nem dolgozunk ingyen

Azért lett blogom, mert érdekel a világ, és van róla gondolatom. Megírom, és sokan olvassák. Először tapogatózva, óvatosan írtam, aztán jöttek a visszajelzések, egyre több bejegyzés született, megtaláltam a hangom. Az olvasókból közösség lett, találkozókat szerveztem. Később jöttek a díjak, interjúk.

Egy idő után azt vettem észre, hogy úgy kezelnek, mint társadalmi ügy elkötelezett harcosát, aki lelkesedésből életét adja és vérét ontja a nagy célért huszonnégy órában. Akár rokonszenvezik az illető a céljaimmal (vagy amit annak gondol), akár nem, ez valahogy rám ragadt. Hogy én segítek, és ez tőlem el is várható. Hogy felelősségem van, olyasféle, amire majd az olvasó figyelmeztet, amikor úgy érzi, ellentmondásban vagyok egy szövegemmel vagy az említett célokkal (illetve azzal, ahogy ő a szövegemet értelmezi és amit ő a célnak gondol). Linkeket küld, hogy én azzal foglalkozzak, harcoljak valamiért, mert itt van az én blogom, és az a téma nagyon fontos.

Nem értem, miért nem írja meg ő. Ilyenkor úgy érzem, az olvasó manipulál, de a legjobb esetben is félreértett valamit, és egyszerűen abszurd, amit rám nyom. Nekem nem biztos, hogy az a célom és az a motivációm, amit ő annak gondol. De akármi is a célom, a motivációm, ez az egész nem lehet alkalmas arra, hogy ő elvárásokat fogalmazzon meg, előírja, hogy mit kellene tennem, elégedetlenkedjen vagy kritizáljon.

Van egy női online felület, amúgy nem teljesen eltájolt gendertémában, és azon úgy másfél éve megjelent egy borzalmasan nőellenes tartalom, egy interjú. A szerkesztők a reakciók hatására észrevették magukat, állították, hogy ezt az egészet csak mint érdekességet, “egyik oldalt” jelentették meg, és felajánlották a nőjogi szakértőknek és aktivistáknak, hogy írják meg a véleményüket ők is. Ez mint lehetőség, jófejség volt előadva, de én hökkentem. Egyrészt, ez olyan téma volt, amelyben nincs másik oldal. Ha valaki azt vitatja, hogy nőknek és férfiaknak egyenlő joguk van, és nem a nemükből következik az aktív avagy passzív szerep, sem az, hogy mennyire lehetnek önmaguk és mennyire legyen nehéz az életük, pontosabban azt mondja, hogy a könnyebb élet, az aktív létezés, a siker és a segítő háttér természetszerűleg a férfiaknak jár, az nem egy álláspont, hanem olyasmi, amivel kiiktatta magát a párbeszédre méltók köréből. Ezért nem állunk szóba antifeministákkal sem. Nem vitatkozunk ilyesmin, mint ahogy azon sem, hogy van-e jogos vagy érthető erőszak, vagy hogy a zsidók megérdemelték-e.

A másik, amin igazán megdöbbentem: vasárnap kettőkor jött a felkérés, hogy hétfő reggel nyolcra legyenek meg az írások, ezerötszáz karakterben, lényegretörően, és azt a férfit, aki az interjút adta, ne nagyon kritizáljuk. Mi, civilek adjuk a nevünket, a munkánkat, és persze mi leszünk azok, akik ellenszenvesek lesznek “a másik oldalon”, mert a tisztelt szerkesztőség nem vállalja a véleményét, amely pedig ugyanaz, mint a miénk, és nem is bonyolult: a nő ember, nem háttér és nem szolga. Mindezt a civil ingyen, a közjó érdekében végzi. Olyanoknak állítunk elő tartalmat, akik üzleti logika szerint működnek, csillogó irodaházban, egy hatalmas médiacég részeként, hirdetési bevételből. A szerlkesztő diktál és kegyet gyakorol, a feminista, esetenként többgyerekes anya, akinek vasárnap délután talán volna más dolga is, megírja, kitolja magát a frontvonalba, ő lesz az, akire rászállnak a rosszindulatú, ostoba antifeministák, a kattintások pedig a médiacégnek hoznak bevételt.

Ha érték, amit írunk, ha fontos, amit mondunk, akkor nem dolgozunk ingyen.

A civil szektorban nincs pénz, a progresszív ügyeken dolgozók ingyen vagy legfeljebb költségtérítésért tolják a projektjeiket. Ami nagyon szép, minden tiszteletem az övék, de az ingyenmeló mások iránt elvárás nem lehet, akkor sem, ha közös az ügy, és akkor sem, ha a hőskorban úgy kellett könyörögni, hogy valahol hallathassák a hangjukat. Azt mondani, hogy ha neked ez fontos, akkor dolgozz ingyen, nem tisztességes, és lehúzza az egész tevékenységünk értékét.

Én nem vagyok mozgalmár, én írok, a motivációm pedig az, hogy örömömet lelem a gondolataim kifejezésében, és az olvasók visszajelzése szerint ezek a szövegek fontosak, ébresztőek, segítenek. De ez csak a mellékhatás.

Hogy ezt az öntudatot megengedhetem-e magamnak? Nem, nemet mondtam több ingyenmunkára, és nem is keresnek. Nem akarok mindenkivel jóban lenni. De mit veszítek ezzel? Nem szeretnék másnak hasznot hozni. Nekem az a blog a munkám, azt vállaltam, hogy itt naponta lesz friss, érdekes tartalom. Az olvasottság továbbra is magas, lassan emelkedik. Januárban három olyan bejegyzés volt, amelyet 500-600-an osztottak meg. A szövegeim harmadik éve árnyalt olvasók tízezreit vonzzák, akiket én nem használok föl: nem keresek rajtuk, nem tolok az arcukba reklámot. A reklámmentes, prémium blogsablon egyébként pénzbe kerül. Az olvasók engem akkor támogatnak, ha úgy döntenek, hogy hozzájárulnak a megélhetésemhez, hogy a blog naponta az olvasmányuk lehessen, és mert van erre a célra havi 500-1000 forintjuk.

A munkám értékes, az elveim fontosak, és ha felvetjük, hogy olyan tartalmat előállítani, amely olvasókat vonz, érték, azzal a többi betűvetőt, szakértőt is képviseljük. Nem vagyok egyedül ezzel amúgy.

Ha támogatnád a blogot, a kék link a paypalra visz.

Hívj meg egy kávéra! Köszönöm.

14 thoughts on “nem dolgozunk ingyen

  1. (rosszindulatú kommentelő)
    A lényeg, hogy te még mindig itt vagy, és bár dühös voltál rám, meg szerinted kár értem, meg ciki, szorosan követed a blogot… A TARTALOMELŐÁLLÍTÁS MUNKA, a jó tartalomért évekig visszajárnak. Eddig is támogattak az olvasók, és ez után is fognak. Mit gondolsz, három gyerek egyszülőjeként, nulla családi támogatással hogy tudok napi öt-tíz-tizenöt órát a bloggal foglalkozni?

  2. Ó igen.

    Pedig baromi egyszerű az egyik fele – ha ingyen van, olyan lesz, amilyennek az alkotó szereti. Ha kifizeted, akkor optimális esetben olyan lesz amilyennek a kifizető és az alkotó szereti, kevésbé optimálisban meg amilyennek a kifizető szereti. De még egy prímás is kinevet, ha ingyé’ akarod megrendelni a nótát, vagy kioktatod, hogy szerinted másként kéne húzni….

      • mondjuk azt nem tudom, hogy jót tesz-e a mindegy mit, csak írjon-helyzet, közönségvisszajelzés nélkül, vagyishát anélkül, hogy az embernek meg kelljen találnia a saját közönségét.

        • Van, aki ennyire egyéni hang és varázslatos miliő. én nem csodálom, ha egy szerkesztőség valamennyire diktál, alakítja is az olvasói gondolkodását is a szerzők megválasztásával, és nem tart mindenről feedback-fórumot, hogy ugye az a jelző a helyén volt, vagy inkább írjon Tóth Krisztina a narancsbőrről? Elvégre ez nem ügyfélszolgálat vagy mi.

          Nincsen semmi titok, erős szövegeket kell írni.

      • Az meg az a kategória, hogy sokan hajlandók megfizetni amit az alkotó szeret, mert ők is azt szeretik és nagyon szeretik. De belőlük baromi kevés van, és mostanság kiderült azért párról, hogy a biztos megélhetés itthon legalábbis még ezen a szinten se garantált. Fordítanak, alkalmazott szöveget írnak, tanítanak akármi ők is..

  3. Mi a véleményed azokról az irodalmi pályázatokról, ahol az a nyeremény, kiadják az illető művét, de nem jár neki érte az eladások után vagy azoktól függetlenül honorárium…?

  4. Mindenféle komment, visszajelzés nélkül küldtétek az adományokat. Köszönöm, hogy támogatjátok a blogot, sokat jelent, hogy áldoztok rá, értitek, hogy miért kérem. Köszönöm az újaknak, és azt is, hogy a régi nevek is olvasnak, jelen vannak, támogatnak még mindig.

    Soha nem hittem volna, hogy ilyen hatása lesz a blogomnak, és hogy évekig fogom tudni ennyire intenzíven írni. Hogy hosszú távon marad meg a bizalom, a színvonal, és érkeznek új olvasók. Nekem ez szárnyakat ad. Sokan nagyképűségnek gondolják az örömöt és a hálát, amit érzek. Hála a világnak, istennek, olvasóknak, a véletleneknek.

    Januárban kiugróan sokan olvasták a bemutatkozom című posztot, ami arra utal, hogy sok az új, érdeklődő, nem csak véletlenül erre járó olvasó.

    Ez lett a munkám, fő tevékenységem, minden más feladatom elé sorolom, hogy meglegyen az aznapi írás.

    Utoljára tavaly január végén, egy jelszavas posztban jeleztem, hogy kérem a támogatásotokat. Az olvasóközönség változik, ezért néha megírom azt, amit a régiek jól tudnak.

    Nekem az a legjobb (mert tervezhetőbb), ha beállítototk egy kisebb, ám rendszeres, havi összeget. Tudok adni belföldi számlaszámot is, ha írtok nekem.

    Fontos, hogy tiszta legyen: ez nem szociális támogatás. Ne azért utalj, mert azt gondolod, hogy szegény vagyok, sajnálsz. A Donate adomány a blogvilágban világszerte elismerés a blogger munkájáért.

    Pénzre szükségem van a megélhetéshez, az is fontos, hogy a fő tevékenységemből bevételem legyen, ráadásul a blognak és a készülő könyvnek is vannak költségei.

    De nem vagyok szegény, és ezt nem is titkolom. Pont azért írok sokak számára irritáló életmód-posztokat, hogy jelezzem: nem szociális támogatást kérek, azt el se fogadok, önkormányzattól sem. Nem tobzódom a pénzben, viszont egyre jobban tudom, mi a fontos az életben, és mi az, amihez pénz kell. Például fontos, hogy legyenek kulturális élményeim, és legyen időm fejben írni, ne vigyen szét a lélektelen, filléres meló.

    Örülök mindennek, ami szép és jó, és nem szoktam panaszkodni. Viszont egykereső vagyok, és gondolnom kell a jövőre.

    Köszönöm, ha érted. Köszönöm, ha nem lesel és nem áskálódsz.

    Azt fejtegeti ugyanis itt nekem a fent említett rosszindulatú kommentelő, hogy nekem erre nincs szükségem, ez ciki, és ez így elvárás, nem önkéntes. De igen, szükségem van rá (nem tudom, honnan lát bele ennyire a helyzetembe), és nem fogok magyarázkodni, hogy mire és mennyire kell. Ötszáz-ezer forint senkinek nem hiányzik úgy, mint amennyire nekem nélkülözhetetlen az olvasói támogatás. És önkéntes, mivel semminek nem feltétele, sehol nem látszik, ki utal, ki nem, és csak az utal, aki megengedheti magának. És nem nyaggatom ezzel az olvasókat, se egyesével, se a posztok alján, sehol.

    Még egyszer köszönet, és kérdezzetek nyugodtan erről a témáról is.

  5. Visszajelzés: ki a feminista? | csak az olvassa — én szóltam

  6. Visszajelzés: ráncfelvarrás, ragyogás, sóhaj | csak az olvassa — én szóltam

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s