Néhány éve történt, igen. Tíznél nem több. Ahogy Hoppál Bori tényezővé vált, ahogy népszerűek lettek a jógastúdiók, ahogy újfajta spirituális hullám söpört végig a szülésfelkészülésen, igen. Amikor új (piros!) szemüvege lett Izing Klárának. Bővebben…
Ezúttal a friss kommentbeli tartalom miatt emelem ki. Szóljatok hozzá!
Amikor a bájos arcú, derékig érő, szőke hajú Judit tizenhárom évesen meglátta Ferit, a jóképű, nagy nőcsábász hírében álló önkéntes rendőrt a művelődési ház előtt, nagyot dobbant a szíve, és tudta: eldőlt a sorsa örökre.
Mindig a nő választ, régi igazság ez. Bővebben…
A pocakos hónapok a legboldogabb időszak egy nő életében. Bővebben…
Elment az Erzsi ma reggel, és elvitte a gyereket is. Én nem értem a nőket. Bővebben…
Ez az érvelés ellepi a sajtót, a politikai életet. Hogy tudniillik: vannak gyerekek, akiknek meg kellene születniük, de sajnos nem születnek meg. Minden kutatás ezt mutatja: a magyar fiatalok több gyereket terveznek, mint ahány végül megszületik. Hát ki fogja itt eltartani húsz, ötven év múlva az inaktívakat, kétezerötvenre alig hétmillióan leszünk, szörnyű.
Most ebből a politika nagy hazugságát emelném ki. Bővebben…
Arról ábrándoztunk, hogy családanyák leszünk. De legalábbis arról, hogy milyen jó lesz, ha feleségül vesznek. Nagy szerelemről, ami nem akart jönni, de ha nem jött, legalább esküvő legyen, és esküvőről, amiből meg inkább együttélés lett, de legalább rendes a Peti.
Itt megjegyzem, tartósabban elmerengve blogkolléga bejegyzésén, hogy semmi nem ennyire önzően önmagáért való, mint a ma a kicsit is jobb módúak körében szokásos esküvő. Bővebben…
P. Orsinak, szeretettel, közös harcunkhoz
Kedves-drága Ildikó!
Bevallom, szoktam olvasni a Lők Napját én is, a barátnőm mindig itt felejti az asztalon. Aranyos lány, ha rendetlen is, szeretem. Hogy akkor miért írok Önnek?
Kérem, adjon tanácsot. Érzem, ő nem az igazi társam, talán néhány hetünk van hátra. Mindig megérzem előre, hogy szakítani fogok.
Már nem olyan az egész, mint az elején, azt akarja, köteleződjek el, pedig csak tizenhét hónapja élünk együtt. Bővebben…
egy korai klasszikus, 2012. szeptemberi. benne van a könyvben is. nagyon szerettétek, szerintem ez több megosztást hozott volna, mint a normálisék, de ekkor még nem volt facebook.
és ez után döbbentem rá: intelligens emberek sem értik mindig a posztokat.
Ha egy kicsit több pénzünk lenne, akkor nem tologatnám úgy a csekkeket. Tanyasi csirkét tudnék venni, biotojást és legalább a gyökérzöldségek biók lennének. Megvenném végre azt a nyersselyem bodyt, álomfehérnemű.
A gyerekek kapnának olyan igazi, szépséges babakonyhát, tűzhellyel, mindenféle edényekkel, a miénk, amit hokedliből csinált após, olyan szedett-vedett, lejöttek az öntapadós tapéta platnik is. Vennék egy igazi, vadiúj indiót, azt jó áron el is lehet adni majd, ha már Borit se hordozom. Leandert vagy narancsfát az erkélyre. És egy tornabérletet. Lefogynék. És akkor bikinit is. Horgolt, fehér bikinit, most le van árazva a Calzedoniában. És megtanulnék spanyolul. Bővebben…
2012. szeptemberi bejegyzés, sokan megbántódtak rajta
már nem így néz ki a piros szoba sem
Ma rendet rakott az én kisfiam az ágya végébe illeszthető kicsiny szekrényében, némi ráhatásra, volt veszekedés is.
emitt, a bal szélen
Vitriolos kalviatúrám ennek apropóján ma azt a jelenséget illeti, hogy sok pedagógus, óvónő és napközis azzal köti le a gyerekeket, hogy kézműveskednek. Ez a hobbijuk nekik, gyerekeknek való alkotómunkát vadásznak, találnak is, és akkor be kell vinni krumplit, gombot, papírpoharat, vécépapírgurigát, mert ők alkotnak, ez pedagógia. Van Praktika magazinjuk a pedagógusoknak, meg az ÉVÁból is ellesnek ezt-azt, és végül hazahozza a gyerek azt a fonallal körberagasztott, technokolragacsos, mosolygó arcú izét, amit álló délután kidugott nyelvvel készített. Bővebben…
Milyen sokan vagyunk nyugodtak az Alföld-laposságú házasságunkban: nem csal meg, akkor minden rendben, és nem kérdezzük meg: hát velünk mikor szakadt le az ágy utoljára? Ó, ha egyszer belekukkanthatnánk a férjünk agyába! A vadászatra kondícionált, meztelen nők képeivel túltelített, kapuzárás előtti férjünk agyába, az agyának a zugaiba…
El-elrémülök azon az aszimmetrián, ami a nők és a férfiak vágyai és világképe között tud lenni, meg azon is, hogy mintha mi nők ezt a különbséget nem akarnánk tudomásul venni. Engem nem neveltek igazi lánynak, és minden női finomság, esküvői álmok, dúlaképzés, Fürge Ujjak magazin (!) láttán elfog a kínos érzés, hogy ezek röhögnek rajtunk. Bővebben…
a NaNE egykori és jelenlegi munkatársainak, akik a megfigyeléseiket megosztották velem
Vannak persze hibái. Kinek nincsenek? Bővebben…
, hogy egy férfi, nagy, híres, erős, kicsit zűrös, stólandrás, damuroland, az én elsőm, az én másodikam, Seal, Ribéry, mit tudom én
végre megtalálta a nőt, a tisztát, a szépet, akiért érdemes.
Vállalta is. Elvette. Sőt, annyira, hogy gyereke lett. Hiába, az igazi szerelem…! Nagy történet. A tanítványa volt. (Ennyire nagy.)
És Bővebben…
Kerested őt? Őt kerested? Vagy a nyakadba szakadt? Vagy csak úgy maradtál?
Már nagyon nem volt senki? Nagyon kellett végre valaki? Reménytelenül vágyakoztál évekig egy nagyon szép, nagyon méltó után, aki rád se nézett? Bővebben…
Ezt a bejegyzést még 2012 augusztusában több, mint négyezren osztották meg, de akkor még wordpress.com volt a domain, most meg .hu, így azok nem látszanak. Mindenesetre a blog korai időszakának legnagyobb sikere volt. Annyira nem jó.
Orsinak, aki messziről, mint beagle a szarvasgombát, kiszagolja a minőséget
Többször szúrtam már oda a facebookos giccseskép- és életbölcsesség-megosztóknak. Szeretem a barátaimat, és nem szeretem, ha ilyesmit tolnak elém.
Tényleg, mi a baj ezzel?
Amit a kínlódó, kereső nők a leggyakrabban megkapnak ún. pszichológusoktól is:
Ne akarjuk a másikat megváltoztatni, nem fog sikerülni. Az ilyen próbálkozás eleve kudarcra van ítélve. Megváltoztatni kívülről nem lehet senkit, legfeljebb segíteni abban, ha ő változni akar.
Lássunk néhány példát, amelyben a nők tipikusan nagyon is meg akarják változtatni a partnerüket. Bővebben…
Bándy Kata, a huszonöt éves pécsi rendőrségi pszichológus vasárnap hajnalban eltűnt, három nappal később, tegnap találták meg meztelen holttestét a lakása közelében, egy bokros területen, és már azt is állítja a média, hogy megerőszakolták. Bővebben…
2012. júliusi bejegyzés
2013. szeptember végi kiegészítés
Azt írtam: sokat kivett belőlem a komolyan vett kötődés. Sokat kivett, és most, hogy a legkisebb három és fél, és egyedül vagyok, szeretném, ha ennél a nagyon közelnél egy kicsit távolabb lennének már. De ki tudja, mikor éreztem volna ugyanezt nemkötődve? Talán sokkal előbb. Talán nem is szültem volna harmadikat úgy. Állítom: ahogy mi éltük meg, nem pótcselekvésként, nem apa ellen bunkernek, nem dogmatikusan és nem is tárgyakat halmozva, két itthon lévő szülő kötődve, lezser derűvel, így sokkal könnyebb volt a szülőség. Jól kötődve nevelni, az nem valami plusz erőfeszítés, hanem harsonás lazaság, mámoros törzsi lét. És sokan vagyunk itt, akiknek nem újdonság, furcsaság és nem szélsőség mindez, hanem talaj a lábunk alatt: megélt, működő, több éves, több gyerekes gyakorlat.
Amikor kritizálják a kötődő nevelést, annak kétféle oka lehet: információhiány (sok más tanácsot hallott az illető, nem tud jól hordozni, nem érti, miért fontos a szoptatás, nincs tisztában a csecsemő valós szükségleteivel), vagy a mozgalom túlkapásaira, visszás jelenségeire adott jogos válasz. Az elüzletiesedést, a szektás gőgöt, a homousion–homoiusion-típusú vitákat, a pótcselekvésjelleget, a közösség mélyrepülését én is illettem már többször indulatos vádakkal:
És akkor az eredeti bejegyzés, egy közkeletű tévedésről. Bővebben…
A gyerekek az életünk közepei. Értük mindent! És rásegítenek a nagyik meg a szomszéd nénik is: szegény, biztos éhes! Jaj, meg ne fázzon! Cipő melegítse a lábát! Most aludnia kell!
Bővebben…
… kívánja már a szexet, erről írok most. Két részben, és aztán a férfiakról is. Beszéljünk erről újra!
Nem tudjuk, mit vesztettünk: a nulladik percben meg volt tiltva mindez. Vannak szerencsések, van, akit meggyógyított egy bölcs és szerelmes férfi, és van, aki ezeken a falakon is áttör, de a legtöbben azért kínlódtunk ennyit, azért nem tudtuk azt sem, milyen lehetne, mert nagyon sokáig nem találkoztunk önmagunkkal mint szexuális lénnyel. Láttuk őt feltűnni, éreztük az illatát, elképzeltük, de sose jött el…
Rengeteg férfi és nő számol be erről: kevés a szex, monoton a szex, nincs szex. Bővebben…
csak az olvassa. én szóltam 