Sógorom épp csak egy percre állt meg a járdán, azonnal meg**ta a rendőr. Szörnyű, ahogy a szegény autósokat vegzálják…

Ez is napi tapasztalat: amikor a meggyőződését az illetőnek az formálja, hogy a közvetlen környezetében mit tapasztalt, milyen sztorit hallott. Persze azt értelmezi, az előzetes hiedelmei, korábbi élményei szerint interpretálja, átformálja, szelektál és kiemel. Mindez érvvé is változik, és az egyedi sztorit emberünk kiterjeszti az általánosra, az egy szem történetből némi igazítással az egész világról megvan a véleménye.

A hibás érv tehát úgy néz ki:

mivel úgy hallottam, hogy X, és amúgy is szeretek szörnyülködni, X általános

Mostanában azt halljuk, hogy egyre több a brutális gyilkosság. Ez a benyomásunk támad a nagy sajtóvisszhanggal járó esetek után. Pedig ami sok, az a címoldalas híradás egy-egy kiemelt figyelemre alkalmas esetről (a többi, például a várandós kecskeméti prostituált halála megy a bulvárrovatba). Ettől támad az a benyomásunk, hogy a gyilkosság sok, hiszen mindig arról van szó. Az egyetlen esettel kapcsolatos számos híradás pedig a médiumnak jövedelmező üzlet, és közben az olvasók tudatát, érzékenységét is formálja.

Vajon hány gyilkosság történik Magyarországon évente?

Az elmúlt két évtizedben 1994-ben történt a legtöbb gyilkosság, 313 eset, amúgy

2000 után az emberölések száma ugyan lényegesen csökkent, de folyamatosan 200 fölött volt, 2005-ben azonban már csak 164, 2006-ban 174, 2007-ben 154, 2008-ban pedig 147 ilyen bűncselekmény történt.

en.kelemen-lawfirm.hu/press_media_news/crime_and_punishment

A további számok (ezek ügyészségi adatok, befejezett ügyek):

2009: 139
2010: 133
2011: 142
2012 első negyedév: 38

index.hu/belfold/2012/04/25/ot_tobbes_gyilkossag_tortent_aprilisban/

Épp az öt áprilisi többes gyilkosságról szólva írta le az index ezeket az adatokat, hogy ellensúlyozza ezt az “egyre több a gyilkosság” hiedelmet. Pedig van, hogy összesűrűsödnek az események. Ha túl kis időtávon nézzük, mi történt, könnyen kapunk torz ítéletet: ezért örülhetett Matolcsy egy néhány hónapos időszak magasabb születésszámainak. Vagy megijedhetünk a globális felmelegedéstől is, ha reggeltől délig nézzük a hőmérőt. Érdemes tágítani a perspektívánkat, és hosszabb távon figyelni az átlagokat.

Soha a statisztikák, a csendes összefüggések, a szociológusok, az árnyalt gondolatok nem voltak népszerűek. Egészen értelmes ismerőseim is hajlamosak a saját sztorijaikból következtetni a világ egészének működésére. Hogy az általános bajt, a jelenséget átgondoljuk, megértsük, az higgadtságot és elvonatkoztatást igényel, a konkrét történetekre viszont ráharapunk. Ezért lángol fel újra a halálbüntetés visszaállítását követelők szava is egy-egy különösen borzasztó gyilkosság után, ezért követelnek látványos megoldást, és ezért nem figyelnek fel a tragédiáknak megágyazó okokra és tendenciákra. Ők, akik ráugranak az egyes esetekre és a kommentekben bosszúért habzanak, nem hisznek a szisztematikus, okos, preventív munkában, viszont pártolják az erőszakot és az indulatokat.

Azt is kutatás bizonyította, amelyhez linket nem találok (segítsetek), hogy olyan személynek, akinek megismertük a történetét, szívesebben adakozunk, mint általános ügynek, szervezetnek, holott az ilyen segítség gyakran kevésbé hatékony.

Ide tartozik az “aki cigánnyal én találkoztam, az mind” érvelés is. Ideges akkor leszek, amikor a “haverom mesélte” sztori nő világmagyarázattá, és aki tényekkel, kérdésekkel jön, azt lehurrogják újabb sztorikkal. Az egyediből az általánosra következtetni az előítéletes gondolkodásmód alapja, visszafelé, az általánosból ítélve meg az egyedit: ez pedig maga az előítélet.

És újra, mert nem lehet elégszer linkelni, Révész Sándor: A valóság röge.