2014-ben…

 

…feküdtem a galérián a piros laptop előtt fekete, kék és fehér lepedőn. Ötösével ittam az illyt. Rágtam a hajam. Kínlódtam. Oviba mentünk biciklivel, hegynek fölfele. Rügyből lomb, lombból avar, avaron hó. E-maileket kaptam és írtam boldogan. Lehunytam a szemem, forgott velem a tavasz. Beraktam egy piros mosást, kiteregettem egy feketét. A fiamról kiderült, hogy nem csak zsenigyanús. Hajnalig beszélgettem. Hamburgert ettem. Vártam és késtem folyton. Fontos felismeréseket fogalmaztam meg. Írtam háromszázharminc bejegyzést. Lektoráltam hat könyvet. Nem válaszoltam nagyon fontos levelekre. Adtam annak, aki nyomorgott. Beleragadtam méltatlan helyzetekbe. Pótcselekedtem. Definiáltak és dobozba gyömöszöltek. Jött egy éjjel háromezer-húsz darab generált, blogot agyonterhelni hivatott komment. Harcoltam értelmesen, hatékonyan és meddő módon. Hagyatéki tárgyaláson vettem részt mint a kiskorú örökösök törvényes képviselője. Özvegyi nyugdíjam ötszázkilencven forinttal emelkedett.Képernyőfotó 2014-12-15 - 14.48.19Megtámadtak neten és fogason. Tettem négy feljelentést három támadó ellen, mind a négy ügyben bűncselekményt állapítottak meg. Engem soha senki nem jelentett úgy fel, hogy bármilyen státuszom lett volna azon kívül, hogy tanú vagyok. Megrendítő filmeket láttam. Koncerteken voltam. Könyvet alig olvastam. Váratlan mértékű fluktuáció, rengeteg új ember, döbbenetes magasságok és mélységek, segítőkészség, értő fül és értetlen ajak, eksztatikus flow, ihlető beszélgetések, kökörcsines rétek, pálmafás tengerpart, együttrezdülés, és az emberek legrútabb aljassága, a pokol külön bugyrába való áskálódók, névtelen kibicek fröccsenő nyála, koslatás, a legtöbb csalódás. A legtöbb megértés, erő, izom, lefutott kilométer is. Napi tizenegy órákat dolgoztam hónapokig. Szétbicikliztem magam. Elveszítettem a hátsó lámpám folyton. Fával kezdtünk fűteni. Szép holmikat vettem, pengevékony laptopot és Wolford feketeneműt. Tisztán látok. Romlott a bal szemem 0,5-öt. Mosdókagylóban mosogattam. Új konyha épült, amelyben mostanra sütő is lett. Jártam Spanyol- és Olaszországban. Tizenegy kiló mínusz. Negyvenkettesről harmincnyolcas méret. Fotósztrájk: négy hónapja nem teszek fel magamról. Végül favágó lettem. Vérképem és szívultrahangom ha nem is makk-, de egészséges állapotot mutat. Nem voltam nőgyógyászati rákszűrésen. Nem iratkoztam be franciára.

Életem legeseménydúsabb éve volt. Így hát blogilag is. Most már biztos, hogy blogger vagyok. A legtöbb poszt. A blog legolvasottabb posztja január végén, a normálisék. Kommentözön. Nagy találkozások, szerveződések, és még nagyobb hátat fordítások. Mindenki a maga pecsenyéjét sütögeti blogom tüzénél. A kályhát én építettem, a tüzet együtt tápláljuk. A melegedők és sütögetők némelyike, az életüket majdnem megváltoztatók, és több, mint harminc emberről van szó, borzalmasan és visszacsinálhatatlanul megharagszanak rám. Az olvasók és a szellemi innováció megdöbbentő einstandolása. Blogszületésnap. Március 2. és április 11. között a leghosszabb széria: minden nap volt poszt.

Az év legolvasottabb, szénné osztott posztjai között két vendégposzt: olaszorszagbajottem írta a gyermektelent, és borderline a minek szül az ilyent. Nagyon fontos, megrázó tabutémákat feszegettek. Köszönet nekik is!Képernyőfotó 2014-12-31 - 19.43.23

Képernyőfotó 2014-12-31 - 19.43.42

Képernyőfotó 2014-12-31 - 19.44.152015 nyugodtabb lesz és nagyon alkotó, nagyon valóságos, nagyon vicces. A tavalyi év: lazac roston. Az idei: natúr joghurt. Hőlégballon. Kidobom, ami lehúz.

Boldog új évet nektek is!

 

35 thoughts on “2014-ben…

  1. Haha, ez jó! Soha rosszabbat! Ez az élet, nem? Azt hiszem, az USA statisztikához hozzájárultam vastagon, amikor hajnalonként a blogodat olvastam alvás helyett. Nem bánom.

  2. köszönöm, hogy amit eddig is gondoltam, azt összefüggésekbe, rendszerbe helyezve, igényes prózában mondod, hogy beleadod és csinálod, és azt, hogy alkottál egy olyan közösséget, ahová jó nap mint nap visszanézni. nagyon fontos hely lettél számomra. akárhogy is alakulnak az éveid, én szeretnélek olvasni. boldog új évet!

    • “bevonzottál engem”
      Ez de aranyos!
      Én is boldog vagyok, hogy “bevonzott” a blog.
      Akik miatt idetaláltam…nekik inkább nem köszönöm meg! 🙂
      De nagyon örülök, hogy idetaláltam.
      BUÉK, igen, újra! ❤

  3. Boldog uj evet Neked,Eva!
    Nekem is suru ev volt,de jo volt!Orulok hogy be tudtal vonzani a blogolvasasba,a sok jo temaval.Amellett orulok hogy neha en is irhattam dolgokrol amik bennem voltak…
    Sok jo natur joghortot Neked!☺En inkabb erdei gyumolccsel,de a joghurt kozos!💟
    Minden blogolvasonak is boldog uj evet kivanok!🍀

  4. Boldog új évet mindenkinek!

    (A térképen első pillantásra eléggé meglepődtem: van olyan ázsiai ország, ahol még a magyaroknál is többen olvassák a blogot? Aztán leesett, hogy az a Kaszpi-tenger.)

  5. Érdekes év volt. Néhol túl sűrű, néhol túl üres. Volt benne olyan pillanat is, amikor úgy éreztem, olyan boldog vagyok, hogy egy cseppel több se fér belém, itt meghalhatnék, tökéletes lenne. Volt rossz is. Volt harc is hosszú és kimerítő, amíg azt hittem, hogy választhatok.
    Ebben az évben lettem itt is olvasó, volt amire csak bólogattam hogy úgy-úgy, de volt olyan is, ami helyretett, csak sejtett és kavargó dolgokat. Olyan is, amivel nem értettem egyet, de mindegy, az nem ingem. Biztosan hozzájárult a gyógyuláshoz, amihez az év során jó néhány segítőt, olvasmányt, módszert találtam. Az életedbe belenövésedet még kissé irigylem, de remélem idén én is haladok ebben. A jó példa mindig remény arra, hogy meg lehet csinálni.
    Boldog új évet!

  6. Nagyon boldogat, élőt, igazit, teljeset, szépet! Ez egy nagyon sűrű év volt nekem is. Minden szempontból. Soha ekkora változások, ilyen gyógyulások, ébredések, árulások, szeretések, elengedések, megértések, és munka, munka, munka, rengeteg új, felemelő és pénzt hozó meló, főként az év végére!

  7. Két szívásokkal teli év után (menzás finomfőzelék) 2014 végre kicsit nyugodtabb volt (panna cotta eperszósszal), volt időm magamra, a hobbijaimra, és nemcsak arra hogy rommá hajtsam magam a melóban. Végtelenül hálás vagyok ezért. Jó volt nagyon, 2015 se legyen rosszabb!
    A blog még mindig menedék nekem, köszönöm hogy van! És még mindig csoda az, hogy épp rágom magam valamin és akkor az aznapi bejegyzés reflektál rá.
    Mélyrepüléseimben pedig sokszor eszembe jutott ez a mondatod Éva: A sorssal nem vitatkozunk.
    És tényleg nem.
    BUÉK mindenkinek!

  8. A blogod indulasatol vagyok olvasod, oktober kozepe ota kicsit tavolabb huzodtam: nem mintha nem vagynek a mindennapi friss levegore, de most erik be bennem mindaz ami innen az en eletemre vonatkozik es eljott a cselekves ideje. Koszonom Neked, Eva, meselek majd. Legyen boldog a 2015!

  9. Boldog új évet! Azóta is olvasom a blogot és ne haragudj. Akkor se rajtakapásnak vagy tolakodásnak szántam, azóta se lettem valami elmebeteg antirajongó, tetszik a blog.

  10. Boldog új évet!
    Tán egófényezésnek tűnik (nyilván az is), de büszke vagyok rá, hogy az a blog idei évéhez én is hozzájárulhattam.
    2012 óta olvasom a blogot, 2013 óta szólok hozzá, de a 2014-es év volt a legerősebb nálam is blogilag. Az “én és a blog viszony” nagyon erős kilengéseket mutatott, de folyamatosan jelen volt az életemben. Volt, amikor úgy éreztem, ez Biblia, és nekem úgy kell csinálnom mindent, ahogy te csinálod és akkor lesz életem, volt, amikor megijedtem, meg perifériára szorultnak éreztem magam, akit “mindjárt kidobnak”, volt, amikor dühös voltam, meg olyan is, amikor megfogadtam, hogy hátrébb lépek. De nem ment, mert elvonási tüneteim voltak. Volt, hogy fulladoztam az irígységtől. Bizonyítási kényszerem is volt, kényszeres komment-rohamaim.
    Volt minden. Nyilván ezek rólam szóltak, nem a blogról. A blog jó.

    Nem volt jó év a 2014, illetve nem tudom, az előzőekhez képest talán egy kicsit, valami megmozdult, vagy csak azt akarom most érezni, hogy mozduljon már meg? Abbahagytam a gyógyszert, az agyam elvileg tisztább, gyakorlatilag hatalmas a káosz, ijesztő, néha visszamenekülnék a gyógyszer akolmelegéhez. Megírtam a posztot, elküldtem, te kiraktad, aztán majdnem szétmentünk a párommal -hónapokon keresztül ez az állapot, tulajdonképpen most is tart-, de közben szeptemberben megfogant a második gyerek, és pár hét múlva szépen távozott is. Most már nem hízok tovább, valószínűleg nyáron elértem a csúcsot (a gyógyszer is lehetett), 89, leírni is durva, azóta pár kilóval kevesebb. Viszont közben szétesett az arcom, legalábbis úgy érzem, amikor tükörbe nézek. Elkezdtem egy munkát itt, amire azt hittem, jó lesz, de nagyon durván lebénít, és nem tudom, lesz-e felfele haladás ebből? Viszont ha most abbahagyom, akkor ez sem lesz. Nem beszélem eléggé a nyelvet, ez is gáz. És csak én tehetek róla.
    Hogy jobb lesz-e 2015? MUSZÁJ, hogy jobb legyen. Ez így, ebben a formában nem megy tovább. Vagy jobb lesz, vagy… nem tudom mi lesz. Maradjunk annyiban, hogy jobb lesz 🙂
    Lehet, hogy kevesebbet jövök, de az azért lesz, mert változtatnom kell a netezési szokásomon, hogy a saját életemet meglendíthessem.

  11. én is csináltam bilancot. sze’ntem nagyon hasznos. az enyém sajnos erősen stagnáló volt. idén újragondolás.
    nekem ami itt a blogos turbulenciák kapcsán kialakult kép: emelt fő, elegancia, nagylelkűség. többet kérni se lehetne. gratula! ❤

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s