Bevezetés

Steiner Kristóffal bonyolódtam (komment)vitába ma reggel, amúgy láttam, hogy már korábban megjelent a cikk (wmn): ő a kulturáliskisajátítás-dogma és Jamie Olivier szakácskönyv-átírása ellenében forszírozná, hogy igenis nevezhessük az élelmiszereket másképp, mint amik (mediterránnak, sajtnak…), de azt is rögtön láttam, hogy semmiféle elvről nincs itt szó: az, hogy hús, sajt legyen a pótlék, hamisítvány, tisztán üzleti érdek, piaci nyomakodás, glóriával a feje körül. Mert ugye sértő, elidegenítő az az elnevezés, hogy “növényi tömlő”. “Vegán tojás.” (De hát eddig azt mondták, a sajt, a tojás, az kihasználás, a hús gyilkosság!… Na. Sok minden van itt.)

Nem is gasztronómiáról van itt szó, hanem arról, hogy lehessen hajlítgatni a fogalmakat, szavakat és ez által a valóságot, érdekeink mentén. Ez – a nyelv átírása, az öndeklaráció bevezetése, pl. mit jelent a nőies vagy a család szó – engem mélyen felháborít.

És ezért kommenteltem, itt.

Van bajom Steiner Kristóffal, és épp azért, mert olyan cukin, párbeszédképesen és progresszívan adja elő a nettó egoizmust és önimádatot. Az a kiindulópontom, hogy csak arról írok – a benyomásnál komolyabb – véleményt, amit alaposan ismerek. Ezért nem írok a formaegyről, annyit se, hogy utálom, és ezért írok sokat színházról, a fitnesz világáról, Lionel Shriver regényeiről, a vegánságról, az amerikai kövérlobbiról vagy a transzneműekről.

Ez a véleményem (bárki woke/LMBT-személlyel szembeni bírálat, bármiért) nem jelenhetne meg azokon a sajtófelületeken, sehol, amelyeket amúgy kedvelek és követek, mert ezt a kritikát kiszorították a Mandinerre, Magyar Nemzetre és társaira, és ezért egy független blogon írom, kifejezetten és még mindig baloldaliként

– amennyiben baloldalinak lenni nem a felszínes ügyekben való facebookos óbégatást jelenti, hanem azt, amit eredetileg: valódi társadalmi haladást és szabadságot, bátor gondolatokat, rációt, jogegyenlőséget, női emancipációt, kapitalizmusellenességet és az értelmetlen hierarchiáktól, rendpártságtól, tekintélyelvűségtől való megszabadulást, továbbá az igazi szólásszabadságot.

Tehát nem jobboldali vagyok és nem homofób, hanem NEM ÉRTEM, illetve BÍRÁLOM ezt az egészet. Aki akarja, érti, vitatja. aki nem, az elutasítja.

Régóta és figyelmesen olvasom Steiner Kristófot, olvasom a Hument, a wmn-t is, Milanovich Domit, Kanicsár Ádámot, Filákovity Radojkát, a transzmagasztaló cikkeket, a sokat emlegetett újságíróagy igényeivel, és felismerem az írásaikban a közös jelenségeket, a bírálandót: a hamis áldozatiaskodást, a fogalmak pasztelles elmosását (mi a család, ki a nő, önmeghatározás), a valóságtagadást, az önző hisztit.

Valóban a hatósági áras csirke far-hát, a havi huszonötezres árvaellátás és az első magas sarkús köztársasági elnök a vigaszdíjunk egy olyan csatáért, amiben az első perctől kezdve ágyútöltelékek voltunk.

Írja ezt az idei választás után a bőségben élő, húszévesen önfenntartó, kibélelt karrierű Nyáry Luca, úgy, hogy ő maga már nem kap árvaellátást, mert nem jogosult rá, tehát nem tudja, hogy épp január 1-jével emelték a minimumát ötvenezerre. (Ez szerkesztői hiba.)

Minden hiszti és minden moralizálás. “Ismét vért könnyezett a körúti Nyáry Luca-szobor” – foglalja össze a mindig tömör szerelmem. Bárkiről kijelentik, hogy edukálandó/bigott/bully/bántalmazó/nárcisztikus/áldozathibáztató/transzfób/troll, és ennyi, nem kell érvelni. “Az élelmiszerkézikönyv (sic) annyira elavult, mint a lobotómia”… írja Kristóf. Van egy tízezresem, hogy minden elavult, ami a kis vegán előretörést nem mozdítja előre…

Na de.

Tárgyalás

Kristófnál ettől döbbentem meg, nagyon. Hogy ezt lehet, ennyire nyíltan:

Szóval, Kristóf, hogy van ez, hogy mindenféle woke témákkal, esetenként e nézetek lájtos, “építő” kritikájával, a szeretet, nyitottság emlegetésével csakis a magad és szűk csoportod érdekét nyomod, és nem gondoltok senki másra. Például a nőkre, akiknek szövetséges voltából egyáltalán működhet a gasztro- és LMBT-üzemetek, mert ennek bizony jóindulatú nők a közönsége.

Vagy, ez is a szavak átírása előrébb-nyomakodás reményében:

#FamilyIsFamily, and the two of us #BeingTogether already counts as family, no matter what others say.

Senki nem kérdőjelezett meg titeket. Ha te ezt panaszlod, és amikor egy szabad életű párost a szeretet megléte nevében családnak nevezel, akkor nem jut eszedbe, hogy ez lefokozza azok vállalását és erőfeszítéseit, akik valóban családot alapítottak és nem prémekben fetrengenek, instát-facebookot szerkesztgetnek főállásban? Az LMBT-közösség ellenben nyíltan és burkoltan, általában és konkrétan is ezerszer és naponta megkérdőjelezte, kigúnyolta, leszólta, vájkálva vizsgálgatta azt, amit az emberek többsége családnak nevez.

Családnak nevezni azt, ami nem az, nemcsak nyelvileg ijesztően hamis, hanem tiszteletlenség is azokkal szemben, akik a gyerekekkel gürcölnek. Mert a “minden család, amit annak érzel” elveszi tőlük a szót, az önelnevezésüket is.

Szülő(k), esetleg nagyszülők és gyermek(ek) rendszerint együttélő vérségi közössége.

Ezt jelenti a szó az értelmező szótárban. Ha nincs gyerek, az nem család. A kutyus nem család, a szeretet megléte még nem család (a “pár” a szó, amit keresel); család az, ha vállalás van, ha a PÁR vállalja, és inaktívakról gondoskodik egy háztartás, illetve ezek kiterjesztései, kapcsolatai (nagybácsik, unokák stb.). Azért jár CSALÁDI belépő, mert a gyerekeknek nincs saját jövedelmük, és a társadalom így segíti, hogy ők is strandolhassanak. Kicsit sértő, közepesen megtévesztő, nagyon nevetséges, hogy nem meritek érteni és a jelentése szerint használni, ellenben magatoknak kéritek ezt a szót.

Vagy, és ez már nem nyelvi, hanem értékrendbeli, ízlésbeli és biztonsági kérdés: amikor síkra szállsz a Humenben a meztelenség tabutanításáért, akkor egyáltalán nem jut eszedbe, hogy nektek ez nagyon menő, szabad meg újító, de hányan vannak, akinek a bugyis-virágoskertes, öntetszelgő képeitek durva traumákat, abúzust, pállott alsógatyaszagot idéznek fel? Tabu? Dehogy tabu. Nő nem meztelenkedhet nyilvánosan, mert veszélyes és ízléstelen, illetve meghurcolják érte, férfi meg ne csinálja, mert para. Mintha nem lenne tele a páros alsógatyás képeivel az insta meg a Humen. Mintha tilos vagy tabu lenne. Nem az, rég nem az, főleg a sportos test megmutatása nem az. Ebben sem vagy áldozat. Ami ciki, az a napi szelfi (de legyél buddhista és ne basztasd a telefonod!), meg hogy a látott a testalkat nemigen hozza meg az emberek kedvét a vegánsághoz.

A meztelenség tabutlanítói épp a queerek körében pár éve követelésekkel állnak elő, elnyomottnak titulálják magukat, megjelennek a Pride-on és az utcán is. Non-sexual nudity, így védi ki a kritikát. #kinkshaming

Matt Welsh What is a Woman? https://odysee.com/@Marsey:8/whatisawoman:5

Tök jó a szabadság, tök jó, ha sokféleképpen lehet élni, de nem tekinthetünk el attól, épp a ti értékrendetekkel egybevágó okokból, ha a sokféleség, a szabadság, a határok tágítása másoknak kínos, kellemetlen, traumatizáló, veszélyes, vagy tippet ad a kinkeskedés és a szexuális erőszak határterületein. Néha gondoljatok mások méltóságára, biztonságára is. Más élményűek, más elnyomottak más félelmeire.

Cikk:

Parenting Outlet Encourages Kids to be Prepped for “Nudity, Kink” at Pride Parades

Mert a határtágítás, az nem csak szabadság, hanem átlépés is: transgression. Ami az az elv, amitől a pornó eszkalálódik és iszonyattá válik: csak az az izgalmas, ami már határterület, tilos. És mérhetetlenül önös ez is, csak úgy, mint a szavak hajlítgatása: nekem ez így tetszik, ez a woke, ez a menő, éljen mindenki úgy, ahogy szeretne, de főleg én. Aki nem így gondolja, az bigott, prűd, kirekesztő!

Döbbenten nézem, hogy a jól begyakorolt nemeslélek-imidzseddel, a jó ügyek követeként beágyazódva milyen rideg cinizmussal nyomatod a saját üzleti érdekeidet és főzős bizniszedet. Ahogy minden posztod, témád, meghatottságod gyorsuló ütemben válik reklámhordozóvá. Pygmalion mítoszához hasonlítod, ahogy te a húsutánzatba, az alkotásodba beleszerettél?…

Vagy vegyük a HUMEN-t, amelynek utolsó nyomtatott számában tizenegy férfi van az impresszumban feltüntetve, és mind szerkesztő (nincs munkatárs, szerző). Egy nő van, ő a korrektor. (Ugyanez a közeg teszi szóvá, hogy nincs a nő a kormányban, meg dejófej Nadia Calvino, a spanyol gazdasági miniszter és miniszterelnök-helyettes, aki egyetlen nőként lejön a fotóról.) Ki hiszi el, hogy itt az LMBT van képviselve, vagy hogy bárkit érdekel a leszbikusok vagy a nők joga? Egyáltalán: hogy ez az egész #jóügy nem jómódú, fiatal, ép fehér férfiak high life magamutogatása? Gyönyörű nyomdai kivitelben évek óta csak fényes bőrű, izmos fiúk vannak szaunák, fétisboltok, kozmetikai és divatcégek egész oldalas hirdetésein. Miért? Mert abban van a pénz: a gyermektelen, független, határokat feszegető férfiakban. Szerintetek egy gondolkodó nő, egy feminista ezen nem lát át? Groteszk módon folyton üldöztetésről, gonoszságról sírnak e jómódú, utazgató, szőrszálaikkal és jógapózaikkal bíbelődő emberek. Hogy várhatja el bárki, hogy ennek az ügynek, ennek a rengeteg hedonista férfinak feminista nő ally-a legyen?

Hol érdekelnek titeket a nők? Az igazi elnyomottak? Az elvek, egyáltalán, és olyan elvek, amelyek nem közvetlenül a saját materiális érdekeiteket szolgálják?

Befejezés

Ezt csak néhány példa, de azt jól mutatja, hogy mennyire visszás, amikor a szabadság, a szeretet, a divat, az ökóskodás, az LMBT és az állatvédelem/vegánság érzelmi reakciókat kelt, és elaltatja a kritikai érzéket, tilos lesz kimondani a dolgokról, hogy mik valójában, a szavak eredeti, konszenzusos jelentését, és eltűnik a nagy érzelmi ködben, hogy ez az egész #reklám. Termékeké és férfiak érdekcsoportjáé.

Holnap a szavak jelentésének átírásáról elvibb módon írok.