a férjem verse

Lógok a blogon
(az én bloggeremnek)

Blogger lettem, e régi vágyam
beteljesült és rámtaláltam.
Írok éjente hajnalig,
jaj, nem bírok mást (csak alig),
jaj, csak ne hívjon férj, gyerek,
ülök a gépnél, úgy megyek.
Ülök a gépnél: blogolok,
érzem, ez végre én vagyok,
aki mindig lenni akartam,
szeretve csügg a világ rajtam,
mert mi nem vagyunk többé ketten,
egyek vagyunk e szerelemben.
Írom a blogot és ő ír engem,
egyre teljesebb enged lennem,
megnyit, felfedez, örül élnem,
megszüli rég túlhordott énem,
s követeli folytonos jussát,
az ujjak nem lehetnek lusták,
ha Jakab alszik, vagy tépve szop,
foggal, körömmel alkotok.
Tudom, írom, hogy függő lettem,
aki szeret, függővé tettem,
a gyermekzsivajt ágyba fojtják,
látom, ugrik az olvasottság.
És minden szó helyére csusszan
a gondolattal párhuzamban,
csak nézem: nincs erőlködés,
úgy vág az agyam, mint a kés,
a blogom mint a penge, vág
ébresztve alvók tudatát.
Csak az olvassa blogomat,
akit nem rettent gondolat,
aki magába nézni kész,
maga köré is látva néz.
Csak az olvassa blogomat,
ki tudja, önzetlenül ad,
dicsőség mézét gyűjti bár,
de célja, hogy társat talál,
tudja, miből támad remény:
ha több lélekben gyúl a fény,
s a növekvő számoszlopokban
egyre több lángocska lobban.

július 20. délután
Siesta sanatorium, 4. ép. C2, 3. sz.

(Mármost ő engem nagyon önzetlennek és afféle aktivistának lát: én leginkább nem másért, csak az jó hírért, névért, s az szép tisztességért írok, de a vers megható nagyon.)

13 thoughts on “a férjem verse

      • Nem a műszakin van a hangsúly. De ezzel nem mondom azt, hogy minden művelt ember képes lenne ilyesmire. Ám ha kicsit beleássa magát, akkor nagy eséllyel. Egyébként az író is “csak” egy szakma. Tanulható. Persze jó, ha van hozzá talentum is. A csak szóval nem akarom leszólni a szakma művelőit. A költőket, írókat. Felnézek rájuk, mert közülük többen is, sokan sokat adtak már nekem. Amatőr, műkedvelő módon magam is próbálkoztam ilyesmivel. Verssel is, rövidebb prózával is. Mikor volt rá ihletem. Egyébként tetszik a vers.

  1. Visszajelzés: a fehér elefánt | csak az olvassa

  2. Visszajelzés: olvasóink kérdezték | csak az olvassa

  3. Ez olyan szép! De még inkább az, hogy így figyelt rád és megértette mi történik veled/veletek. Nekem legalábbis ez jött át. Ettől a résztől különösen tetszik: “Csak az olvassa…”

  4. Visszajelzés: elfér a nap alatt | csak az olvassa

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s