“nem érzi magát biztonságban” – mit gondolok az aktivistákról?
6
Annyi minden volt a héten, hogy mostanra sikerült csak a Szombati Botrányt leírni, és mindazt, amit az LMBT-aktivizmusról gondolok. Ezért nem fog titeket “elfogadni” senki, akinek van élete (öröme, rendes szakmája, családja) és ép értékrendje.
Előtte gyorsan: én nem veszek részt a rítusaikban, ezért a magyar törvények és a józan ész nevében mindig az okmányaikban szereplő személynevüket használom (Ónodi Adél pl. Adél hivatalosan is, bár fiú). Én nem értek egyet azzal, hogy ne az igazi nevük-nemük legyen az okmányaikban. “Nemet váltani” nem lehet, a beavatkozásaik nem keletkeztetnek olyan jogot, hogy bárki a másik nem tagjaként ismerje el őket.
A történetből kiderül, hogy az uniós pénzekre pályázó honi aktivisták hisztis amatőrök, akik élvezik a hatalmaskodást, a sérelmek felnagyítását, az érzéseiket és érzésnek hazudott dühüket objektív jelenségekkel keverik, a pitiáner, személyes bosszút jogvédelemnek maszkírozzák. Az aktivista mint embertípus (a vegánok is, pár éve még Gulyásmarci is) rajong a botrányért: csak olyankor érzi láthatónak, cselekvőnek magát. Tehát nemcsak hisztis hülyeségeket ír, nyilatkozik borzalmas nyelvezettel az “ellenzéki” médiának, hanem direkt konfliktusokat is generál, címkéz, emberkedik. Miközben Magyarországon őket nem fenyegeti, veszélyezteti senki, még akkor sem, amikor provokálnak, a folyton szajkózott állításukkal ellentétben, miszerint “a kormány uszítása miatt” ők mi mindennek vannak kitéve. Felmerül a kérdés, hogy nekik miért szabad agresszívnek lenni, rágalmazni, és hogy ha olyan nagy sérelmeik vannak – engem egy tucat résztvevő füle hallatára bűncselekményekkel vádoltak –, ugyan miért nem tesznek jogi lépéseket a remek szakembereikkel.
Szombaton ezen a konferencián voltam: Bővebben…
hó, csillagok, klíma és babák
Ritka tünemény itt minálunk: hó! Térdig érő, mindenhol jelenlevő, ágakon vastagon ülő, napokig megmaradó. Mikor volt ilyen utoljára, de komolyan? Egy-egy napot síeltem évente a Harangvölgyben. De annyit mindig: minden évben egyszer leballagtam a Németvölgyi úti kölcsönzőbe.
Dávid a terepen
Pár éve még megelőlegzett borúlátással, intenzív szorongással gondoltam arra, hogy az én gyerekeim már nemigen fognak havat látni, érdemben síelni. Bővebben…
Védett: kedves naplóm! december elején
tippek testükkel tipródóknak
Nem magyarázom hosszan, egy mondat a lényeg:
Lehetetlen, hogy az ép-szép forma, egészség fenntartása szélsőséges tevékenységet igényeljen: gyötrődést, önkínzást, étkezési zavart.
Heroikus küzdelem – a tök normális anatómiáért? Ez nem jön ki. Ne is hidd el a károgóknak, hogy te valami tévúton jársz, amikor műsor, lelki cirkusz, agyonbonyolítás nélkül edzel vagy tartod az étrended. Bővebben…
kedves naplóm! november végén (2.)
…és e sok régi, vegyes tárgy láttán – másnak mindez szemét, de nekem is – sajogni kezd, hogy milyen kaotikus az élet. Én ezt nem bírom el… hogy mennyi apróság van, volt. Főleg lelazultabb állapotaimban kínoz, félálomban, hajnalban. Nem konkrét, homályos
Sok felgyűlt, vegyes érzés, tele szeméttel. Történetek emberekkel, akik írtak nekem, akik akartak valamit. Vagy én tőlük. És olyan kellemetlen már az egész. De miért?
Bővebben…kedves naplóm! november végén (első rész)
Dobozok. Sok, és nagy.
Majdnem két hete itthon vagyok. Egyszer voltam színházban, egyszer ügyintézni és dokinál. Sokat fekszem. Bővebben…
Védett: te hogy várod az ünnepet?
sokfélék vagyunk, mindenki más, de ez így van jól!
Évekig voltam ebben. Milyen színes a világ! Értsünk meg másokat! Sokat tanulhatunk tőlük. Ha jobban belelátunk más életekbe, akkor nem vesszük magától értetődőnek a privilégiumainkat. Nem mindenki született Budára, nem mindenki járt egyetemre! (Vannak ostobák és lusták is!) Nem mindenki olvasta az Édes Annát! És: ne legyél sznob, nem csak Vivaldi a zene. A manga és a cosplay is ugyanolyan értékes, a fanfiction is irodalom, igenis!
Privilégiumnak volt pofájuk nevezni, hogy olvastam, amíg ők kocsmáztak.
Bővebben…miért nem sajnálom őket?
Azért, mert erőszakosan utaznak a sajnálatomra, és közben hazudnak.
Tele van a média és az aktivista művészet (főleg a dokumentumfilmek) az együttérzésre, elfogadásra, sajnálatra utazó termékekkel. Most a Verzió emberi jogi fesztivál miatt a Fanni kertje című doku a sláger.
Hogy ez a magát prostituáló, elkeseredett, zavart srác létezik, és így teng-leng évek óta, arról még tudni is nagy teher – de a filmkészítőt (Somogyvári Gergő) ünnepelni, a filmet bátornak, humánus ügynek tartani…? Kis bónuszként a Facebookon három, filmet ünneplő poszt alatt 89 milliós, 12. kerületi lakását árulja.
Ki nem látja, mi itt a lényeg?
Bővebben…Védett: hogyan múlt el az apakomplexusom?
rezzenetlenül sakkozó férfiak
Októberben és novemberben sok filmet láttam, és több film kapcsán is eltűnődtem a Nagy Kérdésen, hogy ha férfiakat tömlöcbe vetnek (Libertate), avagy egy koma magára marad lehetetlen körülmények között, akkor hogy nem nő ki a szakálla.
A másik, ennél is izgalmasabb kérdés: hogyan lehet imbolygó vasúti kocsiban, a kanyarban sikoltó síneken (avagy tengerjáró hajón!) fatáblán sakkozni, még a mágneses sakkfigurák elterjedése előtt? És: érdemes-e?
Erre pont választ ad a Mesterjátszma, Tóth Barnabás új filmje, amely a Cinefesten közönségdíjat kapott, és amelynek magtörténete Stefan Zweig Sakknovellája (abban van a hajó).
Fejtsétek meg ti is!
Egyébként is rajongok a zárt térben zajló emberi drámáért, és az azzal törvényszerűen járó feszes dramaturgiáért. Nem mintha nem szeretném a nagytotált, a road movie-t, a profi tájképet és a mozgalmas, sok statisztát mozgató, monumentális filmeket, az elágazó sztorikat, élettörténeteket. Azért szeretem viszont különösen a zártságot, mert a redukált tér erőteljes emberi drámát, feledhetetlen arcokat, karakteres alakításokat követel meg.
Börtön, hajófenék, sziget, vonat, lezárt kastély, nevelőintézet… ha nincs kiút, vagy a kilépés veszélyes, a csodajármű pedig nem oda tart és nem is egyszerű közlekedési eszköz – ez drámában is, krimiben is, vígjátékban is kiélezi helyzeteket, megemeli a tétet. Ilyen feladatra méltó és alkalmas színészóriásokat választanak a rendezők az efféle történetekbe, az operatőrök pedig rámennek az arcra.
Védett: tuti tippek öregedés ellen
Védett: újfent szózatot intézek hozzátok
Védett: mit gondolok izraelről és a palesztinokról, a háborúról, meg az egészről, amiben most élünk
Védett: hétvégén
incelek és femcelek
Mennyit sírnak a férfiak, ha nem kellenek a nőknek! Nem lehet ma már ismerkedni, minden molesztálásnak számít. Teljesíthetetlen elvárásokat támasztanak a nők, felszínesek, nem írnak vissza a társkeresőn, csak az alfák kellenek nekik. Emberünk nem tehet róla, hogy ő nem olyan jóképű, miért nem a belső értékeket nézik, satöbbi. A nyomakodásuk nem értékes, nincs hiány belőle. Nincs nő, aki attól fél, hogy ne akadna olyan férfi, aki egy menetre elkapja.
Mert a férfiaknak a szex gyakran egótuning, agressziólevezetés, gyűlöletkifejezés, a nő megszégyenítése. A fasznak azon a végén lenni dicsőséges.
A nők meg ragaszkodnak hozzá, hogy a szex ne legyen megalázó, használós, mert abban egy nőnek semmi jó nincs. Fontos nekik, hogy a szexet övezze igazi, lelki, intim ragaszkodás. És erre jó okuk van. Egyrészt, a nők emberi lények. Másrészt, az életet ők viszik tovább: mindig mindenhol nők a normalitás fenntartói, ellenérdekeltek a rombolásban, agresszióban. Amelyben maguk is sérülékenyek mint gyengébbek, konkáv szervűek és teherbe ejthetők.
A nők azért nem kérnek az ilyen menetekből, mert az a félelmük (tapasztalatuk), hogy a szex nem érzékeny, nem kölcsönös. De ettől a legszebb nők is félnek.
Pedig nem csak incelek vannak. Nőben is van olyan, akinek nincs sikere a párkeresésben, és erre valami társadalmi léptékű magyarázatot szeretne, mert a világ nem lehet esetleges, kaotikus. Valakinek hibásnak kell lennie, ha nem kapja meg, ami jár. Kell lenni valami oknak, erről aztán lehet beszélgetni a sorstársakkal, közösségbe szerveződni, saját tanokat és zsargont alkotni – és stratégiát ellene! Bővebben…
kérdezz bátran!
Ma válaszolok az egyszerűen megválaszolható kérdésekre.
mindig ilyen nagybetűs lesz minden poszt?
milyen legyen? csak mondjátok. (mindenki kap egy olyan posztot! fehéret! feketét! tarkát!)
és rövid…?
nem, de lesznek rövidek is. témától függ, meg hogy mi esik jól, de általában nem rossz szempont, hogy legyen rövidebb
én nagyon várom a regényt!
ó… én is. fél éven belül már! na.
te most hány kiló vagy?
a középérték 75,8. így alakult az elmúlt másfél évben, tél és nyár, illetve a raw female kapszula miatt, ami nagyon jót tett a bőrömnek, vízvisszatartó és kis nőies hájakat pakol (inkább: nem enged könnyen leadni). most könnyű. nyilván jobb 78 alatt lenni, de csak az izom és edzéskedv megmaradjon:
“skinny” lol
most megint egy kicsit változott a posztokban a hang, élvezem!
igen, belelendültem, érzem az erőt – és ugyanez a sportban is: mentális erő
leszarni az ordibálókat! ez kell hozzá. de: tudni, hogy ki az, aki UGYANOLYAN, és abban nem bízom többé.
engem megvéd a ti szeretetetek, vagyis, a tisztességes, normál viszony, a nem basztatás. meg persze a magánéletem. jól vagyok – és köszönöm.
végig együtt futottatok a félmaratonon?
igen
neki első volt, tehát nem olyan magabiztos abban, hogy milyen a tempót beosztani, illetve a technikája miatt előbb érzi meg a tizenvalahányadik km-t a lábában. én megálltam 14 körül kulturáltan toitoiban pisilni, ő megvárt (nem számítottam rá). ugyan egy kicsit jobban bírtam a végét, el is futottam a Garmin szerinti 21,1-ig, és ott bevártam, hogy a célba együtt fussunk be, de amúgy pont annyit vártam rá, amennyit ő rám a toitoinál. később rájöttünk, hogy ez azt jelenti, hogy együtt vagyunk az amúgy méregdrága fotókon.
mi a következő verseny?
észt? lengyel? portugál? vagy Kassa?
sok filmet ajánlasz, de csak egyszer jövök Pestre. mi a must have?
mostanában tökéletes dramaturgiájú filmeket gyűjtök. amikor minden stimmel, pontosan kijön, és feszes a szerkezet. ilyen a Repülés kezdőknek (Cirkó és más művészmozik), tegnap másodszor néztük. volt az a bezárt-tíznyelvű regényfordítós thriller (Teljes titoktartás) pár éve, az is ilyen.
Érzéki élménynek A szerelem természete (Simple comme Sylvain) című, nagyon szellemes, kanadai film.
A magyarok közül a Magyarázat mindenre kihagyhatatlan (a színészek és a téma miatt), emellett a Mesterjátszma (novemberi bemutató) tűnik fontosnak előre, illetve várom Sopsits Árpád új filmjét: Mellékszereplők.
Aztán, a Mozinet forgalmazza, még nem láttam kiírva konkrét vetítést (Sehenswert fesztiválfilm volt): A tanári szoba. Ez a német mestermű is tökéletes dramaturgiájú film, emellett társadalmilag és lélektanilag is nagy főbekólintás.
Toni Servillo filmek lesznek a Mittelcinemafesten, három is:
https://artmozi.hu/programok/21-olasz-filmfesztival-mittelcinemafest-2023
– szóltak, hogy csak asztali gépről/laptopról látszik, de a főoldal bal sávja kincseket rejt. fotók, kis megjegyzések, posztarchívum, kommentlista és olvasmányok!
mi ez most megint ellened…? hogy vagy?
az instára gondolsz? ott amúgy reagáltam valamennyit. nos. bepöccentem egy kioktató fasz miatt (ír csávó, a neve Donal), mert nekemesett a szokásos “edukációval”. igen: fegyelmezgetni kezdett egy vadidegen, miközben SEMMI ROSSZAT nem írtam (akkor még), és amit írtam, azt nem neki. csak ő kipécézett a nagy fanatizmusban (közösségi dinamika: valakire, aki ellenségnek alkalmas, ráöntik a frusztrációt és fölényeskednek). én nő vagyok, ő dagadt incel és nyavalygós…
Erre kiröhögtem*. persze utóbb és sajnos én lettem a hunyó. miért nem támogatom azt,aki igyekszik jobbítani magát?
* úgy korrekt, hogy elmondom, mit írtam. mert már úgy tűnik, hogy valami szörnyűséget, és nehéz megtalálni az elejét a több száz komment között. Nos, ez a csávó, Donal, hosszú kommentekben nyomta rám a fogyós ars poeticáját, mint fent (a többit nem fotóztam ki, és már nincsenek fönt). Pl. írja némileg követelőzve/önfelmentve, hogy James (a szektavezér, az ő oldalán vagyunk) szerint is “there is room for fun food (kb.: elférnek az élvezeti kaják is a diétában), fogd már fel, én inkább rá hallgatok, mint rád, te nem tudsz semmit, a seggemből több dietetikai tudást húzok elő bármikor”. ehhez képest volnék én étkezési zavaros (valójában: normális alkatú, szerintük skinny). itt azt hihetnők, hogy én bármilyen tanácsot adtam Donalnak, de nem. csak általában írtam, hogy James jól néz ki és az étkezési zavar antitézise nem lehet az, hogy összevissza és folyton fehérkenyeret zabálnak, amit James azzal magyaráz, hogy emberek vagyunk, illetve az ő felesége imádja a kenyeret. Donal elviszi ebből magának, hogy együnk, mintha nem lenne holnap, aztán nyavalyogjunk, hogy nem jön össze a félmaraton, kiestünk a fogyásból (nagyon dagadt), és akkor majd csőstül jön a sajnálat, drukk, lelkizés (nőktől). én ezt nem is bánnám, de írt nekem több ilyen erősködő kommentet, beakadtam neki, és akkor már megnéztem, ki beszél. láttam, amit láttam. pl. hogy ő egy clerical official. az egyik nagyhasú kép alá odaírtam: so THIS is the room for fun food. persze hogy ő lett az áldozat, nem vették célba a 1. nyilvánvaló hazugságot, 2. az ő kommentjeit, 3. az azóta elfajult levadászós gyűlöletözönt. ezért hörögnek most is több oldalamon az érzékeny lelkűek.
ez volna a body shaming, ennyi a konflikt, ezért rakott ki a szégyenfalra James. meg hogy “megvédjen” a “bullyingtól” egy kioktató, feltűnéskereső incelt, aki a weight loss tanácsadó oldalát arra használja, hogy megmagyarázza: nem csinál semmit, alkoholista és ezzel megértést csikarjon ki (nőkből, egyébként). James kifotózta a feedemet, beállt elé titokmódra, és elmondta, mintha bárki kérdezte volna, hogyan kell jó embernek lenni.
ugyanazok a rítusok…
nekem is estek, a legjobbindulatú is könnyes szemmel ráncigált (privát üzenetben!): miért nem támogatom az incelt inkább. hát én semmiképpen nem fogok senki idegent pátyolgatni, ez érzelmi zsarolás, megúszós és nőgyűlölő is. (de szerintem erre már lefutja a holnapi maratont, dacból!)
(nem)
James eleve is törzsfőnök alkatú, jóságos, de öntelt arc, jellegzetes kettős mércével (neki szabad másoknak nekitámadni). ő egy elhízott, ezt magyarázgató, a magyarázatot jóemberkedő-kövérpátyolgató-lovagias kontentté, azt meg remek érzékkel áruvá változtató szektavezér, és úgy gyárt kommentet, iszonyatos tömegben, hogy kipécéz valakit, leszedi a tartalmát, aztán beáll elé (tiktokos technika), és ilyen nagyon meggyőzően, bölcsen, leereszkedően, mintha bárki kérdezte volna, vagy főnök volna, elmondja, hogyan helyes gondolkodni, élni. csak közben mind megúszósak, dagadtak, és ez egy fitneszoldal volna.
a lényeg, hogy azt kell szeretni, aki nem sportol (de “küzd”, “igyekszik”, “végleg elhatároztam, hogy gyúrni kéne”), vagy zabál, mert az olyan emberi. aki nem zabál, az étkezési zavaros és kérjen segítséget. nem túlzok. lúzer, hisztis, panaszkodó = jó ember, ennyi a logika, többet nem érdemes keresni. ezzel szemben aki nem tapsol a kövérek diktatúrájának (ami Amerikában valódi hegemónia), vagy e dogmáktól mentesen fecseg, hogy őt mi zavarja a teremben, vagy “fitneszfasiszta”, mert megnézi a címkét az élelmiszeren, esetleg csak organikusat/feldolgozatlant eszik, ketózik, vagy van neki kockahasa, “vékony”, annak a kurvaanyja, őt kioktatjuk, lejáratjuk mi igazhitűek.
(és ami a legdurvább, csomó ezzel jöttek: te ugyan skinny vagy, de belül csúf... én, skinny. elvarázsolt kastély!)
a szektavezér kommentál és kioktat, majd nekiesik a pár százezres követőtábor az aktuális prédának, ők majd megnevelik! a nyuszis rajzaimat ócsárolják, haljak meg, öreg vagyok, szóval gondolhatjátok, hogy csakis a világbéke, a jobbító szándék a fontos nekik.
vihar a biliben ez is, mint mindig, csak ez most, mint a 2017-es “yogagate” is volt, nemzetközi méretű. és amiért tanulságos: a nagy toleráns jogvédők megmutatják igazi arcukat. semmi illúzióm nem maradt, mert ezt csinálják vagy tolerálják mind, és igazodnak.
Hogy is mondta a drága Magdalen? “I’d rather be rude than a fucking liar.” Királynő!
az amerikai/angol nyelvű nagyságrend elképzelhetetlen magyarként, pedig ez pont ugyanaz, mint Angéla, Szentesi stb., a módszereik is azonosak, de ott ezerszer annyian nyomulnak rá a célpontra, és még éhesebben. sokkal jobban megtanulták, magabiztosabban hajigálják az álszent dogmákat: tilos a “gyűlölet”, a “body shaming” és “misgendering”, de közben haljak meg, fasiszta és ronda vagyok, ilyeneket ír UGYANABBAN az üzenetben a “no space for hate” oldal. Ráderőszakoljuk a jóságot!
Fel nem merül, hogy a tanaik nem univerzálék, megdöbbennek, ha látják, hogy nem osztom az önáltatósdit vagy a tabuikat. a kommentelő nincs tisztában vele, hogy ő nem “jó”, hanem MORALIZÁL és KIOKTAT.
vagy a “seek help” fordulat: ezek úgy gyártják le minden apróságból a problémát, hogy problémaképzés eltartsa a fél lakosságot kitevő, “segítő” heréket. miközben semmi bajom – nekik van. közben vígan bodyshamingelnek engem, és nem az, akit én (már ha ez az volt, szerintem csak sértődés), hanem idegenek. ja és úgy van intézve a háború, hogy én ne tudjak válaszolni.
és mindez miért? mert James Cappola elhízott, de platformot akar. és mindenki azt gondolja, hogy nem létezik jó forma önkínzás nélkül. én is étkezési zavaros vagyok, skinsy vagyok. ezek megőrültek.
lehet, hogy Amerikában tényleg nincs?…
én nem bírnám
fontos, hogy kimondjam az igazat, engem ez gyógyít.
van egy paradoxon: annyira erőszakolták a lejáratást hazudozva (falopás, kitiltottak edzőteremből, gyilkosság, kismacska szétvágása stb.), hogy senki nem hisz már nekik.
és amúgy… nem kell olvasni a csőcseléket. csak odakenni, a saját oldalon maradni, nem nézni a hiú, sértődött, élvezkedő reakciócunamit. rengeteg új követő jön mindig amúgy.
régen gyűjtöttem a fordulatokat, típusokat, meg érvelést is gyakoroltam, de annyira nem hasznosak a mondataik.
színház?
ma esti: Máté Gábor rendezése Budaörsön, Katharina Blum elvesztett tisztessége. felemelő, feszült, vicces, nagy színészi erővel. benne Kocsó Gábor, aki szerepelt már a blogon: tapsművészet
csak az olvassa. én szóltam 