Olyan régóta vagyok együtt a férjemmel, hogy szinte már nem is emlékszem rá, milyen voltam azelőtt.
Sokáig teljesen jól megvoltunk együtt. Tanultunk, dolgoztunk, összeköltöztünk, éltünk… túl voltunk az első bűvös hét éven, mire gyerekünk született. Bővebben…
TIZENkét éve még így
2012. szeptember, nosztalgia
Ó, azok a fényes nyári napok! Hát tizene nyolcig is aludtunk, ha nem fél kilencig, és arra ébredtem, hogy Bővebben…
, tételezzük fel, tán nem életidegen ez, hogy kisgyerek(ek)kel vagyunk otthon, ő meg egész nap dolgozik. Nem azért neheztelünk-e a férjünkre, mert Bővebben…
a NaNE egykori és jelenlegi munkatársainak, akik a megfigyeléseiket megosztották velem
Vannak persze hibái. Kinek nincsenek? Bővebben…
És egyáltalán: mi a célom ezzel a bloggal? Bővebben…
, hogy egy férfi, nagy, híres, erős, kicsit zűrös, stólandrás, damuroland, az én elsőm, az én másodikam, Seal, Ribéry, mit tudom én
végre megtalálta a nőt, a tisztát, a szépet, akiért érdemes.
Vállalta is. Elvette. Sőt, annyira, hogy gyereke lett. Hiába, az igazi szerelem…! Nagy történet. A tanítványa volt. (Ennyire nagy.)
És Bővebben…
Időtlenül jó.
Ráérősen jó. Bővebben…
Kerested őt? Őt kerested? Vagy a nyakadba szakadt? Vagy csak úgy maradtál?
Már nagyon nem volt senki? Nagyon kellett végre valaki? Reménytelenül vágyakoztál évekig egy nagyon szép, nagyon méltó után, aki rád se nézett? Bővebben…
A hisztéria veszedelmes betegség, kötelezően kellene gyógyítani.
Csak nők kaphatják meg, és csak férfiak halnak bele.
Karinthy Frigyes
A nőnapi idézetek közül másoltam ki egy erre szakosodott blogon.
Á, 2012 van, most nézem a naptárban. A közbeszéd különböző szintjein, tereiben azonban makacsul tartja magát néhány középkori nézet. Bővebben…
Most az a friss élményem, hogy egy olyan férfit, aki öt nővel feküdt le életében, viszont ebből három a felesége, nagyobb megvetés sújt, mint azt, aki harminc éve egyetlen házasságban él, és megfektetett ki tudja, hányat. Bővebben…
csakazolvassa, amint néha mégis tanácsokat ad
Ez a bejegyzés nem mindenkinek szól (például nekem sem, mert már végrehajtottam a benne foglaltakat), hanem egy jellegzetes csoportnak. A többieknek is érdekes lehet azért.
Nos, kiknek szól?
Azoknak, akik férjének “akkor is igaza van, ha leszakad az ég” — írja, és milyen pontosan, tavluk. Bővebben…
Most már sokadszorra merül fel, kommentekben és e-mailekben, hogy oké, értjük, mi a probléma, de jó, hogy megfogalmazod, sok-sok bejegyzés szól erről, a keressük a megoldást, a leszoktam rólad, az ebben a nagy egyenlőségben, a nekem nem lenne pofám, az amiért a nő nem…, a kedves férjem, a ne akard megváltoztatni, a mert az nekik is jó lenne. Tudjuk, hogy mi a gond.
De mi a megoldás?
Bővebben…
Nekem nem lenne pofám Bővebben…
Amit a kínlódó, kereső nők a leggyakrabban megkapnak ún. pszichológusoktól is:
Ne akarjuk a másikat megváltoztatni, nem fog sikerülni. Az ilyen próbálkozás eleve kudarcra van ítélve. Megváltoztatni kívülről nem lehet senkit, legfeljebb segíteni abban, ha ő változni akar.
Lássunk néhány példát, amelyben a nők tipikusan nagyon is meg akarják változtatni a partnerüket. Bővebben…
Voltam nála, NÁLA a kórházban, mesél, mesélek, ő másfél percet az infúzióról, főorvosról, kettőt egy frissen doktorált, cigány ápolónőről, akihez fogható ápolónő-tehetséggel még nem találkozott, és aki szakértője az ő betegségének; hármat arról, ami nincs, de majd lesz (ha megszavaztátok, hogy leírhatom a szót, leírom), tízet arról, amit olvasott.
Ezt vittem be neki, ezt olvasta. Ezt a részt meg fel.
…a magyar nemzeti hagyományok szerint, melyek centrumában a haza és az erkölcs áll, a magyar férfi, kisfiam, részint el nem múló hálával és tisztelettel gondol az ő édesanyjára, szintúgy hála és tisztelet és köszönet fűzi szerelmetes asszonyához, gyermekei és leányai anyjához, kihez a sírig hűséges, részint mindenkit megkúr, akit lehet, és akit nem lehet, nehogy aztán, ahogy az ősi hagyomány tartja, a kihagyott micsodákat (fecsegő csecsebecséket) a túlvilágon az orrára húzzák. Ebben az őszinte, termékeny feszültségben telik a magyar férfiélet, illetve telt, mert mára már ez a hagyomány is apró darabokra tört, megszűnt a kapcsolat a gyökerekkel, önmaga torzképévé vált a dadogó emlékezet, se a tiszteletben, se a félrekúrásban nincs következetesség, illetőleg a tiszteletben nincs következetesség, a félrekúrásban nincs tisztesség.
Innen idézem.
És ennek az írónak e könyvében a fülszövegen a neve áll, a portréja és hogy 1950-ben született. Semmi művészet.
Nekem ő a maximum. Mondatművész.
Ma is voltam bent a férjemnél, a kórházban, merthogy ő nagybeteg. Annyira jót beszéltünk erről, az édes kis titkok bejegyzés kapcsán, amit elmeséltem neki, bár ki is nyomtathattam volna, hogy házastársakként engedjük-e a másikat létezni, barátkozni, tetszeni, miért fontos ez.
Én például a virtuális térben létezem most: nagyon hízelgő visszajelzéseket is kapok a férfiolvasóimtól.
És ott ki tudtam mondani, hogy a nemengedés szükségképpen vezet merev, tetszhalott vagy gyötrődős, elkívánkozós állapothoz — végső soron kudarchoz. Bővebben…
Lógok a blogon
(az én bloggeremnek)
Blogger lettem, e régi vágyam
beteljesült és rámtaláltam.
Írok éjente hajnalig,
jaj, nem bírok mást (csak alig),
jaj, csak ne hívjon férj, gyerek,
ülök a gépnél, úgy megyek.
Ülök a gépnél: blogolok,
érzem, ez végre én vagyok,
aki mindig lenni akartam,
szeretve csügg a világ rajtam,
mert mi nem vagyunk többé ketten,
egyek vagyunk e szerelemben.
Írom a blogot és ő ír engem,
egyre teljesebb enged lennem,
megnyit, felfedez, örül élnem,
megszüli rég túlhordott énem,
s követeli folytonos jussát,
az ujjak nem lehetnek lusták,
ha Jakab alszik, vagy tépve szop,
foggal, körömmel alkotok.
Tudom, írom, hogy függő lettem,
aki szeret, függővé tettem,
a gyermekzsivajt ágyba fojtják,
látom, ugrik az olvasottság.
És minden szó helyére csusszan
a gondolattal párhuzamban,
csak nézem: nincs erőlködés,
úgy vág az agyam, mint a kés,
a blogom mint a penge, vág
ébresztve alvók tudatát.
Csak az olvassa blogomat,
akit nem rettent gondolat,
aki magába nézni kész,
maga köré is látva néz.
Csak az olvassa blogomat,
ki tudja, önzetlenül ad,
dicsőség mézét gyűjti bár,
de célja, hogy társat talál,
tudja, miből támad remény:
ha több lélekben gyúl a fény,
s a növekvő számoszlopokban
egyre több lángocska lobban.
július 20. délután
Siesta sanatorium, 4. ép. C2, 3. sz.
(Mármost ő engem nagyon önzetlennek és afféle aktivistának lát: én leginkább nem másért, csak az jó hírért, névért, s az szép tisztességért írok, de a vers megható nagyon.)
