Van ez a Daily Mail-cikk azokról a férfiakról, akik megcsalják a terhes feleségüket. A szülés éjszakáján is. Barok Eszter írt róla. Váá, fúj, őt kiveszem, mint arra időközben rájöttem, sunyin röhögcsélt a blogján, nyilvános kommentekben ő is rajtam a “csalódottakkal”, úgy, hogy soha nem bántottam.
Ti mit láttok?
Megcsalt, megalázott hétköznapi nőket láttok?
Megmondom, én mit látok. Bővebben…
Már megállapítottuk itt, hogy a feminista a jogvédők négere. Képzett, a szabadságjogok iránt elkötelezett, antirasszista értelmiségiek, akik sosem restek a kilakoltatások és a holokauszt önkényes értelmezése ellen tiltakozni, akik nem nevezik sem rokkantnak, sem fogyatékosnak a fogyatékkal élőket, és akiknek nyugodt lehet a lelkiismeretük a bután tekintélytisztelő rendpártiak ellenében, szükséges rossznak tekintik a prostitúciót, szexista vicceket puffogtatnak és nőgyűlölő érveket hajtogatnak nulla önreflexióval. Mintha e területen (a legnagyobb kisebbség ügyében) vakok lennének. Nem látják az egyenlőtlenség és a nők elleni erőszak rendszerszerűségét. A társadalmi mechanizmusokat furcsán figyelembe nem vevő magyarázataik vannak, ha házasságról, nemiszerep-osztásról, szexről, gyerekelhelyezésről van szó: egyéni eseteket emlegetnek, a két fél egyforma felelősségét, az érem másik oldalát. Józanságra intenek és arra, hogy nem szabad általánosítani, a férfiakat gyűlölni.
És mindig van egy ismerősük, aki. Bővebben…
A Liebster-díj egy bloggertől bloggerig utazó vándordíj. Ez a kezdeményezés Németországból indult azzal a céllal, hogy új blogokat ismerjenek meg az olvasók. Ha egy blogger megkapja, akkor válaszolnia kell az adományozó kérdéseire, majd további 11 blogot meg kell jelölnie, akiket érdemes olvasni, követni.
Csupa értékes, komoly blog jelölt eddig. Köszönöm, és igazán ne haragudjatok, de nem folytatom a láncot.
Ha szeretnéd látni, kiket olvasok, akkor a főoldalon az oldalsávban megtalálod: olvass igényes blogokat! De ez teljesen esetleges, azok közül választottam őket mint legjobbakat, amelyek szembejöttek. Biztos van még sok más igényes blog.
Ott ültünk talpig genderben, és felmerült a beszélgetésben, hogyan kellene fokozni a tudatosságot, hogyan lehet a nőket jobban megmutatni a médiában, hogy ne csak cicababákként, degradálóan, vágytárgyként legyenek jelen.
Többféle női szerep van, mondta az egyik résztvevő, és fontos, hogy ne csak az önálló nő jelenjen meg…
Én tudom, hogy vannak családanyák. De megkérdeztem: milyen további női szerepet tudsz még elképzelni? A függőt? Bővebben…
Számon tarthatják, mit telefonoztam
s mikor, miért, kinek.
Aktákba irják, miről álmodoztam
s azt is, ki érti meg.
Hogy hogyan választok témát? Egy időben én is naprakész voltam, és mindig reagáltam azokra az eseményekre, amelyekről mindenki beszélt. De legalábbis az engem érdeklő részükre. A túlkapásokra. A gyerekgyilkosokat véleményező társadalomra és a bácsira a buszon, akit úgy védett az internet népe.
Ma már nem teszem. Bővebben…
ma lett volna 60 éves (2018. augusztus 29.)
A bejegyzés időközben négyszeresére duzzadt — akit érdekelnek az igazán elképesztő részletek, fotókkal, amelyeket, bár nem szokásom, ezúttal leloptam, essen neki újra. Egyre döbbentebb vagyok. Azért meghallgattam egy Prince-számot is, a Creamet.
Nem, ő nem ember.
— avagy: savanyú a szőlő, de nem csak nekem, sőt, még rohadt is —
Tegnap volt a Goldenblog díjátadója a Grundon. Bővebben…
Sógorom épp csak egy percre állt meg a járdán, azonnal meg**ta a rendőr. Szörnyű, ahogy a szegény autósokat vegzálják…
Ez is napi tapasztalat: amikor a meggyőződését az illetőnek az formálja, hogy a közvetlen környezetében mit tapasztalt, milyen sztorit hallott. Persze azt értelmezi, az előzetes hiedelmei, korábbi élményei szerint interpretálja, átformálja, szelektál és kiemel. Mindez érvvé is változik, és az egyedi sztorit emberünk kiterjeszti az általánosra, az egy szem történetből némi igazítással az egész világról megvan a véleménye. Bővebben…
odavan. Sopánkodik, egymásnak mesélik a Blikkből megtudott új részleteket. A média okádja a patetikus, anakronisztikus giccset. Ezek a félanalfabéták elkezdték a nevelőanyát mostohának, kegyetlen mostohának nevezni. Hányatott sorsú kisfiú, szőke kiskamasz, meggyötört kis test, ártatlan gyermekarc, alig hunyta le a szemét, könnyes szemmel, hófehér ing, vérengző vadállat, pásztoróra, kegyeleti (hogy tetszett mondani?) okokból. Most mindenkinek hiányzik Bencus. Eddig mintha ez nem így lett volna. Bővebben…
Meszlényi Attilának, hálásan rajongva
A következő érvelési hiba igen gyakori a hétköznapi társalgásokban, anyósunk intelmeiben és az újságcikkekben: az érv nem valódi, hanem arra hivatkozik az illető, hogy valaki, aki okos, híres, tekintélyes, azt mondja.
Ez igaz, hiszen X. Y. szerint így van. Bővebben…
A feminán meg máshol is lapozgathatunk ilyen galériákat, és szörnyülködhetünk a maszkszerűen merev arcokon, aszimmetrikus melleken, meg hogy Donatella Versace nem képes méltósággal megöregedni.
Az a helyzet, hogy a fiatal test a szép. Szörnyű, de főleg azért, mert valóban. Bővebben…
A Britain’s Got Talentnek kedves hagyománya, hogy a szigetország széleiről szalasztott, csúf nímandokat, titkos tehetségeket emel az egekbe. A mobiltelefoneladó álruhájába bújt tenor tehetség, a kövérkés, kusza fogazatú, dél-walesi Paul Potts 2007-ben nyerte meg a kategóriáját.
A másik szimbolikus hős se törzsökös angol: a skót Susan Boyle szereplésével 2009-ben a közönséget olyannyira sikerült meglepni és meghatni, valamint a jelenséggel egy olyan általános tündérmeseigényt sikerült megragadni valódi értékekre éhező korunkban, hogy Susant azonnal felkapta a sajtó, és a legtöbbet letöltött zenei produkció lett a youtube-on, na jó, Britney Spears után, végül második lett, nagy csalódására, a Diversity tánccsoport mögött, így nem ő léphetett fel a királynő előtt (micsoda érthetetlen monarchikus tempó: a fődíj a fellépés a királynő előtt! Mint a reneszánsz idején).
Susan egy csoda. Betipegett az ügyetlen ruhájában, egy közhelyparádé, egy nyálas regény hősnője, a rút kiskacsa: oxigénhiányosan született, tízgyerekes, komoly katolikus családba. Bukdácsoló diák, aztán állástalan szociális munkás, jótékony egyleti vénlány, konyhásnéni, rettenetes frizurával. Bővebben…
Mit csinál Patrik, Ilonka néni?
Jaj, megebédelt, és most van a mese.
De tényleg, mit csinál Patrik? Bővebben…
Ezt a bejegyzést még 2012 augusztusában több, mint négyezren osztották meg, de akkor még wordpress.com volt a domain, most meg .hu, így azok nem látszanak. Mindenesetre a blog korai időszakának legnagyobb sikere volt. Annyira nem jó.
Orsinak, aki messziről, mint beagle a szarvasgombát, kiszagolja a minőséget
Többször szúrtam már oda a facebookos giccseskép- és életbölcsesség-megosztóknak. Szeretem a barátaimat, és nem szeretem, ha ilyesmit tolnak elém.
Tényleg, mi a baj ezzel?
csak az olvassa. én szóltam 