együttérzésgiccs

Én nem tudom, mi történt azon a százkilencvennyolcas buszon, senki sem tudja talán, aki ott volt, hős lehet a facebookon. Engem ismeretlen emberek történetei nem annyira vonnak be érzelmileg, hacsak nem irodalmi remekmű vagy vastag politika, amiben szerepelnek. Azt biztosan éreztem már az első facebookos rohamkor, hogy ez giccs. Tömegesen meg végképp.

http://propeller.hu/itthon/2777757-lezavartak-buszrol-egy-80-eves

https://www.facebook.com/mifolyikitt/posts/646729238694837

http://bkvfigyelo.blog.hu/2013/09/04/_a_levego_megdermedt_a_bacsi_leszallt

http://www.sokkaljobb.hu/content/lezavartak-buszról-egy-nyolcvan-éves-bácsit

Még tehetnék hetvenöt linket.

Amikor már huszadszor jött szembe ez, amikor már mindenféle bánatos oldal ezzel az érzelmi manipulációval pörgette magát, amikor tömegek cincálták a buszsofőrt, aki pedig, érveljünk hát mi is hasonló színvonalon, éppen a bácsi nyugdíját termeli, azon a ponton már az egész nagyon nem tetszett a kevésbé érzelmes, ám morális és racionális téren erős vénámnak.

Aztán Tibi írta ezt:

A legújabb lokális jóügy. Szerencsére vannak még együttérző embertársaink, akik ezért agyonvernék a buszsofőrt 🙂 Az egész óriási. Ha nekem van teljes árú bérletem, akkor már nekem se kell magamnál hordanom, mert úgyis van?

És azt éreztem — az ilyesmi nem döntés kérdése –, hogy igggen, Tibi, ez az. Tudom, hogy kiábrándító, de nekem ez a stiláris, hazugságérzékelős énem sokkal erősebb és éberebb, mint a bácsisajnálós. Pontosan tudom, hogy ismeretlen emberek bánatán, rossz napján csak a facebook előtt rendülök meg, éspedig nem másért, hanem csupán azért, mert azt akarják tőlem, úgy van tálalva, hogy megrendüljek. De ezzel mindenki így van, ha nem is néz vele szembe. Az utcán már azt gondoljuk: hát mi közöm hozzá? Hacsak nem kezdődik tömegpszichózis. Nem, az olyasféle emberi jóság, amely a kommentekből kirajzolódik, alig működik a valóságban, ez facebookos képződmény, a fotelforradalmároké. Én ha sajnálok valakit valóban, akihez amúgy nem sok közöm van, olyankor teszem inkább, amikor más nemigen teszi, és pont azért. Máskor, amikor mindenki teszi, akkor csak úgy tessék-lássék. Az valahogy a manipuláció melegágya, ha mindenki egyformán reagál. A “mindenki egyéniség! — én nem!” érzet nem öncélú dac, hanem sokszor biztosan eligazít a valódi érzelmek, szándékok irányába.

Ugye világos, hogy Tibi parodizál, mindig parodizál, mégpedig egyrészt a saját kíméletlenségét, elitizmusát, másrészt ezt a nagy könnyes szemű uszulást, amelyik imádja magát különb embernek érezni, ha már nem vitte semmire. Engem mindig szórakoztat Tibi, mert elviselhetetlenül urbánus, kíméletlen és meritokrata ugyan, de soha nem buta és nem vak, és van stílusérzéke. Minőségibbnek érzem az övét, mint a bácsit sajnáló tartalmakat, amelyek hátára ülve, kedves gazdám, mint a szél, mint a gondolat, a Jóemberség álomvilágába repülhettünk, hogy holnap a kicsivel kevésbé szimpatikus keserves sorsút ugyanúgy elsodorjuk metróra szálláskor.

A nyolcvanéves, buszról letaszított bácsit könnyű szeretni, nem is kell csinálni semmit hozzá, csak kommentelni egy jót és átélni, milyen igaz morális lények vagyunk is, lám, törődünk az emberiséggel. Társadalmi felelősségvállalás lájt. Legyen igazi a feladat. Akkor most szeressünk egy csókolózó meleg párt, egy nagyon fáradt, kiabáló anyukát, egy kevésbé jól öltözött hajléktalant, egy fogason utazó, nem beszari bloggert, vagy akár egy szatírt. Na ugye. De ha a bácsit könnyű szeretni, hát szeressük valóban, és vigyünk neki ebédet, mert olyan jó emberek vagyunk, ja és ha lehet, tényleg önmagáért legyen a jóság, ne fárasszuk vele ismerőseinket a facebookon.

A fotó nemhogy nem a bácsit ábrázolja, még csak nem is stockfotó, hanem egy dél-koreai ember lelopott képe a reunion-műfajból. Innen:

http://i.imgur.com/wflX2.jpg

A képaláírás:

A North Korean man waves his hand as a South Korean relative weeps, following a luncheon meeting during inter-Korean temporary family reunions at Mount Kumgang resort October 31, 2010

Kissé más mérvű az ő tragédiája. Ezek a bácsik, ezek ebben a korban már mindegyek, magyarok is lehetnének, csak mögöttük a buszban a nyilvánvalóan ázsiai arcok, azokat el kell tüntetni. Hogy ezt ki találta a szöveghez, és mit gondolt közben, rejtély. Busz mondjuk van rajta.

Szita Bence jut eszembe még. És az önelégült kommentek, hogy na majd a börtönben jól megverik a gyilkosokat, majd meglátják! Ez a mi megrendítő színvonalú, nyájként viselkedő kommentkultúránk, ez a tragédia.

A BKK reakciója egyébként:

Miután <a sofőr> meggyőződött róla, hogy utasunk nem rendelkezik semmilyen utazásra jogosító okmánnyal, felajánlotta a helyszínen váltott vonaljegy vásárlásának lehetőségét. Az autóbusz elhagyására azonban nem adott utasítást, az idős utasunk saját elhatározásából döntött úgy, hogy leszáll a járműről, és nem utazik tovább.

Az internetes felületeken megjelent olyan hozzászólás, amelyben az egyik fórumon hozzászóló szemtanúként aposztrofálta magát. A BKV felvette vele a kapcsolatot, aki megerősítette számunkra, hogy a járművezető valóban nem viselkedett udvariatlanul, az internetes felületeken az esetről hírt adó állampolgár eltúlozta annak tartalmát, így az nem helytálló.

És:

Az esetet követő negatív társadalmi véleménynyilvánítás <a sofőrt> megviselte, szabadságának lejárta után magatartásfejlesztő tréningen vesz részt.

A Magyar Narancs tőle szokatlan semmitmondással elemez.

Na, mit gondoltok, várom.

79 thoughts on “együttérzésgiccs

  1. Azért nem is olvastam már el ezt a sokadik ilyen sztorit, mert köszönöm, nem kérek belőle. Fogalmam sincs, mivel kéne együttéreznem. Magammal érzek együtt, mert a tegnapi jeles napon 8000 fttal lettem vékonyabb, elbambultam, nem lyukasztottam jegyet (20 éve járok bérlettel, még nem szoktam meg). Miközben töltötte az ellenőr a cetlit (eszemben sem volt agyonverni, még örültem is, hogy van nálam ennyi kp, és nem kell csekkezni – őszi gyerekruha turkálása ily módon ugrott) , két rosszillatú bácsi sietett leszállni, elhúztak az ellenőr mellett, akinek a szeme sem rebbent. Bocsánat, off, csak hát ez valóság, és nem is írtam szépen, fotó sincs.

    Kedvelés

  2. ” Én ha sajnálok valakit valóban, akihez amúgy nem sok közöm van, olyankor teszem inkább, amikor más nemigen teszi, és pont azért.” “Legyen igazi a feladat. Akkor most szeressünk egy csókolózó meleg párt, egy nagyon fáradt, kiabáló anyukát, egy kevésbé jól öltözött hajléktalant, egy fogason utazó, nem beszari bloggert, vagy akár egy szatírt. Na ugye.” Hát igen. Igaz és szomorú.

    Kedvelés

    • Sosem értettem ezt a meleg pár-os dolgot, én kedvelem őket, akár csókolóznak éppen, akár nem. A kiabáló anyuka este a tükörből fárad vissza rám, a hajléktalannak szoktam venni kávét meg szendvicset (egynek, aki sörösdobozt gyűjt és mindig behozza a Tescoba), bloggereket is szeretek, a szatírokat meg miért kéne? 🙂 Nem olyan szomorú ez a világ azért, a szitabencézős gyökereket meg messze kerülni kell, a facén és élőben egyaránt. Brrrr.

      Kedvelés

  3. Én nagyon utálom az ilyen eseteket, nem a bácsira gondolok, az az igazság, hogy nem olvastam el a sztorit, egy kép a facebookon a síró bácsiról nagyon sok mindenre elég volt. De elég vér a pucámba (milyen szexista kifejezés ez is) csak nagyon ritkán van, hogy nekimenjek az össznépi felhördülésnek. Konkrétan azért szoktak zavarni az ilyen helyzetek (és sajnos nálam a vérbő nacionalizmus pont ebben a kategóriában fut), mert úgy érzem pótolnak. Komoly, szembemenős, konfrontálós, nehéz helyzetekben sunyítunk. Csend van, nem nyilatkozunk, nem a mi sarunk, félrefordulunk. Viszont van egy ilyen, nem is tudom, minden oldalról “tiszta” történet, és akkor hirtelen mindenkiből előjön a felelősségteljes állampolgár, a jó ember, és akkor ezzel karácsonyig le van tudva a morál, lehet írni a kisjézusnak.
    Na, ugyanazt mondom, mint te, csak azért írtam le, mert érzékeny ez nálam, mert pont ilyen giccsesen szoktuk errefele a magyarságunkat is nyomni, viszont fajsúlyos kérdésekben lapítunk.

    Kedvelés

  4. Ó, jaj. Remek elemzés. Engem a buszsofőr története rendít meg. Én egyébként képes vagyok megrendülni, minden alkalommal, amikor az utcánkban gyűjti a néni az eldobott fém sörösdobozokat, amikor a bácsi viszi a műanyagflakonokat, úgy sejtem, fűt vele, és amikor a hajléktalan nő a liget bokrai alatt húzza ki a telet (a második tél előtt jött egy fehér furgon és elvitte valahová, kutyástul, mindenestül). De megrendít a butaság, a szellemi és érzelmi restség is, de attól másképp leszek dühös.

    Kedvelés

  5. Minden egyes szavaddal egyetertek.
    Mar a foto lattan összevontam szemöldökömet, mint Rozsa Sandor. Meginkabb erösödött bennem a nyüszöges, mikor a “szemtanu” irja, hogy 1 oraval kesöbb visszament es ott talalta a bacsit, felajanlotta, hogy elviszi kocsival, de a bacsika nem kerte, mert ö az igazaert es a jogaiert harcol. Ez olyan eletszerü, nem?!
    Elkepzelem, amint a cikk iroja ott ül a laptop elött es gondolkodik, hogy ma mivel izgassa fel a nyajat: legyen ma BKK-gyalazas a program, vagy vegyem elö megint a ciganyokat? Esetleg egy szivfacsaro törtenetet gyerekekröl vagy kutyakrol? Utana meg felorankent megnezi, hogy hanyan osztottak meg es hogy van-e mar eleg anyazo hsz. Ez olyan beteg dolog.
    Igen, ahogy fogalmaztad: tarsadalmi felelössegvallalas lajt. IQ-lajt embereknek bejön.

    Kedvelés

      • mert a szolgáltatás igénybevételét/termék megvásárlását támogató jövedelempolitika helyett jobb a fogyasztási egységet (háztartást) támogató jövedelempolitika

        Kedvelés

      • ne emelkedjenek általában – amúgy meg emelkednek, idén 5,2%-kal a 3% alatti infláció mellett… -, hanem az alacsony nyugdíjak emelkedjenek (tehát például a nyugdíemelés ne átlagos emelés legyen, hanem differenciált)
        és emelkedjen az öregségi nyugdíjminimum összege (ami évek óta nem emelkedett), mert ahhoz egy csomó jogszabály köt egy sor ellátási összeget, amelyek a fenti dolog nem emelkedése miatt szintén nem emelkedtek az elmúlt években

        Kedvelés

      • Jogos. Aki utazni akar, annak ez jó, aki mondjuk inkább játékot venne az unokájának, annak nem telik rá a nyugdíjából. Rossz a példa, nem tartom rendesebb embernek, aki játékot vesz, de most már nem törlöm. A lényeg, hogy ne az állam döntse már el, hogy kinek mi legyen a fontos, mit tart támogatásra érdemesnek, és mit ne. Igen, az ingyen utazás jövedelem-kiegészítés annak, aki utazni akar. És aki színházba akar menni, de a szomszéd utcában, azzal mi van? Aki könyvet akar venni, mert olvasna, vagy olyan kevés a nyugdíja, hogy inkább egy hónapban egyszer friss gyümölcsöt venne? Ők kapnak kedvezményt?

        Kedvelés

    • erről is lehetne beszélni!
      amikor valaki rászorul, de nem a nyugdíjában/járulékában kapja meg a támogatást, hanem valami másban
      és ezáltal olyanok is kapnak támogatást, akik nem szorulnának rá, ráadásul ha nem tudja igénybevenni (mondjuk mert nem utazik), akkor nem is kapja meg

      Kedvelés

  6. Amióta a férjem egy nagy budapesti szolgáltató cég (nem a BKV) ügyfélszolgálatánál dolgozik, és naponta mesél olyan elképesztő stílusú, bicskanyitogató hangnemben íródott levelekről, amikben az állampolgárok fel vannak háborodva, hogy a jogszabályok rájuk is vonatkoznak (még ha nem is ismerik őket), és azokat nekik még be is kell tartaniuk (igaz, hogy saját biztonságuk és életük védelmében, de mindegy), azóta én is egyre gyanakvóbb vagyok… És persze az esetek túlnyomó többségében egyáltalán nincs igazuk, de a felháborodás a bácsis történetre érkező kommentek hangulatát idézi. Pedig régen mindig korholtam érte, miért ilyen bizalmatlan az emberekkel, miért nem feltételez jót az emberekről…

    Kedvelés

    • szomszédom meséli ma felháborodva, hogy barátnőjét felszólította az ellenőr, hogy lyukasszon a kutyájának is. mondom neki, igen, mindenhol ki van írva, még én is tudom, pedig kutyám sincs. Hatalmasat nézett a csaj, hogy nem háborodtam fel vele

      Kedvelés

    • Pedig vesznek – és szerintem pont ez az ilyesminek a lényege. Hogy az efféle helyzetekre kitermel egy-két érzékeny, figyelő embert, aki oda mer / tud / akar állni.

      Kedvelés

      • A facebook megosztás és pampogás? Nem, ezek éppen arról győzik meg az embert, hogy tett a dologért, és IRL már nem kell.

        Kedvelés

  7. https://www.facebook.com/adjegyetajandekba -> ugyanígy indult. Mostanra egy országos hálózat lett belőle. Mindenütt kedves, jó szándékú emberek napi segítségnyújtása azok számára, akik rászorulnak valamiért. (www.adjegyetajandekba.hu)

    Ha száz nyáltól csöpögő dologra csak egy ilyen megvalósulás jut, ami valódi, akkor én azt mondom: Nyálpatakokat kérek! Csobogjon a csillámpor, a glitter, a flitter….

    Persze a “megosztás nem segít” – de szemléletet formál. Tudom, mert tapasztalom. Lehet, hogy 100x csak megosztja, de százegyedszerre átutal egy ötszázast a beteg kutyának, az éhes kisfiúnak, vesz egy krumplit a féllábú biogazdától, vagy adományt ad a vak ugandai karmesterek javára.

    Minden érzékenyítő sztori, ami csak egy embert megindít, egy helyzetben kiállni képes embert termel, már megérte.

    Persze néha túl sok, túl sokszor jön szembe, túl sokszor éreznek vele együtt, és túlcsordul már a geil nyálka a monitoron. Mert az a méltánytalanság túl sokszor van velünk úgy, az életünkben. Sok buszról küld el bennünket a sors, túl sok méltánytalanul bánó sofőr van, túl sok bürokratikus szabály… s ha ez a levezetés, akkor legyen!

    Szerintem.

    Kedvelés

    • Erről a kezdeményezésről tök érdekes olvasói levél volt a Narancsban. Eszembe sem jutott volna így gondolni a nagyszerű kezdeményezésre, de az a lényeg, hogy ne kelljen a szemébe nézni és a nyomorát látni a rászorulónak, és ez a közösség pszichikai érdeke. Idézett egy haszid történet is, hogy az a lányt, aki nem a közös ládába dobott pénzt, hanem a koldusnak adta a kenyeret, mézzel kenték be és méhek közé vetették. Na, okosabb volt ennél az érvelés, és nem kötözködni akarok.
      Ez meg érdekes:
      http://www.urbanlegends.hu/2013/03/a-felfuggesztett-kavek-mozgalma/

      Kedvelés

      • Érdekes lenne valahogy kideríteni, hogy vajon tényleg termel-e ez a sok fotelempátia tényleges együttérzést és aktivitást, vagy épp arra jó-e, hogy lelkiismeretünk elszunnyadjon letudva az aznapi jócselekedetet. Magamtól mindig az jutott eszembe, ez csak az utóbbira jó, bosszantott is eleget. De hátha mégsem, hátha neked van igazad, Katikataktika. Könnyebb lenne elviselni a “megrendítő történeteket”.

        Kedvelés

      • Ezt mi vezettük be Magyarországon, így első kézből tudom, hogyan van.
        Nem csak koldusok vannak. Anyuka, aki így jutott el a fodrászhoz. (egymaga nevel 3 gyereket, ebből a háromból egy súlyosan fogyatékos) Sem időt, sem pénzt nem nagyon tudott áldozni. A fodrászra már régen vágyott. A rendszerben ott volt a fölajánlás.
        Valakitől, kézből, nem nagyon fogadta volna el soha.

        Néni, aki nem tudja, hogy valójában ki eteti a kiskutyáját. (Nem akarnak függő viszonyt. Így mindenkinek elfogadható, hogy VALAKI adta.)
        Ez csak két kicsi, kiragadott példa. Nem koldusokról van itt szó. Messze nem. De vannak ők is …
        A közvetítők, akik felvállalták ezt különösen remek emberek. Mert jól átadni valamit, hogy az ne alamizsnálkodás legyen, hanem tényleg személyes és azonnal egyértelmű, nem könnyű. Sokat beszélgettünk velük, sokszor egyesével. A rendszer nem legenda, hanem napi valóság. Van ahol 2 ember jár rendszeresen, van ahová sokan. Van ahol beviszik a felajánlást valahová, van ahol az utca felől elmegy.

        Ha tehettek, adjatok néha +1-et, mert ezek a 20 forintos zsemlék, előre kifizetett hajvágások, kutyakaják, forró levesek, vagy játszóházi jegyek tényleg célba jutnak. Ha meg úgy érzitek, nektek kell, akkor menjetek oda bátran és kérjétek ki ami a +1-ben van eltéve.

        (Csak adalék, nem jellemző, de ismernek egy olyan alkoholista koldust, aki a bántalmazója elől a rendszeren keresztül menekít ki rendszeresen pénzt, hogy enni tudjon. Vagyis előre fizet dolgokat, hogy azt később, ha épp nincs pénze, ki tudja kérni, illetve a rendszerben lévő felajánlást is ki tudja kérni. Azt mondják, ez nagyon sokat jelent neki. Ha meg nem is változtatja az életét, de ad egy másfajta méltóságot. Hogy ő befizetett néha … nem csak kiveszi!)

        Ez a mozgalom úgy született, hogy 3 egymást csak a facebookon ismerő ember összefogott és megcsinálta (a negyedik mellénk lépett, mert jónak találta az ügyet). Ha nincsen ez a megható kis sztori, akkor ez az egész nincs.

        Ez fizikai szinten azt jelenti, hogy az országban ezen a rendszeren keresztül EZREK (!!) kapnak napi szinten valamilyen kisebb ellátást. Nagyon nagy szó. Büszke vagyok, hogy részese vagyok, bár az érdem nem az enyém, hanem azoké, akik fizetnek, adnak, közvetítenek, csinálják nap mint nap. 🙂

        Kedvelés

      • szuper! tök jó ilyet olvasni.
        múltkor egy kávézóban beszélgettem a pultos nővel, náluk is volt ilyen rendszer. mondta, hogy akiknek szüksége van, azok inkább pogácsát kérnének, és innivalót, nem annyira kávét önállóan. fizettem egy pogácsát és egy üdítőt, nem volt sok pénz és tök jó érzésű volt az egész. azt mondta a csaj, hogy nemrég kezdték, még nem nagyon mernek bemenni a rászorulók, de alakul. volt vagy 3 blokk a pohárban.
        nekem az is nagyon tetszik ebben a kezdeményezésben, hogy amikor átfutott az agyamon, hogy vajon nem kamu-e ez az egész, akkor az jött ki, hogy valójában az sem okoz nekem nagy kárt, ha kamu. 400 Ft-ot megér nekem az, hogy ha kamu és bebukom. viszont ha meg nem kamu akkor majd valaki fog neki örülni és tényleg ez van amit írsz, hogy nem kell senkinek személyesen hálásnak lenni. ez közösségi szolgáltatás, közösségi részvétel az én részemről és ennyi. arc nélküli, tiszta ügy. el lehet kezdeni vele adni, és megélni ennek a belső örömét. respekt van benne és együttérzés.
        nekem nagyon-nagyon tetszik ez a kezdeményezés.

        Kedvelés

      • katikakatika, én miattatok szoktam venni a kávét meg a szendvicset a sörösdoboz-gyűjtő hajléktalannak, a facebookos +1 kezdeményezés miatt, csak úgy,mert jól esik, hogy mások is gondolnak ilyesmire és nem vagyok egyedül, és így azért bátrabb vagyok 🙂 olyan, mintha együtt vennénk azt a szendvicset. És tök jó fej a bácsi, elfogadja, megköszöni, egyikünk se szégyenlősködik.

        Kedvelés

      • Én egyszer a Gellért térnél egy milliárdos üzletembernek hagytam valami dokumentumot, és fizettem egy kávét. Később tudtam meg, nem kérte. Vicces helyzet volt.

        Egyszer meg a főnökömnek, iskolaigazgató a merevebb helyen, vittem be egy szép fehér mignont. Nagy volt a zavar.

        Kedvelés

      • nekem is nagyon tetszik!
        Én mondjuk egyház tagja vagyok, és ha befizetem az egyházadót (ez gyakorlatilag önkéntes és meg nem határozott összeg, rendszeresen sem kell fizetni, csak, ha van pénzem épp), annak a nagy része karitaszba megy, vagyis kaja-és ruhacsomag formájában eljut a rászorulókhoz. van külön alap a karácsonyi és húsvéti segítséghez is. Szerintem a Suspended coffee és más, szegényeket segítő kezdeményezések elődje az egyházi segélyezés, csak egyre kevesebben akarnak intézményes keretek között vallást gyakorolni, ezért civil mozgalmakhoz csatlakoznak. vagy hülyeséget gondolok?

        Más: nekem nincs azért rossz érzésem, mert nem személyesen fordulok a rászorulókhoz: kétmilliós városban élek, nem lakik a szomszédomban szegény néni vagy szegény anyuka, ezért személytelenül segítek, ha tudok, az is valami. Ha én botlom bele ilyen helyzetbe, akkor személyesen is szoktam ezt-azt tenni, de ez ritka (komatál, kinőtt ruhák felajánlása, ingyen tanítás, gyerekvigyázás, ilyenek szoktak lenni).

        Kedvelés

      • jaj, igyekszem óvatosan fogalmazni. nekem nagyon gyanúsak azok a segélyező szervezetek akiknek szinte minden városban hatalmas házaik vannak és benne csomó kincs, serlegek meg festmények. miből lett ez? ki fizette? hova mentek az adók? miért adó ez mint szó? egész pontosan mi előtt adózunk? nem tetszenek nekem ezek az elképesztően jómódú, adószedő és karitatívkodó intézmények.

        mikor egyszer a nagymamámat megkérdeztem, hogy miért fizeti az egyházi adót (pont akkor jöttek szedni mikor náluk voltam) és hogy kötelező-e azt mondta, hogy nem kötelező, de ha nem fizet megszólják a faluban. kicsi voltam még, de emlékszem mennyire fel voltam háborodva. szörnyen dühít az ilyen elvárásra kötelező adás, meg bűntudat keltés. ez kicsit hasonló nekem mint a jelenség amit tollpihe is ír, hogy ““ha téged ez nem érint meg, akkor neked nincs szíved””. nyomás, lenyomás nekem ez is, szerintem ugyanaz a kettő gyökere.

        ebben az új rendszerben meg éppen az tetszik hogy mennyire tényleg tök önkéntes, békés, nincs benne semmi nyomás, intézményes erőszak.

        Kedvelés

      • igen, vártam, hogy valaki ezt megírja. én is így voltam vele, de mióta egy kicsi plébánia életébe folytam bele, látom, hogy itt mire mennek a pénzek, tudom követni. ha belemenne a nagy, közös egyházi kasszába, eszembe se lenne egy fillért se fizetni. Van viszont a kárpátaljai ferenceseknek egy alapítványa, adó 1%-ot meg némi pénzt szoktam nekik utalni, évente küldenek elszámolást, hogy mennyit és mire költöttek.

        Kedvelés

  8. A kivizsgálás tényét nem sikerült megosztania senkinek, így itt látom, és szerintem nagyon korrekt a BKV-tól.

    A többiről meg egy régi vicc jutott eszembe:
    „A fiatal kalauz a szabadjegyét kérte egy mogorva utastól, aki egyedül terpeszkedett egy első osztályú fülkében, és egyszerűen azt mondta:
    – Szabadjegy!
    – Kérem!
    Az utas ingerülten dobta a kalauz elé szabadjegyét. A kalauz megnézte, és visszatette az ülésre, ahova a magas rangú »úr« dobta.
    – Köszönöm.
    Szalutált és kiment, de még hallotta, amikor a magas rangú egyén azt mondta:
    – Marha! – (Abban az időben ezeknek az »uraknak« lehetett ilyeneket mondani.)
    A kalauz megfordult és szelíden mosolygott.
    – Uram – mondta –, ne felejtse el, hogy a MÁV nem alkalmaz marhákat… csak szállít…”

    Kedvelés

  9. Kedves csakazolvassa és blogolvasók!

    Először is, most kommentelek először, szóval álljon itt rólam egy rövid mondat: Zs vagyok, külföldön élek, és kikapcsolódásképpen szoktam olvasni ezt a blogot egy zúzósabb nap után, vagy amikor honvágyam van. 🙂

    Éppen azért, amiért nem Magyarországon élek, az ilyen BKV-ügyekről a Fb-ról szoktam értesülni.

    Már volt régebben is egy botrány, amikor egy kismamát pofoztak fel. Mindkét esetben ugyanaz az érzésem: megdöbbentett a hihetetlen indulat a kommentelők részéről. Szerintem az embereknek ez remek alkalom arra, hogy a napi frusztrációt levezessék, talán fontosabb, mint maga a tartalom. A lényeg, hogy végre névtelenségbe burkolózva, korlátlanul szapulhatunk valakit.

    Kedvelés

  10. KÖSZÖNÖM KÖSZÖNÖM, jajistenem, már a szépképes bejegyzésnél is, de most végképp azt érzem, hogy nem vagyok egyedül. Nagy-nagy megnyugvás, fordulat. Most jól érzem magam, és egy lépéssel közelebb kerültem ahhoz, hogy tényleg mindig, minden helyzetben elhiggyem magamnak: JÓL GONDOLOM, amit gondolok. Nem szoktam bejegyzést köszöngetni meg nagybetűzni, de most őszintén, tényleg.

    Kedvelés

  11. Kommentáltam a képet a fészen, arccal, névvel. Fotelforradalmár vagyok – ám legyen. Engem az utasok közönyössége és sofőr hangneme háborított fel és mivel szintén dél-pesti vagyok és velem is viselkedett hasonlóan buszvezető a közelmúltban, így meg mertem kockáztatni, hogy ugyanarról az emberről van szó. De ha mégse… Igen, lehet, hogy nem segít semmit az ilyen össznépi háborgás, igazatok van.

    Kedvelés

    • Más témában, de ha jól értelek, ugyanerről vitáztam apámmal pár napja. Arról, hogy ha valami egyértelműen gáz, és tudjuk, hogy hiába háborgunk, nem fog változni semmi, akkor kell-e, érdemes-e felháborodni mégis. Szerinte nem, mert így van, mióta világ a világ. Szerintem meg nem lehet nem felháborodni, és annak hangot is adni. Még ha tudom is, hogy csak a négy fal hallja meg, mert sokszor még az sem, akinek mondom, nem hogy az, akinek mondanom kellene.

      Kedvelés

      • Az én felháborodásom ebben az esetben kifejezetten felesleges volt, ezért is gondolkodtam el a poszton. Annyi történt, hogy kicsit kidühöngtem magam, hogy vannak bunkó emberek, de kevés esély van rá, hogy a dühöngésem változtat valamit mások hozzáállásán. Talán ez is kell, a dühöngésnek is van létjogosultsága, hogy meg tudjam fogalmazni, mit gondolok, de önmagában kevés.
        Érdekes módon most egy másik cikk jutott eszembe, Szégyen volt a címe (azt hiszem, itt is megjelent, az aktuálisban vagy valahol máshol), és hogy erről vitatkoztam kicsit egy nagyon közeli barátommal. Valamiért ő úgy gondolja, hogy utópisztikus és tökéletes társadalomban gondolkodom, mert szerintem nem elég, ha az emberek egyenként és önmagukban teszik helyre a szétzúzott lelki életüket. Őszerinte a kulcs a változáshoz: ha az egyén rendben van, a környezete is változik. Véleményem szerint viszont ez közösségi kérdés, a probléma a rendszerben van, csak együtt lehet rajta változtatni. Jó példa erre ez a blog, ha legközelebb beszélgetek vele, megmutatom neki.

        Kedvelés

      • Ugyanígy gondolom. A rendszerszintű problémákat csak rendszerszinten lehet megoldani szerintem, erre írtam, hogy közösségi kérdés, de igen, igen, egyének is vagyunk. 🙂

        Kedvelés

      • Az érzelmek nem olyasmik, amikkel kapcsolatban sok értelme van arról beszélni, hogy van-e értelme vagy nincs 🙂 Azok vannak, akkor is, ha nem akarjuk, hogy legyenek vagy ha szerintünk “nincs értelmük” vagy “nem érdemes lenniük”.

        Kedvelés

      • A BKV meglepően európaian reagál, ha a panasz van, és intézkedik, nagy nyomás alatt is van a fb-on meg a bkvfigyelő blogon. A fogason azért volt tavaly nyáron párosával egy regiment ellenőr hónapokig, mert egyszer kaptak egy levelet, hogy egy utasnak koszos lett a szoknyája a rossz helyre zsúfolt biciklitől.

        Kedvelés

      • Nálad olvastam, hogy a kézzel írt levélre reagál a BKV (most már BKK?), és amikor a testvéremet néhány utastársával együtt a megállóban hagyta a 112-es busz (nem állt meg a sofőr, pedig jól láthatóan ott álltak), biztattam, hogy írjon. Válaszoltak is, mégpedig azt, hogy munkatársunk nem így emlékszik, de reméljük, továbbra is marad utasunk, tisztelettel, stb.

        Kedvelés

  12. Ugyanezt gondolom, annyira, h meg Tibi kommentje is megnevettetett, amikor korabban olvastam valahol.
    Es ezt is hozzatennem:
    http://magyarnarancs.hu/elet_mod/a-magyarokat-nem-erdekli-ma-van-az-elsosegelynyujtas-vilagnapja-86556
    (veradas???? nincs eleg ver?! miafa…?)
    Viszont szerintem a fb megis segit neha, akar egeszen konkretan is. Egyelore ugyan foleg azoknak, akik jol menedzselik magukat, de talan lecsopog elobb-utobb a valos segitseg a hetkoznapi bajbajutottakhoz is, akik egeszen mellettunk elnek, szemermetlenul a latomezonkben (lepcsohazi hajlektalannak, egyedulallo, tulterhelt szuloknek es idoseknek a szomszedban; majd meg kesobb annak az idegennek is, akit mar nem taszajtunk meg ingerulten a mozgolepcson siettunkben, akire nem vagunk savanyu kepet a hivatalban, akit nem irigylunk vak gyulolettel barmi kicsi joert, amiben reszesul, stb.). Vagyis kulturalodunk, na. Talan. Ki ki maganak. Lassan, nehezkesen.

    Kedvelés

  13. Ennél már csak az van lejjebb, mikor úgy kezdődik egy poszt, “ha téged ez nem érint meg, akkor neked nincs szíved”. Hát… ha így kezdődik egy poszt, már nem is olvasok tovább. Mikor az ember jóságának vagy szív(telen)ségének a fokmérője egy facebook-on megjelent, ellenőrizhetetlen forrású, giccses, túlreagált poszt. A manipuláció melegágya. Ha te nem osztasz meg/nem kommentelsz felháborodva/nem zokogsz, nem vagy jó ember. Szomorú, hogy itt tartunk.

    Kedvelés

      • Na ez, az, ekkor kéne az embereknek egy kicsit gondolkodniuk, mit is osztanak meg valójában, és hogy aktuális-e még. Én is számtalanszor megkaptam ezt a cikket neten, és nem osztottam tovább. Olvastam róluk a NL-ban, és felhívtam őket, hogy mire van szükségük. Vittem, amit kértek, és megmutatták az ovit.

        Hogy utálom,, ezeket a “Ha van szíved megosztod”, meg “na kíváncsi vagyok…” kezdetű posztokat. Bárgyú érzelmi zsarolás.

        Kedvelés

  14. Engem inkább az lep meg mindig a fb-kal kapcsolatban, hogy mástól idézünk, másról beszélünk, saját véleményt, gondolatot még véletlenül sem osztunk meg. Mást szidunk, leginkább. És megértem, mert sokaknak fáj valamije, sérülünk és nincs kompenzáció. Már túllapozok ezeken a képeken, nem érdekel, nem hagyom, hogy hasson rám, az én segítésem másról szól. Az egér nálam van!

    Kedvelés

  15. Nekem az is furcsa, hogy valami brutális ordibálós sofőrről beszél a poszt. Én járok busszal, sőt, a gyerekeim is, sőt, egyéb ismerőseim is, és nem jellemző az ilyen brutális hangnem. Nem szoktak ordibálni, főleg nem öregekkel. És az sem jellemző, hogy ezt – ha így megtörténik – egy egész szerelvény szó nélkül tűrte volna. Ez a történet nagyon sok sebből vérzik, nemcsak a fotó hamissága miatt.
    A FB meg elképesztő mennyiségű szeméttel és giccsel van tele. Abszurdum, mennyi ostobaság terjed és milyen gondolkodás nélkül osztanak és kommentelnek rémes butaságokat.

    Kedvelés

  16. FB: megmosolygom, ahogy ezek a megindító történetek többnyire olyan ismeretségeim megosztásai között jelennek meg, akik két poszttal odébb gond nélkül tesznek szalonrasszista (vagy nem is szalon), szexista és egyéb megjegyzéseket, hacsak nem egyenesen azon zsörtölnek, hogy a reggeli járatokon szerintük megint túl sok nyugdíjas tolongott. Elszórtan árva kutyacica, adjál vért, egy megosztásall is segitessz!!4 a megosztós aktivizmusnak van ám már neve is, úgy hívják, slacktivism, ha valaki még nem – http://en.wikipedia.org/wiki/Slacktivism

    BKV és Bp: nekem is felmerült, hogy a busz többi utasa hol volt, mit csinált, amíg az incidens zajlott a bácsival, de aztán eszembe jut sok minden, számos történet az éjszakai járatok alternatív valóságából, és legelőször talán az, hogy egy olyan városban élek, ahol a hajléktalan kérdést épp kitiltással kívánják szabályozni, és ez nem lépi át az ingerküszöböt, nem, ez sem, hát mit várjak akkor.

    Kedvelés

    • “a busz többi utasa hol volt”
      Nekem az az érzésem, hogy a “szemtanú”nak nem a bácsi volt a fontos, mert akkor odamegy, és megkérdezi a sofőrt, hogy reálisnak tartja-e, hogy a bácsi NEM nyugdíjas. Ehelyett kielégítette a szereplési vágyát a neten.

      Kedvelés

  17. Nehéz ez.
    Egyrészt jogos, hogy a szabály az szabály, de nyilván a bácsitól eddig nem nagyon kérték a papírjait, és ezért most sem gondolt arra, hogy kéne. Esetleg egy “legközelebb mindenképp hozza magával uram” talán elég lett volna. Kicsit én is szívatásnak érzem ezt. A szabályokra való hivatkozást lehet megkülönböztetésre is használni ám. Mint amikor ki van írva, hogy mindenki mutassa meg a táskáját a kasszásnak, de a kasszás csak a gyanús külsejűektől kéri ezt. Évekkel ezelőtt voltam szemtanúja annak, hogy egy roma család szállt volna épp fel egy BKV buszra, az apukánál egy összehajtott gyerekbicikli volt, a sofőr meg leszállította őket, hogy biciklivel nem lehet felszállni. Erre leszálltak, én meg arra gondoltam, hogy ha a biciklijük be van csomagolva, nem is tudja a sofőr, hogy azzal szállnak fel. Meg amúgy sem érdekelte volna őt, ha nem olyan “furcsa” a család. Pont ott volt előttem több kutyás utas is, egyik kutyán sem volt szájkosár, már épp ingerem volt odamenni a sofőrhöz, hogy az is le van írva szabályként, hogy szájkosár nélkül nem szállítunk kutyát, de aztán eszembe jutott, hogy az imént fogyasztottam el a kakaóscsigámat, és elvileg enni sem szabad buszon. 🙂
    Amúgy a facebookos hatásvadászattal egyetértek, bár én is belesétálok a csapdába néha, főleg fogyatékkal élő gyerekek témájában. Úgy érzem, rosszabb, ha nem osztom meg, mintha megosztom. Pedig attól sem lesz jobb az élete az érintettnek és a családjának…
    Az meg kifejezetten nevetséges, hogy koreai bácsi képe van a szöveg alatt.

    Kedvelés

    • Mi ez az új őrület??! Jómódú-bűnözés?
      Jómódú fiatalok buliján jómódúan megerőszakolnak egy részeg 15 éves lányt és még videóra is veszik, jómódú fiatalok BMX-el brutálisan összevernek egy kissrácot…
      Kitermelődött egy új generáció, aki tényleg úgy gondolja, hogy mindent megvehet és mindent megtehet pénzért??
      Ijesztő. 😦

      Kedvelés

      • Ez nem új őrület. Mindig is volt…emlékszel például a régi hajléktalanverős történetekre? Amikor is csupa mókából, amolyan szórakozásként vertek szerencsétlen legyengült embereket félholtra, szintén jobb módú, fehér bőrű srácok. Csak ez kényelmetlenül érinti a jobb sorsú lakosság zömét, így erről nem szokás beszélni. Fröcsögő kommenteket írni igazán jól a hajléktalanok, illetve valamelyik kisebbség által elkövetett bűncselekményekhez lehet, mert ugye amikor egy tehetős családban mondjuk az apa lemészárolja a gyerekeit és a feleségét, az olyan kényelmetlen érzés azoknak akik szeretik mindenhová beírni, hogy “ezek nem emberek, hanem állatok”. És ehhez fontos, hogy az “ezek” legyenek nagyon mások mint mi “normális, rendes emberek”.

        Kedvelés

      • És hát ki követelt halálbüntetést a példátlanul brutális cigánygyilkosság-sorozat után? Ki mondta akkor, hogy ezek nem emberek, hanem állatok, meg hogy tisztelet a a kivételnek, én becsülök minden magyart, aki dolgozik, de…? Csak az eljárásjogi hibák miatt megítélt kártérítést sajnálták a családoktól, és ha nem hallgattak, azt hajtogatták internetszerte, hogy nem biztos, hogy az esetek összefüggenek, várjuk ki a végét, majd kétségbe vonták a nyomozás eredményeit,és összeesküvésről beszéltek.

        Kedvelés

      • Ha egy magyar (de utálom ezt így használni, hiszem a romák is ugyanúgy magyarok) követ el valamit, akkor azzal nem kell különösképpen foglalkozni, nem kell hasonlítgatni a többi magyarhoz, róla nem lehet megítélni úgy általában a magyarokat, mert ő csak egy bűnöző és kész (hozzáteszem nagyon helyesen). Na ez a szabály rögtön érvényét veszíti, ha cigány elkövetőről van szó, itt rögtön megjelenik az egész etnikum mint egy teljesen homogén csoport egybemosása. Ilyenkor jönnek az “ilyenek ezek mind” kezdetű kommentek.

        Kedvelés

    • Hasonló ügy:

      A kommentekben rögtön kijátssza egy okos a cigánykártyát. Pedig a képen szereplő, bántalmazó srác a rasszjegyei alapján nem cigány, de ha erőszakos bűnözés -> cigány 😦

      Kedvelés

  18. Visszajelzés: elemi kíváncsiság | csak az olvassa — én szóltam

  19. Visszajelzés: indikátorok | csak az olvassa — én szóltam

  20. Visszajelzés: miről álmodj | csak az olvassa — én szóltam

      • Ha valamely kisebbséget ér sérelem, akkor érdekes módon a feministák és szellemi társaik is rögtön osztják az észt, lásd a másik buszos esetet Mortimerrel, ami után sokan kiáltottak rssszizmust, de csak TGM kért bocsánatot.

        Kedvelés

      • Ha meg a többséget éri sérelem, akkor az erő oldalán állók ordítanak, akik eleve hangosabbak, és az ő álláspontjuk a default.

        Kedvelés

    • És miből gondolod kedves fater, hogy a bácsi nem egy transzvesztita zsidó? A neten keringetett sztorihoz, -mint fentebb láthatnád, ha elolvastad volna a posztot,- egy dél-koreai ember fotóját rakták, ami legalább annyira autentikus a 198-as buszhoz, mint egy transzvesztita zsidó (sőt, szerintem nagyobb esély van egy budapesti buszon transzvesztita zsidóval találkozni, mint dél-koreai öregemberrel).
      Na, én is hozzátettem a trolletetéshez a magamét, elnézést, de őszíntén szólva annyira kuriózum egy ilyen überdemagóg komment itt, hogy nem bírtam ki.

      Kedvelés

  21. Visszajelzés: egy se bírta mondani | csak az olvassa — én szóltam

  22. Visszajelzés: giccs | csak az olvassa — én szóltam

  23. Visszajelzés: érzelmi alapon | csak az olvassa. én szóltam.

csak okos-jóindulatú írhat ide

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.