Nekem nem lenne pofám morcos képpel mászkálni egy kellemes nyári délután, vagy álló este némasággal büntetni a másikat, otthagyni a gyerekekkel a tömegben, hogy így csikarjak ki magamnak egy kis extra egyedüllétet és leplezzem a bűntudatomat, amiért szar házastársa vagyok a másiknak.
Nekem nem lenne pofám eldöntendő, esteleg egyszerű kiegészítendő kérdésekre következetesen halogató választ adni vagy semmit sem mondani, például: akkor megyünk csütörtökön színházba? Sőt, forró könnyekkel és csókokkal öntözném annak a kezét, aki ilyet kérdez, és aki velem akarja tölteni az estéjét, pláne színházban.
Nekem nem lenne pofám strukturális döntéseket, mint amilyen az óvodaválasztás, a nyaralás, az internetelőfizetés, a bankválasztás a másikra hagyni, énnekem mindegy, majd megbeszéljük, drágám, te olyan ügyes vagy ezekben, majd álló nap, hónap, élet morogni, hogy nem ide kellett volna jönni, ez egy porfészek, meg a másik biztos olcsóbb lenne.
Nekem nem lenne pofám vacsoraidőben, fürdetéskor, fektetés előtt hosszú telefonokba meg e-mailekbe mélyedni, sajnos a főnököm!, és egyébként is minden lehető alkalommal erkélyre szökdösni cigizni, meg lemenni a kocsihoz, jaj, lent felejtettem a (tetszőleges tárgy)t, meg a hű, de nehéz munkám után fél délutánokat a gyerekek elől eltűnve a kert végében szerelni valamit, amire semmi szükség (csónaklakkozás a hétvégi házban!).
Nekem nem lenne pofám szemrehányást tenni, amiért nem szólt (negyedszer is), hogy kész a vacsora, annak, aki minden nap főzi.
Nekem nem lenne pofám gusztálni az ellenkező nem tagjait, és a társamnak sorolni az ítéleteket seggekről és lábfejekről, hadd érezze ő vagy az a másik rosszul magát, de lehetőleg mindketten.
Nekem nem lenne pofám arra hivatkozni, hogy ilyen vagyok, és nem tudok több dologra figyelni/lelkizni/nekem több szabadságra van szükségem/hirtelen haragú alkat vagyok/genetikailag húst kell ennem.
Nekem nem lenne pofám mint valami alanyi jogon járó juttatást követelni a kielégülést valakin, aki meg kicsit vagy nagyon nem szereti már úgy csinálni, ahogy velem lehet.
Nekem nem lenne pofám többgyerekes létemre rendszeresen éjszakázni és lerészegedni (vö. miért halnak olyan korán a férfiak?).
Nekem nem lenne pofám “hol a slusszkulcs” felkiáltásokkal a saját szétszórtságomat a társamon leverni, á, ehhez éppen van pofám, egyszerűen annyi mindent intézek, hogy folyton mindenki az én kontaktlencsetokomat, szupersopkártyámat és telefonomat keresi lakásszerte, de én legalább remek aranygaluskát sütök és vicces blogot írok.
csak az olvassa. én szóltam 
Telefont és szemügét keresnek nekem is, cserébe 40 fokban is képes vagyok palacsintát sütni!
A többi meg…….
KedvelésKedvelés
Gratulálunk, ön az ezredik (nem spam, nem rusnya) hozzászóló!
KedvelésKedvelés
Hurrá!
KedvelésKedvelés
Lányok! Kikkel éltek ti együtt?
KedvelésKedvelés
Veled szeretnék, de csak ilyen jutott.
KedvelésKedvelés
Anna nem örülne. Írígy, nem oszt meg másokkal 🙂
KedvelésKedvelés
bazz, két hosszú í-vel sikerült írnod? vagy ennyire irigy?
Á, lemaradtam rólad is.
KedvelésKedvelés
Ennyire nem sikerülhetett mellé ütnöm. Még csak közel sincs egymáshoz a kétféle i.
KedvelésKedvelés
Ezek nem néznek lábfejet, ezek nem olyan kifinomultak. Csak elsődleges, másodlagos nemi jegyek, ami feltűnő. Az erogén zóna kifejezésre azt hiszik, valami horvát öböl.
KedvelésKedvelés
Márpedig a nagyfiam apja szerint a női láb 38-nál véget ér.
KedvelésKedvelés
Véget bizony, amennyiben az illető nő 165 centinél nem magasabb.:) 180 centisen viszont marha viccesen néznék ki 38-as tappanccsal.
(egy orosz regényben olvastam, Lenocska lába, ó, borzalom! 39-es volt, ami úrinőhőz nem illően óriásinak számított (1918 körül). Akkor rájöttem, hát istenem, nekem is annyi, ezek szerint nem leszek már _bárüsnya_, ugyanis nekem is akkora cipő kell, mint Lenocskának.)
KedvelésKedvelés
Szzz, csak 3 mm-rel léptem túl a megengedett 38-at. Tulajdonképpen, csak a fákjús lábujjam hosszabb a többinél, szerintem ez sokat mondana a nagy fiad apjának 😀
KedvelésKedvelés
“Az erogén zóna kifejezésre azt hiszik, valami horvát öböl” Áhhh!Kiköptem a lekváros kenyeret! 😀
KedvelésKedvelés
A végére kicsit elbizonytalanodtam. Elmondom sorban hogy hogy történt:
Első bekezdésnél döbbenet.
Második bekezdésnél döbbenet, szemgúvadás
Harmadiknál ld mint fent, + kezéttátottszájaelékapvalégszomjjalküszköd….
HADDNEFOLYTASSAM!
Akár én is írhattam volna, (egy-két kivetellel!!!) szóról szóra!
Aztán jött a vége, hogy azért legyen egy kis feloldás is… hát nálam ez nincs meg. Ezért bizonytalanodtam el, hogy akkor most végülis csak én élem meg ilyen tragikusan ezt az életformát?! De nem! Ez így nem van jól! És nem akarom megváltoztatni a megváltoztathatatlant, csak a megváltoztathatót, azaz MAGAMAT! 😀
Tökjó volt most ezt elolvasni. Azt hiszem, követővé válok 🙂
u.i.: azért vannak kivételek, tudom jól! Meg is van. Csak még nem ért ide 🙂
KedvelésKedvelés
Kedves királylány! Örülök, hogy itt vagy és követsz. Én nem élek bántalmazó, sem különösebben elnyomó kapcsolatban, és a példáknak csak kicsi része származik a jelenlegi kapcsolatomból (annál nagyobb bőséggel az előzőből). Hogy mitől nehezebb a nőknek akkor is, ha fickó nem elnyomó, arról épp most írok.
KedvelésKedvelés
A lelkünk mélyén tudjuk (mármint, hogy mitől nehezebb akkor is), csak nem tudjuk megfogalmazni, szóval nagyon várjuk!
KedvelésKedvelés
Írom is ízibe’!
KedvelésKedvelés
Visszajelzés: hát akkor maradunk | csak az olvassa
hol a slusszkulcsnál visítva röhögtem. én sem találok semmit, de a slusszkulcs kb. sose volt a kezemben. mégis én leszek miatta ideges és rendetlen.
KedvelésKedvelés
Még röhögtem is volna egy jót,de sajnos a legtöbb résznél magunkra/zuramra ismertem.Ebben élek,minden nap.De jól vagyok.Azt hiszem. 🙂
KedvelésKedvelés
Cigizni kiszökdöséshez nincs is szükség kisgyerekre a háztartásban, el lehet kezdeni azt már előbb is. Nekem nem lenne pofám folyton azzal jönni, hogy te már a cigivel kaptál engem, és közben a leszokás leghalványabb szándéka nélkül erőltetni a gyerekvállalást. Tipikusan mert megtehetem! – hozzáállás (banalizálja, úgysem hagysz el, játszmázik), bezzeg, ha a lány dohányozna terhesen! Nem a saját kapcsolatomról van szó; mit lehet ilyenkor mondani a lánynak, ha barátnak tartom magamat?
Pár napos már a cikk, ami itt archívnak számít 🙂 remélem, azért még jártok erre, nagyon várnám a véleményeteket.
KedvelésKedvelés
Visszajelzés: te akartál gyereket | csak az olvassa
Visszajelzés: Jégeső | A fogaskerekek egyre vidámabban kattognak
Igénytelenül ülök a gép előtt. Igénytelen kinézettel, ha akarom lehetnék királylány is. De most nem akarok. Nem akarom magam még vizuálisan se odaadni a másiknak. Nem érdemli meg. Őrült nő a padlásom – Mad woman in the attic(Virginia Wolf azt hiszem). Ez egy állapot nálam. Ma a” mad woman in the attic” állapotban vagyok megint. És nagyoon élvezem.
KedvelésKedvelés
De jó ez az irodalmiaskodás itt egyébként a blogon. Miért estem ki én ezekből? Miért dekultúrálódtam én ennyire? Na miért!? Tudjátok a választ 🙂 (:
KedvelésKedvelés
eredetileg jane eyre, aztán meg gilbert-gubar, de végül is mindegy. a lényeg, ahogy mondtad, jó néha felmenni a padlásra, ha! vagy lejönni, rendet teremteni.(ez nem lett megírva, én még tervezem.)
KedvelésKedvelés