esős csütörtök délután

Tegnap hazajött a férjem, mert nincs meg egy lelet, addig meg mit csináljanak, hétfőtől kapja az újfajta kemót. Felnyomták szteroidokkal, lassan és görnyedten botorkál, hamar kifullad, de kis segítséggel fürdik, önálló. Együtt aludtunk, lent, amíg Babadávid nem reklamált a galérián. Nincs most az a kín, szedi a gyógyszereket, felteszi magának a méregtelenítő tapaszait, sokat beszélgetünk, és a legnagyobb döbbenetemre ágyba hozta a kávét.

Ő azt mondja, látja magát, jó sokára, a messzeségben olyannak, mint volt. Jó volt ezt hallani. Én már átéltem, hogy többé nem kávézunk, nem utazunk, nem megyünk színházba.

Bálint András írt nekem, a kérésemre meghívta anyósomat az estjére (a menye, írja — de melyik?, kérdi anyósom a férjemet, áhháháhá, dúskál a menyekben, a férjem meg döbbenten mondja, hogy egy van!), valamint kíváncsian várja, mit írok a színházról. Mert szóltam neki, hogy lesz regény, és abban benne lesz a színház. Ezzel én lezártam ezt a történetet.

Most megvolt az ebéd, penne tepsiben, spenótgócok, fokhagyma, tejszín, és belereszelve az összes maradék sajt. Fent ülök a galérián, az óriási szobánkban (van még egy nagy, meg egy icipici). Ez a lakás egyetlen rendezett, vagyis megnyugtatóan üres zuga. Nincs is rajta más, csak a nagy nyárfa ágy, amelynek deszkája szelíd ívvel követi az erezetet. Drága K. férje polcot is fúrt ide tegnapelőtt, meg van még egy szőnyeg és persze ruhák szétszórva, gyerekzokni, az erdei nadrágom. Egy mesekönyv, egy pár puhatalpú, hangulatlámpa, ötliteres ásványvíz, három arckrém, és még egy mesekönyv.

Nem nagyon szoktam zenét hallgatni. Döbbenet, hogy van a laptopon internet, és az asztali gépen hangkábel. És ha szól, mondjuk Dolly Parton vagy Edith Piaf, mindig odagyűlnek. Most vettem egy narancssárga fejhallgatót (vagy fül-? a fej- anglicizmus?)(ha a férjem lánya kap dizájnórát, nekem jár egy fejhallgató, logikus, egyébként nincs is nekünk), felvettem a narancssárga gyapjúpulcsimhoz,

és milyen sovány vagyok

és retró van, de a legjava, nyomom, hogy Under My Thumb, és amikor eldurvul a hangulat, akkor Child in Time a maga szolid tíz és fél percével. De jó ez még mindig, olyan jól drogos fíling, valami érzékeken túli, utoljára intenzíven érettségi előtt hallgattam. És micsoda menedék ez a fülhallgató, kiszűrve a világ, időtlen, nagyon pihentető. Girl, you’ve got to love your man. Ez meg Doors.

Hopp, van még egy böngésző is idefent, meg egy golflabda.

pedig csak két fülem van

A narancssárga-zöld órám menne még ehhez a délutánhoz, de azt megkapta az erdei asszony, akit tegnap elszállítottak, végül mentővel (az enyém ugyanolyan, most szürke-ezüst). Megtudtam a nevét, mert rendőrök is voltak. Körözték, eltűntként és garázdaság miatt. A Szent Erzsébet-szomszédasszony vitt neki meleg ételt még délben, mert már nagyon fázott, és vitte a dögünket is, aki/amely elszökött tőle, és akkor felhívtak (biléta), hogy a templomnál, a játszótéren koldul kifliért (ismeretlen, dagadt beagle-t NEM etetünk, nekem ez vérizzadás, hogy csak a táljába, csak extra táp, nincs kunyerálás, ez az anyját is eladná egy kiflicsücsökért), és amikor mentem érte, akkor láttam a bicikliről, hogy jön a máltais kocsi.

A dögöt átvettem a gyermekseregtől, póráz, csúnyánnézés, és mentem vele a hegyre, akkor már rendőrök is voltak, de végül mentőt hívtak, mert aki három hete ül egy fa alatt, annak lehet a mozgatástól trombózisa. Ott voltam felkiáltójelnek, hogy a rendőr ne legyen lekezelő. A máltais is ott volt, a rendőr mégis szakszerűen lekezelő volt, nem nagyon, csak annyira, mint a rendszer. Mint az, aki nem ismeri, nem érti, hogy ez a nő ilyen: ül a fa alatt, nem szabad kérdezősködni. Úgy kell elfogadni, mint azt, hogy fúj a szél. (Vettem én még dohányt is, mert azt kért, elveim ellenére, életemben először. Hahó, lelkes segítők! Akinek segíteni akarunk, abban bíznunk kell, ez volt ennek a Joe-nak, mert így szólíttatta magát az asszony, a nagy tanítása. Nem mondhatjuk meg, hogyan éljen, nem javasolhatunk olyasmit, ami nem belőle jön, nem vele kapcsolatos. Akkor sem, ha megfagy. Amíg eszméleténél van, joga van dönteni.) A rendőr gúnyos kérdéseket tett fel, úgy volt emberi, hogy nem volt ember, mintha csak a tilalmakat kerülgetné (a rendszer, amely kínosan korrekt, amely fél, és amely nem mer magyarul tudni: ezt mutatja a kényszeres “hölgyem”).

Megszorítottam a kezét,  nagyon meg volt hatva ő is, felírtam a máltais lány számát, hogy megtudjam majd, mi lett vele, aztán hazajöttem. Éjjel már melegben aludt. És nem volt erőszak, mert ő is 31-ig akart maradni. Nagyon örülök, hogy ennek vége van, még a szemetet szedjük majd össze.

7 thoughts on “esős csütörtök délután

    • Volt egy küldetése, hogy megfigyeléseket végez, és csak október 31-ig marad, a fizikai jelenségeket figyeli meg, például a hullócsillagokat, meg egy kicsit egyedül van, gondolkodik. Szent Erzsébetnek elmondta, hogy ő Gábriel arkangyal, és ide már az idők kezdetén el akart jönni, csak akkor még nem volt itt kút.

      Szóval volt egy magának szabott határidő, előtte nem akart elmenni.

      Kedvelés

  1. Jól érzem, az írásomból, hogy nyugodtabb vagy? Mindenesetre amiket írtál, azok olyan megnyugtató események. A idős asszony is. Főleg pedig a férjed. Mert ha ő ezt látja, akkor úgy is lesz. Mert arra tart; arra akar tartani.

    (Ez olyan nyjú édzses sorsszerűségnek tűnik, de nem úgy értettem. Ahogy értettem, azt nem tudom értelmesebben leírni.)

    Kedvelés

csak okos-jóindulatú írhat ide

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.