méregtelenítő tapaszait, sokat beszélgetünk, és a legnagyobb döbbenetemre ágyba hozta a kávét. Bővebben…

top 10 — élmény

2012 augusztusában írtam. Rég elveszett élmények, rajongások, fájdalmak, helyek, társulatok, sőt, emberek. János pedig már nagyon beteg volt.

Fertő-tó, vízen alvás 197 %

Sopronig vonat, át a városon bringával, könnyű epres kardinális a Harrerben és lórúgás-duplakávé, utána a temetői körforgalomtól huss, le az erdőn, a Malomtó mellett, át a tóig — ez olyan, hogy ilyen nincs, Bővebben…

atomfegyver

Az atomfegyvert is a végén vetik be, meg a kánai menyegzőn is a végére maradt a jó bor. A talmi elleni hadjáratunk méltó lezárása volt a tegnapi este: a Peer Gynt az Örkényben, Ascher Tamás értelmezésében Bővebben…

egy estém máshol

Színházban voltam, nofene, sőt: darabot temetni, sőt: művész uras darabot. Leszáguldottam az alkonyatban, ez mindig mámor, lehagyom a parfümömet. Bővebben…

de hát szeret!

De sokan olvassátok most ezt, kik vagytok?

Évekig nem tudtam arról beszélni, egyszerűen nem tudtam megfogalmazni, mi is volt pontosan az, ami elől én elmenekültem. Vertek? Nem. Akkor engem nem bántalmaztak. Volt egy kisgyerekünk, színházba jártunk, utaztunk sokat, jókat ettünk, társaságba jártunk, szép holmikat vett nekem az emberem. Mi a baj? Bővebben…

liliom

Megint tipródom, miről írjak. Nyavalyogjak-e egy sort arról, hogy sokan olvasnak, de nem tudom, kik, már kiadja a kereső a blogomat a “leszopott a nagynéném” kifejezésre is, ki kellene herélni az eddigieket, félek, én is félek…

Nem. Írjunk színházról. Írjunk egy hajdanvolt előadásról.

A Krétakör Liliomáról (2001). Egy társulatnak, egy felfogásnak és konkrét színészeknek hódolok itt. Nem volt ilyen előtte, és nem is lesz többé. Bővebben…

fontos vagyok

Vészesen (kilencszáz alá) zuhant a napi olvasóim száma. Adóbevallotok, széldzsekit kerestek a turiban, mi van? Zavarban is vagyok: beszéljünk a hüvelygombáról? Elmondjam, milyen ciciket láttam ma az öltözőben? Átoperáltassam magam sziámi ikerré?

Inkább a tegnapi napot írom meg, érdekes volt. Bővebben…

én láttam őket

Közbevetés

Tegnap este kettéhasadt az idő, azt éltem át: én láttam őket. Én, akkor, 2012-ben láttam őket. Kulka elvtársat és Alföldi tiszteletest. Színháztörténeti pillanat volt. Nagyon ritka az ilyen. Bővebben…

beképzelt interjú — a végén könyvajánló is van!

2012-es éterősítés… ööö, milyen bájos!

S. F.: Milyen érzés énblog szerzőjeként ilyen hamar ekkora népszerűségre szert tenni? Bővebben…