Összemosás – ez undorítóbban trendi szó, mint az oltakozás!
Itt egy cikk, tegnapi – a szerző, Fődi Kitti a leadben állítja: NAGYON VESZÉLYES összemosni a pedofilokat a nempedofilokkal. S persze ki más, mint Gyurkó Szilvia szakértő siet tisztára mosni a nempedofil visszaélőket:
UPDATE:
Love is love, és ennek a legmagasabb formája: a feljelentés!
Pár komment miatt (vagy azt hiszi, a csakazolvassa a BORS-cikk szerzője?).
Hubert, szerinted te ebből jól jöhetsz ki? Hát az LMBT-közösség? Ti örültök, ha egy heteró nőt meghurcolhattok? Lesz itt elfogadás?
*
Tele van a média a bátor, jóságos páros gyönyörű családjával! És az a lihegés, ahogy a kommentekben ajnározzák őket, meg megy a “személyesen ismerem…”…!
Őket ünnepelni kell, mert ők mások és boldogok. Mindez haladó, női magazin címlapján.
A kígyó és az ő farka: a legprogresszívebbek lesznek a legnőgyűlölőbbek mindig.
Mindenekelőtt: ők szerintem is család, nem ez a kérdés, és nem az a kérdés, a melegek szeretik-e egymást úgy, mint a heterók. Hanem hogy amit ők csinálnak, képviselnek, az mit kér a világtól. Az összes olyan viselkedés kapcsán, amit bírálok (még a downhilles bringásoknál is), ez a kérdés.
A béranyaság emberi jogi botrány, a legaljasabb üzletek egyike. Érte lobbizni, normalizálni, felpuhítani a közvéleményt nemhogy nem progresszív ügy, #szeretet, hanem aljasság. Ezt fedi a nyáltenger.
Egyébként senki nem meri nevén nevezni sem, nemhogy véleményezni, hogy a páros
béranyaság
révén jutott gyerekhez, és arról sem esik szó, hogy mi az a béranyaság. Ez árulkodó.
Béranyaság: olyan emberek, akik nem tudnak összehozni egy gyereket, megfizetik egy nő reprodukciós kapacitásait, és elkészíttetik vele. Donorsejtből, ha a férfi is terméketlen, akkor két donorsejtből, vagy két saját sejtből (ez ritka), vagy egy donor és egy saját.
Utána fogadják örökbe.
Azért szónokolnak a szeretetről meg a csodáról, mert a média és a két férfi is tudja, érzik a radarjaik, hogy ez kiakasztó. Ezért elkenik a béranyaságot (én meg odaírom mindenhova), és az ömlik, hogy ők édesek, szeretik egymást, idegsebész a Laca, elmenekültek, jómódúak, kedvesek, mennyire akartak családot, szívemberek. Bővebben…
Az urak szívesen locsognak a szexről és mutatkoznak alsónadrágban, ez a helyzet. Ők ilyen tabutlanok meg felszabadultak. Éljen a szexpozitivitás!
kommentek!
De most nem a meleg vonal a lényeg, ez csak a nárcizmus-része (és ilyen formával, tejóisten).
Mindig mosolygok, amikor férfiak azt hiszik, az hiányzik a világból, hogy ők magukat mutogassák, a szexszel hencegjenek. Hogy ez volna a progresszió. Apám, bármely suttyó ivóban ez megy! Alsógatya, húgyfolt, hódítások.
Mintha a gőgös-dölyfös szexdumából, hencegésből hiány lenne, úgy nyomatják öregedő férfiak. Épp csak elmosolyodom, mennyire hamis, ízléstelen az egész, máris rámordítanak.
Mennyire unalmas már. És milyen hazug. Kristóf a saját, méretügyi (megírta) és meleg vonatkozású kisebbségérzését kiabálja túl, locsog a szeretetről – de a lényeg, hogy imádja magát. Rossz esetben a heteró szavakkal avat legyűréseket, erőszakokat jó kis sztorikká, magát pedig diadalmas hódítóvá, nagy történetek szereplőjévé.
Vagy csak olyan, magabiztos férfivá, akit imádnak a nők.
Ó, ha tudnátok, hogy ami nektek jó kis történet, vagy akár szép! izgalmas!, az a nőknek hányszor beleerőszakolós, beledumálós, feledhető, fájdalmas, vagy utóbb bánják meg, amikor jön a következő ekkora szenvedély, és őket dobják, mellőzik, teherré válnak!
És mindezt nem azért mondom, mert 1. rossz tapasztalatom lenne a férfiakkal 2. utálnám őket elvi (csoportként, mint nő) általában – elvileg valóban idegenkedő bírálatom van velük, de egyes férfiakat nagyon is szeretek.
Hanem azért, mert végignéztem, miféle korpásan ápolatlan, verítékfoltos, magahitt, alkoholista, dúlt életű és pocakos férfiak környékeztek meg milyen tündökletes, fiatal, vonzó, kedves nőket micsoda jogosultságtudattal, és voltam kis részben ilyen nívójú értelmiségiek célpontja, eldobható nőnek, igazán gyomorforgató. Ezek mit képzelnek magukról? És még vádaskodtak, meg – visszautasíttatván – taglalták, hogy ja, nem is vagyok az esetük… Jó költők sem voltak, ellenben nősek. Bővebben…
Ezt nem én találtam ki a témámhoz – tényleg ezt kérdezték. Bővebben…
Mindig a helyes kérdést kell feltenni. Az pedig ebben az esetben a következő:
Kell-e neked edző?
Sőt:
Minek bárkinek edző? Bővebben…
átírtam
Miért leplezem le a szivárványt, a “childfree”, “bolygómentő” gonoszságot és a “felszabadult” szexet?
Mindent leleplezek, ami visszás, lealacsonyító. Le én!
Én régen jogvédő liberális és szexpozitív voltam: elkötelezetten hittem a sokféleségben, a tradíció meghaladásában. A monogám házasságot reménytelenül korlátozónak éreztem (persze a fél országnak sürgősen el kéne válnia, ez a véleményem nem változott). Keserves volt rádöbbenni, mire használtak ezek a mozgalmak. Hogyan próbálták a tudatomban – és nálam jóval fiatalabb, sebezhetőbb, éhesebb, a kölcsönös szerelmet nem is ismerő lányok tudatában is – normalizálni a magamutogatást, a perverziót, a kéjért való lihegést, a jellemgyengeséget, az öntárgyiasítást, sőt, mindezt felvilágosultnak beállítani. Akkor még ez nem volt ilyen sulykolt ideológia, de legalábbis nehéz volt észrevenni, hogy az. A meggyőződésbeli fordulatom akkor következett be, amikor már több éve figyeltem a nyilvánosságban az ellenzéki és woke média szexualitással kapcsolatos beszédmódját, tartalmait (Háttér, a kínosan pedofilsimogató Magyar Narancs, SzabadNem 444 blog, telex, 24.hu, HUMEN, Verzió fesztivál, wmn.hu). Közben pedig spontánul lett ( = nem kellett erőlködni, társkeresőzni, nem voltak kudarcos randik) egy hosszú távú, harmonikus kapcsolatom, abban élek ma is. És abból világosan látszott: az új trendek a neten tenyésznek, és a pornó leágazásai.
Többé nekem nem kell a talmi. Semmilyen üdvözült, újító trendnek, “alternatív életformának” nem dőlök be. Amit a guruk és vállalkozók hirdetnek, az hiányból, kapuzárási kétségbeesésből és mélységes boldogtalanságból fakad. Szvingerklubbal pocakos ötvenesek kérkednek (és ideírják kommentbe!). Egyetlen olyan szexszel kérkedő, poliamór apostolt, papnőt nem láttam még, aki ne lenne elképzelhetetlenül ronda.
Arra tanítottak meg a szabadság és tolerancia hirdetői, hogy nagy baj lesz abból, ha ezt kimondom. De többé nem félek a prüdéria és homofóbia vádjától, nem érdekelnek az illemszabályaik. Minden zavar, ami másnak akar látszani, mint ami. Minden hamisítvány zavar. Ami a szexualitást megfosztja felelősségétől, emberi voltától, kölcsönösségétől és áruvá, magamutogatássá, trenddé vagy puszta önkifejezéssé teszi – a különcködő szex, a homoszexualitás provokatív követelőzése is zavar. Ezért leleplezem a butus, megtévesztő, nemegyszer ragadozó tartalmakat.
Eluntam, hogy a szivárványzászló, a “másság”, a “jogvédelem” korlátlan és szabad belépő a tárgyiasító, elidegenítő, kapitalista, anyagias, nőellenes érdekeknek. Ezek az aktivisták nem tisztelik az életet, lelket, személyiséget. Erkölcsi álruha és felhatalmazás az LMBT mindazoknak, akik rombolóan, életidegen módon, önösen, szívtelenül kezelik a szexualitást – és ami egészen tragikus: a megfogant életet is. Eluntam, hogy nincsenek már melegek se, csak LMBTQ van, azaz transzneműek, azaz nőgyűlölő férfiak női ruhában (esetleg néhány csúf, anyaságba unt, öncsonkító, szereplésre vágyó nő). Eluntam, hogy az összes zavaros, mentális zavarral küzdő, társat nem találó lúzer polgárjogi hevülettel és tudományként, univerzális igazságként hirdetgeti ezt a nevetséges ideológiát, és kamaszok körében akarja terjeszteni (“nincs az iskolákban felvilágosítás!”).
Az én álláspontom:
Bővebben…Bevezetés
Steiner Kristóffal bonyolódtam (komment)vitába ma reggel, amúgy láttam, hogy már korábban megjelent a cikk (wmn): ő a kulturáliskisajátítás-dogma és Jamie Olivier szakácskönyv-átírása ellenében forszírozná, hogy igenis nevezhessük az élelmiszereket másképp, mint amik (mediterránnak, sajtnak…), de azt is rögtön láttam, hogy semmiféle elvről nincs itt szó: az, hogy hús, sajt legyen a pótlék, hamisítvány, tisztán üzleti érdek, piaci nyomakodás, glóriával a feje körül. Mert ugye sértő, elidegenítő az az elnevezés, hogy “növényi tömlő”. “Vegán tojás.” (De hát eddig azt mondták, a sajt, a tojás, az kihasználás, a hús gyilkosság!… Na. Sok minden van itt.)
Nem is gasztronómiáról van itt szó, hanem arról, hogy lehessen hajlítgatni a fogalmakat, szavakat és ez által a valóságot, érdekeink mentén. Ez – a nyelv átírása, az öndeklaráció bevezetése, pl. mit jelent a nőies vagy a család szó – engem mélyen felháborít.
És ezért kommenteltem, itt.
Van bajom Steiner Kristóffal, és épp azért, mert olyan cukin, párbeszédképesen és progresszívan adja elő a nettó egoizmust és önimádatot. Az a kiindulópontom, hogy csak arról írok – a benyomásnál komolyabb – véleményt, amit alaposan ismerek. Ezért nem írok a formaegyről, annyit se, hogy utálom, és ezért írok sokat színházról, a fitnesz világáról, Lionel Shriver regényeiről, a vegánságról, az amerikai kövérlobbiról vagy a transzneműekről.
Ez a véleményem (bárki woke/LMBT-személlyel szembeni bírálat, bármiért) nem jelenhetne meg azokon a sajtófelületeken, sehol, amelyeket amúgy kedvelek és követek, mert ezt a kritikát kiszorították a Mandinerre, Magyar Nemzetre és társaira, és ezért egy független blogon írom, kifejezetten és még mindig baloldaliként
– amennyiben baloldalinak lenni nem a felszínes ügyekben való facebookos óbégatást jelenti, hanem azt, amit eredetileg: valódi társadalmi haladást és szabadságot, bátor gondolatokat, rációt, jogegyenlőséget, női emancipációt, kapitalizmusellenességet és az értelmetlen hierarchiáktól, rendpártságtól, tekintélyelvűségtől való megszabadulást, továbbá az igazi szólásszabadságot.
Tehát nem jobboldali vagyok és nem homofób, hanem NEM ÉRTEM, illetve BÍRÁLOM ezt az egészet. Aki akarja, érti, vitatja. aki nem, az elutasítja. Bővebben…
Ismét egy tipik 21. századi, neten promózott különlegeskedés, középkorú, sóvár reménytelenek utolsó szalmaszála: a BDSM mint menőség és mint rögeszme. Mint a poliamória, szexmunka, pornó, nemváltás, gender önkifejezés – mindenféle izgi kamu, amit A Prűdek Elmaradott Társadalmunkban Sajnos Nem Értenek, De Mi Tudjuk, Hogy Mennyire Menő.
Keressük meg mindig, mi a lélektani haszon: az egésznek az a lényege, hogy ők jobban tudják. Hogy fölényeskedő kommenteket írhassanak. Lenézhessenek másokat. Mert hogy azok előítéletesek. Szóval még morális fensőbbséget is akarnak a különlegesség tetejébe.
Én legalábbis ezt látom a téma netes reprezentációjában.
Én azért nem dőlök be ezeknek, és azért nem érdekel semmi ilyesmi az újságírói érdeklődésen túl (sokkal inkább a trend jellege, tipikussága, a média működése, a trend keletkezése érdekel, mint maga a BDSM), mert nem ment el a józan eszem. Nem vagyunk mi előítéletesek, csak látjuk a szemünkkel, mi a helyzet, és hogy ők miért hazudnak.
Mert a világ nem prűdekből és felvilágosultakból áll. Az emberi, érzelmi teljesség megléte vagy hiánya a két csoport közötti különbség. Az egyik valódi, őszinte, örömteli élményekkel, érzésekkel éri be csak, nem adja lejjebb. Nem arról van szó, hogy ők mind csak szép finoman szexelnek: van köztük harsány, látványos életművész, meg szemérmes, moonogám négyfalközött, és olyan is, aki inkább senkivel nem vegyül, mint hogy silány, használós legyen a kapcsolat, a szex. Értéktudata van, neki csak az kell, ami őszinte. A másik fajta nem ismeri, nem élte meg ezt, halovány másait kergeti. Hát kell egy pasi, nem? Unalmas a “vanilla”! Szexpiac van.
Vagy kiöregedett belőle. Jellemző, hogy Hummel Zsolt a maga behízott, megrokkant testében az öregedés kapcsán csak azt említi meg, hogy nem hisszük el, hogy öregen is képesek lehetünk a szexre. (Beállította a posztjait be nem ágyazhatóra, a haláltémásból idézem, március 9.:)
A halálig tudnánk akár szexelni, ha elfogadnánk, hogy mulandó emberként erre öreg testben is képesek vagyunk. Sem halál, sem a szex nem tabu. Hozzánk tartoznak.
Öööö, de, abszolút elhisszük, tudnánk is, és nem tabu, csak hát beláttuk, hogy ízléstelen, mert hogy velünk nem nagyon akarnak már. A darvadozás, akarás, nyomulás taszító és silány. Olyan partner, aki neked is kéne, akit harapnál-tépnél, nemigen fog kívánni. Ezen a bulis, krónikusan promiszkuis módon biztosan nem.
És ez mindig egyenlőtlen. Mélyen egyenlőtlen olyat akarni bevinni az erdőbe, aki nem akar.
Tinilányok illata:
Emlékezni a tini lányok illatára,Élvezni a felnőtt nő parfümjét.
Ennek a hangos csoportnak erős jogosultságtudata van: neki JÁR az élmény, a szex, kb. mint a széles árukínálat bármiből. Az élet mint pláza. Egyedi, különleges? Dehogy. A BDSM és a kinky faszkodás is fogyasztói divat. És itt is vagyunk a lényegnél: ezt a sok hülyeséget a kapitalizmus csinálja. Áruvá tesz mindent, olcsóvá, behelyettesíthetővé. Mohó állkapcsai közt teljesen eltűnik az emberség nem-üzleti, nem-harsány, nem-marketingelt minősége, lényege, spontaneitása. Nem csak a prostitúció és a pornó van itt, dehogy. Az egész társkeresősdi, tanácsadósdi, kontentgyártósdi ilyen. A sóvár, középkorú próbálkozók emberi lelkek, testek, identitások fogyasztói, rájuk licitálnak. A konzummagatartást átvitték az élet legszebb, nem-anyagi, szakrális területeire is.
Hogyan tartozhatsz az első csoportba? Önfejlesztéssel, tested, elméd, lelked megőrzésével, szépen tartásával – igazi irodalom, filmek, testélmény, önismeret.
Akinek nincs a közelében szervesen, szépen, emberileg olyan, akit kíván és aki őt is kívánja, akitől nedves lesz/erektált, akinek ez nem elég, mert unalmas, vagy még “felfedezné magát”, az kiégett, az nem kívánja a szexet, és akkor nem kell szexelni.
Nem kell folyton szexelni. Nem kell eköré építeni sem az életet, ez nemcsak fölösleges, hanem káros is. Lélekirtás és tudatipar, és nem csak a színvonala miatt. A szextémát fontoskodva idegenekre erőltető közbeszéd a visszaélés melegágya, igazolást szállít, jogosultságérzetet kelt ragadozókban, és persze keressük meg megint az érdeket: reklámszövegként működik, termékeket ad el, lásd Polililit, aki eleinte nagy lelkizve önfelfedezett, ma már műanyag kacatokat árul.
És kettő nappal a wmn-es interjú megjelenése, Hummel Zsolt felfuttatása (több ezer új követő) után a Mester olyan nőnapi posztot ír, hogy nem hiszed el. “Veletek.” Most akkor kivel, drága Zsolt. Akar-e az a nő?
Az elmúlt ötven év pornója kitermelt ugyanis egy nagy létszámú csoportot, akik igenis a hatalmat és az erőszakot, a kényszerítést élvezik, a kényszerfranciát, a szétszaggatós anált, a vért, a könnyeket. Azt, ha a mások felet megalázza, meggyötri, rékényszeríti magát, mert hatalma van fölötte. Azt, ha a nő (vagy épp kisfiú) tudatlan és kicsi, lásd az egészen zsenge lányokra irányuló, ijesztő mértékű nyálcsorgatást és nyomulást. Vagy épp az ázsiai importfeleségeket, a nyafogást az “erős nyugati nőn”. Honnan tudjuk, hogy ezt élvezik? A pornó leginkább keresett műfajaiból, kulcsszavaiból és e műfajok szélsebes inflálódásából. Csak az áthágás (transgression) az izgalmas, és a határ, amit át kell, lehet hágni, tolódik kifele. Teljesen legitim tinilányokat használgatni, erről fantáziálni, a másik fél kielégülésével és vágyával nem törődni és nem-kölcsönös aktusokat kicsikarni.
Ebben pedig semmi, de semmi izgalmas és élvezetes nincsen. Szó nincs itt semmiféle konszenzusról. Hatalomról és kiszolgáltatottságról, rút erőszakról van szó, az emberi méltóság lábbal tiprásáról. Minden más kenetteljes reklámszöveg, a gyanú elaltatására. Ahogy nincsen önkéntes meg örömteli prostitúció sem, ez mesebeszéd.
Szóval van egy ilyen érdeklődésű (torzulású) embertömeg, akik igen cinikusak a szexben. Hova tódulnak ők, amikor partnert keresnek, de nincs pénzük prostituáltra? Persze, hogy a BDSM-be. Meg ők kinkyk, fétisük van, nem ám torz lelkű perverzek, és ez milyen felszabadító, valóságos társadalmi mozgalom. És persze, hogy azt mondja, hogy az aktus konszenzuális, meg a szub is élvezi. Minden kötelező szöveget elhadar: ez az intimitás új lépcsőfoka, biztonsági szó van, csak a beavatottak értik. Milyen sunyik! De nem stimmel logikailag, hiszen aki az irányítást, a másik kiszolgáltatottságát élvezi, azt nem fogja érdekelni a másiknak nemhogy a gyönyöre, de a legelemibb testi integritása, traumatizálódása sem.
Honnan tudom mindezt? Fórumokat, beszámolókat olvastam.
Biztosan… de nem is biztosan, hanem talán vannak igaz, érzéki domok és szubok is, nem csak nőgyűlölők és áldozatok, ahogy vannak autentikus megélésű egyéb furák is, de ez is olyan jelenség, hogy a visszaélők, az álruhás farkasok már rég többen vannak és megkölönbözhetetlenek. A dologba magába van kódolva a visszaélés, egyben az erkölcsi felmentés. És aki bedőlt a menő szövegeknek, és pórul járt, traumatizálódott vagy belenyomorodott, az szégyent érez, ez az ő kis rút titka, nem nagyon fog erről beszélni.
Olvassuk el szüzek megtörését, meggyalázását De Sade márkinál, a Filozófia a budoárban című alapművet. Ez nem vicces, ez nem játék, még paródiának is ijesztő. Egy egészséges lelkű, értékrendű ember természetszerűleg irtózni fog: nemhogy nincs szüksége ilyen szélsőséges ingerekre, de emberileg is taszítónak fogja találni. Igen, vannak filmek, ahol maszkban vannak a tangabugyis, feszes combú szereplők, és minden nagyon esztétikus, de ez csak a promó. A nem emberközpontú szexuális élmény, a fétishajszolás, minden, ami nem a szimmetrián és emberi vonzalmon alapul, traumatizál. Mit kívánnál a lányodnak? Rosszabbat magadnak se kívánj. Annak lehet vonzó és érdekes a BDSM, aki a durva traumáit cipeli és kompenzálgatja, de ha nem vagy nőgyűlölő/férfigyűlölő és önös, illetve érted, értelmezed a jelenséget, akkor iszonyodni fogsz. Mindkét oldalától. Attól is, ha egy férfi nyalja egy nő cipőjét kutyaként, pórázon, ha őt alázzák, öklözik, szopatják rommá, bónuszként középkorú, kólásüveg testtel, ami taszítóbb még annál is, mint amennyire komikus, és attól is iszonyodsz, ha neked hatalmadban állna másvalakit alázni, használni, és erre kér. Ne már, hát álljál már fel, menjünk el inkább egy jó spagettit enni.
A magát domnak mondó, állítólag intelligens fél vagy olyan nő, aki ezt pénzért csinálja a senkinek nem vonzó, anyakomplexusos, lelki roncs férfiakkal (vagyis: domina), vagy olyan férfi, akit kicsit sem fog érdekelni a másik gyönyöre, integritása, igénye, egészsége, testi épsége. Volt itt egy kommentelő, hosszan értekezett arról (2014-ben), hogy miért is én írok nőknek blogot, én nem tudom, mi az igazi szex, a face sitting gyönyöre… hát nem, én nem tudom (amúgy szerintem csak nőnek adta ki magát, férfi volt).
Ez mind fantázia, hogy ezt lehet szépen, kölcsönösen. Valójában a magukat domnak nevező férfiak nőgyűlölők és ijesztő a lelkük. De hát a vak is látja. A fantáziák csak felizgulva érdekesek, hűlt aggyal-testtel nem kívánnál bennük részt venni, és önmagukban fel sem izgatnának. A bizonyos kontextusban oly izgi alárendelődés, egyoldalú kényeztetés soha nem olyan a valóságban, mivel a fantázia lényege (“most bejön három izmos, idegen férfi, cseppet sem intelligensek vagy gyengédek, és nem kérdezik meg, én mit szeretnék, viszont minden nyílásomba tesznek farkat”), hogy te irányítod fejben a történéseket, aszerint, hogy mi tűnik izgalmasnak. Nos, a valóságban meg nem az fog történni. A valóságban kicsit sem te irányítod.
Mindamellett léteznek olyan, súlyosan sérült emberek, akik újra akarják élni a komisz bánásmódot, akár a nemi erőszakot is, a test dezintergációját, és ez valódi élményt, izgalmat okoz, vagy legalábbis erős vágyuk ez. Ez a kutatás is erről szól:
https://www.researchgate.net/publication/275484984_Corporeality_Sadomasochism_and_Sexual_Trauma
De nem mindegy, hogy egy ilyesmit izgi, egyenrangú szexuálisviselkedés-verziónak kezelünk, vagy durva sérülésnek, problémának. Más irányban van a kijárat a kettőből.
Illik együttérző lágysággal mondogatni, hogy 2020 mindenkinek kemény volt. Ez mintegy közösséget kovácsol, még ha sokan nem is érzik így. Lelkiző alkatú osztályfőnökök hétfő reggel belebeszélik a bulitól még kótyagos kamaszokba, hogy milyen nehéz ez az egész és mennyire szoronganak. Mintha vírustalan időkben nem pont így nyomkodnák a telefont az óljukban, és nem mámoroskodnának most is zavartalanul…
Hallgat, aki jól van. Kit érdekel a világ, ha épp most szerelmes? A fiatalság vállat ránt. Az élet a tankroncsok alól is kiburjánzik. Persze nem mehetünk idén karácsonykor a kaposvári dédihez, hát hogy hiányzott pedig, mmm, hát sajnos. (Tényleg, ez a fajta karácsony, hidegben autózás tízezrekért, zaba, pia, zaba, zaba, szemrehányás, zaba, ordítás, giccses ajándék, kínos helyzet, vad vélemények, zaba, veszekedés, kivagyiság, ez kinek veszteség?)
Érezzük persze a légkörből, hogy miket illene mondani. Sugárzóan jól lenni mostanában irritáló provokáció. Pedig azoknak nehéz inkább, akik előtte is talmi életet éltek.
És most lebuktak. Bővebben…
Ismét megjegyzem: randizós, kezdődő, nagy elköteleződés nélküli kapcsolatokról van szó. A felelősségvállalással járó helyzetekben alig használhatóak ezek a posztok. Például gyerekszületés, kisgyerekes lét, beteg házastárs ápolása. Abban benne van szükségképpen nagy adag szívás. Nem fecsegnék nekik méltóságról.
Most mesélek magamról, aki egy egészen váratlan fordulat után vagyok olyanban, amiről nem hittem volna, hogy valaha leszek.
Én nagyon szeretek, alább nem adom. Bővebben…
A címadásom nem egészen korrekt ma, mert valójában a “mi a még nagyobb baj a nárcisztikusozással?” címet kellett volna kitennem, erre a posztra utalva.
Körülöttem mindenki a pasijáról vekeng. Vagy nincs neki, aki van, az eltűnik, hiába “ismerkedik” a nő szorgosan, vagy ami van, az ellaposodott, unja, de nem tud kiszállni; vagy nem egyetlen nő “a pasi” életében (ez is a halálom, a pasi egy műfaj, egy típus – hát basszátok meg, emberek vannak!).
Nem érti a nő, mi van, és nem az van, amit szeretne.
Miből írok én? Abból, hogy én nem alkudtam meg, és nagyon örülök most ennek. A gyomrom tiltakozott a megalkuvás ellen. Inkább vagyok egyedül, mint kompromisszumban, kételyben.
Teszem hozzá gyorsan: én is voltam nem egyetlen, de akkor nem vekengtem ezen. Így szerettem meg. Örültem annak, ami lenni tudott, és nem kattogtam mások kapcsolatán.
csak az olvassa. én szóltam 