most persze mindenki

odavan. Sopánkodik, egymásnak mesélik a Blikkből megtudott új részleteket. A média okádja a patetikus, anakronisztikus giccset. Ezek a félanalfabéták elkezdték a nevelőanyát mostohának, kegyetlen mostohának nevezni. Hányatott sorsú kisfiú, szőke kiskamasz, meggyötört kis test, ártatlan gyermekarc, alig hunyta le a szemét, könnyes szemmel, hófehér ing, vérengző vadállat, pásztoróra, kegyeleti (hogy tetszett mondani?) okokból. Most mindenkinek hiányzik Bencus. Eddig mintha ez nem így lett volna.

Most lehet felháborodni, tényleges életfogytiglanban reménykedni (Hát Hogy Tehet Ilyet Egy Nő?), a balkánibb lelkületűek egyenesen halálbüntetésről, lincselésről fantáziálnak. Most lehet halálosan fenyegetni a nevelőanya szüleit. Ez aztán biztosan segít, hogy ne legyenek ilyen tragédiák többé.

Bódi Magdinak (ezt javítottam, mert nem vagyok nagyon otthon a celebekben, kösz, Zsuzsi!) nem tűnt fel, hogy Bencével a nevelőanyja végzett.

A Hír24-nek elmondta, eddig sem engedték el egyedül a gyerekeket, de ezután még inkább óvják őket. Korábban a két fiával is hasonlóan járt el, ahová csak tudták itt vesszőhiba vitték őket, egyedül, itt is csak a saját utcájukban lévő iskolába engedte el Gusztit és Csabit.

Na, hálaistennek, autóba mindenki, az biztosan megvéd! A logikája alapja: én nem vagyok gyilkos, tehát csak idegenek fenyegethetik az  én drágámat. Így megy ez. Nincs ezzel a naivitással egyedül.

Kiszel Tünde is retteg attól, hogy Donatellát baj érheti. A naptárdíva a történtek után részvétét fejezte ki Bence családjának. (…) “Donatella ráadásul nagyon barátkozó, jóhiszemű, így különösen figyelnem kell rá, nehogy behálózzák. Az is lényeges, hogy a szülők tudják, milyen társaságba jár a gyermekük és figyeljenek mindenre. Számomra szinte hihetetlen, hogy ennek a szörnyű tragédiának nem volt előjele…”

Árpa Attilában felcsillan az igazságérzet.

Pártolom a halálbüntetést, főleg, ha gyermekgyilkosokról van szó. A tettesek hajléktalanok. Mi lesz a büntetésük? Egy fűtött cella és rendszeresen meleg étel?

Így irtanák ki a sztárok Szita Bence gyilkosát (ne a címet, a linket nézzétek) — a bulvár, azon belül pedig a színes rovatból. Ha a sztárok mondják, biztos úgy van! A lényeg, hogy ők sztárok.

A mi izmos Norbink is végre tehet a jó ügy érdekében.

Én annyira gyűlölöm az ilyen gyerekgyilkosokat, hogy én nem tudnék senkit megölni megmondom őszintén, de hogyha kapnék egy felmentést, akkor társadalmi munkában ingyen bevállalnám, mind a hármat agyonlőném nagyon szívesen.

Döbbenetes bejelentés.

Kapsz felmentést, hát hogyne. Köszönjük, Norbi, ennek van ám hírértéke: gyűlölöd a gyerekgyilkosokat. De hát muszáj volt a többiekre licitálni, különben egy gyerek erőszakos halála nem rólad, hanem a többi sztárról szólna. Nehogy már. Közszereplőként, felelősséged teljes tudatában, a tőled elvárt erkölcsi nívón kimondtad, ki merted mondani, mi a megoldás, azok nevében, azoknak a legelemibb késztetéseire apellálva, akik a termékeidet elhiszik és megveszik. Azt mondja: nagyon szívesen. Te, Norbi, ép lelkű ember, akármilyen filmet nézett is előző este, nem öl meg senkit szívesen. Ha mégis, vagy nem ép, akkor meg nem mondja kamerába. Nem szorul rá ez a kínlódó ország az indulatra, uszításra. Értekezzél már inkább a szénhidrátról, meg arról, hogy aki kövér, az boldogtalan és undorító. Ugye tudod, milyen viszonyok uralkodnak azokban az országokban, amelyekben így működik az igazságszolgáltatás? Nemigen élnél meg ott a fitneszből, barátom, a gyönyörű feleségedből esetleg, de nem pont így.

A tévékettő meg játékot, beszarok: JÁTÉKOT indít.

Frissítés:
http://mediatanacs.hu/cikk/156117/Huszonharom_millio_forintos_birsagot_kapott_a_TV2_a_Szita_Bence_meggyilkolasaval_kapcsolatos_mediatartalmak_miatt

Habzik és koncentrálódik a gyűlölet, bámuljuk a képernyőt, ömlenek a kommentek. Roppant elégedett a média.

Addig sem kell azzal foglalkozni, hány ezer gyerek nem kell senkinek, hányan hányódnak egész életükben. Hányaknak nincs egyetlen bizalmasuk sem, akinek elsírhatnák az árvaságukat. Hányan tengetik intézetekben az életüket, és milyen körülmények között. Hogy ki mindenki nem kap rendesen enni a rendezett családokban sem, és kinek a bugyijába nyúl éppen apu. Kit vernek ököllel vagy vasalózsinórral, mert kettest hozott, kit zárnak fél napokra a szobájába, kit ültetnek egész napra valami képernyő elé, hogy ne kelljen vele foglalkozni, ki mindenkit kényszerítenek passzív dohányzásra, és hányakat terrorizálnak szavakkal és fenyegetésekkel, irreális elvárásokkal. Míg elbuszozunk mécseseinkkel a játszótérre, nem kell tiltakozni addig sem az ellen, ahogy a közoktatás megerőszakolja a gyerekeinket, ahogy kiszívja belőlük a leglényegüket, megöli változatos, kreatív, divergens lényüket. Nem firtatjuk a nagy felháborodásban, míg a középre állított szerencsétlen hármast bámuljuk (a férfiakkal kapcsolatban a média kéjjel hangsúlyozza, hogy hajléktalanok), hogy milyen kevés az öröm és a szabadság a családokban. Hogy mitől ilyenek ezek az emberek, és mitől olyanok a többiek: miért nem járnak haza gyereknevelni az apák, ha teszik is, miért kanapén fekve, és miért nem segíti senki az édes- és nevelőanyákat, hogy könnyebb legyen nekik, és ne kiabáljanak annyit, és ne jussanak tűrőképességük határán túlra. Addig is hihetjük a lobogó lángú gyertyás gif megosztásakor, hogy mi vagyunk a rendes emberek, amazok meg az állatok, akiknek semmilyen büntetés nem túlzás. Mi igen, mert ők nem!

Hallgatni kellene egy kicsit, nem idegenek tragédiáján csámcsogni meg okoskodni. Egy kicsit több felelősséget érezni azokért, akikkel találkozunk, akik a mi dolgunk. Aki kizuhan a padból, aki nem szólalt meg három hete, aki elalszik a töridolgozat közepén, aki titkon gyereket vár. Tudni, de nem rettegve, hanem okosan, merre jár a mienk a városban meg az interneten. Rászólni az Anzsikákra, nem kitüntetni őket. Egy kicsit faggatni azt a tanárt, aki képes megkérdezni egy olyan osztályban, ahová állami gondozott is jár, a bekötetlen füzetek láttán, hogy nektek milyen szüleitek vannak? Nem behódolni mindig az erősnek, a gyengébb mellé állni, nem ítélkezni, jókor szólni, vagy legalább megmukkanni.

Ez is ide tartozik.

42 thoughts on “most persze mindenki

  1. Jó írás. Mikor boldog boldogtalan posztolta a RIP-eket a faszbukon, úgy voltam a következőt agyonütöm. (aki lehet, hogy előtte szólt oda a gyereknek: haggyámá a kúrva anyádba békibe, hát nem látod, hogy féncbukozok)
    Ez egy bűncselekmény. Járjanak el a hozzáértők, hozzanak itéletet. Minek csemegézni rajta. Nehogy kiderüljön az igazság. Akkor mit tesz a sok posztoló, meg hősök terei gyertyagyújtó. Amikor ilyen tragédiáról olvasok megölelem a saját gyerekeimet.

    A megosztóknak meg üzenem, hogy “nyugodjék” mert ikes ige.

    Kedvelés

  2. Csak egy kis kiigazítás. Bódi Margó, nem Bangó Margit.
    A lányom barátja egy olyan családban él, ahol bántalmazzák. Nem fizikailag. A srác 19 éves, és már nagyon nem bírja. Mondtam neki, hozzánk költözhet, megoldjuk. A környezetem szerint hülye, felelőtlen vagyok, mert mi lesz, ha vége a szerelemnek, különben is mi közöm nekem más családi viszonyihoz. Közben meg nyomják az általad írtakat.

    Kedvelés

  3. Bevallom engem is foglalkoztat a dolog, szerintem mindenkit. Hogy kit miért, az kérdés, és sajnos nagyjából látszik is, pont ezekből a megnyilvánulásokból, amiket a médián keresztül láthatunk. Megdöbbentő az indulat, a feszültségszint és a levezetésre való ekkora igény az emberekben, hogy ez milyen mélységekben, a megrendülés pedig mennyire csupán a felszínen, és felháborító, ahogy kiszolgálja, sőt gerjeszti ezt a média és a sztárok. Pénzért hírértékért…
    De mindezen túl, és anélkül, hogy fel akarnám menteni ezt a nőt, engem az érdekelne, hogy egy amúgy átlagos, normális nő, aki normálisan élte az életét évtizedeken keresztül, mitől kattan így be? Ha orosi értelemben épelméjűnek is mondják, egy számunkra felfoghatatlan borzalom lehet ott bent lenni már egy ideje. Mi az ami így kifordítja magából és ilyen világba kerül a tudata? Ami a hírekből összerakható. Szeretetlenség? Az emiatt érzett elviselhetetlen fájdalomérzet, ami lassan rögeszmévé válik, amíg már a realitásérzék és a kontroll teljesen elszáll? Miféle folyamat ez ami vele történt? És ha ennyi elég, mi a biztosíték, hogy velem ez nem történhet meg, akármennyire is nem tudom most elképzelni?

    Kedvelés

    • Engem is nagyon felkavart, egész pontosan a gyomrom felfordult, egyszerűen már annyira túlmegy ez az egész minden határon.
      nárcisz. szerintem ez a nő nem volt normális. Én is hallottam ilyen családról, ahol a nevelőanya úgy beszél az 5 éves kisfiúval, hogy “miattad lett öngyilkos az anyád, mert hülye vagy.” Természetesen az apa sem különb. Meglepő módon a kisfiúnak magatartászavarai voltak (gondolom, vannak is). Úgyhogy ami Szita Bencével történt, az csak a jéghegy csúcsa, sajnos. Megoldást nem tudok, mert azt mondanám, emeljék ki a családból, de állítólag az sem jó.
      Meg a gyámügy… biztos sokan tudnának mesélni.

      Kedvelés

  4. en lehet, hogy most hidegnek tunok, de en el szoktam kerulni ezeket a felhajtasos hireket. azert tudom, mi tortent, kiveve a szaftos reszleteket, amikrol ugy erzem, nem is kell tudnom. levonom belole, amit lehet, elborzadok, de nem idozok el a teman magamban orlodve.

    Kedvelés

      • Meglátásod természetesen jogos – de akkor is mindig zavar, mert számomra azt sugallja, mintha egy szemüveggel elhomályosított kisgyermekkel társalognék.
        És persze azt is tudom, hogy egy magára valamit is adó pasi ilyet sosem tenne.
        De bocs, még egyszer:)

        Kedvelés

      • egy idoben irtam olyan helyre, ahol szamitott, hgoy ne legyen minden annyira veresen komoly. aztan igy maradt. amugy a fiam. mar gondoltam ra, hgoy lecserelem, mert nem passzol, de eddig nem akadt ra ido, hgoy bibelodjek vele. de nem tetszik a becsomagolt kotozkodesed, igy marad egyelore. majd igyekszem mindig hozza is szolni, ahol te is irsz. majd egyszer valamikor a tavoli jovoben lecserelem.

        Kedvelés

  5. Na, ez elterjedt a facebookon, egy komment: Minek nézitek azt a szart? Tudniillik a tévét. Ilyen (is) a magyar ember: aki tévét néz, ideges lesz, nem kell nézni, mindjárt nincs gond, ne törődj vele, csak azért zavar, mert felhúzod magad… Az mindegy, hogy olyan országban él, ahol mindenki ezt nézi, ez írja az emberek tudatát.

    Kedvelés

      • De ha elmennél meditálni a hegyekbe, a kecskék közé, akkor is ez megy a társadalomban, nélkülünk. Nem lehet csak azzal foglalkozni, ami belóg az életünkbe, mert minden belóg. És nem arról van szó, hogy ideges leszek, hanem meg akarom érteni, ismerni, hogy mi van, minden érdekel, a dolgok működése, nem azért, hogy felhúzzam magam, hanem hogy én is artikuláljam, hogy WTF? Nem a gyilkossággal kapcsolatban, az az igazságszolgáltatás ügye, egyébként pedig szerintem nem lehet megelőzni az ilyesmit, ha a hozzátartozó egyszer csak bepszichopatul, hanem inkább a Norbi és a többiek itt téma, amit a világról gondolnak, ahogy akármit felhasználnak.

        Kedvelés

      • itt ebben talan nem ertunk teljesen egyet. en valoban szurom, mi avatkozhat bele az eletunkbe, es milyen mertekig. es mintha ket kulon vilag lenne, egyik ami az eletben korulvesz, masik meg, amit a media mutat es sugall. en ezzel a masodikkal nem nagoyn szeretem magam stresszelni, es azert sajnalom, miylen sokan engedik be ezt a fajta latasmodot az eletukbe.

        Kedvelés

    • Attól félek, hogy nagyon sokan csak azt látják a világból, amit a TV elmond nekik. Ezt szűrik le, és ezzel mennek lefeküdni. És ők többen vannak.
      Én azoktól félek, akik nem háborodnak fel azon, ahogy például ezt az ügyet is a “celebek” lereagálták.

      Ez a lövök s csak utána kérdezek látásmód (ahogy Norbi szeretné megoldani a helyzetet) nagyon elterjedt, többek között a média hatására is.

      Kedvelés

    • Én is az ilyenektől megyek falnak, hogy ő, az okos, neki bezzeg nincs tévéje, és ezt jól ki is posztolja a Facebookra, mert hova máshova. Nyilván a tv a hibás, mindenben, a kisfiút is azért ölték meg, a tv miatt. (És mindenki hülye, csak én nem.) Tisztában vagyok a média tudatformáló hatásával, de szerintem túl van dimenzionálva. Az viszont igaz, hogy gyakorlatilag ma már csaknem az elsődleges forrásunk.
      Ma már nem a tv az első, hanem az Internet, volt is valami kutatás, hogy a 14 évesek körében a FB elsődleges információforrás. És akkor már lehet, hogy azt mondom, hogy inkább a tv.

      Kedvelés

      • nem hiszem, hgoy a tv lenne a hibas a gyilkossagert, de sok masban az. en is tisztaban vagyok a media tudatformalo hatasaval, de szerintem ezt meg mindig nagoyn alulertekeli a tobbseg. media alatt nem csak a tvt ertem, de teny, hgoy meg mindig az a legproblemasabb.

        Kedvelés

    • Szia!
      Nekünk nincs tévénk, nem is nézem, de a neten keresztül minden szemét eljut hozzánk is. És sokat forgok kamaszok közt, néha direkt ránézek, mivel mossák az agyukat, mert szeretném tudni.Nekem így lóg bele az életembe. Mondjuk a reklámok így totál kimaradnak, ennek örülök.

      Kedvelés

  6. Jó a bejegyzés és aktuális lesz mindig. Ahogy kifröcsögte magát az ország Bándy Kata halálakor, most meg Bencus kapcsán, úgy fröcsöghetnek a következő tragédiánál is, mert pénteklászlók és péerikák lesznek mindig, a fészbuknak köszönhetően pedig a tragédia bejelentését megelőzően már láthatjuk is az üzenőfalunkon az eltűnt áldozatok fotóját, így sokkal nagyobbat üt amikor megtudjuk, hogyan is végződött a “megosztásunk”. Van végre neve, arca, sőt, fészbukoldala is a gyűlöletünknek és hát ez a lényeg ebben az országban, hogy legyen hol és min fröcsögni!

    Kedvelés

  7. Vártam már a véleményed ezzel kapcsolatban. Bennem is megfogalmazódott sok általad leírt gondolat, pl. a hajléktalanokkal kapcsolatban. Celeb vélemények szerencsére elkerültek, de csak a “nép hangja” szól rajtuk keresztül, engem egyáltalán nem lepett meg. Persze kétségtelenül tovább geresztik az indulatokat, de enélkül is fortyog minden. Ebben az esetben nem véleményformálók szerintem.
    Engem a nevelőapa is érdekelne. Az érintettekhez való viszonya. De őt szinte meg sem említik.

    Kedvelés

  8. Csak az olvassa: félreérthető voltam, én nem arra gondoltam, hogy mi a biztosíték, hogy velem nem történhet meg, hogy egy családtagom bepszichopatul, hanem, hogy magam felől mi a biztosítékom, hogy én nem őrülök meg. Hogy mi kell vajon egy ilyen bepszichopatuláshoz és mit lehet tenni ellene? Félre ne érts, normálisnak érzem magam, de ez miért lenne az “ez velem nem történhet meg” kalapban? valószínű persze, hogy erre nincs biztosíték és nincs válasz…

    Vasszűz: igen, nem normális, pont ez az… de amiket Te írsz az sötétség és hétköznapi féltékenység, harag stb., itt viszont van egy ugrás, az őrületbe, az már más.

    Kedvelés

  9. Visszajelzés: mindenki igyon kávét | csak az olvassa

  10. Visszajelzés: azt mondja vujity trvtko | csak az olvassa

  11. Visszajelzés: elemi kíváncsiság | csak az olvassa — én szóltam

  12. Visszajelzés: indikátorok | csak az olvassa — én szóltam

  13. Visszajelzés: miről álmodj | csak az olvassa — én szóltam

  14. Visszajelzés: je ne suis pas charlie | csak az olvassa — én szóltam

  15. Visszajelzés: ti meg végignéztétek | csak az olvassa — én szóltam

  16. Visszajelzés: egy se bírta mondani | csak az olvassa — én szóltam

  17. Visszajelzés: giccs | csak az olvassa — én szóltam

  18. Visszajelzés: négy év — az első év | csak az olvassa — én szóltam

csak okos-jóindulatú írhat ide

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.