Számon tarthatják, mit telefonoztam
s mikor, miért, kinek.
Aktákba irják, miről álmodoztam
s azt is, ki érti meg.
Hogy hogyan választok témát? Egy időben én is naprakész voltam, és mindig reagáltam azokra az eseményekre, amelyekről mindenki beszélt. De legalábbis az engem érdeklő részükre. A túlkapásokra. A gyerekgyilkosokat véleményező társadalomra és a bácsira a buszon, akit úgy védett az internet népe.
Ma már nem teszem. Közéletinek, hasznosnak tűnő, de silány műfaj: táplálni az amúgy is lángoló tüzeket. Elmondja mindenki a mondhatót, minek még egy? Befelé figyelek inkább, meg azokra a történetekre, amelyeket elmesélnek nekem. Arról írok, ahol tartok. Így vagyok szabad.
Conchitáról sem írok, pont mert mindenki róla ír.
Viszont érdeklődéssel olvasom Esztert, mert Eszter árnyalt és pontos, hideg nyugalommal látja, mitől döglik a showbiznisz, és… humán. Meg olvasom a Heti Választ.
Nem, azt hiszem, Conchita Wurst győzelme nem a meleglobbi győzelme, és talán nem is csak az, hogy érdekesnek, szalagcímbe valónak találták, hogy szakállas, miközben nő, de férfi. Hanem az, hogy valahol, valakik pontosan tudják, hogy mit kell nekünk odatenni, miről fogunk a fészen zsizsegni, képernyőre tapadni. Mindig kell valami. Mi meg ráharapunk.
Szóval nem az van, hogy mostanában egyre furcsább dolgok történnek a világban (hát hova fajul!) (értékválsággal küzdő korunkban sajnos), és ezt látjuk a tévében és a hírekben, hanem hogy a tömeges szörnyülködhetnékünk, véleményezési, valahova állási hajlandóságunk, az ásítóan kiszámítható reakciók özöne nagy kincs, és ez kell a gépezetnek, ez a jó neki, ezért szállítja nekünk a cuccot. Kiismerhette reakcióinkat. Ez a véleményezés, internetes jelenlét mint olyan, ez kincs. A jószág, a legdrágább jav. Mert a fészbukozó órákat tölt el mások — híroldalak, megmondók, ismerősei — véleményének elolvasásával, szokásává válik ehhez a valósághoz igazodni, e keretekben gondolkodni, és közben, akár ide, akár oda áll, kattint és megoszt, hizlalja az amúgy is böhöm, sokkarú rendszereket, mert annyira érdekli, a maga életénél is jobban, hogy mi van másokkal, ki mit fecseg, és közben azt hiszi: gondolkodik és tájékozódik. Valahol állni fog, nem bírja ki. Kattint a videóra, a videó elején meg van a reklám, az érdeklődése bejárat, felfuttat oldalakat, szolgáltatásokat. Mi eltöltjük a szabadidőt (meg a munkaidőt), valahol valakik meg jól járnak.
Valahova állni kell. De hát ez élethiány, gyerekek. Nos, mink meg üljünk le. A gyepre, törökülésbe, bő nadrágban. Tudván, hogy Conchita érdekes, meg még sok érdekesség van a világban, beszéljünk magunkról, meg lássuk meg a lábunk előtt a fél pár fülbevalót. Fussunk az erdőn, májusi fényben, életigenlésben, járjon az eszünkben háromféle bejegyzés, a magunk csodálatos, zűrös élete és közben számoljuk a lépteinket, ahogy mindig.
csak az olvassa. én szóltam 
Jó volt Ezt olvasni kávézás közben.
KedvelésKedvelés
“közben számoljuk a lépteinket, ahogy mindig.”
Hú, szombaton öt számjegyet kellett volna. A következőn meg már hatot kellene. Nem hiszem, hogy számolni fogom.
KedvelésKedvelés
Az utolsó előtti bekezdést idézhetem?
KedvelésKedvelés
Bátran, angyalom.
KedvelésKedvelés
Mert álom a bûn és álom a jóság,
De minden álomnál több a valóság,
Hogy itt vagyok már és még itt vagyok
S tanuskodom a napról, hogy ragyog.
KedvelésKedvelés
Szerintem a lényeg (az emberi viselkedés, reagálás, a manipulálhatóság) nem új: a különbség egyrészt a hatékonyság fokában van (az új technikák az információáramlás mennyiségének és sebességének korábban elképzelhetetlen növekedése tették lehetővé), másrészt abban, hogy a manipuláció eredménye hasonlóan ugrásszerűen vált láthatóvá, kommentek, blogok, fb. megosztások stb. formájában.
Szoktam is mondani hírportálok kommentjeit olvasva (időnként tapad a tekintet, mint véres balesetre vagy bomló dögre), hogy a történetírásnak át kellene értékelnie az analfabetizmus felszámolásának pozitív értékelését. Az még rendben, hogy olvasni mindenkit megtanítanak, de nem biztos, hogy írni is meg kellett volna. 🙂
KedvelésKedvelés
igen, érdekes belegondolni, hogy néhány száz évvel ezelõtt milyen mûsorok kellettek volna a nézettséghez? A válasz meg elvezet oda, hogy most van- e értékválság, vagy mindig is volt? 🙂
KedvelésKedvelés
Hát a kivégzések tuti, hogy főműsoridőben mentek volna és valószínűleg a lovagi tornák és vásári komédiák is.
KedvelésKedvelés
meg a freak show a szakállas nõvel… nahát!
KedvelésKedvelés
Ez sem változik, a technológia csak annyit módosít az egészen, hogy a szakállas nő kevesebb idő alatt nagyobb távolságokból lett fújolható. (Egy j?)
KedvelésKedvelés
Egy. De ha többel írod, akkor is igazad van 😀
KedvelésKedvelés
Mindig is volt, ha emlékezetem nem csal.
KedvelésKedvelés
a napokban épp egy ilyen bő gatyában a gyepen sokat ülős táborban voltam, a tábor témája erősen kapcsolódott a spiritualitáshoz, az ökológiához, az egyén lehetőségeihez, felelősségéhez. sokat meditáltunk meg méláztunk a világ folyásáról, és többször is kijött az, hogy a FB és az internet egy olyan eszköz a kezünkben, ami még soha nem volt, soha nem volt ilyen hatékony cuccunk amivel ekkora erővel tudhatjuk hétköznapi halandóként (kisemberként) befolyásolni a világ menetét. persze tudom, hogy ez nem nagy felfedezés, meg már sokat volt erről itt is szó, csak még erős az élmény és nagyon kapcsolódik a témához.
engem meglepett a Conchita jelenség is, nem maga a figura, hanem a dialógus ami indult a kapcsán internet szerte. gyakran érzem azt mostanában, hogy társadalmi mérföldkőnél vagyunk, az internet adta közvetlen kommunikáció, és a társadalmi változások együtt mintha elérnék lassan a kritikus tömeget és az új világ már nem csak a jövő ígérete, hanem itt vagyunk benne. lehetünk benne teljes szívvel, lélekkel. engem ez nagyon lelkesít és feldob.
KedvelésKedvelés
Pozitívabb pillanataimban én is így érzem, máskor meg úgy, hogy így is kevés, kevés az értelmes ember, kevés az értelmes gondolat és még kevesebb a tett. Remélem, hogy akkor van igazam, amikor pozitív vagyok.
KedvelésKedvelés
Én sajna a negatív feleddel értek egyet. Ha értelmi képességek alapján kiadott jogosítványhoz kötnénk a megszólalást, akkor nagyon-nagyon csendes bolygón élnénk…
Persze, nem a világot kell megmenteni, épp elég magunkat, esetleg szűkebb környezetünket. Már az is csodaszámba megy.
KedvelésKedvelés
Kiegészíteném megállapításodat azzal, hogy a képességek fejleszthetők.
Foglalkozástól, tanulmányoktól függ.
Potenciálisan mindenkiben ott a képesség ha csak nem szellemi fogyatékos.
A mai műveletlen de ambiciós emberekből kerül ki a holnap elitje .Lehet hogy gyermekeik által.
Lásd Giuseppe Tomasi di Lampedusa Párduc c.regénye.
KedvelésKedvelés
A tavalyi márciusi hóhelyzetben,valakik létrehoztak egy FB oldalt,amelyen bárki kommunikálhatott,aki elakadt,aki segíteni akart.Az oldal rendkívül aktív volt,percenként jelent meg,ki,mit,hol tud felajánlani,kinél van szállás,ki maradt ki az össznépi teaosztásból.Miközben a tv esti adásában örömmel nyugtázták,hogy mindenki megmentetett a fagyhaláltól,még 121 ember várakozott elakadva.És én úgy örültem ennek az összefogásnak,ennek a sebtében kovácsolódott közösségnek,a rengeteg konstruktív kommentek,és az ezekből fakadó pontos tájékoztatásnak,ami alapján mi is megközelítettük a helyszíneket és segíteni tudtunk.
KedvelésKedvelés
🙂
KedvelésKedvelés
nagyon így vagyok ezzel én is!
különösen meleg érzéseket kelt bennem a “Nos, mink meg üljünk le. A gyepre…” (ez nekem olyan Imre bácsis)
KedvelésKedvelés
“valahol,valakik pontosan tudják,hogy mit kell nekünk oda tenni”,ezt magam is így érzem,piac vagyunk.Amint ez az eurovíziós lufi leenged,akkor jön a következő kolonc,ami összehozza/megosztja a hírolvasó társadalmat,hírportál függvényében irányt mutatva,hogy miként is kellene értelmezni.
KedvelésKedvelés
Az írásod rádöbbentett arra a szomorú tényre, hogy én mostanában szinte csak a neten élek életnek nevezhető életet, és a férjemen kívül csak itt kerülök kapcsolatba más emberekkel a munkámon kívül. Itt van alkalmam egyedül a melón kívül más témákról is beszélgetni, az itt olvasottakra reflektálok, mert egyébként, azon kívül, hogy munkába megyek és utána otthon próbálok regenerálódni, alig történik velem valami említésre méltó. Nincs több erőm, hogy történtessem a dolgokat, minimális energiám maradt arra, hogy olyasmit csináljak, ami jó érzésekkel tölt el, hanem csak állok, próbálok talpon maradni, és egy-egy lopott félórában úgy vetem le magam a gép elé, mint valami oázis lenne, hogy olvashassak kicsit a túlvilág dolgairól. Nagyon durva, hogy bár napközben rengeteg inger ér, mégis ingerszegénynek érzem a környezetemet.
Asszem freudi elírás volt ez a “túlvilág”, mert mióta hagyományos keretek közt dolgozom, tényleg úgy érzem magam, mint akit akár már temethetnek is, ha ez az élet…
KedvelésKedvelés
egy külföldi fiatal nővel épp erről beszélgettünk/vitáztunk tegnap. hogy ez mennyire jó vagy rossz. mármint a relatíve sok gépelőtti, “virtuális” élet. önmagában én ezt nem tartom rossznak, sőt még akár jónak is inkább. addig is pl. kevesebbet használunk a bolygó erőforrásaiból (pl. utazásra, fogyasztásra), ráadásul a virtuális térben közvetlenül meg tudjuk találni azokat, akikkel lehet együtt gondolkodni, együtt haladni (pláne vidéken, ahol kevesebb az ember és a hasonló érdeklődés). szóval szerintem ez nem attól függ, hogy mi az eszköz, hanem attól, hogy hogy vagyunk benne, mire használjuk, mennyire erősít vagy gyengít minket. meg az is lehet, hogy ez társadalmi szinten még csak egy átmeneti időszak, most ismerkedünk a virtuális térrel, alakítjuk ki az új mechanizmusokat. egyetértek historikussal, hogy a manipuláció mindig megvolt, a TV dettó ugyanez, csak annak nem láttuk a hatását, az emberek reakcióját. abban a térben nem lehetett aktívnak lenni.
amit írsz Arita, azt lehet úgy is értelmezni, hogy a korábbi létezés a valóban leszívó, és tényleg oázis amit a virtuális tér nyújt, valóban lehet ott töltekezni, és ebből az erőből dobbantva változtatni a régi körülményeken. szóval hogy a hiba, társadalmi szinten nem a gépezésben, a virtualitásban van, hanem ez pont a kivezető csatorna most épp, a régi világ keretei közül, az újat meg még éppen reszeljük az ilyen virtuális beszélgetésekben.
én legalábbis azt élem, mintha állandó intenzív kurzuson lennék, figyelem az ismerőseim megosztásait, a cikkeket, véleményeket amiket megosztanak. ingyen és intenzíven tanulok, ki sem kell mozdulni. korábban az ilyen mennyiségű és minőségű infóért súlyos pénzeket kellett fizetni, utazni, benzinpénz, idő. most meg csak válogatnom kell a befolyó kincsek között és dolgozni azzal, amivel jól esik, ami tölt. azt érzem, hogy van döntési terem, lehetőségem, válogatni és használni azt, ami az épülésemet szolgálja, szóval hogy nem csak elszenvedője vagyok ennek a jelenségnek, hanem haszonélvezője is lehetek. a kezemben van/lehet a döntés.
KedvelésKedvelés
De nem is Conchita szakállán rugózol.
KedvelésKedvelés
“én legalábbis azt élem, mintha állandó intenzív kurzuson lennék, figyelem az ismerőseim megosztásait, a cikkeket, véleményeket amiket megosztanak. ingyen és intenzíven tanulok, ki sem kell mozdulni. korábban az ilyen mennyiségű és minőségű infóért súlyos pénzeket kellett fizetni, utazni, benzinpénz, idő. most meg csak válogatnom kell a befolyó kincsek között és dolgozni azzal, amivel jól esik, ami tölt.”
– En is, ugyszinten. Viszont szerintem nagyon kevesen kepesek ilyen tudatosan es kritikusan rendezni, szurni es feldolgozni azt a hatalmas informacio tomeget, ami dol rajuk. En azt gondolom, hogy ezt tanitani kellene. Ugyanugy, mint ahogy a felsooktatasban resztvevo embereknek is meg kell tanulniuk strukturaltan gondolkodni, informaciot feldolgozni – szerintem ez (kellene hogy legyen) a legfontosabb, amit a felsooktatas nyujt – mindenkinek meg kellene tanitani, hogy kell “online gondolkodni” es “virtualisan elni es kapcsolodni”, szeltalni.
Lehetne errol tanfolyamokat tartani. Szerintem tok hasznos volna es lenne is ra kereslet.
KedvelésKedvelés
Halltottam nem olyan rég egy olyan kritikát az itthoni oktatásról, hogy a mai diákoknak nem arra van szükségük, mint régen, hogy a minimális elérhető információt a tanár lediktálja, ők meg bedarálják, hiszen a wikipédián is bármikor utánakereshetnek ezek közül az alapinfók közül soknak, hanem azt kéne megtanitani, hogy honnan informálódhatnak, illetve hogyan szelektáljanak. De ehhez azt hiszem, tényleg kellene tanfolyam, hiszen azt észlelem, hogy a szüleim generációja legalább annyira, néha még még jobban, dől be önmegváltó technikáknak, placebógyanús ezo-dolgoknak. Szóval ők sem tudnak szelektálni, legfeljebb nem lógnak annyit a neten.
Amúgy meg mostanában én is a kurzusonlevést élem meg, számomra mentalitásformáló, itélkezésmentesitő hatása is van időnként. Annak is, amit itt olvasom. Tanulom a szörnyülködhetnékről való leszokást is 🙂
KedvelésKedvelés
Megvan erre a fogalom, az információs műveltség (information literacy). Ma nem attól lesz művelt valaki, hogy mondjuk felismeri a komolyzene dallamait vagy fejből tudja az évszámokat, hanem attól, hogy tudja a keresési, elérési útvonalakat és pillanatok alatt elő tudja bányászni az információrengetegből azt, amire szüksége van. De az oktatási stuktúra merev, lassan és nehezen változik, ezt nem az iskolában fogjuk megtanulni (még jó darabig), hanem egyéb helyeken. Az általam ismert gyerekkönyvtár például kérésre tart “médiaismeret” foglalkozásokat, amikor összevetik a gyerekek a netes infót a könyvtáriakkal, itt is-ott is megtanulnak keresni, szűrni, forráskritikával élni. Amennyire tudom, sok más könyvtár tart hasonlóakat felnőtteknek is különféle neveken. Az, hogy egyetemi kurzusok vannak a témában, nem ér olyan sokat szerintem, hiszen egyrészt nem mindenki megy egyetemre, másrészt addigra ennek már alapkészségnek kellene lennie…
KedvelésKedvelés
Azt nem tudtam, hogy ennek van neve, apám 30+ éve arra büszke, hogy ha kérdez tőlem valamit, vakon leveszem a polcról azt a könyvet, amelyikben a válasz van. 🙂
A lányom sulijában alsóban tanítanak könyvtárhasználatot, érdeklődve várom, lesz-e hozzá online infós kiegészítés.
KedvelésKedvelés
Már az bíztató, hogy a könyvtárhasználat az ofő és az informatika óra kereteibe van bezsúfolva (ergo rájöttek az infó és a könyvtár összefüggésére, hurrá), de sajna ahogy minden tárgynál, itt is főlg a tanáron (könyvtárpedagóguson) múlik, hogy mit ad át a gyereknek, mit tart fontosnak. Sokan vélekednek úgy, hogy inkább a könyvtárhasználatra tanítják a lurkókat, mert az az új nekik, hiszen “pötyögni” úgyis készségszinten tudnak már, ami meg hiányzik, azt megtanulják egymástól. Csak abba nem gondolnak bele ilyenkor, hogy az eszközhasználat képessége nem egyenlő az intelligens és tudatos használattal. Szóval leginkább marad a szülő felelőssége, hogy megértesse a kamasszal, hogy nem kell mindent ész nélkül letölteni az okostelóra (ha nem akarja, hogy az összes adata ezernyi szolgáltató kezében legyen), nem kell mindent kritikátlanul fogadni, satöbbi…
KedvelésKedvelés
Múltkor láttam egy facebook-megosztást arról, hogy az éti csiga védett Magyarországon, eszmei értéke 2000 Ft, ne lépj rá, és gyűjteni is csak bizonyos időszakban, háznagyság felett, mennyiségben, és engedéllyel lehet. Majdnem rögtön megosztottam, de eszembe jutott, hogy előtte ellenőrizzem az igazságtartalmát. Igaz.
Figyelem! Ez a komment nem az önfényezés (de ügyes internethasználó vagyok én), hanem a csigák védelme miatt fontos 🙂
KedvelésKedvelés
Hat, nem tudom. Guglizni, hogy hany szogu a haromszog… Nekem kisse kiszolgalt helyzetnek tunik, ami mar szerintem rossz hatassal van a gondolkodas minosegere.
College-ot vegzett kolleganom guglizott ilyen kvizkerdeseket, meg hogy Shakespeare a masodik vilaghaborurol irta -e azokat naaagy muveit.
Szoval nem tudom. Kellene hogy legyen ebben kozeput.
KedvelésKedvelés
pikareszk: nem arról van szó, hogy nem kell középút, hanem arról, hogy a “hagyományos oktatás” rég nem igazodik a valós igényekhez. Mint írták itt is: az, hogy a háromszög az három-szög, inkább logika kérdése. Az, hogy _nagyjából_ el tudjuk helyezni a dolgokat térben-időben, szintén nem nagy elvárás. (Nem baj, ha nem tudjuk megmutatni az Amerika-térképen, hogy pontosan melyik Missisipi állam, de tudjuk már, hogy nem Afrikában kell keresnünk…) De az, hogy Arany pontosan mikor írta a Toldit, és milyen pályázatra küldte, az már lexikális. Csak éppen minek magolja be a gyerek két hét erejéig (maximum), ha úgyis fenn van a wikin, két katt és máris tudja, ha szüksége lesz rá? Tanuljanak matekot, versértelmezést, akármit, csak ne magolást, mert az már nem kell. És igen, jöhetnének vissza régi tárgyak is, pl. háztartástan, mondjuk felújított köntösben, például mindennapi környezettudatosság, újrahasznosítás, satöbbi témakörökben… (Ne azért dobja ki a mai gyerek a vadiúj ruháját, mert leszakadt a gomb és nem tudja visszavarrni!) Ha belegondolsz pl a biológiaórákba, döbbenet, hogy növények összes törzsét-rendjét-faját be kell vágni, de az emberi szaporodást és az ezzel kapcsolatos tudnivalókat már nem igazán sikerül elmondani. Pedig némileg hasznosabb lenne, ha megértenék a mondjuk nemi betegségeket, vagy akár csak azt, hogy hogy is működik ez a menstruáció dolog…
Zöldfűszál: és azt elhitted-e, hogy Limában óriási Micimackó-szobor van? 😀
KedvelésKedvelés
Ò, én ezért utáltam meg a történelem órát. Legalábbis azt a fajtát, amin nekünk kellett tudásunkat bemutatni.
KedvelésKedvelés
Szélrózsa.Mena: még nem gugliztam rá, addig Schrödinger macskája 🙂
KedvelésKedvelés
én is kritizálom az itthoni oktatási rendszert, pont emiatt. meg lázítom a gyerekeket is. én még javában abban nőttem fel, hogy magolni kell, visszaböfögni, felelni. nálunk történelmileg és rendszerileg ölik ki a kritikus gondolkodást is az iskolában. a kritikust és a gondolkodást is, még külön-külön is. ráadásul gugli tényleg a barátunk. szóval folyamatában nézve, rendszer szinten itthon szerintem történelmileg nem vagyunk felkészítve az információ tudatos szűrésére, az ezzel kapcsolatos önvédelemre, és még lehetőségünk sem volt korábban ezt tömegesen elsajátítani. amiről a poszt szól, számomra az egyfajta helyzetjelentés, tünetfelvétel, itt tartunk, itt is tartunk. és közben agyalunk arról, hogy hogy lehet tovább menni innen, éppen tudatosodunk, és én látom ezt pl. a FB vitákban is történni.
a gyakorlatban is lehet tök sokat lépni, kitenni a destruktív FB ismerősöket, gagyi megosztásokat, finomítani a vitákat, bekövetni progresszív embereket, oldalakat, csoportokat. én elég későn csatlakoztam a FB-hoz, csomó ellenérzésem volt, most azt gondolom, hogy egy potenciális csoda, és markáns, markánsan pozitív világformáló erő. meg az ilyen helyek, ahol emberek tudnak egymással diskurálni.
“De ehhez azt hiszem, tényleg kellene tanfolyam”
nem ez történik itt pl. a blogon? nem tanfolyam (is) ez valójában? nem az van, hogy napi szinten képződünk itt egymással, egymástól? szépen fizetek elő a blogra és járok ide tanulni. tök jó.
maga a tudáshoz jutás is alakul át, sokkal kisebb erőfeszítéssel lehet tanulni. 1-1 egyperces videó, jól eltalált mém többet tanít a világról, mint egy 200 oldalas “tudományos” tanulmány. annyira alakul át minden. figyelem a fiatalokat, és ők ezt már tudják, próbálom ellesni ahogy tanulnak, ahogy néznek, ahogy látnak. sokkal profibbak mint amit én eddig tudtam.
bocs, hogy most ennyit írok erről. sokat gondolkozom ezeken a témákon és egyre mélyebb szinteken is az jön ki, hogy nagyon jó dolgok ezek, autonómiát, döntési lehetőségeket, szabadságot hoznak, olyan lehetséges erőt adnak a kezünkbe, amivel élhetünk, ha akarunk, és ez eddig soha nem volt így, a hatalom mindig le tudta nyomni a tömegeket.
duruzsol az agyamban a poszt címe is. miről álmodj? lehetőségem van dönteni, hogy miről álmodjak és álmodok is, álmodom, álmodjuk a jövőt megfele.
erre emlékeztek még? nekem akkora katarzis volt:
KedvelésKedvelés
Hirlando, en latom eloben a masmilyen oktatas eredmenyet… A hetkoznapi elethez szukseges alapveto tudas is hianyzik, millio kurzuson, rengeteg penzert szerzik meg azt, ami en pl altalanos iskolaban tanultam, es nem latom ertelmet. Annak se, ami otthon van, de hogy nem tudjuk hogy a sajtban nincs tojas, viszont tejbol van, es hogy a tej miert romlando… Hat szoval, a hetkoznapi gondolkodas alapismeretek nelkul teljesen kiszolgaltatott a medianak es a draga, felszines kurzusoknak. Ha nincs lexikalis tudas, minimalizalodik a kritikus gondolkodas lehetosege, pl a,mediaval szemben. A hazai oktatasi rendszer bezar, ez meg kinyit, de mindenre, minimalis kritika nelkul.. Ez szerintem nem jo, vegletes nagyon. Balansz kene.
KedvelésKedvelés
Azt is jó lenne, ha felfognák, hogy az információ még nem tudás.
Amit kidob a kereső, az nem az igazság, de még csak nem is feltétlen egzakt tény. Ahogy fviki mondta, az ismeretek strukturàlàsànak ès szelektálàsának képességét kellene kifejleszteni. Ès az igényt, hogy a dolgokat komplexitásukban akarjàk látni, meg hogy ne elégedjenek meg egy megoldással. Hogy legyen bennük megfogalmazható kétely.
KedvelésKedvelés
HVG cikk volt ha jól emlékszem. Kár hogy, az illetékesek nem olvassák el.
KedvelésKedvelés
Engem bevallom, elkapott a CW-vita. Mentségemre szóljon, hogy nem hőzöngésre ugrottam, hanem az ilyen értelmiségi (khmm) húszas fiúra, akik néhány idegen szóval zsonglőrködve próbálta elhitetni, hogy igenis értékválság van, ő toleráns, de azért mindennek van határa, stb. A kis barátai meg áhítattal likeolták a bejegyzéseit, csak azért, mert tudott néhány évszámot.
Nem bírom elviselni a féligazságokat és a szalongyűlöletet. Talán felesleges volt reagálnom rá, de szépen megmutatta, hogyan tud elbotlani valaki a saját virtuális lábában. Nem tudott érvelni, látványosan nem. Tényleg tanítani kellene!
KedvelésKedvelés
Sajnos én is összevitatkoztam egy kihívásokkal küszködő ismerős-ismerősével facsén, aki CW alá azt kommentálta, hogy mostanában egyre terjed a másság, én meg kiigazítottam, hogy másság mindig is volt, csak régen börtönbe zárták érte még Oscar Wilde-ot is. Ő meg csak mondogatta, hogy de hát ő nem olyan, ő toleráns, csak ne tolják az arcába, és jó is, hogy egyre több a meleg, mert legalább nem népesedik túl a Föld, én meg egy darabig mondogattam, hogy de értsd már meg testvérem az üzenőfalon, hogy nincsenek aránylag többen mint régen csak már nem kell rejtegetniük, és nem és nem és nem tudtam megértetni vele. Hagytam a picsába, van nekem saját gyerekem.
KedvelésKedvelés
Én meg nem birok leallni az ilyenekkel mar. Nincs olyan eszerv, ami hatna. Egyszer tothveraval vitaztam a facen, mikor megirta a bantalmazo feleseges cikket. Nem hatott semmi. Na de most olvastam, hogy veegre elvalt a csavoja, van egy kutyajuk, akit gyerekukkent szeretnek, es mar most szulne veruska (!!). Eeh, mondom, szuljel csak. 😀
KedvelésKedvelés
“de értsd már meg testvérem az üzenőfalon”
isten vagy foxitroll!!! 😀
KedvelésKedvelés
Ami Wilde-dal történt, döbbenet: eredetileg ő perelte be a szerelme apját rágalmazásért, mert az agresszív zsarnok hírében álló márki szodomitának nevezte. Végül Oscar visszavonta a keresetet, mert olyan fordulatot vett a tárgyalás, ami már neki ártott, de ekkorra az angol korona hivatalból indított pert ellene. Beleállt az ügybe, nem szökött meg, nem tagadott, de nem fogadta el és látta be, hogy miért volna bűnös, hiszen ő csak szeretett. Két év kényszermunkára ítélték. Hős volt.
KedvelésKedvelés
Átszaladtam ezt a Verocskás cikket, meg a kommenteket is. Tragikus. Csak az jutott eszembe, hogy régebben ugyan volt kedvem néha vitázni ilyen dolgokkal kapcsolatban, de már nincs, mert elkeserít. Azért szerencsére mindig akad, aki leírja, mit gondolok.
KedvelésKedvelés
Szerintem a CW-jelenség egy koncnak indúlt, de éppen elindít egy diskurzust is. Kérdés, miröl. Ha a szakálról, akkor az kevés, megmarad koloncnak.
Ha a szakáll mögötti üzenetröl, akkor szerintem elörébb jutunk.
Nekem leginkább a szakálra való elsö reakcióm döbbentett le. ès hogy miért van ez? Valóban belölem jön, vagy belémidomították.
Beszéltem hosszan a neten keresztül egy anyukával, és sejtésemnek adott kis története igazat.
– Anya, a néninek miért van szakálla?
– Mert egy bácsi, de néni ruhában szeret lenni.
– Aha! Kimegyünk játszani?
Ennek ennyinek kellene lennie. Részemröl is. De miért nem ennyi?
KedvelésKedvelés
Nekem sok konstruktív vitám volt CW kapcsán, és újragondoltam a genderkérdést. Hasznos volt.
KedvelésKedvelés
Mi az a genderkérdés? Èn is újragondolnám. (most komolyan!)
Èn CW kapcsán a müködési mechanizmusomat fejtegettem, a reakcióimat, annak gyökereit. Hogy mikor valamiröl véleményt formálok, az vajon tényleg az én belsö véleményem, vajon tudok-e a rámrakott társadalmi normáktól függetlenedni, észreveszem-e egyáltalán öket?
Jelenleg ott tartok, a legjobb ha véleményt nem alkotok, inkább csak rácsodálkozok, aztán kiemegyek játszani.
KedvelésKedvelés
A gender a társadalmi nem, a biológiaival szemben, azok a viselkedésminták és szerepek, amiket a biológiai nemünk alapján kapunk.
KedvelésKedvelés
Mármint nem úgy szemben, hogy ellentéte.
KedvelésKedvelés
Aha. Azthiszem azzal gyerekkorom óta kritikus voltam. (A fiúk nem sírnak ellen mindig is tiltakoztam.)
Aztán az élet is úgyhozta, hogy apám nevelt fel bennünket, és ugyanazt kellett csinálnom otthon, mint a lánytestvéreimnek. Mert csak így müködhetett.
De azért jó lesz ennek utánaolvasni, nem-e bennragadt valami “hétköznapi himsovinizmus”, amit észre sem veszek.
KedvelésKedvelés
Gender kerdes-Zoldfuszalnak is 🙂
Ahogy utánanéztem,hogy mi a genderkérdés láttam ,hogy nem új a nap alatt.
Én már 50 éves vagyok de az én gyermekkoromban is városon a férfiak résztvettek a kisgyerekek nevelésében és a feleséggel ellenkező váltásban dolgoztak. Vezető beosztásba is vannak nők tudtom szerint ,és nagyon természetes ez.
Voltak családok már régen is ahol a férfi főzött.
Mindenképp az a véleményem hogy a társadalmi szerepvállalás nemek szerinti rendeződése alulról felfele jobban működik jobban,nem fentről .Erőltetve.
Más dolog, hogy a rendszer tökéletlensége miatt vagy a nő kerül hátrányos helyzetbe, vagy a férfi van hibáztatva.
Nem annyira az egyedeken dől el a problémák megoldása. Jó lenne úgy megszervezni az egész rendszert ahol mindenki elvégezné a saját feladatát de támogatás is lenne a rendszer részéről-ez hiányzik.
KedvelésKedvelés
Vagy akkoriban jobban 40 éve jobban álltunk genderkérdésileg?
KedvelésKedvelés
Eső: nagyon jó, hogy ilyet tapasztaltál, legyen alap, hogy a férfi is főz, és a nő is igazgat. Sajnos a magyarországi statisztikák szerint a háztartási munkák nagy részét még mindig a nők végzik. Romániában nem tudom, mi a helyzet, de valószínűleg nem jobb. (Bocs, most a konkrét adatokat nem találom.)
A gender ezen kívül sok más dolgot is magában foglal, a külsővel, az viselkedéssel, az érzelmekkel, stb. kapcsolatban.
KedvelésKedvelés
“A gender ezen kívül sok más dolgot is magában foglal, a külsővel, az viselkedéssel, az érzelmekkel, stb. kapcsolatban.”
Az én szempontomból beszélek 😦
Én egy klimaxos nő vagyok ,és higgyétek el nagyon gáz. Most már mi vagyok ? Már tényleg nem számít…
Meddig ember az ember ?
Szerintem egy bizonyos kor után a nőiesség már tulzás.
Nagyon közeledik a két nem egymáshoz külső ,érzelmi szempontból….Ha megnézünk egy idős házaspárt alig lehet megkülönböztetni melyik a férfi és melyik a nő.
Ez a komment most pesszimistának is nevezhető de látjátok egy kor után teljesen megváltozik az ember nézőpontja…
KedvelésKedvelés
“Én egy klimaxos nő vagyok ,és higgyétek el nagyon gáz. Most már mi vagyok ? Már tényleg nem számít…”
Amikor étteremben WC-re megyek, és a férfi WC-t a peckesen felfelé álló nyillal jelölik, mindig ez jut eszembe:
Az idöm meg van számlálva, amint merevedési problémáim lesznek, mehetek a másikba.
KedvelésKedvelés
Normabontó ,látom mi normamentesen megegyezünk 😀 a WC-ben 😀 😀
KedvelésKedvelés
Most nevetsz, de ezt komolyan gondoltam.
Anno zh-n wc-t kellett terveznünk. En beadtam egy koedukáltat, sorban végig fülkékkel. Mondanom sem kell, megbuktam… Nem felelt meg az előírásoknak. Miért? Mi történik ott? Az egyik tojik, a másik pisil, aztán kézmosás (vagy nem). Miért alakult úgy, hogy külön van? Máig nem kaptam rá választ.
Azóta külön férfi, női wc-t tervezek.
KedvelésKedvelés
De te CW-t írtál 🙂
Üdítő téged olvasni, pedig ez a blog amúgy sem a vakbuzgó normakövetők terepe.
KedvelésKedvelés
Tudd meg,hogy en is gondoltam hogy all-inclusiv kellene legyen.Lehet a jovoben…
KedvelésKedvelés
Egy normalis tarsadalomban a nyilvanos WC-k koedukaltak. Sokkal kevesebb helyet foglalnanak, kevesebb sanitert kellene felhasznalni, es a fülkek kihasznaltsaga is jobb lenne. Persze ezen ervelesek semmit nem valtoztattak, az meg csak olajvolt a tüzre, hogy az ellenèrvként felhozott előíràst megkèrdőjeleztem.
Csak most esik le, miert is nincs ez igy.
KedvelésKedvelés
Blaci200
Most komolyan, mi az, ami szàmodra üdítő? Csak kíváncsiságbòl, mert lehet, hogy a többsêgnek dühítő.
KedvelésKedvelés
Az, ahogy lazán megkérdőjelezel minden berögzött, de semmivel nem (illetve csak a közfelfogással) indokolt normát, meg ahogy vizsgálod magad.
A WC-hez: egyrészt a pasiknál van pissoir, amiket nem raknak fülkékbe, és állva pisilés ügyben hasznosabbak. Másrészt szerintem még ma is a női WC előtere egyben kozmetikai műhely is, és azt látom, hogy ezekkel szeret sok nő elhúzni a (férfi)tekintetek elöl, nem tudom miért, vagy hoyg egyáltalán tényleg jól látom-e.
KedvelésKedvelés
Állva pisálni jó.
De miért is nem rakják a pissoirokat kis fülkékbe? Akkor azonnal lehetne minden egy térben…
Jó 20 éve még sokkal több helyen volt inkább vályú, majd pissoir, manapság mind el van már választva kis falacskával egymástól, nincs kukucska!
Haladunk kérem! Még az is lehet, mire nyugdíjba megyek, együtt pisilünk, és beköszönt a világbéke!
Addigra meg minden férfi sminkeli majd magát, nem lesz miért elvonulni…
KedvelésKedvelés
Lehet. 🙂
KedvelésKedvelés
Starship Troopersben egyik kedvenc jelenetem a koedukált zuhanyozó a bakáknak. Férfi és nő vállvetve harcol és utána gond nélkül beállnak a tus alá, semmi kényszer, semmi para. Amikor először láttam, megdöbbentem rajta, mennyire természetes, és arra gondoltam: igen, ez a jövő.
KedvelésKedvelés
nekem nem áll össze, hogy miért érdekel bárkit az Eurovízió. Annyira 80’s.
KedvelésKedvelés
Abszolút, béna. Csak nem szeretem a maszatolást, kicsit olyan volt nekem ez a CW vita fb-n, mint a Gyalog Galopban a boszorkányper:- Az orrom se az enyém, ez egy műorr! – Igen, de engem gyíkká változtatott!- Gyíkká?- Igen, de már elmúlt! Tűzbe vele!!
KedvelésKedvelés
engem sem érdekel, csak idén épp egy olyan étteremben voltunk ahol ment, érdekes volt figyelni. nekem az volt a megdöbbentő, hogy még mindig ennyi embernek ennyire sokat ad. nemzetek szavaznak, pörögnek, mármint a nemzetek tagjai. és akkor nyert CW és lett belőle giga társadalmi vita, európaszerte.
az egész tök könnyed, limonádészerű, de pl. tök érdekes volt, hogy minden versenyző valamilyen kreatív formában elkészítette a nemzeti zászlóját és azt ilyen kisfilmben megmutatta.
volt az egészben számomra valami testvériség érzés (pláne egy mediterrán étteremben, ahol tök multikulti volt a közönség és az étlap összetétele is), valami európaiság, és magam számára is meglepő módon rendes társadalmi üzenet is, amit megfejelt CW győzelme. valahogy az egész nekem a haladás, és az európaiság pozitív vonatkozásának az ünnepe lett. és persze továbbra sem érdekel, meg firstworldproblem és móka az egész, csak most bírtam látni egy olyan vetületet ami magyarázta számomra, hogy miért ennyire jelentős még mindig (már ha egyáltalán tényleg jelentős). mármint az Eurovízió. most ahogy leírom látom, hogy maga a szó is elég beszédes.
ja, és nekem az is érdekes, hogy a lengyel produkció is mellesleg milyen vitát generált, az pont a másik oldala az éremnek, szintén igen örvendetes.
KedvelésKedvelés
“Annyira 80′s.”
😀
KedvelésKedvelés
mi az az Eurovízió és mikor vezetjük be? 😀
KedvelésKedvelés
Senkit sem érdekel az Eurovizió. Csak egy kifogás, aminek kapcsán fel lehet hozni a régi sérelmeket. Nemzeti érzést hogy ki kire szavaz indokolatlanul alacsony/magas pontszámmal. Feministák akadnak ki a szexizmuson, transzfóbok Conchitán. Akit folyamatosan szakállas nőznek, pedig igazából parókás férfi.
KedvelésKedvelés
Igen, nagyon tetszik, amit irsz.
Azt hittem, csak picibabas anyakent elem ezt igy meg, mondjuk nem orulok neki, hogy Arita hasonlo helyzetben van.
Nekem nagy visszalepes volt a szules, mert en olyan helyeken dolgoztam eddig, ahol olyan emberek vettek korul, akikkel jo volt egyutt lenni. Hianyzik.
Es nem mindig jo nekem, hogy vortualisan elem nagyreszt az eletem, viszont ha ez nincs, nem talalom meg a blogot, es senyvednek a hazassagomban, nem tudnam, mi bajom, es tele lennek buntudattal emiatt. Viszont igy tudom, hogy nem en vagyok rossz, nem en mukodom rosszul (illetve de, csak latom a kiutat is).
Nekem ez nagy orom igy.
Itt talaltam baratokat, es itt nem kell magyaraznom magam. Ez fontos nekem.
KedvelésKedvelés
“a hiba, társadalmi szinten nem a gépezésben, a virtualitásban van, hanem ez pont a kivezető csatorna most épp, a régi világ keretei közül, az újat meg még éppen reszeljük az ilyen virtuális beszélgetésekben”
Köszönöm, hogy ezt megfogalmaztad mert már-már bűntudattal állapítottam meg ,hogy képtelen vagyok levállni a blogtérről.
A férjem a gyereket is nagyon sokat kritizálja a netezésért Skypolásért. Most már ketten vagyunk egy ellen 😀
KedvelésKedvelés
Teljesen egyetértek veled, ez valóban így van, hiszen a neten egy csomó minden és mindenki elérhető, ami nem lenne az egyébként, és ha az ember nem baromságokat olvas, akkor sokat lehet tanulni. Nekem a net ilyen szempontból a korábbi időszakban az önmegvalósítás és a közösségépítés helyszíne volt, rengeteget köszönhetek neki, többek között új gondolatokat, sok barátot, fejlődési lehetőséget és fizetett munkát is. Abszolút élvezem a net hasznát.
Ugyanakkor szomjazom az első kézből való élményekre, arra, hogy élőben is találkozzak a barátaimmal, hogy kimozduljak, hogy leüljek a fűbe, tartalmas programokat csináljak, stb. Erre sajnos nem igazán van lehetőség, illetve csak kevés – minden barátom messze lakik, és az idő is kevés. Persze igaz, hogy sokkal rosszabb lenne, ha nem lenne a net, mert akkor még zártabbnak érezném az életem, de csak maga a virtuális élmény nem elég.
KedvelésKedvelés
“Ugyanakkor szomjazom az első kézből való élményekre, arra, hogy élőben is találkozzak a barátaimmal, hogy kimozduljak, hogy leüljek a fűbe, tartalmas programokat csináljak, stb. Erre sajnos nem igazán van lehetőség, illetve csak kevés – minden barátom messze lakik, és az idő is kevés. Persze igaz, hogy sokkal rosszabb lenne, ha nem lenne a net, mert akkor még zártabbnak érezném az életem, de csak maga a virtuális élmény nem elég.”
aritareal, te olvasol a fejemben? 🙂
KedvelésKedvelés
Amíg szomjazol, addig tudod a különbséget virtuális és kézzelfogható közt. A gáz ott kezdődik, amikor összemosod. Ettől nem féltelek. A virtuális nagyon jó táplálékkiegészítő addig, amíg be nem tudsz falni egy pikniket.
KedvelésKedvelés
XD
KedvelésKedvelés
De nem az eleted alapveto hianyossagait potolod vele, hanem hasznalod a megfelelo modon.
KedvelésKedvelés
Annyira úgy érzek mint te.
KedvelésKedvelés
“Mert a fészbukozó órákat tölt el mások — híroldalak, megmondók, ismerősei — véleményének elolvasásával, szokásává válik ehhez a valósághoz igazodni, e keretekben gondolkodni, és közben, akár ide, akár oda áll, kattint és megoszt, hizlalja az amúgy is böhöm, sokkarú rendszereket, mert annyira érdekli, a maga életénél is jobban, hogy mi van másokkal, ki mit fecseg, és közben azt hiszi: gondolkodik és tájékozódik. Valahol állni fog, nem bírja ki. ”
Sokkal jobban megfogalmaztad, mint én valaha is, hogy miért deaktiváltam a fb-omat. Egyébként én sokáig ellenálltam, és nem regisztráltam, csak akkor, amikor egy amerikai barátnőm beteg lett, és csináltak neki egy fb csoportot, ahol lehetett érdeklődni róla és üzenni neki, mert más csatornán, közvetlenül már nem lehetett elérni. Amikor meghalt, le kellett volna jönnöm a fb-ról, de addigra már megszoktam (közben persze csomó ismerős és egyéb dolog lett a fb-n, zajlott az élet), és ott maradtam.
Van egy irány, amerre szeretnék haladni, és ami nem arra visz, azt igyekszem megszünteteni. Persze nem vagyok ennyire kemény és céltudatos, mint ahogy ez itt hangzik, néha csak hosszabb idő elteltével kerül sor a megszüntetésre, néha találok mentségeket, kifogásokat. De a fb esetében három hónapja annyira egyértelmű volt már, hogy nem esett nehezemre deaktiválni. Nem lógtam rajta egész nap, nem az idő volt a probléma, hanem a tartalom és az arra adott reakcióim – nem tetszettek nekem. És túl sok is volt az egész. Azóta jobb. És tudom, hogy lemaradok néhány olyan dologról, ami nem lenne számomra káros, sőt, de nekem még így is megéri.
És szerintem kapcsolódik ehhez az a poszt is, ami az egyszerűségről szólt.
KedvelésKedvelés
Olyan fura, amikor a fészbuk témák mennek, mintha nem egy dologra gondolnánk. Nekem 2 full kretén ismerősöm volt, az egyik a rák vs szódabikarbóna vonal, a másik ezoterikus f.szságokról szórta az igét, a többiek meg vagy normálisak, vagy csendben vannak. Van egy-két kutyamegosztós meg gyerektúladagolós, azokat szépen elhide-oltam. Nem mennek viták meg ilyenek, CW-ről is a taxistól értesültem. Viszont sok régi barátságom újraéledt ott, meg egy csomó olyan dolog áramlik át, a bejelölt oldalaknak köszönhetően, amit csak hosszas kutakodással tudnék amúgy összekaparni és igen, érdekesek, bár nem közéleti témák. Nem tudom, hogy alakult ez, nem mondanám, hogy olyan nagyon válogattam az ismerőseimet vagy ilyesmi.
KedvelésKedvelés
A “tartalom” alatt nem az árvakutyuskák-ezoizé-lájkhateisszertedazanyukádat- típust értettem, azok nem érdekelnek, nem bosszankodtam rajtuk, nem váltott ki belőlem reakciót, átgörgettem, kész (múltkor volt itt egy poszt többek között arról, hogy ne izéljünk már olyan dolgok miatt, mint az időjárás, pl, na, hasonlóan gondolkodom ezekről is).
Arra gondoltam itt, ami a posztban is van, hogy nem biztos, hogy akarom tudni, hogy mindenki mit gondol CW-ről, a választásról, akármiről. Hála I. van kikkel megbeszélnem élőben mindent, ami foglalkoztat és már egyszerűen túl sok volt az info, a vélemény, a kifakadás, a lelkendezés. Nem akartam annyit hallani x témákról, felesleges köröknek éreztem. Szellemi/lelki környezetszennyezésnek is sokszor.
És persze, hogy lemaradok dolgokról, írtam is ezt. Ha lemaradok, hát lemaradok. (Ami fontos, arról úgysem, mert az nem csak fb-n terjed.) Amúgy meg más forrásokból is gyarapodok. Nekem még mindig jobban megéri így.
KedvelésKedvelés
De pont azt mondom, hogy nem tudom, mit csinálok másképp, de nekem semmilyen info nem jött át CW-ről a fészbukon, nem volt olyan ismerősöm, aki csak egy szót is írt volna róla. Én ott nem látok ilyeneket, hogy kényszeresen közölné bárki a véleményét.
KedvelésKedvelés
Én mostanában megdöbbenve vettem tudomásul, hogy nincs a szakállas nőről véleményem. Alapvetően nem szimpatikus, de még csak meg sem hallgattam, fotót láttam róla. Annyira nem érdekel, hogy a tanítványaimmal is max. 3 mondatot beszéltem róla. Ők rugóznak rajta, mert ezt látják, hogy így KELL. Meg kell beszélni a fontos dolgokat, amikről a metró-újságban olvasnak reggel, amiket a híroldalakon olvasnak, vagy amit a facebookon látnak. Csodálkoztak, hogy nagyjából tudom, miről van szó, de nem akarok róla véleményt mondani.
KedvelésKedvelés
Szerintem alapvetően senki sem konkrétan CW-ről beszél, hanem arról, amit ez kivált, ahogyan az emberek gondolkodnak erről az eseményről.
Én speciel a 6-8 évesekre jellemző érvelési és erkölcsi gondolkodást firtatom felnőtt, értelmiségi (?) embereknél. Ezért (is) üvölteni tudok.
KedvelésKedvelés
Imádni való írás.
KedvelésKedvelés
A szakállas nők már a 17. században nagy feltűnést keltettek, egyet legalábbis Ribera megörökített, úgy látszik, ezen már akkor is jól lehetett csámcsogni.
KedvelésKedvelés
Óóóóó, köszi a mentiont. Conchita vicces, mert másnapra úgy meguntam a sztorit, hogy már a kommentekre se volt kedvem reagálni. Lerágott csont lett bennem a téma 24 óra alatt. 🙂 Persze, tény, hogy Conchita épp egy intenzív életszakaszomba érkezett, így érthető, hogy nem sok gondolatot fogyasztott belőlem.
KedvelésKedvelés
Egy év tudatos médiaböjtöt tartottam az elmúlt évben. Se rádióhírek, se TV-hírek, néha film, amit elöre kiválasztottunk. Nem is volt idönk, intenzív pelenkacsere, cumiztatás, büfiztetés töltötte ki minden idönket.
Arra jutottam, a hírek egyáltalán nem visznek elörébb, általában nem az engem érintö dolgokkal bombáznak, amik érintenek, arról pedig tudomást szerzek a kollégáktól/feleségemtöl. Nagyon felszabadító volt, csak a feleségem utálta, hogy nem tudok a “napi eseményekröl” semmit.
A pofakönyvet úgy látom, ti már tudjátok tudatossan használni. Èn eddig távoltartottam magam töle, fontolgatom valamilyen “alteregómat” felengedni, de a rokonyok miatt valódi személyként megjelenni inkább taszító, és energiapazarló lenne számomra.
KedvelésKedvelés
“Arra jutottam, a hírek egyáltalán nem visznek elörébb, általában nem az engem érintö dolgokkal bombáznak, amik érintenek, arról pedig tudomást szerzek a kollégáktól/feleségemtöl. ”
Nagyon egyetértek! Ld. lentebbi hozzászólásomat. 🙂 A férjem egyébként mindig is így csinálta.
KedvelésKedvelés
Ja, fenti hsz, nem lenti. 🙂
KedvelésKedvelés
Olvastam.
A baj az, ami sajnos tendencia, hogy olyan dolgokról is lemaradsz, amik érdekelnek, részt vesznek, mert pl. rádiómüsorok (pl Tilosrádió müsorai) a facebook-on aktívak, máshol nem tudsz egy csomó egyébként téged érdeklö dologba bekapcsolódni, ha továbbra is távol maradsz. Kisebbség lettünk, sajnos evidens dolog a facebookon fennlenni. Èn egy rádiómüsor hallgató, és blogolvasó profilt fogok létrehozni, ha egyszer arra adom a fejem. De így is túl sokat lógok a neten…
A feleségem azt vette észre, hogy pár mai fiatal nagyon tudatosan tudja hasznalni ezeket a csatornakat. Kiderült, hogy egy ismerös ifjú fenn van, de hiába kereste, sehogy nem találta.
Engem frusztrálna a folytonosan változó felhasználási feltétel, és az arra fordítandó energia, hogy profilom rejtözködve maradjon.
Meg ami a google-nél is már kikandikál, hogy én vagyok maga a termék.
KedvelésKedvelés
Az első bekezdésedhez: én nem tartom bajnak (csak magamról beszélek). Ha lemaradok, lemaradok. Óhatatlan veszteség, de nem olyan nagy és nem képződött bennem betöltetlen űr.
KedvelésKedvelés
Számomra van olyan beszélgetős rádióműsor, aminek a kedvéért fontolgatom, hogy regisztráljam magam, mert úgy interaktívvá válik.
Kevés ilyen van, ami ennyire hív, de azok nagyon. A többiről meg lemaradok, a fene bánja. Asszem egy próbát megér! Sarapa Norm Abonto néven gondolkodom…
KedvelésKedvelés