…feküdtem a galérián a piros laptop előtt fekete, kék és fehér lepedőn. Ötösével ittam az illyt. Rágtam a hajam. Kínlódtam. Oviba mentünk biciklivel, hegynek fölfele. Rügyből lomb, lombból avar, avaron hó. Bővebben…
…feküdtem a galérián a piros laptop előtt fekete, kék és fehér lepedőn. Ötösével ittam az illyt. Rágtam a hajam. Kínlódtam. Oviba mentünk biciklivel, hegynek fölfele. Rügyből lomb, lombból avar, avaron hó. Bővebben…
Ó, basszus, nem értitek.
Akkor megpróbálom másképp.
Én itt mesélek magamról. Magamról mesélek, nem lehet másképp, mert ezt a blogot én írom – az egyik legfontosabb komponens a személyesség, és még változatos is akarok lenni. Szinte minden nap írok valamit, el kell hát mesélnem sok mindent, a világról, a gondolataimból és az életemről.
Elmondom a döntéseimet, és tudok érvelni is mellettük, mert tényleg jó okkal döntöttem úgy. És elmondom azt is, ami velem csak úgy megesett, ami nem döntés, annak is lehet tanulsága, de az azért más. Elmondom a hibáimat, fejlődési lépcsőfokaimat, zsákutcáimat, kételyeimet is. Nincs szó arról, hogy “ide nézzetek, így jó, csak így”. Nem hirdetek programot.
Nekem se jó minden így, pedig ez az én életem, de nem minden eleme döntés eredménye. S hogy másnak mi jó, azt pláne mit tudhatom…?
Nem is dolgom tudni.
A történetek ugyanis, minden tendencia ellenére, meghökkentően különbözőek tudnak lenni, ezért nincsen érvényes és egyirányú útmutatás. Bővebben…
Sokan nem tudják követni a blogot, a napi bejegyzéseket, lemaradnak, azt írjátok. Nemhogy kommentelni!
A blog dzsungel. Gyertek velem, mutatom az utat: az elmúlt hónap must have-jeiből adok egy kis válogatást. Ide visszatérhettek, amikor van időtök. Bővebben…
esett jól.
Ma összefoglaljuk az elmúlt napok eseményeit, reagálunk eddig válasz nélkül hagyott állításokra és néhány be nem engedett itteni, valamint máshol talált kommentre.
Miért nem lehet férfiasan elismerni, hogy ez most nem jött össze, Huffnágel?
Jó érzés volt, amikor végre eltűnt: a jogsértéseket folyamatosan, magabiztos pökhendiséggel elkövető bloggert végül kizárták a Goldenblogról a tömeges tiltakozás után. Rangos, tízezres nagyságrendű tagságot tömörítő szervezetek is tiltakoztak ellene, egyben álltak ki mellettem.
Öröm, hogy volt értelme, de leginkább egyszerű kötelessége ez egy igazságszerető, demokratikus eszközökkel élő internetezőnek, aki nem akar cinkosa lenni az aljasságnak a hallgatással.
Most persze dühöngenek és szidnak, tegnapelőtt még lesajnáltak.
Míg Pista
figyelemért ugrabugrált netszerte szavazatok reményében,
erősködött, igyekezett kiforgatni a szavaimat (“a bizonytalan igen, az nem”)
kommentelt a facebookomon,
figyelte a tumblimat és minden tartalmamat reblogolta, közzétette,
pert emlegetett (“találkozunk a független magyar bíróságon” — ezt ő írta, én semmi ilyet nem írtam sehol, csak kértem a jogsértő tartalmak eltávolítását),
előrevetítette a mártírságát,
gyalázkodott és szemétkedett,
azt írta, hogy mi picsogunk,
azt remélte, hogy sírdogálunk és meddőn felháborodunk
— én Milánóban kacsasültet ettem, Illy csészéket vettem, és nem dőltem be a provokációnak. Nem ma kezdtem.
A blogomat írtam: a 12-iki bejegyzés egy szerény 730-as megosztáshullámot ért el.
Senkit nem szidtam. Egy mémet csináltam, amelynek hatására sokan tiltakoztak a gyűlöletkeltés ellen. Írtam a versenyszervezőnek és a tartalom hosztjának. Aztán, a cinikus, jogállamiatlan válaszokat olvasva elővettem a humoromat, és megtoltuk a Pista mögötti blogokat, némileg átrendezve a mezőnyt.
Dühöngeni kezdtek.
Most is itt vannak, nézegetik, mit írtam, kattintanak, görgetnek. Ma is lesz kétszáz trollkomment. Ma is meg fogják írni, hogy nehogy azt higgyem, ők azért olvasnak, mert érdekes vagyok, hanem szánalmas, elborzasztó, és ők röhögnek rajtam.
Ezt írják a tegnap még az özvegységemen röhögcsélő ordibálók.
Van, aki visszavett az arcából:
akkor hát sikerült neki. Rá se ránts, Pista, ennek a nőnek sosem lesz nagyobb öröme, csak ilyenek jutnak neki. Ez egy szörny, és ezt egyre többen látják.
És ezt tudja… 🙂
Kétségkívül nagyot röhögtünk. De az ellenfél nem nagy, így a diadal sem nagy. Habár… ellenfél: az aljasság, a képmutatás, a korrumpált blogverseny is, ők már nagyok, évekig kísérik az életemet.
Milyen öröm jut nekem? Aranyló fák között oviba biciklizni, lehasítani a Diós árkon, shiatsu masszázsba belelazulni forró kezek között, a Palackban grillkolbászt ebédelni újborral, olyan olvasóval, aki nem árulna el soha; végre kapni egy darab halcsontvázas ezüst fülbevalót az eltört helyett, kedves és okos gyerekeimmel bevásárolni, tündérleányommal énekelni teli torokból a Somethin’ Stupidot biciklizés közben, pink grapefruit levét vacsorázni füstölt lengyel sajttal, az nekem sokkal nagyobb öröm, mint az, hogy egy vállalhatatlan blogot kizártak a Goldenblogról. És ez csak a mai nap volt!
Ez nem csak az én érdemem. De a trollkodás ötlete az enyém volt. Az meg igen tanulságos, hogy a formális tiltakozás hiábavalósága után az informális akció ekkorát szólt. (Ugyanez történt később az iskolában. Szóltunk, írtunk, kérleltem, nem lett semmi. Akkor gerillamarketing!)
Nem is volt több Goldenblog aztán.
Huffnágel nem fontos (a sértődöttek azt hitték, nekem is olyan fontos ő, mint én neki), az olvasószámom lobogtatása sem érdekel, hiszen mindig is tudtam, hogy sokan vagyunk.
De amibe én belevágok, az sikerül – ez az önbecsülés alapja. Az egekben az olvasottság. Meddig süllyedtem, ordibálják lentről a vesztesek. De nem én akartam harcolni. És kifejezetten megemeli az embert, ha jogszerű eszközökkel és hatékonyan tiltakozik az ocsmányság ellen. Nem mentem le a szintjükre, a fenyegetéseik és a gyűlölködő, jóhírnévrontó kommentözön ellenére sem.
Ti a Pistát látjátok áldozatnak, engem agresszornak, gyűlölettel olvassátok a blogom – és épp ezért engem nem érdekel a minősítésetek.
Nekem Huffnágellel egyetlen interakcióm volt egész életemben. Körülbelül másfél éve csatlakoztam a facebookon valami nőjogi rendezvényhez.
Ő ezt lájkolta. Én erre letiltottam őt.
Ennyi közöm van hozzá.
A blogom és a gondolkodásmódom idegesítette, vérbeli nőgyűlölő, aki sóvárog annak a közelségére, akit gyűlöl, és meg akarta mutatni nekem, hogy ő mekkora arc. “Ugye, elismersz, anyu? Csúnya vagyok, de azért szeretsz?”
Majd hangos csattanással pofára esett.
Lehetett volna másképp is: hogy meg tud félemlíteni, hogy épp nem vagyok jól, hogy nem ilyen jó fej emberek vannak körülöttem; hogy a Goldenblog befeszül és bent hagyja a blogját, de nem díjazzáki, nem foglalkoznak vele. Mondván, változatos a paletta, ne csak nők legyenek versenyben, van humoruk.
Ez volt a valószínűbb kimenetel: jelentéktelen, de megtűrik.
Mi nem vártuk a pénteki fordulatot (a kizárást), az után, hogy csütörtökön megírták, hogy nincs itt semmi jogszerűtlen, Pista marad.
Nem tudom, mi döntött. Én egy sima internetező vagyok, magánszemélyként írom a blogot, nem vagyok közszereplő. Nincsenek kapcsolataim újságírókkal, sose voltam ilyen körökben: engem azok szeretnek, akik felfedeztek és díjaztak mint bloggert.
Más nők meg gyűlölnek, például Bojár miatt.
Pista azt írja, rá se ránt, zenét hallgat, sodort egy cigit, értsd: kussol. Csak egy-egy kommentelője őrjöng. Rólam szól az ottani kommentfolyam 60 százaléka, nagyon vicces.
Megjegyzem, a Goldenblogtól nem szép, hogy a vége előtt három nappal zárja ki a szavazatokért oly élénken kampányoló versenyzőt. Ez senkivel szemben nem korrekt.
A részvétele és aljas uszítása, kicsinyes húzásai és hazudozásai ellen akkor már kilenc napja tiltakozunk. I ilyen blogot egy normális társadalomban nevezni sem engednének.
egy pitiáner, vesztíteni nem tudó, fél- vagy tán egészen őrültnek tetszik lenni.
Miért kéne veszítenem, ha könnyen győzök? Azért, mert biztosak voltatok benne? Harcolni sem én akartam.
Mindenfélét magára tetszik húzni, az “irodalomtól” az “érvelésen” át a “méltóságig”. Na, egyik sincs, ez csak Maya fátyla vagy nagy izzadságosan vetített háttér.
Az isten sem mossa le a sértettséget Hufi Goldenblogos szereplésével kapcsolatban. Ha már nem sikerült kizáratni a versenyből, ugye, most jön a kampány az őt előzőkért. Ha tetszene tudni, hányan röhögik magukat ezen könnyesre, hányan undorodnak és csak pislognak hitetlenkedve…
Így derül ám ki hogy ki és hol helyezkedik el a rendszerben.
Van olyan, hogy küszöb alatti és iszamlós és sárgászöld? Most már van… 🙂
Na, EZ picsogás. Tessék emelt fejjel viselni a következményeket, ha már messzire sikerült menni.
Én nem sértett vagyok, hanem jogállami gondolkodású és egyértelmű: a versenykiírást lábbal tipró, aljas, színtiszta provokáció ne vehessen részt a versenyben.
Én nem indultam a Goldenblogon. A Fütyizörej terjesztette el, hogy én akkor léptem vissza sértettségemben, amikor Pista megelőzött. Mi értelme lett volna? Folyamatosan cserélődtek a helyek.
Én arra kértem a Goldenblogot, állítsa vissza az eredeti állapotot, tudniillik hogy nem versenyzem a Goldenblogon, nem fogadtam el semmilyen ÁSZF-et, nem értesítettek, hogy mezőnyben vagyok, én nem tudtam az idei Goldenblogról.
Szerintük indultam – hol van nyoma annak, hogy szavazatokat gyűjtök? Emlékszik egyetlen olvasóm ilyenre, említettem én a Goldenblogot idén? Elmentem volna úgy Milánóba 29-én, hogy nem szólítom fel az olvasóimat szavazásra, amely 28-án kezdődött?
Hogy lehet, hogy úgy voltam hatodik (!) napokig, hogy sehol ilyen tárgyú poszt, Goldenblog-logó, szavazásra felhívás nem volt?
Október 28-án egy itteni, egyébként antifeminista kommentelő a tudomásomra hozta, hogy a mezőnyben szereplek. Azt írta, mondta neki a Pista (a szavazás első napján), hogy szavazzon rá, de ő inkább rám szavazott.
Milánóban nem interneteztem egyáltalán. Itthon, november 1-jén délben lerogytam végre, és írtam a Goldenblognak, azonnal vegyenek ki a listából. Nem néztem, hányadik voltam ekkor. Én nem kuncsorgok többet szavazatért, nem indulok vegyes színvonalú mezőnyben, nem kérem a zsűri véleményét, mert lenézik a nőket és az értelmes blogokat, csak pénztermelő eszköznek tekintik a blogokat. És főleg nem szereplek gyűlölködőkkel egy mezőnyben.
Ez UTÁN, délután értesültem Huffnágel aljas, rágalmazó angol nyelvű szavazatgyűjtési kommentjeiről egy olvasó jóvoltából.
Három további blogger mesélte, hogy úgy van versenyben, hogy nem is tudott róla. Megkérdeztem, indultak-e tavaly. És mind indultak!
Valószínűleg az történt, hogy a Goldenblog simán átzúdította a tavalyiakat az idei versenybe. Ezt onnan tudom, hogy nekem a régi, tavaly novemberig használt linkem volt ott:
A baj az, hogy a részvétel azt jelenti, hogy a versenyző elfogadta az ÁSZF-et. Ha nem tud az indulásáról, akkor is. A Bloggerinán legalább kértek beleegyező nyilatkozatot!
Éva, nem zavar, hogy most ismer meg a világ teljes valódban? Erre a földszintes, piti kis bosszúhadjáratra nem lennék büszke a helyedben. Ez az, ami igazán minősít téged, meg a csúnya kis örömed. Fúj… 🙂
– kiabál a lúzer erkölcsi alapon. A vesztes hallgasson, jobb neki is. Eleve ő akart harcolni. Azért dühöngtök, mert nem sikerült a nagy akció. Ez nem jellemkérdés, ez csak vicc. ez a harmadik hullám (a mamamis genyóskodással együtt az ötödik), hogy “most majd bekussol a Gerle Éva, sír, depressziós lesz”. És megint nem jött össze.
(Azóta: 19. 2023 őszén írom ezt.)
Tizenhat napig a neten erőszakolt egy faszverő sunyi incel, aki engem sose érdekelt, akivel semmi dolgom.
Derűsen megmutattuk, hogy sokan vagyunk. Megmutattam a grafikonokat, és visszaszóltam a nulla érvvel vagdalkozó nímandoknak. (Provokáltok, én leírom a tényeket, erre írjátok: ha így lenne, nem bizonygatnád. ???)
Miért ne írhatnék tényeket? Míg Pista sunnyog, machinál, magyarul nem tudó nőgyűlölőket szólít fel a kicsinálásomra és tőlük tarhál szavazatokat.
Büszke vagyok, hogy csupa ilyen ember utál: névtelen, unatkozó, ármánykodó kommentelők, pszichopata zaklatók és Kozmáék. Nem véletlen.
Te, Éva, ez most komoly? Uszítod az olvasóidat egy személyes sérelem miatt? Velük akarod megtoroltatni? Ezt nem hiszem el…
Látod, pl. ez az a rossz minőség, amit veled kapcsolatban emlegetnek azok, akik nem szeretnek vagy kiábrándultak. Ne is keresd tovább.
Éva, mély megrendülésem… Azt hittem, ebből már kinőttél, és vagy annyira hiú magadra, hogy ilyet sose.
Nektek olyan egyformán modoros a stílusotok. Az évázás. “Rossz minőség”, én – de Huffnágel és drukkerei római jellemek! Az igazságosztás, a fontoskodó hang, “Jó” és “Gonosz” dichotómiája. Az olvasó, aki eleve gyűlöl (irigyel), CSALÓDOTT BENNEM… hova szarjak? Jobban tudni, bőszen magyarázni, hogy mit kellene tennem, gondolnom. Se Kozmáék, se Huffnágel nem esik ilyen morális megítélés alá, csak én.
Ez NŐGYŰLÖLET és IRIGYSÉG. Szeretnétek menők lenni, de nem megy, az egyetlen esélyetek, hogy bárki elolvassa, megválaszolja a szánalmas erőlködést, az én blogom, a személyemmel kapcsolatos botrányban folyondárkodni.
Én azt teszem, amit jónak látok, és azért, mert nekem ez a normális, és mert nem félek. Hibázni is jogom van, és azért nem lenni dühösen elszámoltatva. De most nem volt hiba.
Ha belém kötnek, akkor így reagálok. Nem érdekel, ki szeret. Engem az szeret, aki a jó szövegeket érti és igényli.
Nem véletlenül koptak le a trollok meg a zaklatóim nyáron, az irigyek, a “bárcsak én is menő lehetnék” “törzsolvasók”, Villő, hirlando, Naja, Barna Zsuzsa. A cirkuszt nem én hergelem, csak néhány unatkozó olvasó érdeke volt. Bár minden ilyen robbantja az olvasószámot, nekem abból nem sok hasznom van, mert csak a zavaros embereket meg a konfliktusokat szaporítja. Hiú már nem vagyok, minden siker megvolt. Egyre jobbakat írok, de ebben csak a saját mércém számít, és az belül van. Azt szeretném, ha a blogom tartalmával foglalkozhatnék, nem a huzakodással, és azok is ezt szeretnék, akik jó szívvel olvassák.
A többiek hagyjanak békén, ne kössenek belém.
Én kezdtem? Nem.
Diadalmenet lett Huffnágelnek a Goldenblog? Nem.
Érdemtelen, romlott, szánalmas provokatőr, lelki egyszobás szükséglakás ő? Igen.
Lenézi a nőket, gyengének és picsogósnak tart engem? Igen.
Gyenge vagyok? Nem.
Mi az erőm? Az íráskészség, a gondolkodási színvonal, a lelkierő és a humor.
Volt értelme a tiltakozásunknak? Igen.
Mi a gond? Ez volt az etikus, az egyetlen etikus válasz. El lehetett volna ismerni, hogy kissé elgaloppírozta magát a Pista. Vagy úgy gondoljátok, a nők akkora balekok, hogy nekem még őt kellett volna kímélnem, pátyolgatom?
Nem személyes sérelmem van, hanem erőszakcélponttá tettek, aljas gyűlöletkampány zajlott, sunyi trollok özönével – ha Kozmáékat nem számítjuk, akkor is bő fél éve megy már ez, ugyanazok tolonganak Pistánál, mint akik a petíción próbáltak engem tönkretenni.
Döbbenetes amúgy. Oké, utálnak. De mi viszi rá őket, hogy egész nap lessenek, kommenteljenek, rám reagáljanak, ugyanazt hajtogassák? Minden megnyilvánulásomat úgy állítsák be, hogy én legyek a gonosz, és mindenki más hólelkű, meg van támadva, “csak hibázott”, székely, család, példás, kár érte, anyámkínja?
Mindezt névtelenül, mondván, Gerle Éva feljelenti őket, ha vállalják az arcukat.
Talán nem kellene bűncselekményeket elkövetni, sokkal egyszerűbb lenne az élet.
Életemben három feljelentést tettem:
Táskám ellopása, 2004, közvádas bűncselekmény.
Danika nekem jön kétszer, megegyezés, de így is közvádas bűncselekmény.
Kozmáék, közvádas bűncselekmény, vádemelés.
Ellenem soha senki nem tett eredményes feljelentést, pedig állítólag megtámadok embereket. Én soha nem éltem vissza senki adataival, képeivel, nem gyalázkodtam, nem biztattam senkit arra, hogy szemétségeket írjon, nem létesítettem lejárató blogokat, nem hackeltem meg senki Wikipédiáját, nem aláztam meg senkit, nem bántottam más gyerekeit, szexualitását, normális hangon beszéltem, általában magamról.
(Ez is elmúlt, amikor már atomfegyvert vetettek be, mert tíz év alatt sem nyugodtak le, a szerk., 2023.)
Minden média nekem adott igazat, kivéve a kerékagy érdekes logikájú cikkét. Népszabadság, Cink, !!444!!!, Transindex, comment.com.
Én abban hiszek, meg is írtam, hogy a neten semmi mással nem tartozunk egymásnak, csak jogkövetéssel. A jog az erkölcs minimuma. A többi a véleménynyilvánítás körébe tartozik.
Nem érdekes, kedveltek-e. Nem számítanak a találgatások, vélekedések. A nyilvános térben az az érdekes, korrekten érveltek-e. Hazudoztok, félinformációkból kombináltok-e ki aljasságokat, gyalázkodtok, megalázni próbáltok-e.
Igen, ezt teszitek.
Én nem teszem ezt. Senkivel.
Összevissza kommentelgetnek, másokat figyelnek meg, és nagy erkölcsguruként, nulla empátiával fáradhatatlanul basztatnak valakit, akit nem is ismernek, és akihez annyi közük van, hogy idekattintanak a blogjára, és róla pusmognak.
Én a blogomat írom, nem nagyon érdekelnek mások. Ha belém kötnek, akkor ekkora az igazságérzetem, ennyire érzem felelősségemnek, hogy az undorító és kártékony tartalmakat megállítsuk. Későbbi ügyekhez ez figyelmeztetés. Ne húzz ujjat az erősebbel!
A fricska pedig vicces. Pista ellen, egy paródiaposzt mélyén elhelyezett egyetlen sorral több ezer szavazatot szerezni másvalakinek? Bármikor. Mellékes poénként. Engem a blogom érdekel, és az olvasók, akiknek fontos. Leszarom és immorálisnak tartom a Goldenblogot, egész pontosan tavaly szeptember 13. óta.
Nem gyalázkodunk, nem írunk irreleváns érveket, nem vádaskodunk, nem hazudunk, nem uszítunk, és nem fenyegetőzünk üresen.
Ezt mind nem tesszük. Soha.
Ellenben valódi, változatos minőséget hozunk létre egy percműfajban, naponta, valamint figyelünk a helyesírásunkra.
Nekem ez a rangom.
Én másképp működöm, mint a ti középszerűségetek, amely soha semmit nem hozott létre. Nektek egy ilyen sztori után van pofátok idejönni és engem lebaszni, mert szavazásra buzdítom az olvasóimat egy paródiaposzt alatt?
Pista szerint nekem nincsen kapcsolati hatásom.
Négy helyet emeltünk a hölgyeményen tíz óra alatt, egyetlen felhívással. Akkor még csak az volt a cél, hogy a negyedik hely ne Pistáé legyen.
És hogy ki milyen ember, ki mit ér, ki mivel tölti az idejét? – ugyanazt mondom, mint Kozmáékról: nézzetek körül az idővonalakon, blogokon. Ki rugózik a kin, kinek milyen az érdeklődési köre, életmódja, ki mitől boldog. Nézzétek meg Kozmáékat, a kizárt versenyzőt és engem. Nézzétek meg a blogomat. Miről írok én? Nézzétek meg, mennyi szó esik más bloggerekről, mások magánéletéről, szoktak-e a kommentelők vagy a posztok gyalázkodni, gyűlölködni.
Na?
Már kilenc éve!
Ez a poszt önmagában is vicces, de a végén a goldenblogos szavazási felhívással együtt egyenesen virtuóz, és nagy büszkeségem – lásd a lenti magyarázatot is. Egy korai nyoma annak a rugalmas, leleményes, mindent leszaró életörömnek, saját invenciónak, ami a legjobb pillanataimban jön csak ki, és amit soha nem tudott lemajmolni, elvenni Gumiszoba meg a koppintók, hiába erőlködött összeszorított szájjal, lila fejjel. EZÉRT utálnak. Ez a húzás a verseny egy késői szakában fordította meg a helyezéseket, kinyomta a szánadék Huffnágelt az első tízből (ez volt a cél, aztán még ki is zárták), mellékhatásként egy érdektelen giccsbloggerecskével, Zsarnai Beátával pedig megnyerette a szavazást. Úgy értem el, amit akartam, hogy senkinek nem volt rossz, egy üde fricska volt az egész. És ettől lettek ilyen iszonyat idegesek az álneves gyűlölködők, hogy fél évvel később se tudták elfelejteni, egyszerűen nem tudták elhinni a szolgalelkűek, hogy én ezt meg mertem csinálni. A blog alapos ismerője fröcsögő erkölcsrendész e-mailt is írt, ez külön elégtétel volt. Lásd a poszt végén.
*
Hogyan is kezdjem Veletek megosztani kavargó gondolataim máma??? Nézem az aranyló őszt. Szeretem a természetet…. A Természet körforgása nem csak esztétikai élmény számomra, hanem mindig el is gondolkodtat: a fák levetik lombruhájukat, aztán hótakaró alatt, ködben alszanak az állatok és a növények számomra, míg aztán tavasszal, az új ébredéskor rácsodálkozhatunk a számomra legyőzhetetlen erőre, a hótakaró alól kikukucskáló-tekingető új hajtásokra, hóvirágra. Az örök újrakezdést idézi ez számomra. Bővebben…
az irigykedőkről
Az elmúlt egy év, azon belül az utolsó öt hónap, azon is belül az előző két hét azt jelzi nekem, hogy Bővebben…
Ez a címe: bejegyzés. Mert ez egy bejegyzés, arról szól, hogy bejegyzés.
De ez csak munkacím, majd lesz jobb, találóbb cím, átírom, és a linket is akkor, amit itt ügyesen generál a vördpressz. A béna bloggerek nem írják át a linket, számok maradnak benne, betűkihagyások.
A helyes link a minimum, olyan, mint a fényes cipő, igen vagy nem, jobbra vagy balra, kecske vagy birka, szar vagy máj.
Nekem tökéletesek a linkjeim. Azok lettek olyan két hónap után.
Értékeli-e valaki?
Alulértékelt blogger vagyok, ki ért engem? Ki értette, aminek én úgy örülök írás közben, hogy a Média, ez a zöld szemű szörnyeteg és hogy a nők malmára hajtja a vizet a latban? (Ki nem?) Hát a kék kapszulát? Ki vette észre, hogy Ny-nyel kezdődő férfinév aligha van? A Baudelaire-idézetet, a trükkös ellentmondást, az iróniát értik-e, vagy gyorséttermi kaja ez is? Ezeknek mindegy, csak legyen valami bejegyzés naponta, valami akármi, benne erős szavak, tömör, idézhető mondatok, egy darab meglepő metafora, a részletek nem érdekesek?
Értik, valaki mindig.
Másrészt, vannak népszerű bejegyzések, facebookon végigtarolók, egyik szemem örül, másik zokog, mert ezeket az írásokat emiatt rögtön meg is vetem. Hiszen a megosztás visszás valami, ebből látom, hogy hatásosak, önigazolóak, könnyen emészthetők, igazi zavart nem okoznak — ha azt okoznának, nem osztanák meg. Van az, amit sokan olvasnak, de alig osztanak, van, amit sokan olvasnak, sokan osztanak, és van, amit kevesen olvasnak és szinte nem is osztanak meg.
De a döbbenet, hogy mi találja el őket: mint valami vegyeskar és posztmodern kórusmű, szólók jajdulnak hol innen, hol onnan: ez a posztod, ez, ez nagyon! és mindenkinek más.
Amit nehezen, csiszolgatva, nagy figyelemmel írok, és nekem fontos, az valahogy súlyos lesz, alig hat. A könnyű kezű rutinok, és amikor épp csak húsz perc alatt írok, mert álmos vagyok, késő lett, kell valami holnapra — a saját nyomásom ez, hogy fél hatra meglegyen, olvasók hajnali üdvéért –, azok a gyorsak-könnyűek meg felmagasztosulnak. A szövegszépség és a gyorskönnyű, az egymást kizárja.
Ide írok egy ajánlást, dőlttel, jobb szélre, mert akkor örülnek:
F-nek
Senki se tudja, ki az az F, az az igazság, én se, de F magára ismer, és ír nekem, hogy pont eltalálta a bejegyzés, és ki vagyok én, hogy ezt elrontsam, F napját mondjuk G kedvéért? (Szegény G!)
Ide teszem a More taget. Így. Bővebben…
…hogy tiltakozhatunk.
Többen is írtak nekem, hogy ezt tennék. Szerintem igen, minden hang számít.
Ma a következő levelet írtam a Goldenblognak:
Feladó: Éva Gerle <geerleeva@gmail.com>
Dátum: 2014. november 7. 8:52
Tárgy: kérés
Címzett: goldenblog@goldenblog.hu
Tisztelt Goldenblog szervezők,vajon korrekt-e, ha az egyik induló egy másik indulót (aki nem is akart részt venni a versenyen, tudta nélkül nevezték), így mocskol?
1.
Kérem, olvassák el ezt a néhány sorát, akármilyen nehéz kibetűzni.
2. “Ha hihetünk a számoknak, akkor a mai napon (2014. november 6-án ) majdnem annyi szavazatot kapott a Huffnágel Életmód magazin a HVG.HU Goldenblog versenyén, mint az eddig eltelt két hétben öszesen. A nap végére így hat helyezést javítva a kezdeti 10. helyről végül a 4. helyet szerezte meg blogunk. Büszkén jelentjük, hogy a szavazatok 5.5%-át birtokolva átléptük a “parlamenti küszöböt”!
Nem gondoljuk azt, hogy ebben a meglepő eredményben bármiképp is közrejátszhatott az, hogy a tavalyi negyedik helyezett Csakazolvassa blogon hétfőn megjelent egy bejegyzés, amit mi ihlettünk Ebből a hisztiből nagy mulatságunkra az derült ki, hogy a szerzőt annyira megviselte az, hogy a Huffnágel Életmód magazin nagyobb a rajongótáborral rendelekezik, mint az ö kis naftalin és macskahúgyszagú blogja, hogy elkeseredésében töröltette nevezését a versenyből. Mi ugyan Huffnágel vs Feminfo Deathmatch-et hirdettünk az indulásnál, de miután őket már az első kanyarban szem előtt vesztettük, kapóra jött egy másik ismert femináci hazugsággyár megalázása. Évá néninek további kellemes öregedést kívánunk, és reméljük, hogy sikerül majd további ráncok, szakralábak és ősz hajszálak nélkül túllendülni ezen az épp aktuális traumáján is. Írjon!!!”
Kérem a Goldenblog zsűrijét, hogy a nőgyűlölettől iszamós, agresszív, gyűlöletbeszédet, rágalmazást és uszítást megvalósító Huffnágelt zárja ki a versenyből. Ez nem blogháború, ugyanis én őt nem tekintem riválisnak, többen tiltakoztunk október elején a zavaros, ám igen kártékony Huffnágel ellen ezek miatt az írásai miatt:
hogyan_verjuk_el_csajunkat_felesegunket_es_usszuk_meg_feljelentes_nelkul
igy_gondozd_az_asszonyodat
Ez nem vicc, ez nem paródia, ez gyűlöletbeszéd, és Huffnágel igen vitatható módon gyűjtöget szavazatokat.Várom szíves, érdemi válaszukat.Helye van-e egy ilyen blognak a mezőnyben?Üdvözlettel
Gerle Éva
A goldenblog címe: goldenblog@goldenblog.hu
Hétfőig várom, mit reagálnak, de már egyszer írtam ezt, a kéréssel együtt, hogy töröljenek, aztán elkezdem őket nyíltan fingatni itt:
https://www.facebook.com/Goldenblog
Ha egyetértetek, csatlakozzatok. Huffnágel primitív, zavaros, sérült, és még jelentéktelen is, igen, de rendszeresen szerepel az Index címlapján, és amit csinál, KÁRTÉKONY, inkorrekt, pofátlan és veszélyes.
2014. november, de rég volt ez is
néhány félreértés eloszlatása, antifeminista vádak
Nyugtalanító hírek érkeztek az egyik jeles magyar antifeminista (igen, ez így egy szószerkezet) ellenem irányuló, büntetőjogi tényállásokat többszörösen kimerítő dühösködéséről. Ő nagyon szeretne jól szerepelni a Goldenblogon, ezért hirdeti mindenhol, hogy szavazzanak rá, kérlel embereket a szavazásra.
Tavaly én is ezt csináltam, szar volt, és egyébként a negyedik helyre elég az akkori Civil kategóriában. Az egész szavazatvadászat problémás, mert abszolút nem a blog értékét mutatja az eredmény, amelynek — az értéknek — a visszajelzésére vágytam én akkor.
A vicces az, hogy idén viszont nem indultam, Bővebben…
Sok bántó mondatot kaptam életemben. Meglep, milyen erős reakciókat váltok ki egyesekből. Hogy újabban hányan akarnak belém szólni, definiálni, interpretálni, terelgetni, befolyásolni próbálni engem. Hogy én milyen vagyok, mit tettem, mit miért csinálok. Mondván: én megmutatom magam, ne csodálkozzam. Mindenhol engem látnak, szerintük én mindenhol ott vagyok, keresem a konfliktust.
Néha azt érzem, persze, mondják csak, joguk van, sokféle a vélemény, ez is egy közte. Máskor meg azt, hogy hagyjanak már, igazságtalanok, nem értik az egészet — bekapcsol az önvédelmem. Bővebben…
2014. szeptemberi bejegyzés
Sokan és sok mindent kérdeztek tőlem, jobb, ha elmondom, mi történt a blogon és körülötte. Ezért most a csakazolvassa írója meginterjúvolja Gerle Évát.
Hogy vagy most? Néha szárnyszegettnek, tragikusnak tűnsz, máskor nagyon szép érzésekről írsz, és boldognak látszol. Bővebben…
Én nem állítottam, hogy Hajnalkám szivárogtat a magánéletemről infókat a petíción, de valaki szivárogtat, pontosabban: aljasul, félelemkeltően és lejáratóan célozgat.
Ez jött ma:
Ebben a bejegyzésben összegyűjtöm és röviden kifejtem azokat a bloghoz és személyemhez kapcsolódó témákat, amelyekről többen kérdeztetek mostanában. Jelezzetek vissza, és ha van kérdésetek, beszélgessünk magunk között. Bővebben…
Belelógok én az életetekbe. Nem alszom éjjel emiatt. Habozok, kirakjam-e a bejegyzést, és nem magam miatt. Hogy kiben mit váltanak ki a szavaim, mekkora a felelősségem, kit sodor mélységes belső válságba a mondatom. De én nem tudok nem így írni. Igen, felhasználok mindent és mindenkit. Elsősorban önmagamat. Bővebben…
A Liebster-díj egy bloggertől bloggerig utazó vándordíj. Ez a kezdeményezés Németországból indult azzal a céllal, hogy új blogokat ismerjenek meg az olvasók. Ha egy blogger megkapja, akkor válaszolnia kell az adományozó kérdéseire, majd további 11 blogot meg kell jelölnie, akiket érdemes olvasni, követni.
Csupa értékes, komoly blog jelölt eddig. Köszönöm, és igazán ne haragudjatok, de nem folytatom a láncot.
Ha szeretnéd látni, kiket olvasok, akkor a főoldalon az oldalsávban megtalálod: olvass igényes blogokat! De ez teljesen esetleges, azok közül választottam őket mint legjobbakat, amelyek szembejöttek. Biztos van még sok más igényes blog.
Lovagolj a témához nem tartozó dolgokon, különösen a külsőségeken, például hogy áldozatodnak nagy az orra, vagy más szavakat használ, mint amilyeneket te megszoktál!
Dicsérd föl áldozatod ellenfeleit és a hasonló műfajban megnyilvánulókat, teljesen kritikátlanul, kettős mércével, hátha ettől majd rosszul érzi magát!
Tagadd a nyilvánvaló értékeit és teljesítményeit, próbáld valahogy azt is ellene fordítani, hogy vett egy nadrágot/értelmiségi a családja/jól fogalmaz/sokan ismerik/biciklizik/virágot szedett a réten! Mindegy, mit csinál, ha mást, mint amit te tennél, azt lehet fröcsögve szidni! Rá fognak harapni a többiek, hiszen valakit gyűlölködve elemezgetni annyira mulatságos!
Adj neki álságos jóindulattal tanácsokat, diagnosztizáld, figyelmeztesd, hogy baj lesz, a vesztébe rohan, ha nem azt teszi, amit te jónak látsz. Ajánlgass neki olyasmit, amiről jól tudod, hogy nem fogja megtenni, mert vállalhatatlan, meg már mondta is. Csóváld a fejed a higgadt bölcs pozíciójából, játszd az aggodalmast, közben tegyél meg mindent, hogy fenyegetve érezze magát, és fröcsögd a világba a gyűlöletedet! Így maradsz hiteles, minden áron.
Vitasd el a védekezéshez való jogát, reakciói érthetőségét, magyarázd meg, hogy nem is úgy van, általában mindenét: eredményeit, boldogságát és életének azon részeit, amelyről nem tudsz! Így még szánalmasabbnak láttathatod őt.
Próbáld bebizonyítani, hogy ami vitathatatlan tény, az valójában nem igaz, vagy ha igaz is, felróható neki, és éppen ellene szól!
Amit állít, azt próbáld úgy interpretálni, hogy dicsekszik! Tehát ha azt mondja, hogy evett valamit, akkor nyilván az éhezőket akarja idegesíteni, vagy ha jól érzi magát a bőrében, akkor az legyen a szépségével való dicsekvés! Te persze tudod, mindig is tudtad, hogy ő ronda és öreg, már húsz éve is, noha sosem láttad.
Amit magáról leír vallomásként, önkritikusan, azt dobd be mint nagy leleplezést, amire te jöttél rá, hiába tagadja a szerencsétlen! Ne zavarjon, hogy nála olvastad!
Fordítsd meg a viszonyokat: ha például megtámadtad, zaklatod őt, a nyomában vagy, fogalmazz úgy, mintha ő támadott volna meg, és talált volna meg téged!
Igyekezz agressziónak beállítani, hogy blogja van, amelyet egyébként mindenki a saját elhatározásából olvas! Kicsi az internet, nehogy már ő elférjen rajta!
Szidd lenézően azokat, akik áldozatod mellé állnak, tartsd őket betanított, megbabonázott, kritikátlan bérenceknek! Ezt sokat ismételgesd, akkor nem tűnik fel, hogy nincs mondandód.
Ha nem tudsz mit mondani, állítsd azt, hogy ő ír névtelenül! Ez súlyos érv, ettől majd elhallgat, de legalább magyarázkodni kezd, bárki is legyen az.
Tulajdoníts minden megnyilvánulásának, amellyel nem tudsz mit kezdeni (cipősarok, hajszín, életmód, akármi lehet!) negatív motivációt: ő azt azért csinálja, mert beképzelt, hitvány emberi minőség, kegyetlen, veszélyes, másokat üldöz, ő robbantotta ki a vietnami háborút is stb.!
Sejtesd, hogy te ismered őt, és tudod ám, milyen! Ha rákérdeznek, hogy hogy lehetsz az ismerőseként, úgy, hogy ő nem is sejti, hogy te mocskolódsz itt, ennyire aljas, akkor lőj vissza: mert akkor téged is üldözne, feljelentene, mert ő ennyire kíméletlen ám! Kozmáék szövegeiben találsz kész mondatokat, ne fáradj!
Pakold ki személyes adatait az internetre, hadd zaklassák! Te nem tehetsz róla.
Ha nagyon unatkozol, próbáld meg előkeresni és valahogy ellene fordítani a szavait, amelyeket régebben, teljesen más kontextusban, másról írt! Legyél eközben diadalmas!
Vedd át a szavait, fordulatait, ha nehezen megy a szövegformálás vagy nincs benned gondolat, és érezd eközben rendkívül leleményesnek magad! Nehogy kitalálj valami sajátot! Mutass rá, hogy másokat vádol azzal, amit maga követ el, utána nevezd kétszínűnek, és ne zavarjon, hogy magadat jellemzed ismét!
Lesd a blogját, facebookját, dobd be azonnal az új és új információkat, és elemezd ki az utolsó atomig, amit ott látsz. Ne feledd: ha úgy döntöttél, hogy gyűlölöd őt, akkor ebből az következik, hogy mindene kínos, kisszerű, elhibázott! És ő csak vergődik, dicsekszik, bizonygatja, hogy boldog! Ess neki konyhapadlójának, étkezési szokásainak, kedvenc helyeinek, farmernadrágjának, szerelmének, hajnalig verd a billentyűzetet! Elég teltek az ajkai? Olyan blogot ír, mint Vájf? Nem modell, mégis kitesz magáról képeket? Merészeli jól érezni magát? Hamburgert evett? Ess neki! A gyerekei fotóját és a férje halálát se kíméld!
Eszedbe se jusson, hogy ő is emberi lény, mint te, érzésekkel, gyerekekkel, vagy megkérdezni, mit miért tesz, esetleg megpróbálni megérteni a tetteit, írásait, feltételezni, hogy nem tudsz róla mindent, nincs a kontrollod alatt, vagy hogy ő másképp működik, és hogy jól tudja, mit csinál! Sose jusson eszedbe, mi lenne, ha egyszer a szemébe néznél! Ez végzetes lenne, nem tudnál olyan hatékonyan gyűlölködni.
A lényeg, soha ne feledd: te biztonságban vagy, sose derül ki, mit tettél névtelenül, hiszen neve, arca csak neki van. Csak őt fogják mások is bántani, ez a mobbing természete, majd odagyűlnek ők is, és egymást hergelik, egészen a katasztrófáig!
Csapódj közismert, undorító internetes bajkeverők mellé, ne bánd, hogy elrongyolják a lelked!
Legyél annál hangosabb, minél jelentéktelenebb az életed, és minél több bajod van a saját identitásoddal!
Végül, miután ezt olvastad, keresd ki néhány kattintással, mit jelent a cyberbullying, és ha megvan, próbáld a leírás egy-két elemét célpontod ellen fordítani, hogy ezt csinálta ő is! Ne zavarjon ebben, hogy erre semmilyen bizonyítékod nincs, és hogy te hetek óta, ismeretlenül és névtelenül, falkában az összes pontot teljesítetted, ő meg nem, s hogy azt állítod, igen, az maga a cyberbullying megint: eltereled a figyelmet a saját tetteidről, és újabb hazugságot terjesztesz róla.
NE VEGYÉL RÉSZT A CYBERBULLYINGBAN! AKIVEL BAJOD VAN, MONDD MEG NEKI SZEMÉLYESEN, AZ ARCÁBA! AKIT NEM ISMERSZ, NE BÁNTSD! A CYBERBULLYING VESZÉLYES, KÁROS, BELÁTHATATLANOK A KÖVETKEZMÉNYEI! NE SÜLLYEDJ IDÁIG!
(kösz)
(S HA OLYANNYIRA ELÍTÉLTED A CYBERBULLYINGOT, ÉRTE HARCOLTÁL, CSODÁLTAD ŐT, NE ÁRULD EL UTÓLAG SEM, NE TEDD KÖZZÉ A BLOGOS ISMERŐSEID KÖRÉBEN, A SAJÁT INTERPRETÁCIÓDAT IGAZOLANDÓ A PRIVÁT LEVELEZÉS RÉSZLETÉT, NE TAGLALD A HÁTA MÖGÖTT AZ OLVASÓI KÖRÉBEN, NE OSZD MEG AZ OLVASÓKAT A SAJÁT VAK RAJONGÁSOD ÉS EBBŐL KÖVETKEZŐ CSALÓDÁSOD MIATT, NE ÍROGASS BOLDOG-BOLDOGTALANNAK, FELAJÁNLVA A TELJES LEVELEZÉS ELKÜLDÉSÉT, MERT EZ SEM AVAT ÁM ERKÖLCSI FENOMÉNNÉ! A BLOGGER KÉPES HALLGATNI, ÉS ELTEMETNI A KÉT EMBERRE TARTOZÓ TÖRTÉNETEKET!)
én nem leszek sohasem a játszótered, mert neked végül is mindegy, mi van a blogon (azért írsz ostoba és erőszakos kommenteket), nekem meg nemmindegy
avagy: a véleménynyilvánítás szabadsága és a csakazolvassa
Az engem támadó névtelen kommentelők közül megszólal az, akinek az a szívfájdalma, hogy ő itt nem írhatja le a véleményét, és azt a roppant kínos tényt próbálja valahogy kimagyarázni, hogy ő a bohócpáros által működtetett petíción írja le a véleményét azok lelkes helyeslése közepette, vagyis végső soron az ő kerekét vesztett szekerüket tolva. A csajok megint valami különöset játszanak, nagyokat nevetnek, futkároznak, ő meg csak áll egyik lábáról a másikra a grund szélén. Szegény, szegény fiú. Gyere, vegyük végig:
“egy nyílt és publikált blogot bárki elolvashat? Igen, vagy nem ?” IGEEEEN! Azért írják. Olvasd! Csak az olvassa…! De ne húzd fel magad nagyon, nem ér annyit.
Ha idegesít a feminizmus, az igazságkereső hajlam, az irodalom, a női közösség, még mindig megcsodálhatod a szerző új konyhapadlóját (ZEN bambuszparketta), kedvenc kávézóját (á table !), csillámba mártott rózsáját (ismeretlen tettes) vagy futócipőjét (NIKE Free Run)! És aztán kitárgyalhatod a hozzád hasonlóakkal ezt is a petíción, meg hogy mibe kerül mindez, és vad feltételezéseket szőhetsz arról, hogy mindez csak álságos dicsekvés, amely arra szolgál, hogy elfedje, milyen boldogtalan is a szerző, illetve főleg arra, hogy Kozmáékat idegesítse vele. Nyilván.
“a megjelent írásokkal kapcsolatban lehet véleménye akárkinek? igen, vagy nem?” IGEEEEN! De a vélemény kifejtése nem emberi jog, a véleménynyilvánítás szabadsága jogának nem a blog írója a forrása, tehát nem is az ő dolga neked azt biztosítani, és senki másé, hanem a tiéd, ehhez, ha ez fontos neked, a te dolgod a feltételeket megteremteni is, nem az övé, és ha sérelem éri e jogokat, nem nála, hanem a jogalkalmazónál reklamálhatsz.
“a véleményed, amennyiben az nem sért személyiségi jogot, és nem lépi túl a blogban szokásos szóhasználat és stílus általánosan elfogadott keménységét elmondhatod korlátozás nélkül ? Igen, vagy nem?” NEM, hogy van-e korlát és milyen, az a blog üzemeltetőjének a döntése, és ehhez teljesen szabad kezet kap; dönthet úgy is például, hogy csak a mássalhangzóval kezdődő nicknevűeket engedi be, HA épp bárányfelhőkről álmodott, és e döntése következményei meg fognak látszani a blogján. Ha neked nem tetszik az ő döntése vagy szabályzata, akkor (nehéz szívvel!) meghozhatod azt a döntést is, hogy NEM KOMMENTELSZ nála, és nem is olvasod többet, de persze maradhatsz csendesen is lelkes olvasó, nem feledve, hogy őrületes grafikonjait és előnyös keresőbeli helyét, végső soron ismertségét sok más hasonló lelkületű kattintgató mellett neked is köszönheti. Vagy persze taglalhatod a blogot máshol is, hozzájárulva ezzel is a hype-hoz.
Hogy a kommented nem lépi-e túl a blogban szokásos stílust stb., azt eldönteni nem a te dolgod, bár látszik, szívesen becsúsznál ide rendet tenni, gyűlölködni, rombolni a küszöb alatt. Megteheted, hogy megírod, melyik volt a hozzászólásod, és akkor, mint jó tanár az elégtelen dolgozat után, rámutatok, hol sértetted meg a szabályzatot. Jó lesz?
“ha ott erre nem adnak teret és lehetőséget, sőt kérkednek is vele, hogy azok a hozászólások “itt vergődnek a lomtárban” ezt felfoghatod a véleménynyilvánítás szabadságának korlátozásaként? Igen, vagy nem?” NEM. Tapintható a frusztrációd, azért vitatod el a moderációhoz való jogomat. Ez tényleg nem bonyolult: azt írsz, amit akarsz, az én blogomon pedig az lesz, amit én jónak látok. Kérkedik a hóhér, mulatok az agressziójukon. Hogy kifélék, mifélék vergődnek a lomtárban, azt te nem tudhatod, de eléggé felszaladna még a te szemöldököd is, ha látnád, milyen kommentekről írtam ezt. És képzeld el, elég volt néhány hónap következetesség, és ezek a szerencsétlenek le is koptak, máshol csattogtatják az elégedetlenségüket azóta. Nekem ez siker, mert unom és utálom őket.
Még egyszer: ha nem vagy képes betartani az itteni szabályokat, akkor a véleményed saját blogon vagy más felületen fejtegetheted, mivel a te dolgod a jogodnak hitt igényed érvényesítéséhez megteremteni a feltételeket. Nem kötelezheted a blog szerzőjét arra, hogy figyelmet és energiát fordítson rád, hogy állítólagos ellenvéleményedet kifejtsd, és nem dúlhatod szét a blogját, közösségét, munkáját. Reklamálni máshol tudsz, mondjuk a bíróságon, ha jogaidat sérelem érte, és ha ott körberöhögnek emiatt, akkor abból kiderül, mennyire szánalmas az egész “jogom van hozzá” koncepciód.
“megragadhatsz e más lehetőséget, fórumot a véleményed kifejtésére? Igen, vagy nem?” IGEN, és ha eközben agresszív, frusztrált kis patkánynak tűnsz, akit kihagytak a buliból, és nem engednek asztalt verni, az is a te felelősséged.
“ha azokon a tereken, ahol a véleményezett oldal szerzőjének törlési joga van, és ott minden ellentétes , vagy neki nem tetsző véleményt töröl is, kereshetsz e olyan felületet, ahol ez a joga és lehetősége nincs meg? Igen, vagy nem ?” NEM IGAZ, hogy minden ellentétes vagy nekem nem tetsző véleményt törlök, mert 1. én nem vagy-vagy módon gondolkodom a világról, ezért a blog tele van az enyémtől eltérő és nekem ekként is tetsző (!), akár ellentétes véleményekkel, csak egy kicsit kellene figyelmesen, árnyaltan olvasni, levéve a gyanakvó/irigy/antifeminista szemüveget. Azt viszont nem fogom hagyni, hogy bántsanak, gúnyolódjanak rajtam a saját blogomon, hogy megalázzanak, visszaéljenek önmegmutató hajlamommal, hogy alapvetéseimet kétségbe vonják, munkámat rontsák, magánéletemre célozzanak, és ugyanazokat a fárasztó, buta mantrákat kelljen olvasnom itt is, amelyek ellen, amelyek lebontásáért ez a blog indult; 2. nem törlök, hanem az első hozzászólások fennakadnak a moderáción, mindenkiéi. Nem töröllek, hanem be sem engedlek, ha hülyeségeket írsz, másokat cikizel, vagy kamu az e-mailed. Csak azokét törlöm egyes esetekben, akik megsértik a kommentelési szabályokat, de erre hónapok óta nem volt példa (sértésre igen, törlésre nem).
Amúgy meg a válasz IGEN. Például téged annyira zavart, hogy a blogomon a megjelenő tartalomról én döntök, hogy miután beígérted, hogy mindehol elmondod a te verziódat, élelmesen más felületet kerestél, hogy velem foglalkozhass, és ezért vered a billentyűzetet estéről estére — bravó! Én nem vitatom el e jogodat, csak szánalmasnak tartalak. Mi a péknek nem indítasz saját blogot és tornászod fel a tehetségeddel, eredeti koncepcióddal és hónapok munkájával ismertté? Miért az én munkám eredményét, a közösségemet és felületeimet használnád arra, hogy megnyilvánulhass ellenem? Miért állítod azt, hogy nekem ezt el kellene viselnem, ha igazságos volnék? Igazságos vagyok: aki patkány, menjen innen. Soha nem ígértem, hogy te itt kommentelhetsz, a blognak ez nem volt célja. Kommentelj úgy, mint az a több száz ember, aki itt szokott, köztük igen keményen kritikusak is, és akkor lehet neked is. (Lehetett volna.)
“megváltoztatja e a vélemény tartalmát vagy mondandóját az a tény, hogy azt a teret ahol kifejtheted ki hozta létre és miért? Igen, vagy nem ?” IGEN, meg bizony, Kozmáék mellé állni, vagy a pisikaka.hu-n elemezni engem, az különös színezetet ad a dolognak. Lehúz. Bizonyítja, hogy aljas és primitív vagy, és semmi se számít, bárkivel szövetséget vállalsz, csak lejárathass engem. Megjegyzem, a kérdésed hibás, mert az igeneket szántad bizonyítékként arra, hogy mekkora májer vagy, hogy Kozmáéknál ütöd a billentyűket, holott itt a nemre számítasz.
“a zárt társaság lehetőségét azért termette meg a WordPress, és a Facebook, hogy aki nem kíváncsi a neki nem tetsző, vagy ismeretlenek véleményére, annak ne kelljen ezekkel szembesülnie? Igen, vagy nem?” NEM, a facebookon a csoport nem ugyanaz, mint az oldal, az oldal például a csatlakozók szándékából bővül, a csoport viszont meghívásra; a zárt csoportok elsősorban azért vannak, hogy a tagok kiléte ne látszódjék; a facebookon a személyes profilokon is és az oldalakon is van lehetőség bárkit és bármit tiltani, törölni, de attól még szembesül a profil tulajdonosa e véleményekkel, csak nem köteles teret adni nekik. A wordpressen pedig a blogmotor alapbeállításaihoz tartozik a moderáció, nyílt blogok esetében is, a csakazolvassáénál akár sokkal szigorúbb moderáció is választható (például: senki nem kommentelhet; minden hozzászólást egyesével enged be a blogger). Hogy miért? Mert a trollprobléma nem kerülhető meg: a wordpress és más blogszolgáltatók tapasztalatai az évek alatt megmutatták az angolszász blogvilágban, hogy a névtelenség sokakat kísért meg, és ők sunyi, agresszív kommentekkel lehetetlenítenék el a blogger munkáját, ez pedig megengedhetetlen, társadalmi értelemben káros. Kommentelni nem emberi jog: az kommentel, akit a blog gazdája beenged, az jelenik meg, amit ő jónak lát. Sem a magyar jogból, sem a blogmotor működéséből, a szolgáltató szabályaiból nem tudod levezetni a kommentelési jogodat. Annyira van joga a bloggernek bármihez, hogy, mint Violetta teszi, akár át is írhatja a hozzászólásokat.
Az egész nyakatekert okoskodásod lényege, hogy az általad oly mohón figyelt csakazolvassa tűnjön el a nyílt internetről, mert téged zavar; ha nem tűnik el, akkor szerinted bármilyen feszültségkeltést, gyalázatos színvonalat, ostobaságot el kell viselnie.
NEM, nem így van. Nem kell. Én döntök, mert tudom, mit akarok, a koncepcióm pedig működik. Nem érdekel a károgás, nem fogom hagyni, hogy elvegyék a kedvem, és nem hagyom annyiban Kozmáék ámokfutását sem. Ettől agresszívnak és keménynek, maszkulinnak neveznek — az agresszorok.
“a nyitott fórumok pont azért vannak, hogy akár ellentétes vélemények is teret kaphassanak ? Igen, vagy nem?” IGEN, bármi, bárhol, ne bánd, hogy közben paranoidnak, furának vagy nevetségesnek tűnsz, és mások is elmondják a megnyilvánulásaidról a véleményüket.
Minde kérdésekre azonban ne csak a jog körében keresd a választ, mert félrevisz, ezen kívül még erkölcs és jóérzés is létezik, tehát előfordulhat, hogy valami nem tilos, jogod van hozzá, csak többekben viszolygást kelt. Ilyen a te fáradhatatlan buzgalmad is. Vagy például vonatkozó névmások előtt vesszőt tenni sem kötelező, nyugodtan elhagyhatod, csak primitívnek tűnsz tőle. (Közben látom, hogy ezt nem érted.)
“Ha a válaszaid többsége igen, akkor máris választ kaptál arra a felvetésedre, hogy itt miért Évát és Évát miért itt bírálják, és miért nem foglalkoznak érdemben Kozmákkal”
NEM, nem kaptunk választ, csak azt látjuk, hogy neked valamiért nagyon fontos a csakazolvassa blog írójának személye, nagyon meg akarod mondani a magadét, aminek bizonyosan más motivációja van, mint az egészséges véleménykifejtési szándék. Hogy miért nem foglalkoznak Kozmáékkal a kommentelők még ott sem, azt enélkül is értjük, mindenki érti.
Egyáltalán, senki nem azért indít blogot, szán rá rengeteg energiát, szöszmötöl a posztokkal, a kinézetével, a kommentelőivel, hogy aztán furcsa lelkivilágú emberek a jogaikat követeljék rajta, és elárasszák a művét zavaros elméjük tartalmával. Mintha valami erre szolgáló, államilag finanszírozott intézmény lenne a blog, amelynek szerzőjére fölényesen mindenféle feladatokat lehet testálni, aztán hőbörögni, hogy de miért nem erről ír, miért nem úgy reagál, miért nem amolyan a kommentelési gyakorlata. Mindezt ártatlan véleménykifejtés címén, amihez ugye jogod van, kinek nincs?, engem azzal vádolva, hogy nem bírom elviselni és tűzzel-vassal irtom az ellenvéleményt. Az igazság az, hogy leszarom az ellenvéleményedet, legfeljebb arra használom időnként, hogy bemutassam: íme, ilyen is van, és nevetségessé tegyem ezt a nagy buzgalmat.
Én meg, akinek az írásai miatt sokan találva érzik magukat, és aki után hajlamosak csapatostul jönni és furcsákat írni olyanok, akiket nem ismerek, és akikhez soha nem is szóltam személyesen, akár a mamamin, akár bringaügyben, akár a blogon a nemi szerepek egyenlőtlensége témájában fejtem ki a véleményem, végképp nem töltöm az időm elmebetegekkel. Áron, miért nem bírsz megnyugodni már? Húsz hónapja csinálod ezt, nem volt még elég?
És ha kétségünk volna a motivációról, ugyanez, a blogger szót jellegzetesen egy g-vel író kommentelő írja, mert ő aztán tudja, mi hogy működik és mi a “hiba”:
Valóban nem ugyanaz zsidózni a a Zsinagógában, mint a Fradi pályán
Ezért hiba ott megtiltani, megakadályozni a véleménynyilvánítás lehetőségét, ahol a közönség hasonló érdeklődésű, minőségű és színvonalú. Ahol a téma a téma. Ezért hiba kiszorítani, mert mindenhonnan úgyse lehet, és minél inkább igyekszik elfojtani, annál nagyobb erővel tör fel, valahol máshol.
Mint a gát mögött a buzgár, ami azután elmossa a gátat is.
édesjóistenem
Hát törjön csak. Írd naponta kommentek tucatjait akárhova. Nincs hiba, minden jó, csak te nem férsz ide, olyan formájú vagy. Szeretnéd, ha elmosná a gátat, szeretnéd, ha te is ez a színvonal lennél, de… inkább vegyél egy fagyit, vigasztalódj, helyes a fagylaltos kisasszony is.
, hogy Pataki Zita egy nőkről szóló műsorba készített velem interjút a Gazdasági Rádióban, az a címe, hogy Egy nő Pataki Zitával. Holnap, hétfőn lesz 6-kor, és aztán vasárnap ismétlés, szintén 6-kor.
Elég sok témáról beszélgettük, persze a blogról és íróságról leginkább, hogy kezdődött, támadások, irodalom, család, külön Jánosról is, és sikerült néhány bejegyzésértékű mondatot is mondanom, különösen a második részben. Kétszer mondtam hülyeséget, egy kicsit meg egy közepeset, no de több is veszett Isonzónál.
FM 105,9 Gazdasági Rádió, http://gazdasagiradio.hu/musor?musor=7700
Strandpapucsokat felvenni, a Szokolt fel lehet kötözni harisnyagumival a fejre, és elkerékpározni dinnyéért.
Ilyenkor, szívem, a jóisten azért kitép egy lapot az ő nagy könyvéből. De nála mindig van cellux. Az enyém elfogyott. Bővebben…
Érdekes ez. Nem akarnám túlbecsülni a blog szerepét, de kaptam egy megdöbbentő levelet.
Kit a teljes széteséstől, kit meg éppen a válástól tart vissza, hogy itt a blogon olvas, ír, visszajelzést kap, terhet tesz le. Jó itt. Sorstársakra lelni, átgondolni mindenfélét, kommentelni — mindez levezeti a feszültséget. Az is, hogy egy-egy barátnőnek elmondja, ami annyira fáj, vagy kiírja, kifutja magából. Így lesz elviselhető. De tényleg, ez milyen már: ami enyhíti, az ki is oltja. Afölötti bánatunkban, hogy kövérek vagyunk, eszünk egy kis csokoládét, és jól van.
Az kéne, hogy elviselhetetlen legyen, hogy ne viseld tovább.
Ártalomcsökkentés zajlik, megoldás helyett. A megoldás lehetetlen amúgy is. A megoldás ma is elmarad. Kibírható a kibírhatatlan. Miközben pontosan tudod, mi lenne az igazi megoldás.
Tudom én, hogy nincs mindig megoldás, vagyis kivitelezhetetlen, de akkor is.