Összemosás – ez undorítóbban trendi szó, mint az oltakozás!
Itt egy cikk, tegnapi – a szerző, Fődi Kitti a leadben állítja: NAGYON VESZÉLYES összemosni a pedofilokat a nempedofilokkal. S persze ki más, mint Gyurkó Szilvia szakértő siet tisztára mosni a nempedofil visszaélőket:
UPDATE:
Love is love, és ennek a legmagasabb formája: a feljelentés!
Pár komment miatt (vagy azt hiszi, a csakazolvassa a BORS-cikk szerzője?).
Hubert, szerinted te ebből jól jöhetsz ki? Hát az LMBT-közösség? Ti örültök, ha egy heteró nőt meghurcolhattok? Lesz itt elfogadás?
*
Tele van a média a bátor, jóságos páros gyönyörű családjával! És az a lihegés, ahogy a kommentekben ajnározzák őket, meg megy a “személyesen ismerem…”…!
Őket ünnepelni kell, mert ők mások és boldogok. Mindez haladó, női magazin címlapján.
A kígyó és az ő farka: a legprogresszívebbek lesznek a legnőgyűlölőbbek mindig.
Mindenekelőtt: ők szerintem is család, nem ez a kérdés, és nem az a kérdés, a melegek szeretik-e egymást úgy, mint a heterók. Hanem hogy amit ők csinálnak, képviselnek, az mit kér a világtól. Az összes olyan viselkedés kapcsán, amit bírálok (még a downhilles bringásoknál is), ez a kérdés.
A béranyaság emberi jogi botrány, a legaljasabb üzletek egyike. Érte lobbizni, normalizálni, felpuhítani a közvéleményt nemhogy nem progresszív ügy, #szeretet, hanem aljasság. Ezt fedi a nyáltenger.
Egyébként senki nem meri nevén nevezni sem, nemhogy véleményezni, hogy a páros
béranyaság
révén jutott gyerekhez, és arról sem esik szó, hogy mi az a béranyaság. Ez árulkodó.
Béranyaság: olyan emberek, akik nem tudnak összehozni egy gyereket, megfizetik egy nő reprodukciós kapacitásait, és elkészíttetik vele. Donorsejtből, ha a férfi is terméketlen, akkor két donorsejtből, vagy két saját sejtből (ez ritka), vagy egy donor és egy saját.
Utána fogadják örökbe.
Azért szónokolnak a szeretetről meg a csodáról, mert a média és a két férfi is tudja, érzik a radarjaik, hogy ez kiakasztó. Ezért elkenik a béranyaságot (én meg odaírom mindenhova), és az ömlik, hogy ők édesek, szeretik egymást, idegsebész a Laca, elmenekültek, jómódúak, kedvesek, mennyire akartak családot, szívemberek. Bővebben…
Az urak szívesen locsognak a szexről és mutatkoznak alsónadrágban, ez a helyzet. Ők ilyen tabutlanok meg felszabadultak. Éljen a szexpozitivitás!
kommentek!
De most nem a meleg vonal a lényeg, ez csak a nárcizmus-része (és ilyen formával, tejóisten).
Mindig mosolygok, amikor férfiak azt hiszik, az hiányzik a világból, hogy ők magukat mutogassák, a szexszel hencegjenek. Hogy ez volna a progresszió. Apám, bármely suttyó ivóban ez megy! Alsógatya, húgyfolt, hódítások.
Mintha a gőgös-dölyfös szexdumából, hencegésből hiány lenne, úgy nyomatják öregedő férfiak. Épp csak elmosolyodom, mennyire hamis, ízléstelen az egész, máris rámordítanak.
Mennyire unalmas már. És milyen hazug. Kristóf a saját, méretügyi (megírta) és meleg vonatkozású kisebbségérzését kiabálja túl, locsog a szeretetről – de a lényeg, hogy imádja magát. Rossz esetben a heteró szavakkal avat legyűréseket, erőszakokat jó kis sztorikká, magát pedig diadalmas hódítóvá, nagy történetek szereplőjévé.
Vagy csak olyan, magabiztos férfivá, akit imádnak a nők.
Ó, ha tudnátok, hogy ami nektek jó kis történet, vagy akár szép! izgalmas!, az a nőknek hányszor beleerőszakolós, beledumálós, feledhető, fájdalmas, vagy utóbb bánják meg, amikor jön a következő ekkora szenvedély, és őket dobják, mellőzik, teherré válnak!
És mindezt nem azért mondom, mert 1. rossz tapasztalatom lenne a férfiakkal 2. utálnám őket elvi (csoportként, mint nő) általában – elvileg valóban idegenkedő bírálatom van velük, de egyes férfiakat nagyon is szeretek.
Hanem azért, mert végignéztem, miféle korpásan ápolatlan, verítékfoltos, magahitt, alkoholista, dúlt életű és pocakos férfiak környékeztek meg milyen tündökletes, fiatal, vonzó, kedves nőket micsoda jogosultságtudattal, és voltam kis részben ilyen nívójú értelmiségiek célpontja, eldobható nőnek, igazán gyomorforgató. Ezek mit képzelnek magukról? És még vádaskodtak, meg – visszautasíttatván – taglalták, hogy ja, nem is vagyok az esetük… Jó költők sem voltak, ellenben nősek. Bővebben…
Ezt nem én találtam ki a témámhoz – tényleg ezt kérdezték. Bővebben…
Mindig a helyes kérdést kell feltenni. Az pedig ebben az esetben a következő:
Kell-e neked edző?
Sőt:
Minek bárkinek edző? Bővebben…
átírtam
Miért leplezem le a szivárványt, a “childfree”, “bolygómentő” gonoszságot és a “felszabadult” szexet?
Mindent leleplezek, ami visszás, lealacsonyító. Le én!
Én régen jogvédő liberális és szexpozitív voltam: elkötelezetten hittem a sokféleségben, a tradíció meghaladásában. A monogám házasságot reménytelenül korlátozónak éreztem (persze a fél országnak sürgősen el kéne válnia, ez a véleményem nem változott). Keserves volt rádöbbenni, mire használtak ezek a mozgalmak. Hogyan próbálták a tudatomban – és nálam jóval fiatalabb, sebezhetőbb, éhesebb, a kölcsönös szerelmet nem is ismerő lányok tudatában is – normalizálni a magamutogatást, a perverziót, a kéjért való lihegést, a jellemgyengeséget, az öntárgyiasítást, sőt, mindezt felvilágosultnak beállítani. Akkor még ez nem volt ilyen sulykolt ideológia, de legalábbis nehéz volt észrevenni, hogy az. A meggyőződésbeli fordulatom akkor következett be, amikor már több éve figyeltem a nyilvánosságban az ellenzéki és woke média szexualitással kapcsolatos beszédmódját, tartalmait (Háttér, a kínosan pedofilsimogató Magyar Narancs, SzabadNem 444 blog, telex, 24.hu, HUMEN, Verzió fesztivál, wmn.hu). Közben pedig spontánul lett ( = nem kellett erőlködni, társkeresőzni, nem voltak kudarcos randik) egy hosszú távú, harmonikus kapcsolatom, abban élek ma is. És abból világosan látszott: az új trendek a neten tenyésznek, és a pornó leágazásai.
Többé nekem nem kell a talmi. Semmilyen üdvözült, újító trendnek, “alternatív életformának” nem dőlök be. Amit a guruk és vállalkozók hirdetnek, az hiányból, kapuzárási kétségbeesésből és mélységes boldogtalanságból fakad. Szvingerklubbal pocakos ötvenesek kérkednek (és ideírják kommentbe!). Egyetlen olyan szexszel kérkedő, poliamór apostolt, papnőt nem láttam még, aki ne lenne elképzelhetetlenül ronda.
Arra tanítottak meg a szabadság és tolerancia hirdetői, hogy nagy baj lesz abból, ha ezt kimondom. De többé nem félek a prüdéria és homofóbia vádjától, nem érdekelnek az illemszabályaik. Minden zavar, ami másnak akar látszani, mint ami. Minden hamisítvány zavar. Ami a szexualitást megfosztja felelősségétől, emberi voltától, kölcsönösségétől és áruvá, magamutogatássá, trenddé vagy puszta önkifejezéssé teszi – a különcködő szex, a homoszexualitás provokatív követelőzése is zavar. Ezért leleplezem a butus, megtévesztő, nemegyszer ragadozó tartalmakat.
Eluntam, hogy a szivárványzászló, a “másság”, a “jogvédelem” korlátlan és szabad belépő a tárgyiasító, elidegenítő, kapitalista, anyagias, nőellenes érdekeknek. Ezek az aktivisták nem tisztelik az életet, lelket, személyiséget. Erkölcsi álruha és felhatalmazás az LMBT mindazoknak, akik rombolóan, életidegen módon, önösen, szívtelenül kezelik a szexualitást – és ami egészen tragikus: a megfogant életet is. Eluntam, hogy nincsenek már melegek se, csak LMBTQ van, azaz transzneműek, azaz nőgyűlölő férfiak női ruhában (esetleg néhány csúf, anyaságba unt, öncsonkító, szereplésre vágyó nő). Eluntam, hogy az összes zavaros, mentális zavarral küzdő, társat nem találó lúzer polgárjogi hevülettel és tudományként, univerzális igazságként hirdetgeti ezt a nevetséges ideológiát, és kamaszok körében akarja terjeszteni (“nincs az iskolákban felvilágosítás!”).
Az én álláspontom:
Bővebben…Bevezetés
Steiner Kristóffal bonyolódtam (komment)vitába ma reggel, amúgy láttam, hogy már korábban megjelent a cikk (wmn): ő a kulturáliskisajátítás-dogma és Jamie Olivier szakácskönyv-átírása ellenében forszírozná, hogy igenis nevezhessük az élelmiszereket másképp, mint amik (mediterránnak, sajtnak…), de azt is rögtön láttam, hogy semmiféle elvről nincs itt szó: az, hogy hús, sajt legyen a pótlék, hamisítvány, tisztán üzleti érdek, piaci nyomakodás, glóriával a feje körül. Mert ugye sértő, elidegenítő az az elnevezés, hogy “növényi tömlő”. “Vegán tojás.” (De hát eddig azt mondták, a sajt, a tojás, az kihasználás, a hús gyilkosság!… Na. Sok minden van itt.)
Nem is gasztronómiáról van itt szó, hanem arról, hogy lehessen hajlítgatni a fogalmakat, szavakat és ez által a valóságot, érdekeink mentén. Ez – a nyelv átírása, az öndeklaráció bevezetése, pl. mit jelent a nőies vagy a család szó – engem mélyen felháborít.
És ezért kommenteltem, itt.
Van bajom Steiner Kristóffal, és épp azért, mert olyan cukin, párbeszédképesen és progresszívan adja elő a nettó egoizmust és önimádatot. Az a kiindulópontom, hogy csak arról írok – a benyomásnál komolyabb – véleményt, amit alaposan ismerek. Ezért nem írok a formaegyről, annyit se, hogy utálom, és ezért írok sokat színházról, a fitnesz világáról, Lionel Shriver regényeiről, a vegánságról, az amerikai kövérlobbiról vagy a transzneműekről.
Ez a véleményem (bárki woke/LMBT-személlyel szembeni bírálat, bármiért) nem jelenhetne meg azokon a sajtófelületeken, sehol, amelyeket amúgy kedvelek és követek, mert ezt a kritikát kiszorították a Mandinerre, Magyar Nemzetre és társaira, és ezért egy független blogon írom, kifejezetten és még mindig baloldaliként
– amennyiben baloldalinak lenni nem a felszínes ügyekben való facebookos óbégatást jelenti, hanem azt, amit eredetileg: valódi társadalmi haladást és szabadságot, bátor gondolatokat, rációt, jogegyenlőséget, női emancipációt, kapitalizmusellenességet és az értelmetlen hierarchiáktól, rendpártságtól, tekintélyelvűségtől való megszabadulást, továbbá az igazi szólásszabadságot.
Tehát nem jobboldali vagyok és nem homofób, hanem NEM ÉRTEM, illetve BÍRÁLOM ezt az egészet. Aki akarja, érti, vitatja. aki nem, az elutasítja. Bővebben…
Illik együttérző lágysággal mondogatni, hogy 2020 mindenkinek kemény volt. Ez mintegy közösséget kovácsol, még ha sokan nem is érzik így. Lelkiző alkatú osztályfőnökök hétfő reggel belebeszélik a bulitól még kótyagos kamaszokba, hogy milyen nehéz ez az egész és mennyire szoronganak. Mintha vírustalan időkben nem pont így nyomkodnák a telefont az óljukban, és nem mámoroskodnának most is zavartalanul…
Hallgat, aki jól van. Kit érdekel a világ, ha épp most szerelmes? A fiatalság vállat ránt. Az élet a tankroncsok alól is kiburjánzik. Persze nem mehetünk idén karácsonykor a kaposvári dédihez, hát hogy hiányzott pedig, mmm, hát sajnos. (Tényleg, ez a fajta karácsony, hidegben autózás tízezrekért, zaba, pia, zaba, zaba, szemrehányás, zaba, ordítás, giccses ajándék, kínos helyzet, vad vélemények, zaba, veszekedés, kivagyiság, ez kinek veszteség?)
Érezzük persze a légkörből, hogy miket illene mondani. Sugárzóan jól lenni mostanában irritáló provokáció. Pedig azoknak nehéz inkább, akik előtte is talmi életet éltek.
És most lebuktak. Bővebben…
Ismét megjegyzem: randizós, kezdődő, nagy elköteleződés nélküli kapcsolatokról van szó. A felelősségvállalással járó helyzetekben alig használhatóak ezek a posztok. Például gyerekszületés, kisgyerekes lét, beteg házastárs ápolása. Abban benne van szükségképpen nagy adag szívás. Nem fecsegnék nekik méltóságról.
Most mesélek magamról, aki egy egészen váratlan fordulat után vagyok olyanban, amiről nem hittem volna, hogy valaha leszek.
Én nagyon szeretek, alább nem adom. Bővebben…
A címadásom nem egészen korrekt ma, mert valójában a “mi a még nagyobb baj a nárcisztikusozással?” címet kellett volna kitennem, erre a posztra utalva.
Körülöttem mindenki a pasijáról vekeng. Vagy nincs neki, aki van, az eltűnik, hiába “ismerkedik” a nő szorgosan, vagy ami van, az ellaposodott, unja, de nem tud kiszállni; vagy nem egyetlen nő “a pasi” életében (ez is a halálom, a pasi egy műfaj, egy típus – hát basszátok meg, emberek vannak!).
Nem érti a nő, mi van, és nem az van, amit szeretne.
Miből írok én? Abból, hogy én nem alkudtam meg, és nagyon örülök most ennek. A gyomrom tiltakozott a megalkuvás ellen. Inkább vagyok egyedül, mint kompromisszumban, kételyben.
Teszem hozzá gyorsan: én is voltam nem egyetlen, de akkor nem vekengtem ezen. Így szerettem meg. Örültem annak, ami lenni tudott, és nem kattogtam mások kapcsolatán.
csak az olvassa. én szóltam 