egyedül fogtok megdögleni

Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet.

Hogy egyénileg mivel fenyeget minket a Rend, ha nem vagyunk engedelmesek (szelídek, heteroszexuálisak, megbocsátók, otthonülők, vidámak, hűségesek, buják, szülékenyek, szubmisszívek, háziasak, ápoltak, szorgalmasak, csinosak, belátóak, nagyvonalúak, karcsúak, takarékosak, türelmesek, figyelmesek, bizalomteliek…), hogy hogyan önzőz le, kritizál, súg össze mögöttünk és ragaszt ránk címkéket, azt megírtam már a nem fogsz kelleni a férfiaknak című bejegyzésben. Ugyanennek a rendpárti, nőgyűlölő, gyanakvó logikának van egy társadalmi vetülete is. Annak a logikának, amely annyira szűk szemmel néz mindent, amit nem ért és amitől fél, amely megtiltana, letörne mindent, ami miatt neki nem jut elég süti, mindazt, ami egyéni, örömteli, szabad, és amely logika szerint ha nő vagy, hibáznod sem szabad, viszont kötelező megbocsátanod mások bűneit is.

Új és meglepően agresszív trollunk, aki szombaton néhány óra alatt egymaga megtöltötte a lomtárat, így fogalmaz (a magasra teszem a lécet című vendégposzthoz):

…a feminizmus lényegére mutattok rá: a férfit lecseréljük az államra, viszont nem járulunk hozzá az állam újratermeléséhez. Harminc-negyven év múlva senki nem fog kijönni, ha részegek, bűnözők dörömbölnek az ajtótokon. Minden épkézláb férfi otthon fog maradni, és a családját védelmezni. Kurva kellemetlen lesz, de én túl fogom élni a telet még 60 évesen is, de a mai beképzelt feminista nők, akik legfeljebb bájalexeket tűrnek el maguk mellett, 60 évesen egy-két hónapig fogják húzni, és úgy végzik, mint szegény hétesi néni. Én szóltam.

Köszönjük.

(A szegény, kilencvenkét éves hétesi néninek három évvel ezelőtt fiatal férfiak a bizalmába férkőztek, és kevés pénzéért nagyon megverték.)

De jól emlékeztek, olvastuk már ezt az érvelést:

… ha valaki a halálos ágyán bánni fogja az életét, akkor azok épp ti lesztek. Legkésőbb addig úgyis belátjátok, hogy kár volt a mosogatásért meg a szarospelenkáért elkergetni a háztól (vagy a halálba) a férjeiteket, hogy aztán macskák közt forduljatok fel magányosan a sok senkit sem érdeklő „kreatívnak” gondolt alkotásaitok közt, vagy a rég rátok nem menő százezrekbe kerülő ruhaköltemények közt. Hja, majd a szomszéd kihívja a rendőrséget, ha már a hullaszag zavarni kezdi őket is. Önmegvalósítottatok, nyugodjatok békében, hörr.

Itt idéztem:

de hát a nők is ellenzik! (komment)

(Szerintem ugyanaz írta a kettőt, vagy pedig ezek ilyen klónozott internetrobotok. Közös vonásuk, hogy reflexből az erő mellé állnak, és ezt várnák el másoktól is, a nőktől, akiknek a gyengeségét hangsúlyozzák vicsorogva. Nem és nem értik meg, hogy van, aki nem hódol be, egyáltalán: nem az Erő keretében gondolkodik. Ha traumáról olvasnak, az áldozatot, annak beszámolóját, szóhasználatát szedik ízekre. Semmi bajuk az erőszakkal, adott, változtathatatlan, normális körülménynek tartják, kell az nekik fenyegetésként, kordában tartani az engedetleneket. Azzal van bajuk, aki elszenvedte, aki szól, aki másképp szeretne élni.

Régi rejtély, hogy mit akarnak itt, miért nekem írják ezeket: túl a hozzászólás-etiketten, amelyet szájbarágósan, többször megírtam, ilyen meccset vagy húszat lejátszottunk már, teljesen világos lehet, hogy sem én, sem a közösség nem fogadja őket lelkesen. Mi visz rá valakit, aki tudja, hogy nem fog kikerülni a hozzászólása a blogra, hogy egyre csak írogasson nekem, nyolcat-tízet, hogy én gerinctelen vagyok, féreg és nárcisztikus, hazudok, és lám, ilyenek a feministák, itt keresgéljen, és belekapjon három-négy bejegyzésbe, és ott egyesével korrigálja a több hetes offkommenteket? Hogy elemezze az én kinézetemet, mintha ez itt modellportfólió lenne? És ott írja mély önsajnálatban, a lomtárban, hogy őt (de kit? az álnevét? ki is ő?) lincselik, támadják? Az Erőnek behódoló gyengeség nem bír ki semmit, hozzá szólni sem lehet: vagy az  Egyetlen Igazsága diadalmaskodik és tipor el mindenki mást, vagy ő az áldozat, és olyankor nagyon hangos.

Ha mondandója van, ugyan miért nem ír e-mailt, miért erőlteti itt magát, miért figyelmeztet engem csak neki előnyös, állítólagos normákra? Miért nem beszéli meg ezt, amitől oly izgatott, az ismerőseivel, elvbarátaival, vagy írja meg a saját honlapján? Ja, ott nincsenek olvasók, nem sikerült semmi érdekeset létrehozni, neki az én olvasóim kellenek, ő itt erős. És pont ezért csapkod itt, mert elviselhetetlen a számára, hogy nekem meg sikerült, és ha másért nem, kíváncsiságból is idetódul a fél internet, és itt én szabom a normákat.

Kedves hozzászóló! Ha jó szándékkal jössz, jó szándék vár, és beszélgethetünk. Ha szemétkedni jössz, felrúgni mások homokvárát, zavaros, agresszív, koncepciózus sorokat írsz, akkor meg semmi nem lesz, esetleg passzióból írok neked, de itt nem fogsz teret kapni, eset leszel, nyersanyag, mert rémesen egyformák vagytok ám, a butaság, a gyűlölet és a nőellenesség hörgő véglényei.)

A hvg.hu kommentjében olvashatjuk, hogy a prostitúció mennyire átitatja néhányak gondolkodását, és miféle fenyegetés ér minket, ha egyenlőséget akarunk:

“…a szegénység nőarcú”

Hát persze, nőarcú. Azért van az, hogy a 30000 magyarországi hajléktalan 90%-a férfi. A “szegény” nők meg az elvált férjeik által korábban birtokolt lakásban lakhatnak ingyen.
Mondd, nem unalmasak még a saját eget rengető hazugságaitok?

“Az átlagférfi az élvezkedők milliárdjába tartozik, aki ezzel nem lesz szegényebb az átlagnőnél, mert pontosan az átlagnők lenyúlása (anyura ingyen rányomott gyereknevelés) által neki jutó többletpénzt költi prostikra.”

Azon esetleg elgondolkoztál, hogy egy “átlagférfinek” nincs több pénze mint egy átlagnőnek? Éppen hogy kevesebb, hiszen nekünk a nőzés is pénzbe kerül. Nektek meg a pasizás, vagy a házasság, kapcsolat tiszta haszon.
Anyura rányomott gyereknevelés. Hát röhej komolyan. Ha az “anyu” nem akarja a gyerekét, akkor ne dugjon, vagy védekezzen, vagy járkáljon abortuszra. Nehogy már azt akard beadni, hogy a nőket bárki is kényszerítené arra, hogy szüljenek.

“Amire az átlagnőnek nem jut, és gondolatai sem ekörül forognak, hanem mondjuk hogy hogyan tudja felnevelni a gyerekeket.”

Ebből mondjuk elég jól leszűrhetnék az ilyen femimamik, hogy a férfi az nem egyenlő a nővel, mások a vágyaink céljaink, motivációink az életben. Ezért a kényszeregyenlősdinek csak vesztesei vannak. Akik pillanatnyilag a férfiak. De mivel egy társadalomban élünk, így hosszú távon rátok nőkre is hatással lesz a férfiak szokásainak kriminalizálása, érdekérvényesítésük korlátozása, életük megkeserítése. Hosszú távon nektek is bajotok lesz abból, hogy a férfiak egyre kevesebbet fognak teljesíteni, egyre több lesz a lezüllött, szexuálisan frusztrált, ingerlékeny erőszakos férfi, akiknek már nincs vesztenivalójuk. A társadalomromboló tevékenységeteknek és a férfi/maszkulinitás ellenes gyűlöletkeltéseteknek a gyerekeitek fogják meginni a levét. Nekik kell majd ez miatt egy alacsonyabb életszínvonalú, bűnözőkkel teli világban élni.

A további, majdnem hibátlan mondatokban is, amelyeket kikeresni nem vagyok elég elszánt, kirajzolódik a vád: a mi panaszaink, élményeink, a feminizmusunk azt jelenti, hogy nem vagyunk elég szépek, tehetségesek és szorgalmasak, nincs kedvünk mosogatni, szülni, verjük az asztalt. Eltaszítunk magunktól mindenkit, ha volt férfi, akkor kidobjuk, előtte sem akartunk szexelni vele, ki is fosztjuk őt, egyben boldogtalanságba taszítjuk a gyerekeinket is merő önzésből. Erőből önmegvalósítunk, nem ismerjük el, hogy a férfiak igenis logikusabbak, jobb szervezők, erősebbek, ők védelmeznek minket, csak frusztráltan föléjük akarunk kerekedni, és agresszíven követelünk mindenféle jogokat.

De majd meglátjuk, mi lesz ebből, ha sokan csináljuk ezt és egymást hergeljük. Majd az lesz, hogy mindenki magára marad. Nincs férjünk, és senki nem fog minket megvédeni, nem leszünk biztonságban. Szülni sem akartunk, nem fog rólunk gondoskodni senki. Elöregszik és elidegenedik majd a társadalom, amelyből kiirtottuk a melegséget és bizalmat, nem lesznek új adófizetők, nem lesz elég rendőr. Úgy kell nekünk, majd belátjuk, hogy jobb lett volna mosogatni, pelenkázni, egy kicsit nyelni, mint egyedül maradni. Ők viszont megvédik magukat, felaprítják a tűzifát ügyesen, és elkergetik a tolvajokat is, hiszen erősek, férfiak.

Jaj, jaaaj: mi, jó férfiak figyelmeztetünk titeket, rossz nőket, hogy ha nem lesztek jó nők, és nem ismeritek el, hogy mi jó férfiak vagyunk, akkor a rossz férfiak majd megölnek titeket, úgy kell nektek.

Aki ilyeneket ír, a kiszolgáltatottsággal és bűnözőkkel fenyeget, az valami nagyon fontosat nem ért. Egyébként lehet, hogy így lesz, lehet, hogy magányosan és csúnyán végezzük, de akkor sem lehet manipulatívan, fenyegetéssel családba és függésbe kényszeríteni a nőket. Csak a kiteljesítő, méltó párkapcsolat komolyan vehető ígérete alkalmas arra, hogy a nők párválasztási és családalapítási kedvét növelje.

(Miközben a másik nőellenes vád az, hogy mi vetjük a hurkot, mi erőltetjük a párkapcsolatot).

Nem csak itt, olyan vehemensen írják az ilyesmiket a magukat férfijogi aktivistáknak gondoló antifeministák és nőgyűlölők, és annyian, hogy azt kell gondoljam, csak az érdekli őket, hogy szex és vacsora legyen, mint eddig (vagy mint még sosem), és a bámulatos érvek kizárólag ezt a szűkölő, infantilis igényt szolgálják.

Nem mi vagyunk elárvulva, fiúk.

Az ilyen kommentelő továbbá tökéletesen figyelmen kívül hagyja a következő tényeket és összefüggéseket:

  • A férfiak korábban halnak. Az idős asszonyok, különösen az igazán kiszolgáltatottak, rossz közbiztonságban élők jellemzően magányosan élnek és védelem nélkül maradnak, de nem azért, mert feministák, és nem is más feministák miatt.
  • A képzettség, az öntudat és az életminőség korrelál: sokkal jobbak az életkilátásai, számosabbak az egészségben leélt évei és szebbek a halálozási okai a tanult és asszertív nőknek.
  • A házasság, a családi élet csak a férfiak életminőségét javítja Kopp Mária kutatása szerint. Itt idézem hosszabban: a nők tovább élnek és jobban is. Semmi nem igazolja, hogy egy nő házasságban nagyobb biztonságban, jobb életminőségben él, mint egyedül, sőt.
  • Egy nyolcvan éves férfi aligha van jobb fizikai és mentális állapotban, mint egy nyolcvan éves nő. Leginkább nem is él már. Sőt, hatvan évesen is rendkívül ritka a magyar Bruce Lee. A szomorú tendencia az, hogy mindenki elmagányosodik, a szerető unokák, a gondoskodó életempárja és az aggódó falugondnok gyakorlatilag mítosz, és az a fajta nagycsalád, amit reszkető hangon szokás emlegetni, sosem létezett.
  • Gyereket nem csak a nőnek kell akarnia. A gyerekek nem azért nem születnek meg, mert a nők nem akarnak szülni, hanem meglepően gyakran a megfelelő partner hiánya, a megoldatlan lakáshelyzet és az egzisztenciális bizonytalanság miatt, és leginkább a torz munkamegosztás, a nők túlterheltsége, a zaklatott, nem gazdagító kapcsolat, a partneri támogatás hiánya miatt.
  • Ha több gyereket szeretne a társadalom, álljanak oda a méltó és felelős férfiak valóban, hibáztatás, zsarolás, nyomásgyakorlás nélkül a nők mellé.
  • A nyugati világban egyedül az olyan országokban nőtt a termékenység, ahol javult a nemek egyenlősége és a nők munkaerőpiaci biztonsága.
  • A testi épség elleni bűncselekményeknek nem csak az elkövetői, az áldozatai is többségében férfiak.
  • A családon belüli erőszak a nőket sújtja elsősorban, úgy tűnik, a férfiak egy jelentős csoportja egyáltalán nem a nő védelmére használja a testi erejét:

A nők elleni erőszakos bűncselekmények 22 százalékát partnerük vagy volt partnerük követte el. A férfiakra vonatkozó hasonló adat 3 százalék volt.

A meggyilkolt nőknek több mint felét (volt) férjük vagy élettársuk ölte meg, Magyarországon a rendőrség adatai szerint pl. 2009-ben a megölt nők 51,2%-át (43 nőt), másik rendőrségi forrás szerint 76%-át (64 nőt) partnere ölte meg.

http://www.nokjoga.hu/alapinformaciok/statisztikak

  • Statisztikailag egy nőre a jelenlegi vagy volt partnere a legveszélyesebb, ami a támadásokat illeti. (Ez mitől lehet? Lehet, hogy egy férfinak sokkal több kényelem, jóérzés terem a párkapcsolatában, mint egy nőnek?)
  • Aki nem bírja tovább a kapcsolatában, az épp azért szakítana már, mert a kapcsolat nem jelent védelmet sem lelkileg, sem fizikailag, éppen ellenkezőleg, a férj maga a veszélyforrás a fenyegetéssel, dühöngéssel, állandó kritikával, abszurd elvárásokkal, részeg kompániáival, lelki, gazdasági vagy fizikai erőszak elkövetőjeként. A kép, hogy a szegény, jólelkű, dolgos férfit a feministáktól felhergelt nő passzióból és önzésből eldobja, hamis, és az agresszorok bűnét takargatja.
  • Nincs gond a házimunkával sem. Az abszurd elvárásokkal, a magunkra hagyottsággal és az állandó kritikával van a gond. Az, amit a család ellátása és a gyereknevelés jelent, aligha bírható egyetlen embernek súlyos torzulás, önkizsákmányolás nélkül. Nincs mit csodálkozni azon, ha ezt a nők egyre kevésbé akarják, börtönnek és önsorsrontásnak érzik a hagyományos családanyaszerepet, és nem önzés ehelyett a nyugalmat, karriert, utazást, hobbit választani, hanem érvényes választás, amelyet csak a rabszolgatartó hajlamú, saját kényelmüket féltő egóbajnokok bírálnak (a társadalomért való aggodalom párás szemű szónokaiként).
  • Igen valószínű, hogy e blog olvasói közül többen, sőt, sokan magányosan fogják leélni termékeny és/vagy utolsó éveiket. Ez van. Épp azért ez a sorsunk, mert nem akadt olyan partner, akivel jobb lenne, mint egyedül. De nem sírunk emiatt, nem dühöngünk: partnertelenül is próbálunk harmonikusan élni. Ugyan, ti mit dühöngtök, miért nem tudjuk békén hagyni egymást? Nem azért nem leszünk az élettársaitok, hogy veletek kitoljunk, nem férfigyűlölet ez, hanem borzadás azoktól a magatartásformáktól, az önzéstől, a kényelmességtől, a más hibáztatásából, a felelőtlenségtől, amelyeket megtapasztalhattunk. Ha ilyen a kínálat és ilyenek az elvárások, ha ennyire nem szimmetrikus az, amit a család jelentene, akkor egyre kevesebb család lesz és nem születnek meg a gyerekek.
  • El kell hinnetek, hogy a nők nem megtévesztett buta lények, hanem tudják, hogy mi a jó nekik. Figyeljetek oda erre, ha akartok tőlük valamit, mert ha gúnyolódtok, nyafogásnak tartjátok, amit mondunk, abból nem lesz semmi. Saját személyisége, igényei, működési feltételei vannak minden egyes nőnek, nem csak feladatlistája és szerepe.
  • Mi, akik a blogon kommentelünk, szeretünk párkapcsolatban élni, és túlnyomórészt heteroszexuálisak vagyunk, sokunknak gyerekei is vannak. Amit nem szeretünk, az a manipuláció, a kontroll, az erőszak, az, amikor a legjobb énünket temeti be finoman szitáló porként a sok bűntudatkeltő szó, lehengerlő érv.
  • Nem, bármilyen gúnyosan írtok is rólunk, nem vagyunk felhergelve, nem tévelygünk, nem ideálokat kergetünk, nem önzők, lusták és gyatra képességűek vagyunk. Nem rinyálunk, hanem nem akarjátok meghallani a valóságunkat. És nem, nem feminin, nyálas, irányítható férfit képzelünk magunk mellé, hanem olyat, aki nem a mi rovásunkra erős. Tudjuk, hogy ez az igény majdnem irreális, éppen ezért vállaljuk az egyedüllétet, mert gerincroppantó kompromisszumba a Család és a Nemzet Megmaradása kedvéért nem megyünk bele. Ha ti gyengének találjátok az olyan férfit, akivel lehet beszélni, aki emberszámba veszi a nőt, és  nem fél, hogy ettől férfiatlannak tűnik, akkor veletek nagyon komoly baj van, és tökéletesen illusztráljátok ezzel, hogy mit nem akarunk soha többé a közelünkbe.

Ti el sem tudjátok képzelni, milyen mély a női kínok kútja, hogy mennyi bűntudat, rettegés, remény után tartunk most itt, és nem, nem csak néhány szerencsétlen nő, hanem a nőknek inkább a többsége, azok is, akik még nem ismerték fel az összefüggéseket (röviden: a nemek problémái a hatalommal kapcsolatosak). Nézzétek meg a közlépkorú nők arcát, testalkatát, öltözködését, tetovált szemöldökeit, hobbijait és a valamivel virulóbb menyükhöz való viszonyukat. Ezt csinálja velük ez a szereposztás.

A nőt hibáztatni a válásért, a kapcsolat tönkremeneteléért pedig leginkább azok szokták, akik képtelenek az önreflexióra, és rettegnek dúsan sarjadó előjogaik megnyirbálásától.

Nem én vagyok az agresszor, hanem a bűnözők, akik a falvakban az egyedülálló idős nőket fosztogatják meg agyonverik. Előbb-utóbb el fog ez érni belbudára is. Csak akkor már késő lesz azt gondolni, hogy inkább mosogattam meg főztem volna, nem volt az olyan rossz.

Képességeitekhez, teljesítményetekhez képest nagyon el vagytok kényeztetve. Beképzeltség, nárcizmus, kényelmesség, rinyálás. Ennyi a feminizmus lényege.

És a legdurvább: hogy a nem egészen stimmelő logikával nem csak azt vezeti le, hogy lám, így jár az, aki gőgből elutasította a férfiakat, nem lesz, aki felvágja a fát, kirabolják, agyonverik, hanem egyenesen reméli ezt, kívánja, várja, nekünk, nekem szánja büntetésből, sietteti, hogy érjen már el ide is a tendencia (azt gondolja, hogy én Belbudán lakom). És miért, mi van ennek mélyén? Hát az, hogy nektek nő kell, és nem jut nektek nő emberi vonásaitok, érdemeitek, helytállásotok alapján, vagy nem olyan, amilyet szeretnétek. Régóta gondolkozom ezen, hogy nektek miért kell ennyire nő, és miért vagyunk meg mi sokkal jobban férfi nélkül. Kicsike, kucorgó, síró gyereket látok mindig végül.

Egyébként mulatságos a hév, amellyel írtok, a mindig egyforma vádak, kitűnő alapanyag és látlelet, köszönöm.

299 thoughts on “egyedül fogtok megdögleni

  1. Éva, mi a véleményed arról a segélyhívó kütyüről, amit nemrég osztottak ki olyan nők között, akik arra számítanak, hogy bántalmazni fogja őket a partnerük?

    Én, mikor olvastam, már valami furcsát éreztem.

    Kedvelés

    • “A nők elleni erőszakos bűncselekmények 22 százalékát partnerük vagy volt partnerük követte el. A férfiakra vonatkozó hasonló adat 3 százalék volt.” – ez egy hazug NANE pdf. -ből származik, ami a hasonló adat alatt az Amerikai Igazságügyi Hivatalal 90-es évek statisztikáját mutatja. Azaz, ezt hasonlítja össze
      a 2000-es évek magyar statisztikáival. Köszönöm a hitelességet.

      Click to access miertmarad.pdf

      Kedvelés

      • Kérjük szépen a magyar adatot, amely ennek oly nagyon ellentmond, egyáltalán: kérjük azt a legmegbízhatóbb statisztikát, amely a rendelkezésünkre áll. Hol hasonlít össze, ki, mit? Mi hazug? Az amerikaiak hazudnak?
        Aki így vádaskodik, az nem marad sokáig.

        Kedvelés

      • Amíg az erőszak fogalmát sem lehet konkrétan behatárolni, meddig terjed addig a statisztikáknak nem sok jogosultsága van, hacsaknem ijesztgetni…
        A múlt héten a WHO borzolta a kedélyeket azzal; miszerint a világon élő nők 3/4-ét érte már valamilyen nemű erőszak. Határozzuk meg egységesen, mi az ami erőszak, mi az ami még nem! Aki néha kimerészkedik az utcára, azt sajnos néha éri akaratlan erőszak: fellökik, meglökik, lábára lépnek. (vagy teszem azt nem dicsérik meg az új frizuráját) Aki otthon éli életét, az nyilván kevesebbet tapasztal, kevesebb ilyen behat(ol)ás éri. De gyenge szó vicc, nem is én modtam. 😦 De ha lesz is egyetemes vélemény arról, mi számít erőszaknak, akkor sem lesz egyszerű hiteles statisztikát készíteni. Ezt kifejteni itt nem merem.
        “Az amerikaiak hazudnak?” – persze hogy hazudnak. 🙂 erre épül a kultúrájuk…. ami ott érték van, azt az olaszok és az írek vitték oda. Szerintem.

        Kedvelés

      • A statisztikarelativizálás régi ködösítési módszer, álérv, nem tudod bizonyítani semmivel, hogy nem annyi, megjegyzem, engem az egyötöde is felháborítana. A nők elleni párkapcsolati erőszak tipikus, rendszerszintű, és forrásai között az erős, védelmező férfi mítosza, tehát a jóindulatú szexizmus is ott van.

        Egy komplett nemzetet a maga háromszázmilliós lakosságával, százféle származású polgárával lehazugozni — árnyalt egy kommentelő vagy te, hol olvastad ezeket?

        Kedvelés

      • “Egy komplett nemzetet a maga háromszázmilliós lakosságával, százféle származású polgárával lehazugozni” – szerintem ahol százféle származású ember él, ott kár nemzetről vagy honfitársakról beszélni, inkább országként polgárokként tudom őket látni. Attól hogy a kertvárosi kis Mohamed is felhúzza reggel az amerikai zászlót, attól ő még nem amerikai ember.
        Nyilván van ott is rengeteg őszinte ember, csak nem ők vannak kirakatban.
        Tehát valóban túlzó voltam az általánosításommal.
        “árnyalt egy kommentelő vagy te, hol olvastad ezeket?” – lehet, bár a bekezdés végére odaírtam, hogy Szerintem. Milyen forrást jelöljek meg a véleményemként?

        Kedvelés

      • Az erőszak mindenesetre szánt szándékkal történik, úgyhogy az, hogy a lábadra lépnek, tipikusan nem tartozik ebbe a kategóriába. Ez csupán relativizálás.
        Bár abban egyetértünk, hogy nem egyértelműek a határok, többek között a lelki bántalmazást nehéz definiálni és bizonyítani. De jelenleg az egyértelműen definiálható erőszak elszenvedőivel sem törődünk (mi: “a társadalom”) eleget.

        Ha a Nane éa a WHO adatainak nem hiszel, akkor induljunk ki egyszerűen a regisztrált esetekből. Ezek tiszta adatok.
        http://www.ksh.hu/szamlap/eletunk.html

        Kedvelés

      • Erről sajnos sosem lesz hiteles adat. Mindketten tudjuk miért. Az meg hogy mi az erőszak, és mi az ami már nem; nagyon illékony. Én egy női pofont nem neveznék annak, míg egy férfipofont igen.

        Kedvelés

      • “Az amerikaiak hazudnak?” – nem az amerikaiak soha nem hazudnak. Soha.
        Nem volt olyan háborújuk a XX. században amiről számot tudnának adni.
        És hát a világ nem felejt…. kezdenek egyedül maradni.
        Ami érték ott fellelhető azt az írek, és az olaszok vitték oda..
        Amerika… hm.

        Kedvelés

      • Azért is vagdalkozol alaptalanul, mert a nőkjoga honlapon ott van az adatok forrása. Senki nem hazudott, senki nem torzított. Nézz már utána, hogy miről beszélsz!!!

        Kedvelés

      • Pusztán mert megalapozatlan. És, hogy miért csípi? Mert árnyaltan a XXI. századi férfit festi le… és én már kezdem magam férfiatlannak érezni, mivel nem ütöm-verem a nőket… (mindannyian tudjuk, hogy az igazi rémtörténetek Indiából, és más elmaradott térségekből érkeznek, ahol a leginkább lenne a feminizmusnak létjogosultsága)
        De ha valakit nem zavar az, hogy olyan statisztikákból vonunk le konzekvenciát ahol az általánosítás kapja a “főszerepeket” a konkrétumok helyett, ahol kizárólag nemi szempontok alapján osszák le a szerepeket, mint elkövető, mint sértett, ahol a társadalom egyértelmű véleménye szerint a férfi nem is lehet áldozat, akkor ezek mind hiteles számok.
        Unalomig ismételt közhellyé vált alapvetésekkel már nem is próbálkozom.
        Mivel Nyugaton már törvényileg garantált a Nők biztonsága, így egyértelmű, hogy nem csak a rendszerrel van baj. A szerveknek járőrözni, nyomozni, szolgálni és védeni kellene, nem a traffipaxot támasztani. És hát még rengeteg összetevő…
        Én aláírom, hogy a standard magyar 40+-os férfi kinyúlt fehér trikóban, fecskében, olcsó sörrel a kezében, színvonaltalan magyar futballt bámulva nem egy főnyeremény. Rosszkor született, ha van ilyen mentség. Elhitte a rendszerváltás által kecsegtetett álmokat, azt hogy most neki is sikerülhet, jobb lesz… aztán jött a felismerés. Most meg lehet kerülgetni. Nem egyszerű.
        Sovány vigasz, de az én generációmnak pedig feltüzelt, szelencéből kiengedett,
        “felvilágosult”, mohó, tárgyilagos, és túlzottan gyakorlatias nőtípus, vérmes amazon jutott… Akinek minden mondata Én-nel, Nekem-mel, engem-mel kezdődik. És többnyire a felszólító mondatot használja, rosszabb esetben már csak a kijelentőt.
        Úgyhogy valahol döntetlen.

        Kedvelés

  2. “egyedül fogtok megdögleni”?
    valaki mesélte, hogy Németországban egyre több heteroszexuális idősödő nő költözik össze közös, közösen vásárolt ingatlanba, segítik, támogatják egymást és igénybe veszik az eredetileg melegeknek szóló regisztrált élettársi kapcsolatot annak érdekében, hogy ha valamelyikük meghal, akkor a családja ne tudja az élőt kitenni a közös ingatlanból. szerintem ez a jövő útja, ez lesz egyre gyakoribb. és én sokkal inkább arra fogadok, hogy a nők ilyen közösségei az első olyan szabadon választott és potenciálisan egyenlőségen, kölcsönösségen alapuló társadalmi/közösségi konstrukció ami békét, biztonságot hoz a benne élőknek. én egyáltalán nem gondolom azt, hogy törvényszerű, hogy egyedül fogunk meghalni, sőt. épp most alakítjuk, formáljuk azokat a normákat, nézőpontokat, hozzáállásokat amikben a támogató közösségben megöregedés szabadon lehetséges és elérhető. és nem kell majd a gyerekeinktől függeni, őket terhelni, nem fog semmilyen agresszor vacsorát követelni. mosoly lesz, törődés, elfogadás és biztonság. nénikommunák. és még a PMS sem kavar be. jó buli lesz és jó lesz a kaja is, tegnap óta ebben már egészen biztos vagyok 🙂

    a trollok is jobban tennék, ha a saját testi és lelki egészségükkel foglalkoznának, nagyon önpusztító ez a sok gyűlölködés.

    Kedvelés

    • Tényleg? Komolyan léteznek ezek? Óóó. Azt hittem, ez csak az én és a barátnőm fura vágyálma, hogy majd egyszer mi így. Hát most nagyon örülök! 🙂 Utána is olvasok mindjárt! Köszi-köszi!

      Kedvelés

    • Ez nagyon jól hangzik, de szerintem nem egyszerű. Jól kell megválasztani a társakat, hiszen az együttélés mindig problémás, főként olyan emberek között, akik világéletükben megszokták, hogy önállóan élnek, önálló háztartást visznek. A nénikommunáról egyébkén L. M. Montogmery Anne regényeiből Marilla és Mrs. Lynde jutnak eszembe, akik, miután férfi nélkül maradtak, összeköltöztek.

      Kedvelés

    • Mikor egyedül voltam (szingli, vagy mi), egy barátnőmmel közösen béreltünk lakást. Szinte alig volt konfliktus, és sokkal harmonikusabb volt az életünk, mint bármelyik párkapcsolatomban. És tényleg jó kaja, jó beszélgetések, nincs szétdobált zokni, amit megigér a másik, az úgy is lesz, közös háztartásban feleannyi munka jut az egyik félre stb, stb.

      Kedvelés

      • Igen, igen! Én egyetem alatt laktam együtt negyedmagammal, utána két évig egy barátnőmmel, életem legjobb évei!

        Kedvelés

      • Én elég sok lánnyal éltem együtt koliban, albérletben, Volt, akivel jó volt együtt lakni, és volt, aki trehányabb volt, mint bármelyik férfi, akit ismertem. Szóval az, hogy nők élnek együtt, nem garancia semmire. Sok ismerősöm él együtt hasonlóképp barátnővel, barátnőkkel, lakótársakkal, mivel ahhoz, hogy az ember önállóan fenn tudjon tartani egy albit, főleg Pesten, nagyon jó fizu kell, és nem csak pozitív történeteket hallok. Egy barátnőm azt mondta, hogy ő barátnővel soha többé nem költözik össze, mert nem egy baráti kapcsolata ment már rá az együttlakásra.

        Kedvelés

    • Azért létezik ám olyan család is ahol az idős szülőt eszünkbe sem jutna kirakni az ingatlanból, hanem az idős, egyedül maradt szülők kellemes elfoglaltságot találnak maguknak a gyerekeikre, unokáikra való figyelésben.
      Én ugyan nem akarok pálcát törni egyik életmód felett sem, mindenki éljen úgy ahogy neki tetszik, de a társadalom lényege mégis csak a “bővített újratermelés” Nekünk, embereknek mint “termelőeszközöknek” az is a dolgunk, hogy a munkaerőnket újratermeljük, s ez nem az esti pacalzabálást meg piálást jelenti, hogy másnap széles mellkassal és erős öntudattal álljunk a termelésbe, hanem hosszútávon termeljük újjá magunkat, ami viszont a gyermeket jelenti. Ők fogják később a szociális hálónkat biztosítani, ők fogják (meg az unokáink) mondani, hogy Lacibácsi menj már arréb majd én felveszem azt a zsákot.

      A körmondatért bocs, de egy szuszra kijött belőlem.

      Kedvelés

      • “a társadalom lényege mégis csak a “bővített újratermelés” Nekünk, embereknek mint “termelőeszközöknek” az is a dolgunk, hogy a munkaerőnket újratermeljük”
        miért gondolod ezt? mi vezetett erre a következtetésre? csak nem a nagy, sokak által szentnek tartott könyvben olvastad, amit nem illik megkérdőjelezni? miért feltételezed egyáltalán, hogy van neki lényege? vagy hogy azt biztosan tudjuk véges humán értelmünkkel megfejteni? és ki az aki szerint a dolgunk valami? neked ez a dolgod? szerintem sokan gondolják úgy, hogy nem ez a dolguk. akkor most kinek van igaza?

        van aki szerint lehet, hogy a társadalom lényege, hogy műanyagot állítsunk elő:

        van akinek az élet nagy kérdésére a válasz 42.

        nem vagyunk egyformák, a céljaink, talán a lényegünk sem. miért annyira nehéz ezt megérteni? vagy jobb híján csak elképzelni?

        Kedvelés

      • Én mindent elfogadok, de mégis mi az amiért itt vagy a földön? Mi az amivel örökül hagysz valamit? Az excel táblákkal? A bébiétel receptekkel? Ha tetszik, ha nem többünk élete gyermekeiben nyer értelmet.

        Kedvelés

      • Szerintem az egyén életének nincs értelme, pusztán az élet folytonosságának biztosítása – az életé, nem az ő életéé.
        A “gyermeke(i)mben tovább élek” a halál elleni (ál)gyógyír. Nem, valójában nem “élünk tovább”, csak a génjeink.
        Úgyhogy akár jól is érezhetjük magunkat, ahogyan nekünk tetszik.
        Ha valaki nyomot akar hagyni, sokféleképpen megteheti.

        Kedvelés

      • ó ezek számomra nagyon fontos kérdések. Éva az én értelmezésem szerint itt írt erről és ehhez nagyon tudok kapcsolódni:
        https://csakazolvassa.wordpress.com/2013/05/09/az-utolso-reteg/

        az, hogy személy szerint én miért vagyok a földön, mit hagyok örökül amire büszke vagyok, arra megvan a saját válaszom mostanra, viszont ezt a nagyon intim magánügyemnek tartom. az biztos, hogy ennek nem része sem az excel tábla, nem a bébiétel, életem nem a gyerekeimben nyer értelmet (bár nagyon büszke vagyok rájuk és magamra is az anyjukként) és nem gondolom, hogy dolgom az újratermelés, sem pedig azt, hogy a társadalom lényege a saját fenntartása lenne. továbbá azt is gondolom, hogy egyáltalán nem biztos, hogy a 6-7-8 vagy valahány érzékszervünk és véges képzelőerőnk biztosan elég ahhoz, hogy megfejtsük a létezésünk értelmét, sőt abban sem vagyok egészen biztos, hogy van a létezésünknek értelme, és ez nem csak esetleg valami olyan vágy bennünk amivel enyhíteni akarjuk az értelmetlenségtől való félelmünket.
        szóval szerintem ezek sokkal összetettebb kérdések mint hogy “többünk élete gyermekeiben nyer értelmet”
        és igen, ezzel szerintem is sokan vannak még mindig így, de ha fogadni kéne akkor arra fogadnék, hogy ez egyre kevésbé van/lesz így, amit egy meglehetősen bölcs és felelős egyéni válasznak gondolok pl. épp a túlnépesedés, a klímakatasztrófa és a teljesen önkontroll nélkül és agresszíven terjeszkedő Sapiens eddigi károkozásaira.

        Kedvelés

      • közben még arra is jutottam, hogy valójában az sem biztos, hogy az örökül hagyás annyira nagyon lényeges. bár kétség kívül megnyugtató érzés a gyarló lényemnek.

        Kedvelés

      • a témában számomra leginkább mértékadó vélekedés Kurt Vonnegut-tól származik, amit a Bajnokok reggelijében írt le. magam is hasonlóan gondolom ezt.
        “Mint a koktélbárban mindenki, ő is az alkohollal lágyította éppen az agyát. Ezt az anyagot egy élesztőgomba nevű aprócska teremtmény állította elő. Az élesztőgombák cukrot ettek és alkoholt ürítettek. Abban pusztultak bele, hogy ürülékükkel tönkretették saját környezetüket.
        Kilgore Trout egyszer írt egy novellát, amelyben két élesztőgomba beszélget. Miközben eszik a cukrot és fuldokolnak saját ürülékükben, arról vitatkoznak, mi lehet az élet célja. Korlátolt eszükkel még csak nem is sejtik, hogy pezsgőt gyártanak.”

        Kedvelés

      • Arról nem szól az írás, hogy egy megdöglött élesztőgomba helyébe hány új élesztőgomba lépett, legalábbis az adott bolygó (itt pezsgőerjesztőkád) életében.

        Kedvelés

      • szerintem jó lenne, ha létezne, de jelenleg nagyon kevés embernek vannak olyan szülei, akivel közvetlenül együtt tudnának vagy akarnának élni. (amúgy nem arról volt szó, hogy az idősödő szülőt ki akarja valaki az ingatlanból, hanem hogy egyrészt kevésbé képes egyedül ellátni magát, másrészt meg nem is jó senkinek (szellemileg, fizikailag), ha naphosszat egyedül van.)

        lehet, hogy mi már szignifikáns mennyiségben tudunk (van lehetőségünk) olyan szülők lenni, akik erre képesek lesznek, de erre nem tudom, hogy lehet-e meg kell-e építeni.

        a társadalomnak nem a lényege az újratermelés, hanem értelemszerű velejárója és a változásokhoz való alkalmazkodás eszköze, a bővített meg főleg nem. legfeljebb a gazdagított.

        Kedvelés

      • én is mennék veled, tartsuk evidenciában 🙂
        60+-os és még igen aktív ismerősök komolyan gondolkoznak azon, hogy egy közös lakóotthont alakítanak ki maguknak, ahova felfogadnak állásba 1-2 ápolót és személyzetet, és remekül ellesznek együtt. nem akarják terhelni a gyerekeiket viszont nagyon szeretnek és tudnak együtt életélvezni.

        Kedvelés

      • Jaj, csatlakozhatok én is? 🙂 ugye?
        Nem gondoltam, hogy már most meg kell szervezni. Hogy szalad az idő! 🙂

        Kedvelés

      • ribizli: nanáhogy
        koi: nanáhogy. ez igazából sztem nem is kérdés. mármint hogy meglesz.
        mi is muhaházunk, a trollok is, this is a happy world, huh!

        laktam egy koliban hollandiában, egy listára felírta magát aki egy nap főzni akart, a többiek meg strigulázták magukat, ha akartak csatlakozni. 10-en laktunk egy közös lakásban, volt nagy nappali, konyha, étkező és mindenkinek külön szobája. 1-2 hetente jutott ránk egy-egy főzés, akkor amikor kedvünk tartotta, a takarítás hasonlóan. mindenkinek volt saját tere meg közös is, a közös kajálásokon jókat dumáltunk. isteni volt. semmi baszogatás, semmi lenyomás, mindenki elvolt a saját dolgával és amikor együtt akkor meg azt élveztük. felelősség volt, odafigyelés és tisztelet. hahhh….

        Kedvelés

    • Jó ötlet! A törzsi társadalmak némelyikében (Óceánia talán?) van “Asszonyok háza”, ahová férfiak nem léphetnek be és viszont “Férfiak háza”.
      Tényleg nem jó öregen szinglinek lenni és nem is gazdaságos, de a nénikommunában is sok napi probléma adódhat. Amúgy az egész bejegyzés és a kommentek is tetszenek és sokat mondanak nekem.

      Kedvelés

      • “‘Jó ötlet! A törzsi társadalmak némelyikében (Óceánia talán?) van “Asszonyok háza”, ahová férfiak nem léphetnek be és viszont “Férfiak háza”.” – ennek a 2.0-ás verziója mikor ugyanabba a házba beléphet férfi is nő is. (ha kedve úgy tartja) Jó esetben egymás miatt, egymásért mennek oda be. Ilyen pl. A közösségház, kultúrház, színház… ezek szerintem sokkal szimpatikusabbak minden téren. Óceánia? Nem azért adjuk át a stafétabotot szépen óvatosan (kvóta, feminizmus, gyermek/vagyon elhelyezési joggyakorlat) sokszor kacifántos eszközökkel, hogy visszavezessetek a Krisztus előtti időkbe , hanem mert szeretnénk egy picit megpihenni így pár ezer év után. :).

        Kedvelés

      • Átadjátok a stafétabotot? Te egyébként szeretnél kvótát, megszavaznád? Vagy azt gondolod, gyereket egyedül nevelni kicsike tartásdíjból, az valami fáklyásmenet? Miért nálatok volt, van a stafétabot? A minden embernek kijáró jogokat kegyesen átadjátok???

        Kedvelés

      • “Te egyébként szeretnél kvótát, megszavaznád?” – az alábbi cikked alatt a kvótával kapcsolatos aggályaim kifejtettem, köszönöm hogy megjelent:
        https://csakazolvassa.wordpress.com/2013/02/17/az-egyenlotlenseg-formai-13-a-tenyeremen-hordozlak/#comment-35040
        “Vagy azt gondolod, gyereket egyedül nevelni kicsike tartásdíjból, az valami fáklyásmenet? ” – biztos hogy nem egyszerű. Bár kevésből, nem lehet sokat adni.
        Egy szegény ország örökös rákfenéje ez. Azt a férfit én sem tartom semmire, aki azt a kicsit sem adja….
        “Miért nálatok volt, van a stafétabot?” – nem, az igazság az hogy sosem volt nálunk. Csak régen a nők rendelkeztek azzal a képességgel hogy ezt el tudták hitetni. És mi szívesen kergettük ezt az illúziót.
        “A minden embernek kijáró jogokat kegyesen átadjátok???” – a jogokat a mindenkori hatalom osztogatja, civil -és Érdekvédő szervezetek nyomására.
        Nincs tudomásom olyan törvényről, rendeletről, szabályzatról ami a nőket a férfiakkal szemben egyértelműen diszkriminálná. Ellenkezőjére számtalan példa van. Úgyhogy a kérdésedet nem igazán tudom értelmezni.

        Kedvelés

  3. Mai feketekeretes okosság a témához:
    An english professor wrote the words: A woman without her man is nothing.
    Then ask his students to punctuate it correctly.
    All of the males in the class wrote: A woman, without her man, is nothing.
    All the females in the class wrote: A woman: without her, man is nothing.

    Szeretem, mikor több szájtról bukkan elém egyszerre ugyanaz a tartalom, nem gondolom véletlennek 🙂

    Kedvelés

    • Hát igen, és ez az, amiről nem beszél senki. Már Konrad Lorenz is megírta, hogy az emberiség túlszaporodott, és ha élni akarunk, meg kell állítani a népességnövekedést – de ha ezt bárhol szóba hozom, azt mondják, életellenes vagyok. Holott attól tartok, megérjük még azt az időt, amikor a kormányok amellett fognak kampányolni, hogy ne szüljenek az emberek.

      Kedvelés

      • Ilyenkor jön az az érvelésük, hogy ki fog halni a fehér ember és majd ha a feministák csadorban fognak lenni, akkor jövünk majd rá, hogy milyen hülyék voltunk és milyen fantasztikusak is ők. 🙂 Amúgy ez az egyik kedvenc fordulatom…

        Kedvelés

      • Azért ezzel óvatosan bánjunk, mert ha hirtelen nagyon kevés gyerek születne, még jobban felborulna az országban az aktiv keresők és az “eltartottak” (akik ugye a gyerekek, nyugdijasok, munkanélküliek) aránya. Már igy is az ország lakosságának kb 1/3-a tartja fent a többit. És ugye mi, akik a hetvenes években születtünk, vagyunk a legtöbben, amikor mi (sokan) nyugdijasok leszünk, a mi gyerekeink (akik kevesen vannak) juttatásaiból lesz nyugdijunk – ha lesz egyáltalán, mivel az egész kezd összeomlani, arról meg nem is szólva, hogy a dolgozókról se lehet minden bőrt lenyúzni. És mivel sokan kb életük végére fogják kifizetni a hitelüket, megtakaritásuk nem lesz. Nálunk pont nincs népességnövekedés, ez másol probléma. De ha szükséges is a fogyás, azt a jelenlegi rendszerben csak nagyon lassan lehetne, hogy ne halljunk éhen idős korunkban. Vagy valami jobb rendszer kellene, ehhez sajnos nem értek, igy ötletem sincs.

        Kedvelés

      • Egy Föld van, nincs külön népességcsökkenési meg népességnövekedési probléma, csak globális túlnépesedés van, a környezeti katasztrófa elsöpri a demográfiai problémát. Tíz éve is tudtuk, hogy nyugdíjunk nem lesz, de egyáltalán. Ezért senki nem fog szülni, hogy majd legyen elég aktív kereső, ha a perspektivikus gondolkodású kormánynak fontos, találjon valódi ösztönzőket, és a vargaistvánokat meg baloghjózsefeket ne dédelgesse. A hiteléért mindenki maga felelős, hihetetlen, ahogy mindenki nyakra-főre felvette.

        Kedvelés

      • (csak halkan megjegyzem: az is igaz, hogy a pénzintézeteket soha senki nem kötelezi a nagyobb profit termelésére, csakis saját maguk. az mégsem nagy áldozat, ha sokszoros extraprofit helyett mondjuk beérnék a sima profittal, de nem… úgyhogy talán őnekik, pontosabban a vezetőiknek és részvényeseiknek is van abban közvetlen felelősségük, hogy élnek vagy visszaélnek egy ilyen helyzettel, hogy miért és milyen áron teszik ezt stb. sőt, mintha épp az ilyen felelősség – illetve kockázat, mikor ki minek nevezi – viseléséért akasztanák le maguknak az ilyen nagyobb audis arcok a nagyságrendekkel nagyobb fizut és részesedést. kemény munka, csak bele ne szakadjanak szegények.)

        Kedvelés

      • Mi ebben a hihetetlen? Mindent szándékosan túláraztak, utána pedig elhitették, hogy szükséged van rá! Nélküle semmi vagy! Így működött. (most már jó lenne, ha a férfiakkal is hasonló történne mint egykor a hitelekkel).

        Kedvelés

      • Dani, ez azért nem teljesen így néz ki. Bankok és pénzintézetek oldaláról nézve baromi kevés embernek van ebben felelőssége. Az anyabanknak (ami az esetek többségében külföldi), a boardnak és a legnagyobb részvényeseknek van. Mindenki más, aki vezérigazgatósági tagnál alacsonyabb beosztásban dolgozik, az éves-, negyedéves- és havi bontásban megkapja a számokat, hogy édesöregem, akkor ezeket leszel szives hozni. Az a szerencsétlen, aki a bankfiókban ül, a legutolsó láncszem és végrehajtó közkatona, aki mögött ott áll a fiókigazgató és veri a hátát, hogy “értékesíts, értékesíts! hozd a számokat!” Ha nem csinálja, akkor majd kirúgják, vagy nyugodtan fel lehet mondani, holnap felvesznek mást, szevasz. Ő a munkáját végzi és neki édesmindegy, hogy hitelt ad-e el, vagy befektetési alapot, azt értékesít, amit mondanak.
        Meglepődnél, hogy mennyire kevés audis arc van a bankokban. Ez egy tévhit, hogy ott így keresnek. Azok az idők 10-15 éve elmúltak. Vannak, akik így keresnek, de nagyon kevesen vannak.
        A profitot, extra profitot meg végképp nem lehet ma emlegetni. A válság előtt igen, volt ilyen. De ma? Bankadó, különadó, tranzakciós adó, jelzálogjogot nem jegyezhet be a bank, devizában nem hitelezhet, és így tovább. Amelyik bank ma az országban profitot termel…. Szerintem egy darab ilyen bank van ma. Az anyabankok azt se tudják hogy tőkésítsék fel a magyar lányaikat. Kivonulni meg nem bírnak, mert nyakukban a sok államkötvény. A negyedéves magyar számokat látva minden bank vezetői a mellkasukhoz kapnak először.
        Van felelősségük a bankoknak is, persze. De szerintem nem több, mint bármilyen más értékesített fogyasztási cikk esetében egy eladónak.

        Kedvelés

      • @FarkasViki: pontosan ezt mondtam: a vezetők. részvényesek, tulajdonosok és felsővezetékek. nyilván nem a fiókvezetők 🙂 amúgy meg sirámok ide-oda, valahová csak megy az a tömérdek törlesztőrészlet. ellenben-ámbátor fogkrémvásárlás vagy lakásfelújítás miatt legfeljebb nagyon ritkán fognak emberek, családok tömegei az utcán kikötni, úgyhogy a “bármilyen más fogyasztási cikk esetében” kitételeddel messzemenően nem értek egyet, sőt, kibékíthetetlenül 😉

        Kedvelés

      • OK, akkor a kiket hibáztatunkat kipipálhatjuk. 🙂
        Temérdek törlesztőrészlet… A hitelezett magánszemélyek legnagyobb része nem tudja fizetni a hitelét, mert devizában vette fel annó. Az a temérdekt örlesztőrészlet arra elég, hogy a bank a saját működését finanszírozza úgy, ahogy. Ha volna profit, akkor nem lett volna minden banknál tömeges létszámleépítés. Rengeteg embernek nincs már munkája pont amiatt, hogy nincs profit, nem lehetett őket megtartani. A bedőlt hitelek mögötti inagtlanokat meg hiába veszi át a bank, nem tudja értékesíteni, mert nincs kinek. Lakást eladni is egy művészet az országban. Úgyhogy az baromira nem temérdek törlesztőrészlet. Egyáltalán nem sirámkodásból írom, hanem mert tudom, hogy néz ki ez intézményen belül.
        Bámilyen más fogyasztási cikk vs hitel. Ha valamit nem körültekinteően vásárolsz meg, azzal ugyaúgy bukta van és a te felelősséged. Bizonyos helyzetekben lehet firtatni az eladó felelősségét, de mire mész vele? Ha veszel 10 kiló vajat, de nem olvasod el, hogyan, hány fokon kell tárolni és mihez kezdj, ha beüt a kánikula, akkor ne keseregj, ha rád rohad a vaj 34 fokban. 🙂 De lehet fogkrém, akármi. Tudatos fogyasztás és a szerződés, termékleírás figyelmes olvasása a dolog lényege. Amit a hitelesek egy része magasról leszart. Bementek a bankba és hol kell aláírni? Őnekik nem mondott senki semmit. Hát akkor, so sorry….
        Elhiszem, hogy voltak, akiket nem tájékoztattak megfelelően. De nehogy már mindenről a bank tehet….

        Kedvelés

      • @FarkasViki: én is tájékozott vagyok a témában, egynél több weboldal véleményein és sok különféle módon érintett résztvevővel való beszélgetésen vagyok túl, a kérdésben semennyire sem vagyok meggyőzhető. lényeg: sztem ezt már ne itt játsszuk le, mivel szétoffolunk egy amúgy figyelemre és tiszteletre méltó bejegyzést.
        peace.

        Kedvelés

      • O.k., hogy globálisan nézed, de mi akkor is itt élünk, ide születtünk, ide fizetjük az adónkat és a satöbbit, amiért az állam elvileg ad cserébe valamit. Szereplői vagyunk ennek a társadalomnak, akkor is, ha nem tetszik. Nekünk egyébként nincs hitelünk, igy nem indulunk minuszból, és gondolom, fel fogjuk valahogy találni magunkat, mert eleve igy készülünk a jövőre. A hitel-kérdés is bonyolultabb szerintem, mert aki nagyobb tévére és új kocsira vette fel, miközben nem volt olyan anyagi helyzetben, az nyilván megérdemli, de aki nem örökölt sehonnan, és azt gondolta, hogy az albérletre szánt pénzt inkább részletként fizeti a házába, lakásába, azt teljesen megértem, és rendesen kicsesztek velük, mert senki ne mondja azt, hogy tisztességes üzlet a felvett összeg többszörösét !!!!! visszafizetettni.

        Kedvelés

      • A pénzintézeti témához hozzászólnék: azt tudjátok-e, hogy milyen pénzből van a kölcsön?
        Azt a rengeteg törlesztőrészletet nem kis mértékben arra költik, hogy a befektetők pénze jövedelmezzen. És befektetőként itt nem az igazgatósági tagokat kell figyelembe venni, hanem azokat, akik egy adott bankba beviszik a pénzüket, hogy az kamatozzon.
        Talán emlékeztek, úgy 18-20 éve volt a Postabank-pánik, amikor az emberek rohantak kivenni a pénzüket, mert féltek, hogy odavész.
        A nyugati bankokban is a dolgozó tömegek pénze a nagyobbik rész. Na persze, egy banki vesz részvényeket, meg talál egyéb befektetési módokat is, nem csak kölcsönöket folyósít, de ezt is azért, hogy a betéteseknek elegendő kamatot adhasson, így nála tartsák a pénzüket.
        Persze, nagyok a fenntartási költségek is, pláne, hogy sok a bebukott hitel, és a kamatokat a betéteseknek mégis ki kell fizetni, meg garantálni a pénzük visszafizetését.
        Igen, nagy ostobaság volt ennyire eladósodni sok embernek (nekem is van amúgy devizahitelem, de csak kicsi – ettől függetlenül szívok vele -, és szintén a saját hülyeségem miatt, de az nem túlköltekezés volt, hanem figyelmetlen árukölcsön-törlesztés, illetve egy kiváltott gépkocsi-lízing)

        Kedvelés

      • Szerintem a nyugdíj egy olyan probléma, ami előbb-utóbb úgyis megoldódik, ha elfogynak azok a generációk, amik ilyen népesek. Én itt nem azt nézem, hogy nekem lesz-e nyugdíjam, mert az már rég mindegy lesz ha meghaltam., amúgy meg nem sokat várok az államtól, magamnak próbálok félretenni, amennyit tudok. A nagy egészet nézem, és ilyen szinten óriási a gond – túl sokan vagyunk.

        Kedvelés

      • Tudom, hogy nem ez a fő téma, de a tisztánlátás érdekében ezt még muszáj hozzátennem: a Földön élő 6 milliárd emberhez képest a mi alig 10 milliónk elenyésző, igy ha mi fogyogatunk is, az nem sokat fog segiteni a Földnek, viszont a társadalmunk elöregszik. Amit nyertünk a réven, azt elveszitjük a vámon. És persze, lehetne igy meg úgy átszervezni, de egy közösség tartóoszlopai azok, akik éppen erejük teljében vannak. Az ő munkájuk biztositja, hogy a gyengébbek és elesettebbek is fent tudnak maradni a szociális hálón. Ez nem azt jelenti, hogy az idősek értéktelenek, de bizonyos munkákat már nem tudnak elvégezni, és ha kevesebb a fiatal, nagyon nehéz helyzetbe kerülhetünk. A globális szemlélethez szerintem az is hozzátatozik, hogy a saját társadalmunkat is képesek vagyunk globálisan szemlélni, mivel gazdaságilag és társadalmilag is minden mindennel összefügg. Igy ha teszem azt, hogy sikerül magamról gondoskodni öreg napjaimra, a többségnek valószinűleg nem fog sikerülni, mindenki tudja, mi a nagy magyar valóság, és ez ki fog hatni az én és a gyerekeim életére is. Mint ahogy a hitelválság is kihatott, bár nincs hitelünk, mert az ezt követő gazdasági válságot már mindenki megérezte. És még valami a hitellel kapcsolatban: Lutherék idején vagy éppen ők hoztak olyan törvényt, hogy hitelt maximum 5%-os kamatra lehet adni. Efölött uzsora, és azt a törvény bünteti. Ez azt gondolom tisztességes, és a történelem is igazolja, mert kb az I. világháborúig tartotta magát, ha jól tudom. Manapság milyen kamatokról is beszélgetünk? És azoknak, akik a bankokat védik, ez ugyanolyan demagógiával van az emberekbe ültetve, és elhitetve, hogy ez normális, és bla bla bla, mint ahogy a nők elnyomása, de hé emberek, ez nem normális!!!!

        Kedvelés

      • régen sem volt nyugdíj és most sem lesz. az a társadalmi és környezeti pilótajáték amit játszunk már így is éppen dől befele. Európában sehol nincs annyi születés ami a társadalmi reprodukcióhoz kell, szerintem kár is “az idősekről ki fog gondoskodni, hogyan és miből” témakör megoldását a nőkre, a megszülető és a meg nem születő gyerekre hárítani, mert ez veszett fejsze nyele. a döntéshozóknak sokkal inkább olyan alternatívákon kellene törni a fejüket ami az egyéni és a közösségi autonómián alapul, nem a hagyományos, paternalista, feudális, vallási hagyományokkal legitimált és mostanra teljesen idejét múlt, erőszakon alapuló, avítt és nevetséges normákon és koncepciókon.

        és itt jegyzem meg, bár nem közvetlenül kapcsolódik, hogy a lehetőségeinkhez mérten nekünk egyéneknek is érdemes olyan alternatívákon, koncepciókon és életstratégiákon törni a fejünket, (mondjuk épp pl. a 70-es években születetteknek,) ami arra kínál választ, hogy mi lesz velünk a saját nyugdíjas korunkban, nyugdíj rendszer nélkül. ha erre például jó válaszokat tudunk adni, amik pl. kritikus tömegben társadalmi válaszok is tudnak lenni, akkor nyomban le lehet szállni a nőkről meg erről a népesedési riogatásról, ami annyira sehova sem visz és unalmas is már, de nagyon.

        szerintem most tartunk ott, mint amikor a svájci frankos hitelesek még nem vették fel a hiteleket, hogy ha időben gondolkozunk és lépünk a nyugdíj-stratégiákat illetően, akkor elkerülhetjük azt amit a svájci frankos hiteleseknek nem sikerült elkerülni. akkor esetleg el tudjuk kerülni egy teljesen előre láthatóan összeomló rendszer életének mesterséges fenntartását, ami utána sokkal nagyobbat szól, mintha még idejében nem megyünk bele a csapdájába.

        tanultuk az iskolában matekból, hogy törvényszerű, hogy a pilótajátékok bedőlnek előbb-utóbb. ez egy alapvetés. nincs értelme azon gondolkozni, hogy hogyan lehet egy pilótajátékot fenntarthatóvá tenni, mert ez nem fog menni, arról érdemes gondolkodni, hogy mi az alternatíva, és ebből is van számos, csak nyilván rövid távon kicsit macerásabb agyalni meg tenni érte, mint a változatlanság biztonságának illúziójában várni a csodát.

        Kedvelés

      • ezen mondjuk sokat lehetne segíteni a társadalom átszervez(őd)ésével.
        például hogy az öregek és a gyerekek (és bazmeg, a nők) ne legyenek (teljesen) „eltartottak” (értelemszerűen nem kizsákmánoló gyerekmunkára gondolok, de annak nem látom értelmét, hogy a gyerekek az iskolai oktatás időszaka alatt kb. semmi valódi értékkel rendelkező dolgot nem hozhatnak létre – így baromi nehéz bármilyen hasznos képességet meg tudást elsajátítani). az idősek problémájához persze életmódváltás is kellene, meg (bocsánat) elgondolkozni azon egyénileg mindenkinek, hogy milyen életminőség mellett van értelme a puszta létezésnnek.

        nem tudom, hol olvastam (valami antropológiai tárgyú cucc volt), hogy nemiparosodott (asszem vgy) társadalmakban pl. az öregek kifejezetten hasznos munkaerőnek számitanak, mert kevesebbet fogyasztanak ahhoz képest, amit elvégeznek, mint a javakorúak.

        Kedvelés

      • Ki van találva egy csomó okosság, de még félnek vele élni az emberek. Múltkor a parkban a lányom összehaverkodott egy nénivel, aztán én is beszélgettem vele. Mondta, hogy neki már nagy unokái vannak, és olvasta a kerületi felhívást, hogy pótnagyikat keresnek, akik hetente egyszer-kétszer önkéntes alapon besegítenek kisgyerekes anyukáknak. Mondta, hogy elgondolkodott rajta, de nem vállalta, mert “Annyiféle ember van” – nyilván ismeretlen a terep, nem mert belevágni. pedig milyen jó lett volna neki is, meg egy túlterhelt anyukának is.

        egyik nagynéném friss nyugdíjasként ült a fodrásznál, és kérdezte, hogy van-e olyan néni a közelben, akihez fel kell járni vagy takarítani kell neki. Másnap felment Eta nénihez, aki 15 évvel volt idősebb nála, elvitte sétálni, kocsival kirándulni, utolsó, félrebeszélős idejéig vele volt (össz 3 évig), majd megörökölte a lakását, mert nem voltak a néninek már rokonai.

        Kedvelés

      • “Csadorosan” gondolkodó fehérember is van épp elég. Meg mit értünk fehérember alatt, hogy európai, vagy mégis mire gondol az ilyen nagyokos? A csador – vagy akármi, aminek az alkalmazása a mi gondolkodásunk szerint könnyen vezet a “hívek” személyes életterébe való belemászáshoz – nem bőrszín- vagy embertípus függő. Hozzáállás inkább. Nem szeretem a fajelméletezést. A sokféle különböző “emberanyagból” sok mindent lehet kihozni, nem csak rossz mintázatokat.

        Kedvelés

  4. mégegy aztán leállok: kicsit úgy látom ezeket a hörgőket mint a Gyalog Galopp-ban azt a fazont aki ott a hídnál hadakozik. emlékeztek rá? már se keze, se lába, de még pattog, pedig senki nem akarja sem bántani, sem küzdeni vele. aztán mikor már semmije nincs beajánl egy döntetlent. nem lehetne ezt valahogy másképp, harcosok?

    Kedvelés

    • És a gyerekek ellen elkövetett bántalmazás, gyilkosság, nemi erőszak nagyobb része is a családtagoktól, közeli rokonoktól származik. Óriási látenciával persze.
      Csak a paradigmába sokkal jobban beilleszthető, hogy sötét utcától, gyanús alaktól kell félteni gyermekünket. A Bándy Kata-féle bűncselekmények hatalmas publicitást kapnak, pont mert az emberek bűnképébe beillenek.
      Holott a bűnnek sokkal inkább olyan arca van, mint az amstetteni rémnek. Még ha befalazott pincéje nincs is neki.

      Kedvelés

      • Honnan veszed te ezt? Nagyon vicces, amikor ideológiától fűtött laikusok bírálnak felül kutatásokat. Nekem az a gyanúm, hogy nagyon durva a látencia, nagyon sok mindent a statisztikában nyilatkozó nők nem tekintenek gendererőszaknak, pedig az, vagy nem merik elmondani.

        Teljesen jóindulatú férfiak is elkövetnek rengeteg molesztálást, szenvedélyes szerelem címén erőszakoskodást. Erre szocializálja őket a szerepük. Rettegnek, hogy nem jut nő, kell valamit kezdeni az életükkel, követik a mintát és keménykednek. Félnek valódiak lenni. Nem gonoszok, nem értéktelenek, nem bűnözők, csak beleülnek a készbe.

        Miért vagy megsértve, ha te magad nem vagy erőszakos? Az erőszakos férfiakat véded, bizonyítványukat szépítgetnéd? Ugyan miért?

        Kedvelés

      • “Teljesen jóindulatú férfiak is elkövetnek rengeteg molesztálást, szenvedélyes szerelem címén erőszakoskodást.” – Amikor a férfi megteszi az első lépést a nő felé, kockáztat. Kockáztatja azt, hogy ő éppen akkor imponál, avagy zaklat. A világ legőszintébb legártatlanabb bókját is lehet zaklatásnak venni. És innentől kezdve minden; a nő jóindulatán múlik. Ezek nagyon egyoldalúak. Már maga az erőszak, zaklatás, milyensége is erősen nemspecifikus. Kizárólag férfi követheti el, mivel ő kezdeményez, ő az aktív. És amíg ez a “kapcsolat” fönn áll, a nő bármikor nyúlhat ehhez. Egy szenvedélyes éjszaka után is gondolhatja úgy hogy ő ezt nem akarta.Megbánta. Márpedig akkor ez erőszak, amit évekkel “jutalmaznak”. Egyáltalán hogyan bizonyítom be azt ami nem történt meg?

        “megállapítható-e a bűncselekmény egy nőnek a vallomása alapján, amelyet semmilyen más törvényes bizonyíték nem támaszt alá, ha igen, akkor ez katasztrófa ennek az országnak, mert ezen az alapon bármelyik férfit egy nő vallomása alapján meg lehet bilincselni, börtönbe lehet vinni”. – Ruttner György.
        mondta ezt a Damu-ügy kapcsán, és felhívta a figyelmet arra, hogy nyolcféleképp rögzítették az állítólag bántalmazott nő vallomását.

        Mindent összevetve, tegyük a szívünkre a kezünket. Ki a fene fog olyan kapcsolatot felvállalni, akár rövidtávon is, ahol a gyönyörforrást felváltotta veszélyforrás? Nem szól mellette semmilyen racionális érv. (persze tudom, mikor az emberfia szerelmes, a legkevésbé sem megfontolt) Igen, tudom. A nők alapvetően nem ilyenek, csak egy kis százalékuk… csak hát nincs a homlokukra írva melyik milyen. Ahogy nem árulok el azzal sem nagy titkot, ha azt mondom; válópereknél, gyermekelhelyezésnél, vagyonmegosztásnál igencsak meggyorsítja megkönnyíti a törvénykezést, ha előkerül ez az adu ász.
        Mert ez tényleg az, mindent visz, és sok esetben elég pár könnycsepp… az a bamba barom ott szemben, önbecsülésétől, tartásától már rég megfosztva… úgyse tudja megvédeni magát. Méltánytalan, sokszor igaztalan.
        Egy férfi ritkán jut el odáig, hogy bármiféle sérelmet a bíróságon orvosoljon.
        Egyrészt komolyan se vennék, másrészt a hivatalos út mindig hosszú, drága és bizonytalan. Harmadrészt az ember nem jelenti fel a feleségét tányérdobálásért, lelki bántásért, még testi erőszakért sem.. hiszen beismerné ezzel férfiatlanságát, azaz azt, hogy nem tudta “kezelni” a helyzetet. (ugyanis már nincs erre eszköze) Én így látom ezt az erőszakkérdést.

        Kedvelés

  5. nem valami meglepő véletlen, hogy a bájalexező trollarzenál egyik kelléke pont egy olyan bűnöző, akinek megtippelném most látatlanban a teoretizált bőreszínét is – arra célzok, hogy a fanatikus antifeminizmus kéz a kitudjamibennel jár a rasszizmus és homofóbia tünetcsoporttal is, és milyen szépen illenek egymáshoz. mert nahát, mind az uralkodó (és uralkodni vágyó) csoportok hatalmi érdekeit szolgálják. biztos ilyen egységcsomagban dobálják a zemberek után.

    Kedvelés

  6. én úgy látom, hogy inkább a nők bírják kevésbé a magányt. A férfiak hamarabb befásulnak – ülnek a tévé előtt, mennek a kocsmába, kevesebb az igényük kimozdulásra, kevésbé kíváncsiak öregkorukra, mint a nők (persze ez durva általánosítás). A társkereső oldalakon is az idősebbek között a nők vannak túlsúlyban – a férfiak vagy fiatalabbakkal kezdenek ha tehetik vagy meghalnak a késő ötvenes-hatvanas éveikre. Egyébként a kedves trollnak beverném a pofáját, mert volt barátom özvegy nagymamáját – aki egész életében megfelelt a troll által kívánatos normáknak, sütött-főzött-takarított – pár fiatal majdnem halálba verte a falujában a pénzéért. És nem férfijogi aktivizmusból.
    Én is abban reménykedem, hogy kialakulnak olyan összetartó, egy házban élő közösségek, amelyek támogatják egymást akkor is, ha nincs férfi. Egyébként is, ki találta ezt ki, hogy egy férfinak és egy nőnek kell együtt élnie?! Koliban is jól elvoltunk, nem igaz? Fel kellene találni új együttélési formákat – mert az való igaz, hogy a magányt kevesen bírják. Fiatalabb eszemmel nem értem, miért utálják az öregek otthonait az “öregek” – a koncepció rossz (többen élnek együtt), vagy csak a szervezés (túl kicsi élettér, nem túl kedves nővérek, stb.)? Nekünk kell feltalálni, hogy legyen, mert ahogy a statisztikák is mutatják, ha lesz is férjünk valaha, tovább fogunk élni, mint ő.

    Kedvelés

    • az a koncepció rossz, hogy ott hatalmi személyek vannak meg fejük felett döntés. nem véletlen, hogy a „koliban is jól elvoltunk” mindig az egyetemi évekre vonatkozik, ahol néhány technikai dolgon kívül nem igazán volt beleszólás az ember életébe, míg pl. a gimnáziumi kollégiumot ahol házirend van meg mittomén sokkal kevésbé lehet szeretni.

      Kedvelés

      • És csábító démonnak lenni – két perccel azután, hogy a gyerek szaros pelenkáját cseréltük – majd megkapni, hogy miért nem vagyunk elég csábítóak…
        Írtam még hozzá pár sort, de nem volt szalonképes, így moderáltam magam-

        Kedvelés

      • “A nők nagy része a házasságban is magányos, csak ráasádul szolgálnia is kell.”
        Így pontosan, és inkább döglök meg egyedül, mint valakinek legyek a házvezetőnője, akit kábé úgy is kezel, mint egy alacsonyabb rendű, irracionális, gyermeteg lényt.
        Ez nekem nem kell, felkészültem arra, hogy egyedül maradok, és örökbefogadok, mert gyereket szeretnék.
        Szeretném, ha lenne apja is, de nem ilyen áron.

        Kedvelés

  7. Gyerekkoromtol vegzem ezt a megfigyelest es nem tudom megfejteni az okat. Valaki magyarázza meg, hogy a környezetemben elő idős nők közül azok, akiknek soha nem volt férjük, vagy régóta vannak egyedül, miért néznek ki tiz-tizenot evvel fiatalabbnak, mint hasonlo tarsadalmi statusu, de családos kortársaik? Kevesebb rajtuk a ránc, jobb a tartásuk.

    Kedvelés

    • Ez nem csak az idős nőkre igaz, a harmincas-negyvenes korosztályra is. Szerintem az a megfejtés, hogy rossz párkapcsolatban élni rosszabb mint semmilyenben.

      Kedvelés

      • Jaj, hány évig hallgattam anyámat, mikor könyörögtem neki, hogy váljon el: “Hidd el, jobb a rosszal, mint a rossz nélkül.” Mikor végre kiraktuk a nevelőapámat, anyám kivirágzott, és lett új, normálisabb pasija, akivel sose élt együtt.

        Kedvelés

      • 🙂 erre mondja a francia, hogy “il vaut mieux seul(e) que mal accompagné(e)” =Jobb egyedul, mint rossz tarsasagban”.
        (Olvaslak titeket, mindig, csak irni nincsen idom…)

        Kedvelés

    • Szerintem azert ebben benne van az is, hogy gyere(ke)ket nevelni, ellatni, roluk felelosen gondoskodni (plusz a munka, mert keves csalad egykeresos, plusz az idosodo szulok-nagyszulok) onmagaban akkora teher, ami lenyuzza az emberrol a hust, meg kozremukodo ferj mellett is. Roluk (ferj) is lenyuzza ugyanez. Ez igy sok, valoban tul sok. Ha kevesebb munkaval lehetne eleg penzt keresni, meses lenne az elet.

      Kedvelés

      • Ezzel egyetértek. Most gyerek nélkül is sokat dolgozunk a férjemmel, hogy fenntartsuk magunkat. Van, hogy estére már olyan fáradtak vagyunk, hogy csak beájulunk az ágyba, és nagyon be kell osztani az időt, hogy maradjon egy kicsi egymásra is. Ha belegondolok, hogy lenne még egy ember, akit el kell tartani, akkor jóval többet kéne dolgoznunk, alig jutna elég időnk arra, hogy magával a gyerekkel foglalkozzunk, mert minden erőnket felemésztené az eltartása, plusz ugyanígy ott lenne az albérlet, a számlák és még enni is kéne. Akárhogy is számolom, tényleg csak úgy működne, ha agyonhajtanánk magunkat.

        Kedvelés

      • Szerintem ez szélsőséges esetben igaz, ha most is a létminimum környékén éltek. De kicsit feljebb nem olyan extrém költség a gyerek egész addig, amíg suliba nem megy. Mondjuk igényeket le kell vinni. eleinte én is így gondoltam, aztán elkezdtek jönni a segítségek is, családból meg barátaimtól (kinőtt babaruhák formájában), így nem volt annyira megterhelő.

        Kedvelés

      • Ott élünk, a létminimum közvetlen szomszédságában. Ha kicsit lejjebb viszem az igényeimet, az azt jelenti, hogy zsemle-parizer, és leköltözöm a híd alá lakni.

        Kedvelés

      • jaj. mi két tanári fizetésre alapítottunk családot, de tényleg volt mögötte háttérország. az megkönnyítette.

        Kedvelés

      • Nem is csak a penz szamit, hiszen az amugy sem ugy megy, hogy ha mar van eleg, akkor okosabban beosztom az idomet es az utolso heten nem megyek be dolgozni ( a ruhakat pedig mostmar egyszeruen atteszem a kilenc eves szekrenyebol a hat evesebe), hanem elsosorban az osszes tobbi: az oviba-suliba hordas meg onnan haza, foglalkozasra hurcolas esetleg, ha van sport vagy zene (mindez szorozva amennyi gyerek), lecke es taska atnezese, fozes-etetes-furdetes-tarsasjatek-mese, szulinapozasok es haveri programok, koromvagashajnyirasfenekkitorlesfesulesfulpucolashajmosas, jatszoter, kirandulas, hazahordott lomok es novenyzetek es elolenyek szanalasa es iktatasa es kiszabaditasa, mosas-pakolas-szelektalas-zokniparositas (nem vasalok, nem stoppolok), ballagas, ertekezlet, mikulas es spontan unnepseg, meg az a millio erzelmi, fizikai es idegi figyelem, ami mindezt keretbe foglalja. Es akkor meg egy szavam se legyen, mert az en fiaim gyakorlatilag soha nem itthonmarados-orvoshoz jaros betegek. Szoval mindez meg amit kihagytam, kisebbekkel es tobb gyerekkel meg fokozottabban. Ez a rendszer ket teljes munkaidos szulo mellett gyilok. Jo gyilok, de gyilok.

        Kedvelés

      • Na jó, de ennyi erővel akkor senki se vállaljon gyereket! Persze, ez mind van, kell is tudni, de nem kéne misztifikálni a szülőséget! ha valaki nagyon ráparázik, meg se próbálja, mert az tényleg jelentős önfeladás. NADE ÉRDEMES!!!!!!!!!!!!!

        Kedvelés

      • Meg szep, hogy erdemes, en sem azt mondtam, csak ha jol emlekszem, abbol indultunk ki, hogy miert olyan elgyotortek a harmincas-negyvenesek. Szerintem ezert is, illetve en foleg ezert vagyok kiaztatva. Biztos, hogy a csaladok tulnyomo hanyadaban eleve igazsagtalanul tobb teher harul a nore, de meg ha valamennyire kiegyenlitett is a meccs, akkor is erohataron marad, ha mondjuk nincs csaladi segitseg (nem csak es nem elsosorban anyagi ertelemben). Inkabb boncolgassuk azt, miert nem dolgozhat valamelyik vagy mindket csaladtag kevesebbet az elegendo megelhetesert, holott mindenki tudja, hogy ez igy nagyon nagy aldozatokkal jar. Ez pl. mar olyan rendszerhiba, ami hallgatolagos beleegyezessel a noket jobban sujtja. Meg a gyerekeket, persze.

        Kedvelés

      • Kevesebb munkával ugyanannyi bevétel! Igen, csak nem ebben az országban. Jelenleg többet fogok dolgozni szeptembertől, kevesebb pénzért. Bocs, nem tudom kihagyni, errefelé megyünk.

        Kedvelés

      • Nem, nem vállaljon gyereket önként és dalolva az a sok ember, akinek romlani fog tőle az életminősége (nem, nem arra gondolok, hogy nem tudja megvenni a második tévét). Nem csak saját gyerekkel lehet profitálni abból, amit a gyerekek adni tudnak. Sőt.

        Kedvelés

  8. “És nem, nem feminin, nyálas, irányítható férfit képzelünk magunk mellé, hanem olyat, aki nem a mi rovásunkra erős. Tudjuk, hogy ez az igény majdnem irreális, éppen ezért vállaljuk az egyedüllétet, mert gerincroppantó kompromisszumba a Család és a Nemzet Megmaradása kedvéért nem megyünk bele. ” nekem most ez esett jól, még nem sikerült ilyen egyértelműen és velősen megfogalmaznom.
    Istenem, hogy vágyom már én is egy társra, aki nem az én rovásomra erős (de jó ismételni 🙂 ), de olyan kapcsolatot, amilyenből kikeveredtem, ahhoz még csak kicsit hasonlót sem! És igen, tisztában vagyok, számot is vetettem vele, hogy egyedül maradhatok, ez reális, és ez még mindig vonzóbb, mint a gerincroppantások folyamatosan. És ne akarja nekem senki megtanítani, hogy hogyan kell élvezni, szeretni, a napi megalázásokat és hogy, az nem is az. Mint a viccben, az nem úgy van, azt csak úgy érzed. Ez vicc!

    Kedvelés

  9. Ha több gyereket szeretne a társadalom, álljon oda a méltó és felelős társadalom valóban, hibáztatás, zsarolás, nyomásgyakorlás nélkül a párok mellé.

    Sajnos, nem csak a nőknek, hanem a humánoknak vannak egzisztenciális problémái. 😦

    Kedvelés

      • Így van, ezt roppant fontos kimondani és konkretizálni, mert a nőelnyomás a legnagyobb álorcát viselő rabszolgatartás mindmáig,
        és aki erre szereti ráhúzni a nemfüggetlen humán-problémát, az akadályozza annak felszámolását,
        és ezzel persze az egész nemfüggetlen human-elnyomás felszámolását is, ami kétségtelenül létezik persze – de az emlegetése eltereli a főproblémáról a figyelmet és megfoghatatlanná teszi az egészet.

        Hasonló ehhez a prostitúció / gyermekprostitúció problematikája.
        A mostani elnéző propaganda azt hangoztatja, hogy magát a felnőtt prostitúciót nem kell (sőt nem is lehet, ugyeugye…) tiltani – de a gyermekprostitúciót, na azt viszont tűzzel-vassal irtani kell.
        Hehe.
        Ez megint a kész átverés só, hiszen soha a büdös életben nem fog megszűnni a gyermekprostitúció ott, ahol a felnőttprostitúció megengedett, hiszen :
        – a férfiak testvásárlási igényét tolerálja sőt megerősíti. Azt hogy ilyet vagy olyat vesz, már csak részletkérdés. Sőt, az igényükben megerősített és kiszolgált férfiak ingerküszöb-emelkedése mind erősebb és szélesebb igényt támaszt a mindenféle kuriózumokra, és sajnos köztük elsősorban a gyermekkorú prostituáltakra.
        – problémamentes felnőttprostituált a gyermekből válik, ezért a legalizált felnőttprostitúció a gyermekprostitúcióból nő ki, a beszállítóknak elemi érdeke a még betörhető korban lévő gyermekekre vadászni (Ophelie Bretnacher francia diáklány esetében is az lőtte ki az emberkereskedőket, hogy felnőttkorú nőt már nem lopnak, mert nem idomul és ráfizetéses lesz az üzlet…)

        Tehát aki ellenzi a gyermekprostitúciót, annak nagyon és elsősorban a felnőttprostitúciót kell elleneznie, mert könnyű belátni, hogy ez a felszámolásának az egyetlen lehetősége.

        De a szokásos nőgyűlölő propaganda itt is fellép, hogy nem és nem, a felnőtt nő méltósága az nem méltóság, testi integritása nem számít, higgyük el a hihetetlent, hogy ezt ő önként és dalolva teszi, sőt Pintér szerint a gyereklányok is…

        Máig sem értem, miért nem lehet a felnőtt nő vásárlását tiltani, és miért nem lehet kimondani, hogy mindemögött okként hatalmi alapokon álló nem szerinti egyenlőtlenségek húzódnak meg.
        Miért kell ezt a végletekig agyonkozmetikázni, szépítgetni, humán meg gyermekprobléma mögé bújtatva akadályozni a világos látást.
        Amikor mindenütt a női nem méltó helyén való kezelésének hiányáról van szó, ez az az alapprobléma, amelynek a felszámolása automatikusan a többit is maga után vonná. És amely nélkül az összes többi egyike sem lesz önmagában felszámolható.

        Kedvelés

      • Nagyon szeretem olvasni amiket írsz! Pontosan nekem is ez a véleményem, de még a saját családom férfitagjait sem tudom meggyőzni arról, miért kellene tiltani a prostitúciót. Ők például (nagyfiam és a férjem) pont amolyan női(!) jogként tekintenek a kérdésre. Egyszerűen elintézik azzal a dolgot, hogy felnőtt embereknek (ez esetben a prostituáltaknak) ne tiltsuk már meg miből akarnak megélni (feltéve, ha nem ártanak másoknak). Csinálják csak, ha ez önkéntes alapon történik. Persze, hozzászokták tenni, ha ez ennyire szörnyű munka lenne nekik, akkor egyrészt nem csinálnák jól szituált családokból jövő egyetemista lányok is, és nem küzdenének és tüntetnének pont a prostituáltak a legalizálásért (Cicciolinával az élen).

        Kedvelés

      • A nőnek valóban lehet joga eladni a testét – bár ilyen alapon a fél vesédet is eladhatnád legálisan – mégis, a szervkereskedelmet erősen tiltják a törvénykezők mindenütt,
        az ugyanis a nemeket jóval hasonlóbb arányban sújthatná (a prostitúciónál mondjuk 99 : 1 az arány, a szervkereskedelemnél ez 70:30 -ra szépülne, mert persze abból is a szegényebb nők vállalnának többet, illetve olcsóbban)
        Lehet a nőnek joga eladnia magát, viszont a lényeg, amit a svédek világosan megláttak és eszerint is törvénykeztek, hogy : a kliensnek nincs joga megvenni a másik ember testét alkalmi használatra.
        Ő ugyanis már rongálja a másikat fizikailag és pszichésen egyaránt – a prostituáltak épp ezért halnak korábban és sűrűbben mint az átlagnépesség.

        Egyébként nagyon kilóg a lóláb a férfiak általános prostitúció – pártfogolásában, miközben mindegyik hagsúlyozza, hogy ő aztán nem venne nőt.
        Akkor miért nem ellenzi ?
        A nővásárlás a “ne tedd mással, amit magadnak nem kívánsz” alap erkölcsi igazságot sérti.
        Ha csak azok használnák és pártfogolnák a prostitúciót, akik a saját nőrokonaikat is bedarálnák ebbe, igen gyorsan megszűnne ez az üzletág.

        De azok az alattomosak éltetik és virágoztatják, akik a sajátjukat nem adnák, és mégis megteszik a mással azt, amit maguknak nem kívánnak.
        És ehhez rengeteg mentsvárat hazudnak maguk köré.
        A médiapropaganda pedig ezeket a hazuságokat harsogja,
        ettől lesz társadalmilag elfogadott ez az egész szemétség.

        Kedvelés

      • “De azok az alattomosak éltetik és virágoztatják, akik a sajátjukat nem adnák, és mégis megteszik a mással azt, amit maguknak nem kívánnak.”

        Pontosan. Rá szoktam kérdezni, hogy ha nem ártalmas, nem mocskos, a nővérüket, lányukat is nyugodt szívvel hagynák-e belemenni ebbe. Ilyenkor egy kicsit talán elgondolkodnak. De csak egy kicsit, aztán jön valami önfelmentés, hogy dehát nem is úgy van az, meg az egyetemista prostik…

        Kedvelés

      • A másik indok amit minden legalizálás mellett érvelő bevet, hogy hiába tiltják, soha nem lehetett megszüntetni, ezért kellene inkább szabályozott körülmények között engedélyezni. Erre én mindig visszakérdezek, hogy “tudsz nekem mondani egyetlen bűncselekmény típust, amit sikeresen megszüntettek a tiltással? Megszűnt talán a gyilkosság, rablás, lopás, adócsalás, zsarolás, kábítószertermelés, stb., csak azért mert büntetik? Akkor engedélyezzük ezeket is, mert úgysem lehet megszüntetni? Ugye, hogy nem! Nem találod elég furának, hogy pont a női testek vásárlásához való jogot szeretnék ezek közül újra és újra legalizálni? Vajon miért?”

        Kedvelés

      • “Egyébként nagyon kilóg a lóláb a férfiak általános prostitúció – pártfogolásában, miközben mindegyik hangsúlyozza, hogy ő aztán nem venne nőt. Akkor miért nem ellenzi?”
        Az ellenzők egy része simán hazudik. Vett már (vagy gondolatban venne) ő pénzért nőt, de ezt cikinek tartja, ezért nem mond igazat. A többi férfi, aki tényleg komolyan gondolja, hogy ő aztán nem, az úgy kalkulál, hogy most ugyan még nem, de sohasem lehet azt tudni mi lesz később, amikor megöregszik, megcsúnyul, eltorzul, de akkor is szeretne szép, fiatal női testeket kapni és erre a prostitúció egy lehetőség. Most még úgy gondolja talán, megalázó lenne, mert saját erőből is megy a nőszerzés egyelőre, de kitudja mekkora szexuális nyomorban lesz évtizedek múlva?
        Szerintem tuti valami efféle számítás van mögötte.

        Kedvelés

      • Azért én úgy látom, akad némi tárgyi tévedés is. És ez a “probléma” annál nagyobb, mintsem egy tollvonással megszüntethető lenne.
        Földi Ágnes (prostituáltak érdekvédelmi szervezetének vezetője) állítás szerint ma Magyarországon durván 45-50.000. prostituált dolgozik. A kitartott barátnők, külföldön “táncoló” lányok ebbe nincsenek beleszámolva. Szegény ország rákfenéje… aki teheti ebből él. Férfiak is egyre inkább. Amire kereslet van, arra megjelenik a kínálat is.
        -Ezek a lányok a leadót levonva is több százezret keresnek nettóba, viszonylag rövid idő ráfordítással. Ehhez képest, ha szakmájának/végzettségének megfelelő munkát vállalna, negyed ennyit sem keresne… Hiába mutatnának neki más alternatívát, ő akkor is ezt választaná. Talán ez érthető.
        – A lányokat igénybe vevő férfiak 20% nem is igényli a szexet, pusztán beszélgetésért, törődésért fizet be arra az egy órára. Nem vicc, száraz statisztika.
        – Angliában évente több tízezer nő száll repülőre; a végcél többnyire a Dominikai Köztársaság, illetve Jamaica. Az is prostitúció. Csak épp a nő veszi igénybe.
        – Ismerek olyan lányt (nagyon vidéki) aki 15 éves kora óta áll a bekötőúton, az iskolát otthagyta, és ebből a mesterségből tartja el magát és idős beteg szüleit.
        Az ilyet nem leköpni, kioktatni kell,hanem becsülni segíteni. De mivel iskolája nincs (nem olyan családból jött) így más perspektíva sosem lesz neki. Szomorú.
        – Az egy nagyon hosszú folyamat eredménye, mikor a férj először leteszi a “deákot” az idegen nő éjjeliszekrényére. Sokszor szabályosan odaüldözik, és itt most nem elsősorban a szexmegvonásra gondolok. Kevesen tudják, de egy párkapcsolat összes “szarja” ami az évek során a férfiben felgyülemlett, ezeknél a lányoknál csapódik le. Talán emiatt egy kis tisztelet őket is megilleti. Valahol családokat tartanak össze. Hülyén hangzik de, igaz. Gondolkozzunk!
        – Végezetül prostitúciótól függetlenül: egy szegény ember (fiú/lány) sosem fogja megérteni egy gazdag ember problémáit, de fordítva elvárja azt, hogy ne a gazdag ember magyarázza el neki hogy működik az élet. Hiszen abszurd. Ha valaki tudja mi a nyers való élet, akkor az ő. Nem pedig az úri fiúk, úri lányok. Megmenteni csak azt lehet, aki hagyja, és aki bajban van.
        De hát erről regényeket lehetne írni, mert tényleg nagyon összetett. És kiábrándítónak tartom továbbá azt is, hogy kizárólag olyanok osszák az észt ebben a témában, akik soha semmilyen körülmények között nem voltak érintettek. Ítélkeznek! Az már csak az élet fricskája, hogy ezen szakmát űző lányok, sok esetben jobb párkapcsolatot működtetnek, mint a “szendeszűzek”.
        Szerintem.

        Kedvelés

      • és arról is csak ritkán esik szó, hogy a prostitúcióba kerülő nők átlagos életkora, akik ugye önként és dalolva választják ezt az ősi szakmát, 14 év.
        kislányom, mi szeretnél lenni ha befejezed a sulit? tűzoltó? katona? vadakat terelő juhász? á nem… prostituált…

        Kedvelés

  10. Tegnap kíváncsiságból felmentem egy válással kapcsolatos infókat tartalmazó lapra, lehet alul kérdezni. Az olvasók kérdeznek, egymásnak válaszolnak, a jogász nem száll be. Néhány hozzászólás:

    “Kedves M…!
    Ha még mindig úgy beszélgetnek, mint két régi jó barát, akkor fölösleges volt szétköltözniük. Szerintem költözzenek össze.

    Andrew hozzászólása:
    Tedd féltékennyé! Szívesen segítek, ha gondolod…

    21 éves vagy és 5 év házasság?! Nem itt kéne hazudozni anyukám…

    szerintem ti nők kicsit másképen gondoljátok a pénz fogalmát hiszen ha egy házaság tőnkre megy tejesen mindegy hogy miért mindjárt azt gondoljátok hogy a férfinak kőtelező a nőt ésa gyerekeket eltartani tisztázunk valamit ha te elválsz azal válalsz egy kockázatot hogy vagy joban fogysz lelkileg élni és hogy az uj párod majd támogatni fog de emelet elfeletitek azt a tényt hogy elengedtétek az anyagi támaszotokat és persze azthiszitek hogy majd a gyerekéért mindent megtesz az a pa hát tévedtek mert minden embernek kicsit magafeléhuz a szive és ezt sajnos ijenkor érzitek

    Kedves Pál!
    Egyet tudok érteni Önnel. A nők akkor kapcsolnak, amikor már késő. ekkor mindent megpróbálnak megtenni azért, hogy a volt férjükből az összes olyan anyagi lehetőséget kiszedjék, amit csak lehet! Természetesen nem azok a férfia mellett állok, akik isznak, drogoznak, megcsalják/csalták a volt feleségüket. De elszomorító az, hogy minden törvény mindig a nők mellett áll.

    .és mi a helyzet akkor ha csak az anyuka akarta a gyereket,az apukára pedig ráerőltette ezt az egészet. Mert sajnos én meg ebben a cipőben járok,eszem ágában sem volt egy 3 hónapos kapcsolatra gyereket tervezni..most meg perbe is fog a kedves anyuka.

    A kérdésem csak annyi lenne , hogy a feleségem válni akar minden áron. A ház viszont ahol lakunk fele az enyém fele a fiamé(14 éves), de sem ő sem a feleségem nincs ide bejelentve elvileg kirakhatnám őket?

    Asszonyok! Szerettétek volna annyira mint embert amennyire most a pénzét szeretnétek! Ezzel nem azt mondom hogy nem kell a gyerek szükségleteiről közösen gondoskodni de különösen ma annál nehezebb fenntartani önálló háztartást minél kevesebben élnek benne. (…)Mindazt amit elvártok tőle. Ha unja veletek az életét, elege van abból hogy emberileg, erkölcsileg naponta leírjátok akkor nem tudja jól ellátni feladatát. Ha a férfi élőhelyét a családot amiben vagytok élhetetlenné teszitek akkor a férfi (a Nő is) majd új élőhelyet keres. Még a növények sem maradéktalanul kedvelik egymás társaságát (biokertészet) akkor miért várnátok el ezt gondolkodó élőlénytől? A helyet (családot) együtt kellene együttélésre alkalmassá tenni.
    Sok családban a férfi lelkileg jobban kiszolgáltatott, mégis csak nővédő szervezetek vannak. A férfinak szerintetek asszonyok milyen eszköze van egy magyar házasságban? Hallgatni amíg egyszer csak menekül? Akkor is azt mondjátok: nem törődött, nem dolgozott eleget, megvert, megcsalt stb. Amióta írás létezik azóta ismert a szerető fogalma. Ugye a nők szerint megcsalás terén különösen rosszak a férfiak? Hohó! Nem kell minden megcsaláshoz egy nő is? Akkor melyik nem a rosszabb? Ha egy nő sem akarna ilyet tenni akkor az ugye a nemi erőszak fogalma, de nem erről van szó. A helyzet és a tapasztalat az hogy minél jobb dolga van egy házasságban a nőnek annál inkább jár az esze a megcsaláson. Nem fontos egyet érteni ebben, tessék szétnézni a világban! A házas nők általában a férjükkel nem tudnak szexelni. Tehát rajtuk is kijön a meguntság csak egy nő jobban elvan szex nélkül.”

    Semmi új, semmi meglepő.

    Kedvelés

    • “A ház viszont ahol lakunk fele az enyém fele a fiamé(14 éves), de sem ő sem a feleségem nincs ide bejelentve elvileg kirakhatnám őket?”

      Kitenné a gyerekét? Aztabüdös.
      Ezeknél megint azt érzem, hogy ha van rajtunk sapka, az a baj, ha nincs, akkor az; ha a nő “eltartatja magát”, az a baj, ha anyagilag független kíván lenni, akkor az.

      Kedvelés

    • “A helyzet és a tapasztalat az hogy minél jobb dolga van egy házasságban a nőnek annál inkább jár az esze a megcsaláson. ” – tehát ezért verjük, hajtsuk kínozzuk az asszonyt, építsük le az önbizalmát, mert ha jól érzi magát, akkor majd biztosan megcsal. Zseniális logika!

      Kedvelés

    • Ez a “elvileg kirakhatnám őket?” kérdés mindent visz.
      “A helyzet és a tapasztalat az hogy minél jobb dolga van egy házasságban a nőnek annál inkább jár az esze a megcsaláson.”
      Ez a kommentelő itt, milyen szépen levezette, neki vajon mi lehetett a szerepe abban, hogy megcsalta őt az asszony. Ő volt túl rendes és túl jó élete volt mellette a feleségének. Hozzáteszem az elhagyott szomszédom is pontosan ugyanerre a következtetésre jutott. Nahát mennyi rendes, figyelmes és otthagyott férfi, akit ezek a rossz nők nem becsülnek, micsoda világ, ki érti!

      Kedvelés

      • Az én férjem szerint én egy brutálisan agresszív sárkány vagyok, aki rugdosom az ő papucsait az előszobában, aki utálom a tárgyait, és aki folyton baszogatja, belevájom a fogam az önbecsülésébe, és minden kezdeményezését megfojtom. ez mind igaz, de ettől nem én vagyok a rossz, hanem ő az, aki képtelen felfogni, mi lenne az életében az a néhány feladat, amit teljesítenie kéne ahhoz, hogy kihúzhassa magát férfiként és apaként.

        Kedvelés

      • És persze ő dönti el, hogy jó férj volt. Még ezt is ő tudja jobban. Nyilvánvalóan a férfi a norma című fejezetbe lapoztunk bele (ismét). A nő egy idióta, mert megcsalja, elhagyja a JÓT, inkább vállalva a válás viszontagságait.
        Minimális józan ész kellene, hogy belássák az így gondolkozók, hogy ez egy baromság. A jóból nem mész el.

        Kedvelés

      • Ha nem is ennyire fekete-fehér a dolog, de ja. Nem mondja, hogy jó férj volt, csak nem veszi észre, hogy nem így születtem, sőt, nem is így mentem férjhez, hanem ezek mind reakciók az ő gáz dolgaira. Mert nem vagyok az a magamba fojtós típus, akkor már rég beteg lennék, ha még mondani se mondhatnám. Nem tart idiótának, csak annak a valakinek, aki őt tönkretette. De már tönkre volt téve azelőtt is, hogy megismertem, csak én ezt akkor nem tudtam. Nem hiszi, hogy a jóból akarok elmenni, csak azt akarta, hogy változzak. De úgy biztos nem fogok, ahogy ő szeretné, mert az az ő nyomorait is konzerválná, sose kéne szembenéznie velük. Azt remélte, hogy majd elnézem az összes hülyeségét, ahogy anyu meg nagymama.

        Kedvelés

  11. Egyedül fogunk megdögleni. Köszönjük, tudjuk. Van, aki nem?
    Vukán György mondta egy interjúban, hogy szerinte a halál legalább olyan szép élmény lehet, mint a születés, sokkal szebb és kellemesebb, mint gondoljuk. Továbbá mindkettőt egyedül csináljuk és senki nem számol be róla, milyen volt.
    Egyébként nekem az utolsó komment verte le a biztosítékot. El fog ez érni Belbudára is. És sietteti. És ebben bene van, hogy az, hogy ilyen egyáltalán megtörténhet, őt nem zavarja, sőt tök okénak tartja. “Képességeitekhez, teljesítményetekhez képest nagyon el vagytok kényeztetve.” Ezt ő már csak tudja. De aranyos. 🙂 Én is csak a nyüszögő, ágy végében vizisiklóként tekeredő kisgyereket látom ebben. Így könnyű, oly sokat elbír a billentyűzet. Ha személyesen találkoza velem, lehet be is pisilnet ijedtében, ha hozzászólnék. De a mellét verni tudja, hogy neki a nő az jár. És nem ilyen, hanem amolyan, főzős, mosogatós, amilyet ő kigondolt magának.
    A tények így csokorban… iszonyúan pontos.

    Kedvelés

    • Ez a “Belbuda” szépen összefoglalja, hogyan gondolkodik emberünk. Se lát, se hall, csak mondja, mondja, mondja. “Nem akartok szülni”, mondja többgyerekes anyáknak. “Nem akartok mosogatni, azárt vagytok egyedül”, mondja egy szerető férj özvegyének. “Belbuda”, veszi elő valahonnan a lelke mélyebb bugyraiból, mert ugye “ezek” itten biztosan gazdag, élősködő picsákok.
      Néha az jelenik meg lelki szemeim előtt, hogy ezek scriptek.

      Kedvelés

      • Így-így! Mink biztosan gazdag, élősködő picsákok vagyunk. 🙂 Ez tök jó.
        Magukra meg úgy tekintenek, mint lovagokra. Minthogy Ők a lovagok, akik az azt mondják, ni! 😀 Tényleg egy Monty Python bohózatra emlékeztetnek.

        Kedvelés

    • Apám állítólag emlékezett a születésére.
      Ő ezt meggyőződéssel vallotta, viszont nem szép élményként számolt be róla, hacsak a szűk helyről kiszabadulás érzését nem tekintjük annak.-)

      Kedvelés

    • szegény vízisiklókat ne bántsuk. Tök cukik 🙂

      De tényleg jogos kérdés: mi fáj neki ennyire, hogy ilyeneket beírjon?! mi motiválja, mi sarkallja hogy véleményt nyilvánítson? Miért zavarja ez őt ennyire?

      Kedvelés

    • “Én is csak a nyüszögő, ágy végében vizisiklóként tekeredő kisgyereket látom ebben”- Ne felejtsd ki, hogy aki a péniszét szánakozón simogatja: Jaj, kit fogok megdugni? Jaaaaaj, kit fogok én így megdugni?

      Kedvelés

      • Igazad van. Mert szerintük a nő ne csak főzős és mosogatós legyen, hanem dugható is 0-24 órában, a hét hét napján!

        Kedvelés

  12. Nem jól rémlik nekem, hogy a férfiak többnyire előbb halnak? Vajon a huszon-harmincas években megkötött és megőrzött házasság biztosítja, hogy a nők ne egyedül öregedjenek meg?
    Na ne már.

    Kedvelés

  13. “a rég rátok nem menő százezrekbe kerülő ruhaköltemények közt”
    Másfél hete nem jött rám a koktélruhám, mert az edzés miatt kicsit szélesebb lett a hátam 😀 Talán túlélem a telet is.

    Kedvelés

      • Na de nem baj, mert majd százezrekért átszabatod. Ahogy szoktuk ilyenkor 🙂 Vagy nem is, mert majd még drágábban veszel egy újat Belbudán! 🙂

        Kedvelés

      • 😀 Nem került százezerbe, de nem is a turkálóban vettem. Önző módon magamra költöttem a pénzt, ahelyett, hogy babakelengyét vásároltam volna már jó előre, de ha igénytelen a külsőm, akkor meg az a baj. Nőnek lenni jó.

        Kedvelés

      • “Nem került százezerbe, de nem is a turkálóban vettem.”
        Ugyan, kérlek, Zöldfűszál… előttünk nem kell magad mentegetned! A mi szekrényeink is tele vannak pret-a-porter göncökkel. Alig győzzük hordani 😀

        Kedvelés

      • Nahát, ennyire herének gondolja a férfiakat, azért milyen érdekes nem? Hiszen a feminista nők a víziójában (férfi nélküli léttől meggazdagodva), lazán megtehetik majd, hogy Belbudán vegyenek villát és százezres ruhakölteményeket hízzanak ki. Mivel mosogatni és egyéb házimunkát végezni nem szeretnek, nyilván házvezetőnőt kell tartaniuk, csak testőrre és egyéb védelmi berendezésekre nem telik majd a fene nagy jólétben (biztos inkább macskakajára költik el ezt a pénzt), ezért aztán simán meg tudja ölni őket a férfiállomány gonoszabbik része, ami trollunk fejében amolyan igazság ökleként csap majd le rájuk. Nagggyon beteg!

        Kedvelés

    • Nagyon jó! Nekem pl egy ruhakölteményem sincs. Legdrágább ruhám a menyasszonyi, úgy varrattam, 40.000 ft volt 10 éve. És tényleg nem jön rám két szülés és sok vigaszevés miatt. Brühühü

      Kedvelés

      • A bejegyzésbeli első kommentelő, Chester azt taglalta, kövér vagyok. Ez aztán a releváns érv.
        Na, jelentem, 26,37-as BMI-m van tizenkét kilométert futok rendszeresen, lehagyom bringával az inas, huszonöt éves szomszédot, és, ami engem is megdöbbentett, tizenkét százalék a testzsírom.

        Kedvelés

      • Jaj. Nehogy magyarázkodj. És ha kövér volnál, akkor mi lenne? Tudniillik az, hogy “nem kellesz senkinek”, nyilvánvalóan nem igaz, úgyhogy ez is besorolandó a “Chester leszarja a tényeket” kategóriába.

        Kedvelés

      • Chester szerint valószínűleg mindenki kövér, aki 50 kg felett van. Persze ez csak a nőkre vonatkozik, az igazi férfi 100 kg felett kezdődik.

        Kedvelés

      • “Chester szerint valószínűleg mindenki kövér, aki 50 kg felett van.”
        Férjem szerint is! Az én BMI-m 22, szerinte ezen annyit kell csak érteni, hogy én orvosi értelemben a “normál” kategóriába esek, viszont ettől még esztétikailag(!) lehetek kövér. Most kijavította magát, hogy én nem kövér vagyok azért, csak túlsúlyos! Ugye milyen más?

        Kedvelés

      • Nem, nem híztam és én meg vagyok elégedve magammal, csak a férjem szeretne mindig egy 5-6 kilóval könnyebbnek látni…

        Kedvelés

      • De és ha az lennél (nem vagy), akkor mi van, már nem hiteles, amit mondasz, vagy mi? Tipikus troll-vonás, érve nincs egy szál se, hát rákezd kövérezni. 😦

        Kedvelés

      • na, én ezeket egyáltalán nem tudom magamról, csak azt, hogy a tavalyi farmerem nem tudom begombolni, pedig már az is 42-es. Nem a megnövekedett izomzatom miatt… De kövér nem vagyok, sőt. megyek holnap úszni.

        Kedvelés

      • Én is ilyenekbe mérem 🙂 épp ma az előbb próbáltam fel egy tavalyi nyári nadrágomat és nem tudtam begombolni 😦 , majd hordom azt. ami beér 🙂

        Kedvelés

      • “lehagyom bringával az inas, huszonöt éves szomszédot”
        Ja, hát azt én is lehagynám simán egy olyan lejtőn,
        amilyen ott Belbudán nálad van 🙂
        (Bocs, természetesen mindent elhiszek, csak ezt a gravitáviós poént nem tudtam kihagyni 🙂

        Kedvelés

  14. Az a baj, hogy ezeket a trollokat érte valami kőkemény elutasítás/megalázás női részről valamikor, és ezt azóta sem tudták feldolgozni, sőt valójában ők hergelik egyre jobban bele magukat ebbe az egészbe. Ha ennyire lenézik a nőket, akkor tessék szépen egyedül élni, senkinek nem kötelező a párkapcsolat. Ez az életükben olyan mint a fájós fog, mindig újra és újra ide jutnak, erre a blogra és szikrázó szemekkel lesik mit is mondanak “ezek”. Mert valljuk be ez a legegyszerűbb számukra. Nem magukba nézni, kimosni a pörköltszaftos atlétát meg a sófoltos Akela pólót, fogat mosni, belenézni a tükörbe és őszintén megkeresni a hibát. Nem, ahhoz munka kellene, önismeret, bátorság, magabiztosság. Azok a dolgok amiket szeretnek hangoztatni mint férfierényeket de sosem gyakorolják őket.
    A másik ami süt ezekből a kommentekből az a félelem. Félnek tőled Éva, és félnek azoktól a nőktől is akik itt vannak, szabadon és boldogan. Mert az ilyen nőket nem lehet szolgává alázni többet, és ez nekik fáj. Agresszívak, erőszakosak, és gyengék, ezért vissza akarnának húzni mindenkit az ő szintjükre.

    Kedvelés

  15. nem akarok kakát nem illik linkelni, de a díványon ma kiabált az argo2, és Árpa velős összefoglalója a férfiaknak szánt szórakoztatásról, szép.

    És miért szerepel az új filmben olyan kevés nő?

    Az előzőben sem volt túl sok. Az a néhány, aki szerepelt benne, az vagy meztelen volt, vagy öreg, vagy fejbelőtték. Ez jut nálam a nőknek. Az Argo nem nőkről szól, és nem is biztos, hogy nőknek. Ez egy erőszakos, trágár film, elsősorban pasiknak, akik hangosakat szeretnének röhögni, és kilencven percet szórakozni. Az Argo nem akar túlmutatni ezen, és ezzel én is tisztában vagyok. Ez egy kifejezetten soviniszta film, amiben nőket, állatokat és etnikai kisebbségeket bántunk.

    Kedvelés

      • “Miért szerepel kevés nő úgy általában a filmekben?” – ennek egyszerű oka van.
        Egy férfi kevésbé tud azonosulni egy női főszereplővel, mint egy nő a férfi főszereplővel. Persze kivételek, remek kivételek mindig akadnak.
        Például a klasszikus Thelma és Luis c. film.

        Kedvelés

      • Persze, hogy költői… hiszen abból a rossz berögződésből merít, miszerint egy férfi nem képes más helyzetébe beleélni magát, míg a nő, az maga a megtestesült empátia. Ez téves, hiszen mindkettő ember, van ilyen is olyan is.
        Ma már azért egyre több sikeres filmet egy jó színésznő visz el a hátán, (vagy több). Kell egy jó karakter, egy jó forgatókönyv, aztán oly mindegy milyen nemű a főszereplő. Szerintem.

        Kedvelés

      • Fontos a biológia meg az egyéni hajlam meg a sors, az emberek különbözőek. A leginkább azonban a szerepeink és ebből fakadó korlátaink határozzák meg, mit teszünk, tehetünk.

        Kedvelés

      • Arra gondoltam, hogy ha nincs más, csak a Winnetou meg Bornemissza Gergely, akkor kislányként is azzal fogsz azonosulni. Ahogy én is tettem, mert nem kétlotti akartam lenni kiskoromban, hanem harcos. Ha az alap, hogy ember=férfi, és szinte csak erről szóló filmek-könyvek vannak, megtanulsz azonosulni az ellentétes nemű hőssel.

        Kedvelés

      • Azért szerepel kevés nő a filmekben, könyvekben, mert a szerző évezredekig férfi volt, a műben vázolt nézőpont hagyományosan férfi nézőpont. Tehát a férfi lesz az, aki utazik, pénzt keres, háborúzik, megváltja a világot stb. A nőnek egyetlen szerepe van: ő az, akibe a férfi szerelmes lesz a mű során. Ebből elég 1-2 is a sztoriba.
        Nekem reveláció volt a feminista nézőpont. Rájönni, hogy nekem kislányként évekig férfi szereplőkkel kellett azonosulnom.

        Sztori: Egri csillagok, a tanárnő kéri, mindenki válassza ki a példaképét a regényből. Az egyik gyerek (lány!) a cigányt választotta. A tanárnő mondta, hogy azt nem lehet!

        Kedvelés

      • Zöldfűszál: olyan ismerős ez a jelenség! Gyerekkoromban én is a férfihősökkel azonosultam, mert ők voltak azok, akik cselekedtek, akik a jópofa dolgokat csinálták, míg a lányok a pálya széléről tapsoltak. A Szépség és a Szörnyeteg c. filmben (gyerekkorom egyik rajzfilmjében) mindig a szörnyeteg helyébe képzeltem magam, és elképzeltem, hogy ha nekem meg kellene nyernem valakit, hogyan változnék meg, milyen módon tudnék vele kedves lenni. Szóval nem úgy van ám, hogy minden lány kis hercegnő akar lenni, rózsaszín pufiujjú ruhában.

        Kedvelés

      • ez engem is érdekelne, ettől szenvedek a legjobban.
        de semmi biológiai magyarázat, meg csimpánzos-tehenes, hogy mégis miért az empátia hiánya?! miért van általában több receptorunk a másik emberre?
        nem tudom eldönteni hogy ez most átok vagy erény, hogy olyan vagyok mint egy szivacs, a másik hangulatát magamba szívom, és aszerint közelítek/segítek/távolodom stb.
        ez nem alázat, ez tulajdonság? adottság? nagyon sokunkon látom és érzem.
        de fordítva alig-alig. ne mondja senki hogy genetika.
        ez tanult/tapasztalt/összetett dolog, amit a túlélésért nekünk többet kell gyakorolunk?
        ezért “nem lehet megérteni a női lelket”?
        pfffffff

        Kedvelés

      • “A leginkább azonban a szerepeink és ebből fakadó korlátaink határozzák meg, mit teszünk, tehetünk.” – így igaz. De fontos megvizsgálni; ezek a korlátok miért jöttek létre az elmúlt évezredekben. Kit szolgál, véd? Nőt, férfit egyaránt. De leginkább a társadalmat, a békét. Le lehet ezeket a korlátokat “rabigákat” “béklyókat” “láncokat” rázni magunkról… de csak mértékletesen, lassan. Mert ha mérleg elbillen nehéz visszaállítani. Nincs azzal semmi probléma, ha a nők nem tesznek eleget a sok évszázados, ez eddig elvárt kötelességeiknek. De figyeljünk oda a mérleg másik oldalára is… Hosszútávon nem fenntartható az a közösség, ahol nemi alapon osszák a jogokat, elvárják a kötelességeket.
        Az, hogy ma kevesebb a házasság, gyermekszületés, mint korábban; egyformán a férfi, és a nő kudarca is. Legfőképp az államé… de ez hosszú.

        Kedvelés

      • az a baj, hogy a fonakjarol nezzuk, azert erzekelunk itt hianyt.
        empatia hianya = egy csodalatos adottsag, ami megov attol, hogy elvessz a folosleges, piszlicsare reszletekben es hatekony problemamegoldo/donteshozo legyel.
        ez a sok empatia meg tulerzekeny antenna csak bezavar, csorbitja az objektivitast es a kompetencia-erzest. 🙂

        neha tok jol lehet azonosulni ferfikarakterekkel : Superman, Spiderman, Batman – tobzodnak az empatiaban, kar hogy a mindenhatosag-erzes meg egy kis megalomania altalaban jarulekos eleme a filmkoncepcionak.

        Kedvelés

      • Az empatikus, akit a szerepe erre kényszerít. Szebb kifejezéssel sarkall.

        “Az első dolog, ami meglepi az óvatlan megfigyelőt, hogy a nők mások, mint a férfiak. A nők az “ellenkező” nem. (Hogy miért “ellenkező”, azt nem tudom. Mi lehet a “szomszédos” nem?) Alapvetően azonban arról van szó, hogy a nők sokkal jobban hasonlítanak a férfiakra, mint bármi másra a világon.” Dorothy L. Slayers

        Kedvelés

    • Uhh ez nálam is kiverte a biztosítékot. Nemhogy erre, de más árpa attila (sic) filmre sem fogok elmenni eztán.
      “Ez egy kifejezetten soviniszta film, amiben nőket, állatokat és etnikai kisebbségeket bántunk.” – és ezen röhögnek hangosan a pasik. Bravó.

      Kedvelés

  16. az en nagymamam nagyon elvezte az oregotthont. vegre vele egykoruakkal volt, volt uszoda, kartyazas, allandoan programok, tanc estek, lehetett pasizni, kimenni a piacra, es ha segitseg kellett, az is egy gombnyomasra megerkezett. sajat kis garzonuk volt es a foldszinten meg a kozos etkezo, tarsalgo, stb. itt volt: http://www.olajagotthonok.hu/ a zugloiban. sokan nem is tudjak hogy ilyen szinvonalu helyek leteznek. Angliaban is nagyon nepszeruek a retirement home-k.

    Kedvelés

    • Én dédim is szerette. Gyönyörű kastély vidéken, végre nem kell csirkéket etetni, két beteg fiára főzni, mosni. Ült egész nap a kertben és élvezte a megérdemelt pihenést, ami 88 éves korától 92-ig jutott neki. Sok ismerős asszonnyal tudott beszélgetni, volt távoli rokona is ott.

      Kedvelés

  17. A hétesi nénit nem megverték, hanem agyonverték. Az csak liberáliséknál szokás, meg a rendőrségi statisztikában, hogy ha valakit a házában félholtra vernek, utána kórházba szállítanak és ott hal meg, akkor az nem gyilkosság, hanem csak testi sértés. Normális emberek ezt gyilkosságnak hívják.

    Nagyon nem mindegy, hogy egy 70 éves nőnek 8 macskája van, vagy 8 fia/veje, meg 20 unokája. Nénikommuna, muhaha. És a kommunát ki fogja megvédeni a rátok támadó bűnöző kiscsaládoktól? Ki fog nektek ennivalót termelni? Ki fogja megszerelni az áramot, kitisztítani a csatornát, kiüríteni a kukát? Ide pedig valami hihetetlenül primitívet és sértőt írtam,ezt nem hagyhatom itt, mégiscsak ember vagyok, és ha nem, akkor is, ez a csakazolvassa blog, világos moderálási szabályokkal.

    Kedvelés

    • Milyen utolsó szar sztereotípia már ez a macskás? Honnan veszed? 8 fia??? Kinek, miért? Miért ellentétes a macska a gyerekkel?

      Szerinted a családokban ma jellemzően ki termel ennivalót, ki üríti ki a kukát? Honnan van ez a bájos, favágó-betörőelzavaró-szüleit védő-ennivalótermelő-áramszerelő idealisztikus kép vajon a férfiakról? Te ilyen férfiakat látsz, ha körülnézel a környezetedben, vagy az énképed ilyen (és mégse kellettél)? Míg a férfiak kukát ürítenek és csatornát pucolnak, mit csinálnak közben a nők? Ülnek és várják az ennivalót, kényeskednek, válókeresetet írnak? Vagy a kukásokra gondolsz? Ha nem szülünk, nem lesz elég kukás meg csatornamunkás? Szerinted egy nő nem szerel áramot, ha kell, ez valami férfiprincípium, és a férj meg szerel, azonnal és jól?

      Ha jól viselkedünk, ilyenek lesznek a férfiak, ennyit segítenek majd? És ha ilyenek, akkor megéri tűrni a lelki bántalmazást, magunkrahagyatottságot, némaságot, kiszolgálósdit (vö. nem akartatok mosogatni), vagy mi van, hogy gondolod? Ez a jutalom? Miért gondolod, hogy benne maradunk bármiben, ami nem jó nekünk? Miért gondolod, hogy kis buták vagyunk, nem tudunk felelősen dönteni? Miért gondolod, felnagyítva hatókörünket (minden nőgyűlölő ezt csinálja egyébként: trónon ülő gőgös királylányoknak festik le a nőket, akik válogatnak, semmi se jó nekik!), hogy a mi döntésünk, hogy lesz-e kiteljesítő párkapcsolatunk? Tökre nem, szerencse és a másik ember kell hozzá! De ha nem lesz, nem megyünk bele rosszba.

      Nem kellenek lusta, önző, agresszívan érvelő, okoskodó férfiak. Nem kellenek, kész. Szeretnéd, hogy kelljenek, rá akarsz minket beszélni arra, ami nekünk nem jó, kívánod ezt a kegyetlen véget a nőknek, de ez csak téged jellemez, iszonyatosan torz gondolatok tükre, amit ideírsz, ez az egész fenyegetőzés, a világot rémesnek és félelmetesnek láttató vízióid. A világ nem ilyen, még a házasságban élőknek sem mindig, hát még az egyedülállóknak.

      Nagyon, nagyon árnyékra vetődsz egyébként: nekem három gyerekem van, és nem azért nem élek párkapcsolatban, mert én nem akartam. A jövőképem, hogy egészen komolyan meg fogom őrizni az erőnlétem, egészségem, lesz megtakarításom, messziről kerülöm az erőszakos férfiakat, igyekszem a magam törvényei szerint élni, nem megtagadni önmagam, és a kilencvennyolc és fél éves anyósomhoz hasonlatosan épségben és önellátónak maradni — pontosan tudom, mennyiben múlik ez rajtam.

      Te azért a büntetőjogot eléggé nem érted. Szerinted a bírók, akik ilyenkor még az intelligens, jogban jártas laikusok előtt is ismeretlen rengeteg körülmény figyelembevételével döntenek, liberálisok? Jaj, de el vagy te tévedve. Olvasd el, mit jelent a halált okozó testi sértés és mit az emberölés. Az általad linkelt hírben nincs benne, hogy meghalt, az a címe: Kis híján az életével fizetett. Halált okozó testi sértés a tényállás.

      “Ez év január 19-én hajnalban azonban két fiatalkorú és egy gyerekkorú elkövető rátámadt a lakásában: összeverték, csontjait több helyen eltörték, s a kegyetlen tett után több használati tárgyat – tévét, rádiót – elvittek. Az asszonyra a szociális gondozó talált rá, amikor ebédet vitt neki. Kórházba szállították, ahol kétszer is megműtötték. Az életét nem tudták megmenteni: három héttel a támadás után elhunyt.”

      És még egy adalék (hoppá):
      “Az idős asszonyt kétszer is megműtötték, leesett a kórházi ágyról, így a sérült lába még egy helyen eltört, végül szervezete feladta a küzdelmet.”

      Nem olyan egyszerű ám a valóság, mint amivé te fotosoppolod. Te valami egész másért, nem a nők védelmében akarod ezt gyilkosságként előadni.

      Kedvelés

      • Jaj, hát ez köztudott: a szinglik gyerek és pasi helyett macskákat tartanak. Ebből következik, hogy a zigazi férfi utálja a macskákat.
        “Sok ember, elsősorban férfiak utálják a macskákat, az ellenérzések okaként gyakran valami homályos nőgyűlöletféle fogalmazódik meg: titokzatosság, álnokság, a macska csak a házhoz ragaszkodik, nem az emberhez, bezzeg a kutya, satöbbi, satöbbi.” (Winkler Róbert: Nagyvárosi természetbúvár)

        Kedvelés

      • Akkor nálunk valami nincs rendben, mert egy fedél alatt él a férjem és a macskák… És még szeretik is egymást.

        Másrészt felettébb érdekes dolog, hogy nőként vagy azt kapjuk, hogy “önző ribancok, nem szültök, kihal a magyar” vagy azt, amit egy múltkori kommentelő is részletezett, hogy a nő mintegy ráveszi a férfit a családalapításra. “A nő megoldja, hogy anya legyen. Ha kell hisztizik, ha kell zsarol, ha kell megvonja a szexet, ha kell súg-búg, ha kell édesdrága, ha kell egyszerre kvrva és szakács. A férfi pedig természetesen belemegy a játékba.” Erre sok esetben megkapjuk, hogy azért szülünk, mert nem akarunk munkába menni, és el akarjuk tartatni magunkat, és bepalizzuk a férfiakat, lehúzzuk őket, és még azt is elvárjuk, hogy részt vegyenek a házimunkában. A gyerek mindig sír a nő “állandóan akar valamit” – mondjuk azt, hogy a férfi megszerelje az áramot, vagy levigye a szemetet – így nem csoda, ha a férfi a kocsmába vagy a szeretőjéhez menekül. Mondd chester20, te szeretnél nyolc fiút nevelni? Vagy nevelje őket az asszony, abban az reményben, hogy talán majd nem verik agyon a betörők öregségére?

        Kedvelés

    • Ha nem élnek együtt, márpedig manapság ez nem jellemző (te együtt élsz a szüleiddel, nagyszüleiddel?) akkor sajnos nem védi meg őket senki és semmi. (De még talán úgy sem…)
      Nem, a 70 feletti férjük sem.
      http://www.hir24.hu/baleset-bunugy/2013/05/20/idosekre-vadaszott-a-kimeletlen-rabloparos/

      “Ki fog nektek ennivalót termelni? Ki fogja megszerelni az áramot, kitisztítani a csatornát, kiüríteni a kukát?”
      Ühüm; a nők képesek sebészként, pilótaként etc. funkcionálni, de kukát üríteni, na azt nem tudnak. Ahhoz butákok. Ha meg az “ennivaló megtermelését” hozod fel mint olyan tevékenységet, amelyhez csak férfiak értettek és amelyet csak férfiak végeztek, kevés fogalmad lehet a régi – és mai – paraszti életről.

      Majd mondom az embernek azért, hogy csatornatisztításra tartom, biztosan örülni fog.

      Kedvelés

    • Chester20: a házunkban lakik egy idősebb nő. Nem „néni” – pedig már 80 éves – de farmerben jár, megszereli a villanyt, és alapjáraton köszöni, jól van. Lekvárt főz be, a gyümölcsöt a piacról hozza banyatankkal. A kukát a gondnok üríti. Még sorolhatnám, mi mindent csinál, de nem offolom szét a témát. Ja és macskája is van.
      Az meg, amit a liberálisokról írtál, olyan bornírt butaság, hogy nem is reagálok rá.

      Kedvelés

    • Én azt szeretném kérdezni, hogy ha a hetvenéves hétesi néni hetvenéves hétesi bácsi lett volna, akkor szerinted megrettentek-e volna a támadók?

      Illetve ha hétesi néninek egy fia Budapesten, kettő New Yorkban, három veje Alsómocsoládon és Zalaszentgróton, másik két gyermeke Mecsekpölöskén, a húsz unokája pedig szerte Európában, akkor ez a rablás hogyan alakult volna?

      És mégis, mind a huszonnyolc férfirokon a közelben élne családostul, biztosan akarnia kell egy hetvenéves nőnek velük élnie?

      Kedvelés

      • Ezt elnéztem, félreértettem akkor, de a gondolatmenet ugyanez: ha a rablás célpontja egy egyedül élő idős ember, akkor a neme, illetve a gyerekei száma irreleváns,hiába próbál trollunk összefüggést keresni.

        Kedvelés

      • Nekem meg az jutott eszembe, hogy amikor a férjek elmennek az annyira imádott vidéki meg külföldi kiküldetéseikre, csapatépítő tréningre (“nekem se jó drágám, hidd el, nem élvezet szállodai szobában aludni”), és egyedül hagyják hétszámra a nőt (gyerekekkel akár), na akkor ki védi meg? Férje van, szült is… Na?

        Kedvelés

    • “És a kommunát ki fogja megvédeni a rátok támadó bűnöző kiscsaládoktól? Ki fog nektek ennivalót termelni? Ki fogja megszerelni az áramot, kitisztítani a csatornát, kiüríteni a kukát?”
      Régi komment, de reagálok, mert nem bírom ki.
      Az én családomban a nők generációkra visszamenőleg maguk csináltak mindent, a szerelést, a komposztot, reparálást, mindent.
      Az ételt maguk termelték, kocsmát, kisboltot vezettek, piacon árultak, később dolgoztak.
      Férjeik vagy le se sz.rták a családot, vagy meghaltak.
      Kiválóan boldogult például anyám is, miután elvált önimádó apámtól.
      Az érzelmi része most nem téma, de anyám mindent megcsinált, szerelni is tud, ha nem tudott, hívott szerelőt, a pénzt is maga kereste.
      Nővérem maga fest, járólapoz, ás, a férje meg olvas.
      Amikor a hűtőcipelős baromságot hallom, mindig mi jutunk eszembe, anyám, meg a három gyereke.
      Mindent mi csináltunk, anyám sose sírt férfi patrónus, testőr, meg rakodó után.

      Kedvelés

  18. Horváth Dóra: “Ha férfi volnék, zavarna, hogy csak ennyit néznek ki belőlem.”

    Szerintem ez a mondat röviden és tömören válaszol arra, hogy miért éreznek ezek a trollok és kevésbé trollok különös kényszert arra, hogy hozzászóljanak itt, miután alaposabban vagy kevésbe alaposan beleolvasnak az itt található írásokba, és miért mondják mindíg ugyanazt. Nem elsősorban a szélsőséges trollokra gondolok. Én pl. nem vagyok akkora szemétláda, amekkorákkal egy kalap alá vesz ez a blog 🙂 Ezt persze nem fogjátok elhinni nekem, egyrészt azért, mert nem ismertek (és férfi vagyok), a magánéletem pedig nem tartozik a világhálóra, másrészt azért, mert tudjátok rólam, hogy van egy tönkrement házasság a hátam mögött, férfi vagyok és egy bukott kapcsolatért csak a férfi lehet a felelős.

    Ma már értem a blog címét, és tudom, hogy nem nekem szól, nem nekem való ez a hely. De ezt csak úgy értheti valaki, ha olvasgat itt egy ideig és hozzá is szól, vitázik, megpróbál érvelni. Így hát folyton akadnak majd olyanok, akik hozzászólnak, felháborodnak, félreértik, vitáznak, stb… És nagyjából ugyanazt fogják mondani. Az igazi trollok extrém és nevetséges dolgokat, a kevésbé trollok talán kevésbé extrémeket.

    Én szeretem az életet és nem tudom ennyire sötétnek látni, pedig volt ilyen sötét időszakom nekem is. Ha lekapcsolom a számítógépet és kilépek az ajtón, akkor a gyerekükkel büszkén sétálgató apákat és párokat látok, olyat is, hogy apa egyedül, három kicsivel, ilyenekkel találkozom reggelente is, amikor a kislányomat viszem oviba, és délután, amikor érte megyek. Hétvégén háromszor annyi férfit látok egyedül a gyerekével a sétatéren, mint nőt vagy párt, mert olyankor a férfi szabadnapos és leveszi a pérja válláról a gyerek gondját egy időre, és örvend, hogy végre van ideje a gyerekre is. Soksok nagyon rendes, romantikus, segítőkész férfit ismerek, akik nem csak “jófejségből” ilyenek, eszükbe nem jutna, hogy a házimunka szégyen vagy csak a nő dolga vagy hogy a nő valamiféle alárendeltje lenne. Az én környezetemben ők a túlnyomó többség. A házasságok nagyrésze ennek ellenére tönkremegy, ez tény, de az okok már nem ugyanazok. Azt hiszem, hogy a mai harmincasok generációja nagyjából kinőtt már abból az elavult “rendből”, ami ellen ti itt harcoltok. Ennek a rendnek A HÁZASSÁG FENNMARADÁSA SZEMPONTJÁBÓL megvolt az az előnye, hogy a felek éreztek valamiféle kényszert arra, hogy megpróbálják megjavítani a kapcsolatot, elviselni egymás apró, bosszantó hibáit több, mint 5-10 évig. Ma már nincs ez a kényszer, és ez nem feltétlenül rossz dolog, csak a házasságra kellene egy működőképes alternatíva és ez nem lesz egyszerű.

    Kedvelés

    • Igen, nekem is eléggé nehéz fiatal férfiként megértenem, miért tesznek egy kalapba az életüket nőellenesen leélő/leélt férfiakkal. Azt hiszem, ez még vagy ezer évig így is fog menni, elvégre most a nőellenes férfiak a fő és egyetlen beszédtémák. Még a normális férfiakról is úgy írnak, hogy mit ne csináljon, vagy mit kötelező megcsinálnia, hogy ne legyen rossz férfi.

      Majd egyszer eljön ez idő, amikor a sérelmek annyira feledésbe merülnek, hogy az akkori normális férfiak lesznek “a férfiak”, nem pedig a nőellenesek. Addig is sok kitartást és türelmet.

      U.I: Nem akarom bántani az oldalt, maximum levélben fejtem majd ki a témát, ha érdekel valakit.

      Kedvelés

      • Nem tudod bántani az oldalt, ahhoz neked nem adatott elég, bár mindig megpróbálod azt a keveset. Valahogy nincsenek gondolataid, csak azt írod mindig, hogy te nem vagy olyan, és miért bántjuk mindig az összes férfit. ezzel nehéz mit kezdeni, ez nagyon kevés.

        De lehet, hogy csak nyelvileg érdekes, ahogy írsz. (Kik volnának a normális férfiak? Lehet, hogy ezt nem a férjeknek kellene mondaniuk, hogy “de én jó férfi vagyok”, mint ahogy az anyák sem definiálhatják maguk magukat? Miért szeretnétek ennyire, hogy megsimogassuk a fejeteket? Lehet, hogy az oly normális, nem ivó, jól kereső, hű férfi is ugyanazokat a beidegződéseket hozza? Jóindulatú, kedves, akar minket, és mégis…ennyire erős a rendszer. Sokan hiszik azt, hogy nekik milyen jó férjük van és ugyanúgy szimptomatikusan egyenlőtlen a kapcsolatuk, valami nem stimmel, nem érzik jól magukat, mert a rendszer betör az ő otthonukba is,, és rendkívül rejtettek és manipulatívak ezek a manőverek. Hányan, de hányan hiszik azt magukról, hogy de hát ők rendes férfiak! Ezt hajtogatják, és nem akarják megérteni a másikat. Ez a sértettség is az egyenlőtlenség jele. Figyeljetek már oda egy kicsit, az azonnali védekezés, elutasítás helyett!)

        Ebben a bejegyzésben arról a gyűlölködő érvelésről volt szó, amelyet a blog egyes olvasói ideöntenek elém. Tehát egyfajta paranoid érvelés cáfolata volt, nem tettünk senkit kalapba, téged főleg nem.

        Olvass, nézz körül, van itt színház, gasztronómia, életmód, filmkritika, irodalom, anyaság, sport — miért nem ott kommenteltek, soha, de soha?

        Nincs nekünk annyi időnk, hogy kivárjuk, amíg eltűnik a nőgyűlölet a világból. Nem a traumák miatt vagyunk gyanakvóak, inkább az van, hogy egyszerűen nem kapunk választ a lényünkre. Ezek nem egyedi traumák, rendszerokaik vannak, én az okokról írok, és érdekes, hogy milyen sokan ismernek magukra.

        Kedvelés

      • “Igen, nekem is eléggé nehéz fiatal férfiként megértenem, miért tesznek egy kalapba az életüket nőellenesen leélő/leélt férfiakkal. ”
        Nem tesznek abba. Magadat teszed abba, mert magadra veszed.

        Kedvelés

      • ” Magadat teszed abba, mert magadra veszed.”

        Igazad van. Éljen mindenki úgy, ahogy akar. Ne befolyásolja senki se.

        Az én tapasztalatom eddig, hogy ha a “normálisoknak” (elfogadhatóak) nem figyelnek, akkor nem lesz haladás. Ha ez így nektek megfelel, akkor legyen hát.

        Sajna a “másik férfiak = férfiak” gondolkodású emberek hozatnak törvényeket, melyek nem csak a “másik férfiakra” vonatkoznak, hanem minden férfira ( az utolsó férfira is, pl a fiaitokra).

        Akinek ez tetszik, annak tudok hasonló gondolatokat írni, amitől forogni fog a szeme.

        Sokan ezen gondolatmenetek miatt nem támogatnak semmi hasonló dolgot. Nem pedig azért, mert nem szeretnének.

        Ha ez trollkodás szerintetek, akkor így jártam. Biztos nem tetszik akkor a gondolatom.

        Kedvelés

      • Nem értjük, amit írsz. Nem is tudom, miért engedek be ennyire talányos kommeneket, talán hogy ne érezhesd magad elhallgattatott hősnek. Egy szót se értettem első három olvasásra. Nem stimmelnek a mondatok, homályosan fogalmazol. Amit érteni vélek, az megint fenyegetés: bánjunk jó a normális férfiakkal, ne mossuk őket össze az agresszívekkel, mert ők is elfordulnak tőlünk.

        Annyira jellemző, ahogy megsértődnek az ilyen írásokon a “normális” férfiak. Miért? Ők nem ítélik el ezt a kényszerítős, paranoid, bosszúszomjas gondolatmenetet?

        Nos, én olyanokkal szeretnék beszélgetni, akik értik, elismerik a probléma létét, és teljesen hidegen hagy, ha a makacs tagadók, akik úgy érzik, meg vannak sértve, elfordulnak tőlem vagy a blogtól.

        Nincs olyan törvény, amely csak férfiakra vonatkozik, honnan veszed? Ezt már a tesód is írta, akkor is cáfoltam. Van egy probléma, azt próbálja kezelni a törvény. Hol sért ez téged? Valaki elhitette veled, hogy majd ártatlanul fognak vádolni? Ha nem vagy bántalmazó, nincs mitől félned. A bántalmazást bünteti a törvény, nem a férfiakat. Csakhogy te nem tudsz kijönni ebből a gondolatmenetből, hogy téged is és a rendes férfiakat is bántják. Talán igazából szolidaritást vállalsz a bántalmazókkal, érthetőnek tartod a bántalmazást, megmagyarázod. Egyszerűen annyira az erőre, megmondásra szocializálódtatok, hogy nem tudsz mit kezdeni a kölcsönösséggel, a beszélgetéssel, azzal, ha egy nő nem fél. Ez van ennek a paranoiának a hátterében, hogy most a normális férfiak is meg vannak büntetve. Félnek a világtól, amelyben már nem lehet olyan kényelmesen, automatikusan igazuk.

        Semmi nem lesz, ha nem ismeritek el a nők elleni rendszerszintű erőszak tényét és nem kezdeményezitek ti a megoldást, állásfoglalással és az erőszakoskodók elítélésével.

        Forogni fog a szemünk: talán azt gondolod, hogy ha mi írunk valamit, akkor majd ti is írtok válaszul ugyanolyat, és akkor kvittek vagyunk. Hogy ez ilyen homokozóbeli te vagy a hülye — nem, te meccs. Nos, nem az. Akkor lenne az, ha a nők úgy bánnának a férfiakkal, ahogy a férfiak velük. Nem a nők fenyegetőznek a férfijogi blogon, hogy mást ne mondjak.

        Az a gondod, hogy össze vagytok mosva az agresszív férfiakkal? Nem vagytok összemosva, még ha hasonló oldalakon is kommenteltek nagy hévvel, és hasonló érveket írtok. De ez nem azt jelenti, hogy holnap igent mond nektek bármely nő, szóval ezért ne tessék reklamálni, és azt sem, hogy komolyan vesszük az érveiteket.

        Bámulatos, ahogy meg vagytok rémülve, a kommentelés abból áll, hogy tiltakoztok, csapkodtok, megpróbáltok visszavágni. Hogy ennyire foglalkoztat, amit írok, és ennyire nem érted ugyanakkor.

        Kedvelés

      • “Igazad van. Éljen mindenki úgy, ahogy akar. Ne befolyásolja senki se.”
        = ez gúny, nem lehet ilyet, kellenek szabályok.

        “Az én tapasztalatom eddig, hogy ha a “normálisoknak” (elfogadhatóak) nem figyelnek, akkor nem lesz haladás. Ha ez így nektek megfelel, akkor legyen hát.”

        Meg kell nyernünk a normális férfiakat, ha változást akarunk a nemek helyzetében, de ha elijesztjük őket, magunkra vessünk. -Nak. -Ban. -Hoz. -Ra.

        Sajna a “másik férfiak = férfiak” gondolkodású emberek hozatnak törvényeket, melyek nem csak a “másik férfiakra” vonatkoznak, hanem minden férfira ( az utolsó férfira is, pl a fiaitokra).

        = Azok írják a törvényeket, akik minden férfit egy kalap alá vesznek. A törvények büntetik a rendes férfiakat, a mi fiainkat is. (Itt nagyon sántít, hiszen ugatni is bőven elég a jogot ahhoz, hogy tudjuk: cselekményekről, tényállásokról van bennük szó, nem emberek fölött mondanak ítéletet.)

        “Akinek ez tetszik, annak tudok hasonló gondolatokat írni, amitől forogni fog a szeme.”

        = Ha általánosítasz, ha tetszik a férfiak egy kalap alá vétele, majd én is visszavágok, hogy milyenek a nők, akkor majd megértitek, milyen szar érzés, hogy a nememet támadják; ugyanúgy nem igaz a nőkre az általánosítás, mint a férfiakra, én rendes ember vagyok, halljátok? én egy nagyon rendes férfi vagyok, de tényleg, miért nem hisztek nekem, annyira régen d

        “Sokan ezen gondolatmenetek miatt nem támogatnak semmi hasonló dolgot. Nem pedig azért, mert nem szeretnének.”

        = Elijesztették őket a túl harcos, kemény, általánosító nézetekkel, egyébként támogatnák ők is a nők jogait és a nemek békéjét, de így befeszültek, dacból, ezt is elbasztátok, minek túloztok, ti nők.

        “Ha ez trollkodás szerintetek, akkor így jártam. Biztos nem tetszik akkor a gondolatom.”

        = nem érint érzékenyen, ha nem látszik a kommentem. Bajotok van velem, persze, na, jellemző, senki sem hallgat meg, a Nőkértről is kiraktak a tesómmal együtt. Nem akarjátok az gazságot hallani!

        Kedvelés

      • megpróbálom műelemzői technikáimat (is) bevetve értelmezni.

        “Igazad van. Éljen mindenki úgy, ahogy akar. Ne befolyásolja senki se.”
        =szabad és nyitott szellemiségű vagyok.

        “Az én tapasztalatom eddig, hogy ha a “normálisoknak” (elfogadhatóak) nem figyelnek, akkor nem lesz haladás. Ha ez így nektek megfelel, akkor legyen hát.”

        = a népesség normális feléhez tartozom, de mostanában (feltehetően az elmúlt évtizedek liberális áramlatára céloz, melynek eredményeként ma már a fejlettebb társadalmakban élők többsége elfogadja a másságot. ez a kommentelő valami miatt “nem normálisként” definiálja) a nem normálisakra jobban figyelnek. emiatt nincs fejlődés, nincs haladás (emiatt vagyunk szegények és emiatt nem megy a gazdaság? ezt nem tudom, ez a szövegből nem derül ki, de lehet egy olvasat a sok közül) itt megszólít talán minket? Nektek ez megfelel, mondja, tehát akik itt olvasunk mi is a nem normálisakkal evezünk egy hajóban, de különben ő ezt is megérti, mert hozzá teszi: akkor legyen hát (nyitott, abszolút)

        Sajna a “másik férfiak = férfiak” gondolkodású emberek hozatnak törvényeket, melyek nem csak a “másik férfiakra” vonatkoznak, hanem minden férfira ( az utolsó férfira is, pl a fiaitokra).

        = az előző gondolat folytatása, de már nem “nem normálisok” hanem “másik férfiak” szerepel olyanként, melyekre mostanában figyelnek és ők hoznak törvényeket is, de sajna ezek a törvények a normális embereknek is előírnak bizonyos szabályokat. (vélhetőleg a pride-ra gondol, hogy ugyanis az utóbbi időben az az érzése, hogy neki ez muszáj tűrnie, mert ez a szabály, de nem esik neki jól, mert ő normális és nem “másik férfi”)

        “Akinek ez tetszik, annak tudok hasonló gondolatokat írni, amitől forogni fog a szeme.”

        = a fenti értelmezés nyomán nekem már most is forog a szemem.

        “Sokan ezen gondolatmenetek miatt nem támogatnak semmi hasonló dolgot. Nem pedig azért, mert nem szeretnének.”

        = sokan velem vannak, de rájuk kényszerítik a nem normálisak az ő eszméiket és ezért elbújnak és nem is hallatják a hangjukat, pedig ez nekik sem tetszik (mármint a nem normálisak által hozott szabályok és azok betartása).

        “Ha ez trollkodás szerintetek, akkor így jártam. Biztos nem tetszik akkor a gondolatom.”

        = ha ez itt trollkodás én nem sértődöm meg. egyszerűen csak nektek (nektek=blogger és a kommentelők, akik vélhetően egy közösséget alkottok) ez nem tetszik, de ettől még igaz, hogy nektek nem tetszik.

        Kedvelés

      • Nem lehet, hogy az a nem normális férfi szerinte, aki nem a régi szép, apamosdikanyafőz-értékrend szerint él?

        Kedvelés

    • Jaj, Apa, hogy te még mindig itt tartasz, hogy mi nem hiszünk neked, és csak a férfi lehet hibás, Istenem, jaj, jaj, kár ennyi energia…

      Ha valaki, én nem látom sötétnek az életet, gyászolva sem, ellenben gyűlölöm az illúziókat, rajongok az ideálokért, és kérlelhetetlen az igazságérzetem. nem maszatolunk, nem reménykedünk, hanem ODATESSZÜK MAGUNKAT. Hallod?

      Tök jó, hogy ti mindig annyi kedves, romantikus (na, ez mit jelent? valami giccset? virággal fizetem ki a nőt, ha túlterhelt?) férfit tudtok, köztük magatokat, csak azt nem értitek, hogy az, hogy milyenek, nem megítélhető onnan, az embernek nincs szeme magára, és mindenki nagyon szépít. Azt csak a partner döntheti el, hogy jó volt-e neki.

      Meg aztán tele vagyunk jü fej férfiakkal — akik a saját jófejségüket hihetetlenül gőgösen viselik, ők Jó Fejek, ide nézzen mindenki. És nem látják a saját jófejségüktől a másikat.

      Nem tartok reménytelennek és kudarcosnak minden elvált férfit, valószínűleg sok hasonló hibátok van, de az együtt maradóknak is, és egy házasság sok mindentől mehet szét, nem ilyen egyszerű, hogy ti vagytok a bűnösök. A nő is rab, szerepe rabja, sokat írtam erről, az amiért a nő nem 1-2-ben is.

      Kedvelés

      • Idézem saját magam az első hozzászólásomból: “Azokban az esetekben, ahol a férj/férfi tényleg hanyagol, hűtlen, iszákos, agresszív, stb., stb., ez a blog nagyon hasznosnak bizonyulhat nőknek és férfiaknak egyaránt. Nem valószínű, hogy ez a célod, de írásaidat olvasva nagyon könnyű elfelejteni, hogy nagyon sokan nem vagyunk ilyenek.”

        És azóta többször is hangsúlyoztam ezt. Hogy konkrétan nem mondod ki, de írásaid stílusából, mondanivalójából és a kommentekből ez jön le. És sokan ezért tiltakozunk, nem azért mert félreértettünk, vagy nem olvastunk eleget, meg vagyunk rémülve, féltjük a hatalmunkat, stb.

        Vegyük csak ezt a válaszod: nyilván, míg a női panasz jogos, addig a férfi ellenvetése csupán szánalmas hiszti lehet. (Jaj, Apa, hogy te még mindig itt tartasz, hogy mi nem hiszünk neked, és csak a férfi lehet hibás, Istenem, jaj, jaj, kár ennyi energia…) Mert a valódi bűnös ugye a rend és az elavult nemi szerepek, de ezeknek a nő csak áldozata, a férfi pedig csak haszonélvezője lehet. Ebbe annyira beleéltétek már magatokat, hogy csak a rossz példákra van már szemetek és észre sem fogjátok venni a pozítív változást. (Lásd a többi hozzászólást a negatív példákkal)

        “Tök jó, hogy ti mindig annyi kedves, romantikus (na, ez mit jelent? valami giccset? virággal fizetem ki a nőt, ha túlterhelt?) férfit tudtok, köztük magatokat, csak azt nem értitek, hogy az, hogy milyenek, nem megítélhető onnan, az embernek nincs szeme magára, és mindenki nagyon szépít. Azt csak a partner döntheti el, hogy jó volt-e neki.

        Meg aztán tele vagyunk jü fej férfiakkal — akik a saját jófejségüket hihetetlenül gőgösen viselik, ők Jó Fejek, ide nézzen mindenki. És nem látják a saját jófejségüktől a másikat.”

        Mintha nem hangsúlyoztam volna, hogy nem jofejségből csinálják, hanem azért mert így természetes. Mi, kívülállók látjuk őket ilyennek, féfiak és nők egyaránt. De ez a te világképedbe egyszerűen nem fér bele. Jellemző az is, hogy a férfi romantika nem lehet őszinte vagy ha az, akkor ízléstelen giccsben merül ki.

        Kedvelés

      • “Idézem saját magam az első hozzászólásomból: “Azokban az esetekben, ahol a férj/férfi tényleg hanyagol, hűtlen, iszákos, agresszív, stb., stb., ez a blog nagyon hasznosnak bizonyulhat nőknek és férfiaknak egyaránt. Nem valószínű, hogy ez a célod, de írásaidat olvasva nagyon könnyű elfelejteni, hogy nagyon sokan nem vagyunk ilyenek.”
        DE, sokan vagytok ilyenek (esetleg nincs minden egyszerre jelen, de megvan), és ez nem általánosítás, hanem tapasztalat. Olvass! Mindig személyes példát hozunk és sose mondtunk olyat, hogy minden férfi ilyen, csak azt, hogy a többség megengedi, megengedheti magának és ennek rendszerszintű okai vannak.(és igen, főleg azok vannak benne akikkel én/mi kapcsolatban vagyunk vagy közelebbről ismerjük)
        ÉS mondd el, nálatok hogy működik a család, párkapcsolat. Ne azt mondd én nem olyan vagyok, mondd el milyen vagy! Hidd el minden pozitív példának örülünk és szívesen olvassuk. Megrémít, hogy mi itt “rinyálunk”, hogy ilyenek a tapasztalataink? Hát ez a szomorú valóság, amit tehetsz, hogy beszélsz, méghozzá saját magadról, vagy közeli ismerőseidről és kérlek ne általánosíts, hogy én/a többség nem ilyen/ilyenek vagyok/vagyunk.

        ” Mert a valódi bűnös ugye a rend és az elavult nemi szerepek, de ezeknek a nő csak áldozata, a férfi pedig csak haszonélvezője lehet. Ebbe annyira beleéltétek már magatokat, hogy csak a rossz példákra van már szemetek és észre sem fogjátok venni a pozitív változást. (Lásd a többi hozzászólást a negatív példákkal)”
        Ismét kérlek, olvass figyelmesen! És ismét kérlek, hozd azt a pozitív példát! De az ne az legyen, én nem olyan vagyok. Akarom, szeretném látni a pozitív változást. Az az én személyes problémám, hogy eddig a rossz példából kaptam egy jó nagy adagot, ha olvasol, megtalálod a kommentekben. Magamról beszélek. Nem gyűlölöm a férfiakat, heteroszexuális, fehér nő vagyok, de a személyes tapasztalatom megtanított arra, hogy észrevegyem a “rossz példát”, kiszagolom, mint disznó a szarvasgombát (bár nem túl jó hasonlat, mert ma már kutyával keresik és a szarvasgomba nem “rossz” 🙂 ). És az már megint csak a személyes problémám, ha egy szó is elég hozzá, az meg pláne ha “egyedül fog(t)ok megdögleni”.
        Még valami, mi itt a blogon nem kényszerítünk senkit semmire, beszélgetünk, képzeld még vitatkozni is szoktunk és tudunk bocsánatot is kérni egymástól, mégegyszer, személyes példákat hozunk.

        “…sokan ezért tiltakozunk, nem azért mert félreértettünk, vagy nem olvastunk eleget, meg vagyunk rémülve, féltjük a hatalmunkat, stb.”
        Ok, tiltakozz, de ne nálam!, mert azzal kétségbevonod (vagyis azt mondod hazudok?) az átélt érzéseimet, tapasztalataimat. Ha nem értetted félre és eleget olvastál, akkor vajon mit értettél? Én elszenvedője voltam valaminek, miért nálam (nálunk) tiltakozol?

        Ti “nem olyan férfiak” emeljétek már fel végre a szavatokat az “olyan-vargaistván-baloghjózsi” férfiak ellen, kérjétek már ki magatoknak a viselkedésüket!
        De ne nálam!
        (tudod van, aki megteszi, na belőlük tényleg kevés van)

        Kedvelés

      • Ami még lemaradt, hozzá lehet ám szólni máshoz is: irodalom, film, kaja…stb.
        Hogy én, ott, miért nem találkoztam még veletek?

        Kedvelés

    • Hát, Apa, irigyellek a környékért ahol laksz. Vidéki városban élek, amit manapság már csak a neve, és az ahhoz kapcsolódó enyhe nacionalista nosztalgia tart el, úgy ahogy. Amit itt látok, az nyomor. Nem anyagilag, de érzelmileg mindenképp. Az elhallgatások, a lesütött szemek, a kényszerű magyarázkodás miért is kerül a bevásárló kocsiba a kétliteres csavaros tetejű bor minden nap. Mert a férfi ám nem veszi megy, ő nem megy külön piáért a boltba, hogyne akkor ő alkoholista lenne! De ha az asszony teszi be a kosárba a tej meg fűrészpor ízű trappista mellé, az már szép, egyenes tiszteletreméltó szokás. Látok apákat a játszótéren akik vagy a telefonjukat nyomkodják, vagy dohányoznak a többi férfival, guvadt szemmel gusztálva a 13 éves kislányt aki lehozta az öccsét. Hogy vajon megvan-e neki már. Hogy van e pasija. Hogy rendszeresen dug-e már. Látok harminc fok fölött is garbókat, gyanúsan sötét szemüvegeket. Hallom a szokásos szentesített hazugságokat ( “Ó csak megcsúsztam, tudod milyen ügyetlen vagyok….Ó, Csak véletlenül legurultam a lépcsőn harmadjára is ezen a héten….Ó, csak véletlenül a hamutál helyett a karomon nyomtam el a csikket”) és kavarog a gyomrom. Láttam a játékgépbe bedobott továbbtanulásokat, a garaton lecsúszott házakat, telkeket., életeket. A megkezdett házakat, aminek csak az egyik szobáját szigetelték le úgy ahogy, de kocsmában már ez mind palotává változik amit az a szemét asszony nem tud megbecsülni. Szóval én elhiszem, hogy mást nem ezt látja, és az én tükröm is homályos, de legalább nem repedt.

      Kedvelés

      • És igen, igen, igen. Nagyon jól írod.
        Én is látok kétgyerekes anyukákat, beteszik a tej mellé a dobozos sört, minden áldott nap. Látok nagyon megfáradt, minden nap ugyanabban a farmerben és kardigánban oviba igyekvő anyukákat, akik nem munkába mennek utána, hanem haza, az üres lakásba, mert a férj már rég meglépett, ő meg nem talált olyan állást, ahol fel tud állni du. 4-kor, mert senki nem viszi haza a gyerekeket helyette. És a vasárnap lelkesen parkban focizó apukákról is sorra kiderül, hogy nem azért vannak ők a gyerekkel, hogy anya addig tudjon pihenni, hanem mert ezen az egy napon találkoznak a gyerekükkel. És mikor későn megyek haza, szoktam apukákkal találkozni az utolsó buszon, csak ők nem havonta egyszer mennek bulizni, hanem hetente többször mennek kocsmázni a barátokkal. És keresztény szülői csoportban hangzott el az is (hihetetlen, milyen helyekre jártunk), hogy bizony, sokkal hamarabb vége a munkának, mint azt anya gondolja, csak apa még elintéz ezt-azt hazafelé, amit munkának hív, de igazából csak beszélget, boltban nézelődik, beugrik a kocsit megnézetni, hetente. Hogy biztos csak vacsorára érjen haza. És elviszi reggel kocsival mind a két gyereket iskolába, tök jó, csak mikor kérdezem a feleségét, jó-e, hogy most kertesben laktok, elkomorul, mert a kerttel csak ő foglalkozik, és iszonyat fárasztó neki munka után még füvet nyírni.

        Kedvelés

      • én meg láttam nyaraló férfiakat (apák voltak, igen) az árnyékban feküdtek, söröztek és cigiztek.
        az anyák: rohangáltak, gyerekeket vigasztaltak, pelenkáztak, etettek, cipeltek, felemeltek, letettek stb. stb.

        a nők minek mennek nyaralni?

        mert oké a férfi fekszik, iszik, cigizik, árnyékban üldögél, fekszik, újra rágyújt, sört bont (komoly meló ez egész nap ,ezt be kell látni)
        de a nő? neki igazán tök mindegy, hogy otthon ugrál a gyerek körül, vagy a tengerparton. sőt!!! (ezt most bevallom már én is megfogalmaztam magamban korábban, amikor még kicsik voltak a kölykök, hogy a nyaralás az egy kész kibaszás, mi a francért menjek el és gürizzek egy idegen konyhában, távol az otthonomtól és rendezzem el a körülményeket a gyerekek igényei szerint és bolonduljak meg sok-sok pénzért, ha ezt otthon kényelmesebben és olcsóbban is megtehetem (mármint a megbolondulást)
        ilyenkor jönnek a jól ismert rigmusok, hogy a gyerekek olyan jól el vannak a csúszdán, meg a vízben. olyan édesen pancsiznak. annyira édesek…

        ja. de nekem ez a fizetett szabimból megy…én mikor fogok pihenni? a nők mikor fognak pihenni?

        Kedvelés

      • És az okostelefon. Kihagytad, hogy közben az okostelefonját basztatja. És hozzá se lehet szólni, mert kurvára elfoglalt. Az, hogy a gyerek közben mit csinál, végképp minegy. Vagy a következő: felfújja a kismedencét, anya rohangál a forró vízzel bele, közben ő a slaggal pöcsöl, de persze túl sok hideget ereszt bele, úgyhogy anya mehet még egy kört a vödörrel. Minegy, víz megvan és jó, apa beleül, gyereket az ölébe veszi, és ÜL. Néha megborzolja a vizet, locspocsol egyet a kislapáttal. A gyerek egy idő után unja, sír. Apa: látod, csak veled tud jót fürdeni, gyere, válts fel. A jelenet a hétvégén zajlott, és nem én voltam az anya (kitalálható; nekem nioncs gyerekem), de az agyvizem kis híján felforrt. Ezt, ezt én nem akarom.

        Kedvelés

      • Mikor egy férfi apává válik, automatikusan visszaesik a tesztoszteron szintje, sok esetben a negyedére. (természet rendje) Ezért válik sok férfi “töketlenné”, mulyává, mert nincs meg a hormon. Még az is lehet hogy a teszetosza szókapcsolat is valamelyest ebből ered :). A legdominánsabb hím (életrevaló) mindig az agglegény, aztán a párkapcsolatban élő, és utána jön az apuka.
        Kizárólag tesztoszteron mértékét nézve. Gondoljunk csak bele Rambonak sem volt neje, se gyereke… és milyen tökös volt. 🙂

        Kedvelés

      • Megvan a fíling. Balcsi, két kisgyerek, plusz a férjem, plusz az anyám. Az összesen négy!!!!!!! Hazajöttünk, apa ment a játszóra, én meg a légkondis lakásban pihentem a hátralevő augusztusi napokon…
        Pihenni csak akkor lehet, ha valaki vigyáz a gyerekekre. Múltkor pl milyen jót beszélgettem ismerős anyukákkal sör mellett, amíg apák és más anyukák vigyáztak egy körülkerített erdei táborban a gyerekekre.
        Meg ha megyek vidéki továbbképzésre. Minden percét kihasználom. Csak felnőttek, kaja van, takarítanak, hihetetlen.

        Kedvelés

  19. Én őszintén kíváncsi vagyok rá, hogy a troll* mit javasol, mit kell konkrétan tenni, kérhetnénk egy step-to-steo guide-ot? Szóval, mondjuk szeretnék egy életre szóló, konstruktív kapcsolatot meg két-három szép gyereket, szarok én a bájalexekre meg a hétjegyű fizetésre. No, és akkor mi a következő lépés? Zsírleszívás negyven kilóra, hatalmas műcicik, majd ki a placcra – mondjuk egy kormányrendezvényre – és dőljek térdre az első, második… tizedik maszkulin alak béna udvarlódumájától*, és aztán hajrá, ha csendben mosogatok és sűrűn porszívózom, esetleg még néha egy-egy vak komondorban is megbotlom, akkor garantált, fix dolog, hogy 80 évesen mellettem lesz egy daliás 80-as öregúr, aki megvéd a gonosz bűnözőktől?????????? Komolyan kíváncsi vagyok, na.

    *Ja, lett egy nőgyőlölő trollom a teljesítménytúrás (!) posztom alatt, persze kitiltottam iziben.
    **Tudom én, hogy vannak értékes, kompetens emberek is, de ettől még önmagában véve nem kerülünk egy hullámhosszra, vagy erre is van valami trükk? Óriási a piaci rés, ha a kölcsönös, irányított szerelemre van biztos recepted, milliárdos leszel egy nap alatt!

    Kedvelés

    • Eszter, én olvastam azt a posztodat, sőt egy amerikai (és nem hazug! :P) ismerősömnek annyira tetszett, hogy megosztotta fb-on is :), szórja szét a nagyvilágba. 😀
      DE könyörgöm, már azt is szét lehet trollkodni?! Nagyon beteg lelkű emberek lehetnek, ha már egy teljesítménytúráról, vagyis annak leírásától így bekattannak és bújik ki a nőgyűlölő.
      Eszem megáll.
      Amúgy nagyon tetszett, egy szuszra olvastam és a végén futottam én is nagyon, pedig nem is szeretek.

      Kedvelés

    • Nekem is nagyon tetszett a túrás posztod, nagyon lelkesítő volt, és gratulálok, hogy ilyen jól sikerült teljesítened a távot! De azt nem értem, hogy jut eszébe bárkinek egy ilyen téma alatt nekiállni nőgyűlölködni.

      Kedvelés

      • Haha, tényleg, ezek agyonve… bocs, megnevelnek, ha csinosan hagyod el a házat! Az egyik volt osztálytársnőm is úgy készült az esküvőjére, hogy öreglányos, földig érő, bő menyasszonyi ruhát kellett vennie, mert az embere nem szereti, ha túl jól néz ki mások előtt! Hát jogos, nem tudom, mit csodálkozunk, nem?!

        Jaj, olvastátok? De jó! Nos, most megtudtam, hogy helyette otthon kellett volna főznöm és takarítanom! 🙂

        Kedvelés

      • Tőlem, mikor délelőtt elindulok edzésre a kis pakkommal, valamelyik szomszéd néni mindig megkérdi, hogy megfőztem-e már az ebédet… Nagy sokkot jelentett nekik, mikor mondtam, hogy nem, és ma nem is főzök, mert edzés után munkába megyek. Volt is “Jajj, hát szegény férjed mit eszik?!” Szerintem el vagyok könyvelve rossz asszonynak, mert többször is látták már a férjemet a kertben teregetni, sőt palántázni is. Azt hiszem ez eléggé fáj nekik, mindig elmondják, hogy nagyon meg kell becsülnöm. AZ egyik öregasszony, ha azt hiszi nem hallom, csak úgy nevez, hogy “az a fiatal kurva.”

        Kedvelés

      • Jaj, jaaaj, ezt ismerem! Anno, még házasságom alatt, a túlsúlyom miatt akartam valamit mozogni. Hát nem azt mondja a …gr@&$£¥^rr… (a legelveteműltebb megnevezések jutnak eszembe), hogy hülyeség erre pazarolni az időmet, több házimunkát kell végeznem, attól majd jól legogyok és még rend is lesz, meg tisztaság. Mert az nem volt, azért híztam el.
        Azért azt elképzelem, ahogy ezek a trollfélék ilyen versenyeket szerveznek: Házimunka 25, szint idő: 8 óra, ellenőrző pontoknál kaphatsz üccsit, de csak ha elég tiszta a budi, majd mérlegelés, BMI, testzsírszázalék, a végén ha jól teljesítesz kapsz egy oklevelet, hogy indulhatsz a Házimunka 40-én. Ja, addigra kapsz egy itinert is hozzá.

        Kedvelés

      • Nem, a frissítőpontokon le lehet pippantani őuraságát. Épp elég protein és kalória az, főleg, ha sok sört iszik a tévé előtt meccsnézés közben!!!

        Kedvelés

  20. “a nők minek mennek nyaralni… a nők mikor fognak pihenni?”
    Amikor a gyerekek felnőttek és nem kell rájuk vigyázni vagy olyan szerencsés, hogy otthon lehet őket hagyni a nagymamára mondjuk. Kisgyerekek mellett a nyaralást nekem is ki kellett utána pihennem itthon. Egyszer elszóltam magam, hogy “de jó, hogy nyár közepén fog a 4. gyerekünk megszületni, legalább nem kell mennünk nyaralni!” Emlékszem a férjem teljesen kiakadt ezen a “nem KELL”-en. Na akkor elmagyaráztam neki, hogy sértődés helyett inkább gondolja át mit tesz ő egy nyaraláson és mit csinálok én! Míg ő heverészik, olvasgat, alszik(!) az árnyékban, addig én a gyerekek után futkározok, homokvárat építek, naptejet kenek, etetek, itatok, vécére viszek, stb., egyszóval folyamatosan foglalkoztatva vagyok. Persze élvezem a gyerekek örömét, de valljuk be, ez nagyon fárasztó és pihenéshez semmi köze.

    Kedvelés

    • na jó bevallom: most egy csodás négy nap van a hátam mögött. a legnagyobb és legkisebb volt velünk. ez pompás kombináció. lényegében semmit nem kellett csinálnom.
      ha a gyereket kellett vízbe vinni ment a nagy, sőt főzött és mosogatott is. sőt! a férjem is! én egy, azaz egy alkalommal mosogattam. szinte már feleslegesnek éreztem magam 🙂
      mindent összevetve: jó volt. feküdni, olvasni, aludni amikor jól esik. futni, úszni, kirándulni, evezni. Jaj! nagyon jó volt.

      Kedvelés

    • Bennem egy ideje már motoszkál ez a kérdés (nem konkrétan a fenti hsz-szel kapcsolatban), de akkor most felteszem: miért, hogyan alakult ez így? É amikor észrevetted ezt a suta helyzetet, mit próbáltál-tatok tenni ellene? Mert elősz9r még lehet a naivitásra és a tudatlanságra fogni, hogy nem hozunk szogorú szabályokat a kapcsolatunk elején és nem őrködünk mániákusan a saját integritásunk felett mint ahogy én tenném-teszem, de azért mire négy gyerek megszületik, már egy jóideje tart a kapcsolat, miért fajul el ennyire ez a dolog?

      Kedvelés

      • Más nevében nem nyilatkozhatok, de nálunk úgy alakult, hogy én nagyon fiatalon szültem az első kettőt és meg sem kérdőjeleztem magamban sem, hogy a gyerekezés és háztartás nem csak az én dolgom lenne kizárólagosan. Nem voltam ám ilyen tudatos, sőt…tipikusan élt egy kép az én fejemben is a “minta feleségről” aki tökéletes, mosolygós anya és háziasszony, csinos, ápolt feleség aki mindent korlátlanul elbír (ha nem akkor bennem van a hiba nyilvánvalóan). Ehhez társult még egy jó nagy adag konfliktus kerülés is, valahogy olyan méltatlannak éreztem, hogy kiveszekedjem az igazam (juszt se leszek sárkány alapon). Viszont örömmel látom, hogy a lányom már merőben más.

        Kedvelés

  21. Ja és ugyanez súlyosbítva az aktív pihenéssel, mondjuk hegymászás végkimerülésig, utána főzés a tehénlepény mellett, négykézláb (“én nem tudok lehajolni” -így a férj), mosogatás a patakban, mindez az ismerősök és a saját gyerekeim intenzív terelgetése mellett – sose én voltam az, aki másokra bíztam a gyerekeket, de annál inkább bíztak bennem mások (mondjuk joggal, én nem hagytam el se gyereket, se felnőttet a túráinkon). De most azért inkább már serpákkal… és sátor, gyalogsági ásós toalett kizárva!

    Kedvelés

    • Hű, én most egy sima sátorozós hetet hagytam ki, ahol főznek, és van a területen vizesblokk, zuhanyozóval. De egy ilyen! filmen megnézném, de kipróbálni…

      Kedvelés

  22. A garaton lecsúszott életről tudnék mesélni… az apámén az anyámé csúszott le, meg kicsit az enyém, de még időben kihúztam magam a torkából. Aztán egy másik garaton lecsúszott a maradék önbecsülésem.
    Szörnyű kapcsolatok vettek körül, én nem is emlékszem, hogy láttam-e jó házasságot, vagy igazán jó férfit az elmúlt 25 évben. Minden tünet, amit Éva ír, valós tünet, a testi-lelki bántalmazás majd’ minden válfajával találkoztam, személyesen is, környezetemben is. Aki átélte, annak főleg van erre szeme.

    De hinnem kell magamban annyira, hogy _jó_ választásom is lehet. Hogy az ítélőképességem helyes is lehet. Hogy meggyógyulhatok, találhatok jó férfit. Annyi szarban tapicskolás után _jogom_ van a boldogsághoz, és _képes is vagyok_ rá. Ebben mind hinnem kell, a legutolsó lehelletemig. Mert ha mindebben nem hiszek, azzal önmagamat vonom kétségbe.

    Ez valahogy végig bennem volt, az összes gyalázatos döntésem és kapcsolatom közepette. Hogy egyszer csak majd eljön. Nem a szőke herceg, hanem az az idő, amikor már képes leszek felelősen dönteni, és jól választani. Abban is végig hittem, hogy létezik jó választás, jó férfi.
    És voilá. Tényleg létezik.

    Létezik olyan, hogy a felek nem baszogatják egymást egyáltalán. Semmiért. Hogy normális hangnemben meg lehet beszélni a problémákat. Hogy a terhekből nem csak kiveszi a részét egyik vagy másik, hanem a terhes közösek. Van olyan, hogy _együtt_. Hogy hagynak szárnyalni, szomorkodni, sírni, nevetni, egyedül utazni, semmit sem csinálni. Döbbenetes, de van ilyen. Meg hogy valaki helyettem is imádja a terhességtől hatalmasra dagadt testemet, pedig karcsú kis macskaként ismert meg.

    Szó, szó, szó, persze. Annyiszor hallom, a saját anyámtól is, hogy várd ki a végét. Tőle, aki már az elején is tudta, már kapcsolatuk első hetében tudta, hogy nem kellene, nem ez az. És mégis csinálja 27 éve. Aztán hallom másoktól. Boldogtalanoktól. Hogy majd meglátom. Az elején mind ilyenek (ez sem igaz!). Persze, rózsaszín ködben vagyok. Nem kellett volna egy év után összeházasodni és gyereket csinálni. De hát ha én már az első találkozásunkkor tudtam, hogy most van itt a felelős döntés ideje, és kaptam hozzá egy férfit is, akkor miért, mire kellett volna várjak?
    Nem, nem kellett volna. Majd meglátod. Mind olyan. Csak hízz meg, öregedj meg, szülj. Én szóltam.

    Nem, nem mind olyan. Legalább annyi nem olyan van, mint amennyi olyan. Erről meg vagyok győződve. Mi lettünk rosszul szocializálva, és nem ismerjük fel már lassan se az olyant, se a nem olyant. Mert – szerintem – nem hisszük el, hogy fel tudjuk ismerni. Meg lassan már azt sem, hogy megérdemeljük. Csak szűkölünk, hogy ez így nem jó, ez fáj, nagyon fáj, nagyon magányos, legyenmárvége.

    Amikor az ember sír, zokog, akkor eltakarja az arcát. Olyankor nem lát….

    Kedvelés

    • De szépen írtad le ezt. Nem jó és rossz férfi van, hanem reményteljes (problémákkal, persze), meg reménytelen. És nem kell okvetlenül párra sem találni, nagyon sok nő csak kapcsolatban tud gondolkodni, mindenáron tartozni akar valakihez.

      Kedvelés

      • Igen, pont így, így pontosabb: reményteljes és reménytelen.

        A kodependencia tényleg évezredek óta minden eszközzel belénk táplált görcs. Hogy férfi nélkül mi semmit, vagy csak feleannyit érünk.
        Ez persze nem igaz, mert jobb egyedül, mint egy rossz társsal. Viszont – szerintem – jobb egy jó társsal, mint egyedül.

        Talán ott a titok, hogy a hitet önmagadban csak egyedül tudod felépíteni. Azt a hitet is, ami egy jó választáshoz kell.

        Kedvelés

      • Nagyon jó ez!

        Ajánlottam már, de megint:
        http://moly.hu/konyvek/madonna-kolbenschlag-bucsucsok-csipkerozsikanak

        “Madonna Kolbenschlag könyvének az a központi kérdése, miképpen lehet elhárítani az akadályokat a nők lelki-szellemi fejlődése útjából, miképp lehet megtörni a nőket elbűvölő mítoszok varázsát: azon mítoszokét, amelyek Csipkerózsika-létre, látszólagos életre, valójában azonban tetszhalott-létre kényszerítették nők generációinak hosszú sorát évezredeken át.”

        Kedvelés

  23. egyáltalán nem reprezentatív, de ismerősi körben a többedik gyereket a férfiak nem akarják, amennyiben nagyjából azonos a munkamegosztás otthon, és ott akarják nagyon, ahol a hagyományos szerepek mennek. elég logikus persze. ahol rendes a munkamegosztás (apa is gyerekezik, házimunkázik), ott pontosan látják, mennyi melóval is jár az.

    Kedvelés

  24. Engem az exem kezdett üldözni ezzel a szöveggel, mikor rájött, hogy szakítani szeretnék vele (és fogok is). Mosolygó arccal közölte, hogy rajta kívül soha senkit nem fogok találni magamnak, arra ne is számítsak, úgyhogy jól gondoljam meg a dolgot. Amilyen hülye voltam, el is hittem neki (az önértékelésem már akkor is a béka segge alatt volt), de ez sem tartott vissza. Csak utána évekig nem voltam képes bízni a férfiakban. Még ma is rám tör néha a rettegés (pedig azóta már több udvarlóm is volt), hogy egyedül fogok meghalni, mert senkinek nem kellek.

    Kedvelés

  25. Sziasztok!
    Új vagyok itt, és ez a cikk volt az első, amit olvastam. A kommentek között láttam, hogy szóba került a filmek/regények során való azonosulás kérdése, és főként a női azonosulás. Nos, én film szakra jártam, így volt szerencsém csöppnyi feminista filmelmélettel is foglalkozni, gondoltam, megosztom Veletek, ami így hirtelen felötlött.
    Magyar nyelven itt találhattok témábavágó cikkeket: http://metropolis.org.hu/?pid=19&iid=25
    Laura Mulvey, A vizuális élvezet és az elbeszélő film c. cikke jutott elsőként eszembe. Bár azt ne feledjük, hogy ezek az írások részint a ’70-es években születtek, relevanciájuk a filmelméleten belül is kérdéses már.

    Kedvelés

  26. Tudom, már senki nem kommenteli ezt a bejegyzést, de nekem ma egy szuperkönyv olvasása közben beugrott ez a bejegyzés is, és szeretném Veletek megosztani. A szöveg angolul van, de azért remélem, el tudja olvasni, akit érdekel:

    A részletek ebből a könyvből vannak: Stumbling on Happiness (Daniel Gilbert, 2006)

    “Economists and psychologists have spent decades studying the relation between wealth and happiness, and they have generally concluded that wealth increases human happiness when it lifts people out of abject poverty and into the middle class but that it does little to increase happiness thereafter. Americans who earn $50,000 per year are much happier than those who earn $10,000 per year, but Americans who earn $5 million per year re not much happier than those who earn $100,000 per year.” (p. 239)

    (…)

    “In short, the production of wealth does not necessarily make individuals happy, but it does serve the needs of an economy, which serves the needs of a stable society, which serves as a network for the propagation of delusional beliefs about happiness and wealth. Economies thrive when individuals strive, but because individuals will only strive for their own happiness, it is essential that they mistakenly believe that producting and consuming are routes to personal well-being.” (p. 241-242)

    (…)

    “The belief-transmission game explains why we believe some things about happiness that simply aren’t true. The joy of money is one example. The joy of children is another that for most of us hits a bit closer to home. Every human culture tells its members that having children will make them happy.” (p. 242)

    (…)

    “Yet if we measure the actual satisfaction of people who have children, a very different story emerges: couples generally start out quite happy in their marriages and then become progressively less satisfied over the course of their lives together, getting close to their original levels of satisfaction only when their children leave home. Despite what we read in the popular press, the only known symptom of “empty nest syndrom” is increased smiling.” (p. 243)

    (…)

    “If parenting is such difficult business, then why do we have such a rosy view of it? One reason is that we have been talking on the phone all day with society’s stockholders – our moms and uncles and personal trainers – who have been transmitting to us an idea that they believe to be true but whose accuracy is not the cause of its successful transmission. “Children bring happiness” is a super-replicator. The belief-transmission network of which we are a part cannot operate without a continuously replenished supply of people to do the transmitting, this the belief that children are a source of happiness becomes a part of our cultural wisdom simply because the opposite belief unravels the fabric of any society that holds it.” (p. 244)

    Kedvelés

    • Fifikásan lottózó nagynéném mellett (aki nem ment férjhez) is csak egy kutya, néhány macska, egy szegélyes teknős van. Meg egy egész faluközösség 😀

      Kedvelés

    • én inkább lennék egyedül egy életen át, mint egy ilyen patriarchális hímtag mellett, mint az ilyen zaklató kommentelők… habár az ilyenek többsége a való életben egy satnya kis korcs, aki max. sunyin, alattomosan, anonim nicknév mögül mer geciskedni. ismerek nem egy ilyet személyesen is, egy pillanatig nem állnának meg egy bátor, öntudatos nő előtt.

      a náci ideológia meg a feminizmus meg tökre ugyanaz ám, bizony… az, hogy a nők azt követelik, hogy partnerként kezeljék őket, valóban összemérhető egy népcsoport szisztematikus kiirtásával, gratulálok. 😛

      Kedvelés

      • Köszi!
        Sajnos nem mindig jut időm olvasni a blogodat,így ezt a bejegyzésedet is csak most tudtam olvasni. Gratulálok ahhoz, hogy ilyen iróniával és intelligenciával tudod “kezelni” a közönséges hozzászólókat.
        Sikerült az egész bejegyzést végigröhögnöm, (nem kevés típussal találkoztam már én is), “(azt gondolja, hogy én Belbudán lakom)” ez nagyon jó! 🙂
        Múltkor a Facebook-on indult egy beszélgetés, Nők Lázadása oldalon.
        Többen egyetértésben elmondtuk a véleményünket, hogy a nők azért nem tudnak tovább jutni a szakmai területükön, mivel rájuk nehezedik a család ellátása, gyereknevelés stb.
        Mikor kifejtettem eme nézetemet, akkor egy srác (miért is ne), ékes hozzászólásával igyekezett bizonygatni, hogy hát mi olyan nehéz egy mosógép, mosogatógép bepakolásán? Ja mondom, ha olyan könnyű, akkor Te is és minden férfi elvégezheti a háztartási teendőket, hiszen nem nagy “kunst”!
        Ezek után jött a fröcsögés, hogy nekem valószínű a képességeimmel van probléma, mi több, egyenesen funkcionális analfabéta vagyok.
        Mondta ezt egy diplomás férfi!
        Ahogy te is leírtad, itt arról van szó, hogy NEM AKARJÁK MEGHALLANI, megérteni azt a problémát, amiről beszélünk! Mert ez a “rendszer” így nekik kényelmesebb.

        Ezért is nagyon fontos szerintem ez a blog!

        Muszáj ezen az elvakult, szemellenzős “rendszeren” változtatni.
        A házimunka nem egy kvalifikált időtöltés,tevékenység, nem egy perspektivikus életforma!
        Ahogy többen leírták: inkább férfi nélkül, mint lelki nyomoroncként éljem le az életem.
        A pasim mellett 🙂 nekem van 3 kutyám, egy macskám. Inkább boldognak érzem magamat velük és színesebb az életem mellettük.

        Kedvelés

  27. “Legkésőbb addig úgyis belátjátok, hogy kár volt a mosogatásért meg a szarospelenkáért elkergetni a háztól (vagy a halálba) a férjeiteket, hogy aztán macskák közt forduljatok fel magányosan a sok senkit sem érdeklő „kreatívnak” gondolt alkotásaitok közt, vagy a rég rátok nem menő százezrekbe kerülő ruhaköltemények közt.”
    Nálam ez pont fordítva volt. Mielőtt elváltam a férjemtől, többször is megjelent bennem egy kép a kettőnk lehetséges öregkoráról, és az hátborzongatóbb volt, mint az egyedüllét. Nem kötődött hozzám, amúgy senkihez, még a gyerekéhez sem, olyan pszichopata féle. A nászutunk után vesegörcsöm lett, és nem akart orvost hívni, mondván, majd jobban leszek. Apámnak kellett lemennie a telefonfülkéhez a rossz szemével a sötétben telefonálni. Szülésnél sem volt ott. A nagyapját, aki felnevelte, mert anyja lelépett, és mikor közel volt már a halála, nem akarta meglátogatni a kórházban. Nekem kellett ösztökélni, hogy de igenis jössz. Összesen vagy kétszer sikerült elérni. Sírt is a bácsi utolsó heteiben miatta. Na például egy ilyen mellett maradjon valaki együtt a magány ellen? Akkor inkább már macskák közt forduljak fel, azokban is több emberség van.

    Kedvelés

  28. Hétfőn, pont ezzel a dumával majdnem kihoztak a sodromból, amikor is negyedmagammal – az ebéddel eltelve – az egyik mérnökirodában 2 házas és 2 házatlan kolléga feszegette kölcsönösen egymást…szörnyű kijelentések hangzottak el. A hadmérnök cimborámmal csak néztünk egymásra, hogy miket beszéltek… Végül is az életben, a legfontosabb a kölcsönös kommunikáció. Lehet belső ellenőrzés nélküli automatizmusokat, mint monológokat is szajkózni. Lehet önálló termékeny gondolatokat képezni és az ezekből táplálkozó szuverén vágyakat, ha korlátok közt vannak is, megtenni. Lehet beszélni és lehet tenni..hatni, változtatni, felismerni.

    Kedvelik 1 személy

olvasd el, amire reagálsz!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.