Na, akkor erről is.
Én nem tudom, mások mit várnak, de amikor az ide tévedő, magukról soha semmit nem mesélő urak írják nagy gúnyosan, hogy na, mi biztos vastag pénztárcára, kemény farokra, kalandos életre és emellett még háztartási robotra is, de sajnos, ez így együtt nem megy, a nők le-he-tet-lent kérnek, akkor, fájdalom, leginkább a saját frusztrációikról beszélnek. Bővebben…
Hát úgy általában a nők kevésbé vannak oda a szexért, de van köztük mégis, aki odavan, azért nem egyformák ők sem, izé, vannak ilyen tüzesebb típusok.
Na, meséljünk? Bővebben…
annyira szeretném, ha értenétek
Uramisten, ezek az új típusú apukák mosogatnak, oviban videóznak, hallottak már háromféle női orgazmusról is, wellnessbe visznek, és nekünk ez sem elég.
Ti csak néztek, nem beszéltek velünk, elnémultok, és ha a szétköltözés, válás vagy a testünk megtagadása van terítéken, hirtelen tárgyalóképesek lesztek, de csak ekkor. Bővebben…
2013. júliusi írás
Cs-nak
vagy nem is tudom
Hogy lehet ennyire kétféleképpen működni? Erről írtok ti is most, Gyöngyi például, és én régóta figyelem ezt: két értelmes, jóakaratú, egymást valaha szerető ember, a pompás gyerekeik, családi ház, nagymamák, programok, ovis műsor videózása, minden, és a teljesen elakadt, besült, elnémult párkapcsolat. Szép család, zajos nappali, másfelől ugyanabban a nappaliban a Semmi. Bővebben…
túllendültem a vasárnapnemírunkszexről-tabun
… huszonegy éves voltam, dús és sima mindenütt. Bővebben…
és nők a nők: szabadok, kedvesek
Most végre elmondom, mi a bajom a hagyományos családanya-szereppel. Megígértem még Kolozsvárról. Úgy is, hogy hiszek a választás szabadságában. Bajom van.
Mivel van bajom? Bővebben…
Ültünk a kávézóban, és azt mesélte Anita: ő egy olyan kemény közegben dolgozott, sok pénzről döntött néhány évvel ezelőtt, hogy az felfalta benne a nőt, még bele is betegedett. Ez a világ túl férfias, versengő, kíméletlen, nem enged teret az empátiának, az együttműködésnek, a lágyságnak — ő munkahelyet váltott. Bővebben…
Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet.
Hogy egyénileg mivel fenyeget minket a Rend, ha nem vagyunk engedelmesek (szelídek, heteroszexuálisak, megbocsátók, otthonülők, vidámak, hűségesek, buják, szülékenyek, szubmisszívek, háziasak, ápoltak, szorgalmasak, csinosak, belátóak, nagyvonalúak, karcsúak, takarékosak, türelmesek, figyelmesek, bizalomteliek…), hogy hogyan önzőz le, kritizál, súg össze mögöttünk és ragaszt ránk címkéket, azt megírtam már a nem fogsz kelleni a férfiaknak című bejegyzésben. Bővebben…
agnecinek
De nem? Te boldogan tangózod át a fél éjszakát, otthon meg utánad sír a gyerek? És ha nem tangózol, akkor meddig tart ez, hogy minden, de minden mozdulatod, gondolatod, érzeted ővele kapcsolatos?
Hát nem értjük? Mit kapálózunk ellene? Miért akarunk férfiak lenni? Bővebben…
Szard le lett volna a bejegyzés címe, mégpedig azért, mert ezt mondják. Nagyon megvonják a válladat, és arra figyelmeztetnek: azt csinálsz, amit akarsz, felnőtt ember vagy! Nem kenheted másra a bajaidat. Bővebben…
pompás kommentek
Különösen a facebookon olvasom, de ide is leírják néha, hogy igazából nincs is probléma, egyenlőtlenség nem létezik, vagy nem úgy, ahogy mi látjuk, esetleg pont az a nemek viszonyában a probléma, hogy az öntudatos nők így hangoskodnak, túllőttek a célon. Mit akarunk még (figyelitek? mi akarunk, és a többiek, akiknél jog és hatalom van, ha nagyon ugrálunk, adnak belőle, és ez valami mesterséges fejlemény a természetes állapothoz képest. Érdekes, hiszen alapjogokról, minden emberi lényt megilletőekről van szó). Kész is a magyarázat: mivel ez az egész téma túlzás, a mi frusztrációnk csak, túlpörgettük magunkat, önigazolunk.
Egészen értelmes, jól érvelő férfiak írnak le ilyeneket: Bővebben…
Vendégposzt Esztertől.
“Ha lenne pasid, nem kerültél volna ilyen helyzetbe. Nem kéne ilyen magasra tenni a lécet” – szól a lényegre törő, frappáns komment a Facebookon Bővebben…
Azt írja Péter, okos és építő kommentelő egyébként:
hoztam-vittem a gyerekeket bölcsibe, oviba, iskolába, és videóztam anyák napi ünnepségeken és évvégéken, és jártam tébolyítóan fárasztó és butácska szülői értekezletekre, részt vettem számos rém uncsi osztálykiránduláson miért is? Azért, mert úgy gondoltam és éreztem, hogy ez mind dolgom nekem, ha már megnősültem és gyerekeink vannak, ami ugye egyáltalában nem muszáj. A gyerekeim iránti szeretetből. Bővebben…
A nők nevelték őket is című bejegyzésre érkezett hozzászólás részlete:
Ezt nem ér így hagyni, tessék már valami fogódzót is adni, valami “Tíz dolog, amit föltétlenül meg kell tanítani a fiúknak”, vagy “Öt mondat, amit sose ejts ki előtte” ! Bővebben…
Ezek a mi fiaink. Ilyenek. Ezek a mi férjeink. Nekik is volt anyjuk.
Egyébként azt vettem észre, hogy általában az édesanyjuk rontja el a dolgot. Nem neveli őket önállóságra.
Mi neveltük őket ilyenné, hát tényleg! Milyen ostobák voltunk! Bővebben…
Ez a bejegyzés, és több más is, válasz agresszív, magukat antifeministának nevező látogatók hozzászólásaira.
Ellenség lettem, ellenségek lettünk.
Azt mondják, le akarjuk őket igázni. Megfosztani őket férfúi lényegüktől, arcukba tolni a szaros pelenkát. Bővebben…
Ez a bejegyzés, és több más is, válasz agresszív, magukat antifeministának nevező látogatók hozzászólásaira.
Tegnap erős komment érkezett a hétfői, robbanásszerű felbomlasztják a családot című bejegyzésre.
Ne hagyjatok el minket – … Bővebben…
A felbomlasztják a családot című írás kommentjeinek legjavából szemezgetek. Bővebben…
Ez a bejegyzés, és több más is, válasz agresszív, magukat antifeministának nevező látogatók hozzászólásaira, 2013. május. Bővebben…
