Csak a korának megfelelően, hm, mindig csak a kérdésre válaszolni, nem többet, nem túlterhelni.
Ma megkérdezték. Bővebben…
beszélnünk kéne a fogamzásról
240
olyan romantikus
Na, ezzel vagyunk még átitatva.
Olyan helyzetekben lágyulunk el, pontosabban: tudjuk, hogy illenék ellágyulnunk, amelyben meglepnek minket, és a meglepetésnek, a “nahát, ezt szervezted nekem titokban, te drága” elvárt reakciónak a lendületével vinnének bele valamibe, amit nem így kellene eldönteni. Arról van szó, hogy nem egyeztetéssel, nem kölcsönösen, nem egymás szemébe nézve történnek fontos döntések, hanem érzelmileg akarnak elsodorni, s talán pont azért, mert másképp nem a nekik kedvező választ adnánk, adtuk. Borzasztó erős az a hiedelem, hogy a nők ezt imádják. Bővebben…
mit várunk a férfiaktól?
Na, akkor erről is.
Én nem tudom, mások mit várnak, de amikor az ide tévedő, magukról soha semmit nem mesélő urak írják nagy gúnyosan, hogy na, mi biztos vastag pénztárcára, kemény farokra, kalandos életre és emellett még háztartási robotra is, de sajnos, ez így együtt nem megy, a nők le-he-tet-lent kérnek, akkor, fájdalom, leginkább a saját frusztrációikról beszélnek. Bővebben…
drágajóolvasóim
, a Goldenblog életem nagy dobása, tavaly még nem indulhattam, tűnődtem is, lesz-e még mostanra blogom, aztán tudtam, hogy lesz, akkor meg vágtam a centit idén, szavazzatok hát! Augusztus 1-21. között zajlik a szavazás.
A Civil kategóriában nyomom. Facebookkal lehet.
http://goldenblog.hu/szavazas.aspx
Köszönöm.
egy jó szóért
Hát úgy általában a nők kevésbé vannak oda a szexért, de van köztük mégis, aki odavan, azért nem egyformák ők sem, izé, vannak ilyen tüzesebb típusok.
Na, meséljünk? Bővebben…
még egyszer a blogon elvárt viselkedésről
— az odafigyelés és árnyaltság értelméről — Bővebben…
a zsidókérdésrűl
Jól figyeljenek arra, amit most mondok. Én nem tudtam erről, az én felvidéki-partiumi-sváb-kitudjami családom is csak suttogva: a téma, ami máshol trauma vagy titok, nekem filmélmény csak, történelemóra, furcsa, jelentés nélküli szavak. Regény, Meras: Döntetlen, egy pillanatig. Én nem tudtam, hogy ők léteznek, hogy ők milyenek — hogy mi ez az egész. Én megtehettem, hogy ne tudjam, ellentétben azzal, aki tudta kiskorától, és azzal is, akinek csak tizenkilenc éves korában mondták el. Bővebben…
jellel a homlokunkon
hát a blogíró is ember!
Jól vagyok. Túl mindenen, attól-annak ellenére-ahhoz képest: jól vagyok, igen, de hiszen tudjátok. Nem mondom többet. Éles minden falevél, amikor futom az erdőt, nemcsak megvan, jól is esik a tizenkettő. Hallom Jarrettben a tizenhatodokat és a kisujj moccanását, és orgazmusközeli állapotba kerülök a zsenialitás sodrásában. Bővebben…
posztvakációs szindróma
Jaj, az én olvasóim, hoppá! Erős semmittevés van, csak úgy lihegünk bele. Negyvennégy öklömnyi kaszáspók Bővebben…
mondjuk el még azt is
…egészen? Vagy csak félig? Szorítsuk tenyerünkbe a pihegő befejezést, csillogjon a rémült szeme ott, és majd egy másik bejegyzésben repüljön csak a magasba?
2007 júliusa van, nagy forróság, van egy szeretőm Bővebben…
adásunkat megszakítjuk
… és arra kérjük a tisztelt, válogatottan remek zenéket linkelő olvasókat (ÚJ: ti írjátok: zene), ne illesszenek be beágyazott videót, mert nem mindenkinek van olyan remek laptopja, mint nekem, hanem viszont szétesik az oldal.
Csak linkeket illesszünk be eztán, amit úgy tudunk elérni, hogy a link után nyomunk egy szóközt. Így link marad, nem lesz belőle beágyazott videó.
Üres óráimban át is írom, türelmet érek.
Mulassanak tovább, kedves estét!
minden jól volt úgy
Nem bánok semmit.
Van annak szépsége, persze, ahogy az ember végignéz az életén, a megannyi sorscsapáson egyfelől, a bűnein másfelől, de az se nagyon nehéz, mert ez az arany óra, a legszebb fényviszonyok, és akkor azt mondja: nem bánok semmit. Így volt szép. Ha még egyszer újrakezdhetném, akkor sem tennék másképp… Bővebben…
nektek ez sem elég
annyira szeretném, ha értenétek
Uramisten, ezek az új típusú apukák mosogatnak, oviban videóznak, hallottak már háromféle női orgazmusról is, wellnessbe visznek, és nekünk ez sem elég.
Ti csak néztek, nem beszéltek velünk, elnémultok, és ha a szétköltözés, válás vagy a testünk megtagadása van terítéken, hirtelen tárgyalóképesek lesztek, de csak ekkor. Bővebben…
még mindig ez az a táj
Hát visszatértünk ide megint. 2005 óta ez az álomnyaralás. Félve írok róla, mert
mások útibeszámolóit eléggé utálom, mi tagadás: ha nem érdektelen, akkor irritáló dicsekvés, nyilván az enyém is,
nem akar fényképezni a gépem,
és mert áradoztam már róla, oda meg vissza, hogy itt volt az esküvőnk, itt jött fel a vörös, strandlabdányi telihold 2007-ben, meg Ráspi mester, meg Szerb Antal, és hogy biciklisparadicsom. Bővebben…
de olyan jó apa!
2013. júliusi írás
Cs-nak
vagy nem is tudom
Hogy lehet ennyire kétféleképpen működni? Erről írtok ti is most, Gyöngyi például, és én régóta figyelem ezt: két értelmes, jóakaratú, egymást valaha szerető ember, a pompás gyerekeik, családi ház, nagymamák, programok, ovis műsor videózása, minden, és a teljesen elakadt, besült, elnémult párkapcsolat. Szép család, zajos nappali, másfelől ugyanabban a nappaliban a Semmi. Bővebben…
only fair Portia
Mindig elfelejtem, mi volt. Azt gondolom, régen nem volt semmi, csak most futok, most hallgatok zenét, most értem a dolgokat. Csak most kezdtem írni. Azt gondolom, régen nem voltak szavaim. Egy kusza skicc volt az életem, most meg, hát Modigliani, legalább, de még inkább Frida Kahlo.
Kilenc évvel ezelőtti soraimat olvasom döbbenten. Bővebben…
mit szeretnél?
Vágysz valamire? Kísért a gondolat? De jó lenne? Régóta forgatod? Nézed az interneten? Megbeszéled a barátnőddel?
Tárgy? Élmény? Tanfolyam? Még egy gyerek? Költözés? Tetkó? Jókai összes? Bővebben…
amikor először megláttalak meztelenül
túllendültem a vasárnapnemírunkszexről-tabun
… huszonegy éves voltam, dús és sima mindenütt. Bővebben…
mit mondanak majd
Anyám tett mindig vaníliát a tejbegrízbe.
A nyikorgós kaput be kellett csukni, hogy a kutya ki ne szökjön.
És egyszer kettétört a kulcs.
Mindig ott visongtak a kicsik, nem hagytak olvasni.
Azt mondta: és én most leülök, és nem fogok felállni, és akkor a Lőrinc csinált nekünk szörpöt.
Csirkecé, így mondta a csirkecombot, és egyáltalán nem volt hajlandó becézni a szöcst, a fecst, a kecst. Bővebben…
családanya
és nők a nők: szabadok, kedvesek
Most végre elmondom, mi a bajom a hagyományos családanya-szereppel. Megígértem még Kolozsvárról. Úgy is, hogy hiszek a választás szabadságában. Bajom van.
Mivel van bajom? Bővebben…
csak az olvassa. én szóltam 