Tegnap este kettéhasadt az idő, azt éltem át: én láttam őket. Én, akkor, 2012-ben láttam őket. Kulka elvtársat és Alföldi tiszteletest. Színháztörténeti pillanat volt. Nagyon ritka az ilyen.
Ezt is a Mohácsiak rendezték, akiknek a márciusi premierje olyan végtelenül ingerültté tett. Ugyanolyan túlpörgetett és egy pillanatig nem pihenő, sok virtuóz ritmusú jelenettel, de ez, ez igen.
Döbbenetes lehetett a próbaidőszak. Voltaképpen rettenetesen túlbonyolított a cselekmény, “na, vegyük még bele ezt is” szövegkönyv, szürreális elemekkel, rafinált utalásokkal, de a végeredmény nem zavaros. A tragikum súrolja a velőtrázó iróniát, és mindez átélhető. A gulág szovjet parancsnoka, aki Petőfi emlőjén nevelkedett (Barguzinban, hol máshol), számon kéri a magyar foglyokon a János vitézt: nem megjöttek a szép huszárok, hanem tüzesen süt le a nyári nap sugára! És összecsap Petőfi és Kacsóh Pongrácz. Hihetetlenül vicces, ahogy a harmadik részben János tényleg bedobja a rózsát a vízbe. És közben borzasztó gyomorgörcs azzal szembesülni, hogyan folklorizáljuk nagy történeteinket, a holokausztot, a háborút, ötvenhatot, a gulágot, hogyan áldozatként és hogyan az erőszakmonopólium tagjaként. Elmennek, elviszik őket, de ami talán még szomorúbb: visszatérnek, és nem lehetnek hősök: spongyát a múltra. Meg ahogy László Zsolt, a csend-, rend-, végül munkásőr megmagyarázza: hát miért nem mondtátok, hogy ne? — Édesanyám mondta. — Hát mindenki mondta!
A Nemzetiben a rendezők, a jó Istennek hála, egy ideje ellenállnak az űrtechnológiájú színpad csábításának, amit a III. Richárdban meg az ősTragédiában annyit izgettek-mozgattak. Most csak épp egy nyalintásra kóstolunk bele, mi mindent tudhat. De hogy hatalmas, az kell: jól el lehet tűnni a semmibe, a szibériai vasút felé, és jó sokáig mennek, és annyira elemi a zene, hogy nem zökkenünk ki, nem kell pisilni, perec, semmi.
És a rengeteg geg. Az a némajáték, amikor Farkas Dénes a biciklit pumpálja…!
Meg azt mondja Alföldi: Hát ki oszt itt szerepet?!
Megvan az elveszett bárány! Ott volt a szövegkönyv alatt!
Meg amikor a patak hullámzik: ne spóroljatok! Az a próbajelenet!!!
(Ugyanilyen volt a haja, öltönye Alföldinek fess Versinyinként — hogy lehet, hogy most zömök, és rövid a keze?)
Ja, szerintem Tompos Kátya volt a legjobb 30 alatti színésznő.
Nem tudom, a Nemzeti nagyszínpadát hányan nézik, hatszázan biztosan. Nagyon nehéz lehet úgy kalibrálni, nem is tették meg a testvérek, talán lehetetlenség is, hogy azokon az estéken az a sok mindenféle néző biztosan értse, hogy ez Petőfi, ez Majakovszkij, ez az evangélium; ez nyelvjárás, de mégsem, emez meg daljáték, és az miért vicces. Engem ez az egész tizenhat évesen borzalmasan idegesített volna. Volt néhány jól öltözött, tanácstalan fiatal pár, figyeltem a szünetben, ahogy nem értik, el is mentek többen. Én se voltam egy történelemzseni, mégis, a húsomba vág, megértek valamit, nem zavar, hogy azt akarták, hogy megértsem, és végre azt érzem: ez a színház megtisztel engem, bízik bennem, nem néz le. Mi a titka? Talán Kulka zseniális, talán a szöveg nagyon jó. Az is lehet, hogy eleget voltam már ehhez színházban. És talán mégis összeállt bennem valamennyire az évek alatt a magyar közelmúlt, hogy hogyan értelmezzük magunkat hamis mítosszá mi magyarok (a hátamon vittem, ezen ni!, mondja a hajszápontos Hevér Gábor), mert az igazság az sokkal nehezebb; mennyire nem tanulunk a hibáinkból, és milyen gagyi tud lenni ez a mi párás szemű, népies meg ezeréves hagyományunk.
Rossz volt, hogy nem volt tapsrend (vajon a POSZTon sem volt?), értem én, hogy közösségi produkció, a szereposztás is “Játsszák:”, de a néző joggal várja el, hogy az egyéni teljesítményt is megtapsolhassa. Lemegy a függöny, utána én jövök. Egy nap érdemes tapsművész leszek. (Én váltom mindig a ritmusokat. És volt már, hogy állva. Meg hogy Bravó!)
Kovács Márton–Mohácsi János–Mohácsi István: Egyszer élünk, avagy a tenger azontúl tűnik semmiségbe, 2012. május 13., zsöllye jobb 3. 6
Visszajelzés: meg akarom mondani, mi az értékes | csak az olvassa
Visszajelzés: top 10 — színház | csak az olvassa
Visszajelzés: a férfi, aki nincs jelen | csak az olvassa
Visszajelzés: a rettegés május közepén | csak az olvassa
Visszajelzés: itt is fröccsen azért | csak az olvassa
Visszajelzés: vége van | csak az olvassa
Zseniális darab volt!!! Még gondoltam is, hogy még egyszer látni kéne, hogy jobban értsem, de aztán vitt a többi darab és ez kimaradt. Végleg. Úgy tűnik.
Jó hogy írsz a tapsrendről. A Nemzetiben furcsa volt, hogy többször is elhagyták. Miért van ez?
Biztosan elmegyek majd az új vezetésű Nemzetibe is, kíváncsi vagyok, még ha szomorú is.
KedvelésKedvelés
És, valószínűleg az egyeztetés miatt, de ezt nem lehet, ezt miért nem lehet átvinni valahova, jaaaaaaj, nekem ebben az előadásban testesül meg AZ a Nemzeti, amit most annyira siratunk (meg még a Vadászjelenetek…-ben, talán). Hát neked? Te Stohllal láttad?
Én nem megyek az újba, nemnem.
(Milyen homályosan és lelkesülten írtam régen, ó.)
(Jánossal láttam még.)
(Ez volt az utolsó előtti, amit együtt.)
(Az utolsó a Peer az Örkényben:
https://csakazolvassa.wordpress.com/2012/06/08/atomfegyver/ )
KedvelésKedvelés
Stohllal láttam és a pasi zseni. Meg technikailag is profi. Őt mindig lehetett hallani, bármerre fordult. Zavar, ha a színészt nem lehet érteni és nem is törekszik erre. A Tanú-ban (Thália) a Cserhalmira rászólt a közönség, hogy hangosabban, hangosabban kántálták, nekem is rossz érzés volt, neki? Aztán átváltott, alkalmazkodott. De az ott a Csányival egy kis ökölharc, hogy kié is a főszerep (valós infó), játszott a hangerejével, de nem jött be neki. Kulkával hadilábon állok, mert tudom, hogy nagy erejű, de mégsem. A Tizenkét dühös emberben sem igazán, aztán a Várival Hat hét hat tánc, na, ha nem ajándék lett volna a jegy, okos embernek nem való az ilyen szerep. A Sirály? Hm, szép ember, látványos és szép hangja van, de talán fáradt? Unja? Idén is keresni fogom és figyelem! 🙂
A tavalyi évem jó volt, sokszor mentem, remélem lesz folytatás. El kell mennünk, majd elhívlak és te hagyod magad rábeszélni 🙂
És Hevért is meg kell máshol nézni. Nagy Zsolt? Ő marad? És Stohl és Alföldi. És a Katonában mindent! Viszont premierre nem. És figyelni a HOPPart-ot. És Tháliában is volt Ulickaja darab, nagyon-nagyon jó volt! Jaj, nincs annyi pénz, amit ne költenék színházra.
KedvelésKedvelés
Nézd meg A nép ellenségét a Katonában, és Ványának kellett volna látnod még a Radnótiban, meg harmadikrichárdnak a Nemzetiben, azt Alföldi levette. Amikor bejön ebben balettozva, megáll az emberben minden, ami folyós. Nem?
KedvelésKedvelés
Ezekben nem láttam Alföldit, utoljára az Equus-ban néztük meg. Kíváncsi leszek, mit vállal, hány darabot. Marad vagy külföldön fog dolgozni.
KedvelésKedvelés
Visszajelzés: tapsművészet | csak az olvassa — én szóltam