darszonnak
Hogy micsoda össznépi maszatolás megy a beszélgetéseinkben, milyen sokat beszélünk, de mennyire nem mondjuk, amit gondolunk, mennyire nem tudjuk, mit is érzünk, mennyire mást értenek, mint amit mondunk, mennyire mást mondunk, mint amit akarunk, mennyire nem emlékszünk, mit mondtunk, pedig ő azon megbántódott. Nem beszélünk egyenesen, sugalmazunk, vélelmezünk, tulajdonítunk, bántuk és bántódunk. Bővebben…
Arról, hogy például miben van felelősségünk, ha magunkat gondolkodó embernek tartjuk.
Az internet már csak ilyen. Névtelen, gyors, tömeges. Amúgy a sarokban kucorgó, rossz fogú okoskodók diadalmenete. A kommentelés az internet segglyuka. Jobb vigyázni. Láttuk, milyenek a trollok. Bővebben…
Ki az értelmiségi?
Kérdezte tőlem a neves jobboldali történész asszony fia tizenöt éves korában. Negyedik á.
FarkasViki vendégposztja.
“…itt élned, s halnod kell!”
— Nem. Sehol nem kell.
Sokat gondolkoztam, hogy mit jelent külföldön élni. Bővebben…
Jaj, nagyon nehéz volt. Bővebben…
Szabó Móninak
Olvasom a fácsén, hogy Anita Sarkeesian (amerikai-kanadai feminista blogger) videói alá miért nem lehet kommentelni. Hogy nem pont valami diskurzust kezdeményezne, hát, ebből így nem lesz semmi, észrevételezi egy férfi.
Én nem ismerem behatóan Anita Sarkeesian dolgait — láthatólag úgynevezett megosztó szereplője a társadalmi diskurzusnak, és kényelmetlen ügyekre mutat rá –, nem róla van most szó, nekem csak az a gyanús, ahogyan reagálnak rá. Ha nem unnánk már nagyon a szót, azt mondanánk: ez jelenség, írjuk hát le. Bővebben…
Bringásahegyen vendégposztja megint!!! Bocsánat, belealudtam a szerkesztésbe.
Itt együtt beszélget, vitázik több száz, olvas pár ezer nő, ideje megvitatni, amiről a férfiak szerint beszélni szoktunk egymás között. Bővebben…
Jaj, hogy is kezdjem, nehéz elkezdenem, nincsenek meg azok a jó kezdő mondataim, feszültséget hozó témáim, frappáns jelzőim, könnyű összetételeim, nagyon fáradt vagyok. Kezdjük úgy, hogy választunk egy szót, és aköré írjuk, amit nehéz másként megírnunk.
Legyen az a szó a vitorlavászon.
Nem, inkább a gyalult tök.
Nem, nem, legyen a tolerancia. Ez a sokat emlegetett, kiforgatott, lejáratott, a “minden mindegy” cinizmussal társított szó, a liberalizmus csúfondárosan emlegetett jelszava, ez a szó nem azt jelenti, hogy Bővebben…
Bringásahegyen vendégposztja.
1. szégyellem
Helyszín: elit környék parkja
Szereplők: Csongor, aki osztálytársam volt, és tíz éve nem láttam, a gyereke, és én.
— Az ott a fiad? Bővebben…
A megkönnyebbülés, hogy igen, ma van bejegyzés! Ugye? Akkor legyen úgy, hogy két napig szabadságon voltam. Mert mi van? Bővebben…
Na, akkor erről is.
Én nem tudom, mások mit várnak, de amikor az ide tévedő, magukról soha semmit nem mesélő urak írják nagy gúnyosan, hogy na, mi biztos vastag pénztárcára, kemény farokra, kalandos életre és emellett még háztartási robotra is, de sajnos, ez így együtt nem megy, a nők le-he-tet-lent kérnek, akkor, fájdalom, leginkább a saját frusztrációikról beszélnek. Bővebben…
Jól figyeljenek arra, amit most mondok. Én nem tudtam erről, az én felvidéki-partiumi-sváb-kitudjami családom is csak suttogva: a téma, ami máshol trauma vagy titok, nekem filmélmény csak, történelemóra, furcsa, jelentés nélküli szavak. Regény, Meras: Döntetlen, egy pillanatig. Én nem tudtam, hogy ők léteznek, hogy ők milyenek — hogy mi ez az egész. Én megtehettem, hogy ne tudjam, ellentétben azzal, aki tudta kiskorától, és azzal is, akinek csak tizenkilenc éves korában mondták el. Bővebben…
…egészen? Vagy csak félig? Szorítsuk tenyerünkbe a pihegő befejezést, csillogjon a rémült szeme ott, és majd egy másik bejegyzésben repüljön csak a magasba?
2007 júliusa van, nagy forróság, van egy szeretőm Bővebben…
Amikor másodszor álltam sorba két és fél órát a Mephistóra — Balázs elegánsan csak egyet –, és akkor is hiába (nagyon rossz volt, hogy így három hét alatt megnégyszereződött azoknak az előadásoknak a száma, amelyekre nem jutottam be életemben*, pedig felkészítettem magam jó előre, hogy nem sikerül, utólag pedig hálás is vagyok: jobb volt az utolsót látni, az színháztörténet volt), nos, akkor elmentünk, nem, ezúttal nem épphogy-medium bélszínt enni sillerrel (rozét akartak hozni!), hanem a Művész moziba, pestiesen. Bővebben…
Ültünk a kávézóban, és azt mesélte Anita: ő egy olyan kemény közegben dolgozott, sok pénzről döntött néhány évvel ezelőtt, hogy az felfalta benne a nőt, még bele is betegedett. Ez a világ túl férfias, versengő, kíméletlen, nem enged teret az empátiának, az együttműködésnek, a lágyságnak — ő munkahelyet váltott. Bővebben…
Bambuszbiciklitől a létezésig mint olyanig. 2013. júliusi bejegyzés.
Tehát úgy biciklizel, hogy az egyik gyerek ülésben, a másik háton. Ez nem veszélyes? Bővebben…
Vendégposzt Esztertől.
“Ha lenne pasid, nem kerültél volna ilyen helyzetbe. Nem kéne ilyen magasra tenni a lécet” – szól a lényegre törő, frappáns komment a Facebookon Bővebben…
Abortusz, váratlan terhesség, lombik — a babás fórumok, általában a közbeszéd örök, első számú mondata, nőgyógyászati rendelők honlapjának mottója (kukkantsunk be a keresőbe): egy nő két dologért hajlandó bármire: hogy legyen gyereke és hogy ne legyen. Ezt persze mindig rosszallva mondják, a nőket azonnal 1. erkölcsös, ám sorsüldözött, illetve 2. léha, ám érdemtelenül megajándékozott típusra osztva ezzel. A felosztást az 1. csoport végzi. Bővebben…
Az úgy volt, hogy hazajöttünk Keneséről nappirítottan, kaotikusan, békatalpak, gumiállatok, száraz kenyér, moszattal borított telefon satöbb szanaszét, tej savanyú, illyt esmég üzembe helyezzük, mivel lejött velünk ő is kultikusan, volt is a csajokkal nagy kávézás, na, végül a gyerekek ráuszultak valami rajzfilmre, én meg szétcsaptam kölcsön botmixerrel némi tehéntúrót tejszínnel, vaníliával és agavésziruppal, és kúszok megérdemelt pihimre, nézem egyenlő szárú háromszögben, mi van a blogon, gmailben, facebookon
— az ilyen részletek, meg a szövegbeli személyes részletek arra szolgálnak, hogy ne lopják le az írásaimat se szó, se beszéd, mint tette legutóbb a Fővárosi Hírhatár —
, és a levelezőlistán jött a hír, hogy TomCat, vagyis a Tolvajkergetők vezeti a Vodafone Főállású Angyal pályázatát, Bővebben…
Még a hegymászós cikket bíráló írás után kérdezte V. L. (21) pécsi olvasónk, és ezen harsányat kacag majd, hogy beszéljünk erről a kitűnni vágyásról.
Vajon tényleg ez az értékrend csúcsa: kiválni a tömegből? Szívesen beszélgetnék én is erről! Nem lesz ilyen vitaklub? Bővebben…
csak az olvassa. én szóltam 