amitől nekünk igazán jó

Időtlenül jó.

Ráérősen jó.

Biztonságban jó. A tudattal, hogy nevetségesek soha nem leszünk. Nem leszünk téma a fociöltözőben. A nagy odaadásunkkal, a lelkesedésünkkel, a zajos orgazmusunkkal, meg azzal, ha nincs kedvünk sem ma, sem holnap.

Ó, nem, nem azért kell a biztonság, mert mi csak szerelemből. De azért valamilyen vonzalom, az fontos. Ennek a mondatnak nem volt hírértéke.

Jó, ha szabad. Ha van terepe a vágyakozásnak. Ha várhatunk rá. Akkor nagyon várjuk.

Jó, ha nem valami más helyett van. Nem barátság, nem vigasztalás, nem békejobb, nem hála, nem irgalom, nem időzített gyerekcsinálás, nem mégis. Ha az lehet, ami a dolga, lényege.

Jó, ha kezdeményezhetünk, és lehetnek ötleteink.

Ha nem várják el. Nem követelik, nem kapacitálnak. Ha nem “na, csak egy kicsit”. Ha nem olyan nyilvánvaló a szörnyű éhség.

Ha nem hasonlítotok minket máshoz. Gondolatban sem.

Nem jó azzal, aki nem tetszik. Aki erőlteti. Aki szükségletként állítja be. Aki nincs ott teljes lényével. Aki már rég nem olyan. Aki képes nem odanézni, amikor leveszem a melltartót.

Gyönyörű a melltartóm. Hát még, hajjaj. A szemeddel mi lett?

Te olyan férfi vagy, akinek attól jó, ha a nőnek, akit szeretsz, igazán jó? Ha fel van izgatva, ha vágyakozik? Ha meg tudja neked mutatni azt az énjét, amelyet sok rétegű fallal kerít el a világ? A spontánat, a játékosat, az állatit?

Akkor csak olyannal feküdj le, aki nagyon akar téged. Rajta nem kell majd számon kérned a vágyat, az izgalmat, és ha egy kicsit is ügyes vagy, az orgazmust sem. És hangolódj rá. Örülj neki. És ne terheld túl elvárásokkal, feladatokkal. Akkor nagymama koráig szeretheted.

Hogy téged a változatosság gyönyörködtet? Gyönyörködtessen. De akkor ne várd, hogy odalegyen érted a szerelmed.

Mit tudunk mi őrlődni azon, hogy megérintett valaki. Hogy beúszott az álmunkba az egykori. Hogy belebonyolódtunk a flörtbe.

Hogy senki sem akart veled? De te nagyon akartad? Már mindegy, kivel? És csak számító libákba botlottál? Csak hülyítettek?

Az, hogy senkinek sem kellünk, legfeljebb a kiéhezett középkorúaknak, nekünk is kín. Nekünk is voltak éhes éveink, hajjaj. Tudom, NEKÜNK NEM SZÜKSÉGLET (…).

Oké, megvan a nő. Már egy életre van meg, extrákkal: hitel, lakás, rokonok, gyerekek, még érzelmek is.

Most ne okoskodj. Most vedd ki a szatyrot a kezéből. Most ne őt hibáztasd a szar napodért. Most ne fejtegesd annyit a nézeteidet. Most értsd a félmosolyát.

Most ne feministázd le. Most ne sóhajts, hogy hülyék a barátnői. Most ne firtasd, miért tölt annyi időt a fürdőszobában.

Most viseld el a hülyeségeit, és ne csak azért, mert kénytelen vagy. Most ne tartsd hülyeségnek. Most értsd meg. Most röhögd ki önmagad.

Most, ma, de legkésőbb holnap, a jövő héten az utószezoni napokon legyen jó a szex. Fergeteges legyen a szex. Akarod-e még? Akarja-e még?

45 thoughts on “amitől nekünk igazán jó

  1. Valamely nap, a strandon (Tisza-homokföveny) elgondolkodtam, hogy helyes-e a gyereket, főleg, ha nagyobbacska, meztelenül strandolni.
    Ez a félmeztelen gyerekképek láttán ismét eszembe jutott.
    Hasonló poszton, férfioldalról én is gondolkodom, de a téma megérdemli, hogy megtanuljak jól írni. Úgyhogy ma olvasni fogok. Papírt.
    A feministázás meg lassan olyan lesz, mint az idózás. Igazán senkit nem érdekel, míg egy feminista vagy idó le nem írja, mint központi elem.

    Kedvelés

    • Miért NE lehetne egy kisgyereket meztelenül strandoltatni? Akát 5-6 éves koráig is? Szerintem egészségesebb is, a homok úgyis bemegy a fürdőruci alá, és a bőre gyorsabban is szárad, mint a nemműszálas fürdőgatya, ami – ha nedves, és már hogy a csodába ne vizesedne össze homokozás közben?? – csak felfázítja.
      És miért kell KÉT éves kislányokra “bikini felsőt” adni?? Még nincs is, ami a helyén tartsa, szerintem rém nevetséges. Emlékeim szerint úgy 10 éves korom körül kaptam felnőttes, egyrészes fürdőruhát, addig csak gatya volt.
      (bikinim az életben se volt amúgy 🙂 )

      Kedvelés

  2. “Most ne okoskodj. Most vedd ki a szatyrot a kezéből. Most ne őt hibáztasd a szar napodért. Most ne fejtegesd annyit a nézeteidet. Most értsd a félmosolyát. Most ne feministázd le. Most ne sóhajts, hogy hülyék a barátnői. Most ne firtasd, miért tölt annyi időt a fürdőszobában. Most viseld el a hülyeségeit, és ne csak azért, mert kénytelen vagy. Most ne tartsd hülyeségnek. Most értsd meg. Most röhögd ki önmagad.”
    MOST JÖN HOGY SIRJAK…
    Hol vagyok en, hol vagyunk mi ettol???
    ahol a NORMALITAS ismerve az, h mit gondol errol O…

    Kedvelés

  3. A ferjem el eszerint az elv szerint, h az O velemenye, allaspontja a NORMALITAS: Ami ettol elter az nem normalis, azt a szemelyt meg kell gyozni, vissza kell teriteni a jo utra, jobb belatasra kell birni….

    Kedvelés

    • Szerintem a társadalom jó kilencven százaléka ilyen. Csak szerencsére a töredék akar téríteni. A többiek “csak” sutyorognak, gúnyolódnak, kiröhögnek a hátad mögött. Álláspontjuk a “nekem semmi bajom ezekkel, de…” vagy “nincs velük gond, ha…”

      Kedvelés

  4. Es mindez meg szamara sem tudatos, olyan finom eszkozokkel kozvetiti, amit generacios oroklessel kapott … nagyon sok idombe telt mig kinyilt a szemem… idovel szova tettem neki, aztan mar masok elott is felvallalom…

    Kedvelés

      • 18 éves korod óta gyakorlod. Nem rossz, de nem érted, miért vér és arany. Belemégy, mechanikusan működik is. És orgazmusod is van.
        És egyszer, valamikor valaki megérint. A fehér vászoninged alá csúszik be a keze a hátadra, tánc közben. Mentségére szól, hogy régen szerettétek egymást, amikor még az ország két végében jártatok egyetemre.
        És megérzed, hogy vágyol rá. Hogy ég a bőröd azon a ponton.
        Aztán – erkölcstelenül – beszélgetni kezdtek. És vágyakozni. De először az agyára, a szellemére, a humorára. (vö. Székely Magda: Szívednek feszülve) Szeretni kezded.
        És találkoztok. És minden olyan egyszerű, természetes. Amit korábban nem is hittél. Ősbizalom, egyszerre adni és kapni. Nem kérdezni. Lebegni. Megérteni, hogy nem is az orgazmusról szól.
        És hogy amiben élsz, az nem az, amiben élned kell. Ha nincs is vele semmi “baj”…
        Na, ilyesmi. Elég drága mulatság. De én fizetek érte, nagyvonalúan.
        Hogy adhatnád ezt át a lányodnak, hogy ne vesztegessen el annyi évet??

        Kedvelés

      • Sehogy. De jó kis mese ez, tényleg.
        Meg az az éles-édes alhasi fájás, amit már évtizedek óta nem éreztél, aztán újra betoppan az agyas-szellemes-humoros beszélgetés végén, amikor pedig mindvégig, szeméremből és tudatosan nem is mertél / akartál szexre gondolni.

        Kedvelés

  5. Visszajelzés: nincs szex | csak az olvassa

  6. Igen, a leirhatatlan erzes, amikor 20 ev utan megerint, atolel, korbeolel – pontosan olyan a szaga, mint amire vagytal, a bore tapintasatol libaboros leszel, es aramlasz befele a porusain, hogy mindenet erezhesd. Szereted mindenet, ami tokeletlen (karikalab, uszogumi), azt meg jobban is, mert attol igazan o, a hajszalereket a hatgerincen a dereka alatt, a visszeret a labikrajan, az erdesebb bort a tokajan…
    Es ugyanez a ferfi harom ev mulva korhelyszagu, s tovabbi egy ev utan hiszi, hogy amit o mond/gondol (rolad is!), az az origo, a normalis, a megdonthetetlen igazsag. Es teszteli igazat csaladtagjaidon, legkozelebbi barataidon, s ha nem adnak neki igazat, duhos es sertett. A serelmeibol el, mikozben te a gyerekkel es a tanulsagokkal kilepsz az ajton, s halkan becsukod magad utan. Uj vilag, uj varakozas/vagyakozas ugyanarra a bensoseges erzesre, a tokeletlen ferfire, akiben van szeretnivalo hiba.

    Kedvelés

  7. Sok igazság van benne, és egyet is lehet érteni vele. De azért pár apróbb kérdés/megfigyelés ami nem volt teljesen világos:

    “Jó, ha kezdeményezhetünk, és lehetnek ötleteink.”

    Ilyen szokott lenni? Vagy ez kizárólag az alfa-hímekre vonatkozik? Lehet, hogy az én tapasztalatlanságom, de én nem sok olyan nővel találkoztam, aki aktív kezdeményező lenne a szexben, vagy akár ismerkedésben. Ezt valahogy úgy elvárják a nők, hogy egy férfi tudjon ismerkedni, illetve profi legyen a szexben. Akire nem igaz, azt nem tekintik férfinek.

    “Te olyan férfi vagy, akinek attól jó, ha a nőnek, akit szeretsz, igazán jó?”

    Miért ennyire sok olyan férfi lenne, aki csak “üríteni” akar érzelmek nélkül?

    “Akkor csak olyannal feküdj le, aki nagyon akar téged.”

    Másmilyennel eleve hogyan? Általában a nő választ, ha a nő nem akarja, akkor nem lesz belőle semmi.

    “Az, hogy senkinek sem kellünk, legfeljebb a kiéhezett középkorúaknak, nekünk is kín.”

    Ez így nem lehet igaz nők esetében. Ehhez “bányarém” kategóriának kéne lenni, hogy egyetlen hímneműnek se tetsszen valaki. Az átlagos nők pont megfelelnek a férfiak többségének. Nem kell különlegesen szépnek, vagy modell testalkatúnak lenni. Ez nem a média. Szerintem a férfiak többségének nem is tetszenek a műnők. Inkább a természetesség az, ami vonzó. Ha egy nőnek senkivel nem sikerül megismerkedni, annak pont a túlzott igényesség, túl nagy elvárások lehetnek az okai. Nagyon sok férfinak kellene az a nő, csak azokat nem képes férfiként látni. Csak valami csúcskategóriás álomférfi után kerget ábrándokat, annak meg esetleg tényleg nem kell (mert annak bőven van választéka). De ez a mondat így, hogy “senkinek nem kellünk” nő esetében szerintem értelmezhetetlen.

    “Oké, megvan a nő. Már egy életre van meg, extrákkal: hitel, lakás, rokonok, gyerekek, még érzelmek is.”

    Na, ez viszont már gond. Főként, ha a nő azért ismerkedne meg azzal a férfival, hogy az kihúzza a csávából, illetve előnyökre tehessen szert általa az életben. Ez olyan mintha átverné, kihasználná. A nő is felelősségteljes önálló ember, úgy kell rendeznie az életét, hogy ne verje magát adósságokba, ne kerüljön szembe egyedül megoldhatatlan problémákkal, ne kerüljön kiszolgáltatott helyzetbe, ne legyen másokra utalva. És nem másik embernek (a mesebeli hercegnek) kell ebből “kimenteni”, vagy egyengetnie az életét, hanem saját magának. A férfi nem csodatevő lény, neki is ugyanolyan nehéz a “felszínen maradni” ebben a mai világban, mint a nőnek. A nő ha nem is tudja könnyíteni, de legalább lehetőleg minél kevésbé nehezítse az életét. Aki csak érdekből, amolyan “hasznot akarok, mert nőként ez jár nekem” alapon áll a kapcsolathoz, akkor ne csodálkozzon, ha a partnere is hasonlóan viszonyul majd hozzá.

    Kedvelés

    • Nos, ez megint kötözködős lett, és az érzékeny téma esetén nekem nem nagyon tetszik. Tök jó, hogy van itt egy személyes vallomás (mert ez az), és akkor jön megint “a nőknek”, “általában”, “többsége”. Ebből megint a hiány süvít, és szerintem te képzeled ezt.
      Egy olvasó, nagyon sokféle nő és történet van!
      Engem átitatott a két kisebb bátyám testfetisiszta, agresszív és kíméletlen attitűdje. Mondhatom, a hiányzó erős, bízó, közeli apakép után ez az, ami tönkretette, ami pedig nagyon szép lehetett volna.
      Nem vagyok bányarém, de engem nagyon kevés férfi akart, meg aztán nem is az a perspektíva, hogy bárkinek bármire jó legyek, hanem annak a közeledésére vágytam mindig is, aki bennem is vágyat ébreszt. Na és ez a ritka. Túlzott igényesség? De mit kezdjek azzal, aki nem tetszik? Nem bárki kell, nem is valaki, hanem Valaki. Azért azzal, hogy sokan szívesen megbasznának, kiszúrni egy szép, igényes, okos nő szemét, elég gáz. Inkább vizsgáljuk meg, miért ilyen az a sok férfi, és miért nem vagyunk képesek férfiként tekinteni rájuk, mit tehetnének a sopánkodáson és a dühödt önigazoláson túl.
      Aki nekem tetszett, nem volt mind csúcskategóriás, sőt. Sőtsőt. Külsejét tekintve sem, a többi meg egyáltalán nem számított (foglalkozás, kor, rang, pénz). Az intellektus, az igen.
      Én ráadásul félnék is csak úgy, a szex vagy egy-két kellemes este kedvéért leállni bárkivel, és mindig is féltem. Sokszor állnak az ilyenek bosszút, vagy lesznek kellemetlenek, ha már nem kellenek, vagy jobban nem kellenek.
      “Főként, ha a nő azért ismerkedne meg azzal a férfival, hogy az kihúzza a csávából, illetve előnyökre tehessen szert általa az életben. Ez olyan mintha átverné, kihasználná.” — hihetetlenül paranoid értelmezés egészen a bekezdés végéig, nem is tudom, ez hogy sikerült, én a családalapításra és a közös terhekre gondoltam. Nem, általában nem a nők verik magukat és a másikat is adósságba, és a legritkábban magukért. Nem, a férfinak nem ugyanolyan nehéz a felszínen maradni, mint a nőnek.
      De ez az írás a párkapcsolatban feléleszthető, felélesztendő szexről szól, nem az ismerkedésről. Aztán sikerült mégis idepasszírozni valamit, amitől megint úgy érezhetjük, mi vagyunk a hibások. Holott mi nemigen sírunk pasik és szex után, ez nem a mi sportunk, tök jó egyedül is, és más lehetőségek is vannak.
      Ne nehezítsük meg? Nem szoktuk megnehezíteni, inkább normalitást, rendet viszünk az életükbe, értelmes célokat. Én azt szeretném, ha inkább a férfiakhoz intéznéd ezt, hogy ne nehezítsék meg, ne betegítsék-adósítsák-hagyják el-dúlják fel a nők életét.
      Nem csodálkozunk, ne oktass ki.
      Nagyon szépen kérem, vadidegen, engem nem ismerő olvasóim ne kezdjék megmagyarázni, amit írtam, meg kielemezni engem.

      Kedvelés

      • “Nos, ez megint kötözködős lett, és az érzékeny téma esetén nekem nem nagyon tetszik.”

        Nem kötekedés volt a szándékom, ha így jött le, akkor ne haragudj érte.

        “Nagyon szépen kérem, vadidegen, engem nem ismerő olvasóim ne kezdjék megmagyarázni, amit írtam, meg kielemezni engem.”

        Én általánosságban írtam az általam problémásnak ítélt dolgokról. Viszont, ha már így a kommented többi részében egyes szám első személyben írod magadról a következő részt, akkor nem tudom megállni, hogy ez alapján egy kicsit kielemezzelek. 🙂
        (Ha úgy érzed, hogy túl messzire mentem, ki tudod törölni a kéretlen elemzésem. Igazából jobb lenne ezt privátban írni, de nem tudom hogyan kell.)

        “Engem átitatott a két kisebb bátyám testfetisiszta, agresszív és kíméletlen attitűdje.”

        De ha te voltál az idősebb, miért voltak rád ekkora hatással? Nem érezted úgy, hogy te vagy az okosabb, érettebb, ők meg egyszerűen dilisek? 🙂 A férfiak egy kicsit mindig dilisek. Nem lehet annyira komolyan venni őket. Szerintem ez is egy általános társadalmi probléma, hogy a nők túl sokat látnak bele a férfiakba.

        “Mondhatom, a hiányzó erős, bízó, közeli apakép után ez az, ami tönkretette, ami pedig nagyon szép lehetett volna.”

        De a lányok nem az anyjukat figyelik inkább? Miért kell az apakép? Miért kell bízni? Szerintem leginkább saját magadban lehet bízni, nem más emberekben. Még akkor is igaz, ha közvetlen rokon. És ez felnőtt korban is ennyire erősen érvényesül? Nálam pl. nem így volt, nekem elég eltérő volt az életszemléletem a szüleimétől, és nem nagyon tudták befolyásolni a döntéseimet.

        “Nem vagyok bányarém, de engem nagyon kevés férfi akart”

        Ez elég meglepő, ugyanis tényleg jól nézel ki. Akkor zárkózott lehettél, vagy túl elvont, túlságosan megközelíthetetlen. Ezek is lehetnek okok. Bár én inkább a “B” állításoddal értenék egyet:

        “annak a közeledésére vágytam mindig is, aki bennem is vágyat ébreszt. Na és ez a ritka.”

        Azaz te sok mindenkinek tetszenél, csak NEKED nagyon kevés férfi tud megtetszeni.

        “Túlzott igényesség? De mit kezdjek azzal, aki nem tetszik?”

        Hát a többi miért nem tud megtetszeni? Az a kevés, aki tetszik, abban mi tetszik? A többiből mi hiányzik? Ezek az érdekes kérdések.

        “Nem bárki kell, nem is valaki, hanem Valaki.”

        Értem én. Csak ezzel meg az a gond, hogy aki neked A Valaki, annak lehet, hogy te nem A Valaki, hanem csak 1 valaki leszel. Ez pedig csalódásra vezet. Arra kéne gondolni: attól, hogy neked megtetszik egy férfi, és mondjuk csak az az egy a sok közül, akkor is hiába érzed úgy, hogy a tiéd kell legyen, hiszen más nem tudott megtetszeni, mivel azt nem tudod befolyásolni, hogy ő pont ugyanígy érezzen irántad. Tehát ha valószínűség szerint nézzük, sajnos nagyobb esélyed van a csalódásra, mint ha sok mindenki tetszene. Ezért írtam, hogy a túlzott igényesség erősen csökkenti a kölcsönös szerelem lehetőségét.
        De azt értem, hogy ez nem változtatható, nem lehet elhatározni, hogy most én szerelmes leszek csak úgy, egy olyanba, aki elérhető, mert ez lenne a kézenfekvő. Viszont ez a férfiaknál is így van.

        “Azért azzal, hogy sokan szívesen megbasznának, kiszúrni egy szép, igényes, okos nő szemét, elég gáz.”

        lol Nem, egyáltalán nem erre gondoltam. Egyszerűen arra, hogy sok, tegyük fel amúgy rendes férfinek is valószínűleg tetszel, akik nem csak ezt akarnák tőled. Viszont NEKED nem tudnak azok megtetszeni. Na de ez meg hogyan lesz a férfiak hibája? Nem tehetnek róla, hogy nem a te ízlésed szerint készültek. 🙂 Olyanok, amilyenek. Habár annyit tehetnének, hogy mindig őszintén önmagukat adnák, nem pedig megjátszanák magukat. Viszont ez nem így van, mert a szocializáció miatt a férfiak többsége “férfias” férfi szeretne lenni. Ezért szeretik többnek mutatni magukat. És bizony a legtöbb nő is az ilyeneket részesíti előnyben. Tehát abban kiegyezhetünk, hogy nem csak “műnők”, hanem “műférfiak” is vannak manapság. 😀

        “Inkább vizsgáljuk meg, miért ilyen az a sok férfi, és miért nem vagyunk képesek férfiként tekinteni rájuk, mit tehetnének a sopánkodáson és a dühödt önigazoláson túl.”

        Ez tényleg érdekes kérdés. Először is, azt kéne valahogy körülírni, hogy mik azok a jellemzők, amik miatt ezek a férfiak “szalonképtelenek” lesznek a nők szemében. Pl az én meglátásom szerint az szokott lenni a fő közös jellemzőjük, hogy “férfiatlanok” azaz nem felelnek meg a nemi szerepüknek. Na de akkor a nők többségének a “műférfiak” tetszenek? Akkor igaz az az állítás, hogy egy férfi minél inkább megfelel a nemi szerepének, annál jobban fog tetszeni a nőknek? És miért fontos ez a szerep? Bár ezt lehet, hogy te nem tudod megválaszolni, mert pont kivétel vagy ez alól az állítás alól. 🙂

        “Aki nekem tetszett, nem volt mind csúcskategóriás, sőt. Sőtsőt. Külsejét tekintve sem, a többi meg egyáltalán nem számított (foglalkozás, kor, rang, pénz). Az intellektus, az igen.”

        Ebből gondolom, hogy kivétel vagy. Azt látom ki belőle, hogy neked olyan kell, aki egyéniség, nem pedig tucatember. Kb 10 nőből ha 1 ilyen gondolkodású van, vagy talán még kevesebb. A többiek viszont pénz-rang-foglalkozás alapján kategorizálják a férfiakat.

        “Én ráadásul félnék is csak úgy, a szex vagy egy-két kellemes este kedvéért leállni bárkivel, és mindig is féltem.”

        Vannak nők akik viszont úgy gondolják, érdemes leállni, mert hátha később majd többet is akar az az ürge, és akkor kötődés is kialakul 🙂

        “Sokszor állnak az ilyenek bosszút, vagy lesznek kellemetlenek, ha már nem kellenek, vagy jobban nem kellenek.”

        Ezt nem igazán értem, mire gondolsz. Pl arra, hogy elutasítás esetén esetleg zaklatni fog?

        “hihetetlenül paranoid értelmezés egészen a bekezdés végéig, nem is tudom, ez hogy sikerült”

        lol Az, de van valóságalapja. Sajnos sok nő ilyen hozzáállású.

        “Nem, általában nem a nők verik magukat és a másikat is adósságba, és a legritkábban magukért.”

        Ezt azért tudnám vitatni. Általában a nő az, aki nagyobb lakást akar, új fürdőszoba burkolatot, modern bútort, felújításokat, laminált padlót, festést, új konyhabútort, korszerű háztartási gépeket, ésatöbbi. Ráadásul mindezt azonnal, mert jaj, jön a gyerek, ha meg nem, akkor is, nem fogok ilyen lepukkant környezetben lakni. 🙂 Aztán a drága utazások, nyaralások iránti vágy is inkább a nőkre jellemző. Márpedig ezek mind költséges “hobbik”. A férfiak a legtöbb dologban kis igényűek, nekik jó az, ami van. Így az egyedülálló férfiak ritkábban kerülnek hitelcsapdába, mint a családosok. Persze vannak területek, ahol meg jellemzően a férfiak a költekezőbbek: pl drága autók, műszaki dolgok.

        “Nem, a férfinak nem ugyanolyan nehéz a felszínen maradni, mint a nőnek.”

        Indoklás? 🙂 Mivel tud többet egy férfi mint egy nő? Mára bebizonyosodott, hogy biológiailag nem okosabbak, nem ügyesebbek, nem nagyobb tűrésűek, nem tökéletesebbek. Akkor? Mitől kéne hogy könnyebb legyen? Pl nőket kiemelten védő törvényektől? 😀 Szerintem férfiként sokkal nehezebb, mint nőként. Persze, ez szubjektív vélemény, mert ahhoz mindkét “oldalt” ki kéne próbálni, hogy legyen összehasonlítási alap.

        “Aztán sikerült mégis idepasszírozni valamit, amitől megint úgy érezhetjük, mi vagyunk a hibások.”

        Nem “ti”, hanem azok a nők, akikre vonatkozik. Miért kell mindig azt feltételezni, hogy “be akarlak támadni”? 🙂

        “Ne nehezítsük meg? Nem szoktuk megnehezíteni, inkább normalitást, rendet viszünk az életükbe, értelmes célokat.”

        lol. Ez megint vitatható. Ami a te szemszögedből “normalitás, értelmes cél” az lehet, hogy a másik fél szemszögéből lényegtelen. Kinek mi a fontos, vagy értelmes. De nem is ez a lényeg, mert minden embernek más céljai vannak, nemétől függetlenül. A hangsúly azon van, hogy a céljai megvalósítását saját magától, vagy a másik embertől várja-e. Mert ha a másiktól, azzal csak megnehezíti annak életét, mert akkor annak olyan célokért kell küzdenie, ami őt nem érdekli, vagy neki nem fontos.

        “Én azt szeretném, ha inkább a férfiakhoz intéznéd ezt, hogy ne nehezítsék meg, ne betegítsék-adósítsák-hagyják el-dúlják fel a nők életét.”

        Jó, hát nyilván az ilyeneket elkövető férfiakra is vonatkozik. Férfi is semmizhet ki, vihet adósságba gyanútlan nőt, ez igaz. Csak azért ez lényegesen ritkább, mint fordítva. Rögtön azért is, mert a nők ritkán választanak maguknál szegényebbet.
        Aztán meg: hogyan nehezíti meg a férfi a nő életét? Hogyan dúlja fel? És ha ekkora hátrány a férfi, meg rabság a házasság, akkor miért mindig a nők erőltetik ezt?
        Az “elhagyják”-ra meg ugyanaz, mint fordítva, ha egyszer nem érzi jól magát a nő mellett, mert elhidegültek, akkor miért maradjanak együtt?

        Kedvelés

      • Nem bánom az elemzést, csak 1. kritizálsz; 2. szövegértési gondjaid vannak; 3. valótlanságokat írsz.

        “Báty” — idősebb fiútestvér; “kisebb báty” — több báty közül a kisebb, “kisebb bátyáim” — három vagy több báty közül a két kisebb. Újszülött voltam, amikor belenőttem ebbe, hogy ők a világ, nem tudatos, okos felnőtt, nagy butaság, amit írsz.

        Az apakép a nők férfiakhoz való viszonyának prototípusa.

        Nem, ez gyerekkorban van, amikor eldől minden, amikor formálódik az ember. Akkor még nincs énereje, amivel azt gondolhatná, hogy ő jó. Pont azt fojtják el, nekem mínuszba sikerült, mindig ők voltak a népszerűek, őket ajnározta anyám.

        Nem hibáztatom a férfiakat, amiért nem tetszenek nekem, egyszerűen csak nem jut róluk eszembe semmi.

        Nem néztem ki mindig jól, most nézek ki jól, hogy újrainstallált a férjem szeretete, szeretem magam, és nem függök a férfiak tekintetétől.

        Nem bírom, amikor ilyen erőbirkózásként szólunk a párkapcsolatról, hogy aki nekem tetszik, annak én nem tetszem, aki nekem Valaki, annak én egyvalaki leszek, nálam gazdagabb/okosabb férfi, aki nem olyan, az nem kell, a nő választ, csapdába csal, karámba terel… én nagyon jól elvoltam a rejtett kincsekkel és a szerelemmel, amelyik nem néz, méricskél, csak megtörténik, és működik, tökéletesen idegen ez az evolúciótól átitatott, harcnak, szerzésnek, presztízsnek ábrázolt párkapcsolat, meg a statisztika, hogy kisebb az esélyem. Nem marógép vagyok én, hanem ember, és kizárólag meredek, hihetetlen történeteim vannak, nem megyek biztosra, és soha nem keresnék társ.

        “erősen csökkenti”: ezt nagyon jól látod, viszont nem is gyúrok esélyeim növelésére, teljesen idegen tőlem a sorozatos pasizgatás, a mai eszemmel életem kilenc akciódús szerelméből kettővel állnék szóba tartósan és eggyel röpke kapcsolatra, tehát még azt is megrostálnám, aki volt, nem is tetszettek mind, egyébként.

        Vedd hozzá, hogy komolyan vehető kapcsolatom nem is volt 23 éves koromig, amikor is összeköltöztem 1. számúval, akivel 28 éves koromig bírtam, majd 30 évesen jött egy szerető, és utána egy másik, aki a férjem lett. A férjem nyolc hónappal ezelőtt halt meg.

        A blogot ismerve egy kicsit ízléstelen engem, a háromgyerekes özvegyet úgy kezelni, mint aki párt keres, virágról virágra száll, reménykedik és szorgosan dolgozik azon, hogy jobban el tudja fogadni az iránta epekedőket, mert ez a fő baja: a párkapcsolat. Nem, nem ez a fő baja, így erre megoldást sem keres. Ezért is kértem, amit, tessék egy kicsit elvonatkoztatni, és nem fölényesen tanácsokat adni, egyszerűen röhejes, nincs olyan problémám, amire az ismeretlen olvasótól várnám a választ.

        De ha már itt tartunk, hulljék le a lepel: figyelek és látok sok mindent, és jól vagyok. Van kedvem sportolni, öltözködni, van jó fodrászom és remek fehérneműm, van kivel színházba mennem, nyaralnom és jólesően e-maileznem, de nekem már csak királyfim lesz, szép, hős és méltó, aki megtörténik, és olyan, aki el tudja fogadni, hogy nem költözünk össze, meg a blogomat, meg a három gyerekemet, az életmódomat, és nem feszélyezi a jómódom. Vagy nem lesz senki. Ez egész biztos.

        Műférfiak: volt egy bejegyzés az elég jó férfiról nemrég, keresd meg, annyi a nevén nevezhető igény, a többi megtörténik. Nem, amit szerepen értenek, azt ne csinálja, például dominancia címén ne daráljon le a véleményével, hanem tudjon odafigyelni, fül lenni és intellektus, érdek nélkül, meg étterembe se vigyen meglepetésszerűen, meg ne vetítsen nekem a női számával és pénzzel — ez talmiság, igénytelenség. Bringázzon, mondjuk, azoknak a vádlija tetszik például. Ne legyen rest. Legyen önironikus. Legyen okos.

        Nem, a többiek sem úgy választanak, ahogy írod, sokféle szempont lehet, és van, aki csak beéri, nem azt választaná, ha lenne jobb (“nem baj, ha nem szellemes, de legalább megbízható” alku). 10-ből 1 — honnan veszed ezeket? Azt, amire azt írtam, paranoid módon értelmezted, nem úgy értettem, hogy a nő behúzza.

        Te, neked az nem tűnik fel, hogy abban a lakásban, amelyről írsz (tegyük fel, hogy igazad van, és nem a fickó vágyik elit lakóparkba, raftingolni, síelni, nagyobb kocsira, költséges hobbira stb.), a férfi és közös gyermekeik is laknak, akiket attól még nem lehet nulla fogyasztásúnak tekinteni, csak mert a férfinak kényelmesebb volna ugyanúgy élni, ugyanannyi felelősséget vállalni, mint a családalapítás előtt, valamint a férfi élete is normalizálódik ettől, neki is nagyobb élettere lesz, az ő ingét is könnyebben kimossa, vacsoráját hamarabb megfőzi — na ki? Igen, írd meg a megfejtést.

        A nőket mint nőket külön semmilyen törvény nem védi, kérlek, írj, ha ilyenről tudsz.

        Az anyaságot, azt igen, erről elfeledkezel, hogy a nők szülnek, rengeteg testi és lelki erőforrást, időt beletesznek az utánpótlásba, és nem, szülés után sem tudnak azonnal dolgozni, jó harmaduk meg előtte se. Ezért nem veszik fel őket határozatlan idejű szerződéssel, ezért szabadulnának tőlük, és ezért játsszák ki tömegesen azokat a törvényeket, amelyek szerinted a nőket védik, kiemelten.

        Tényleg nem tudnak többet a férfiak, csak igazságtalan a mérce. Arra gondolok, hogy a nőket nem veszik olyan komolyan a valódi megmérettetéseken, a tudományos életben, politikában, vezetővé ritkán lesznek, és nem annyira legitimek, a tudásuk helyett a külsejüket és stílusukat nézik, a fizetésük döbbenetesen kevesebb mindenhol ugyanazért a munkáért is, a vagyonuk meg aztán végképp; illetve a szülésen, csecsemőgondozáson, a tartósan beteg gyerekek ellátásán túl a gyerekgondozás hétköznapi része is hosszú távon rájuk marad, ettől aztán eléggé szétesnek, apu meg elégedetlenkedik, nem lehet vele beszélni, valamint kúrni jár, ismerjük ezt. Nem találgatok: neked nincs gyereked, és soha ebbe bele sem gondolsz. Én benne vagyok egy vízióban, hogy legyen kevesebb gyerek, csak a valóban akartak, senki ne szüljön manipulatívan, és legyen a nőknek a hagyományos családprojekten túl is perspektíva, méltón és egyenlően, de lehurrognak nyakkendős, harcsaszájú frakcióvezetők, valamint kihal a magyar.

        “ez lényegesen ritkább” — honnan veszed az adataidat vagy tapasztalataidat, mire alapozod ezt?

        Normalitás: erről is írtam, kimutatható, hogy a házasság javítja a benne élő életminőségét, ha férfi. Tovább él, nem olyan beteg, jobbak az életkörülményei, valamint felnő ott egész jól néhány gyerek is, megmondom a megfejtést, mitől: a nő figyelme, pluszmunkája, harmóniája árán. Miközben a nő ugyanúgy pénzt is keres. Ez neked láthatatlan, de igen valószínű, hogy te is ezektől vagy egyben. Az anyjától mindenki sokkal többet vár, mint az apjától. A sosem látott apára sem haragszik úgy, mint a nem tökéletes anyára. Ez a normalitás, hogy van mit enni, van rendes fürdőszoba, és be lehet menni a szobába, mert rend van. Ez nem ízlés kérdése, nem, a cerkaverés pornóra meg a meccsnézés nem normalitás. Biztos lényegtelen nektek, aztán mégis elfogadjátok, hogy kiszolgálnak, főznek, rendben tartják az élettereteket, hazavárnak és felnevelik a nők a gyerekeiteket. Mit fújjuk fel? Biztos nem nézne hülyén az anyós, a gyerek osztályfőnöke, maga a gyerek, meg ti is, ha hagynának az egészet a picsába, és elmennénk a függőágyba Malibura egy jó koktéllal, és izmos csokifiúk legyeznének banánlevéllel. Biztos megtehetnénk, mit görcsölünk? Nektek aztán nem fontos, hogy anyu takarítson, ügyintézzen, főzzön. Te ezeket mind magad csináltad, le is cseszted anyádat és a csajaidat, hogy miért csinálják, ugye? Mintha egy családban külön célok lennének, szervetlenül elválaszthatók. Mintha a gyerek, az a nő álma, projektje és haszna lenne, nem csak a kötelessége. Jaj, de nem értesz te semmit. Te tényleg azt hiszed, hogy apa hozza a pénzt, anya meg elvár? Anya projektje mindaz, amit ő akar, és a férfi jól meglenne gyűrött ruhában és legénylakásban? Ha igen, miért nősült?

        Én elhiszem, hogy neked nem volt olyan csajod, aki helyetted csinált bármit, elhiszem, hogy tudnád, ha ez történt volna. De a nemtársaid szinte kivétel nélkül nők áldozatából, virrasztásából, ingyenmunkájából nevelődtek fel és lehettek annyira diplomások, egészségesek meg nyakkendősök, és téged is valószínűleg anyád nevelt, ezt jó, ha nem felejted el, és közben még a nemtársak baszogatták is a nőiket, hogy hagyják már őket békén, ez őket nem érdekli (erre mondd te, hogy nem a saját célja). Ezért járkálják össze a frissen felmosott padlót, ezért gúnyolódnak, ezért hoznak haza terhes asszonyuknak hüvelyi felszálló fertőzést a farkuk hegyén, ezért kiabálnak a bármire kész anyjukkal. Hát mit érdekli őket?

        Hogyan dúlja fel: olvasgassuk a blogot, ajánlom a párkapcsolat+egyenlőtlenség címkéket, a következőképpen:
        https://csakazolvassa.wordpress.com/tag/egyenlotlenseg+parkapcsolat/

        Kedvelés

      • Néha nagyon elkeserítő tud lenni,hogy mondhatod,írhatod,magyarázhatod,mutathatod szájbarágósan a valóságot, “… a lehetetlenség konok falán zúzod véresre koponyád” ,mert hiába ,nem értik ŐK.Ha meg véletlenül felpislákol az értelem fénye ott valahol mélyen bent,gyorsan leborítják valami sötét lepellel,nehogy valaki más megpillanthassa.Mert a Rend attól Rend-mint a Maffia : nem lehet élve kilépni belőle,még ha lennének értő pillanataik is alkalomadtán,csak kihullani-ami ugye nem dicsőség.EGY FÉRFINAK.

        Kedvelés

      • Az elejéhez: Érthető, de ez nem feltétlenül van így minden családban.

        “Az apakép a nők férfiakhoz való viszonyának prototípusa.”

        Tehát amolyan “pótapucit” kerestek a férfiban? Akkor is, ha az apakép egy negatív karakter? De ez nem gáz? Főleg azok után, hogy ha a férfi “pótanyucit” keres, aki kimossa a ruháját, meg vacsorát csinál neki, az viszont igen. Akkor nem az lenne a jó, ha a nők nem pótapucit, a férfiak meg nem pótanyucit keresnének?

        “Nem marógép vagyok én, hanem ember, és kizárólag meredek, hihetetlen történeteim vannak, nem megyek biztosra, és soha nem keresnék társat.”

        És mi a baj a társsal? Mármint úgy értve, hogy aki lelki társ tud lenni az életben? Nem az a legjobb vagy legtartósabb kapcsolat?

        “A blogot ismerve egy kicsit ízléstelen engem, a háromgyerekes özvegyet úgy kezelni, mint aki párt keres, virágról virágra száll, reménykedik és szorgosan dolgozik azon, hogy jobban el tudja fogadni az iránta epekedőket, mert ez a fő baja: a párkapcsolat.”

        Nem “kezellek úgy”, egyszerűen ha ez volt a téma, szex és párkapcsolat, akkor olyan nőkre vonatkozik, akik éppen keresnek nem? És ez egy jellemző női gondolkodás amit írtál, csak a szempontjaid eltérőek az átlag nőkétől. De a nőkre általában jellemző, hogy ők egy valakit akarnak, de azt nagyon, és akkor nem értik, hogy annak az egynek miért nincsenek hasonló érzései vele szemben. Ebből lesz aztán a “disznó érzéketlen férfiak”. 🙂

        “Ezért is kértem, amit, tessék egy kicsit elvonatkoztatni, és nem fölényesen tanácsokat adni”

        De a kommunikáció lényege, hogy leírom amit gondolok. Nem értem, melyik rész a fölényes, kioktató. Egyáltalán nem szándékom ilyen stílusban írni.

        “10-ből 1 — honnan veszed ezeket?”

        Szétnézek a világban, és ezt látom. A legtöbb nő a hagyományos szemléletű ún. “igazi férfiakat” keresi, nem a különlegeseket.

        “Te, neked az nem tűnik fel, hogy abban a lakásban, amelyről írsz…”

        Ehhez a részhez: miért, a gyerek igényli a luxuslakást, meg a felújításokat? Nem valószínű. Egy átlagos környezetben ugyanúgy normálisan lehet gyereket nevelni. Nem, nem a szobakonyhában 6 gyerekkel, meg a putris életmódra gondolok. Hanem az átlagosra.

        “valamint a férfi élete is normalizálódik ettől, neki is nagyobb élettere lesz, az ő ingét is könnyebben kimossa, vacsoráját hamarabb megfőzi — na ki? Igen, írd meg a megfejtést.”

        Normalizálódik? És ha én nem akarom, hogy százezrekért vagy milliókért normalizálódjon? Ha nekem jobban tetszik az eredeti felszerelés?
        Amúgy meg én erre azt mondanám: Ha vállalom, hogy levízkőtelenítem a régi csempét/padlót és én fogok ezután felmosni akkor maradhat? 🙂 Ha a vacsorát inkább rendeljük, akkor elkerülhető a konyhafelújítás? Mert anyagilag jobban ki lehet így jönni, ráadásul a nőnek is kényelmesebb lesz.

        “A nőket mint nőket külön semmilyen törvény nem védi, kérlek, írj, ha ilyenről tudsz.”

        Az egyedülállóakat nem, de ha van gyerek is, akkor viszont a gyerekre hivatkozva egyedül a nő tehet előnyre szert. Legalábbis az esetek 90%-ban. Ha ezt nézem, a férfinak semmi haszna nincs a gyerekből, csak fizetési kötelezettségi vannak azzal szemben.

        “Arra gondolok, hogy a nőket nem veszik olyan komolyan a valódi megmérettetéseken, a tudományos életben, politikában, vezetővé ritkán lesznek, és nem annyira legitimek, a tudásuk helyett a külsejüket és stílusukat nézik, a fizetésük döbbenetesen kevesebb mindenhol ugyanazért a munkáért is”

        Ez igaz.

        “a vagyonuk meg aztán végképp”

        Szerintem ez itt Európában nem igaz. Legalábbis a társadalom legalsó rétegei között (pl hajléktalanok) kevés a nő. Erről nekem még mindig csak az jut eszembe, hogy a nők csak a felettük elhelyezkedő társadalmi rétegbe tartozó férfiakat nézik, ebből szűrik le azt, hogy a férfiak vagyonosabbak mint ők. De ha összességében nézzük, akkor nem igaz. Bár statisztikailag nem tudom, mert a legbefolyásosabb, leggazdagabb felső 1% valóban többségében férfi, na de az összvagyon 50%-a a felső 1% legvagyonosabbak kezében összpontosul. Így kicsit hamis az az állítás, hogy a férfiak gazdagabbak, mert a férfiak maradék 99%-ra nem igaz.

        “Én benne vagyok egy vízióban, hogy legyen kevesebb gyerek, csak a valóban akartak, senki ne szüljön manipulatívan, és legyen a nőknek a hagyományos családprojekten túl is perspektíva, méltón és egyenlően”

        Én is ezt látnám követendőnek.

        “de lehurrognak nyakkendős, harcsaszájú frakcióvezetők, valamint kihal a magyar.”

        Sajnos igen. Viszont a “kihalástól” én a 7 milliárdos egyre növekvő földnépesség mellett nem nagyon félnék.

        “honnan veszed az adataidat vagy tapasztalataidat, mire alapozod ezt?”

        Ez is olyan, hogy ha szétnézel, ezt látod. Hány olyan nőt ismersz, akit az “aranyifjak” tettek földönfutóvá? A nők sokkal “okosabbak” ebben, nem jellemző rájuk, hogy “rangjukon alul” házasodjanak egy két jó szóért, vagy kellemes szexért. A férfiakra viszont gyakran jellemző, hogy “lefelé” házasodnak, egyszerűen azért, mert csak azoknak a nőknek kellenek. Így aztán 1-2 balul elsült kapcsolat után gyakorlatilag padlóra kerülnek, a felemelkedés esélye nélkül. Az öngyilkossági statisztikáknál is igaz ugyan, hogy a nők gyakrabban követik el, de a befejezett öngyilkosságoknál (tehát ami halállal végződik) a férfiak vezetnek. A nők főleg figyelemfelkeltési szempontból csinálnak ilyent, nem azért mert meg akarnak halni, hanem azért hogy a környezetük észrevegye, és segítsen nekik. A férfi számára viszont nincs segítség, ha önerejéből nem tud talpra állni, akkor arra hiába vár, hogy majd egy nő felemeli. Körülbelül ilyen perspektívái vannak annak a csodálatos férfilétnek.

        “Normalitás: erről is írtam, kimutatható, hogy a házasság javítja a benne élő életminőségét, ha férfi…”

        Igen, erről én is hallottam. A házas férfiak tovább élnek mint az egyedülállók. A nőknél viszont fordítva van: a házas nők hamarabb halnak, mint az egyedülállók. Újfent felmerül a kérdés ennek fényében: Akkor miért a nők erőltetik főleg a házasságot? 🙂

        De erre lehet egy kicsit más magyarázatot is adni:
        A férfiak közül az erős, sikeres egyéniségek a kelendőek, tehát azok lesznek házasok, a “gyengék” meg egyedül maradnak. A nőkkel viszont “kontraszelektív” a társadalom, mert éppen az erős, sikeres nők azok, akik nem szoktak házasodni (megint arra vezet, hogy a nők csak akkor akarnak kapcsolatot, ha előnyt látnak benne). A “gyenge” nő meg társadalmilag hiába kelendő, akkor is rosszabb génkészlettel rendelkezik, ezért a “gyenge” férfihoz hasonlóan, korábban hal.

        “Az anyjától mindenki sokkal többet vár, mint az apjától.”

        Itt az “állatvilágos” példa ugrik be, az állatvilágban is az anyához kötődnek jobban az utódok. A tyúk kotlik a tojásokon, az sétál a kiscsirkékkel, nem a kakas. 🙂 Egyszerűen az anya-gyerek kapcsolat az erősebb. Az embernél is nő testében fejődik ki, vele van összekötve köldökzsinórral, az ő hormonháztartását változtatja meg, neki vannak anyai ösztönei. A férfinak nincsenek, a férfi biológiai feladata a megtermékenyítéssel befejeződik. Társadalmilag ezen lehet változtatni, és meg is tették, hogy egy rakás tartási kötelezettséget a hím nyakába varrnak, de az ösztönös dolgokat ez nem pótolja.

        “Biztos lényegtelen, aztán mégis elfogadjátok, hogy kiszolgálnak, főznek, rendben tartják az élettereteket, hazavárnak és felnevelik a nők a gyerekeiteket.”

        Jó, de nem az volt a kiindulási alap, hogy ezt a férfi is meg tudja csinálni, mivel semmi női képességet nem igényel a házimunka, azaz akkor ezt ne is várjuk el hogy a nő csinálja? És ha tegyük fel nem várjuk el, akkor a nő se várja el a szokványosan férfiakra tolt dolgokat.

        “Te ezeket mind magad csináltad, le is cseszted anyádat és a csajaidat, hogy miért csinálják, ugye?”

        lol Amikor már nagyobb voltam, besegítettem ebben anyámnak, mivel későn jött haza, én meg hamar hazaértem az iskolából. A “csajaim” meg ezt sosem csinálták, többnyire főzni se tudtak, ezért is furcsállom, hogy te ezeket olyan kőbevésett elvárásnak látod a nőkkel szemben. Ezek nélkül egy nő simán élhet párkapcsolatban ma már.

        “Mintha a gyerek, az a nő álma, projektje és haszna lenne, nem csak a kötelessége.”

        Részben. A nők akarnak többnyire gyereket. Viszont azzal lemondások is járnak. De a férfinak is, mert a pénzét a családjára kell ezután költenie, nem magára. Ha meg csak “kötelességként” látja, akkor minek akar gyereket?

        Hogyan dúlja fel cikkre:

        “Ne játszma legyen, ne manipuláció, ne érdekegyeztetés.”

        Igen, ez lenne a jó. De ez megint olyan, hogy a nők keze is vastagon benne van, mert ők kezdik a játszmázást, manipulatív szexet, érdekalapú párkapcsolatot, “mit eszek azon a férfin”, azaz milyen hasznom lesz belőle, mit kapok cserébe, ha összejövök vele, miket várok el a férfitól, stb. (értelemszerűen tisztelet a kivételnek)
        Aztán ilyen alapokon hogyan alakuljon ki őszinte, érdekmentes kapcsolat? Ha meg érdekmentes, akkor a nő se elvárásokat támasszon, meg előnyöket akarjon, hanem éljen úgy, mint azelőtt, a maga erejéből, csak a férfi mellett, ne pedig annak a nyakán. Ez lehetne az őszinte kapcsolat. Az elvárásokra, adok-kapokra épülő kapcsolatban a másik fél is kapni akar majd. Azt nehéz elképzelni, hogy a férfi ne akarjon semmit, csak alkalmazkodjon mindenben a nő igényeihez.

        Kedvelés

      • Az isten áldjon meg, ki mondta, hogy minden családban így van???? És ha nem, hanem 7ben csak 10-ből, az mit bizonyít? Annyira összevissza érvelsz, komolyan dühít.

        Kedvelés

      • Végigolvastam. Nincs ehhez türelmem, ne haragudj. Nem bírok el ennyi árnyalatlansággal, hibáztatással, időm sincs, úgyhogy ez az utolsó válaszom.

        Vádaskodsz, rossz színben akarod feltüntetni a nőket (és ennek nem vagy tudatában), mint akik érthetetlenül, irracionálisan viselkednek, pedig az egész “jé, hát miért nem” módon kérdezed a nőktől, hogy mit bonyolítják túl. Ez a nőgyűlölet mert ha egy nő a te tanácsaidat követve rá ránt, nem főz, nagyon durva szankciók értik, és ő van stigmatizálva, mint aki fölöslegesen parázik. És mindez miért? Mert nem vagy hajlandó odafigyelni nem hiszed el, amit mondunk. Ha komolyan akarsz itt beszélgetni, megérteni dolgokat, akkor kérlek, hidd el, hogy mindannak, amit a nők csinálnak, jó oka van, nem véletlen, nem hóbort.

        Körülnézek, ezt látom — hány esetet ismersz? harmincat? százat? Ülhetsz pl. sötétzárkában is. Értelmes ember nem hoz ilyen érvet, nem vetíti általánossággá az esetleges tapasztalatait, és különösen nem koncepciózusan, egy bizonyos (nőgyűlölő) álláspontot védendő színezi ilyenné a világot, válogatja ki a tapasztalatait.

        “A nők általában”, gyenge nő, genetika, erő, általában azokat választják stb. — nem bírom, butának és félrevezetőnek tartom az efféle érvelést, különösen ha a laikus hajtogatja e logika mentén a szavakat. Egyszerűen nincs tétje, messziről bűzlik, erőmániás és igazolhatatlan. Attól tartok, ez mind ráfogás, hogy a nők általában, így kívánjátok a deficiteiteket igazolni, annyira nyilvánvaló, és igen: ezt nevezzük nőgyűlöletnek.

        A gyerek nem előjog, hanem kötelesség. Ki csinálja, ha a nő nem? Mégis mindig úgy beszélnek róla a férfihangon, és te is, mintha fegyver lenne, amiből csak az derül ki, hogy ti idegenkedtek a gyerekektől, és a nők hobbijának tartjátok, harci eszköznek, manipulációs technikának, ahogy az egész nemi viszonyt is harcnak látjátok. Én nem, és ijesztő, értelmezhetetlen számomra ahol a tartásdíj lehúzásnak számít.

        Nem, nem akarjuk minden áron a házasságot, családot, mg akkor sem, ha alig mutatkozik más életpálya. Nem mi verjük az asztalt, hogy mért nem állnak szóba velünk. Meg is kapjuk érte a magunkét. S ha akarjuk, nem azért akarjuk, hogy a fickót megkopasszuk, tőrbe csaljuk fondorlatos gyerekszüléssel (–> nőgyűlölet). Furcsa, hogy ilyenkor az általad emlegetett erős, pénzes férfi milyen gyanútlan, gyermeteg. mintha nem húzhatná ki a cerkát, nem használhatna gumit, ha nem akar gyereket, például. Mintha kényszerítené bárki a nősülésre. Mintha a nőnek csupa mámor lenne a gyerek és a házasság. Nem látod, hogy a házassággal a nő is feladja a függetlenségét? Innen úgy tűnik, ti akartok kibújni minden alól, ami nem kellemes. Valahogy a nők komolyabban veszik az életet, értelmesebb céljaik vannak, túl a nárcizmuson és kellemességeken.

        Rendelt kaja? Nem várod el? Ilyen egyszerű, valóban?

        Nyakába varrják, kötelezettség, a nő akar gyereket — valamit nagyon nem értesz a világból. Bizony, ahogy a német polgár borzad a vécépucolástól, és lenézi a vendégmunkást, a férfiak még azt is megtehetik, hogy ne akarjanak gyereket, és kihúzzák magukat az egész felelőssége alól. Nekik mindegy, megrántják a vállukat, megy majd abortuszra más, felneveli, akarja, óvja őket más, téged is, például. Egyszerű ez. Az adókedvezményt igénybe vesszük azért, meg szeretjük magunkat felelős, dolgos családapaként láttatni, csak igazán beletenni magunkat ne kelljen.

        A kérdéseidet álkérdésnek érzem, és mivel engem elemeztél, nekem adtál tanácsot kéretlenül, sőt, kifejezett kérés ellenére, beleszaladtál az ízléstelenségbe.

        Kedvelés

      • Én egy „feminista” férfival élek együtt, aki megengedi, hogy rá se rántsak, aki kikérdezi a gyerekektől a leckét, ha nekem nincs kedvem, és hoz rántott húst a kifőzdéből ebédre (vagy biztosít rá pénzt), ha nincs kedvem főzni, sőt, éppen az előbb szívesen és egy szó nélkül elmosogatott és felmosott a konyhában, mert palacsintasütés (81 db) után megkértem rá.

        De tudod, hogy minek tartanak a barátaink emiatt? Leegyszerűsítve: lusta tehénnek, aki nem mosogat, és kizsákmányolja a férjét… Hiába van a nagyszerű férjem/társam/lelkem másik fele, a hülye társadalom azért beszól kívülről a kapcsolatunkba. Ennyit arról, hogy rá se rántsunk. Te vajon rá se rántanál, ha azzal viccelődik egy baráti házaspár hímtagja (akiről tudod, hogy csalja a feleségét, mert a te doki férjeddel íratta fel az antibiotikumot a chlamydiájára), hogy „mellette majd megszoknád a házimunkát”?!

        Kedvelés

      • Ok, akkor egy utolsót:
        “Vádaskodsz, rossz színben akarod feltüntetni a nőket (és ennek nem vagy tudatában), mint akik érthetetlenül, irracionálisan viselkednek, pedig az egész “jé, hát miért nem” módon kérdezed a nőktől, hogy mit bonyolítják túl.”

        Nem vádaskodásnak nevezném, de egyszerűen arra utalok, hogy a nők sem kezelhetik úgy, hogy minden rajtuk kívül álló dolog, ők nem tehetnek semmiről, mindenért a férfiak, meg azok szokásai a felelősek. Lehet, hogy sokkal kényelmesebb gondolkodásmód, hogy mindig a férfiak a hibásak, mert nekik kéne helyes döntéseket hozni, okosnak, erősnek, rendesnek, tökéletesnek lenni, a patriarchális felfogás szerint, mint a mesében, nem pedig a nőnek. De azon túl hogy ez egy elavult, konzervatív szemlélet, egyértelműen hibás is, gyakorlatilag felelősséghárítás. A férfiak sem tökéletesek, nem is lehetnek azok, és ha egy nő vakon akar bízni és nem akar lépéseket tenni a sorsa jobbra fordításáért, azt bizony sok csalódás éri.
        De többé-kevésbé te is ezt szoktad írni, hogy lépni kell, tenni kell a nem megfelelően felépült, egyenlőtlen kapcsolat ellen. Akkor meg mi ez a visszakozás, hogy nem, az rossz tanács hogy rá se rántson, mert akkor szankciók érik, stigmatizálva lesz. Kik által? Azok által, akik ezeket az elvárásokat támasztják vele szemben. Így pont elkerülheti ezeket az embereket.

        “Mert nem vagy hajlandó odafigyelni nem hiszed el, amit mondunk.”

        Én nem mondtam, hogy nem hiszem, csak valahogy nem értem, hogy miért nem a probléma megoldása, a kiút keresése irányába halad a gondolatmenet, a sajnálkozás helyett. Ez az ami nekem kicsit idegen. Ha valami problémás, akkor meg kell oldani, nem pedig rágódni rajta, hogy hát ez milyen rossz, és de jó lenne ha a férfiak maguktól rájönnének, és változtatnának ezen. Maguktól nem fognak, nem tudnak, nem is akarnak. Valami motiváló hatás kellene.

        “Ha komolyan akarsz itt beszélgetni, megérteni dolgokat, akkor kérlek, hidd el, hogy mindannak, amit a nők csinálnak, jó oka van, nem véletlen, nem hóbort.”

        Ez oké, elhiszem, csak ennek a párja, hogy amit a férfiak csinálnak/viselkednek, annak is jó oka van, mégpedig sokszor pont a nők viselkedéséből következik. Pont ezeket vetettem itt fel, nem a “nőgyűlölet” meg a vádaskodás a cél, hanem éppen az összefüggések keresése. Szerintem csak összefüggéseiben lehet vizsgálni a kapcsolatokat, mert mindig két fő alkot egy párt. Ráadásul ez a felelősséghárítás olyan konzervatív is, mert mintha azt kéne feltételezni, hogy a nő nem teljes értékű ember, nincs döntése, akarata, így felelőssége sem lehet, vele mindig csak ok nélkül “megtörténnek” ezek a kellemetlen dolgok, sodródik, sokszor rossz irányba a férfiak gonoszsága miatt.

        “Körülnézek, ezt látom — hány esetet ismersz? harmincat? százat?”

        Nem ez a lényege. Ha te magad ilyen szemmel körülnézel, akkor te is látni fogod. 🙂 Most nem akarok bulvárba átmenni, de Nádai Anikó se a kábelező fiúba lett szerelmes, hanem a felette álló producerébe, a Csézy is a milliárdos üzletemberbe lett váratlanul szerelmes, Palácsik Tímea is Andy Vajna után vágyakozik, nem a saját korabeli esetleg csóró osztálytársai iránt stb. Lehetne sorolni bőven. Oké, ezek celebek, de a hétköznapi emberek között is megfigyelhető. És legtöbbször csak a nőknél. Ennyi “véletlen szerelem” nem lehet a rangos, sikeres, vagyonos férfiak irányába, ráadásul fordítva elég ritka, férfiaknak nincs is rá lehetőségük. Akkor hogyan vegyük komolyan az ilyen mentalitású nőket? Hogyan alakuljon ki igazi érzelem, tisztelet stb a nők iránt ha ilyenek? Majd ha nyerek a lottón, vagy a fejemre esik egy páncélszekrény (mint a Tom és Jerry-ben) akkor én is végigdugom fél Magyarországot, és az is “igaz szerelem” lesz mind, addig az egy éjszakáig. 🙂 Vádaskodás. Oké. Disznó pasiduma, oké elfogadom. De ennek igenis ez a női mentalitás az oka, hogy a férfiak ilyenek lesznek. És lehet, hogy mi silányak vagyunk, és “cerkaverés pornóra” meg “meccsnézés” a színvonalunk, de ilyen színvonalú nők fényében leszünk ilyenek. Mit eszik valaki egy 60+ pasin? Gondolom, nem sok házimunkát végez, nem feltételezem, hogy igazán beletenné magát majd a gyerekgondozásba, pelenkázásba. Ráadásul: Mi olyan szexi vajon rajta? Tényleg csak a rang, hatalom, pénz számít? Az ember maga nem? Ez a gond. Ezért mondom, hogy a nők is vastagon benne vannak ebben az egészben. Aztán meg jön az hogy a pasik nem veszik komolyan, disznók, meg azt hiszik pénzen meg lehet venni a nőt. Hát nem meg lehet venni? A példákból az látható, hogy igen, pénzzel, hatalommal, ranggal kell megvenni a nőt. A többi nem számít.

        ““A nők általában”, gyenge nő, genetika, erő, általában azokat választják stb. — nem bírom, butának és félrevezetőnek tartom az efféle érvelést, különösen ha a laikus hajtogatja e logika mentén a szavakat.”

        De hogyan írjam körül másként? Keressek egy képzeletbeli, vagy valós Juliskát, és annak a történetére hivatkozva? Az még hiteltelenebb, egyrészt mert ellenőrizhetetlen, másrészt meg egy esetből általánosítani nem lehet. Én tendenciákról, jellemző viselkedésformákról írtam, és azokból próbáltam összefüggéseket levonni, vagy magyarázatokat találni. A laikusság meg miért baj? Laikusnak nem lehet véleménye? Ahhoz, hogy valaki filozofáljon, elméleteket gyártson, milyen végzettség kellene? Ha ennyire szigorúan veszed, akkor nem is írhatnék, mert nekem nincs irodalmi diplomám. Talán ez megmagyarázza azt, hogy miért értelmezek mindent direktben, miért nem tudok árnyaltan gondolkozni, szépen fogalmazni mint pl te. De attól még nekem is vannak elméleteim, gondolataim.

        “Furcsa, hogy ilyenkor az általad emlegetett erős, pénzes férfi milyen gyanútlan, gyermeteg. mintha nem húzhatná ki a cerkát, nem használhatna gumit, ha nem akar gyereket, például.”

        Könnyű ezt mondani. 🙂 A valóságban ilyen szituációban sokkal kiszolgáltatottabb helyzetbe kerül a férfi a nőnek.
        Úgyhogy “fegyver” vagy sem, (én mondjuk nem használtam ezt a szót) tény, hogy egyes nők felhasználják a gyereket is manipulatív módon, mivel a “gyerek érdekére” hivatkozva törvényileg sok mindent lehet ami ennek hiányában jogtalan követelés lenne. De nem úgy értettem, hogy “persze a nőknek csak azért kell a gyerek, hogy lehúzhassák a férfiakat”.

        “Nem látod, hogy a házassággal a nő is feladja a függetlenségét?”

        De igen. És a gyerekkel még plusz terhet is vesz a nyakába. Ezt értem. De ez ezzel jár, és ez előre tudható. Akkor ha egy nőnek ez probléma, minek válassza? Én sem választottam, mert szerintem is fontosabb a szabadság.

        “Innen úgy tűnik, ti akartok kibújni minden alól, ami nem kellemes.”

        Talált, süllyedt. 😀 Nyilván mindenki a napos oldalon szeretne vigyorogni, nem pedig sztoikus hős lovagként mások terheit is önzetlenül a nyakába venni. Ez alól a férfiak sem kivételek, legfeljebb másként van beállítva a “férfikép” a patriarchális társadalomban. De ez hamis, a férfi sem tökéletes, ugyanolyan gyarló, önző, tökéletlen ember mint a nő.

        “a férfiak még azt is megtehetik, hogy ne akarjanak gyereket, és kihúzzák magukat az egész felelőssége alól.”

        Hát hogy ne akarjon, azt a nő is megteheti. Ki kényszerítené? Az ő döntése. A felelősség alól meg a férfi hogyan húzhatná ki magát? Épp ez az, hogy a nő legálisan kihúzhatja magát, mert pl örökbe adhatja a gyereket, de a férfi nem mondhatja, hogy “add örökbe, mert nekem ugyan nem kell gyerek” 🙂 Mivel még a biztonságos fogamzásgátlás is főként a nők lehetősége, a férfi 100%-os biztonsággal csak úgy kerülheti el a nemkívánatos gyereket, ha nem szexel soha senkivel.

        “Valahogy a nők komolyabban veszik az életet, értelmesebb céljaik vannak, túl a nárcizmuson és kellemességeken.”

        Ha itt a gyerekei iránti felelősségre gondolsz, mindenképp. Erre is volt az a jó kis biológiai magyarázatom 🙂 A férfi nem arra lett tervezve, hogy az utódait gondozza. A gyerek mindenképp az anyjához kötődik jobban, a nőt az anyai ösztönei mindenképp felelősségteljesebbé teszik ilyen téren, komolyabban veszi a gyereknevelést mint a férfi. Társadalmi szokásoktól, apaság, család stb függetlenül. Persze lehet ellenpéldákat hozni, kivételek mindig lehetnek, de átlagban egy férfi sokkal könnyebben lécelne le a gyerekei mellől ha tehetné, mint egy nő. Egyszerűen belőle hiányoznak azok az ösztönök, amik a nőkben megvannak. Társadalmilag lehet valaki nagyon jó apa, jó férj, mondhatja, hogy neki a gyerekei a legfontosabbak, de attól még a nőnél ez az ösztöneiből fakad, ezért erősebb, a férfi viszont a nő kedvéért lesz ilyen, vagy megfelelésből a társadalmi normáknak, de nála ez nem tartozik az alaptermészetéhez. Ezért nem is tudja annyira komolyan venni, mint a nő.

        Kedvelés

      • “Mit eszik valaki egy 60+ pasin? Gondolom, nem sok házimunkát végez, nem feltételezem, hogy igazán beletenné magát majd a gyerekgondozásba, pelenkázásba. Ráadásul: Mi olyan szexi vajon rajta? Tényleg csak a rang, hatalom, pénz számít?”
        Menjél innen, ne kommentelj többet, és szégyelld magad, de nagyon.

        Kedvelés

  8. Én szégyellhetem magam, (mondjuk azért, mert szándékom ellenére felbosszantottalak), de attól még nem értem. És azt sem, mi a probléma a kommentem általad kiemelt részével. Milyen más magyarázatot tudnál adni erre a jelenségre? Gondolod, hogy ha pl. Andy Vajna egy nevesincs nyugdíjas utcaseprő lenne, akkor is legyeskednének körülötte a fiatal nők? Ezt erősen kétlem. Pedig az arcéle akkor se lenne rosszabb.

    Az egészről csak egy vicc jut eszembe:
    Az előnytelen külsejű, de rendkívül okos és gazdag üzletember feleségül veszi a csinos, de igencsak ostoba, ügyetlen fiatal titkárnőjét. Születik egy fiuk meg egy lányuk.
    Később találkozik egyik régi barátjával.
    A barátja megkérdezi:
    – Mi újság veled komám?
    Az üzletember azt válaszolja:
    – Hát jó is, rossz is. A jó, hogy elértem amit akartam az életben, sikeres lettem és gazdag, van egy gyönyörű fiatal feleségem, és két gyerekem.
    – És mi a rossz ebben?
    – Hát az, hogy a fiam az anyjára ütött: széparcú, vékony, viszont hihetetlenül ostoba és ügyetlen. A lányom meg énrám ütött: rendkívül intelligens, céltudatos, viszont kövér és csúnya. Aggódom, hogyan fognak boldogulni az életben.

    Kedvelés

    • Remek vicc, komolyan!

      Azért elégeltem meg a beszélgetést, mert teljesen más az érzékenységed, mint amit a blog próbál fejleszteni, erőltetsz egy átgondolatlan valamit baromi hosszan, álkövetkeztetésekkel és indulatosan, és logikai értelemben is bénán érvelsz, manipulálsz a statisztikákkal, “ha szétnézel, láthatod”, “a celebek is”, “a hajléktalanok közt kevés a nő, TEHÁT” — ez áltisk szint, én nem tudlak megtanítani az okság és az együttjárás különbségére, vagy arra, hogy nem a legszélsőségesebb és ráadásul pontatlan, egyszeriember-színvonalú állításokból kellene az egészre nézve következtetést levonni, mert az elkerülhetetlenül koncepciózus lesz (= arra szolgál, hogy alátámassza, amit eredetileg is gondolsz, avagy: jól jön neked ehhez a féligazság).

      Amikor állítok valamit, arra nem figyelsz, hanem veszel egy szélsőséges állítást, amelyet nekem tulajdonítasz (“a nők ártatlanok”), és azt megcáfolod, és azt gondolod, érveltél, ezzel bebizonyítottad, hogy amit írok, az nem úgy van, holott az egészet nem érted.

      Ez valami olyan figyelmetlenségről, manipulatív érveléstechnikáról árulkodik, hogy eluntam.

      A 60+ mondatod meg nagyon súlyos ízléstelenség.
      Én pont ettől azért lettem ideges, hogy engem provokálsz ezzel, mert nyolc hónapja halt meg a férjem 65 évesen, aki vonzó volt, nem volt merev, nem volt buta és zárt, csinálta a házimunkát, és olyan apa volt, hogy azt te el sem tudod képzelni.

      Nos, nekem számít, hogy aki az életem párja, az nem egy gyűlölködő senki, mondjuk intellektuálisan mutasson fel valamit, gondoljon valami a világról, figyeljen, legyen művelt, és nekem ez fontosabb, mint a fiatalság. A felvetésed hátterében olyan sötét butaság húzódik meg, és annyira fájdalmas ezt olvasnom, hogy megkérlek, ne itt csináld, ne kommentelj, ne vitázz, ne mássz belém, ne kérj időt, figyelmet tőlem.

      Még mindig nem tudjuk, te hogy boldogulsz a férfiszerepeddel, a nőkkel, csak én vagyok itt ízekre szedve, meg a nők.

      Az a baj, hogy frusztrációból az életkort kiemeled a többi közül, és arra acsarogsz, hogy fúj, öreg, és biztos akkor nem is segítőkész, meg csúf is és rossz apa (“nem fog pelenkázni”). Ez butaság. És ahogy megkérdezed, hogy: az ember nem számít? Én azt kérdezem: miért az életkor számít, miért nem az ember? Mintha pont nem a fiatalságnak lenne túlságos keletje, fétise. Mintha valaki 55 évesen egyszer csak átbillenne jó fejből morgós és tunya vénemberbe. Pont akiket emlegetsz, Vajna meg nem tudom, azok ráadásul nem akárkik, hanem tényleg teremtettek valamit, és értem én, hogy miért fújnak rájuk és a fiatal nőikre azok, akik most sem és akkor sem lesznek vonzók, nem tettek le az asztalra semmit, és akiknek sem most, sem hatvanévesen nem lesznek majd ilyen nőik, pedig de szeretnének ők is. Valamint: mire ment Palácsik Tímea a korban hozzá illő élettárssal? Nem mintha ne lehetne Vajna is súlyosan szexista, nem tudom, de biztosan nem a korral van a baj.

      Itt meg vannak nők vádolva azzal, hogy csak a hírnévre, rangra gyúrnak. És pont nekem írod ezt, pedig ezer helyről kiderül, mi történt velem, és hogy mennyire nem igaz ez. Képzelt ellenséggel hadakozol, és nőgyűlölő vádat fogalmazol meg: azért nem állnak szóba veled (vagy a sérelmet szenvedett fiatal férfiakkal) a nők, mert a hatvanas gazdagok lefölözték a kínálatot. És mindezt azért írod, mert kellene neked egy jó nő, csak ők meg — szerinted — a hatvanasokkal pörögnek. Ülsz a szobádban és erről gyártasz elméleteket, csak szembe ne kelljen nézned azzal, mi volt a gond az eddigi társtalálásodban, kapcsolataidban, elvárásaiddal, vagy azzal, hogy te esetleg nem kölcsönösen boldog és egyenrangú kapcsolatot keresel a nőkkel, hanem valami egészen mást. Kényelmes, alanyi jogon járó szolgáltatásokat, dekorációt, problémátlanságot. A nők szerinted a bájaikat áruba bocsátják rusnya öreg gazdag merciseknek, és neked nem ezzel az áruba bocsátással van bajod, hanem azzal, hogy nem te vagy a vevő. Mert te is vevő lennél és a fiatalságodnak magától értetődő önértéket tulajdonítasz. Holott te, és lehet, hogy ez az egész nem te vagy, de akkor azok, akiknek a hatvanasok nyomulása miatt nem jut jó nő, te is ugyanúgy használnád a nőt, és te a potenciádat vagy a fiatalságodat vagy az okoskodást lengetnéd előtte pont úgy, ahogy a képzelt hatvanas a rangját, hírnevét, kocsiját, csak meg ne kelljen kérdezni, hogy az a nő tényleg mire vágyik. Illetve mire vágyna, ha nem vásár lenne ez az egész társkeresés, és nem lenne szűk egyirányú utcákba kényszerítve ebben a labirintusban. Iszonyú fájdalmas azzal szembenézni, hogymég egyes hatvanasokra is jobban vágynak “a”nők, mint sok-sok fiatal férfira? Tessék személyiségfejlődni, letenni a kioktató gőgöt, elvárásokat, pornóagyat, nők taksálgatását, használatát, és nem a nőket vádolni azzal, hogy lélektelenek és üzletet keresnek a párkapcsolatban. Tessék felmutatni valamit.

      A nők interiorizálják, igenis, hogy a szexusuk, vonzerejük árucikk, és ez a baj, ez az árucikk-dolog, hogy így tekintenek rájuk: az a nő kap előnyöket, aki szexi,és olyan előnyöket kap meg, amelyek megszerzéséhez egy férfinak nem kell szexinek lenni, mert azok neki magától értetődően járnak. Ez a baj.

      Erről itt olvastam, és nagyon erős szöveg:
      http://dezsa.tumblr.com/post/55977013218/halmos-mate-mire-utal-a-branergorbe

      a cikk, amelyre reagál:
      http://index.hu/gazdasag/2013/06/30/a_szex_gazdasagtana/

      Kedvelés

      • “nem a legszélsőségesebb és ráadásul pontatlan, egyszeriember-színvonalú állításokból kellene az egészre nézve következtetést levonni, mert az elkerülhetetlenül koncepciózus lesz (= arra szolgál, hogy alátámassza, amit eredetileg is gondolsz, avagy: jól jön neked ehhez a féligazság).”

        Jó, hát ez igaz. De egyrészt én többször is írtam, hogy nem feltétlenül minden emberre igaz, másrészt, a pszichológusok, szociológusok is a “többségében igaz” tendenciákról szoktak írni, mint “normalitásról”, és ahhoz képest lehet valaki eltérő vagy kivétel. Nem pedig a kivételekből általánosítanak. Te a személyes tapasztalataidról írsz, és azt nem írod ugyan, hogy “ártatlan nők/gonosz férfiak”, valahogy mégis ez jön le az egészből: “Nem értem a férfiak miért viselkednek így a nőkkel, miért kell a hegemón maszkulinitás, az erőkultusz, amikor én ezt nem igényelném, sőt, kifejezetten utálom.” Te utálod az egoista, nagyképű férfiakat. De ezt ők nem tudják, mert nincs rád írva. 🙂 És mivel a nők többségénél ez bejön, ezért ilyenek a férfiak. Magukban meg nem keresik a hibát, akinél nem jön be, azt megmagyarázzák: “feminista” és kerülni kell. A férfiak viselkedésében csak akkor lenne változás, ha a nők többsége, -hogy ennél a szónál maradjunk- “feminista” lenne. Akkor ez lenne az általános, és ehhez kéne alkalmazkodniuk a férfiaknak. Amíg viszont nem így van, addig a férfi valóban ‘megteheti, jogosultságot érezhet’ arra, hogy így kezelje a nőket, mert a nők többsége ezt elfogadottnak tekinti, sőt, igényli, mert akkor tud felnézni arra a férfira. És ez valamiért fontos a nőknek. Ezekben a mondatokban egyikben sem volt benne hogy “társadalom” vagy “patriarchális rend” mert ezek csak fogalmak, nem a “rendszer” kényszeríti ezt ki. A társadalom, meg a patriarchális rend nem más, mint egyének (férfiak és nők) halmaza. Ezért én nem tudom úgy elképzelni, hogy pár férfi összekacsintott, és kitalálta ezt a nőknek nem tetsző világot, hanem azért alakult így, mert régen (és sokszor még ma is) a nők és a férfiak többsége ezt elfogadta. Ha majd odáig fejlődünk, hogy a többség nem fogadja el, akkor lesz ebben változás.

        “Ez valami olyan figyelmetlenségről, manipulatív érveléstechnikáról árulkodik, hogy eluntam.”

        Azért nem manipulatív, mert nem meggyőzni akarlak a saját igazamról, vagy azt bebizonyítani, hogy te rosszul látsz valamit. Elfogadom amiket mondasz, nem mondtam, hogy nem hiszem, vagy nem látom a problémát. Ezek látható, tapasztalható dolgok, csak én az összefüggéseit és az okait is keresem.

        “Én pont ettől azért lettem ideges, hogy engem provokálsz ezzel, mert nyolc hónapja halt meg a férjem 65 évesen”

        Ezt nem tudtam hogy 65 éves volt, úgyhogy ezért bocsánatot kérek. Nem provokatív céllal írtam, csak a példámra.

        “Még mindig nem tudjuk, te hogy boldogulsz a férfiszerepeddel, a nőkkel, csak én vagyok itt ízekre szedve, meg a nők.”

        lol Hát nem teljesen mindegy? Bár abból, hogy ellenzem a maszkulinitást, szerintem le lehet szűrni, hogy legalább annyira utálom a szerepemet, mint te a hagyományos női szerepet. 🙂

        “Én azt kérdezem: miért az életkor számít, miért nem az ember?”

        No igen. Én például nem tudnám elképzelni, hogy egy anyám-korabeli nővel éljek együtt. Barátnak oké, még közös programokra is, de azt nehéz lenne elképzelni, hogy élettársam legyen, vagy szerelmes legyek bele. Egyszerűen túl nagy a generációs különbség, nehéz lenne közös érdeklődési kört, célokat találni. Maximum annyi előnye lenne, hogy ha gazdag, eltarthatna. De a nők ritkán tartanak el férfit, akkor is legfeljebb chippendale-kategóriájút, úgyhogy ez kiesik.
        De lehet, hogy a nőknél ez a korkülönbséges dolog másképp van. Csak az a homály továbbra is, hogy miért.

        “Mintha pont nem a fiatalságnak lenne túlságos keletje, fétise.”

        Hát ez meg az érem másik oldala. A 40 feletti nők meg főként erre panaszkodnak, hogy nem kellenek a korabeli férfiaknak, mert azok mind a huszonéves lányok után futnak, őket meg észre sem veszik.

        “Pont akiket emlegetsz, Vajna meg nem tudom, azok ráadásul nem akárkik, hanem tényleg teremtettek valamit, és értem én, hogy miért fújnak rájuk és a fiatal nőikre azok, akik most sem és akkor sem lesznek vonzók, nem tettek le az asztalra semmit, és akiknek sem most, sem hatvanévesen nem lesznek majd ilyen nőik, pedig de szeretnének ők is.”

        Na látod, érted te az én gondolatmenetemet. 🙂 Ez a probléma, hogy a férfi csak akkor lesz vonzó, ha “letesz valamit az asztalra” azaz rangos, elismert lesz. A nő viszont ezek nélkül is, sőt, a nők sikereit kevésbé is ismerik el. És oké, vannak művészek, akik tényleg alkottak valamit, na de ez akkor is működik, hogy ha valaki csak egyszerűen jó családból származik, és a kapcsolatai révén hírnévre, pénzre, rangra tesz szert. Tehát nem is konkrétan az “alkotás” a “kiválóság” a lényeg, hanem a hírnév meg a rang maga. Itt jön a “Miért?” kérdés. 🙂 Ez valami hírnév-, vagy rangfétis a nőknél? Olyan, mint a férfiaknál a “jó cici, jó hátsó” fétis?

        “Valamint: mire ment Palácsik Tímea a korban hozzá illő élettárssal?”

        Ez is egy jó téma, hogy mondjak valami “ütőset” Damu Rolad. 🙂 Mint kiderült, szinte az összes korábbi élettársát is bántalmazta. Most mégis, a sitten, ahova ráadásul élettársa bántalmazásáért került, feleségül mentek hozzá. Ez nekem megint logikai k.o. Én, ha csaj lennék, nem akarnék egy sittes babája lenni, főleg, ha tudnám, hogy éppen partnerbántalmazásért ül. Egyszerűen nem szeretnék az ex sorsára jutni. Mire gondolhat ilyenkor az a nő? (a nevét nem tudom) Mit vár egy olyan férfitől, aki a vitás kérdéseit korábbi partnereinél is pofonosztással rendezte? Itt még arra sem lehet hivatkozni, hogy a nőnek (már) nincs más választása a bántalmazó kapcsolaton belül, kiszolgáltatott helyzetbe került, ezért nem tud lépni. Én 100%-ban elítélem a nők elleni erőszakot partnerbántalmazást, és elítélem az ilyen férfiakat is, de akkor pont a nők fúrják meg, hiteltelenítik el a rangfétisükkel a partnerbántalmazás elleni hatékony fellépést?
        És ha Damu még híresebb, gazdagabb lenne, jobb ügyvédet is fogadhatott volna, és akkor ebből is kimossák. Akkor lehetne azt mondani, hogy igen, ő még ezt is “megteheti”, neki még erre is lehet “jogosultságérzete”, mert ő híres, ezért még ezzel együtt is elfogadják a nők. Épp mint Balog “vakkomondor” képviselő eseténél, ahhoz is visszament a nője. Itt sem a férfiak kacsintottak össze, hogy eldöntöttük, ezt nekünk lehet, mert patriarchális társadalomban élünk.

        “Itt meg vannak nők vádolva azzal, hogy csak a hírnévre, rangra gyúrnak. És pont nekem írod ezt, pedig ezer helyről kiderül, mi történt velem, és hogy mennyire nem igaz ez.”

        Neked írom, mert veled beszélgetek, de nem rólad. 🙂 Elfogadom, hogy te ‘nem erre gyúrsz’. De sok nő meg igen. Én róluk beszélek.

        “És mindezt azért írod, mert kellene neked egy jó nő, csak ők meg — szerinted — a hatvanasokkal pörögnek.”

        lol Hát ha csak úgy csettintésre lehetne, és nem járna semmi hátránnyal hanem inkább előnyökkel, mint nőknél a pasizás, akkor kellene. De rengeteg energiabefektetést, ráfordított munkát, pénzt igényel egy nő “megszerzése”. Én meg ehhez lusta vagyok. 😀 Meg aztán voltmár. A korábbiakhoz képest semmi újat nem tudna nyújtani a többi se, ahogy én látom.
        Nem úgy értettem, hogy minden fiatal nő 60-asokkal pörögne, hanem ez a rang, hírnév, vagyon szentháromságra volt a példa. Mivel főleg idősebb korra tesznek szert ezekre az emberek. De ez nélkül is lehet egy férfi kelendő, például, ha olyan egyénisége van, ami megfelel a maszkulin “alfahím” szerepnek. Tehát nagyképű, lekezelő, vagánykodós. Akkor körülzsongják a lányok, mert ez a “magas rangja”, ezt teszi le az asztalra. Ennek hiányában viszont nem.

        “Ülsz a szobádban és erről gyártasz elméleteket, csak szembe ne kelljen nézned azzal, mi volt a gond az eddigi társtalálásodban, kapcsolataidban, elvárásaiddal, vagy azzal, hogy te esetleg nem kölcsönösen boldog és egyenrangú kapcsolatot keresel a nőkkel, hanem valami egészen mást.”

        Én pont ilyent keresnék, de mint a példákból látszik, a nőknek ez nem kell. A nőknek egy vezérkan kell, aki tud velük bánni, és tudja mit akar. Szerintem ennek a “vezérkanságnak” a szimbóluma a rangos, híres férfi is, azért kelendő ez a kategória.
        Én pontosan tudom, hogy mi a gond velem, az, hogy belőlem hiányzik a versenyszellem, meg a kivagyiság. Ezek hiányában nincs bennem semmi maszkulin, vagy “alfás”. De ezen nem lehet változtatni, olyan, mintha egy csúnya nőnek azt mondanád, hogyha azt látja, hogy a szép nők kellenek a férfiaknak, akkor legyen ő is szép. Nem tud, mert nem olyanok az adottságai.

        “A nők szerinted a bájaikat áruba bocsátják rusnya öreg gazdag merciseknek, és neked nem ezzel az áruba bocsátással van bajod, hanem azzal, hogy nem te vagy a vevő.”

        lol Na, ezt se én írtam, de nagyon találó. 😀 😀
        Az oké, hogy nem én vagyok a vevő, persze jó lett volna valami gazdag családból származni, ki ne szeretne híres lenni, de itt konkrétan az volt a kérdés, hogy miért is van ez a jelenség? Miért nem inkább saját sikereket akarnak elérni a nők a maguk erejéből mint a férfiak?

        “Mert te is vevő lennél és a fiatalságodnak magától értetődő önértéket tulajdonítasz.”

        Hát ha azt nézem, hogy a nők esetében ez önérték, akkor férfiak esetében miért nem nyom a latban? Amúgy meg ha így rólam írtad, már közelebb vagyok a 40 hez mint a 30 hoz úgyhogy ez a “fiatalságomnak önértéket tulajdonítok” nem állja meg a helyét.

        “Illetve mire vágyna, ha nem vásár lenne ez az egész társkeresés, és nem lenne szűk egyirányú utcákba kényszerítve ebben a labirintusban.”

        No éppen ez az. Miért mennek bele a nők a “vásárba”? Mennyivel jobb lenne, ha nem ez alapján az általad linkelt cikk alapján “kelnének el” a nők, akkor talán a férfiak sem így viszonyulnának hozzájuk.

        “Tessék felmutatni valamit.”

        No jó, de egyrészt: nincs mit 🙂 Másrészt: minek? Harmadrészt: a nők sem mutatnak fel semmit, csak úgy vannak többnyire. 😀
        És az érdekesség, hogy amelyik meg fel is tud mutatni valamit, a legtöbb férfit az nem érdekli, csak a kinézete. És ha “jó árucikk”, akkor az általad linkelt cikkben leírt módszerekkel (“A férfiak tehát sokféle módon fizethetnek a szexért: udvarlással, gyertyafényes vacsorákkal, együtt töltött idővel éppúgy, mint ingyen koncertjeggyel és szép ígéretekkel.”) egyszerűen megveszik. Szex előnyökért cserébe. A nők ebbe belemennek. Persze ez lehet direktben pénz, vagy eltartás, illetve ennek ígérete (pl ha valaki rangos és gazdag az már ennek az “ígérete” ismerkedésnél) is. Tulajdonképpen a hagyományos családfelépítés az erről szól. A férfi a mindig kéznél lévő szexért cserébe eltartja a nőt és a gyerekét. Úgyhogy igen, a férfiak is hibásak ebben.

        “A nők interiorizálják, igenis, hogy a szexusuk, vonzerejük árucikk, és ez a baj, ez az árucikk-dolog, hogy így tekintenek rájuk: az a nő kap előnyöket, aki szexi,és olyan előnyöket kap meg, amelyek megszerzéséhez egy férfinak nem kell szexinek lenni, mert azok neki magától értetődően járnak.”

        Az elejét értem, de azt nem, hogy mik azok az előnyök, amik a férfinak magától értetődően járnak? Én semmi ilyenről nem tudok, hogy bármi is járna férfiként. Már eleve: Kitől?
        A “párkeresési képletből” adódóan a férfinak csak hátrányai vannak, mert neki kell folyamatosan “befektetni” mint “vevőnek” ahhoz, hogy ő kelljen. És ebből jön az, hogy a férfi, mint ember, nem számít, mert ő csak mint “fizetőképes kereslet” szerepel a piacon. Ha nem tud, vagy nem akar “fizetni” semmivel, azaz semmi hasznát nem veszi a nő, akkor nem is kell neki. Ez miatt nincsenek normális kapcsolatok, mert egy férfi hiába is szerelmes, ha az a nő, aki neki tetszik, egy “értékesebb árucikk” kategória, akkor nem fogja tudni “megvenni”. A szerelmet önmagában a nők nem értékelik, ők nem tudnak beleszeretni olyanba, aki nekik “rangjukon aluli”. Ez nem csak társadalmi rang lehet, egy félénk nőnek pl a bátorság is imponálhat, a szegénynek a gazdagság, az ügyetlennek az ügyesség stb. De önmagában az odaadó szeretet, csodálat az semmit nem ér. Sőt, inkább riasztó, mert attól a nő úgy érzi, hogy ha ez a pasi ennyire oda van érte, tisztelettel viselkedik iránta, felnéz rá, akkor egy magánál alacsonyabb rangúval van dolga. Ha meg a férfi játssza a beképzelt nagymenő faszfejet, akkor mindjárt tetszik a nála értékesebb nőknek is, mert attól azt hiszik, ez a pasi nem egy hétköznapi senki.

        Kedvelés

      • Nem arról van szó, hogy hány emberre igaz, hanem hogy hülyeség. Hazug, értelmetlen, torz. A frusztráció mondja csak benned. Nem így van, ez vád, nőgyűlölő vád.

        Te beakadtál ezen, hogy macsók meg híresek és gazdagok, és ez kell a nőknek. Akkor már sokkal inkább kell az előnyös külső, vagy a rászoruló férfi, akit meg lehet menteni. Egyiknek sem szép a vége, nem azért, de egyszerűen nem igaz, hogy ilyen egyszerű és egyféle a női igény.

        Nagyon trükkös, hogy ebben a világban, ahol egy félfeminista blogon is ennyi a troll és minden ismerősöm is lefagy tőle, rátolod a nőkre a felelősséget, hogy miért nem változnak. Milyen egyszerű! Mindig kihozod a végén, hogy a nők miért nem csinálnak már valamit. Ti miért nem változtok? Nálatok a hatalom.

        Igenis többlethatalmuk van, amelyekre társadalmi garanciák vannak. Máshogy ítélik meg a férfi lustaságát, hűtlenségét, szülőségét, betegségét, teljesítményét. Eredetileg a munkamegosztásból levezethető az egyenlőtlenség, az meg, nagyon távolról, a fizikai erőkülönbségből, ma meg az öröklött hagyományokból, a szocializációból, értékrendből, viszonyokból, amelyet mindenki atombiztosan elsajátít, és nagyon ritkán kérdőjelezzük meg. Nem döntés kérdése. Én is csúfnak látom a hasasnőket, és szépnek a szilikonmellet, hiába tudom, hogy ez nem jó így, belém égett ez a tekintet, meg az, hogy nekem jó, ha szexinek tartanak, kívánnak, és hogy bárki megnézhet és megmondhatja nekem vadidegenként is, hogy vonzó vagyok-e, kelthet bennem szorongást. Ebbe nőttem bele, ilyen lettem, és valószínűleg nagyon sok mindennek kellene változni, hogy másképp, kölcsönösen, méltón működjön az egész, és rengeteg tudatosságba, erőfeszítésbe kerül, és hogy a társadalomban is, tömegesen, az nem valami szabad döntés, hanem nagy kőfalakat kellene hozzá robbantani.

        Egyébként nagyon könnyen hárítod, hogy te nem vagy olyan, aki a nőknek érdekes, nincs mit tenni, az igazság viszont az, hogy soha nem volt olyan könnyű érvényesülni, feltörni mint akkor, amikor mi — egy generáció vagyunk — voltunk fiatalok. És nem, nem születés dolga, lehet érte tenni valamit. Olvasni, művelődni, érdekes embernek lenni, megcsinálni magad, de ha nem, akkor nem acsarkodni azokra, akiknek szerencséjük volt vagy megcsinálták. Ha van valami, amit nem bírok, az pont ez a tehetetlen, kezét széttevő tunyaság, hogy én nem tehetek róla, és mások, ők milyen szemetek.

        Nem kezelheted a nők és a férfiak viselkedését a világűrben: bele vannak ágyazva a rendszerbe, az mozgat mindenkit, oda tud lépni, ahol hely van. Eszméletlenül nem gondolkodsz struktúrákban. Ezért butaság az a vád, hogy én a férfiakat hibáztatom. Én a rendszert hibáztatom, az torzít nőt, férfit egyaránt, szül szenvedést, arra nehéz rálátni, azt nehéz megváltoztatni, és azon belül nehezebb még a nőknek.

        Az idézett poszt nemért egyet azzal, hogy a szexre mint adásvételi valamire kellene gondolni. Azt elemzi, amit jó volna megváltoztatni. Nektek miért kell ennyire a szex? Ha nem lenne kereslet, a kínálat is átgondolná, hogyan tovább. Nekem ennyire nem kell sem a szex, sem az, amit érte kaphatnék, nem vagyok dühös nélküle, nem gyártok elméleteket, és nem hibáztatok senkit azért, hogy mindig is nehezen találtam párt — régebben magamat, most már magamat sem.

        Kedvelés

      • “Nem arról van szó, hogy hány emberre igaz, hanem hogy hülyeség. Hazug, értelmetlen, torz.”

        De miért? Egyértelműen egy létező jelenség, amit mások is megfogalmaznak. Csak a nők úgy szokták megfogalmazni, hogy tárgyiasítják őket a férfiak. Kik? Azok, akik ranggal, hírnévvel, vagyonnal megveszik őket. Tulajdonképpen ugyanarról a jelenségről beszélünk.

        “Akkor már sokkal inkább kell az előnyös külső, vagy a rászoruló férfi, akit meg lehet menteni.”

        Előnyös külső: Erre volt hogy “önértéket tulajdonítok a fiatalságnak” 🙂 Igen, vannak ilyen férfiak akik előnyös külsejűek, de lássuk be, azért a férfi nem igazán a “szebbik nem”, úgyhogy meglehetősen kevés chippendale testű férfi van aki már pusztán a külsejével (és a viselkedésével, mert az is kell hozzá) hódít.

        A rászoruló megmentése. Na ilyent se igazán láttam, hogy egy nő akart volna megmenteni egy férfit. Illetve, van ilyen: a link, bulizós, alkoholproblémákkal küzdő rosszfiú, aki olyan helyes, amikor épp nem részeg, csak az a baj vele, hogy szegény mindig adósságban van, ésakkor jön azzal, hogy kéne egy kis pénz a vállalkozásom beindításához, de a dupláját adom vissza egy héten belül, megmost éppen padlón vagyok, segíts már ki szívem, visszaadom. ésatöbbi. Aztán megy ez egy a pár évig, a nő az összes pénzét beleöli a link férfiba, aztán rájön, hogy sajnos, nem lehet “megmenteni”. “Kutyából nem lesz szalonna” közmondás passzol ide. Az alaptermészetét senki nem tudja megváltoztatni, ha egyszer egy problémás, nemtörődöm fickó, akkor a nő kedvéért sem tud megváltozni.

        “Mindig kihozod a végén, hogy a nők miért nem csinálnak már valamit. Ti miért nem változtok? Nálatok a hatalom.”

        Hát igen, miért nem csináltok valamit? 🙂 Hogyan változzunk, ha a nők nem igénylik?
        A “nálatok a hatalom”-ra: Hol? :buta arccal körülnézős szmájli: Itt nálam nincsen, ez nem a miniszterelnöki hivatal kérem. 😀

        “Máshogy ítélik meg a férfi lustaságát, hűtlenségét, szülőségét, betegségét, teljesítményét.”

        Törvényi szinten szerintem nincs különbség. A magánéletben lehet.

        “Egyébként nagyon könnyen hárítod, hogy te nem vagy olyan, aki a nőknek érdekes, nincs mit tenni, az igazság viszont az, hogy soha nem volt olyan könnyű érvényesülni, feltörni mint akkor, amikor mi — egy generáció vagyunk — voltunk fiatalok.”

        Lehet, de a lényege az, hogy én nem is akartam “feltörni”, nem vágytam hatalomra, sok pénzre, sok nőre, belőlem hiányzott a nagyravágyás.

        “akkor nem acsarkodni azokra, akiknek szerencséjük volt vagy megcsinálták”

        Nem acsarkodok én senkire se, csak megállapítottam, hogy a nők többsége elsősorban ezt keresi egy férfiban.

        “Én a rendszert hibáztatom, az torzít nőt, férfit egyaránt, szül szenvedést, arra nehéz rálátni, azt nehéz megváltoztatni, és azon belül nehezebb még a nőknek.”

        Jó ebben igazad van, a rendszer torzítja el az embert, mivel az adja a szabályokat.

        “Nektek miért kell ennyire a szex? Ha nem lenne kereslet, a kínálat is átgondolná, hogyan tovább.”

        Hát abból jön, hogy a hímnek ez az elsődleges biológiai feladata, ösztöne. Olyan, mint nálatok pl az anyai ösztön, a feltétlen gondoskodás a gyerekről. A hím meg szórni akarja a magját, mert erre van meg a késztetése. Ezt csak tudati úton lehet felülbírálni. Úgyhogy ez nem valószínű, hogy úgy fog megváltozni, hogy a férfiak majd nem akarnak szexelni. Persze, ha nagyon meg van nehezítve, akkor egyre többen lemondanak róla, mert már “nem éri meg”. De az alapelvet ez nem változtatja. Az változtatná, ha nők nem kötnék társadalmi feltételekhez a szexet. Vagy legalábbis nem üzleti alapon kéne gondolkozni a szexusukról, amit el lehet adni az “igazi férfi” -piacon. Ha a nőket nem lehetne gyertyafényes vacsorával, luxusutazással, eltartás beígérésével “megvenni”, mert nem mennének bele ebbe, akkor változhatna ez meg. Ha valóban az ember számítana, nem az, hogy mit ért el az életben, vagy mije van. Persze elfogadom, hogy könnyű így elméletekben beszélni, a gyakorlatban a szocializáció már eleve belekényszeríti a nőket ebbe a pozícióba.
        Ha belegondolsz, ezek mind mesterkélt dolgok. A nagy autó, a luxus, a hírnév, rang, ez mind felszínes csillogás, amire vágyni kell a fogyasztói társadalomban. Semmi természetes nincs bennük. Ha nem lenne civilizáció, ezek sem lennének. Az állatvilágban sincs. Pl macskáknál. Ott is odamegy a hím, hemperegnek egyet, azt kész. Ha egy olyan hím megy oda aki nem tetszik, akkor fúj rá, vagy elszalad, nem hagyja neki. De nincs ilyen, hogy feltételekhez köti: pl hozzál nekem 3 egeret, vagy építs előbb almot, ahol majd az utódainkat felneveljük. 🙂

        Kedvelés

      • „Tulajdonképpen a hagyományos családfelépítés az erről szól. A férfi a mindig kéznél lévő szexért cserébe eltartja a nőt és a gyerekét.„
        Már mint úgy érted, hogy a nőt és a nő gyerekét?? Bár költői kérdés volt, mert teljesen világos hogyan is értetted (annak ugyanis nincs értelme, hogy valaki ellenszolgáltatásért cserébe hajlandó csak eltartani a SAJÁT gyerekét!)
        Tudod, ez valami egészen undorítóra és igazságtalanra sikerült! Valóban hiszed, hogy a közösen vállalt gyerek a nőhöz tartozik kizárólagosan és egyedül az ő kötelessége? Az eltartása, a felnevelése amolyan női feladat és hobbi, amihez a férfinak semmi de semmi köze, egyébként is, ez akkora nyűg szegénynek, hogy nyilvánvalóan erre csak állandóan biztosított szexért cserébe hajlandó. Hajmeresztő fejtegetéseid viszont tökéletesen bizonyítják, mennyire igaza van Szil Péternek, amikor erről így ír:
        „Az anya figurája, látszólag az egekbe emelve, valójában végtelenül sérült a patriarchátusban… Az anya szerepe az, hogy az apának neveljen gyerekeket. Nem ő határozza meg saját szerepét, a férfiak azok, akik megmondják, milyennek kell lennie és hogyan kell viselkednie. A patriarchális társadalmi munkamegosztásban az utódok (és más függő személyek) gondozása a nők feladata. A szexista értékskálán a „női” szinonimájává vált a „megvetendő -nek”, az „alsóbbrendűnek” és a „méltóságon alulinak” (minden esetben a férfiak nézőpontja szerint). Következésképp a személyekről és a tárgyakról való gondoskodás a férfiassággal ellentétes, sőt azzal összeegyeztethetetlen tevékenységgé vált.”

        Kedvelés

      • “Valóban hiszed, hogy a közösen vállalt gyerek a nőhöz tartozik kizárólagosan és egyedül az ő kötelessége?”

        A “kötelesség” szó az társadalmi okra utal, és társadalmilag mindkét szülő kötelessége, ezért nem passzol. Viszont a gyerekgondozás inkább a nő ösztöne.

        Megintcsak “állatvilágos, statisztikás” fárasztás következik 😀

        Az állatok utódai pár nap/hét alatt önellátóak lesznek, az emberi utód felnevelése, főként ebben a bonyolult társadalomban, ahol megfelelő tudásszintet is el kell érni, 18-25 év. Ezért találták ki azt, hogy mindkét szülő gondoskodjon róla. De amíg a nő természetes anyai ösztönnel is kötődik, a férfi viszont nem. Tehát ha nem lenne társadalom, akkor a férfi mint hím, nem maradna a nő és a gyerek mellett, ugyanúgy, mint az állatvilágban sem maradnak a hímek az utódaik mellett. A “férfi gyereke” tehát így biológiai szemmel nézve értelmezhetetlen, mivel a férfi nem tud szülni, nem tudja szoptatni, nem változtatja meg a gyerek a hormonháztartását, nincs benne anyai ösztön, nem kötődik ösztönösen az utódaihoz. Társadalmilag ez másként van, de mivel a biológiai ösztön hiányzik, így statisztikailag nagyobb lesz a gyerekeit elhagyó férfiak száma mint a nőké. Tehát ha egy férfi azt mondja, hogy őneki a gyereke a legfontosabb, azt csak szocializációs okból mondja, mert ezt látta, erre nevelték, hogy így helyes. De belül nincs meg az olyan szintű kötődés a gyerekei felé, mint a nőknél. Ezért az “apai ösztönt” azt szerintem fenntartással kell kezelni.

        A Szil Péter idézethez:
        Ez arról szól, hogy a patriarchális társadalomban úgy van beállítva, hogy a gyerek a férfi utódja, a dinasztia továbbvivője. Ebből ered egyébként maga a név is: patriarchális mint apajogú latinul. Így lehetett megetetni a férfiakkal, hogy felelősséggel tartoznak az utódaik iránt. 🙂 Ugyanaz az ösztönző/motiváló módszer, mint a nőknél a szexualitásuk áruba bocsátása. Ott sem kényszerítik erre a nőket, hanem úgy van beállítva, hogy a szexiségük, a testük az érték, amivel előnyökhöz lehet jutni. A férfi is társadalmi elismeréshez juthat, ha “felelős családapaként” funkcionál. A férfit arra szocializálták, hogy vegye meg a nő reprodukciós képességét, ezáltal társadalmi elismeréshez jut, lehet törvényes utóda, aki örökli, továbbviszi amit ő létrehozott. Ezért volt régen a “szüjjé nekem fiúgyereket” mert akkor azok örökölhettek csak. A nőket nem kellett arra szocializálni, hogy az utódaik mellett maradjanak, mert ez náluk ösztönös. Ugyanúgy, mint a férfit sem kellett arra szocializálni, hogy a szexualitás érték, mert náluk ez ösztön. Viszont a nőt pedig arra szocializálták, hogy kössék feltételekhez a szexet, azaz bocsássák áruba a nemiségüket, és kizárólag egy férfi oldalán érvényesüljenek, egyedül ne nagyon próbálkozzanak a reprodukcióval. Ebből lett aztán a nők másodrendűvé fokozása, mert egy ilyen rendszerben a nőnek egyedül a reprodukciós képessége lehet az érték, egyéb képességei nem számítanak.
        Végül is logikailag kerek a rendszer, és lehet, hogy az utódok szemszögéből nézve jó is, de a gyakorlatban ez mindkét nem számára gépiessé, mesterkéltté teszi az egészet. Így pont azok a dolgok sikkadnak el, amiktől valójában jó lehetne egy kapcsolat.
        Úgyhogy tényleg jó lenne, ha ez változna, de ettől még olyan messze vagyunk, mint Makó Jeruzsálemtől. 🙂 De az biztos, hogy ha lesz változás, annak mindenképp a nők lesznek a kulcsai. Mert egy ilyen rendszerben a férfiaktól nem lehet elvárni, hogy önként átadják az irányítást, lemondjanak a hatalomról, ami biztosítja számukra a “nőknél nyerő” pozíciót. Addig foggal-körömmel fognak ragaszkodni a hatalomhoz, ranghoz amíg a nők ezt nézik, amíg számukra ez biztosítja a nők megszerezhetőségének lehetőségét.

        Kedvelés

      • Teljesen felületesek az ismereteid! Az gorilláknál például az apa nem, hogy “nem lép le”, de támadás esetén haláláig védelmezi a családját! Ezért is volt olyan borzalmas a különböző állatkertek csöpp kis óhaja, hogy ők csak egyetlen egy gorilla kölyköt szeretnének befogatni és megvásárolni, az csak nem gond? Nem tudták (vagy igen, de csak úgy tettek), hogy ehhez viszont meg kellett ölni a csapat összes felnőtt tagját. Az anyák ugye ösztönből védték a kicsiket, de a hímek szerinted miért, ha nincs óvó-védő, csak lelépő ösztön, az emberszabásúakban? Ezért is jóval magasabb az agresszió szintje a hímnek a nősténynél, mert az utód és család védelme az elsődleges feladata. Ezt ők tökéletesen tudják is, kár, hogy pont az embernél nem világos mire is való az apa! Zsigerből és ösztönből. Kár, hogy ezt te sem érzed! Van gyereked egyáltalán?
        Nem, nem magot szórni vagytok biológiailag, hanem segíteni a gyerekeiteket felnőni! Ahogy Szil Péter is írja, “az apaság funkciója a patriarchális rend kialakulása során azonosult a mások felett
        uralkodás hatalmával. Ez, együtt az erőszakkal (amely a férfiszerep egyik alkotó eleme),
        megvetette az alapját annak, hogy az apa-gyerek kapcsolatot egymással szembenálló
        fogalmak (hatalom/alárendeltség, korlátok/beszűkülés, büntetés/engedelmesség) és ne
        egymást kiegészítő fogalmak (törékenység/védelem, függőség/gondoskodás,
        növekedés/támogatás) határozzák meg.”
        Ideje lenne visszatérni az eredeti “férfias” feladatokhoz, ami nem a rombolás és mások leuralása lenne, hanem támogatás és védelem!

        Kedvelés

      • A “dezsa” cikkben ez a rész az, ami nagyon találó:

        “amikor azért létesítesz szexuálisnak mondott viszonyt valakivel, hogy valamit elérj, tehát a szexiséged az, amit eszközként bevethetsz ahhoz, hogy elérj dolgokat, akkor nem a saját hatalmadat használod, hanem egy másik személy hatalmához férsz hozzá. ez ezért lényeges különbségtétel, mert mások hatalmához hozzáférni, különösen ilyen módon, az a másiktól való függőséget jelenti”

        Gyakorlatilag tehát a nők ebben az esetben önként “eladják” magukat annak érdekében, hogy hozzáférhessenek a náluk befolyásosabb férfi erőforrásaihoz, hatalmához. És mivel ez társadalmilag is elfogadott, így egyre több törvényi garancia van arra, hogy ezen erőforrások egy része akkor is megmaradjon, ha már a “donort” kidobták, vagy pedig lelécelt. Ez méginkább ösztönzi a nőket erre a viselkedésre. Lehet, hogy hím soviniszta duma, de ha azok a nők, akik egyszál bugyiban mennek bele egy kapcsolatba, a végén ugyanígy távoznának onnan, mindenféle jogosultság nélkül, akkor ez a “húspiac”-jelenség jelentősen csökkenne, mivel többé nem érné meg a nőknek a “biznisz”. Persze felmerül a kérdés, mi lenne akkor az esetleges közös gyerekekkel? Mondjuk az, hogy a férfinél maradnának. De ehhez meg olyan férfiak kellenének, akik aktívan is képesek a gyereknevelésre, nem csak az erőforrások biztosításában merül ki a tevékenységük. Ettől viszont még messze vagyunk.

        Ez viszont nem érv “férfi előjogként”:

        “mégpedig olyan kiváltságokhoz, ami a férfiaknak sokszor alanyi jogon jár. azt hiszem, erre egy illeszkedő példa a nőknek a férfi partnerük által megadott tisztelet – amit nőként kiérdemelhetsz egy kapcsolatban élve (és itt a kapcsolat megint feltételezi azt, hogy szexuálisan kielégíted a partneredet). ebben az esetben ezt a bizonyos tiszteletet nőként akkor is megkaphatod, ha az illető férfi más nőkkel kifejezetten tiszteletlenül bánik (pl. közterületen szexuálisan zaklatja, esetleg büdös kurvának nevezi őket).”

        Először is, igaz ugyan, hogy egy férfit ritkábban “büdöskurváznak” le, viszont az egy főre eső “hülyeköcsögözés” tekintetében biztosan vezetünk a nőkkel szemben. 🙂 Úgyhogy ez felfogható egyenlőségnek. 😀 Na jó, nem a nők köcsögöznek, hanem azok a férfiak, akik a nőkkel is így viselkednek. A másik meg, hogy az ilyen férfiaktól mit várnak a nők? Amíg jól szexel, addig lehet, hogy nem lesz erőszak meg gyalázás, de utána meg már igen. Ha egy férfinak ilyen az alaptermészete, akkor csak idő kérdése, meddig tudja ezt elnyomni magában annak érdekében, hogy megkapja a nőtől amit akar.

        Kedvelés

      • Téged nem zavar, hogy mindig a nőktől várod a változást, akik nem haszonélvezői az egésznek, és sokkal szűkebb a mozgásterük? Miből válogassanak a nők? Egyébként sokan választják, hogy ilyen választék mellett inkább akkor egyedül.(Szinglihorda.)

        Kedvelés

      • Értem, mi a gond egy olvasó érvelésével, azzal viszont, hogy a lányok, nők választásaikkal abszolút ezt a rendszert szolgálják, egyetértek. Tanár vagyok, és látom, hogy választanak a fiatal lányok: mindig a mácsót, a jó külsejűt, a nagydumásat, aki hozza a közhelyes férfias sztereotípiákat. Meg persze gazdag – a gazdag szülőkkel rendelkező, jó srácok mellett mindig nyüzsögnek a lányok – a csúnyák róluk ábrándoznak, a szépek, akiknek még lehet ezeknél esélyük, kelletik magukat, mert olyan menő, ha az embert a pasija kocsival viszi iskolába. Mostanában igaz, már a külsőségek is fokozottan lényegesek lettek, tehát az is előny, ha az illető metroszexuális vonásokkal rendelkezik, divatos, márkás cuccokban jár, de a vagányság, a hagyományos férfias normának megfelelés azonban továbbra is ugyanolyan fontos. Az a srác, akit a másik suliból azért rúgtak ki, mert úgy megverte a barátnőjét, hogy az nyolc napon túl gyógyult, a saját osztályomban nagy tetszésnek örvendett: a lányok szerint látszik, hogy vagány, nem alszik meg a tej a szájában, humoros, jól is néz ki, mert sportoló, divatosan öltözik, hát vonzó pasi – a csajt biztos azért verte meg, meg megérdemelte. Ez azért veszélyes szerintem, főleg, hogy közben a kedves, szerény csendes srácot – aki pedig értelmes, nyugodt, határozott, belelátok a családjába, tudom, hogy mit és mennyit dolgozik – elintézik annyival, hogy hát ez olyan kis izé, papucs. Holott csak nem nagypofájú. Nyilván nem minden lány ilyen, szerencsére vannak, akiknek fiatalon is van annyi eszük és értékítéletük, hogy a jót a rossztól megkülönböztessék, de a többség sajnos nem ilyen. Volt olyan lány, akit próbáltam figyelmeztetni az általa választott rosszfiú veszélyeire – nem tanárkánt, még egyetemisták voltunk – és mindaddig én voltam a földhözragadt, amíg a srác fel nem halmozott 70 ezer forint adósságot a lánynál, és el nem csattant az első pofon.

        Kedvelés

      • “Lehet, hogy hím soviniszta duma, de ha azok a nők, akik egyszál bugyiban mennek bele egy kapcsolatba, a végén ugyanígy távoznának onnan, mindenféle jogosultság nélkül, akkor ez a “húspiac”-jelenség jelentősen csökkenne, mivel többé nem érné meg a nőknek a “biznisz”

        WTF? Ez szerinted mennyire gyakori? Úgy tudom, most, hogy a nők már járhatnak iskolába és szavazhatnak, vagyontárgyakra is szert tehetnek alanyi jogon, például örökléssel, munkával, stb.
        De rendben, tegyük fel, hogy jön a nő egy szál bugyiban. Főzmostakarít a férfire nulla forintért otthon, férfi dolgozik, vagyont halmoz fel, majd szakításkor nő egy szál bugyiban el. Főzésmosástakarítás árát nem kéne kamatostul átutalni – természetesen csak a férfira eső részt? Az egyszerűség kedvéért tegyük fel, hogy a szex a nőnek is jó volt, és nem duplaanál. Amúgy én nem tartom szexnek azt, amit az egyik fél a másiknak nyújt, valamiért cserébe. Erre ki kéne találni valami más nevet az ilyen evolúciós pszichológiával átitatott értekezésekben.

        Kedvelés

      • “Ez szerinted mennyire gyakori?”

        Például annyira, hogy nekem mindkettő ilyen volt. Úgyhogy marhanagy szerencsém, hogy időben lekoptak, és nem lett belőle gyerek. Ha lett volna, akkor most nagy bajban lennék a lakásom nélkül, albérletben, fizetve a tartásdíjat, nem hiszem hogy menne a fizetésemből.
        Olyan nők, akik vagy velem egy szinten voltak, vagy előrébb jártak a társadalmi szamárlétrán, mindig levegőnek néztek. Úgyhogy nem polgárpukkasztásból mondom, hogy a nők ezt nézik, hanem azért, mert ezt tapasztaltam.

        “Főzésmosástakarítás árát nem kéne kamatostul átutalni – természetesen csak a férfira eső részt?”

        lol. De igen, viszont akkor pontosan ki kéne számolni, hogy a férfira eső rész ebből mennyi, és kizárólag az aktuális piaci áraknak megfelelő ellenértéket átutalni, nem pedig felevagyon mindjárt. 🙂 Ha a férfi mondjuk ezt a “szolgáltatást” nem kéri, mert maga csinálja, akkor viszont nincs ellenérték.

        “Az egyszerűség kedvéért tegyük fel, hogy a szex a nőnek is jó volt, és nem duplaanál. Amúgy én nem tartom szexnek azt, amit az egyik fél a másiknak nyújt, valamiért cserébe”

        Helyeslem. Akkor a kölcsönös szexnek, amit mindkét fél akar, nincs ellenértéke, mert egy önszántából létesített kapcsolatban nem mint szolgáltatást nyújtja a nő.

        Kedvelés

      • “Például annyira, hogy nekem mindkettő ilyen volt.”
        Akkor erre állt rá a szemed. Én az általad vázolt elméletnek megfelelő párkapcsolatokat a saját mikrokörnyezetemben nem látok. Az ismerőseim között előfordulhat, de az ellenkezője is simán, azaz lakással nem rendelkező férfi költözik be a nő lakásába, és jár anyagilag jobban. Ahol még esetleg láthatom azt, amiről sokat írtál, az a Blikk címlapja, de nem zárom ki annak a lehetőségét, hogy Palácsik Tímea és Andy Vajna tényleg szeretik egymást.

        Kedvelés

      • Mi lenne, ha vonzóbbak meg izgalmasabbak lennétek, és akkor nem kellene ezekbe a megalázó üzletekbe belemenni, aztán meg szidni a nőt, aki csak lehúzott? Miért akarjátok ti a szexet olyanokkal, akik nem kívánnak titeket?

        Kedvelés

  9. Visszajelzés: szextanácsok magazinszerte | csak az olvassa — én szóltam

  10. Visszajelzés: kiegyensúlyozott blog | csak az olvassa — én szóltam

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.