krédóm a szexről

Avagy: miért leplezem le a szivárványt?

Mindent leleplezek, ami visszás, lealacsonyító.

Ami bennem eszmei fordulatként történt, azt ihlette egyrészt a figyelmem, amellyel több éve a nyilvánosság és főleg az ellenzéki és woke média szexualitással kapcsolatos beszédmódját, tartalmait kísérem, másrészt a személyes életem alakulása.

Többé nem félek a homofóbia vádjától, sem attól, hogy prűdnek neveznek. Sosem voltam egyik sem. Minden zavar, ami nem az, ami, minden zavar, ami a szexualitást megfosztja igazi felelősségétől, emberi voltától, kölcsönösségétől és áruvá, magamutogatássá, trenddé vagy puszta önkifejezéssé teszi –  és ha ilyen, akkor a különcködő szex, a homoszexualitás, a kink is zavar. Ezért leleplezem a butus és a megtévesztő, nemegyszer ragadozó tartalmakat.

Eluntam ugyanis, hogy a szivárványzászló, a “kisebbségek védelme” korlátlan és szabad belépő mindannak, ami tárgyiasító, elidegenítő, kapitalista, anyagias és nem tiszteli az életet, lelket, személyiséget. Erkölcsi álruha és felhatalmazás mindazoknak, akik undorítóan, rombolóan, életidegenül, önösen kezelik a szexualitást – és ami egészen tragikus, a megfogant életet is. Eluntam, hogy nincsenek már melegek se, csak LMBTQ, azaz transzneműek, azaz nőgyűlölő férfiak női ruhában, esetleg néhány csúf, anyaságba unt öncsonkító és szereplésre vágyó nő. Hogy minden csúf, zavaros, mentális zavarral küzdő nyomi polgárjogi hevülettel hirdetgeti ezt a nevetségesen tudománytalan ideológiát, és kamaszok körében akarja terjeszteni.

Az én álláspontom: Bővebben…

lelki pedofilok

-Nak ezúttal azokat nevezem, akik középkorúként vagy idősebbként olyan nagyon ravasz arccal érdeklődnek a fiatalok kapcsolatairól, szerelmi és nemi életéről. (Ez nem valami bevett terminus, most találtam ki.)

Megmondós poszt, sok felszólító módú igével. Viszont ez a téma legalább nincs tövig rágva. Azért tudom megírni, mert nagyobb gyerekem is van, így innen is, onnan is látom a témát.

Ártatlannak tűnik, ahogy megkérdezi a nagynénéd, mi hír, “van-e már valaki komoly”. Családi beszélgetés, barátnőség. Ahogy óvják, szemmel tartják a fiatalokat. Anyák, apák, osztályfőnöknők, szomszédasszonyok, anyubarátnője-k. Engem egyszer fel is szólított az egyik, alig ismertem, hogy ha bármi nyomja a lelkem, meséljem el, ő segít, van tapasztalata. (Lehet, anyám izzította be, így akart információt. Sosem tudhatom. És csak most döbbentem rá.)

De ez perverzió. Bővebben…