nem is ember

A bejegyzés időközben négyszeresére duzzadt — akit érdekelnek az igazán elképesztő részletek, fotókkal, amelyeket, bár nem szokásom, ezúttal leloptam, essen neki újra. Egyre döbbentebb vagyok. Azért meghallgattam egy Prince-számot is, a Creamet.

Nem, ő nem ember.

michael jakson4

Négy éve halt meg. És most rá gondolok napok óta, és nem tudok aludni. Elszorul a szívem. Lenyűgöz a nagysága. Elborzaszt a magánya. Meghat a mosolya. Meg akarom fejteni.

Én úgy nőttem fel, hogy sejtettem, ő nagyon más, mint bárki, akit ismerünk, ő valami külön lény, nem is ember. A Pepsi-reklámból nézett rám. Szólt a Bad, a Dirty Diana kamaszkoromban.

Később a gyerekkori gyanúm olyan infantilisnak, irracionálisnak tűnt. Hiszen csak egy énekes. Egyszerű sztár, láttunk már ilyet. Aztán Tania Saedi énekelte a Billie Jeant az A38-on a Budapest Bár koncertjén. Megkerestem az eredetit. Húsz évvel a nagy korszaka vége után meghallgattam újra minden számát, elolvastam róla harminc honlapot, és megértettem, miért gondoltam, hogy ő lényegileg más, mint bárki. Tényleg az.

döbben

Elképesztő hang, olyan énektechnikával, amelyet senki nem csinált addig. Kontratenornak mondják, akármire képes a Jam, a Bad és a Don’t Stop ‘Til You Get Enough között. Képtelen hibázni. Pimasz, gonosz, kőkemény, játékos, szerelemtől bárgyú, jóember, megindító, vontatottan érzelgős — bármi, és mindig összetéveszthetetlen. “The grace, the aggression, the growling, the natural boyishness, the falsetto, the smoothness—that combination of elements mark him as a major vocalist” — nem innen vettem, de más is így gondolja. Kiáltások, sikolyok, zörejek, nyikkanások, torokhangok — olyasmit tett zenei hanggá, ami korábban nem számított annak. Azt mondja, egyszerűbb vokálisan utánozni a dob hangját, mint eljátszani, én ezt cáfolnám, de én nem vagyok ő. Bármely hangszert tudott vokálisan meggyőzően imitálni. Ezerféle és utánozhatatlan a hangja, ilyen, amikor nagyon tehetséges énekesek megpróbálják, persze nyilván nem imitátorok akarnak lenni, nem semmi a fehér ruhás srác,méltánylandó, ahogy igyekszenek a nyomába érni, de a kanyarban sem tűnnek fel, és az feltűnő, hogy kurjongatni abban az egészen magas régióban nem tud úgy senki, ahogy ő tudott.

Iszonyatos, perfekcionista munkamorál.

Nagy átalakulóművész. Híres együttműködések: volt ő Kenny Rogers vokálosa is, a Thrilleren Paul McCartneyval van nagyon is beatleses száma, és egy lélegzetelállító videója, a Say, say, say, a szám 1983-as, a videó — a hiányzó hajból ítélve, lásd alább — 1984-es. Duettet énekelt Stevie Wonderrel (Just Good Friends, a Baden), egyik zeneszerzőjével-vokálosával, Siedah Garrett-tel tolja az I Just Can’t Stop Loving You-t. A Badet meg Prince-szel közös duettnek szánta (aki kiszállt a We Are The Worldből is, mert ő csak szólóban). Hiába írta ő a dalt, Slash-sel teljesen gunsandrosesos hangzású a Give In To Me. (Slash ki volt akadva, hogy ilyen hosszú és körülményes a felvétel, ő elsőre feljátssza, viszlát.) 1991-ben a Jamben Heavy D. rappel, négy évvel később pedig The Notorious B.I.G. a This Time Aroundben. Később további rappereket toboroztak az Invincible című albumához, de ez sem jött össze, nem érezte elég jónak a végeredményt, de azért az Invincible és a Heartbreaker című számokban Fats rappel. Halála után jelent meg AKONnal közös duettje, a Hold My Hand, előbányászták félkész, nem elég jó felvételeit, sőt, vokálfelénekléseit is, zeneszámokká digitalizálták, és ebből elég jól megélt nem kevés ember. Családi biznisz: a Night Time Lovert LaToyával énekli, itt vokáloz 1980-ban, érdekes felvételek vannak összevágva, mikrofonfejjel is, a Screamet pedig Janettel tolja. És nem csak zenészek: Michael Jordan a Jam klipjének főhőse, az énekes bátran vállalta a kontrasztot. Iman és Eddie Murphy a Remember The Time-ban feledhetetlenek. Az In The Closet elején a suttogó nő nem más, mint Stéphanie monacói hercegnő! A videóban viszont Naomi Campbell látható. Emberünk némileg sztárfetisisztának tűnik. A Liberian Girl meg… Brigitte Nielsen, Paula Abdul, Whoopi Goldberg, Quincy Jones, Olivia Newton-John,John Travolta, Corey Feldman, Steven Spielberg, David Copperfield és sok akkori, amerikai sztárbarát várja a forgatás megkezdését. Ilyen humort egy szerelmes dal klipjében!

Zeneszerző. Többségében ő írta a dalait, amelyek legjava időtlen remekmű, nemhogy nem kínosan a pink nyolcvanas évek, de telibe talál ma is. Nektek is mozdul mindenetek? Ő írta  Billie Jeant, az I Can’t Stop Loving You-t, a Bad-et, az Earth Songot, a Give In To Me-t. A Man In The Mirrort pont nem, egész éjjel forgolódtam ettől. Itt van az összes dala listája, és rengeteg érdekesség.

A Billie Jean keletkezéstörténete és leírása nagyon érdekes:

…kijelentette, hogy amikor megírta a dalt, már tudta, hogy sikeres lesz. „Egy zenész felismeri, miből lesz sláger. Amiben úgy érződik, minden a helyén van. Ami elégedetté tesz és jó érzéssel tölt el. Ezt éreztem a Billie Jeannel kapcsolatban; amikor megírtam, már tudtam, hogy nagy siker lesz.”Annyira elmerült a dalban és a rajta való gondolkodáson, hogy egyszer nem vette észre, hogy kigyulladt a kocsija, és egy barátjával együtt lángoló autóban utazott, míg egy motoros nem figyelmeztette.

Quincy Jones producernek eleinte nem tetszett a Billie Jean, (…) gyengének érezte a dalt és nem akarta, hogy felkerüljön az albumra. Meghallgatta a demófelvételt és nem tetszett neki a basszus. A 29 másodperces bevezetőt is ki akarta vágni, mert abban az időben hosszúnak számított, az énekes azonban ragaszkodott hozzá. „Azt mondtam: az intrónak mennie kell” – idézte fel később Jones. „Azt felelte: ‘De hát ez a legjobb az egészben! (…) Ettől perdülök táncra.’ És ha valamire ő azt mondja, táncra perdül tőle, mi többiek jobb, ha elhallgatunk.” Jones azt is szerette volna, ha a dal címét megváltoztatják Not My Loverre (a refrén szövege: Billie Jean is not my lover – „Billie Jean nem a szeretőm”), mert félt, hogy az emberek azt fogják hinni, Billie Jean King teniszezőről van szó benne. Az énekes nem volt hajlandó változtatni a címen, és szerette volna, ha Jones mellett ő is a dal producere lehet, mivel úgy érezte, már a demóváltozat is pont úgy hangzott, mint a befejezett dal. Emellett extra részesedést is kért a dal utáni bevételből. Ezen több napra összeveszett Jonesszal, aki egyikbe sem egyezett bele.

Egyetlen felvétel alatt énekelte fel a dalt, előtte minden reggel gyakorolt. Tom Scott dzsessz-szaxofonos lyriconon játszott. Louis Johnson basszusgitáros minden egyes gitárján végigpróbálta a dalt, mire az énekes döntött, egy Yamaha gitárra esett a választása. Greg Phillinganes volt a billentyűs. Később azt mondta a dalról, hogy „minden szinten menő: ritmusban, hangzásban is, a hangszerelés annyira minimális, hogy mindent hallani lehet. A dallama is menő, a szövege is, az ének is. Hatással van rád fizikailag, érzelmileg, még lelkileg is.”

David Williams gitárszólóját a stúdióban sehogy nem sikerült a kellő hangzással felvenni. A végleges változatban az a verzió szerepel, amit az énekes otthoni stúdiójában vettek fel a demóhoz. A dalt Bruce Swedien keverte, kilencvenegyszer, ami szokatlan tőle, mert rendszerint már az első változattal beéri. Miután alaposan átbeszélték a dolgot, a második változat mellett döntöttek. Jones azt mondta Swediennek, alkosson olyan dobhangzást, amilyet még senki nem hallott. Azt mondta, adjon hozzá egy újabb elemet: a „hangzásbeli egyediséget”. „Éptettem egy dobplatformot és terveztem pár különleges apróságot, például basszus dobfedelet és egy lapos fadarabot a pergődob és a lábcin közé. (…) Kevés olyan dal van, amit az első pár dobütésből fel lehet ismerni. De azt hiszem, a Billie Jean ilyen – és ezt a hangzásbeli egyediségnek tulajdonítom.”

A Billie Jean műfaja dance-pop és R&B. Standard dobütemmel kezdődik: lábdob, pergődob és lábcin, és alig van benne visszaverődés. Ez a ritmus változatlanul ismétlődik az egész dalban. Négy ütem után megszólal az ismétlődő basszus.

A szöveg arról szól, hogy Billie Jean csábító táncával mindenki figyelmét felhívja magára, majd a hálószobába csalogatja a férfit. Az énekes hangterjedelme magas baritontól falzettig terjed, és rendszerint olyan dallamokat írt, amelyeket ebben a hangterjedelemben tud énekelni; a Billie Jeanben hangja tenor és mély falzett között mozog. A refrén utolsó sorában egy teljes oktávot kiénekel.

magyar wikipédia

Mozgás: ilyeneket senki nem csinált korábban színpadon. Elementáris, leírhatatlan, besorolhatatlan, utánozhatatlanul könnyed, iszonyú vagány és megrendítően szép. Amibe belebuknak az imitátorok, az egy nagyon kifejező angol szó: effortless. Olyan hatást kelt, mintha ez nem lenne nehéz, aztán mégsem megy senki másnak. A gravitáció leküzdése: jóval a súlypontján túl dől előre a Smooth Criminalben. Négy pördület után térdre vágja magát a Man In The Mirror koncertfelvételein, külön mozgatja a nyakát a fejétől az Another Part Of Me-t énekelve. Moonwalk, robotmozgás, pantomim, páros lábbal ugrál a csúcspontokon. Billie Jean — The First Moonwalk, a legjobb mozdulatai, és tud a csontváza is táncolni, külön! Ez a videó egyébként elismerendő visszavágás Tom Sneddonnak, aki kétszer próbálta elkapni őt mint pedofilt, és a legnagyobb geg, hogy Tom Sneddon is menő táncos benne, mert Tom Sneddon is ő, maszkmesterek remeke.

Klipek. Előtte a zenéhez készített anyag sima promóció volt, a kisfilmszerű, cselekményes klipekkel önálló művészeti ággá tette az MTV-n. Thriller, Black or White, Smooth Criminal.

Koncertek: hang, tánc, látvány, komplex show, a technika határainak kitágítása, monumentalitás. Illuzionista elemek dublőrrel, a közönség fölött repül el, megjelenik a Wembley vastraverzének tetején, aztán rögtön lent is. Szuggesztív, sugárzó lény, nehezen hihető. Amilyen diadalmasan a színpadon jelen van: elemien, kétely nélkül, ádáz arccal vonulva a színpadon Bad korszakban, vagy kifejező mimikával, magába mélyedve, vagy kicsi mosollyal, kitárt kézzel vagy látványos mozdulatokkal, virtuóz koreográfiával, csókot dobva — I love you! –, megrendítő mimikával, tizenkét másodperces kitartott hangokkal! És ahogy érzelmileg bevonja a közönségét, amekkora őrület, rosszullétek és zokogások voltak mindig! 1988 körül volt a csúcson, addig elképzelhetetlen magasságban. MTV Video Music Award 1995. És ehhez képest a privát lénye, interjúi, az a kicsit mindig riadt, tétova hangú, szégyenlős privát ember, de már a dalok után is a koncerteken, meghökkentő a kontraszt. Ez a zseni lágy, érzékeny és szorongó.

Erről ez az elég nyersen fordított cikk is fontosakat ír:

Azoknak, akik lágy hangját, megváltozott bőrtónusát vagy arcát bizarrnak tartják, egyszerűen azt mondanám: a saját természetedet feded fel. Jó esetben: szűklátókörűséget és korlátoltságot, rossz esetben: durvaságot és bigottságot. Senkinek a szentírása nem tartja elfogadhatónak olyan emberek fizikai megjelenésének a kritizálását, akik ennyire nagylelkűen hozzájárultak a hang nélküliek segítéséhez.

Az éteri szerelem megfogalmazása, hihetetlenül szép és sosem fehér bőrű emberekkel — kivéve a feleségét. The Way You Make Me Feel, Liberian Girl, In The Closet, Remember the Time, You Are Not Alone. Ez utóbbiban Lisa Marie Presley-vel, első feleségével, nagyon szépek. De vele sem vegyül, nincs egyetlen szexuális jellegű mozdulata, hiába érinti meg a partnereket. Mindig magányos, senki sem képes vele mozogni, ő is csak a táncba szerelmes, nem a partnerbe, ez különösen látványos az In The Closetben, ahol sokkal szexibb, mint Naomi. Senkivel sem kerül ezeken a felvételeken valódi erotikus viszonyba, még a két kifejezetten szerelmi témájú és csókolózós klipben sem (The Way You Make Me Feel, Remember The Time). Ez az idegenség a Blood On The Dance Floor klipjében a leglátványosabb. Ezzel nem arra célzok, hogy homoszexuális lett volna — valószínűleg nem volt az, akkor már sokkal inkább: nem nőtt fel soha –, hanem arról van szó, hogy ennyire magányos, nem egyező az, aki a legjobb, aki egyedi.

Férfiasság. A nagyon finom eredeti vonásai, szuggesztív szeme, nőiesen jellegzetes arccsontja, földöntúli szépsége, dús haja, balettos alkata meglepő, és igen hatásos kontrasztja a rocker-énjének, a bőrszerkósnak, az erőteljes állúnak, a Bad rosszfiújának, de leginkább a lokálokban játszódó kalapos klipek gengszteres cselekményének, amelyekben szétlövi mindig a lebujt. Nagyon szexista, The Way You Make Me Feel és You Rock My World, hajaj. Mindig izomkolosszusokkal szemben, mindig lenyomja őket, de leginkább a táncával, azt döbbenten nézik a nehézfiúk. Ha egyedül van a színpadon, buzgó farokmarkolászás és kopuláló mozdulatok is, diadalmas magamutogatás.

És a mimikája! 0:24-nél:

Később meg nem volt neki mimikája, 2002-ben már egyáltalán nem.

Ez a legszexibb, legszuggesztívebb klip, micsoda arc! micsoda hang! micsoda férfierő! és egyben minden idők legnagyobb előadóművészének parádéja, elementáris színpadi jelenlét, a rock diadala a csúcsidőszakából, 1988 körül, a szegény rocksztár szexuális kiszolgáltatottságáról… a végét mindenképpen nézzétek meg!

Excentrikus, elképesztő ruházata: a csokornyakkendőtől, decens ingektől, öltönyöktől indul, aztán bőrdzseki, kesztyű, arany nadrág, kalap, űrjelmez. Ikon.Én fehérben szeretem a legjobban. Mindig túl rövid nadrág és fehér vagy ezüstlurex zokni, és csak rajta, a tánckaron sose, ami nagyon látványossá tette a mozgását. A This Is It! próbáin láttam először rendes hosszúságú nadrágban, még Dianát is fekete, túl rövid nadrágban, fehér zokniban köszönti. Ez történelmi videó, 1988-ból, sose láttuk Charles füleit sem ebből a szögből. “She is a nice girl, I like her. I don’t like most girls”, ezt mondta a Ladyről.

A keze, az gyönyörű, és a kézmozdulatai. Valami nemen felüli szépség és zsenialitás az egész ember. Annál fájdalmasabb a szétesés. A sajtó állandóan leste a kinézetét, és nagyon szemét elemzéseket írt, mintha a betegség szégyen volna.

Minden idők legsikeresebb férfi előadója: tizenhárom Grammy díj, 1984-ben egy este nyolcat kap, a Thrillerből életében száznégymillió példány fogyott, a Bad a világ legsikeresebb turnéja. A Sonyval egymilliárd dolláros rekordszerződést kötött, majd összevesztek az Invincible miatt. Még a nyolcvanas évek végén megvette a fél Sony-katalógust, amely mesés vagyon forrása, szerény Beatles-és Elvis-jogokkal.

elszorul

Elrabolt gyerekkor: csodagyerek volt, és az apja kíméletlen menedzser, ő maga pedig aranybánya. Tündöklő tehetség, de a teljesítményt kitaposták belőle. Nem is igaz, hogy szomorú gyerekkora volt, hiszen csupa híresség között, rivaldafényben élt, és énekelt a testvéreivel! — ilyeneket írnak róla, akik nem értik a poklot. Jehova tanúi a család, példásan puritán édesanya és egy velejéig romlott, lélektelen, mohó, promiszkuus apa, LaToya állítja, őt is molesztálta. Korai turnéikon rendszeresen viszolygó tanúja annak, ahogy a testvérei prostituáltakkal mulatnak, egyszer őt is összezárták eggyel — kitörölhetetlen ez is.

Bizarr elemek az életrajzban: Pán Péter-élet a híres Neverlanden, vidámpark és kacagás kamaszfiúk társaságában, arcműtétek. neverlandJelképes, ahogy az 1984-es Pepsi-forgatáson leég a haja. Ebből sosem tudott felépülni, iszonyatos fájdalmakkal küzdött, fejbőre alá a hajas rész növekedését serkentendő tágítható ballont tettek. Ekkor kezdődött a fájdalomcsillapítóktól és nyugtatóktól való függése. Csupa rejtély az élete: hord-e parókát, műttette-e az arccsontját? A lemondott koncertek az utolsó években: volt, hogy csak ült és nézte a tévét, sok milliós károkat okozva.

És a halála, amelyet később gondatlanságból elkövetett emberölésnek minősítettek: orvosa túladagolta a Propofolt. Mondta ő, hogy úgy hal meg, mint Elvis!

Elképesztő az elmélettömeg és legendárium, amely a halála után keletkezett. Érzelmileg beszámíthatatlan rajongók százai teszik közzé elképesztő feltételezéseiket, szerkesztgetik bizonyító videóikat, de komoly tévéműsorok is foglalkoztak a halál vagy a halál körülményeinek meghamisításával. LaToya szerint kinyírták, az illuminátusok is gyanúba keveredtek.

A Discovery dokumentumfilmje szerint a testéről öntvények készültek a halála előtt, itt egy rövid összefoglaló. Nem tudni, van-e hiteles halotti fotója, a sajtóban megjelent képek kamuk voltak, többről bizonyította be az internet éber népe, például az UCLA 2009-es, egységes kerekeságy-típusának, a korlát formájának elemzésével, hogy hamisítvány, és ezen a képen a végtagok aránya is elég furcsa. A koporsós kép, amely megjelent a sajtóban, nyilvánvaló fotosop, James Brown képének felhasználásával. Nemcsak a ruha, a póz, a kéz, hanem a koporsó, a virágok és a fényfoltok is egyformák:

michael open coffinA People vs. Murray, tehát a kezelőorvos büntetőperében fotózták le a bizonyítékként bemutatott boncolás előtti fotót. Valahogy nem stimmel a törzs aránya, és azt is kielemezték, hogy a pixelek sem. És hol vannak a vitiligo foltjai? Ezek csak sávok.

michael-jackson-dead-bodyEl tudom képzelni, hogy a sajtó nem kapott fotót, hát csinált ügyesen. Imitátorok és dublőrök zilálják a képet. Időnként feltölti valaki, hogy megjelent valami tehetségkutatón, reptéren, Los Angeles-i karateklub, webkamera előtt, New Jerseyben, egzotikus szigeten. Nagyon komoly a Trust in Michael, a Still Alive-mozgalom.

A kedvencem a kódolt-titkos üzenetes konteók köréből a fehérnyúl-feltevés. A legvadabb vélemény, hogy maszkmesterek segítségével annak a férfinak a bőrébe bújt, akit gyerekkorában, 1983-ban mint égési sérültet látogatott, fizette plasztikai műtéteit. Ezt a férfit hat éves korában a saját apja gyújtotta fel, sok műtét után már arcszerű arca lett, jó hangja van és persze nem nagyon van mimikája — ideális fedőtest a hasonmásának lenni. Két videó, és egy, amelyben megfejtik: visszafelé lejátszva kimondja az igazságot. Én nem hallom, de ti hátha:

Látni vélték őt nőként és férfiként is a saját megemlékezésén, amelynek felvételein valóban gyanúsan sokan forgolódnak, nevetgélnek. De még MJHOAXEVIDENCE nevű, videókat kibocsátó cég vagy szervezet vagy közösség is létezik.

Elgondolkodtató, hogy Murray kardiológus volt, és szívroham a halálok. Korábban a sztárnak a folyton kiújuló tüdőfertőzések voltak a legkomolyabb panaszai, de alapvetően egy egészséges emberről van szó. Még elgondolkodtatóbb, hogy az orvos világsajtószerte idézett mondatai szerint gyenge pulzust tapintott, és a test még meleg volt, de nem lélegzett. Még a kiérkező mentők is bezsámolnak a pulzusról. A szívrohamnál megáll a szív, és nagyon hamar kihűl a test. Miért CPR-t alkalmazott, miért nem defibrillátort? Ezt itt olvastam.

Én képesnek tartom arra ezt a nem is embert, hogy megelégelve a média és a rajongók zaklatását, megrendezze a saját halálát, kamuboncolás, új élet. A szívroham gyanús, motiváció is van, a többi: pénz és média. Arra viszont nem tartom képesnek az amerikai közösségi kontrollt és igazságszolgáltatást, hogy ebben az esetben négy évre ítélje Conrad Murray-t, a kezelőorvost gondatlan emberölésért. Bár biztos ők sem tudták. Se a rendőrök, se a bírók. Se maga az elítélt. Biztos élt még otthonában, csak eljátszotta, hogy nem lélegzik, és csak a kórházban mondták ki a halált (tényleg). Mit tudhatjuk mi.

Ez mindenesetre nem ő. Ez tuti. A család szerint sem. A család elbukta az AEG elleni negyvenmilliárdos pert, benne ezt állítást is. De hogy hiheti bárki, aki valaha látta őt, hogy ez a széles mosolyú, parókás rém, aki folyton lehajtja a fejét, és rejtőzködik, bár kitűnő egészségnek örvend, ez ő? Nem, az igazi ekkor beteg volt, senki se hitte volna el neki a nagy visszatérést. Én is gyengének éreztem a Man In The Mirrort, talán ezért. A próbák felvételeiből filmet csináltak. Itt pénz van keresve valamin, nagyon sok pénz, ami nem az, aminek látszik. És az AEG alkalmazta Conrad Murrayt, a kezelőorvost is. Itt valami nem stimmel.

Aztán néha megcáfolják az összes pletykát.

A kultusza példátlan volt. Olyan hisztéria alakult ki körülötte, amely kezelhetetlen lett, és ennek a foglyává vált. Rajongói közösségek az internet hajnalán, stadionnyi őrjöngés, majmolt stílusikon, három fehér cső az ujjain, fél flitteres kesztyű, fehér zokni, arcba hulló tincs, levelek, találkozások, mosoly, autogram, fotósroham, csókolózó rajongók, paparazzók, szemét kérdések, csúfnevek, álhírek, maszk, gyerekei is örökké álarcban — végtelen magány.

A végtelen magány. Az elementáris előadó, a koncertsikerek, az üzletember és a kusza, gyermeki, soha fel nem nőtt, nagyon durva defektusokkal küzdő kaotikus privát lény, aki szorongva mosolyog a színpadon kívül, betegségekkel, álmatlansággal, anorexiával és függőségekkel küzd. Lisa Marie Presley, az első feleség mesél erről érdekeseket:

I do believe he loved me as much as he could love anyone and I loved him very much … I became very ill and emotionally/spiritually exhausted in my quest to save him from certain self-destructive behavior and from the awful vampires and leeches he would always manage to magnetize around him. I was in over my head while trying …

Család: egy kétéves házasság egy sztárgyerekkel, egy hároméves egy tökéletesen hétköznapi nővel, tőle két gyerek, és még egy gyerek béranyától. Amikor Debbie Rowe-t feleségül vette Sydney-ben, Debbie már hat hónapos terhes volt. De hát írnak a lapok mindenfélét. Riasztóan bizarr családi fotók. Halálakor tizenegy éves lánya azt mondja, a legjobb apa volt, de hát minden amerikai lány azt mondja a magáéról. A családi videók elég furák.

Arc, jajistenem, az arca. Az átváltozás. Csodálatos, eleven lényből, a legszebb fekete hercegből mozdulatlan, művi maszkká. Miért? Olyan lett az arca, az égési, a műtéti hegektől, a műtétek okozta torzulástól és a bőrbetegségétől, hogy soha többé nem léphetett vastag smink és profi stylist-előkészítés nélkül a nyilvánosság elé. Az élete rejtőzködés volt. Súlyos testképzavarral küzdött (body dysmorphic disorder). Orrpara: az apja gúnyolta, csúnyának és nagyorrúnak nevezte, és érdekes módon az egész család megműttette az orrát, már a We Are The World felvételen is így láthatók, talán csak a hithű Rebbie nem. Az állát, az arccsontját, a szemét is műttette. Halálakor 136 font, 61,66 kiló volt, és százhetvenöt centi a boncolási jegyzőkönyv szerint. Tetovált hajvonal, szemkontúr, ajak. Álpajesz, paróka, szemüveg, kalap, kendő az ő és gyerekei arca előtt. A Pepsi-reklámforgatáson már megkövetelte, hogy négy másodpercnél tovább nem mutathatják az arcát egyszerre, nem tudom, már a hajleégés előtt is-e, vagy amiatt. És ha megnézitek, az egy szögből felvett interjúkon, na meg a rajongók körében való megjelenésein kívül nincs olyan felvétel, sem klip, sem koncert, amelyen hosszabban lehetne látni egyhuzamban az arcát. Ettől is emberszerűtlen. A We Are The World felvételén az ő része alatt alulról, cipőtől pásztázva mutatják, épphogy látjuk az arcát és a hiányzó haját. A szemét meg már szinte nem is látjuk az ezredforduló után. Olyan elképesztően sokféle arca van, a fiatal arcából nem következik a halála előtti, felismerhetetlen, és markánsan különbözőek az egyes arc-korszakok, bár vannak ezt cáfoló összeállítások is. Fekete férfiból fehér nő lett, és tényleg, de az a fekete férfi is feminin volt, a fehér nő, vagy még inkább, a transzvesztita meg egy kétségbeesett roncs, végtelenül szomorú mementója annak, hogy mit tesz a legsugárzóbb lényből az emberi gonoszság. Egy árnyék, aki nem hisz már semmiben. Egyre valószerűtlenebb lényt mutatnak a fotók, a végére nem is emberi már — és mégis mindegyikben felismerjük. Hogy lehet ez? A végeredmény: a semmi, a megmutathatatlan, a feszes mosoly, hófehér bőr, ázsiai szemek, peckes orr — iszonyat. Nagyon gonosz elemzés.

Egy roncs, a túlhajtott celeblét áldozata, “a pénz nem boldogít” örök mementója, irigység tárgya, ledöntött idol, Tom Sneddon áldozata: mert akármilyen tehetséges-híres-gazdag az egyén, soha nem lehet erősebb, mint a folyamatok, mint a népharag, az irigység, a pénzsóvárság. Űrmagányú lélek, aki senkiben sem bízhat, aki nem menthető meg, aki gyűlöli önmagát, mert akkora a távolság az univerzumot legyőző sikerei és a padlón kucorgó kisgyerek között.

Michael is innocentIgazából fogalmunk sem lehet, hogyan élt. Rengeteg manipulált információ, botrányért lihegő média, sötét, nagyon sötét titkok, bűnök: két pedofilper. Rengeteg pénzzel elhallgattatott áldozatok, esküdtek, vagy a világ legjobban kereső, naiv zenészének aljas lehúzása? Mindkettő lehet. Házkutatás és teljestest-fotózás, igen, a genitáliát is — élete legmegalázóbb napja (itten követelik hogy a blogger vegye le a posztot). Első vádlója, Jordan Chandler lerajzolta  a nemi szervét részletesen, emígyen:

michael genitalae— és ezt bizonyítékként próbálták elsütni. Sajnos, hogy körülmetélt-e, azt pont nem találta el (nem), és nem is kezdeményeztek a rajz alapján büntetőügyet, de azért a sajtó remekül rögzítette a tömegek fejében, hogy pontosan lerajzolta a srác, lám.

Itt kérdezgetik, és ő csak mosolyog, a fejét rázza. Diane Dimond, aki megszállottan volt rajta az ügyön, és a jacksonaktak.wordpress.com-on, amely ártatlannak tartja a sztárt, mint ellenséget emlegetik (Hanga, köszönöm a linket!), megtévesztő riportot készített. Már-már elhisszük, a végén van a csattanó, de hát hogyan is lehetne a figyelmet fenntartani másképp, az nem hír, hogy a világ legnagyobb sztárja nem pedofil. Tipikus amerikai médiadarab, tanítani való minden másodperce. A családi biznisz borult: LaToya is vádolja a bátyját 1993-ban, ő látta a szülők elnémítására szánt csekkeket, majd később elismeri, bántalmazó férje vette rá erre a tanúskodásra erőszakkal. Elég furcsa, na. Jordan Chandler, az 1993-as vádló (akinek apja, a kapzsi fogorvos az igazi mocsok), posztumusz bevallja, hogy hazudott. Jordan peren kívül megegyezéssel iszonyatos pénzekhez jutott, de a sztár nem ismerte el, hogy bűnös, és nem is ő fizetett, hanem a biztosítója látta így jobbnak. Csengett a pénz, pontosan 15 millió 331 ezer 250 dollár, általános gondatlanság miatt (mi lehet ez? porcelánkutya legyek, ha egy bötűt értek az amerikai jogból, és minél többet olvasok, annál kevésbé). Mivel a megegyezés tartalmazta, hogy egyik fél sem beszél a történtekről, a HIStory igencsak konkrét, a Santa Barbara-i ügyészt és holmi pénzsóvár hazugokat emlegető számai után Chandlerék új eljárást indítottak. A HIStory nem jó album, mert leginkább apoteózis, de azért az nagy wtf, hogy az apa, Evan Chandler 1996-ban az egyezség megszegéséért hatvanmillió és még 750 ezer dollárt és egy EVANStory nevű album elkészítését követeli az énekestől. Egyébként Jordan hamar jogilag függetlenítette magát a szüleitől, hogy a pénzhez hozzáférjen, majd aranyifjúként élt. Evan Chandler a fia állítása szerint 2005-ben egy nehéz tárggyal hátulról fejbeütötte, fojtogatta és sprével fújta szembe őt. Végül Evan Chandler 2009-ben, öt hónappal a megasztár halála után, súlyos betegen főbe lőtte magát.

Wade Robson koreográfus viszont épp fordított pályát járt be: a 2005-ös perben még eskü alatt védte mentorát (hihetetlen undorító talkshow-részlet, remekül mutatja a mohó média természetét), 2013 májusában állt elő a váddal, mondván, a fia születése után volt két idegösszeomlása, és ez után akarta nyilvánosan is elmondani az igazságot. Igen, egy gyerek könnyen megtéveszthető, és félti mindenki a kaján pletykáktól a karrierjét, másrészt nem rossz a médiafigyelem sem. Hogy lesz valakiből, akiről eskü alatt mondta Wade, hogy nem nyúlt hozzá, szexuális ragadozó, szörnyeteg? Testbeszédszakértőt is hív legott az angolszász média, aki szerint Wade igazat mond.

Anything, anything
Anything for money
Would lie for you
Would die for you

Even sell my soul to the devil…

Ilyen volt, amikor 2003-ban letartóztatták, ezt a képet használta a kaján média. Nagyon, nagyon szomorú kép. 120 font volt ekkor, ami nem egészen ötvennégy és fél kiló, száznyolcvan centihez. Bilincsben vitték el.

michael arrestedmichael handcuffFrissítés: a pedofília témájában azóta kialakult az álláspontom, rengeteget olvastam az ügyben. Lásd itt:

https://csakazolvassa.wordpress.com/2013/11/07/nem-is-ember/#comment-52725

Hülyét csinált a sajtóból. A példátlan méretű médiaérdeklődés is új korszakot nyitott. Remek fricska volt, amikor maga kezdett abszurdumokat terjeszteni az életmódjáról (oxigénsátor, megvette az Elefántember csontjait). Aztán abbahagyta, de továbbra is ő maradt az örök téma, és hajmeresztőnél hajmeresztőbb hírek ezrei jelentek meg róla a világsajtóban. Csimpánztartás, bőrfehérítés, származása megtagadása, pizsamában a tárgyalóteremben, leesett orrhegy — mindannyian hallottuk ezeket. Leave me alone — a klip nagyon kifejező.

stop filthy press

bólint

A fekete művészek emancipációját egyetlen szélviharral oldotta meg Louis Armstrong, Stevie Wonder, Ray Charles, Lionel Richie után, de Prince-szel együtt: ők lettek az MTV fekete sztárjai. A Billie Jean volt az áttörés:

Walter Yetnikoff, Jackson lemezcégének, a CBS-lemezcég elnöke kérte az MTV-t, hogy játsszák a videoklipet. Mikor a csatorna eleinte nem volt erre hajlandó, Yetnikoff megfenyegette őket, hogy megtiltja nekik a CBS/Epic kiadóhoz szerződött előadók klipjeinek sugárzását és nyilvánosságra hozza, mi a csatorna hozzáállása a fekete zenészekhez. „Mondtam az MTV-nek: ‘Levetetek mindent a műsorotokról, mindent, ami a miénk. Nem kaptok több videoklipet. És a nyilvánosság elé állok és kurvára elmondok mindenkinek mindent erről, hogy nem vagytok hajlandóak egy fekete fickó zenéjét játszani.’” Les Garland, aki akkor az MTV beszerzési osztályának vezetője volt, tagadja, hogy a csatorna a CBS nyomására kezdte volna játszani a klipet. „Nem vonakodtunk egyáltalán. Felhívtam Bobot (Robert W. Pittman, az MTV egyik alapítója) és azt mondtam neki: ‘Az előbb jobb videoklipet láttam, mint valaha életemben.’ Már aznap játszani kezdtük. Nem tudom, hogy terjedt el ez a tévhit.”Az MTV nagy gyakorisággal adta a klipet, melynek megjelenése után a Thrillerből további tízmillió példány elkelt. A rövidfilmmel az alkotó 1992-ben bekerült a videoklipproducerek dicsőségcsarnokába.

http://hu.wikipedia.org/wiki/Billie_Jean

Minden idők legsikeresebb férfi előadója egy fekete férfi, akiről ezt, márminthogy fekete, a halálakor meg nem mondta volna senki. 1963 és 2009 között sok víz lefolyt a Mississippin. Black Or White? Nem, nem tagadta meg a rasszt, amelybe született, hanem pigmenthiányos immunbetegséggel küzdött. Ti is úgy tudtátok, hogy kényeskedve és milliókért fehéríti a bőrét, mert az szebb, ugye? Leginkább sminkesek remekeit láttuk, amikor azt hittük, őt látjuk. Száz fotóján látszik a kezén, nyakán a sok folt, és a vitiligo, az nem fehérember-fehér, hanem hűtőszekrény-fehér. Esernyővel is ezért járt: ha nincs pigment, nincs fényvédelem.

A magyar wikipédia szerint: amerikai énekes, zeneszerző, táncos és üzletember. Az angol nyelvű szerint American singer-songwriter, dancer, businessman and philanthropist. Tematizálta a nyolcvanas éveket az afrikai éhezőkkel, a kilencvenes éveket pedig a környezetvédelemmel. Gesztusai, jótékonysága és klipjei átformálták a világ tudatát, dalai, felhívásai példátlan mértékben hatottak a közönségére. Az éhezés elleni küzdelem, a Greenpeace-típusú munka sehol sem lenne nélküle. Emberi jogi dalai és klipjei kontinensnyi embert érzékenyítettek. A We Are The World, Lionel Richie-vel közös szerzeménye remek szemléje a kor nagy hangjainak, ott dalol Amerika színe-virága, de őneki nem ér senki a nyomába. És a felvételen látszik az égés nyoma. A Man In The Mirror nehezen elviselhető képsorai, a Heal the World, a They Don’t Care About Us és az Earth Song is politikai tettek.

Szembeszállt a mohósággal, fellépett apja üzletpolitikája ellen:

1984 júniusában nyilvánosságra hozták, hogy hogyan tervezik a Victory turné jegyeinek árusítását. A turné első állomásának Kansas Cityt jelölték ki, az első koncertet július 6-ra hirdették meg. Joseph Jackson, Don King és Chuck Sullivan terve szerint a jegyek darabja 30 dollárba került volna és csak négyesével lehetett volna őket megvásárolni. A megrendelés nem garantálta, hogy a rajongó meg is kapja azokat. A megrendelők nevét számítógépbe táplálták és a gép véletlenszerűen sorsolta ki a nyertes szelvényeket, amelyeket a helyi lapokban közzétett hirdetésekből kellett kivágni. A rajongóknak tehát egy 120 dolláros postautalványt kellett feladniuk, plusz jegyenként 2 dollár kezelési költséget és a szelvényt. Úgy tervezték, hogy a 12 várost érintő, 40 állomásos Victory turnéra mintegy 12 millió rajongó nagyjából 1,5 milliárd dollárt fog befizetni az utalványokon, de csak minden 10. igénylő fog ténylegesen jegyhez jutni. Számításaik szerint ez a megoldás a banki kamatokkal együtt havi 8 millió dollár bevételt hozott volna a támogatóknak és a Jackson családnak. A szerencsés jegyigénylő csak 2 nappal a koncert előtt tudta volna meg, hogy hova, melyik estére szól a koncertje. Michael és John Branca, az ügyvédje tiltakozott ez ellen a kapzsiság ellen. Michael azt mondta, a jegyek darabja ne kerüljön 20 dollárnál többe és gyorsan felejtsék el a négyes rendelést, az utalványokat és a szelvényeket. Testvérei ellene szavaztak. Michael ekkor kijelentette, hogy ez az utolsó fellépése velük. (…) Július 5-én sajtótájékoztatón bejelentették, milyen lesz az új jegyvásárlási rendszer: Michael az összes pénzt, amit a turnén keres, felajánlotta egy jótékonysági alapítványnak. Ezen kívül minden egyes városban közel 2000 jegyet hátrányos helyzetű fiataloknak ajánlottak fel, akik másképpen nem tudtak volna jegyet venni a koncertre. Michael tájékoztatta a megjelenteket, hogy megkérte a turnészervezőket, dolgozzanak ki egy új rendszert a jegyek értékesítésére, amelyben nem kell megvásárolni a 120 dolláros utalványokat.(…) 1984. december 9-én, amikor az est utolsó száma is elhangzott, Michael kikiabált a Los Angeles-i színpadról: “Ez az utolsó, a legutolsó koncertünk. Hosszú húsz év volt. Szeretünk benneteket.” A fivérek meg voltak döbbenve. Michael a turnéért kapott összes bevételét, közel 5 millió dollárt szétosztotta 3 jótékony célú intézmény között.

http://hu.wikipedia.org/wiki/Michael_Jackson

Dollártízmilliókat költött jótékonyságra, LadyDi-t is megdobta a Bad bevételeivel cseritire, gesztusaival divatot teremtett.

*

És a legjobbak? Nekem a Billie Jean és a Liberian Girl az a kettő, amitől nem kapok levegőt. Mint gesztus és közös éneklés, hihetetlen a We Are The World.

DJ-nk választása, márpedig ő bakelitről nyomja: Jam. A klip utolsó két percében, mint már említém, Michael Jordant edzi.

Tíz ikonikus kép. És egy másik fotóösszeállítás.

Aki igazán érdekeseket akar olvasni, az ragadjon úgy ezen a blogon, mint én: jacksonaktak.wordpress.com. Szégyenkezve elismerem, amikor ezt a bejegyzést írni kezdtem, én is bedőltem a külső alapján való ítélkezésnek és a nem zörög a haraszt… kritikátlan médiaolvasásnak. Maradtak kérdőjeleim, de azt gondolom, kivételesen tiszta és nagyon sebezhető lény volt.

I’ll Be There. Én csak Pepsit iszom eztán. Simán lehet, hogy él, hát nem is ember.

244 thoughts on “nem is ember

  1. Ez most nagyon jólesett, nagyon megindító összefoglalás Róla (nála, igenis, nagybetű). Nagyon szeretem a Billie Jean-t, de a fő-fő a Beat it.

  2. tudom, hogy baromira szexista, de én a beat it meg a thriller mellett legjobban a give in to me-t szeretem, azt ismeritek? az szerintem tök hátszőrborzolós.

      • h már itt tartunk, kíváncsi lennék,mit gondolsz a Falco-féle Jeannie-ről. vagy az inkább politikai jellegű figyelemfelkeltés? ha meg nem, akkor hogy a fenébe adhatták ki?

          • Én úgy emlékszem, kizárólag egy célból akart az az ember figyelmet: a sikerért. Szóval botrányt. És a dalból lett is. Hogy adhatták ki? Hát ez jó kérdés, hihetetlen. Ausztria akkor még egy olyan hely lehetett.

            • ausztria mindig is a legsötétebb, legperverzebb hely volt a világon. nem annyira csodálkozom, hogy falco országában szaporán teremnek a josef fritzlök és wolfgang priklopilok. hát nem elgondolkodtató az egybeesés?
              honnan származik a jódli? meg a dirndli? hát hitler? (most a tisztesség kedvéért meg kellene említenem mozartot és rex felügyelőt is, de nem teszem, mert elragadott a hév, ugyanis mindig megdöbbenek, hogy ilyen családot-pincében-fogvatartós sztoriból az összes, ami nyilvánosságra került, mind ausztriából származott.)

              azt hiszem, a jeannie valójában ausztria himnusza.

            • Eastern sugar! Egyszer beszeljunk Ausztriarol! Tudnek meselni. Nagyon sok mindenben igazad van es nagyon sok mindennek van oka is, noha nem elfogadhato is van. Ijeszto…

            • Azért is éget a kíváncsiság, mert anyai ágon onnan származom részben. (De lehet, hogy a dédnagypapám azért jött el, mert túl normális volt oda.)

            • sztem nagyon jó ötlet az osztrák vendégposzt! én imádom jelineket, és a jelek szerint itt is össze lehetne hozni valami hasonlót, úgyhogy ne fogjátok vissza magatokat!

            • na tessék, és akkor még a zongoratanárnőről nem is beszéltem.
              engem is érdekel nagyon, mert összefoglalván, tudtommal ausztria arról híres, hogy
              -mozart és rex felügyelő az egyik oldalon
              -hitler, az amstetteni rém, wolfgang priklopil és natascha kampusch, a zongoratanárnő, falco, és a fehér szalag a másikon.
              azért a beteges perverziónak ezt a túltengését nehéz megmagyarázni. 🙂
              na jó, oké, hundertwasser.

            • eastern sugar, Hubert von Goisernt is említsd meg a pozitív oldalon:) Bár jódlizni ő is szokott mondjuk. Na, de viccen kívül pár éve én is rácsodálkoztam, hogy Ausztria hogy kitermelte magának a maga perverzeit meg egyebeit, és akár Jelineket olvasol, akár egy társadalomkritikus osztrák filmet nézel (én nem nézek, egyet láttam már. Biztos jó film volt, de én arra emlékeszem belőle, hogy végtelenül idegesített és elborzasztott… Utána jött, hogy megverjek valakit), akár ezeknek a Fritzl-féle idegelméseknek a történetét, mindig van benne képmutatás, negédizés – szóval valahogy mindig a képmutatásra és az elburjánzott szerepszemélyiségekre bukkanunk.

  3. Kábé tízévesen olvastam a Holdsétát, az önéletrajzi könyvét, azóta én sem úgy nézek rá, ahogy a média megpróbálja beállítani, hanem úgy, mint egy szeretethiányos gyerekre, mint amilyen én voltam. A Black or White klipjét tátott szájjal néztem anno, a bátyáimmal kockáról kockára pörgettük, hogy megtudjuk a titkát. Kedvenc szám? Legyen a Thriller, mert amint írtad, az már nem is szám meg klip, hanem egy kis művészi alkotás.

    • Én semmit nem tudok őszinte vallomásként kezelni, körülötte minden termék, az összes róla szóló cikk, könyv, a zenéje és mindene, a saját szavai, a kinézete, életmódja is ebbe a kényszerbe tagozódnak, cseppet sem egyéni hóbortok kifejeződése, hanem kőkemény üzleti célja van mindennek, a közönség figyelmét, kegyeit vagy megrökönyödését keresve, ennek örök rabjaként, és ez nem lehet másképp, ez bonthatatlan, ilyen a rendszer működése. Ő volt a legértékesebb jószág,és ami vele történt, az ennek a tragédiája. El tudom fogadni, hogy legfeljebb a rendszer (szórakoztatóipar, celeblét, emberi viselkedés, kapzsiság) logikáját érthetjük meg mindabból, amit róla olvasunk, az igazságot, hogy hogyan élt, mit érzett, mit gondolt, nem tudhatjuk. Őkörülötte minden csak látszat, akár a furcsa arca.

      A váláskor megtiltotta Debbie Rowee-nek is, hogy a közös életükről beszéljen: After her divorce, she received a $1 million home in Beverly Hills, but had to sign a confidentiality agreement stating that she couldn’t speak to the press or anyone in the public about “Michael, the children or our lives together”.

  4. Dirty Diana

    (és Billy Jean, és Smooth Criminal és Thriller- utóbbit háromszor láttam Tussaud panoptikumában pár hete, várakozás közben. jellemző, hogy egy két-három órás várakozás idejére milyen zenét biztosítanak)

    Elborzaszt a menedzser- szülő kombináció. Nem, es nem látok jó példát, pedig biztos van. A Williams lányokat, Beyoncét, Britneyt, Culkint és a South Park vonatkozó részét juttatja eszembe.

    • Szegény Britney. 31 évesen még mindig az apja gyámsága alatt van.
      Nekem az egyik legiszonyúbb Brooke Shields és a szülei, ahogy erőltették a gyerekszexistennő képet róla. Borzalom, ki a fene akarja a serdületlen gyerekét férfivágyak tárgyának látni és ezzel büszkén pénzt keresni?

        • Bakker, először le se esett, hogy azért olyan furák az arányai, mert gyerek:(( De még csak nem is kamasz basszus, még az alakváltozáson se ment át. Nem mintha kamaszoknál jobb lenne, ha hóttkomoly fejjel mutogatnák magukat, gyakorlatilag egymerő támadható felületként, de ez ha lehet, még gázabb.
          Mondjuk erről én úgy gondolkodom, hogy eleve amíg nincs elég saját tartása, ereje a gyereknek, addig még ruhában, mindenféle aktfotózás is gáz ész nélkül nyomni a showbiz-be (tehát nekem az agyoncukizott, széthájpolt gyerMeksztárok se okék, mert nem emberként vannak kezelve)… De ez az aktkép, ez para, brrr:(((

  5. Most megint elgondolkodtam – ezek szerint más is úgy látja, hogy a holdudvarnak, a kapzsi világnak eléggé nagy szerepe volt abban, hogy ez a remek művész úgy végezte, ahogy… mindig is szerettem a zenéit, a klipjeit, rengeteget buliztunk annak idején ezekkel a zenékkel.
    A kedvencem ellenére egy lírai: Heal the world.

  6. Man in the mirror és a Dirty Diana. Óriási rajongója voltam 10-12 évesen, poszterek a falon, rongyossá hallgatott Bad és Thriller albumok. Amikor feltörték a kocsinkat és elvitték a Bad kazettát, ott sírtam (akkoriban nagyon drágák voltak az eredeti, műsoros kazetták, a szüleimtől kaptam születésnapomra, amitől akkor a mennybe mentem).

    • de jót nevettem, köszi! igen, a zsenitől indulunk. történetesen én is egy zsenivel élek együtt, ráadásul még feminista is. úristen.

    • Vajon mi a zugolvasók macsóság definiciója?
      Mert én MJ-t első időszakában (úgy a 80-as évek környékén) még macsónak láttam – később olyan lett, amilyen, és akkor már nem nevezném macsónak. De igen, zseni volt, mert szerintem a fiúknak is tetszett, és nem azért, mert voltak nőiesnek nevezhető megnyilvánulásai, hanem azért, mert zseniális volt.

      • Mindig finom volt, balettos, feminin, és nem tudok róla nagy csajozós sztorikat. Még a cigit is letette. Olyan gyermeki volt mindig, szőrtelen, sminkelt, magas hangú. Azért megdöbbentő, ahogy a gengszteres videókban olyan kemény, szétlövi a kérót, meg ahogy az igazi izomkolosszusokkal szemben beveti a fegyverét: táncol, azok meg csak néznek.

    • Igen, ez nagyon érdekes dolog. Pl. Ville Valo is tetszik nekem nagyon, pedig hát tök fura és olyan ellentétben van a teste a fejével, a hangjával meg pláne, hogy elképesztő.

    • A Liberian Girl official videóját nem találtam, csak azt, amelyik filmrészlet, forgatási jelenet, sok zajjal, és ott inkább a hangja van:

      Most úgy látom, hogy amit én linkeltem, abban az amatőr feltöltő betette az In The Closet képeit a Liberian Girl zenéje alá.

      Javítottam fönt, kösz.

      • Igen, a forgatós videó. Szerintem egyébként az a hivatalos klipje a dalnak. Legalábbis emlékeim szerint száz éve, még az “igazi” MTV-n ezt adták le sokszor. Imádtam benne a sztárok forgatagát, MJ-nak a “kukkoló” attitűdjét, amivel beenged minket a kulisszák mögé.

    • Naomi Campbell mozgása kimerül a tátott szájjal vonaglásban, ez igen messze áll a széptől 😀 Na persze ízlések és pofonok. Azonban MIchael kétségtelenül profi táncos, de ezzel nem mondtam újat.

  7. Az én kedvencem (a Billy Jean mellett) a They don’t care about us. Micsoda energia, micsoda ritmus! Az összes számára jellemző, de ebben különösen jól kijön. Nincs hallásom, de egy jó ritmust vagy dallamot annál jobban tudok értékelni. Azt hiszem, ezért is szeretem annyira M. J.-t. Nem lehet kibírni táncolás nélkül.

    Hú, a Liberian Girl-t még nem hallottam, de nagyon tetszik az is!

  8. Give in To Me, hands down. Elkepesztoen enekli. Ja, a szam nem szexista, csak a give in to phrasal verbnek ket jelentese van, es itt a kevesbe nyilvanvalora jatszik ra. Ugy olvasva egeszen mas ertelmezest kap a szam.

  9. Most biztos én leszek az ünneprontó, aki belebassza a paradicsomlevesbe a macskakövet, de izé. Michael Jackson egy közismert pedofil és gyerekbántalmazó volt. Most komolyan, egy pedofilt mosdatunk azzal, hogy jajistenem, szegény, magányos, meg nem értett művészlélek…? Miközben Viszockij és a hasonlók esetében kőkeményen elítéljük ugyanezt?

    Hát… izé.

    • Értem a felvetést. Először is, leszögezem újra, hogy a blogom nem ideológia-illusztráció, hanem a mindenen elcsodálkozó, mohón kíváncsi tudatállapot kifejeződése. Néha elvekről ír (ilyenkor rendszerkritikus és társadalmi), néha személyes történetekről, máskor meg érzésekről, élményekről, életmódról (amikor Benettont vesz vagy Illyt iszik, vagy megcsodálja a Blurred Lines nőinek szépségét, egyáltalán nem rendszerkritikus). És bizony, nem vagyok következetes: abortuszügyben, monogámiaügyben, pusztaszex-ügyben eléggé feminizmusidegen nézeteim vannak, és nem is szeretnék ezekből észérvekkel meggyőződni.

      Amit írtam, nem tagadja pedofilügyben azt, ami tudható. El kell fogadnunk, hogy nem biztos, hogy valaha is megtudjuk, mi történt. Nem akarok választ minden áron, itt annyi minden van, főleg pénz és a hírnév lélektana, a jelenség maga olyan, hogy sose kerülhetünk közel a valósághoz.

      Illetve ezek azért elég komoly állítások, és frissek:

      http://www.celebdirtylaundry.com/2013/michael-jackson-serial-pedophile-anthony-pellicano-wade-robson-0630/

      Én aztán nem söpröm félre. Szeretnék ezzel is szembenézni, és nem hazudom el a pedofilügyet.

      De igazad van, van ebben valami következetlenség. Egy kicsit vártam is ezt a reakciót, és érdekes erről is beszélni. Én nem állítom, hogy nem vagyok következetlen, viszont szeretek szembenézni a következetlenségeimmel is. Nehogy később jöjjön rá az olvasó, hogy titokban MJ-t hallgatok én, a feminista és gyengék gyámola. Itt vagyok, ez vagyok.

      MJ zsenije külön is érdekes, nem arra való, hogy igazoljuk a bűneit, nem is teszem, Viszockijéval meg azért foglalkoztak annyit, hogy elfedezzék a bántalmazó voltát.

      De lehet, hogy mások meg őt tartották olyan zseninek, hogy az bármit igazol, és ez az egész merőben szubjektív, és nagyon problematikus bárkit is annyira sztárolni, hogy emiatt megbocsáthatónak vagy akár csak érthetőnek érezzük a bűneit. Nemcsak a teljesítménye, az előtt is döbbenten állok, hogy ő egy szörnyeteg. Ezt is jelenti, hogy ő nem is ember, meg azt is, hogy amíg nem az volt, addig éteri jelenség volt.

      Viszockij nem csöppent ki a pikszisből, MJ nagyon is, keményen büntette a közönség, élete utolsó 15 éve ezt mutatja, hogy akármekkora sztár, nem tehetett meg bármit.

      Másik kérdés, hogy nagyon problematikus volt odaültetni erre a The King Of Pop trónra, de lehet ez másképp? Mi az előadó és mi a közönség igénye ebből? Hogyan működik a szórakoztatóipar? Miért hergelődnek az emberek, veszik a lemezeit milliószám, kattintanak a róla szóló hírekre? Mit mutat ez meg rólunk?

      És engem meg lehet győzni arról, hogy helytelen őt eszményíteni, és hogy ő nagyon gáz, aki megérdemelte a sorsát, de arról nem, hogy ne kerüljek orgazmusközeli állapotba a zenéjétől és mozgásától. Valamit nagyon eltalált így százmilliós méretekben, ezt próbálom megfejteni.

      Talán így vannak ezzel a szexfüggők is, a pedofilok is, hogy ennyire ellenállatatlan a késztetés. És a legjobb az volna, ha elkerülnék az ilyen helyzeteket, én meg nem hallgatnék zenét, nehogy a zseni mákonya elaltassa az erkölcsi érzékemet és tiszta gondolataimat? Komolyan kérdezem. Nekem kimaradtak a walkmanes évek, nem volt tévé és MTV se, én nagyon puritánul éltem, nem olyan rég kezdtem zenét hallgatni, és most nagyon ki vagyok élesedve.

      Igen, a minket körülvevő sztárkultusz, hisztérikus lelkesedés is ördögi, gerjesztett valami, és egy épebb világban nem lennének ekkora sztárok, és ez a zsenitéma is csak tanult kondicionálás, esetleges érzékelés kérdése. És meg kell értenünk a sztárokba belebetegedő, rajongásukban öngyilkosságot elkövető kamaszokat is, mert nagyon erős a vonzás.

      Lehet, hogy ez lényegileg ilyen, a nagy zsenik és a körülöttük való felhajtás szükségképpen tragédiába torkollnak? Lehet, hogy ezek belül mind szörnyetegek? Ez nagyon izgalmas és megrendítő téma, átgondolni, megírni.

      A We Are The World, az lehet egyrészt a segíteni akarás, tudatosítás, szolidaritás katartikus himnusza, másrészt meg undorító jóléti pótcselekvés, hiú majomkodás, jóember-illúzió. Nagyon nyálas ez az egész amerikai jóindulat, a nagy szavak, mások megmentése, megható filmek, zenék, mindig van giccs benne. Na, MJ olyankor is olyan minőség, hogy alig hiszem el.

      Érdekesen hiányzó rész a pedofil vonal mellől a szexualitása, ti tudtok erről valamit? Csajok, pasik? Két nagyon bizarr házasság és Liz Taylor barátsága (erről ellenállhatatlanul Friderikusz és Spéter Erzsébet jut eszembe mindig), ennyi. Még azt is mondja Debbie, hogy
      on 4/27/05 she testified at the Michael Jackson trial that “[we] never shared a home; we never shared an apartment.”

      Lehet, hogy a tabut védik azok, akik szerint a pedofilvád összeesküvés volt ellene (MJ nem lehet pedofil, Kölcsey nem lehet meleg, ők rendes emberek, ilyen mentegető a wikipédia-szócikk is), lehet, hogy a média engedelmes bábjai azok, akik elhiszik a sok mocskot, és igazából a gyermekeiket tálcán kínáló, pénzéhes szülők zsarolták a pop királyát.

      “1993 nyarán Michael Jacksont szexuális zaklatással vádolta Evan Chandler fogász, egy 13 éves kisfiú, Jordan Chandler édesapja. Jordie Chandler a gyermekzaklatási ügy előtt többször is találkozott már az énekessel. A kisfiú nagy rajongója volt Jacksonnak. Amikor 1984-ben az énekes égéses balesetet szenvedett a Pepsi-reklám forgatása közben, az akkor még csak négy éves Jordie levelet írt a sztárnak a Brotman Memorial Kórházba, ahol az énekes lábadozott.

      1989-ben Michael menedzsere, Frank Dileo kereste meg a kisfiú édesanyját, hogy megkérdezze, nincs-e kedvük megnézni Michael koncertjét Los Angelesben. Jordie anyja természetesen elfogadta a jegyeket. Ahogy teltek az évek, Jordie továbbra is gyermeki rajongással imádta Michael Jacksont. 1992. június 27-én elkezdődött a Dangerous turné, amely 39 állomásos turné volt. Michael a turné 9 hónapja alatt hetente felhívta Jordie-t telefonon. Jackson számára úgy tűnt, mintha Jordie egyfajta köldökzsinórrá vált volna a való világ és otthona felé, miközben ő idegen rajongók százezrei előtt lép fel.

      1993. február 10-én Jackson interjút adott Oprah Winfrey-nek. Ekkor beszélt először a vitiligo nevű betegségéről. A műsorban meglepetésként megjelent Elizabeth Taylor is, aki kijelentette: “Michael a legkevésbé furcsa ember, akit valaha ismertem.” Másnap Michael felhívta June Chandler-Schwartzot, hogy a hétvégére meghívja őt, Jordie-t és Jordie féltestvérét neverlandi birtokára.

      Magnóra vették az apa beszélgetését, amiből kiderült, folytatja a támadást Jackson ellen. Ezt mondta a felvételen: “Ha túl leszek ezen, remekül érzem majd magam. Az nem lehet, hogy veszítsek. Mindent megkapok, amit akarok és ők meg fognak semmisülni… Michael karrierjének vége lesz…” Ugyanebben a párbeszédben, amikor a másik fél megkérdezi tőle, hogy fogja ez a fiát érinteni, Chandler ezt válaszolja: “Ez lényegtelen… Vérfürdő lesz, ha nem kapom meg, amit akarok. Ez nagyobb lesz annál, mint ami összeköt minket… Ez az ember (Jackson) hihetetlenül meg lesz alázva… Többé egy lemezt sem fog tudni eladni.” A magnóra vett beszélgetés Jackson védelmének sarkalatos pontja volt, ami szemben állt a váddal. Jackson és az őt támogató emberek szerint Jackson a féltékeny apa áldozata volt, akinek csak az lebegett a szeme előtt, hogy az énekesből pénzt csikarjon ki. S ez be is bizonyosodott a sztár halála után. A ma már felnőttként élő Jordan Chandler bevallotta, hogy Michael Jackson sosem nyúlt hozzá molesztálás céljával. Az egész egy kitalált sztori, melyre apja kényszerítette gyermekként, hogy megkopasszák a világ legjobban kereső énekes-előadóját.”

      Mondjuk szerintem ez a felvétel nem bizonyítja MJ ártatlanságát, csak az apa mohóságát.

      A második perről szóló rész hiányzik a wikiszócikkből. Nincs kedve valakinek megírni? Van egy csomó FBI-os anyag is, amelyek most lettek nyilvánosak.

      A káröröm mindenesetre feltűnő a cikkekben:

      http://www.celebdirtylaundry.com/2013/micahel-jackson-macaulay-culkin-sexual-abuse-child-molester-pedophile-monster-063/

      A magánnyomozó, aki azt figyelte, hallgatnak-e az áldozatok, is azt mondja, azért adta vissza a megbízatást, mert a molesztálásnál sokkal undorítóbb eseményeket talált.

      Érdekes, hogy hogyan lehetett megvenni az esküdteket egy olyan országban, mint Amerika. De úgy látszik, mégis megvette, és akkor ezért is ment tönkre anyagilag.

      Nincs bennem az, mint amikor Pistoriusszal kapcsolatban ment az érzelmes reménykedés, hogy jaj, ugye, nem ölte meg, ugye nem ő volt.

      Ja és MJ-t soha nem mentegette úgy a média, sőt, sokkal jobban támadta is, mint Pistoriust vagy Viszockijt. MJ-t a kilencvenes évek közepétől nem romantizálta, nem idealizálta, hanem szörnyetegnek állította be. Ugyanazok a szülők is talán, akik előtte törték magukat, hogy a gyerekük valahogy MJ közelébe kerüljön, az igencsak pedofil Neverlandre.

      Én mindig a hiányzó kérdést teszem fel, mindig a kevésbé látványos oldalra állok.

      Nem egészen értem, és most erre reflektálok, hogy azon túl, hogy ifjúkorom zenéje (Madonna, Jason Donovan, C. C. Catch is az volt), miért érint ilyen elemien, hogy sírok rajta és fél négyig nézem a videóit. Mi ez a szuggesztió. Nyilván előnyösebb lenne nekem blogszempontból felkiáltani, hogy szemét pedofil, aki bármit megtehetett, mert volt pénze, de nem ezt gondolom. Nem tudom, mit gondolok, gondolok-e erről konkrétat, olvasok, hetek óta meg vagyok rendülve.

      Azt gondolom, hogy a kifacsart-bántalmazott gyerekekből néha megdöbbentő zsenik lesznek, de mindig iszonyatosan szenvedő, poklokat járó, és sokszor undorító bűnöket elkövető szerencsétlenek. Ez az érdekes benne, és én az összefüggéseket keresem és a tanulságot. Ő kellett nekünk, népigény mutatkozott rá, lehet, hogy a mennytől pokolig tartó út is a média terméke, ilyen történetek kellenek, szívesen taszigálják le a félisteneket a porba, ez is eredendő motivációnk.

      És az is fontos tanulság, hogy ne tekintsük boldognak azokat, akik sikeresek. Mi minden lehet a titkos, sötét oldalon!

      Talán ennek a végén a szöveges, sírva előadott rész intő jel, és ez MJ igazsága — vagy ezt is csak szeretném hinni? És ez az, amit nem hallottunk se Balogh Józseftől, se Viszockijtól soha.

      • Ezeken a dolgokon már én is gondolkoztam, érdekes szempontokat vetsz fel.
        Lehet, hogy meg lehetne ezt egyszerűen is oldani, és azt mondani, hogy a művészetéért rajongok, de magánemberként nem szeretem. De én ezt sosem tudtam jól csinálni, ha kiderült egy íróról, színészről, énekesről hogy rossz ember volt, akkor az a munkáinak élvezetét is megmérgezte. Persze, továbbra is elismerem, hogy nagy művész, de már nem tudok olyan lelkesedéssel belemerülni. Ezért egyrészt nem szeretem bolygatni az alkotók magánéletét, félek attól, hogy mibe botolhatok. Másrészt viszont hajt a kíváncsiság és a megbizonyosodni vágyás, hogy akit nagyra értékelek, az emberileg is megérdemli ezt, és nem egy segg.fejért vagyok úgy oda.
        Csakhogy míg egy írónál könnyebb elhatárolódni, és úgy olvasni a könyveit, hogy semmit sem tudsz róla, egy ilyen előadóművésznél, aki a saját személyiségének egy részét is beleviszi a buliba, ez nem olyan egyértelmű. Nagyon nehéz úgy, hogy valakinek rajongsz a mozgásáért, hangjáért, testéért, habitusáért, ugyanakkor kijelented, hogy egy undorító, gonosz állat. Hogyan lehetne ámulva figyelni a kezét, a fehér kesztyűt, a remek csuklómozgását, ha tudom, hogy azzal a kézzel előtte egy gyereket molesztált? Ráadásul nála nem lehet kikerülni a híreket, mindenki mindent hall róla, és valahogy viszonyulni kell hozzá. Nem tudom, mit gondolnék, ha egyértelműen bebizonyosodnának a vádak (amire nem sok esély van), mindenesetre nagyon szeretném hinni, hogy ártatlan.

        Fontos, hogy mindezt egyéni, belső problémaként írom, társadalmi szinten természetesen semmilyen művészet, semmilyen zsenialitás nem ad felmentést a bűnök alól (sem erkölcsileg sem jogilag). Azaz, ha én lennék a bírónő, lelkiismeret-furdalás nélkül lecsuknám akár egy életre is. És ezt is kéne tennem, mert veszélyes lenne a környezetére, és az abban élők biztonsága, testi-lelki jóléte sokkal fontosabb, mint akárhány zenei élmény, amitől így megfosztanám a nagyközönséget.

          • Igen, de pont arról írtam, hogy hogyan választod szét magadban a kettőt? Valakinek könnyű, én nem mindig tudom. Szerintem nem mosdatjuk, a bűnös-nem bűnös téma és a sztárgyerekek sanyarú sorsa két külön dolog. Ha tényleg bűnös, akkor lehet magyarázatokat keresni, megérteni a cselekedetei motivációját, de ez ugyanúgy nem mentené fel erkölcsileg és jogilag sem, mint ahogy a bántalmazó férfi sem hivatkozhat a gyerekkori traumáira.

            • én még soha életemben nem bálványoztam egy sztárt se. a teljesítményt elismerem, számomra az emberi kvalitások függetlenek ettől. egyébként pont azt látom, hogy a valóság elég kiábrándító szokott lenni, pl. nagy költőink többsége is alkoholista és/vagy nőgyűlölő féreg volt.

              • Én se szoktam, mondjuk Adytól, József Attilától meghatódom, meg csodálom Farkas Robi Budapest Bárját, meg Keith Jarrettet, meg van az intellektuális rajongásom színészekért, de ezt a szerelemszerűt popsztár iránt nem éltem át soha, nem értettem, miért kell ez a megcsinált kép, ez a populáris termék ennyire a népnek. A teljesítmény elismerése hideg fej, engem teljesen bevon ő, mohón szomjazom és siratom az illúziót, félálomban beúszik, hogy Jánossal beszélget felhőn ülve (magyarul), meg hogy moonwalkingol a méretes nappalinkban,és… és nyomok neki egy illyt, narancssárga kapszulásat. Lehet, hogy megőrültem.

                És ő az, akivel kapcsolatban nem zavar, hogy tömegek imádják.

            • Nekem az az érdekes, hogy a csupa manipulált információ közepette ha az áll össze, hogy ellene összeesküdtek, le akarták húzni, La Toyát fenyegetéssel vette rá a férje, hogy M ellen tanúskodjon stb. (van egy ilyen verzió is), akkor a személyt sajnáljuk, megértjük, áldozatnak látjuk, érzelmesen viszonyulunk. Ha ugyanerről az emberről az ugyanígy manipulált vagy ki tudja, milyen médiamegjelenések azt hozzák ki, hogy pedofil szörnyeteg, akkor eltoljuk, megvetjük, nem vagyunk kíváncsiak a művészetére, és mindenki, az összes pornónéző, szexfüggő sztárkolléga is elítéli. És hogy min múlik ez, ki tartja a kezében az értelmezést, ki a hatalom, milyen érdekek vannak itt, és mekkora a különbség a kétféle interpretáció között, és mennyi energia védekezni, tisztára mosni magad akkor is, ha ártatlan vagy, akkor is, ha bűnös, az egész érdeklődés, botrány, felhördülés mindenképpen tök képmutató és mocskos, benne a főszereplő csak eszköz a Nép Nagy Igazságérzete artikulálásához, szörnyülködhetnékjéhez, jóember-identitásához.

              Bizony, neki sem mentség a gyerekkor, ez az egész pedofil Neverland messziről bűzlik, mégis tömegével küldték oda a gyerekeket. De ha valakinek, hát neki volt lehetősége profi terápiát igénybe venni,poklaival szembenézni (és a hallgatást megfizetni). Nem tartom kizártnak, hogy az egérfogóból, a teljes szétcsúszásból, felelősségvállalásból a megrendezett halállal tudott kimenekülni.

          • Szerintem más a mosdatás és más annak a leírása, hogy a) zseniális volt amit csinált b) nem volt normális, ezért, azért, amazért. Ezek nem mentségek, ezek magyarázatok, igazából nem is kell mindenkit érdekeljenek, mert sokszor nem is tudunk velük mit kezdeni.
            Igazán szemét, rosszindulatú embereknek is van “kórtörténete”, ami nem azt jelenti, hogy nyünnyögni kell fölöttük, vagy, hogy nem kell őket elzárni a többi embertől, csakis azt, hogy mindennek sora van, és nem árt tudni, mivel állunk szemben. Például, ha jogerősen lecsukják, és odabent kezdeni kell vele valamit. Vissza lehet-e idővel ereszteni a többi ember közé, vagy bent kell tartani? Milyen terápiát, munkát, időbeosztást állítsanak össze, ha már bent van? Mi a cél? Stb. Nyilván én, mint áldozat nem fogom végigvenni a támadó körtörténetét, mikor jön a haleffal, hanem azt nézem, hogy mivel vágjam nyakon/merre szaladjak el… Pöpp lelkével meg foglalkozzon a kriminálpszichológus.
            A Viszockijos történet se azért gáz, mert Viszockij munkássága gagyi lenne, hanem, mert ettől még a másokat legázoló, erőszakos viselkedésében nem volt igaza, ez nem oké – ha baja van, menjen orvoshoz, ne az asszonyt rúgja fel, aki megbízik benne. Ezt, mint tök normális szereposztást elővezetni, meg azt mondani, hogy ő “macsó” volt az asszony meg “provokálta”, meg seveled-senélküled, meg ilyenek… Ez mind újságíróduma, nagyon gáz, rágógumi.

        • “Persze, továbbra is elismerem, hogy nagy művész, de már nem tudok olyan lelkesedéssel belemerülni.” Nem ez a kérdés, nem csak a mi illúzióink, élményünk, hanem inkább az, hogy hogyan járulunk hozzá a rendszer működéséhez, fogyasztóként miféle értékeket, életmódot, emberfajtát finanszírozunk, emelünk mennybe, kik lesznek példaképek, és mit tanulnak ebből a gyerekeink. A teljesítmény elismerése okvetlen idealizálással jár.

          • mármint ezt a hosszú, a pedofilügyet tárgyaló válaszra értettem.
            egyébként az is tetszik, hogy felvállalod, hogy következetlen vagy. (én mondjuk kényszeresen törekszem a következetességre, félek, hogyha következetlen lennék, az azzal járna, hogy a fejem vertikálisan kettéreped, na de rám nem kell hallgatni, én az élet más területein is kábé annyira vagyok spontán és laza, mint Mr. Monk 😛 )

        • Na, ez olyan nemszeretős félmondatos hozzászólás volt, bocsánat.
          Én nem ismerem ezt az életművet sem, nagyon érdekes nekem, ámulattal hallgatom most újra ezeket a számokat, és hű de jó téma és variációi már megint.
          Csak szíven ütött a szövegben a should, aztán meg az, hogy valójában mennyire ugyanazt daloljátok ti ketten.
          És nagyon perverz lenne, ha én meg látnám magam előtt, hogy moonwalkozni tanítja a férjedet?

      • Nyomoztam tovább.
        Mostly, where Michael’s personal life was concerned, people felt a sense of sadness. He was an enigma: perplexing and eccentric, but essentially asexual.

        Mostly, where Michael’s personal life was concerned, people felt a sense of sadness. He was an enigma: perplexing and eccentric, but essentially asexual.

        http://www.dailymail.co.uk/femail/article-1196395/Lisa-Marie-Presley-said-passionate-lover-So-WAS-truth-Jacksons-sexuality.html

        És az angol wiki:
        http://en.wikipedia.org/wiki/Personal_relationships_of_Michael_Jackson

        Baromi érdekes.

    • A bíróság felmentette valamennyi pedofil vádpont alól, ezek után érdekes, hogy azt írod egy közismert pedofil és gyerekbántalmazó volt.
      Közismerten (majdnem) mindenki ezt hitte róla, de úgy néz ki nem volt igaz. Jonathan Chandler aki első ízben vádolta szexuális zaklatással Jackson halála után 2 héttel vallotta be, hogy nem mondott igazat!
      Azt mondta az egész ügy rágalom volt, amit az apja tanított be neki és kizárólag pénzszerzési célokat szolgált. A fiú nagyon sajnálta később a dolgot, de már nem volt mit tenni.

      • nem igazán életszerű, hogy egy mesés vagyonú embert, aki akármilyen vérprofi jogászt és szakértőt meg tud fizetni, és aki mögött egy komplett szórakoztatóipari gépezet van, néhány civil egy hamis váddal így behúz a csőbe. Magyarországon ennél sokkal kisebb kaliberű emberek kimossák magukat akármiből — nemcsak hamis vádból, de valós, megalapozott vádakból is –, ha elegendő pénzük és befolyásuk van.

        • Dehogynem életszerű. A média és a közszereplés miatt kialakult nyomás óriási deformáló erővel bír.
          És az életszerű, hogy egy ilyen mesés vagyonú ember, aki mögött egy komplett szórakoztatóipari gépezet van, nem tud magának teljesen titokban, az igényeinek megfelelő szolgáltatást vásárolni?

          Nem a véleményeddel vitatkozom, egyszerűen meglep, ha valaki kerek-perec ki mer jelenteni valamit, amit nem tudhat biztosan, legalábbis szerintem.
          És akkor Roman Polansky? Hasonló ügy, csak ha jól tudom, rá is bizonyították.

              • Meg ugy tudom, ő épp emiatt nem megy Amerikába. Hisz azonnal lecsuknák, szóval működhet a civil kontroll csak ő megúszta.
                Na most ennek utána nézek.

            • Persze, pont erre gondoltam. Nézünk Polansky filmet, nagyművészezzük, még akad aki ilyen alapon meg is védi (na ez a rendpártiság egyik veszélyes vadhajtása szerintem), és W. Allen is furcsa dolgokat tesz és Trier is rasszista, és és és

              Ehhez képest Jackson nekem még mindig kevésbé egyértelmű. Én valamiféle vonzalmat látok, gyerekek iránt, nehéz lenne nem látni. De hogy az szexuális tartalmú volt -e?
              Nekem ez a kérdés. Mert a pedofília vádja ezen áll vagy bukik.

              • Marlon Brandót idézi az egyik cikk, aki furcsállotta, hogy forgatás közben Michael eltűnik a gyerekekkel.
                “In a transcript of one tape from 1993, Jackson’s ex-butler Philip LeMarque and his wife Stella detailed how screen legend Marlon Brando complained that the King of Pop would “disappear with the children” at his Neverland Ranch in Santa Barbara, California.”

                Nekem a nyomozó szavai a leghideglelősebbek:
                “…Detective Anthony Pellicano. Michael hired him, but he eventually quit. What would make somebody ‘quit’ working for Jacko? “I quit after I found out some truths. He did something far worse to young boys than molest them,” Pellicano stated.”
                http://www.celebdirtylaundry.com/2013/micahel-jackson-macaulay-culkin-sexual-abuse-child-molester-pedophile-monster-063/

                http://www.celebdirtylaundry.com/2013/michael-jackson-serial-pedophile-anthony-pellicano-wade-robson-0630/
                az itteni fotón látszik a keze fehéredése, jaj, de riasztó ez a szín.

                Valószínű verzió, hogy több ilyen visszaélése is volt, bár érthetetlen, miért sztárgyerekekkel és táncosokkal csinálta, felvilágosult szülők tudatos gyermekeivel, és miért az otthonában. Egész durva dolgok is lehettek ezek, a pornónézés nem sok jót ígér, lehet, hogy függő is volt, rabja a pedofíliának, és nagyon nagy erőkkel próbálta eltitkolni, pénzzel és megfigyeltetéssel, hisztérikusan tiszta akart maradni, és összecsaptak az érdekek, köztük az egyáltalán nem a gyerekekért aggódó hangok is, inkább azok, akik szívesen ledöntötték volna már az idolt, akik kárörömmel figyelték, ahogy egyre roncsolja az arcát, vagy akiknek szükségük volt valami jó szaftos, eladható botrányra. Eléggé gerjesztve van a dolog. Csak az esküdtek akkor miért? Miért nem kerültek be a Pellicano-féle FBI akták a nyomozásba? És nyugodtan lehetett bűnös attól még, hogy La Toyát valóban erőszakkal vették rá, hogy ellene valljon. Belefér a történetbe a mohó Chandler is, attól még MJ molesztálhatta Jordie-t vagy ha őt nem, másokat. Minden, amit tudunk, egyszerre is lehet igaz, nem dönti el a kérdést, és az se biztos, hogy a közvetlen környezete tudta, mit tesz. A sajtó mohóságát meg baromira unja és ki szeretné védeni az áldozat is, ezért ezeknek az embereknek a valós élményeihez soha nem kerülhetünk közel. Ja és nyugodtan lehet, hogy nem azért fizetett, hogy az áldozatok hallgassanak, hanem hogy ne szálljanak be az őt vádlók körébe,tehát ártatlanként is lefizethette őket.

                Nem tudom, mennyire vehető komolyan, eléggé aljas pletykalapnak tűnik ez az oldal, gúnyolódik a betegségén, ciki a szóhasználat, Mr. Vitiligónak hívja, “bipolar nose”, “the insomniac” meg ilyenek, és ez a mondat is kínos, hiszen ők gerjesztik a szennyt:

                “Prince Michael, Paris, Blanket (ők MJ gyerekei), please pack your bags, and move to Mars, and pray there is no Wi-Fi connection.”

        • Amerika, az ilyen nagyon jogérzékeny, közszereplőket sakkban tartó és egyébként is szívesen hőbörgő társadalom, fényévekre van Magyarországról, mindenkit perelnek, mindenről a kártérítés jut eszükbe, óriási a civil kontroll a mi balkáni viszonyainkhoz képest. Ott nem tehetsz meg akármit nagyon híres művészként sem, és emiatt ott sokkal jobb élni. És úgy tűnik, ő is kimosta magát rengeteg pénzzel, de maga a vád és a per keltett óriási, jó hírnevet sértő figyelmet.

          Csak reggel olvastam ezeket az FBI-os 2013-as linkeket, akkor beraktam azokat is, előtte meg voltam nyugodva, hogy nem is pedofil, csak megvádolták, ezen túlvagyunk.

        • Ehhez azt szeretném még írni, hogy Michael Jackson nem ment sokra a pénzével, amikor ellene erősebb érdekek voltak: a Santa Barbara-i ügyész boszorkányüldözéshez hasonló hadjárata, üzleti ellentét: a Sony érdekei, a kárörvendő média és a néplélektan. Arra az akármekkora sztárok is kénytelenek rájönni, hogy a közönség mint egynemű minőség, a divat, a legalantasabb, média gerjesztette reakciók erősebbek. Mindig és mindennél erősebbek, és ezek előbb furcsálkodtak Wacko Jackón, majd, a mohó média agymosásának hatására a tényektől függetlenül le akarták dönteni, talán meg is unták az idolt, aki tényleg hanyatlott.

          A vagyona pedig nem volt annyira mesés, durván el volt adósodva, a perek miatt is, meg nagyon pazarlóan élt. Egyébként színpadon kívül meghökkentően éretlenül és gyanútlanul, önmaga ellenségeként viselkedett (gyerekkilógatás erkélyről, kétértelmű nyilatkozatok), és rendkívüli lelki defektekkel, magánnyal és depresszióval küzdött.

    • Azt hiszem valamelyik régebbi poszt kapcsán valaki – talán lehet, hogy pont Éva – belinkelte, hogy az állítólagosan bántalmazott gyerek évekkel később beismerte, hogy csak kitaláció volt az egész és az apja buzdította rá, hogy hamisan tanúskodjon. Bocsánat, de nem emlékszem pontosan..

  10. Nekem az a legnagyobb döbbenet vele kapcsolatban, hogy nem az van, amit a média sulykolt a kedélyeket borzolandó, hogy az elbizakodott, hóbortos, unatkozó sztár passzióból tönkretette magát, hanem milyen sok tragikus, megváltoztathatatlan elem van a tönkremenése okai között. A hajleégés, az apa terrorja, a menekülés a sajtó és a rajongók elől, a zsenialitás magánya.

  11. Nekem a Dirty Diana a kedvencem, a klipjétől elpattan a karotiszom. Körülbelül úgy gondolkodom róla én is, mint egyszeri, megismételhetetlen tüneményről, ilyen entitás, mint évszázadonként öt ha születik. Akkoriban ő meg Freddie mondjuk ilyen volt, biztos van még, de ők jutnak először eszembe.

  12. Köszi ezt a jó összefoglalót. A magyar sajtóban is hiánycikk az ilyen. Én keveset tudtam róla, ez egy érdekes írás volt. Talán meghallgatom “új füllel” pár számát.

  13. Hű, mennyi faszság van fent, komoly csoportok hirdetik, hogy él, meg szimbólumok, meg a visszajövetele, meg az illuminátusok. Megjegyzem, annyira nem volnék meglepve, ha megrendezte volna a halálát, van egy csomó zavaros részlet a halála körül, én nem láttam hiteles fotókat, azok felől nyugodtan élhet is.

    A saját temetésén:

    Összeesküvés:

  14. Nekem ez a kedvenc számom. Mindig megmosolyogtat. A második helyen áll a Dirty Diana, Beat it és a Billy Jean.

    Őrült nagy tehetség volt. Nagyon fájó látni, hogy valaki így megy tönkre. Az pedig soha nem fog kiderülni, mi az igazság az őt ért vádakkal kapcsolatban.

  15. nézem, hallgatom az Earth Songot és itt bőgök. tökre értem és érzem ezt amit mondasz, hogy nem is ember. azok a magok jutottak róla eszembe az avatarból, amik röpködtek és rászálltak a srácra.

    • Féltem, hogy megszidsz a rajongásomért, mert Ő Is Ugyanannak a Rendszernek A Része. És tényleg.

      A kicsiny bravúrt, hogy egyszer sem írtam le a nevét, nem díjazza senki?

      (Meg az ágyam mellett: migráns hullámcsat? Érti ezt valaki?)

      • nekem ő nem a Rend része, hanem egy bántalmazott fekete srác, aki nagyon mély, nagyon érzékeny és rengeteg (pl. ezekből eredő) fájdalmat hordozott magában. a mélysége, a törékenysége, a fájdalma és a szenvedélye annak amit csinál nagyon elér engem, még Freddie Mercury akiért hasonlóan odavagyok. szintén nem fehér férfi, ő is megélte amit mindenki alapélményként meg szokott élni, aki nem fehér férfi.

        én egyszer hoztam egy olyan döntést, hogy fehér férfiért csak akkor vagyok hajlandó rajongani művészeti, közéleti vagy politikai munkásságért (pláne nyilvánosan), ha rendszerkritikus. George Carlin ilyen nekem, Sir Ken Robinson, Russell Brand. meg biztos van kivétel is, de törekszem erre, és bátran aláírom, hogy ez egyfajta korlátoltság, vagy zártság.

        meg még olyan fehér férfiakért tudok rajongani nagyon, akik befelé figyelnek és van ezzel kapcsolatosan mondanivalójuk a világnak. Dean Potter például.

        nagyon tetszik nekem, ahogy írsz róla, amit írsz is, meg hogy nem kisebbíted a pedofília gyanú lehetőségét, ez meg tök elér, én is így vagyok vele:
        “És engem meg lehet győzni arról, hogy helytelen őt eszményíteni, és hogy ő nagyon gáz, aki megérdemelte a sorsát, de arról nem, hogy ne kerüljek orgazmusközeli állapotba a zenéjétől és mozgásától.”

        • De mit gondolunk a pedofíliáról? Hogy jussunk ebben dűlőre? Amit írsz, az a korai időszakára igaz, de később, a kilencvenes években átkerült a befolyásos oldalra, és csúnyán visszaélt ezzel, miközben persze ő is szenvedett, de onnan nézve a gyermeki “we are the children” borzongatóan gusztustalan.

          • a magam részéről, ha fogadni kell, kizárólag az eddigi élettapasztalatom és a menet közben kifejlődött cinizmusom alapján szubjektíven, akkor arra tenném a tétet, hogy biztosan nem volt ártatlan. ekkora hatalommal, ilyen előtörténettel nem kockáztatnám meg, hogy megelőlegezzem azt a bizalmat, hogy az életének különböző pontjain nem élt vissza a hatalmával. ahhoz nagyon-nagyon erős, tudatos és elszánt léleknek kellene lenni a jelenlegi világban, és én ezt nem látom benne. az, hogy mit érzek a zenéje kapcsán, és mennyire tudok együtt érezni vele mint személlyel, az az én magánügyem, társadalmi lényként, a közösségi véleményem az, hogy oda kell figyelni minden hatalommal bíró emberre, csak mértékkel lenni látatlanban elnézőnek és hogy alapvetően gyanakvónak, elővigyázatosnak célszerű lenni a téma kapcsán. (ez egy kicsit ilyen társadalmi kontroll ügy is a hatalommal bírók felé, amit tök fontosnak tartok.)

            ha viszont mégis ártatlan akkor a hivatalos álláspontom és véleményem az, hogy ő is áldozata azoknak a pedofiloknak akik miatt ilyen rossz lett a reputációja szinte minden férfinak, mások, nők, gyerekek, vagy akár hüllők kizsákmányolása kapcsán. ezen a ponton a másik kedvenc dilim jön elő, hogy amúgy meg a férfiaknak is szabad komolyan fellépni a pedofília, a férfierőszak ellen, kiállni ellene, törvényeket hozni, programokat finanszírozni a férfiak beteges viselkedésének társadalmi megváltoztatása érdekében.

            mindenki aki nem él vissza a hatalmával áldozata annak aki visszaél. az “ártatlan” férfiak is áldozatai azoknak a férfiaknak akik pl. nőkkel visszaélnek. és egyben elkövetők is, az ártatlan férfiak, akkor is ha amúgy nem elkövetők, abban az esetben, ha nem állnak ki hangosan és folyamatosan azok ellen a visszaélések ellen, amit a csoportjuk tipikusan el szokott követni. nekem legalábbis ez a véleményem. kiegészítve azzal, hogy én magamat is felelősnek tartom azokért a visszaélésekért amit olyan csoportok/kultúrkörök követnek el szisztematikusan, aminek én is tagja vagyok (pl. fehér, nyugati, keresztény, anya, nő, felnőtt) és sok ilyen van, törekszem rá, hogy ne is hárítsam a felelősséget magamról ezekben az ügyekben, és állást foglaljak a témákban.

            rém kockás ez, meg nem is jófej, meg nem is vicces, tudom, meg iszom is a levét sokszor, de eddig ennél jobbat nem tudtam kitalálni, számomra működik többnyire, és gyenge (vagy erős) pillanataimban még büszke is vagyok magamra ezek miatt.

    • Igen, 1996. szeptember 10-én a Népstadionban (16-os szektor, 02-es sor, 17-es ülés), a belépőjegy még megvan, itt a fejem felett, a fali “tablómon”… 3 órát vártunk rá, de megérte, így utólag szinte el sem hiszem, hogy ilyen szerencsében lehetett részem (23 évesen)!

    • Az egész We Are The World, a dal története nagyon érdekes. Megrendítő Tina Turner, Diana Ross, Bob Dylan, Bruce Springsteen egészen radioaktív, meg Stevie Wonder főleg, és még Ray Charles. Annyira naiv volt ez a nyolcvanas évek, a stúdiói, technikái, a hite, amely még nem tudta a válságot, a Szovjetunió szétesését, Irakot. Az ikertornyos magabízó jóléti világ, a ruháik, az egész nagy összetartás, jóság, pepszikóla, dallamok, rég eltűnt, meghalt sztárok. Prince nem jött el, ő nem szerepel másokkal, csak a nagylemezre adott egy dalt. Az egész mégis eksztatikus, egy letűnt kor extázisa, rengeteg fekete énekessel.

      És ahogy Michaelt, az abszolút sztárt alulról mutatják az első refrénben, csillogó zoknitól fölfele, kesztyűben, és a mennyekből szól a hangja, és hihetetlenül szép, bár oldalt hiányzik a leégett haja, de egy herceg, és már meg van törve, a mosolya mögött tragédia, riadt az egész ember, miközben zseniális (meg amúgy is, ez nagy meló volt, hosszú felvétel éjjel, előző éjjel meg Lionel Richie-vel gyorsan befejezték a dalt). Nekem a dal első akkordjai meg az ő első szólója, és utána a lélegzetelállító Diana Ross hangja a gyerekkori emlékem erről a dalról (meg persze Hofi paródiája, emlékeztek rá? Mennyire kisstílű, közép-európaian cinikus és ugyanakkor pontos az).

      És a testvérei, az összes zenésztestvér a kórusban, egyik sem szólista, és már mindnek meg van műtve az orra. És annyira hasonlítanak,ők is belenőttek a zenébe, és nézem: hogy lehet ekkora különbség?

      A Haiti 25-ös felvételen (2010) megható, ahogy bevágták az élők közé a szólórészeit, kegyeletből. Ha élt volna, szerepelt volna? Nagyon nehéz lehetett neki is szembesülni a régi önmagával, meg a közönségnek is.

  16. Én sosem voltam rajongója, de múltkor az egyik angolórán, mikor a környezetvédelem és társadalmi problémák volt a téma, azonnal eszembe jutott a két klip, az Earth Song és a Heal the world. Más előadótól nem is jutott hirtelen eszembe semmi. Megnéztük, és a kamaszok csak bámultak, olyan erős volt, nekem meg könnyek szöktek a szemembe.
    ezt láttátok?

  17. Tinikoromban oda voltam érte meg vissza, ez a 2000-es évek eleje. Akkora már mindenki leírta őt, legalábbis én ezt érzékeltem a környezetem visszajelzései alapán, rádiók se nagyon játszották a zenéit. Az ismerőseim szinte mint vmi űrlényre tekintettek rám, hogy én egyáltalán bármit is meghallgatok tőle. Hozzá kell tennem, hogy vidéken nőttem fel, ott kb mindneki az anyatejjel szívja magába a lakodalmas pop-rock zene szeretetét. Néha kicsit elborzaszt az a zenei kultúrálatlanság ami körülvett, mert felénk Lagzi lajos, Zámbó Jimmy meg az MC Haver félék voltak a menők….
    Ami nekem érdekes, hogy a halála után egyszeriben nem lett ciki MJ-t vagyis MJJ-t (a második J az a Joseph) játszani, hallgatni…

    Kedvenc dalt nem tudok választani tőle. Most a Dont stop till you get enough-ra vagyok rákattanva. Annyira jól szól, pláne ahhoz képest,hogy 1979-es sláger!
    A Leave me alone is nagyon jó.

      • Szerintem többet látsz bele. Hofi akart valami vicceset csinálni, ezt könnyű volt parodizálni, mert akkoriban mindenki erről beszélt és mert híres emberek voltak benne, nekünk meg nem voltak még celebjeink. A téma pedig egy klaszikus magyar probléma feldolgozása volt, a dal csak eszköz volt ehhez.

    • n 2006, Chandler’s son accused his father of attacking him with a barbell, choking him and spraying his face with Mace. The charges were later dropped.

      Édes atyaúristen.. azért ez a mellék szál is nagyon súlyos sztori. Most azon gondolkodom, hogy ‘találták meg’ őt ezek az emberek? Hogy folyt ilyen emberek életébe? Ő is ennyire nagyon sérült volt? Most kezdem csak talán felfogni.

  18. Én teljesen megértem ezt a lányt, a viselkedését, a reakcióját. Még fél éve sem értettem volna.
    Az durva, ahogy beviszik. És még durvább, ahogy kiviszik. Nem tudom, jogilag mi a helyzet, szabad-e így tépni embereket.

    • Nekem anno fel sem tűnt, hogy milyen durván kapják ki a csajt a közönségből. A bukaresti kicsit humánusabb verzió, igaz a végén a csaj itt sem akar menni. Az a sárga tangás body nagyon vicces. 🙂

  19. Ide írom, mert eastern sugar hozzászólása alá nem tudom.
    Mióta olvastam az Ausztriáról írott véleményedet, azóta gondolkozom, hogy nekem mi sántít a felvetésben. Végülis, arra jutottam, hogy várok, hátha lesz ebből tényleg egy olyan poszt, amiben kapok eddig, számomra nem ismert információt, vagy csak egy másik megvilágításba helyezzük a szomszédokat. Mert hogy Hitler szülőföldjén kívül (aki, szarkazmus nélkül mondom, kétségtelenül húzónév a listán) van még néhány ország, aminek szülöttei között vannak hasonló bűnelkövetők, perverz műveket alkotó rendezők, sőt, vannak oroszok, akiknek Sztálinja, meg kínaiak, akiknek Mao CeTungjuk van.
    Utóbbiaknak is vannak betegesen perverz művészeik, brutális maffiózóik, olcsó emberéleteik..
    Szóval nem ellenpontozni szeretnék, csak annyira felkeltette az érdeklődésem a kijelentés, hogy szeretnék a végére járni 🙂
    És ahhoz mit szóltok, hogy a wikipédia szerint a a sorozatgyilkosok listáján mindhárom dobogós kolumbiai? Engem meglepett.

  20. Elég sokat olvastam a múlt héten, munkától zaklatott aggyal, és kialakult Michael Jackson-pedofilügyben az álláspontom.

    Az első állításom: nem tudhatjuk, valójában mi történt. Soha. Hálószobamélyben, celebség falai, kirakatélet mögött, tudatosan alakított imiddzsel — hozzáférhetetlen. Nem lehetünk naivak.

    Abban viszont, hogy nem zörög a haraszt, ha…, kételkedem. Nagyon is érdeke volt ilyesmit gerjeszteni MJ körül sokaknak. Kitűnő balek lehetett ehhez ő.

    Mindaz, ami az interneten hozzáférhető és amiről az újságok beszámoltak, elég világos, magáért beszél,csak figyelmesen kell olvasni. A lényeg, hogy nem véletlenül mentették fel a sztárt: a vádlói olyan zavaros dogokat mondtak, és annyira piszkos motivációik voltak, hogy nem lehetett hitelt adni a szavuknak. Nem volt hiteles vádló. Ez vagy azt jelenti, hogy MJ nagyon sok pénzzel fizetett le másokat, vagy azt, hogy nem voltak ilyenek.

    Jakcson elég furcsán élt, mondhatni, provokatívan, és ebből könnyű az egyszeri embernek mindenféle következtetéseket levonni. Ez lett a veszte. Szerintem egy igazi pedofil jobban vigyázott volna a látszatra, nem vette volna körül magát ennyire látványosan gyerekekkel.

    Bizarr, hogy vidámparkban élt gyerekek között, nagyobbrészt fiúkkal. A sokat hangoztatott gyerekszeretet, jóléti csemeték videojátékoztatása, repülőn utaztatása eléggé nem a hitelesen humanitárius, éhező gyerekeken segítő Jackson, hanem valami regresszív, nagylelkű, gyerekkorát hajkurászó sérült lélekre utal. Az egészből az lett, hogy néhány család jól lehúzta, ő meg összetört, hogy milyen csalárdak az emberek. Erre utal Lisa Marie is, aki feleségként is tehetetlen volt, amikor a vámpírokról beszél.

    Lisa Marie nagyon kemény, szuverén nő volt, nem volt Michael bábja. Mentalitása és Michael természete nagyon jól látszik ezen a rövid felvételen:

    Jackónak fura a szexuális élete, vagy nem tudunk róla eleget. Nem tudjuk, mit csinált a szexualitásával, évek hiányoznak ebből a történetből. Lehet, hogy homoszexuális volt, lehet, hogy heteroszexuális, lehet, hogy aszexuális és lehet, hogy pedofil, hajlamú vagy aktívan is, de ez nem az ellene indított ügyekből derül ki.

    Viszont az sem bizonyíték, hogy a környezetében senki sem látott semmi helytelent, legalábbis hitelt érdemlően nem tudta ezt bizonyítani, ettől lehetett pedofil is nyugodtan.

    A média alkalmasnak találta őt a szörnyülködés, össznépi borzongás felkeltésére, mert zsenije és életmódja rendkívüli módon érdekelte a nagyközönséget. Itt pénzről és karrierről, csatornák harcáról van szó elsősorban.

    Az idoldöntés, amióta modern értelemben vett média és közvélemény létezik, masszív igény. Jackson annyi szempontból volt rekorder, olyan csúcsokon járt, hogy az sokakat irritált, nem egyénileg, ez néplélektan.

    Mindehhez a sikerhez, a színpadi hal-a-vízben lényéhez Jacksonnak nem volt meg a tudatossága, önvédelmi képessége, ép egója. Rettentő gyerekes, sérülékeny volt.

    Rengeteg vámpír volt körülötte, akik kihasználták őt.

    Rendkívül naiv és nyitott szívű volt, zavaros, a saját érdekeivel szembemenő dolgokat mondott, Martin Bashir, a Living With Michael Jackson című koncepciózus film készítője ezt használta ki, 2002-ben, és ennek nyomán indult a második gyermekmolesztálási ügy.

    Nem kell őt sem eszményítenünk (a pro-Jacko honlapoknak, hangoknak ez nagy hibája). Sok sztárnak vannak zűrös dolgai, de mindenki tudatos annyira, hogy nagyon megszűrje, mi derül ki róla. Jackson nem volt elővigyázatos. Ezt nem egészen értem, jogászok, imidzsfelelősök, menedzserek sorának kellett volna őrködnie azon, milyen a róla kialakult nyilvános kép.

    Mindaz, amivel vádolták, mindaz, amivel a bíróság foglalkozott, nevetségesen nem igaz, gyerekesen egyszerű kérdésekre dugába dőlt a zavaros vád. Média gerjesztette botrány volt az egész, részben rosszindulat, részben hanyag munka. A vád szavai után minden újságíró kirohant tudósítani, az volt az igazi hír, a védelem reakciója idején alig voltak a teremben, meg az nem is volt olyan érdekes.

    Tehát a felmentő ítélet nem lefizetés hatására született, sem az első vádból, sem a 2005-ös perből nem derül ki semmi visszaélés, csak a vádlók mocskos szándékai és aljassága. Az egészet, tehát hogy a közvélemény Jacksont pedofilnak tartja ma is, a média gerjesztette és ültette el, rendkívül elfogultan Jackson ellen, kárörvendően szemét dolgokkal (pl. inszomnia, bőrbetegsége, kórházból pizsamában rohant tárgyalásra) is vádolva őt. Óriási példányszámokat, nézettséget generálva így — Jackson így is aranybánya volt. A nyugati újságírás ebből az ügyből nem tűnik etikusabbnak, lelkileg épebb emberek munkájának, mint a hazai.

    Ez az egész tönkretette Jacksont, elmagányosította, anyagi csődbe is vitte, és a halálával (gyógyszerfüggés) is kapcsolatban van.

    Elképzelhető az is, hogy valóban folytatott kiskorúakkal szexuális kapcsolatot, de ők nem jelentették, vagy pénz miatt, vagy pedig mert nem tekintették visszaélésnek.

    Nem olyan egyszerű az ilyesmit vállalni, óriási érdeklődés irányult az állítólagos áldozataikra, úgy látom, fontos faktor volt a nyilvánosság elé való kiállásban, hogy ezek az emberek, bár gúny tárgyai lettek, sőt, ellehetetlenültek a környezetükben, tetemes kártérítést remélhettek.

    A nagy össznépi felháborodás siralmasan képmutató és bűnbakképző.

    Olvassátok el ezt, ezt nem tudtam, megdöbbentő:
    http://jacksonaktak.wordpress.com/2010/07/09/jordan-chandler-jellemzese-michael-jackson-nemi-szerverol/

    , különös tekintettel arra, mit hozott ki ebből a média. De ez csak egyetlen, igaz, látványos példa.

    Az angol nyelvű wikipédia-szócikk is ennek megfelelő, mint ami nekem állt össze, és meggyőzőnek érzem önmagában is.

  21. 1997-ben utaztam Törökországon keresztül Iránba. A buszon ismerkedtünk össze egy anyával és a lányával, akik épp mentek haza az USA-ból. A kislány kért, hogy mi vigyük át a Jackson kazettáját a határon, mert minket nem fognak átkutatni. Merthogy Iránban tiltott volt, elsősorban az agresszivitása, nem is a szexizmus miatt. Vicces volt, az utcákon annyi fegyverest lehetett látni, amennyit utoljára hadgyakorlaton láttam Magyarországon. Na de a lényeg, hogy a kislány vitte haza a kazettát a büntetést is kockáztatva (nem tudhatta Amerikában, hogy lesz, aki segít neki). Meg az is, hogy bármilyen tilos volt, azért elégé ismerte. Mint nálunk a Rolling Stones lehetett 25-30 évvel korábban.

    • Nem azért, hogy megint ne mondjak ellent Gyöngyinek 😉 de igazán nem fogott meg sosem, ezért nem is tudtam, mi a bajuk az iráni hatóságoknak vele. Ha pont a Roling Stones mondjuk nem tetszett volna, a Sympathy for the Devil-lel, azt igen.

          • Első komoly, gimis szerelmem ilyen volt: vékony, finom csontú, éneklős, gitározós, versírós, lírai, lágy. Imádtuk egymást. Most egy férfival él.

          • Ezt kifejteném. Én nem úgy vagyok Michael Jacksonnal (sem, és más csodált lényekkel sem), hogy a szexualitásom része lesz, róla fantáziálok, megérinteném, hanem úgy, hogy bár a testük nagyon is része a döbbenetemnek, csodálom őket, mint valami műalkotást, tüneményt, amelyben az is teljesítmény, ahogy ki tud nézni, fel tud öltözni, meg tud jelenni (nincsen illúzióm a gyűrött ébredéskori arcáról például). A hatása alá kerülök, és ezt a hatást nagyon intellektuálisan meg akarom fejteni, szétszedem darabokra, visszajátszok egyetlen hangeffektet hússzor, keresem a mozdulat titkát, figyelem a mosolyát, de ebben sehol nem vagyok én. Szexinek érzem, amit csinál, de őt nem tartom szexuális lénynek mégsem, a produkció az, ami szexi, az bűvöl el, nem a magánember. Úgy nézek rá, mint valami istenségre, és az ember nem hál Istennel, de meg sem kívánja őket. Látom a szépséget, az elemi jelleget és a tehetséget, amelyek összeszorozzák egymást,és ez lenyűgöz és a képernyő elé szögez. Benne különösen hatásos a kontraszt és e kontraszt vállalása: nőiesen-fiúsan szép, valójában nemen túli arca, az álla és a nyaka viszont arányosan, rockeresen férfias, vagy a törékeny alkata a bőrszerkós megjelenésével és a kemény rock üvöltésével, a kiáltozás és a falzett-sikolyok, a kopuláló mozdulatok és farokmegragadás, a fürdés a színpadi jelenlétben, a saját szuggesztív hatásában, a többi, nem okvetlen férfias mozdulattal vagy a beszédhangjával ellentétben, és minden mindig szélsőségesen, túlozva. Nem akart mindenáron férfiasnak tűnni, sőt, színpadon kívüli megjelenésében nem félt a kifejezetten gyerekes vagy nőies kinézettől. Vagy, például a Jam klipjében az egyértelműen férfias Michael Jordan mellett fityfasz tánczseniként mutatkozni. Az a végtelen magabiztos diadal, amellyel a színpadon létezni tudott. A furcsa fehér hengerek az ujjvégein, az ádáz-bádáz mimikája, ahogy a nyakához nyúl kitartott könyékkel, ahogy végigvonul, a pici mosolyai, fejrázásai, a csodálatosan finom kézmozdulatai. Nőies? Férfias? Sugárzó? Beteges? Ettől csóválták a fejüket a szüleink? Nem tudom: egyedi és megismételhetetlen, és nem sztárcsinálók tákolmánya, hanem elemien önmaga. Ez fog meg például, a szűk ruhán átderengő csodaszép test és ezek a nagyon hatásos mozdulatok:

        • Hát nem. Mondjuk nekem a maszkulin nők sem. Sőt, ha belegondolok, a férfiak általában nem (húztam számot Broninál a szexista poénért 😉 )
          Ellenben egy érdekes dolog: nekem F. Mercury nagyon bejött. Mondjuk ő nem is (volt) feminin szerintem – annak ellenére, hogy homoszexuális volt.

  22. nem a kedvencem, DE ikon, zseni, fantasztikus a zenéje.
    kedvenc számom: man is the mirror.
    csakis pepsi-t iszom (ha). 🙂
    egyetlen gondolattal sem itélem el. ki vagyok én, hogy megtegyem? mit tudok én magányos óráiról, lelki gyötrelmeiről?
    köszönet azért, amit a világhoz hozzátett.

    • Pont most akartam az 1992-es bukaresti Man in the mirrort elküldeni neked:
      http://www.youtube.com/watch?v=fFwD_lTAy4A a felszabadulás plusz a zseni együtt, katartikus koncert, és ahogy térdre vágja magát, meg az a halálosan laza dinamizmus, ahogy ugrálva közlekedik a színpadon… Olvastam dalszöveget is, nagyon erős. Felveszem a kedvencek közé. Rázzon föl, ha lankadunk, ha a világ helyett önmagunkban dagonyázunk! Üzenem a tegnapi nőkongresszus némely szereplőjének is: több womant in the mirror, kevesebb öntetszelgést!

  23. Ez a kép ugrott be, ahogy a frissebb kommenteket olvastam. Gyönyörűek.

    Micsoda tehetségek, atyaúristen. Whithey is megérne egy bejegyzést. Elmondhatatlanul csodálom őket.

    • Whitney-t nagyon sokat hallgattam, a mai napig nem tudom megunni. Gyönyörű nő volt, vékonyan is, terhesen is, mindenhogy. A lefogyott, csontos arcával ijesztő lett, utolsó fellépései meg valahogy nagyon gázok.

  24. Ez annyira gáz…
    “Én személy szerint haragszok Lisára amiért olyan hamar feladta és hátat fordított Michaelnak.Most tényleg mintha a lelkiismeretén próbálna enyhíteni.”
    http://jacksonaktak.wordpress.com/2010/10/24/lisa-marie-presley-a-michael-jacksonnal-kotott-hazassagarol/#comment-112
    Persze, a nő dolga megmenteni a férjét, kitartani, hiszen ezt vállalta, ez a dolga… Mondják ezt olyanok, akiknek fogalmuk nincs, milyen poklokról volt itt szó, és mennyire tönkrement Lisa.
    Érdekes, hogy Debbie is elvált.
    Ha egy nő örömöt, kölcsönösséget akar a házasságában megélni, majd belátja ennek lehetetlenségét, akkor őt kezdjük elemezni.
    Ha netán ő a sikeresebb, őt kellene támogatni, hogy “megbirkózzon a démonaival”, akkor meg önző karrierista…
    Érdekes, hogy a blogbejegyzés is az ő pszichés problémáit elemzi, noha romboló, nem kölcsönös kapcsolatból kiszállni nagyon is egészséges gesztus.
    Mondom ezt úgy, hogy nagyon-nagyon sajnálom Michael Jacksont, és szeretném volna, ha lett volna valaki, aki megmentheti, de úgy gondolom, erre senki nem lehetett képes.

  25. Ez szívszorító, Michael Jackson 2009-ben, a This Is It próbáin egy 1987-es dalát énekli. Össze van még sminkelve-öltöztetve, meg értem én, hogy itt nem táncol, mert ezen a próbán a hangzást próbálgatják, de már nem elemi, nem csak egy idősebb, hanem egy teljesen tönkrement, csontsovány énekes próbálja tartani a látszatot. Már csak a zseni árnyéka, már nem hiszi, amit énekel, hogy a világ megváltoztatható.

    • Szóval eredetileg úgy gondoltam, jobb ez így, hogy nem láthatta a világ ilyennek. De visszavonom, van itt más is. És láthatólag az AEG (a producercég, akinek alkalmazottja volt a túladagoló orvos egyébként, de Jackson választotta őt), iszonyatos pénzeket beletolt mára koncertsorozatba.

      Ez össze van vágva, de az elején a tánc elképesztő (hol leszek én már ötven évesen, kivet magából a csacsacsaklub):

  26. Nekem kamaszkoromat idéző A ZENE az ő dalai, egyértelmű, tiszta, de akkor ez még nem fogalmazódott meg bennem,hogy azért mert ez az ember egy zseni. Volt egy Bad kazettám,és mindig arra nyomtam az aerobikot otthon (30 kg voltam vasággyal, de mániám volt a torna). Kedvencet nehéz kiemelni,mert mindegyik számát másért szeretem. Nagyon jó a Liberian Girl, de mivel lassú,mindig elpörgettem, vagy arra nyújtottam,pihentem.Talán az I just can’t stop loving you a legszebb. Köszi ezt a bejegyzést, sok emléket idéz!

    • Igen, fentebb írom részletesen a véleményemet. Én azt mondanám, mindaz, amivel vádolták, nem bizonyosodott be, leginkább a helyi ügyész, Tom Sneddon és a média áldozata lett. Emellett nem tudhatjuk a titkait, de olyan vádló nem került elő, aki ne hazudott volna teljesen nyilvánvalóan, és a média elképesztően torzul sulykolta a hazugságokat.

      • Olvastam a véleményed, de éreztem benne egy kis bizonytalanságot. Lehet, nem értelmeztem jól.

        A legszörnyűbb az egészben, hogy nem kellett volna még meghalnia.

        • Azért alapvetően nem tudhatjuk, akkor is lehet, hogy volt visszaélése, ha a média szemét, a csőcselék meg a fejét venné. De nagyon szomorú.

          Te olyan vagy, akivel tudnék éjjel vég nélkül Still Alive borzongató videókat nézni, amelyek a törzs hosszát hasonlítják össze a boncolási és a koncertfotókon, kórház háta mögötti furgonokból vélik őt kiszállni látni, amint felbukkan tehetségkutatókban, reptereken 2012-ben. Rozét innánk, és egymás nyakában sírnánk!

          • Nem volt az! Van róla egy elméletem, ragaszkodom hozzá.

            A rozét kivéve menne. Van egy jó nagy könnygyűjteményem, nem mutatom meg senkinek. De te megnézhetnéd.

      • Azért is írtam még, mert a kötsög kurutz Őt tette arra a plakára mások helyett, akik viszont joggal díszeleghetnének rajta. Nem is kéne külföldről importálni. Ehh… Rohattéletbe

  27. Most olvastam, azaz az elején olvastam, aztán bele-belenéztem.
    Évus, írtál olyat, h. lett volna pénze terapeutára.
    1. Vannak olyan személyiségzavarok, amiket nem lehet meggyógyítani, olyan torzulásokat okoznak már biológiai szinten is.
    2. akit egy “rendszer” irányít, minden lépését meghatározza, az nem tehet ilyesmit csak úgy.
    3. Komoly érdekek fűződtek ahhoz, h. fogllkozzanak vele, bmi áron – ezt szó szerint értem (ez sokakat eltartott), az ő gyenge én-erejét kihasználva (ld: korábban többször neveztétek bábnak).
    3. Nekem is megvannak a koncepcióim. De nem tartom lényegesnek. Engem ilyen mélységben nem érdekelnek sztárok, olyan emberek, akiket személyesen nem ismerek, így bmeliyk koncepció lehet igaz vagy hamis, és soem derül ki, melyik.
    Én egyszerűen sajnálom őt, ahogy minden beteg lelkű embert – legyen az közismert vagy egy elmeosztály boldogtalan lakója… Emellett pedig vannak zenéi, dalai, amiket szeretek, mert zeneileg sokra tartom, mert megérint érzelmileg (nem érzékileg).
    Valóban nagyon tehetséges énekes, táncos, dalszerző. És az is igaz, h. léteznek olyan szerek, amikkel lehet fokozni a teljesítményt – nem csak a sportvilágban. Biztosan alkalmaztak az ő esetében is ilyeneket, főleg koncertek előtt, akár a tudta nélkül is.
    Érdekes volt egyébként olvasni. Amit megtudtam: semmit nem lehet róla tudni, azt sem, meghalt-e.:)

    • Bocsánat az elgépelésekért, nem néztem át… :S
      (Jött email, h. télleg akarom-e követni a blogot. Igen. Csak éppen mikor rákattintottam, utána nem tudtam, mi a teendő, számomra nem derült ki. Angolul is volt meg amúgy sem értek én ilyesmihez: nem vagyok IT-szakember meg -szagember sem… Ahogy blogoló meg blogkövető sem – szóval HELP!!!)

    • Debbie aki akkor még nem volt MJ felesége többször is rá akarta beszélni MJ-t, hogy a gyógyszerek helyett más utat válasszon, esetleg természetgyógyászt vagy valamilyen alternatív módszert, de a piócák és pénzszívók mást javasoltak, és ők voltak az erősebbek. Sajnos.

  28. Visszajelzés: akkor mi most szeretünk szexelni, vagy nem? | csak az olvassa — én szóltam

  29. Visszajelzés: elemi kíváncsiság | csak az olvassa — én szóltam

  30. Visszajelzés: és akkor az elme! | csak az olvassa — én szóltam

  31. Ezt Budapesten forgatta a maestro, feltűnik egy egyenruha hátán a RENDŐRSÉG felirat is. Valahogy hülye érzés a legóemberként ható Árpád-házi királyaink karéjában a gigantikus Michael Jackson-szobor, na. Innen ő akkor, 1996-ban gyűlöletes, megalomániás, unatkozó pojácának látszhatott.

  32. Visszajelzés: igazságos világ | csak az olvassa — én szóltam

  33. Hihetetlen ez a bejegyzésed, csomó olyan mondatod volt, aminél úgy éreztem, mintha én írtam volna. 🙂
    Most hétvégén volt két hete, hogy igazán megismertem Michael Jackson-t, olvastam egy cikket a betegségeiről, s ekkor derült ki számomra, hogy ő nem szétműttette magát, és nem jókedvében nézett ki az utolsó éveiben úgy, ahogy… Bár mentségemre szóljon, még igazán kisgyerek voltam, mikor ő a fénykorát élte, és mikor nagyobb lettem sem keltette fel a figyelmemet, köszönhetően az akkori bulvárcímlapoknak (molesztálások, leesett orr, stb….)
    De most annál nagyobb a döbbenetem, hihetetlen ember volt! Egy csoda! És már két hete a klipjeit, koncertjeit, interjúit nézem, nem is tudom eldönteni, hogy a zenéjét vagy a beszédét szeretem-e jobban. 🙂 Olyan, mintha két különböző ember lenne. Egyszerűen nem tudom elhinni, hogy az a félénk, kisfiús ember ugyanaz, mint aki a színpadon nyomja. Iszonyatosan érdekes személyiség volt. És igen, szerintem is megmondható már néhány vele készült interjú után, hogy képtelen lett volna bántani a gyerekeket. Picit autisztikus személyiségnek tűnik, mintha nem lenne tisztában azzal, hogy más nézőpontjából hogy jön le egy-egy nyilatkozata.

  34. Visszajelzés: elfogadni a kövérséget | csak az olvassa — én szóltam

  35. Visszajelzés: radics gigi csókja | csak az olvassa — én szóltam

  36. Nem tudom,aktuális-e még számodra,én nemrég(tavaly november óta) lettem MJ rajongó,olvasgattam itt a kommentjeidet,írtad hogy szexualitása kétes volt,nem tudni mit kezdett vele stb.Azt kell hogy mondjam,hogy ez valamennyire igaz,de igazság szerint mélyebben körül kell nézni a youtubeon fellelhető videók között és a körülötte lévő emberek róla mondott dolgaiban. Érdekes dolgokra bukkan az ember,számomra tökéletesen kiderült,hogy heteroszexuális férfi volt aki szerette a nőket.Csak emellett egy olyan ember is volt,aki mindenképpen szeretett volna elbújni a magánéletét illetően a média elől.Életrajzi könyvében is leírja világosan a szexuális beállítottságát,a körülötte élők is elmondták és nem egy-két jött-ment barát,hanem a különböző életszakaszaiban megjelent figurák. A Pán Péter imázs főként imázs volt,a házkutatás soràn talált teljesen hetero pornógyűjtemény,G-pontról kivágott újságcikkek nagyon árulkodnak arról mit is kezdhetett a szexualitásával.Ez az imázs imázs volt,de valamennyire persze ő maga is,de talán hogy mit is értett ő ezalatt angolul tudnánk értelmezni: van a childlike,és a childish szó. A kettő nem ugyanaz. Michael childlike akart lenni. Imitálni a gyerekeket abban,hogy a dolgokra tisztán nézni,kíváncsisággal,gyermeki nyitottsággal. De ő maga nem volt gyerekes,hanem gyermeki volt.És Neverland nem egy olyan hely volt ahol kamaszfiúkkal lakott. Neverlandre rendszeresen érkeztek hátrányos helyzetű gyerekek,lányok és fiúk és nagyon sok ma már felnőtt nő van aki annak idején Neverlanden töltötte idejét.MJ nem csak a fiúkban volt érdekelt,hanem a családokban,jó példa erre a Cascio,Ma,és sajnos a Chandler család is… Ha megnézed a Chandlerekkel készült kéoeket,nagyon sok képen az egész család együtt van,a Chandler kislány Michael kezében.Normális hétköznapi családokhoz akart közelkerülni,megtapasztalni a hétköznapi életet. A média szinte csak olyan képet jelentetett meg róla amin fiúkkal van,szokás szerint elferdítette a dolgokat.Nehéz őt megérteni és senki sem értette meg tökèletesen,nem azt mondom hogy én tökéletesen értem őt. Csak jó olyan emberek írásait olvasni akik nyitottak és jártasak a témában és ezeket megosztani. Megosztok itt pár linket,amin érdekes dolgokat olvashatsz,ha érdekel.
    http://rhythmofthetide.com/ (Ezen az oldalon az összes nővel való kapcsolatát megtalálhatod,plusz az MJ kommentjeit is elolvashatod a szexualitásról)
    Hihetetlen,még nekem is,de a kèpek magukért beszélnek ezen az oldalon,tényleg csak az orrán volt plasztika( és az állán a gödröcske)
    http://titkoltkinok.blogspot.hu/
    A jacksonakták oldalt ha ismered,ott van egy olyan cikk ahol nagyon sok ma már felnőtt nő nyilatkozik Neverlandről.
    https://vindicatemj.wordpress.com/
    Ez az oldal talán kicsit messzire megy egyik cikkében,ahol MJ-t womanizernek állítja be,de akár az is lehet.
    Ebben a következő youtube videóban mellekről beszél,és àlszavakat használ a vaginára.(slice of rib) https://youtu.be/0UAllhUgenw
    Szomorú,hogy sok magánéleti információ egyáltalán nyilvánosságra került róla,de ha már itt van,mi kíváncsi emberek még több betekintést nyerhetünk a világába,és abba ki is volt ő igazán.Talán tudtam valami érdekeset mondani.Az az igazság,hogy annyira magával ragadott a művész ès a mítosz,hogy egyszerre mindent tudni akartam róla és úgy látom sokan mások hasonlóan vannak ezzel.
    Hát kicsit hosszúra sikeredet.
    Ui: sose gondoltam volna,hogy én egyszer is az életemben valakinek ennyire a hatása alá kerülök,akit nem ismerek és egy híresség.Magamnak is hihetetlen mert nem jellemző rám ez a fajta rajongás vmi/vki iránt.Aztán meg mégis én vagyok az aki azzal tölti a szabad óráit néhanapján hogy MJ-ről olvas el egy rakat internetes irományt.Plusz az is sokat elárul,hogy még így az internet takarásában is valamiért gondolkoztam eme iromány akár kommentbeli közzétételében is,talán sok vagyok így egyszerre.

    • Szia, üdv a blogon! Köszönöm az izgalmas adalékokat. Nekem nem égető kérdés, hogy milyen volt a szexualitása MJnak, azért jeleztem, hogy itt sok mindent nem tudunk, de együtt tudok élni ezzel. Egyébként a legtöbbet a Lisa-interjúból értettem meg arról, hogy hogyan és mennyire volt képes felnőtt intim viszonyokra (nagyon sérült volt, nagyon nem látta a másik embert). Ha mégis meg szeretném fejteni, akkor viszont nem tudok abból kiindulni, ami szintén csak reprezentáció: fotók, blogok, mert az ugyanolyan tendenciózus és manipulatív, drukker-szerű (annak drukkolunk, hogy MJ “normális-hetero”), mint a média vádjai, ugyanolyan kevés köze van (vagy lehet) a valósághoz. Valaki a saját igazáről győzköd, azt akarja kihozni a mozaikdarabkákból, hogy az a verzió az igaz, amit ő gondol, és ezzel “védi” a rajongott MJ-t. Ennek gyökere az, hogy nem szeretjük és elítéljük a szexualitás nem hetero, nem szabályos formáit. Nekem nem volna gond a childish Michael, sem az aszexuális, sem a homoszexuális (így se, úgy se volt boldog, súlyosan traumatizálódott a szextémában gyerekkorában). Nekem a visszaélés volna gond, ami egy sztár esetében örök kísértés.

      • Szia! Igen,a képek/blogok manipulatív voltáról teljesen egyet értek veled,viszont az első blog pont azért érdekes,mert ott,ahol kronologikusan sorba van rakva a nőkkel való kapcsolatai,ott csak ezeknek a nőknek a kommentei olvashatóak,illetve korabeli újságcikkek,illetve a környezetben lévő emberek véleményei vannak.Illetve saját kommentei nőkről,szexualitásról.Pl: Diana Rossról így: http://rhythmofthetide.com/category/relationships/1969-diana-ross/
        De teljes mértékben egyet értek abban,hogy sérült lélek volt,és nem volt képes normális kapcsolatokra,de ettől függően voltak nőkkel kapcsolatai.
        A visszaéléssel kapcsolatban: igen,nekem is ez jelentené a legnagyobb problémát és igen,valamennyire bennem is mindig ott maradt a kétely a pedofil vádakkal szemben,de az őt ért vádakban teljesen ártatlan volt. Én biztos vagyok abban is,hogy azon kívül is ártatlan volt,legalábbis azok a kisfiúk/kislányok,akik most már felnőttek,mind ezt igazolják.Érdekes azt is olvasni,hogy a tévhittel ellentétben felnőtt korukban is jóban volt velük,tartotta a kapcsolatot.Nagyon érdekes olvasni amit írnak,mert én így értettem meg a természetét a gyerekekkel szemben.Igen,tényleg nem volt hétköznapi a gyerekkel a viszonya,de egyértelműen nem bűnös.MJ egy okos üzletember is volt,és nagyon is manipulatív,ha bármi szexuális jellegű dolga lett volna a gyerekekkel,akkor jobban vigyázott volna arra,mit mond és tesz.Ő nem làtott semmi megvetni valót abban,ahogy viszonyult a gyerekekhez,mert nem voltak a gyerekekkel bűnös gondolatai.És érdekes dolog,hogy az,hogy gyerekekkel aludt,az is mennyire ki lett forgatva a médiában.Elsősorban csak olyan gyerekek aludtak vele,akik keresztgyerekei voltak,akik megvádolták azok mind ott akartak aludni és persze MJ nem tudott nemet mondani…
        De természetesen ha nem is volt bűnös,a gyerekekkel való kapcsolata nem volt megszokott és normális,és erős személyiségbeli zavarokra utal,de nem voltak bűnösek vagy rosszak. Csak mint ahogy ő is átlagtól eltérő volt,az egész élete átlagtól eltért,ezért nehéz ezt megérteni,és talán abban biztosak lehetünk: csak MJ értette magát teljes mértékben,a cselekedetei motivációját,senki más nem.

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s