hát akkor maradunk

Most már sokadszorra merül fel, kommentekben és e-mailekben, hogy oké, értjük, mi a probléma, de jó, hogy megfogalmazod, sok-sok bejegyzés szól erről, a keressük a megoldást, a leszoktam rólad, az ebben a nagy egyenlőségben, a nekem nem lenne pofám, az amiért a nő nem…, a kedves férjem, a ne akard megváltoztatni, a mert az nekik is jó lenne. Tudjuk, hogy mi a gond.

De mi a megoldás?

Ezt is válasszuk ketté.

Á. Mi lenne jó? Miben reménykedünk?

Az lenne jó, ha közösen eljutnánk hatékony párterápiára, a férjeink szépen belátnák, mi az ő részük ebben, lehajtanák a fejüket, mi nagyvonalúak lennénk, felébresztenénk a bennünk alvó szexuális fenevadat, holnaptól senki nem kiabálna a nappaliban, együtt főznénk babgulyást, kacagnánk a réten boldog gyermekeinkkel, ja és anyagi gondjaink sem lennének, meg az anyós is Kanadába költözne, de kár, hogy nem tudunk rendszeresen találkozni.

Bé. Mi a reális? Nem megoldás, hanem végkimenetel.

Apró győzelmek lesznek, leginkább beletörődés-alapúak, mindkét részről. Karfiol a piacról, valamivel izgalmasabb munkahely, lakáscsere, eltemetjük a szüleinket, születik még egy gyerekünk. Fogunk együtt nyaralni, még sokat, avagy néhányat szexelni. Talán átélünk valami szép, házasságtörő szerelmet, talán a halálos ágyunkig emésztjük magunkat miatta. Talán a férj is viszonylag könnyedén átjár még négy-öt nőbe azalatt. Öregszünk, szürkülünk, mélyülnek az árkok az arcokon és a lelkekben. Csináljuk a dolgunkat, nagy változások nem lesznek. Találunk valami kedélyes hobbit. A gyereket fölveszik estire agrármérnöknek, pedig kortárs nonfiguratív festőnek készült, hála istennek, így is elment hat jó éve. Blogot írunk. Hármasunk lesz a lottón. Jön valami jó kis betegség, ápoljuk vagy nem ápol, ami eltereli a figyelmet arról, hogy így nem lehet élni.

Esetleg elválunk vagy elválnak tőlünk, jó harminc százalékos esélyünk van rá, ha eddig nem tettük volna. Talán nem lesz zsarolás és cirkusz a gyerekelhelyezés körül. Egy kicsit irigyeljük majd azokat, akik időben meglépték. Esetleg lesz egy Robi. Meg még egy. Kieszi a hűtőből a gyerek tortájának maradékát. Hoz virágot. Rendes ember amúgy, nem is horkol.

Ha nem pusztulunk bele nagyon a négy-öt nőbe meg Robiba meg a kortárs művészetbe, jókat röhögünk magunkon. Mindenesetre nem nagyon lesz alapunk, hogy a lányainknak tanácsot adjunk, aligha tudjuk majd jó érzéssel azt mondani, hogy én is, amikor apád… (Tudom: miért mindig a lányok? Azért, mert mi is feleségek, anyák vagyunk és ők is feleségek, anyák lesznek, masszívan béklyózó szerepek közepette. Az ellenkező nemet legfeljebb kérlelhetjük: légyszi, ne küldd abortuszra a barátnődet, ahogy apád küldött engem! Vagy elmondhatjuk, nekünk mennyire fájt. Igen, ez fontos.)

De hát mi a megoldás?

Nono: a megoldás léte igazolja, hogy volt probléma? Fordítva üljük meg a lovat akkor. Kiderül, hogy ez a megoldásigényünk önáltatáson alapul: ha ugyanis kiderül, hogy nincs megoldás, talán nem is kell elhinnünk, hogy ekkora a baj, egyáltalán: hogy baj van.

Húsz év múlva, ha tükörbe nézel, mit fogsz látni? Mennyi pókháló lesz, mennyi bizalom, mennyi fény azon az arcon? Ez a kérdés, nem az, hogy én feminista vagyok-e.

Rakovszky Zsuzsa: A Hold a hetedik házban, Magvető, Kukorelly Endrének is, szeretettel, hátha van ebben a szikár prózában is mélység, persze biztos olvasta már.

12 thoughts on “hát akkor maradunk

  1. Nagyon tetszik. Hasonlóan pörgettem le magamban a következő 10-20-30 évet, de az á megoldásra esélyt nem láttam, a bé nem tetszett, hát vettem a bátorságot és vállaltam hogy akkor inkább egyedül. Gyerekek miatt remélem, hogy nem lesz balhé , azt nem tudom, hogy bírnám-e erővel ha a gyerekelhelyezés körül vita lenne…

    Kedvelés

  2. Szerintem nincs egyetemes jó megoldás, mertmivelhogy (KÖZHELY!!!) nem vagyunk egyformák. Én személy szerint azért szeretem ezeket az írásokat és hozzászólásokat, mert megerősít abban hogy nem túl nagy baromság amit gondolok (mert más is gondol ilyet mint én, ezért nem vagyok túl ufó!), más szemszöget ad, szöget üt, vezérhangyát beindít, stb. Nem ezen fog múlni, hogy mit teszek vagy mit nem. Szeretek gondolkodni 🙂

    Kedvelés

  3. Visszajelzés: de mi a megoldás? | csak az olvassa

  4. Visszajelzés: akkor meg mit sír | csak az olvassa

  5. Visszajelzés: egyre hangosabban | csak az olvassa

  6. Visszajelzés: nem jól harcoltok | csak az olvassa

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.