az hányszor volt már

, hogy egy férfi, nagy, híres, erős, kicsit zűrös, stólandrás, damuroland, az én elsőm, az én másodikam, Seal, Ribéry, mit tudom én

végre megtalálta a nőt, a tisztát, a szépet, akiért érdemes.

Vállalta is. Elvette. Sőt, annyira, hogy gyereke lett. Hiába, az igazi szerelem…! Nagy történet. A tanítványa volt. (Ennyire nagy.)

És a kicsit zűrös férfi talán pont azt szerette meg a nőben, hogy elfogadja azt, hogy ő zűrös. Hogy van neki egy teljhatalmú, gázos anyja. Iszik. Hűtlen. Pszichopata egy kicsit.

Az ilyen férfinak az igazi szerelem — az, ami nekünk igazi szerelem — csuklógyakorlat. Volt már ilyen, és lesz ilyen még.

A nő, aki még azt hiszi, önmagáért szeretik, megbocsát, mert ilyenkor a férfi egy kicsit, pillanatokra, a nagy szerelemben szégyelli magát. Szégyelli, hogy ekkora terheket rak a szeretett nő nyakába. És a nő: én így is. Persze. Meg vagyok tisztelve. Szervezi az elvonót. Pogácsát süt az anyósnak. Találkozik a párhuzamos szeretővel. Megbocsát. És ha nehéz, azzal vigasztalja magát: majd én. Az összes elődöm nem volt erre képes, hisztiztek, kiborultak, de én kivételes vagyok. Majd én. Engem úgy szeret…! Én úgy szeretem!

Soha nem a nőkkel volt a baj korábban sem. Soha nem a szeretéssel. Soha nem a nők voltak hisztisek.

És a férfi ezt szemrebbenés nélkül elfogadja. Ő a férfi. Őérte teszik ezt meg mind. Az ő zsenialitása, kivételes személyisége érdemelte ezt ki. Ne is hálálkodj, drágám. Quod erat demonstrandum*: ő hatalmas arc, imádják a nők.

Aztán, mivel a férfi nagyon is olyan (alkoholista, bántalmazó, gyenge jellemű, csapodár, kicsit neurotikus stb.), megváltás nincs, a szerelem bakelitje már akadozik, újra ugyanaz: berúg, csajozik, üvölt, bánt, elborul, napokra eltűnik, csak kecskével hajlandó a fellációra, anyjának teljhatalmat biztosít — a kívánt rész, höhö, aláhúzandó.

És a nő kiakad.

És akkor a férfi azt kérdezi: DE HISZEN EZT MÁR MEGBESZÉLTÜK, NEM? RÉGI SÉRELMEKEN LOVAGOLSZ? AZT MONDTAD, MEGBOCSÁTOTTÁL! ÉN ILYEN VAGYOK! EZ AZ ÉN POKLOM, KERESZTEM! TUDOD, NEKEM MILYEN NEHÉZ…?!

Á nő elszégyelli magát, bé nő ráébred, hogy ő csak eszköz. Hogy ő majd elviszi a hátán a férfi egész ócskaságát. Hogy a férfinak mindent szabad, az sajnos a nagy koponya, a lánglelkű alkotó stb. sajátja. És árgus szemek lesik ráadásul, hogy ő, a nő hogy reagál. Férfi hátradől, és teljes erőből olyan, amilyen. Az amilyenségéhez mindig is ragaszkodott. Hogy ő majd megváltozik, mert végre, az igaz szerelem stb., az a csajozós szövege volt. Kellett a balek, aki elviszi az egész szart a hátán.

És a legdurvább az egészben, hogy nem is a férfi gondolja így, hogy ez jár, hogy a női tűrés, megbocsátás magától értetődik, hanem a viszonyrendszer, a társadalmi normák, amelyek közé kényszerítve élnek.

Próbálja csak elhagyni az ilyet a nő. Börtönben van, és akkor! Most a legnehezebb neki, hogy sorozatos nemi erőszakért elítélte a bíróság! Hát hiszen belepusztulna, ha nem láthatná a gyerekeit. Micsoda nő: az édesanyjától már mégsem szakíthatja el! Az a kecske nem is foglal annyi helyet! Satöbb, satöbb.

Bodó Zalán: Öröklődés, http://kafe.hhrf.org

És a nő elcsendesedik, és marad, és megpróbálja megint. És a férfi, mint valami mozgásérzékelő, pontosan tudja, hogy a nő marad. Hogy a nő nem megy, nem mehet sehová, akkor sem megy, ha nagyon menne, mert neki van vesztenivalója. Őneki, a teremtés koronájának bocsánatos a bűne, hát sajnos, ez genetika (törvénytelen gyerekek itt-ott, alkohol, törés-zúzás, már gidákkal is), nincs mit tenni, ő már csak ilyen, a nőnek meg kötelező elviselnie. Hát hiszen tudta, hogy ilyen! Őt választotta!

És cipelteti a trágyáját a nővel. Aki lehetne szabad, önálló, megbecsült. De nem, neki a megbocsátás a feladata teljes munkaidőben. Sőt, a kecskegondozás. Ő ezért, csak ezért lett nagy szerelem.

És nem hagyja el. Csak nem tudja már becsülni semmire. S főleg önmagát nem. Túl nagy a feladat.

Haladó szint: a férfi kihozza a valóság darabkáiból, hogy a nő miatt olyan. Mert a nő nem elég megértő! Azért iszik, hát ezt nem lehet bírni. Azért fanyalodik a kecskére.

Az ilyen férfi életútját keserű, haragvó nők szegélyezik. Ezek is figyelik a nőt, nekik is bizonyít a nő, mert ők is annnyira szeretik a Teremtés Koronáját: a legocsmányabb pletykákat a nőről ők terjesztik, és a férfi nem áll ki az aktuális nő mellett, mert a Panni, a Panni, akibe már nem rúg, mert Pannit már leváltotta (túl sok cipőnyom volt már rajta), hát érthető, tudod, megviselte a válás. A Panni nem cirkuszolt ám, és vele szívesen lefeküdtem, hej, de jó segge volt. Bazmeg: VÉDI a Pannit. Az ő áldozatkész nője előtt. Azért ilyen vastagságú bőrre hidratálót se nagyon kapni. Az ilyen hektoliteres kiszerelés.

A majd én! nő esetleg valami emberszerűt fabrikál a társából, az ő kivételes szerelméből kilencvenkét alkatrész beépítésével, folyamatos éberséggel, ultimátumokkal, de ez a jobbik verzió. Rámegy az egész élete így is. A bizonygatásba, hogy eléggé szereti, hogy méltó hozzá, hogy nem csak a pénzére hajt. Soha, soha nem lehet önmaga, önmagáért szerethető, elégedett, a világgal kvitt az ilyen nő.

A férfi meg, mert minden zászló neki áll: egyre olyanabb. Különben tényleg tehetséges: tapsviharban áll, szerényen mosolyog, a barátainak mindent lelkesen elintéz, az anyjával udvarias. Hát nem szeretetreméltó? Nagyon méltatják majd nagyívű lényét, poklokat megjárt, nehéz életútját stb. a temetésén. Megilletődötten mekegnek a kecskék.

* Ez azt jelenti a matematikában a bizonyítás legvégén, hogy ezt kellett bizonyítani, és megvan a bizonyítás.

88 thoughts on “az hányszor volt már

  1. Miért ilyen a nő? Miért nem hagyja el? Csak a társadalmi elvárások miatt? Vagy nem hiszi el magáról, hogy jobb is jutna? Jobbat is találhatna? Azt hiszi, úgyse kellene másnak? Miért hiszi?

    • No, már megint a nőkről beszélünk.
      1. Azért megy bele ebbe, mert erre szocializálják: alkalmazkodásra, tekintélytiszteletre, megbocsátásra.
      2. Azért csak ilyet talál, mert ilyen a választék. Ezek még a jobbak. Akik bármilyen érdemet fel tudnak mutatni.
      3. Azért nem hagyja ott, mert neki sokkal több a veszítenivalója:
      – egyedül marad
      – elszegényedik
      – a Damu Roland-típus ki is csinálja
      – mindenki az ő kudarcaként könyveli el a történetet: ő nem bírta, ő nem váltotta meg, ő volt kevés.
      Ez az a viszonyrendszer, amiről beszéltem. Aminek a foglyai a nők és a haszonélvezői a férfiak.

      • Tennék hozzá még valamit:
        – dilemmában van. Vajon a gyerekek életére milyen hatással lenne a válás?

        (Bár sehogyan nem kíméli őket. Sem a válással, sem az együttmaradással.)

      • Az baj, ha a nőkről beszélünk? Ha a nő elhiszi, hogy találhat jobbat, megállhat a saját lábán, elhagyja a férfit, akkor előbb-utóbb a férfi is kénytelen változtatni, ha nem akar egyedül maradni.
        Ez nem olyan kicsit, mint ha a boltban csak olcsó párizsit vesznek, akkor egy idő után csak olcsó párizsit árulnak?

        • Nem, mert a vásárlónál tényleges hatalom van, a nőnél meg tényleges hatalom nincs.

          Akkor lekurvázzák. Akkor vesznek még alázatosabb nőt. Hozatnak tájföldit. Mi leszünk a keserű, ***szatlan férfigyűlölők.

          • Újra elolvastam a bejegyzést hónapok után és most esett le: több „álompasival”, legalábbis kapósnak számító férfival szakítottam ezért, mert az ábrázolt módon velem akarták cipeltetni a szarukat. Én nem értem be kevéssel, de sok más nő igen. (Annyit tudok, hogy egyik férfi sem változott meg később.) Így lesz mindig felülértékelve a látszatra jó, lényegében azonban silány portéka. És én már azt gondolom, hogy nem lehetetlen ezen változtatni: van a nőknek annyi hatalma, csak vissza kellene venni.
            Azt hiszem, ezt minden poszt alá odaírhatnám. Ehhez egyöntetűen, tömegesen igényesebbé kellene válniuk, nem egymás alá ígérni. Nem maradnának egyedül és nem szegényednének el, ha egymásra támaszkodhatnának. Ha valódi segítségre számíthatna egyik nő a másiktól, és nemcsak a rokonok. Mert egyedül tényleg túl nehéz. Nukleáris családra bízni az életet nem biztonságos, mikor ismerik már fel? A női összetartásnak sajnos nincs hagyománya. Emiatt van, hogy minden ócska jellem, senkiházi bitang kap lehetőséget és nem kell attól félniük, hogy le lesznek pontozva.
            Messzire vezet ez a kérdés, de én régóta tanulmányozom, nem egy kósza felismerés.

            • Igazad van – de sajnos a média pénzből kovácsolt hatalmas bástyája a férfiak mögött állva az utóbbi 2 évtizedben a nők egyetlen, ám erős várát is semmivé morzsolta, amijük addig mindig volt a férfiak fölött : a szexus hatalmát.
              Hogy a férfiaknak, ha szexet akartak, némiképp viselkedniük kellett és igazodniuk a nők természetes kölcsönösségi igényeihez. El kellett menniük a fonóba, udvarolni kellett – és nem a lányoknak tanigatta a média a térdepelve mélytorkosszopást, mint ma, de nem ám.
              Olyat média híján nemigen tudtak elképzelni az egyszerű népek, elég ha csak a magunk 30 évvel ezelőtti példáját idézem.
              Ma pedig ott tartunk, hogy a tizenpáréves fiúk a pornón csüngve alakítják ki szexuális preferenciáikat és szokásaikat – amihez képest egy természetes női test a maga formáival, szőreivel, szagával egyszerűen már nem is tetszik nekik, annyira alájuktolták ezt a felturbózott művilágot. Egy normális lány viselkedése pedig zavaró és igazodást igényelne – ezért néhány kósza próbálkozás után a többségük a pornóra szavaz, még házasként, apaként is, sőt, van aki akkor kezd rá csak igazán.
              A társra vágyó lányok, a melegségre vágyó feleségek pedig már nem tudnak hová aláígérni ennek az egyre agresszívabb médiának, illetve ennek nyomán egymásnak.
              Szóval hatalmas, jól felépített és épp emiatt nem is igazán orvosolható ez a baj, én legalábbis így látom.

      • Ami még lényeges a szocializációs-vesztenivalós résznél (“– mindenki az ő kudarcaként könyveli el a történetet: ő nem bírta, ő nem váltotta meg, ő volt kevés.”), hogy “nincs képe” azt mondani, hogy neki ez nem kell… Nem akar gyengének tűnni. Nekem az első exemnél volt kicsit hasonló: nem fért rá a pofámra, hogy otthagyjam, mert akkor óvodásnak leszek nézve, aki visszaszaladt anyucihoz.*
        Holott le kellett volna szarni, minek leszek nézve – ha valaki az ő baráti köréből rám (mármint rám, nem a valós vagy vélt hiányosságaimra mint viccforrásra) kíváncsi, nem szűnök meg, itt vagyok. De az a pofavágás-, okoskodás-, pletyka-, és egyéb szarkeverésparádé, amit az a fiú el tudott művelni, hogy másnak is szar legyen, valójában úgy hiányzott nekem, mint ablakosnak a hanyattesés. Fel lehet fogni edzésnek, de sok minden nem megedzett belőle, hanem rossz berögződéseket okozott… Egy partner, akiben megbízom, nem keverendő egy kiképzéssel, haza nem laposkúszni és fekvőtámaszni jár az ember (bárt nem is dagonyázni, de ez most asszem nem ehhez a vonulathoz vág).
        Ebben a kapcsolatban volt egy haverja a srácnak, aki szintén ilyen egyenlőtlenbe nyomta a barátnőjével. Barátnő válasza a “miért nem szakítasz ezzel a gyerekkel, hát hülyének néz” kérdésre: “úgyse kapok jobbat”. Blöáá:((

        *Nem mert egy zseniről lett volna szó – bár azoknak se szabad mindent szerintem, ez egy alap tévedés. Ha valaki zakkant is, nem csak zseniális valamiben, akkor legyen annyi önkritikája, hogy csak bokszzsáknak/lelki szemetesnek/bejárónőnek nem visz haza egy csajt… Általában nem szokott. Itt egyszerűen csak két komplexusos emberről volt szó.

  2. Egész egyszerűen zseniális, én megint csak ilyen ötlettelent tudok hozzászólni, mert ez újraolyan tökéletes lett. Az a feudális tekintélytisztelet, igen, az az oka, hogy hogyan, mikor került belénk, nem tudom, csak sejtem, de a lányomba nem engedem belekerülni!!!
    A kecskés képek rendkívül plasztikussá teszik az írást…

      • Nekem biztos sokat segített volna, ha tudom magamról, hogy szerethető vagyok. Akkor nem maradtam volna benne egy olyan kapcsolatban öt évig, amiről már a második randin tudtam, hogy nem szabad folytatni. Ha elhittem volna magamról, hogy találok jobbat. Kecske éppen nem volt, vagy nem tudok róla. De volt az, hogy azért alkoholizálok, mert Te ilyen meg olyan vagy. Majd ha gyerekünk lesz, akkor leszokom a piálásról. Nem akartam megváltoztatni, nem volt olyan képzetem, hogy lehet. Nem volt társadalmi nyomás, nem voltunk házasok. Azon viszont nagyon gondolkodom, hogyan tudom megvédeni a gyerekemet attól, hogy ilyen kapcsolatba belemenjen. Akkor is, ha fiam van. Hogyan tudom megalapozni azt, hogy értékesnek, szerethetőnek érezze magát.

  3. ismét úgy gondolom hogy nagyon jó poszt, de megint egyoldalú. A fél és B fél kéne, nem a “nő” meg a “férfi”. mert fordítva is van ilyen nem kevés…

    • No, azt írja meg más. Én négy évnyi intenzív meghallgatás után nőkről hallottam ezt. A férfiak hasonló történeteiről mindig kiderült, hogy nem hasonlóak: ok nélkül féltékeny, számonkérhetetlent kér számon a nőn, a nő már rég szakított vele.

      Nem hiszem, hogy ilyen szép szimmetrikus világban élnénk, hogy hol a nők, hol a férfiak. Ezt próbálom ötvenedszer megfogalmazni: a férfiaknak mást szabad, mint a nőknek. Ha a férfi csinál szemétséget (stól, damu), mindig több mentsége lesz, mint ha nő. Cégét vezeti, szerepeit visszakapja, dőlnek a nők is. Nemi erőszakra fordítva alig van példa. Hűtlenkedés: eltörpül. Gazdasági bántalmazás: nekünk nincs miből. Nagyon-nagyon ritka. A gazdag nők inkább lúzerekre költik a pénzt, anyáskodnak. A férfiakat kifosztó nőkről kiderül, hogy közös vagyon az, és van hozzá három gyerek, akikkel alig törődött a férfi, és pl. szerencsejátékfüggő is.

      Persze mindenki az ellentörténeteket jegyzi meg. Pont mert ritkák. szeretnénk hinni, hogy A meg B.

      Nem, azt hiszem, nyugodt lélekkel mondhatom a tendencia szintjén: nők nem cipeltetik a defektusaikat férfiakkal.

      • mindenki maga körül nézelődik, te is, én is. az én környezetember a szörnyű nők voltak túlsúlyban (apai nagyanyám, anyám), de persze volt és van is ebből a szörny-pasiból is(apósom, sógorom). Ezért írtam.
        Úgy érzem hogy ahogy te kikerültél ezekből a kapcsolatokból és kinyílt számodra ez az új világ akkor arról írsz, de van még egy lépcsőfokkal feljebb is: a teljes rálátás, amikor nem korlátol a saját világod történése már. Ezt próbálom minden egyes kommentemmel megvilágítani; hogy igazad van, de van másik oldala az éremnek. Nem felmenteni akarok senkit, sőt! inkább csak ezt a fekete-fehéret árnyalni.

    • igen, valoszinu…nekem az ismerettsegi koromben is van…
      de mi a tendencia korulotted?
      mert korulottem sokkal tobb az olyan helyzet, mikor a ferfi basaskodik (en mar csak ilyen vagyok, ha igazan szeretsz, igy is szeretsz es egyeb elmessegek)

  4. En ott lottem el, ott csavart be a gepszij, mikor elhittem neki, h ot, a szegeny zsenit, senki nem erti meg es senki nem szereti, senki nem birja ki mellette. Honnan jon nekem ez a kenyszeres megmenthetnekem, h majd en megertem, szeretem, megszeliditem, elviselem rosszkedvet is

  5. Aztán a drámairodalomra való utalást, hogy a művész úr is bekerüljön ebbe is, ki ismeri fel? Parfétorta a miniszterelnökkel a fődíj.
    ” Különben tényleg tehetséges: tapsviharban áll, szerényen mosolyog, a barátainak mindent lelkesen elintéz, az anyjával udvarias. Hát nem szeretetreméltó? Nagyon méltatják majd nagyívű lényét, poklokat megjárt, nehéz életútját stb. a temetésén. Megilletődötten mekegnek a kecskék.”

  6. Félek, rágós a húsa, és nem olyan édes. Inkább beszélgetek a parfétortával, és aztán jól megeszem, höhöhö. Vagy megetetem a kecskével. És a káposzta is megmarad.

  7. köszi,ez nem ugrott be.nem olvastam,nem ismerem,de tudom hogy ment asszem a radnótiban jópár éve,ha minden igaz…
    a bejegyzés legelejére koncentráltam mikor a liliomot írtam…a kecskésre nem is gondoltam.
    :)na de már tényleg pont.

  8. És az miért van, hogy a facebookon kizárólag olyan hozzászólások születtek, hogy
    — férfi: no, a nők ilyen butusok, nem okulnak
    — nő: én aztán ilyenbe nem mennék bele soha
    és senki, de senki nem ítélte el a kecsketartót? Nem érzik, hogy megint abba rúgnak, akinek rossz, és aki a sok energiájával fenntartja a sok zseniális művészt, tudóst?

      • Nem jó, mert áldozathibáztató. Ilyenben senki nem viccből van. Úgy tesz, mintha amúgy rendben lenne, csak nem kell belemenni.

        Tele van a világ nemi erőszakolókkal — ne menjünk a közelükbe.
        Nem adják meg az elsőbbséget — biztonságosabb szépen kivárni.
        Áruba bocsátják a testüket — büntessük meg őket!

        Én gyűlölöm ezt a logikát. Ki a haszonélvezője mindennek? Miért nem vele foglalkozunk?

  9. Visszajelzés: azt a mennydörgős ménkű… — frissítve | csak az olvassa

  10. 1. A nőnek nem szabad kárt okoznia a férfinak, vagy tétlenül tűrnie, hogy a férfi bármilyen kárt szenvedjen.
    2. A nő engedelmeskedni tartozik a férfi utasításainak, kivéve, ha ezek az utasítások az előző előírásba ütköznek.
    3. A nő tartozik saját védelméről gondoskodni, amennyiben ez nem ütközik az előző kettő előírásba.

  11. Kedves csakazolvassa! (Nem tudom, jó-e ez a megszólítás, de pillanatnyilag nincs jobb ötletem…ha van ennél jobb, kérlek, tudasd velem.)
    Én új vagyok itt a blogodon, véletlenül találtam rá, és sajnos, azt kell, hogy mondjam, 24 órája lógok rajta.  Azért sajnos, mert dolgoznom kellene nagyon, ó jaj, két hét múlva leadási határidő, és ma tényleg, de tényleg nem csináltam semmi egyebet, mint faltam az írásaidat. Össze-vissza, ezt is, azt is elolvastam, amit értem, volt, amitől gombóc lett a torkomban, volt, amitől a gyomrom szorult össze, volt, amitől örömmel töltött el, hogy nőnek születtem, volt, amitől boldog lettem, hogy éppen ennek a nőnek születtem. De ez a bejegyzésed szíven ütött. Úgy is mondhatnám, elevenemre tapintottál. Vagy talán elevenemre tapintottunk, te, aki írtad, és én aki olvastam. (Éljen a recepcióesztétika!:-)) Meglehet, más írásaidból is beleolvasztottam egy-egy gondolatot, még többet a saját életemből. Kiválóan összefoglaltad ezt a jelenséget, és azt hiszem, ezzel az én hosszas-hosszas, éveken át tartó reflexióimnak, boncolgatásaimnak, magyarázatkeresgéléseimnek tettél pontot a végére, és ezért nagyon hálás vagyok neked. Mert voltak ilyen „művész urak” az életemben. Zseniális nagy alkotók, meg nem értett, szenvedő, szenvelgő, narcisztikus, páratlan nagy művészek. És voltam én, aki pedig cipelte a trágyát. És tökéletes volt. A legfontosabb. Túl jó. Túl egészséges. Megjegyzem, önként. Szerelemből? Vagy egészen egyszerűen eladtam magam ezért a piedesztál-délibábért, amely csak valahol a távolban lebegett, és valójában soha sem érintette a lábam? Talán ezen még érdemes lenne gondolkodni. Pontosabban azon, hogy miért vonzott ez engem annyira, mert a kockásinges rendesfiúktól öt perc múlva kezdem el nézegetni az órámat, és visszaszámolni, hogy legalább az udvarias félórából mennyi van még vissza. De végül is ez nem az én blogom, szóval nem is megyek bele ezekbe a történetekbe, az írásodban szinte minden benne van. Talán annyit fűznék hozzá, amivel én zártam le most a hosszas önmarcangolásaimat és pokoljárásomat, pszichológiai és szociológiai és minden egyéb útkereséseimet – meglehetősen vulgárisan, és biztosan túlzottan leegyszerűsítve. Ami szarnak néz ki, még akár lehet csokoládé is. De ami szarnak néz ki, és büdös is, az bizony szar. És ezzel talán nincs is baj, mindkettőnek megvan a létjogosultsága, egy folyamat két végpontja. A baj akkor kezdődik, amikor már a szaga is megcsapott, de megpróbálod sztaniolpapírba csomagolva elhitetni magaddal, hogy mégis csokoládé. Mert attól nem lesz az. Semmitől nem lesz az. Ha ennek ellenére is a szádba tuszkolod, és megpróbálod lenyelni, annak nem lesz jó vége. Ha tudatában vagy ennek, mint ahogyan én tudatában voltam mindvégig, és ennek ellenére, a nyilvánvalót tagadva, az orrod befogva csomagolgatva a szart, így cselekszel, akkor bizony te is vétesz magad ellen. Bocsánat, a vulgaritásért, meg a sommásságért, nem akartam osztani az észt, de hiszem, hogy kell, hogy legyen egy pillanat, amikor az ember lánya a maga érdekében dönt. Akkor is, ha nagyon szerette volna a csokoládét.
    A blogodhoz pedig gratulálok. Hogyan kérhetek jelszót? Kérhetek jelszót? 

  12. Visszajelzés: a legtöbben ezeket olvastátok | csak az olvassa

  13. Visszajelzés: az egyenlőtlenség formái 7. — aki csak nem számol veled | csak az olvassa

  14. Visszajelzés: többen vagyok | csak az olvassa

  15. Visszajelzés: az egyenlőtlenség formái 9.: én csak azt kérem… | csak az olvassa

  16. Visszajelzés: az egyenlőtlenség formái 11.: pygmalion | csak az olvassa

  17. Komolyan, én már nem merek idejönni, mert valahányszor idejövök és újabb felismeréseket teszek, egy héten át rugdosom és utálom a férfiakat. Mer’ olyan igaz minden!

  18. ajanlanek figyelmetekbe egy remek cikket ehhez a szinten nagyon kivalo es talalo poszthoz az un. gaslightingrol. Szivesen beszelgetnek veletek egyebkent erröl is, csak nem tudtam eddig eldönteni, hogy hol vessem fel.

    http://www.huffingtonpost.com/yashar-hedayat/a-message-to-women-from-a_1_b_958859.html

    Ennek az absztraktja röviden az, amikor a ferfiak arrol gyöznek meg nöket, hogy csak azert latnak problemakat – hallucinalnak – mert biologiai adottsagaikbol fakadoan tul erzekenyek, hiszterikusak es irracionalisak. Nöböl vagy (sic!), kepzelödsz, stb.
    Ebböl a kiszolgaltatott helyzetböl pedig eleg nehez kijönni, vagy egyenlö vitapartnerkent visszavagni, szinte lehetetlen, hiszen predesztinalva van a vesztes, hiszterikus pozicio. Igazam van, kecskek?

      • egeszen zsenialis ez az iras, köszönöm.
        igen, akkor ugyanebböl az effektusbol ered az eastern sugar altal vazolt nyomaszto hang, amikor kepzelödünk, tulreagalunk, törtenelmet hamisitunk a sajat szakallunkra, es szelektiv a memoriank, hu ezt mennyire utalom, meg ezek a szörnyü sutka-szerü, dagadt vagy, ja nem, vicceltem-tipusu saskabarek.

    • Holy shit, jól ismerem.
      Az iskolázott, a ragyogó intellektus, a lenyűgöző, a kifinomult humorú meg a simán nárcisztikus pöcsfej, az mind így szerel le.
      Ahogy föntebb írja Ttigre, ami büdös, az jó eséllyel szar is. Nagyon észnél kell lenni, egyetlen védelem az illetőt mindennek dacára annak látni, ami: a te ellenségednek.

      • es ez az ami iszonyu nehez, mert en minden egyes alkalommal elkezdtem azon gondolkodni, hogy vajon megbomlott-e az elmem, mert szerinte ez nem törtent meg, szerintem meg igen, ami ebben a formaban elegge patthelyzet. hosszu orakat gondolkodtam, majd amikor eszembe jutott egy bizonyito erejü mondat, diadalmasan felkialtottam, hogy nem, nem vonulok az elmeszocialis otthonba, ö manipulal.

        • Azt hiszem az ilyen kapcsolatok erre jók, megérted végre, hogy meg kell védened magad, úgy, hogy legyőzöd a kételyeket. Megtanulsz a saját érdekeidre figyelni, és azokért ringbe szállni. Különben véged van.

          • igen, igen, bar ha jobban belegondolok nem lehet mindig egyertelmüen dönteni, mert ahhoz biztosnak kene lennünk a sajat papai csalhatatlansagunkban, pedig minden valoszinüseggel elö tud fordulni olyan is, hogy valamit akarunk hallani es akkor azt is halljuk. Ma a metron pont ezen gondolkodtam, hogy hogyan lehet latni idöben a különbseget a manipulativ leszereles, kikerüles, elsinkofalas es a sajat rossz helyzetfelismereseim/kezeleseimre adott reakciok között. Egyelöre meg nem sikerült egy mindent atfogo elmeletet talalnom, de az egeszen biztos, hogy a hiszteria (vagy egyeb 19. szazadi, orvosinak hato terminusok), a kepzelödes es a tulreagalas szavak hasznalatakor jobb gyanut fogni.

    • óó, ezt ismerem. abból a gázláng című filmből van, vagy a film van ebből. vö. családom kedvenc szállóigéje ex-mostohaapám szájából: “ez csak a te fejedben létezik”

  19. Visszajelzés: már csak egy kicsit | csak az olvassa

  20. de jooooooo h radtalaltam en is ugy jartam mint fentebbszolonk orak ota olvasgatok nagyonnn szepp.. en egy ex zuroscsavogyujto vagyok, kezdve apammal ( aki szegeny nagyyyyyyon boldogtalan volt anyammal es nekem kellett lelki szemetesladanak lennem es megertenem , az exfonokomon at ( nagggyon tehetseges tancos es zenesz aki mellesleg teljes munkaidos es munkaidon kivuli tamaszteknak hasznalt persze az en lelkes asszisztalasommal , mert olyan joooo es nagyszeruu a nagy muvesz kozeleben lenni es az en csakis az ennnn segitsegemmel csinal olyan nagyszeru koreografiakat es csakis engem enged be hihetetlen es kreativ vilagaba amellett egy elviselhetetlen tusko persze), es meg egy exszerelmet is begyujtve jobban mondva tobb is volt ebbol a tipusbol aki baratnojet ugyan el nem hagyva azt bizonygatta hogy csakis en vagyok aki tokeletesen megerti ugyanma hadd jojjon idonkent lerabolni energiamat es jokedvemet mert neki az kell szegeny szenvedo erzekeny lelkenek. es meg be is vallotta a vegen hogy rabolni jon..es hozzateszem hogy nagy resze az en hibambol jutott el odaig , ahova, mert messiaskent kepzeltem hogy ennnnn kepes leszek en egyedul , igennn..megmentem.. 🙂 szoval egyszer csak eljon a pillanat, mikor ember lanya azt mondja hogy eleg legyen mar a baromsagokbol , a muveszke ezentul en vagyok es lon, tenyleg , meg vagyunk erosodve, a szenvelgo muveszeket akik nem tudjak sajat faszsagaikat onalloan es kreativan megoldani mint mas felnott ember kb 20 masodperc alatt kuldom el a sunyiba, hogy : rendben, beszelunk mikor jobban leszel , csok, az en veremet nem szivod..es sajat joletemen es muveszi karrieremen ugykodom es barataimen es azon ferfiembereken akik felnott modjara felelosseget vallalnak sajat dolgaikert, problemaikert..szoval csak annyi kell hogy jonehanyszor beleverjuk fejunket abba a falba aztan felebredunk egyszercsak …amugy bocs, nincs ekezet a billentyuzetemen..meg lehet, jol se irok :))

    • De, nagyon jol irsz, szolidaritasbol en is kiszedtem az ekezetes billentyuket. Tetszik ez az ero, es igen, ez a masikban megvaltast talalas, ez nagyon gaz, gyanus jel, es valamiert mindig idosebb, zuros fergi csinalja, akinek OLLLYANN nehez!

      Gyanakodva figyel ez a sok ezer nema olvaso, fiuk-lanyok, ha mi frusztraltak vagyunk, meg serelmeinken lovagolunk, akkor ugyan, mitol hag ilyen magasra a jokedv, az oszinteseg mellett is (mert persze felszinesen rohogni masokon, az baromi konnyu am!)?

      • :))) amugy meg arra is rajottem miota idom van magamra ( es nem a masikra megy el minden energy ) hogy nekik se jo mert ez egy kolcsonosen fenntartott depressziv allapot senkinek sem jo, ill. csak kenyelmes es jo urugy nem megtenni igen kenyelmetlen lepeseket es valtoztatasokat a masik felnek es “jol lenni” nem martirkodni.. engem vonzottak ezek a nagyon erzekeny amugy sok jo tulajdonsaggal es tehetseggel megalldott de fel nem fedezett ill. dehogynem, csak gyavasagbol nem lepo emberke .gondolom tukrot tartottak nekem is hogy bizony lepni kell , nagytakaritas mindenki kifele az eletembol aki nem all a sajat labam, hanem az enyemen auuuu hat az faj nem veszed eszre tuskooooo :)) es jobb ez igy , persze segitunk aki keri meg en is kerem meg jo megosztani oromot banatot de nem verszivas megy mar..aki ilyen azt hamar lepattintom..na szoval orulok hogy ratalaltam erre az oldalra es mas oldalakkal ellentetben nem az anyazas megy a kommentekben mint az jo szokas hanem ertelmes vita , allat tenyleg..elvezet az egeszet kommentestul vegigbogaraszni oszinte az egesz..
        amugy meg visszaterve a szepsegreklamostutifogyisbombanos temara a masik cikkedben az valami egeszen elmebeteg amit nyomnak , en tancos vagyok es hat nalunk kovetelmeny ugye ( grrrrrrrrr) a nem meghizas meg ilyenek ugyhogy eleg alergias vagyok a temara..altalaban fosni szoktam a fonok ilyen jellegu megjegyzeseire h felszedtem egy kilot ..igen, a valagamra hogy ra tudjak ulni a szajara ha sokat beszel hujesegeket..a mozgastol meg tanctol amit a sajat oromeert vegzunk majd lemegy es pont. nem kell stresszelni. mert osztonbol tudja mindenki h mozogni jo es elvezetes es kesz. amugy meg szerintem jo hogy itt irogatnak az emberek nem serelmek feszegetese hanem goz kiengedese es reflektalas, megoldaskereses sokak szamara hogyan talaljanak egyensulyt a pasikkal valo viszonyban , jo ez 🙂 na befejezem , nagyon eleredt a kezem a billentyuzeten

  21. Sziasztok! Látom, hogy régi a poszt, de most olvastam.
    Kicsit úgy vagyok, mint egy korábbi kommentelő itt, hogy rákaptam, nem csinálok mást, olvasok, ittragadtam. Most ragadtam itt, hogy már nem 25, hanem 35 vagyok, 10 éve házas, két gyerekkel.10 éve lehet, hogy hisztis feminista kékharisnyának tartottalak volna, de most semmiképp!

    Ez a poszt akkor is mellbe rúgott, ha nekem nem pont ilyen a kapcsolatom, de hasonló. Az én férjem nem agresszív, hanem passzív-agresszív, mert ezt tanulta a nagymamájától, aki felnevelte. Apa sehol, anyukája depressziós, egyébként egy szőke liba, csak most kezd magára találni 70 éves kora körül.
    Szóval igen, igen, igen. Kihasznál, és közben én vagyok a hibás. Azért élek még vele, mert szeretem benne, hogy fejlődőképes, hogy elment pszichológushoz, hogy együtt mentünk párterápiára, hogy nem akar úgy maradni. És én is sokat gyógyultam mellette az apahiányomból, ebből-abból. Szóval árnyalnám a képet: ha valaki nem törli belém a lábát, szereti a gyerekeit és foglalkozik is velük, akar fejlődni, és közben támogat engem is, talán működik, én ebben reménykedem. Közben pedig annyit dolgozom, hogy kilóg a belem, és kétnapi veszekedéssel egy porszívózást kipaszírozok belőle. Barátnőm szerint ez addig megy, amíg bírom. Most még bírom.
    De jó, hogy vagytok, hogy ilyeneket írtok, mert folyton gondolkodásra késztet. Köszi

  22. Valahogy a hányinger kerülget, ahogy ezt olvasom, keveredve a dühvel, némi önmarcangolással, hogy hogy’ lehetek ilyen hülye… amikor mindent látok már az elejétől, kb. 6x szakítok is a pasassal, és mégis együtt vagyunk, ha ezt együttlétnek lehet nevezni.
    És, hogy bármit mondok, én leszek az a kis féreg, akit végül mosolyogva eltapos, amiért nem dőlök be a manipulációinak, vagy nem hagyom, hogy ezek után erővel legyőzzön. Vagy a legjobb, amikor hagyom magam leütni, de aztán mindig felállok és rávigyorgok. Csak már kezd fájni a fejem.

  23. Visszajelzés: örök második | csak az olvassa — én szóltam

  24. Visszajelzés: miért álltál le vele? | csak az olvassa — én szóltam

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s