őszinte (2.)

Közzétéve Szerző:
Hozzászólás

melléknevek sorozat 48. (kb.)

Ilyen bejegyzés volt már, 2017-ben:

őszinte

Most arról írok, hogy a leplezetlen, hamisítatlan fajta őszinteség kétfélét jelent, éspedig életszakaszok szerint.

Fiatalon van az érzelmi őszinteség. Mindent élesen, intenzíven, fájdalmasan, telibe élünk meg. Nem is lehet másképp élnie annak, aki ilyen alkat. Őszinte és kétségbeesett: ki akarja maxolni önmagát, hatni akar a világra, és amit belé váj a világ foga, azt kiordítani, meggyógyítani. Szenvedélyes, mert szerelmes… mert lázad… mert művész. Jó hír: ez elmúlik, mert ugyan szép, értékes, elkerülhetetlen, és bánhatja, akinek kimarad ez az állapot, vagy gyáva hozzá, de ez az intenzitás és makacsság gyakran vezet tragédiához. Értelmetlen szenvedést hoz az őszinte, de viszonzatlan érzelem is. A lehetetlenség sérülései, amíg nem talál utakat az ember, ahol jó neki. Nem lehet mit tenni ezzel az önpusztító őszinteséggel, annyira elementáris a késztetés, hogy a leghívebben mondjam, közvetítsem, zokogjam, ami bennem van.

Bővebben… →

teljesítmény

Közzétéve Szerző:
Hozzászólás

Micsoda bűvszó! A kapitalizmus lelke. A társadalom mint egymással vetélkedő, pályájukon “fejlődő”, anyagilag egyről a kettőre jutó hangyák összessége – és az ő harcaik.

Végignéznek az életükön: ezek itt a végzettségeim, a nyelvvizsgáim. Ez a rangom. Ez az autóm, ez a másik. Ez a fizetési papírom, ez a bónuszom.

Akinek több, az a büszkébb és jobb ember. SIKERES. EREDMÉNYES.

Ez itt a házam, ez a nyaralóm, ez a nyaralásom (odaírom a képek alá, milyen hálás vagyok, barátok, szeretet). Ez a házastársam, ő is valaki, ilyen a külseje. Micsoda értékrend!

Ez az egyedileg varrott cipőm, és ez az üvegfalú csoda pedig a munkahelyem. Emez a hitelem, ez meg a másik, ez a törlesztő, ez a megtakarításom, ez a kamatláb… Építkezünk!

Hát miről álmodsz?

Bővebben… →

“a rongyok útja”

Közzétéve Szerző:
2

Írni fogok mindenféléről, amiket ígértem (a pedofíliáról), továbbá a szexmunkáról és a halálbüntetésről, meg a bűnügyekkel kapcsolatos össznépi kíváncsiságról. De most Menton városában vagyunk, úgynevezett vacatio maior (a minor Keszthelyen és Visegrádon volt), és a nyaralás bizony kemény meló. Folyamatosan egy légtérben lenni öten, az utolsó két napban négyen. Szülőként mindig figyelnünk kell: legyen reggeli, vacsora, fagyi, benzin, naptej és kenés, víz, meg jól beosztva az idő. igénye érvényesüljön, érzékenysége ne sérüljön, lábát ne törje föl a mediterrán élet. És ne csak én mosogassak az apartmanban. Fél napokat vagyunk a tengerparton.

A bérleményünk fent van a hegyen, ami nem magas összességében, de meredeken emelkedik az üdülőváros fölé. Nem akartunk még ennél is drágább, frekventált szállodát. Így is hónapokig nyögöm majd.

Ilyen az apartman egy része, és egy pihegő gyermek.

Ilyen a kilátás az ablakból:

Este érkeztünk, 23-án. 14 órát vezetett aznap a macim. Igaz, elmentünk Lőrincért, és aztán Juliért a Balaton-felvidékre (mert ő volt a művészetek Hölgye! és még mindig rajta van az össze napi karszalag!), de egyik nem volt nagy kitérő. A dugó volt fárasztó Szlovéniában, egyébként élveztem az olasz autópályán kapható, hihetetlen minőségű kávét és az egész élményt, hogy együtt a nagy csapat. A német autóiparnak egy komoly, nagy, kényelmes, önparkolásra képes csodáját kaptuk kölcsön az elmúlt hetekben. Kemény volt napközben, bedagadt a lábam, meg nagyon kellett figyelni, hogy ne aludjon be a Macim, kellő időben adni vizet, kávét,. megszólítani, hallgatni valamit. Olaszországnak az Alpokot érintő részén már csak ámultam.

Közben béna bűnügyi podcasteket hallgattam kikapcsolódásképpen. Majd írok erről az élményről is, mert sok mindenen gondolkodom ennek kapcsán.

Az első teljes nap estéjén a városi sétából és kis fürdőzésünkből visszakapaszkodván a hegyre kíváncsiak lettünk, hova vezet a többkilométeres szerpentinünk, amely jelölten zsákutca. Négyszáz méter múlva egy házhoz ért az aszfalt, és ott már köves ösvény vezetett a hegyre. Acélhálókkal óvják a lakott részt a sziklaomlástól, elképesztő méretűek a sodronyok. Végül lett egy roppant kalandos hegymászás kemény terepen. Nem a táv, nem a magaslat, hanem a meredek, köves út volt a nehéz, elmozduló, élesre hasadt sziklákkal, rengeteg szúrós növénnyel. Útközben pedig megfigyeltük, hogy ruhadarabok vannak ázott állapotban a sziklákra rákövülve, és egyre több volt, mindenféle eldobált alsónadrágok, pólók, dzsekik. GoogleMapsen láttam, hogy pont az olasz határon vagyunk, és láttuk is az egykori határkerítést, némi szögesdróttal, rozsdás állapotban. Lényeg a lényeg, itt járnak át az olasz menekültközpontból tízesével, fel is van fújva az útvonal, és az ösvénynek a térkép szerint is az a neve, hogy A rongyok útja. Maci talált bevándorlási nyomtatványokat is széttépve.

Még az óváros volt döbbenet, sikátorokkal, fent a hegyen az elképesztően régi temetővel.

Juli fotózza a virágokat, én Julit, Gergő kettőnket, Lőrinc hármunkat és az egészet néző Dávidot.

Lőrincet 28-án elvittük Nizzába, mert hazarepült, ott megint elmentünk állatkertbe, vidrákat, axolotlt (?), krokodilt, emucsibéket, kengurukat csodáltunk. Visszafelé néztük a Cap Ferratot, szemerkélt az eső, de ez festői volt. Ez a francia Riviéra Rózsadombja, úgyszólván.

Ezt nem én fotóztam.

Ezt igen.

A legnagyobb élmény a családdal a harmónia. Nincs súrlódás, csak közös öröm, poénok és referenciák. Szóval úgy érzem, bármi történhet már, engem előre kárpótoltak mindenért. Itt nem bánom, hogy kövér vagyok, és egyébként 26-án futottam is egy tízest. Mely a tengernél végződött. Na, az volt még katarzis.

top 10 irritáció

Közzétéve Szerző:
1

irigységgerjesztés

Mivel lehet hergelni a tömegeket? Hát persze, hogy táskákkal, jachtokkal, márkás pólókkal és nyaraláshelyszínekkel. Mi más érdekli őket? Elveik rég nincsenek. A netes acsargóknál, ahogy Hont fogalmaz, “a személyiség totális hiányát az O1g helyettesíti”. Ennyi az életminőség a számukra, ilyesmikre vágynak ők is nyilván, ezt kérik számon a tolvaj bandán. Hajdan értelmezhető ellenzéki figura évek óta dobálja be a leleplezett javakat, zebrát, táskát. Ugranak rá, tépik Orbánt (aki viszont nem luxizik). Özönlenek is a hergelt lájkok. De ciki, hogy a gyűlölt politikai ellenfél is nyaral!

A magad életét építenéd, nem anyagiakra sóvárognál jóljárási kényszerben, és lenne a fogyasztáson túl bármi elved, értékrended, missziód, szellemi horizontod – nem lenne szükséged efféle feszültségelvezetésre.

Itt jegyzem meg újra: a jacht szót nem y-nal írjuk.

Az ellenzéki média sűrűn hallgat a változásokról, amelyek az angolszász világban már, a túltelítődés fázisa után lezajlottak. Ott a woke és a tömeges migráció már nem dívik, döbbent tömegek tiltakoznak a nők jogainak genderideológiai alapú csonkítása ellen. Kevésbé Trump Amerikájára gondolok, inkább a balos vezetésű britekre. Nálunk a dühödt csiribirik jogkövetelése még felfutóban van, és igen amatőr a nyelvezet, az érvelés, a cikkek, még Antoni Ritáé a legértelmesebb, pontosabban illúziót keltő, de az is elemien téves, gonosz. Még mindig le-leírják, hogy itt nálunk egyelőre nem az a probléma, hogy tömegesen műttetnék át magukat tizenévesek (majd ha az lesz, szólunk ellene!) – tehát hajrá, előre! “Mi még nem tartunk ott”: mintha ez valami optimális cél volna, ott tartani, ahonnan majd a sok visszaélés, kár, tragédia után vissza kell fordulni. Éppenséggel tanulhatnánk abból, miféle gyakorlatokhoz, pusztításhoz és nőellenes agresszióhoz vezettek az elborzasztó ideológiák a boldog nyugati országokban, ahol hegemónná váltak. Az ideológusok mögöttük áll pénzes-pénzéhes elit, amely semmiben nem hisz, nem elvből “jóságos”, és nem is kényszeríti őket senki színvallásra. Majd ha nálunk is ezrek bánják meg, hogy a neten nézelődve bedőltek a hazug ideológiának, megcsonkíttatták a testüket, örök életükre mesterséges hormonokra szorulnak, meddők és szexuális örömre képtelenek lettek – majd akkor foglalkozunk ezzel!

Bővebben… →

mi a baj a könyvkiadással?

Közzétéve Szerző:
Hozzászólás

Miabaj-sorozatunkból. (Egészen különböző témákban remek posztok!)!

Rácz Zsuzsa panaszolja az írók helyzetét. Németországban az átlagos vásárló, teszem hozzá, jóval gazdagabb is. A másik észrevételem, hogy a magyar kis nyelv lévén, a címek többsége fordítás, és a magyar szerző, pláne a szépirodalmi szerző, csak töredéke a 15 ezernek.

Tizenötezer…! Valami eltorzult itt. És mit jelent a demokratizálódás? További tülekedést? A kiadók ne válogassanak? Ez már megtörtént. Ennek eredménye, hogy nem lehet vele keresni! Eladhatatlan.

Nem értem, milyen információja lehet arról, hogy hányan élnek meg az írásból. Majd biztos elmeséli. Felhívja: te, Zsuzsikám, képzeld…! …ebben az országban, ahol tízezer forintokért tépik egymást emberek! És mekkora lábon? Mennyi gyerekkel, milyen palotában, milyen életszínvonalon?…

Húsz éve már temették a könyvkiadást. Nem hittük volna, hogy ma gigaalapterületű plázahelyiségek lesznek tele könyvvel, és így is túlél számos kis bolt. Miközben már moziért se fizet senki, nemhogy könyvért. Napi 6-8 órás sorozatnézések teremtettek a járvány idején új életmódot. Távolsági buszon csakis telefonnyomkodás megy, vizuális ingerek. És mégis, a neten mosolygó fogfehérítések mind írónak nevezik magukat, nyomatott könyvvel a kezükben. Esetleg könyvinfluenszernek. Látszólag virul a piac, mégis megalázó a szerzők helyzete. Sorolják is a kommentelők: váratják őket, nem kapnak előleget, se rendes honort. A magazininterjú sem segít. Nem hívják vissza az ajánlkozó szerzőt, csak hitegetik, pedig milyen eredeti, tehetséges…

Cudar a magyar szerzők élete! Who’s gonna tell her?

Bővebben… →

“a stílus maga az ember”

Közzétéve Szerző:
1

Dehogy is! El ne hidd. Viszont rendkívül tanulságos, miért jönnek ezzel – a politikában is.

Évek óta médiát elemzek, és sokáig kerültem a direkt politikát, de mára végképp összecsúszott a közösségi média a hatalmi harcokkal. Ezt a választást facebookkommentekben és a TikTokon vívják. (És aki azt hitte, hogy a Wmn nem direkt politikai alakulat, az nem figyelt.)

Emlékeztek az első két parlament tagjaira? Amikor kiművelt emberfőkről beszélt Andrásfalvy Bertalan? (Van-e, ki e nevet még ismeri? Hát az idézet eredeti forrását?) De szép korszak volt, most engem agresszíven felkérdeznek, hogy merek ELTE-n végzett budai lenni, színházba járni. Eltűntek a közéletből a szépszavú történészek, filozófusok, színészek, írók. Az örök jogászok mellett zsebből fizető vállalkozók, földbirtokosok, hivatásos politikusok marják egymást a neten, nem érdekük, hogy a választó művelt legyen. És mindenki influenszer, azaz: tömegmanipulátor – szinte üdítő egy apró állatka említése!

Most épp a rovar meg a véglény a tilos. Mikor lettek ezek ennyire érzékenyek? Hát a tartalom nem számít? Folyamatosan hazudnak, indulatos torzításokkal ölik egymást naponta, álcsótányokat visznek be a kórházba, karaktergyilkolnak. Ezt jelenti a politika. Én ugyan nem morgok ezen: nem megszüntetni, illemtanárkozni kell, hanem átlátni rajta. gyanítom, nem olvassa a britek belpolitikai harcait, aki ezen fanyalog. Végtelenül szellemes amúgy, de csupa indulat. (…) mondja, ő ugyan nem olvas x-et, mert Musk. Jó, de akkor nem érted.

Bővebben… →

a legjobb fülledtnyár-filmek

Közzétéve Szerző:
Hozzászólás

Mint azt a kultúrnaplóban említettem, az új Jó reggelt, búbánat! csalódás volt. De van belőle egy 1995-ös, egy 1958-as és egy tévéfilm is 1965-ből.

Fúj a szél, ugye? Nos, a legjobb nyári filmek:

Bővebben… →

újra a megbocsátásról

Közzétéve Szerző:
3

…részben olvasói kérésre. Ez ritka: általában nem használok témajavaslatokat, mert nem tudok úgy írni, hogy más gondolata, érdeklődése indítja el.

Viszont most több gondolatom lett, folytatva a témát. Ez, ez és ez a korábbi poszt a megbocsátásról.

Kerülni fogom a trauma, bántalmazás és áldozat szavakat, mert ezeket egy érdekcsoport kisajátította, kiüresítette és lejáratta, és nem szeretnék olyan találatok között kijönni a keresőkben, amilyenekben ők.

Három témáról írok: 1. a szó jelentése, 2. a veszteség és a megbékélés mint monetarizálható termék, 3. Esterházy Péter.

Bővebben… →

miért hazugság a 80/20?

Közzétéve Szerző:
3

A lúzer férfiakról szóló poszt végére tettem be ezt a témát, pár bekezdésben, és tegnapelőtt a Facebookra is önálló posztban. Azért is érdekes, mert nemrég Skrabski Fruzsina hívta erről beszélgetni a Férfiak Klubja vezetőjét, Bedő Imrét – mindez maga az ellenfeminizmus.

Short:

Teljes:

Ki az, aki most ezeket a sorokat írja? Ne legyen félreértés: én ugyan elképesztőnek találom, hogy

  1. az abortuszért mint fő női szabadságjogért nyöszörögnek olyan nők, akik öt éve nem is csókolóztak, és egyébként egész életükben se sokat, van viszont macskájuk, egy országban, ahol megengedő a szabályozás és érdemi változás sem volt: olcsó és létezik kedvezmény, ugyanúgy a 12. hétig végéig lehet beavatkozni, eü veszélyhelyzet esetén pedig bármeddig, és megmaradt a válsághelyzet nevű, hatalmas kiskapu, amely kényelmi szolgáltatássá teszi,
  2. elutasítom és kiröhögöm az elgondolást, hogy férfi lehet nő és akkor mindjárt női jogok járnak neki, kitúrhat bárkit öltözőből, dobogóról, illetve ő a világ legelnyomottabb, marginalizált kisebbsége (két nappal a “Pride” előtt ez jelent meg”), holott a csávó perverz és ragadozó,
  3. nem tartom szerencsésnek, ha kövér, tönkrement nők önigazolnak testszégyenítés ügyében,
  4. a “ne szülj, mert klíma” szöveget sem gondolom sem őszintének, sem veszélytelennek, mert ez maga a női incelmozgalom.

– de én ettől én még feminista vagyok. Sőt, radikális. Én vagyok az igazi!

Bővebben… →

akiknek senki nem ír vissza a tinderen

Közzétéve Szerző:
1

Male loneliness epidemic – ezt halálkomolyan taglalják újabban, éspedig úgy, mint korunk egyik legnagyobb társadalmi válságát. Mert ugye, fontos ügy nők egyenlősége, csak egy kicsit túltolták! Ezek a nagy emancipált nők újabban nem fekszenek le olyasvalakivel, aki nem tetszik nekik – micsoda világ!Sőt, szóba se állnak velük. Ezt panaszolják az örök magányra ítélt férfiak, akik nem tartoznak a “felső húsz százalékba” – mintha ez valami kikezdhetetlen tény lenne, éles vonal: hopp, te már a 21 százalékba tartozol, tehát nem kellesz! A másik típus azt hangoztatja, hogy minden nő hibás, amiért az az egy, (kettő, öt) dobta őket, vagy nem lett második randi, vagy lett, de nem akart velük lefeküdni.

Miért nem kellenek ezek a férfiak a nőknek? A férfiak szerint azért, mert nincs hatalmas kocsijuk, saját lakásuk, vastag bukszájuk. Netán alacsonyak, nem látványos a külsejük, szürkék, ducik, girnyók, nem jóképűek. Hiába reménykednek, nekik vissza se ír senki. Nemhogy válogathatnának!

Bővebben… →

az interszex állapotokról

Közzétéve Szerző:
1

A témát nem csak mint érdekes jelenséget veszem elő, hanem azért, mert a csiribirik újabban felhasználják a maguk céljaira az interszex embereket.

Kik a csiribirik? Aki figyel, rég érti, de legyen itt: csiribiri az, aki az LMBT, a neurodivergencia, esetleg a testalkat vagy a vegánság ürügyén és körül különlegeskedik, és tagadja a tárgyi valóságot. Most ebből kettőről is szó lesz, mert a neurodivergenciát és az interszexualitást is manipulatívan használják.

A csiribirik célja, hogy zavaros indoklással, a félig rózsaszín, félig kék ábrákkal a transzneműségnek szolgáltassanak valami veleszületett, “tudományos” alapot, és ezzel elejét vegyék a vitáknak, a tanulság kimondásának, miszerint nem kellett volna annyi pornót nézni. (Mondom egyszerűbben: perverz és határsértő férfiakról beszélünk.)

Ha Mérő Vera “az utolsó betűig” egyetért, az mindig valami rettenetes, ájtatoskodó marhaság:

Cél még a befurakodás: az interszexeket saját állják az emberek, és közéjük vegyülve már nem olyan gáz a fétisparádé, ami a transzneműség. Ha kétivarúságot felpuhítják, és “a biológiai nem inkább spektrum, hiszen léteznek keverékállapotok”, akkor majd jobban elfogadják a nemeket ziláló álláspontot. A transznemű-ideológia alapállítását: hogy lehet nemet váltani.

Ki bántana egy rendellenességgel született embert? Ki kérdőjelezné meg, hogy ő is ember, csak mert nem egyértelmű a neme? Na ugye. És akkor majd nem fognak fennakadni, amikor a pörgős miniszoknya alatt meredezik a szerszám.

Marginalizál, hmmm… ismerős szó. Ki is emlegeti folyton? Miért kéne középre helyezni a szélsőségesen ritka rendellenességeket?

Bővebben… →