mitől féltjük a gyerekeinket?

A gyerekek az életünk közepei. Értük mindent! És rásegítenek a nagyik meg a szomszéd nénik is: szegény, biztos éhes! Jaj, meg ne fázzon! Cipő melegítse a lábát! Most aludnia kell!

Féltjük-e a kicsit, hogy túl sokat eszik? Szerencsére egy szoptatott csecsemőt nem lehet túletetni, de már tápszerrel igen, és később jön a tejszelet, keksz, ez-az. Amikor az anya, éhes vagyok azt jelenti, hogy törődj velem, unatkozom? Még később: bevisszük-e neki az ételt? A tévé, a számítógép elé? Csipsz? Popkorn? Kakaós tejtábla? Gumicukor? Puding, desszert, tartós tej? Miért reng a háj az ötéveseken? Hogyan leszünk kisiskolás korunkra mindannyian szénhidrátfüggők? Milyen lehet soha nem éhesnek lenni?

Mi a helyzet a hirtelen tavaszban overallban, termosapkában sínylődő kétévesekkel? Anyós még a harisnyát is aláerőlette. Nem féltjük attól, hogy összezavarjuk a természetes és jól működő hőszabályozását? És hogy asztronautaként csak nézi a vidáman szaladgálókat? Milyen annak a gyereknek az élete, aki sosem járhatott mezítláb, nem érezte a nyírott füvet, a kavicsos folyópartot, a szúrós mulcsot a talpán? És vajon őneki kell aludnia, vagy minekünk van már elegünk?

Inkább nem viszed erdőbe, mert annyi a kullancs? Lát-e érintetlen természetet, játszhat-e kidőlt fatörzsön, babrálhat-e kavicsokkal, botokkal, fűszállal?

Legyen saját szobája dekorbordűrrel és összeillő bútorokkal! Legyen színes és hangos játéka, nehogy unatkozzon! Nézzen neki való “mesét”! Nagyon drágák a könyvek, de nézd, a nagypapa hozott neked egy ilyen szép színes mondókás leporellót! Nem akarsz színezni valamit, kincsem?

Félted-e a dizniterrortól, micimackótól, hercegnőktől? A kínai és más rettenet műanyagfiguráktól? A szombat délelőtti rajzfilmektől? Az igénytelen képeskönyvektől? Az alkotókedve elfojtásától, ha vonaltól vonalig haladhat a ceruza? Félted-e formálódó esztétikai érzékét az angol nyelvű, csillogó feliratos, figurás gyerekholmiktól? És biztos, hogy minden gyerekeknek szánt marketingtrükköt be kell vennünk, mindent összegyűjtenünk, minden akciót kihasználnunk?

Nem akarod, hogy unatkozzon? De akkor miért tárgyakkal halmozod el? Miért nem élményt kap, együttlétet, gyerektársaságot?

Nem nézheti a nem neki való filmet, természetesen. De a hihetetlenül manipulált, harsány híradót igen? Tehetségkutatót is, meg a reklámözönt: menstruáció, kellemetlen illatok (!), sima lábszár és mosolygó háziasszony felmosóval a kezében? GPS-en Fekete Pákó hangja? Ízlésrombolás, médiaszenny, kritikátlan szülők. Hogyan válnak a gyerekeink engedelmes fogyasztóvá? Hogyan teszik belsővé azokat a normákat, amelyektől lelkes, kreatív lényekből közönyös bábokká válnak? Miért tévéznek elmélyült építés, féktelen szaladgálás helyett? Mi a francért nem hajítottátok még ki a tévét?

Mindent eléteszel, mert gondoskodsz róla. Neked adja a taknyos papírzsepit? Inni kér, már szaladsz is? Vagy hasznosabb útravaló egy gyereknek megélni a kompetenciáját: előveszem (elérem!) a poharat, töltök vizet? Talán megtalálja a szemetest már egy kétéves is? Talán ha a kicsi akar valamit, odaviheti/bekötheti/összerakhatja neki a nagy is?

Nehogy valami csúnyát halljon! Kedves, finomkodó szavakba burkolod a gyerekkorát? Nem ejted ki előtte, hogy cigány? Mit tanul ebből? De olyanokat mondasz, mint önzőség és alapból, és azt hiszed, a nem-e helytelen? Mit kap tőled az anyanyelvéből?

Félted attól, hogy nem jó iskolába kerül? Hogy a tanítónő nem elég alaposan gyakoroltatja be a szorzást? Hogy a gyerek nem teljesíti majd a kötelességeit, nem figyel, nem tud a többiekkel haladni, nem igyekvő? Hogy konfliktusai lesznek? Ott ültök a szülői értekezleten, túlcsorduló jóindulattal, és közben fogalmatok sincs, mi zajlik igazán a lelkükben?

Gondod van-e arra, hogy ne menjen el az egész iskolától a kedve örökké? Hogy ne a közöny, az undor és a szégyen legyen az alapélménye? Elszorul-e a szíved a sok muszájból végzett, lélektelen házi feladattól? A “kicsit konzervatív, szigorú” tanár — ugye, tudod, mit jelent? Ha a gyerekednek példás a magatartása egy olyan közegben, ahol ez azt jelenti: hízelegd ki az ötöst, véleményed nem lehet és csak titokban piszkálódj, örülsz-e neki? Ha azért nincs konfliktusa, mert nincs barátja és hallgat egész nap, az jó-e neki?

Szorongsz, hogy elég jó középiskolába kerül-e? Hogy hogyan teljesít az érettségin, nyelvvizsgán? Hogy nem piacképes szakmát választ? Gyanús művész meg bölcsész akar lenni? De felismered-e, mennyire fontos, hogy azzá válhasson, aki ő valóban? Mert lehet jó fizetése, de talán gépies alkatrészévé válik a társadalomnak, aki simulni tanult meg a legjobban, és elhallgatott benne a zengő egyediség, amelynek a hangszere birtokában jövünk a világra mindannyian. Van-e eszmény az életében, vagy csak pragmatizmus? Hát a tiedben? Kilát-e a saját élete ötven négyzetméteréről? Hát te? Vannak-e ügyek, lelkesedés, és van-e felelősség? És te, teszel-e bármit a családodon kívül úgy, hogy az ne közvetlenül a saját érdekeidet szolgálja?

Félted-e attól, hogy olyasmit lát, amit nem tud feldolgozni? Csúnya, pisis nadrágú bácsi a fal mellett? Csókolózó fiúk? Attól nem félted, hogy csupa szabványosított, csak titokban boldogtalan embert lát? Hogy nem tudja majd, milyen sokféle ember és életmód van? Hogy nem érti meg, mit jelent, hogy mindannyian Isten tükörképei vagyunk? Attól nem félted, hogy kíméletlenül ítélkezik majd, mert olyan ügyesen kerülgettétek mindig a tabukat?

Mit gondol a kamasz gyereked a testéről? Szépnek látja-e, erős, bízó teste van? Vagy gyötröd, hogy milyen tartása van, miért ilyen a haja? Ki szereti őt annyira, hogy nagyon szépnek lássa — és meg is adjon neki mindent, amitől szép lehet? Tudod-e, milyen gyakran választanak destruktív hobbit, menekülnek pótcselekevésbe a tizenévesek, csak mert nem kapnak elég szeretetet? És tisztában vagy-e vele, hogy nem divatból vagdossák magukat? El tudod képzelni, hogy van olyan kín, amihez képest a kiserkenő vér megváltás? Emlékszel-e a kamaszéveidre?

Félted-e korai terhességtől? De te mit mondasz neki a nemiségről? És mit üzen minderről az otthoni légkör? Benne van a levegőben, hogy micsoda boldogság tud ez lenni, hogy te és az apja (vagy a nevelőapja) is szexuális lények vagytok, vagy ti, jaj, ti nem? Félted-e attól, hogy valaki szabadszájúan beszél neki a szexről, kedvet csinál a korai nemi élethez, teherbeeséshez, felelőtlenséghez? Netán divatból lesz homoszexuális? A prüdériától, az annyiunk életét megnyomorító, általános attitűdtől félted-e? Attól, hogy azt élje át: nem kell senkinek, és igen, szűzen, de önértékelési zavarokkal, magányosan kínlódja át a kamaszéveit? Nem mintha minderre lenne befolyásunk — de legalább megérted-e a problémáját? Vagy azt gondolod: hála Istennek? És mit fogsz gondolni, ha a gyereked ilyen előzmények után, húszévesen belezuhan valaki karjába, azzal a csalóka motivációval ugrik bele, végre tőled kevésbé függve, egy bármilyen kapcsolatba, hogy végre szeressen valaki? Olyan-e a kapcsolatotok, hogy ha felismeri magában, hogy homoszexuális, elmondhatja nektek? Tudod-e, hogy a kamaszkori öngyilkosság vezető oka a bevallhatatlan homoszexualitás, és a homoszexualitást elvi szinten ellenző családok gyerekei a leggyakrabban meghasonlanak és az öngyűlölet teszi tönkre az életüket?

És persze, félted a drogtól, a függőségektől. Beszélgetsz-e vele? És olyankor súlyosan elhallgatod, hogy te is füveztél? Ha kipróbálná vagy rendszeresen szívná, épp mint a nagyapja a cigit, elmondhatná-e neked? Mit gondolsz, mi a veszélyes? Tájékozódsz? Mit gondolsz, ki neki a vonzó példakép? Mi történik egy-egy húsz színpados fesztivál estéjén, mit gondolsz? Ismered-e a zenéket, amelyeket hallgat, az alkalmazásokat, amelyeket letölt? Vajon miért a gyakori kérdések honlapján mesélik el a lányok, hogy nem merik elmondani a szüleiknek, hogy megerőszakolták őket? Neked elmondhatja-e a tied? Mit teszel, ha nagyon szerelmes a lányod egy harmincöt évesbe? Mit teszel, ha pornót találsz a fiad gépében? Tudod-e, hogy mindent és bármit nézhet, olyasmit, amit te elképzelni sem tudsz? Mihez kezdesz mindezzel?

Szeretnéd, ha boldog lenne? Mivel eteted, milyen példát adsz neki? És mit tanul családról, szerelemről, érvényesülésről, szociális érzékenységről?
_____________________________________________________________________

És a nem-e. Önök kérték. Annyi a szabály, hogy az -e az állítmány mögé való, a standard köznyelvben nem számít elfogadottnak, hogy buzi-e vagy és nem-e láttad a szemüvegem? Úgy szoktuk, hogy buzi vagy-e, nem láttad-e. Nem mindegy, melyik nyelvváltozatról van szó: nyelvjárásban megy ez, hogy nem-e láttad (és ott “helyes”, onnan kerül egyébként a normatív köznyelvbe, ahol már nem). De ha csak annyi a mondat, hogy nem, akkor a nem (és a mellette lévő “láthatatlan”, mert jelen idejű, kijelentő módú, E/3. személyű létige vagy odaértett egyéb ige) az állítmány és oda kerül az -e.

Ehhez képest gyermekjáték, hogy: önzés.

75 thoughts on “mitől féltjük a gyerekeinket?

  1. Személy szerint a tv-től sem. Annak ellene lennék, hogy a saját szobájában egyedül kontrollálatlanul tv-t nézzen, de: együtt leülve, híradóban is jelenlévő torzításokra, manipulálásra felhívva a figyelmet és így az ízlését, gondolkodását formálva, nagy betűs IGEN. Méghozzá azért mert most ott vagyok neki, hogy választ adhassak a kérdéseire, jó irányba tereljem. Később pedig ha akarom, ha nem, találkozni fog ezekkel a dolgokkal. (Arról nem is beszélve, hogy nem csak írott művészet, festészet, zene, stb. van, hanem már sok film is hozzátartozik a kultúránkhoz, amiket mindenképp szeretnék megismertetni vele. pl. Filmmúzeum. Nem csak a szenny csatornák léteznek)

    • Az a baj, hogy a média egy rendszer, nem ragadhatjuk ki belőle a szimpatikus csatornát és a jó filmeket. Nézni is, nem nézni is (akkor minek rá költeni?) rendszerszintű döntés. Mindent bevon a ragacs, és persze tudni illik, miről beszélnek mások, egymást gerjesztik a fiatalok, kapcsolgatunk, amúgy is előfizettük…

      Nem gondolom, hogy a felnőtt mindig észleli a manipulációt, ő se tájékozódik tovább, ha látta a híradót, nem fogja ugyanazt a hírt igényesebb formában elolvasni egy minőségi újságban.

      Tévét azért néznek sokszor az emberek, mert van otthon. És annyira hozzánőnek, hogy védik, körmük szakadtáig, és magyarázzák, hogy nem is káros. Amennyit anyám engem ezzel gyötört, hogy igenis hasznos, mi ez az elzárkózás, és közben csóválta a fejét, hogy színházba járok.

      Mi sok-sok filmet nézünk egyébként, itthon és moziban, és tényleg én választom ki, hogy melyiket. De őszintén szólva az olvasást fontosabbnak tartom, és az erre szánt időt veszi el a tévé, ezt a fajta figyelmet, kompetenciát sorvasztja el az arcunkba tolt információ.

      A közös tévénézés: mindenki ezzel nyugtatja a lelkiismeretét, de erről csak újságokban, a pszichológus tanácsai között lehet olvasni, az a gyanúm. Egyszerűen nincs ennyi idő. Ha ti így csináljátok, az nagy teljesítmény.

      • Ez esetben köszönjük az elismerést. Bár, nem tartom tehernek, sem valami extra teljesítménynek. Hanem… mégse, inkább megyek dolgomra.

      • Közös tévénézés. Őszintén. (Máshogy minek is?) Ki az aki ezerszer végignézi Mirr Murrt, ahogy Kiscsacsival csetlik-botlik? Egyszer még noszalgia. Na de többször? Egy egészséges 2-5 -7 – 9 évest egyszerűen más érdekel mint egy egészséges 25-35-45 évest. Mi a gond ezzel? Közös tévénézés? Néha oké, családi mozidélután. Vannak olyan filmek, amiket sokszor megnézünk. (Nálunk az Így neveld a sárkányodat ilyen, másoknál meg biztosan más)
        Én marha szívesen megnézem párszor a H2O aktuális sellőlányait vele együtt – cserében a véleményemet is hallja róla. (Pocsék a rendezés, a színésznők bénák, szar a szinkron, stb..) De ettől még ugyanarról beszélünk. Viszont képtelen vagyok egyszer is végignézni az affektáló amcsi szarokat, amik futnak, neki meg az bejön. Együtt nézzük az én kedvenc lakberendezési műsoraimat, mert többek közt ebből derült ki neki, hogy vannak fiú párok akik egymást szeretik, boldogok és ez így tökre oké. Nem nézünk soha híradót. Együtt nézünk állatos filmeket – mindketten imádjuk, közös érdeklődés, sőt picsamód szőkenősen visítjuk, hogy woooowwdecukiiiiii, majd összevihogunk ezen. Nem néz velem krimit, mert őt nem érdekli Poirot felügyelő, szerinte uncsiság. Nem nosztalgiázik velem régi filmeken – miért is tenné? Együtt nézünk vámpírosat, de nem mindig. Én utálom a Jim szerint a világot ő meg szereti. Van tévé a szobájában. Meg a mi nappalinkban is. Nem veszekszünk monitorokon és távirányítókon, mindenkinek joga van választani. Egyszer kb. egy hónapig állati sokat nézte. Jóllakott vele. Most már van hogy be sem kapcsolja, mert más a fontos. Kimenni, vagy alkotni, vagy bringa, vagy haverok, vagy edzés, vagy tanulni, mert gond a matek.
        Van viszont tablet. Attól kicsit féltem. Hosszan beszéltük, hogy legyen-e mint anno a tévét a szobájába. Végül úgy alakult, hogy lett. Soha nem bántuk meg. Nagyon sokat tanul vele, róla, általa. Néha játszik rajta, de nagyon sok hasznosra használja. Belenő, összeérik vele. Figyeltük, hogyan bánik vele, mennyit játszik, mit néz … megnyugodtunk, hogy nem kell korlátozni, mert nem megy túlzásokba. (Ha kéne, akkor lenne korlátozás.) Használja a google-t, okosan kérdez. Tanul. Játszik.
        Tudatos döntések voltak. Folyamatos beszélgetés van róla, ha kell. Ha túlzás van, vagy volna akkor arról beszélnénk. Egyszerűen természetes nála, mint a levegő és használja amire való. Kb 5 éves korában értette meg a reklámok mibenlétét. Ma már különbséget tesz pocsék és jó reklám között, sőt maga is tervez reklámot valami képzeletbeli dolognak … miért is volna ez baj? Nem értem.

        Én is sokat ülök a gép előtt. Apja is. A tévét is nézni szoktuk, de nem híradót, hanem vagy filmet, vagy valamit ami érdekel, kikapcsolódást jelent. Szerintem ebben működött a minta. Nekünk jól van ez így.

  2. Találat. Ha nem bánod, osztom. Mert nehéz: nincs tévé, van bizalom (még! és remélem, marad is), és a négy éves férfi pontosan tudja, hogy a nők havonta virágba borulnak, és bizony ez így szép és jó, és ha babát várnak, akkor a virágzás helyett a méhükben fejlődik a gyermek. De mivel bizalom van, így kérdések vannak és nehéz érthetően és emészthetően elmagyarázni a törpének a válaszokat. És nagyon kell a kreativitás. És bizony, sokkal könnyebb a gyerek kezébe nyomni egy képeskönyvet, vagy leültetni villanypásztor mellé, mint napi 10-12 órában értelmes válaszokat adni az adott tudásszintre építve. Igaz, ez nem kellene egy ember feladata legyen…

    • Bah, a cikk az igen-igen elgondokodtató (nálunk van tévé, de nem nyomatjuk orrba-szájba…) viszont nem, én közel harminc év alatt egyetlenegyszer se éreztem hogy én havonta virágba borulnék, és a legtöbbször az élmény az se szép, se jó, bár tudom, hogy van értelme, elfogadom, de részemről ez a virágzás ez olyan hazug lenne hogy a plafon szakadna rám. Ja és mutogatni se akarom, se a háromévesnek, de igazából a kilencévesnek se….
      hogy mi van a fejükben, azon sokszor tűnődöm én is. Arra emlékszem, mi volt kb. az enyémben az ő korukban, de ez csak részben ad választ. És igen, próbálja ki, élje meg a kompetenciát, de a nagy vizespoharat kiveszem a kezéből mert a meginterjúvolt mentőorvos szerint mindjárt az égési sérülések után jönnek az üvegpohárral hasraesett gyerekek baleseti iszonyatai, nem mászkál üvegpohárral és kész, megfosztom egyelőre a lehetőségétől is, milyen ezzel hasra esni.
      És képtelen vagyok pónis szerepjátékokra például, márpedig ha játszunk, azt kéne főleg játszani, amit ők akarnak, nem amit én találtam ki, és ők sokszor akarnak olyat, amit ha megfeszülök se tudok. Akkor meg hogy?

      • Szia, örülök, hogy hozzászóltál! Én is ilyesmiken gondolkodom amúgy, mert amióta meghalt a férjem, sok ponton egyszerűsíteni kellett az életet. Én újabban egyáltalán nem játszom velük, közös tevékenységre, sétára, mesére jut csak idő, eljátszanak együtt, és persze iszonyú kupi van.

        Ha nem is virág, attól még miért ilyen gyötrelmes titok?

        És ha üvegpohár, szigorúan mászkálás nélkül?

        Jaj, el kell olvasnom újra, ez egy nyári bejegyzés.

        • Mi müanyag poh´arral fogjuk probalni. Letezik nem eldobhato.
          A tv nalunk filmnezesre van, dvd-ket jatszunk le rajta. Jelenleg visszakapcsoltattuk, mert felesegem egyedül volt /van otthon. Gondoltuk jo lesz. (Ja, es azert kell meg mindig a nyelvtanulashoz. Idekint könyebb igenyes musorokat talalni. De remisztoen sok az eroszak) De arra jutottunk, hogy ujra kikapcsoltatjuk, mert tok felesleges.

  3. “Tudod-e, hogy mindent és bármit nézhet, olyasmit, amit te elképzelni sem tudsz? Mihez kezdesz mindezzel?”

    Ezek azok a kérdések, amikre asszem, nem vagyunk felkészülve, és valahogy ki kell találnunk önmagunkat, mint szülőket.

  4. én csak a többi felnőttől féltem, azoktól, akik ráadnak még egy harisnyát tavasszal, akik rászólnak, hogy ne bambuljon, rendesen üljön, ne szemtelenkedjen (amikor csak véleményt mond…) de remélem, elég jó útravalót adok neki, hogy egyik fülén be, a másikon ki

    • “Nos, a válaszadás elől most kitérnék”
      váhháhá
      Imádom a tanár urat. A nyelvészet területei című, elméleti nyelvészet szakra bevezető kurzuson aszongya:
      Az -s képző jelentése a főnév után: valamivel való ellátottság. Túrós, pipacsos. De van, amikor önálló jelentése lett a szónak, és a képzőnek ott más jelentése van: házas, nős. De azért lehet itt is erőltetni a valamivel való ellátottságot. Elmegyek az újságoshoz, kérek valami pornóújságot. Erre ő visszakérdez: milyet? állatosat? férfiset? nőset?
      Többek között azért nincs már meg az elit gimnáziumi munkahelyem, mert ő volt a példaképem, amikor nyelvtanon példamondatokat kellett gyártani. Hja, nem egyetem, nem férfi, és nem veszi észre magát. (Viszont a végzettektől kaptam egy vibrátort.)

  5. Visszajelzés: a fehér elefánt | csak az olvassa

  6. Visszajelzés: tolonganak az újságírók | csak az olvassa

  7. Visszajelzés: a legtöbben ezeket olvastátok | csak az olvassa

  8. Visszajelzés: túlingerelt gyerekek | csak az olvassa

  9. Szia és sziasztok, új olvasó vagyok, egy kedves barát ajánlása vezetett ide. Én még a másik oldalról olvasok, jócskán felnőtt vagyok, de még nem hevertem ki a gyerek-és kamaszkoromat, főleg az utóbbit. Ez a legfontosabb, amit rólam tudni kell, és azért mutatkozom be épp ennél a bejegyzésnél, mert én voltam a példás magatartású, csendes kislány, akitől soha senki nem kérdezte meg, hogy miért olyan csendes, miért nem szól már hozzá ő is. Egy végigjárt bölcsész szak horizonttágító hatása és egy vesémbe látó férfi kellett hozzá, hogy egyáltalán rájöjjek, nemhogy én is elmondhatom a véleményemet, hanem, hogy nekem is van olyanom. Ezért szeretek kommentelni, sokat, mert úgy fejlődöm. Néha visszaesem. Még mindig csak ott tartok, hogy próbálom megérteni, miért nem látta senki, hogy Aliz vagyok, és valamiért nem értem az egészet, mert mindig olyan érzésem van, hogy egyszer valamikor volt egy eligazítás, amin minden kortársam részt vett rajtam kívül, és ők mind ismerik a szabályokat, csak én nem, és így aztán muszáj kukán figyelni, muszáj utánozni, muszáj eljátszani, mert nem tudom, mi mást tehetnék. Ami még fontos, hogy nem hibáztatok, sem szülőket, sem az iskolát, csak gyökérokokat keresek, és már sokat megtaláltam, de még sok van rejtve.
    Tehát, én, a “példás”, néma, szőke, jó családból való kisangyal, azt szeretném mondani, hogy ne Péterkével foglalkozz annyit, aki visszadumál a napközis tanító néninek, mert ő mindig rendben lesz, bárhova viszi az élet. Velem foglalkozz, kérdezd meg végre, mert ha nem, én mindig el leszek veszve. Lehet, hogy így is. Nagyon fontos a téma, amiről írsz, fontosabb, mint amilyennek látszik, mert akiket érint, nem ordítanak figyelemért és nem látszanak. Ugye, írsz majd még erről?

    • Milyen pontosan fogalmazol. Köszönöm. Lehet, hogy ebből a hozzászólásodból, vagy még némi beszélgetés nyomán írnék erről.

      Én nagyon más voltam. Velem nem nagyon foglalkoztak a szüleim, ami az iskolai teljesítményemet illeti, és én vállrántó voltam, és tanulmányi versenyt nyertem, stresszmentesen, és tudtam: valahogy úgyis, és ezzel nagyfokú szuverenitást növesztettem gyerekként is, cseppet sem voltam külső kontrollos (viszont ha a nagy szabadságom ütközött a Renddel, akkor szorongtam, gyötrődtem azért), és ez a későbbi boldogulás alapja. Képességeim a békénhagyásban, unatkozásban bontakoztak ki: olvastam, írtam, verhetetlen helyesírást fejlesztettem ki.

      Pont ezen gondolkodtam egyébként. Hogy nem a hármas angoljegyű, vállvonó fiam van veszélyben (őt legfeljebb nem veszik fel majd a még nagyobb darálóba), hanem egykori osztálytársa, a kis Laura, akivel olyan sokat foglalkoznak, akinek anyukája folyton a tanárok körül sürgölődik, akik értékrendjében az ötös, a dicséret, az év végi Dicsőségkönyv a közép, aki mindig mindenből ötös, aki, ha nem íratta alá szökőévben egyszer az üzenőjét, lehajtja a fejét és elindul egy könnycsepp, aki a szülinapi zsúron a vetélkedőn a második helyezett csapat tagjaként is kiborult, és aki nem volt hajlandó vicces papírpohárból inni.

      Nem akarok nagyon ijesztő lenni, de pont egy ilyen mindig megfelelő, engedelmes lány nem bírta tovább és akasztotta fel magát nemrég — tizenöt évesen.

      • Pontosan. Egyrészt: a fiad nagyon jól van, ezt még mondani akartam – az alapján, amit írsz róla, ő mindig rendben lesz, igazán büszke lehetsz magatokra. Másrészt: igen, de jó, hogy érted, amit mondani akartam. Az a tizenöt éves Aliz akasztja fel magát, aki nem jön rá, hogy hiszen ez csak egy pakli kártya. És Laura, szegénykém. Azért nehéz így, mert még ha rá is jön, hogy ez nem igazság, és elmondaná, szavakba öntené, mi a baj, következik a “de hát neked olyan jó, mit drámázol”. Arra nehéz mit mondani, főleg ha az ember egy gyakorlott nebáncsvirág, aki soha nem tanult meg érvelni, mert elfogadásra volt kondicionálva. Köszönöm még egyszer, olvaslak.

    • Rita! Ezt helyettem is írtad, mennyiszer gondoltam erre!
      “mindig olyan érzésem van, hogy egyszer valamikor volt egy eligazítás, amin minden kortársam részt vett rajtam kívül, és ők mind ismerik a szabályokat, csak én nem, és így aztán muszáj kukán figyelni, muszáj utánozni, muszáj eljátszani, mert nem tudom, mi mást tehetnék”

    • A kamaszkor az nagyon kemeny volt nalam is. Sikerult nagyon rossz dontest hoznom meg az altalanos iskola vegen, es en magam gondoltam ugy, hogy jo lesz nekem egy fiu katolikus gimnazium.
      Akkora csalodas volt az a 4 ev, hogy ma is nyögöm a hatasait. Olyan tekintelyelvu oktatast el sem tudtok kepzelni. Nem bontakoztam ki egyaltalan, na es telis tele volt mindenfele sztereotipiakkal. Meg zarkozottabb lettem, es megtanultam, hogy a velemenyemet nyugodtan megtarthatom magamnak, senkit nem erdekel, megha akar igazsagtartalma is lenne. Majdhogynem a jogos önvedelemröl is leszoktattak, lelki önvedelemröl beszelek.
      A 4 ev alatt az egyhazbol totalisan kiabrandultam, azota sem tudok mit kezdeni velük.
      Az utolso 2 evemben mar csak a tulelesre mentem, botranyos volt az osztalyközösseg, meg botranyosabb osztalyfönökkel.
      Nagyon nehezemre esett az elejen, mikor kikerültem, alkotoi munkat vegezni az egyetemen. De szöges ellentetben a gimnaziummal megtanitottak az egyetemen kerdeseket feltenni, es leginkabb arra, hogy minden megkerdojelezendo, mint müvesz, ne kövessünk dogmakat, gondojunk mindent at elölröl, legyen sajat velemenyünk mindenröl, mert különben csak masolunk majd masokat.

  10. paramami vagyok, gyenge immunrendszerű gyerekkel (tényleg az, nem hozom fel a bizonyítékokat, vastag dosszié őrzi). már egy korábbi hasonló témájú posztnál is felhoztam, hogy nekem kicsit rosszul esik erről olvasnom, mert a termosapkás gyerek bizony nem mindig a fenti jelenségről szól, hanem esetleg arról, hogyha nincs rajta a sapi, akkor havonta kétszer lesz fülgyulladása (a legszebb tavaszban is!). szóval aki sosem ment át olyan dolgokon, hogy a gyereke alapból beteges, az könnyen hirdeti, hogy milyen röhejes, hogy más meg hogy öltözteti az övét. sose tudhatjátok, mi van mögötte.

    • Itt tényleg nem arról volt szó, hogy röhejes, kívülről, hanem arról, hogy nem árt-e, nem teszi-e tönkre a hőszabályozást és immunrendszert. Te is azzal kezdted, hogy paramami vagy. Ha fülgyulladása lesz nélküle, nincs-e már eleve, előtte tönkretéve az egész gyerek a sapkákkal? És hány ilyen, valóban óvandó gyerek van, és hány termosapka egy átlagos márciusi játszótéren, de komolyan?

      • Én azon döbbenek meg, hogy a környékünkön lévő játszótéren egy átlagos márciusi játszótéren csak mi vagyunk, sőt, egész ősszel csak mi voltunk. Mondjuk engem nem zavar, de nagyon fura.

      • tényleg nem tudom, mi az ok és az okozat. 21 fokra temperált szobában volt/aludt a fiam csecsemőként, fülgyulladást kapott már 2 hónaposan (azóta is rejtély, hogy miért? persze hazahozhatta az apja, de mi nem voltunk betegek amúgy). a paramamiság csak eztán indult. az teljesen jogos felvetés, hogy mi teszi tönkre a hőszabályozást, mert pl. az “adj egy még egy réteget az újszülöttre, mint ami rajtad van” c. közhely több, mint gyanús.

        • Hát igen, pl. ott vannak az angol gyerekek, télen, 10 fokban szoknya és térd zokni, aztán mégsem betegek gyakrabban, gondolom. Maga a hideg nem betegít, ahhoz kórokozó kell. Én azt látom a környezetemben, hogy azok betegek ritkábban (és mi sajnos nem ehhez tartozunk), akik nagyon sokat vannak a szabadban.

  11. Köszönöm!
    Ki kellene nyomtatnom, és kitennem a falra, hogy mindennap elolvassam. Ugyanis annyi olyan hatás ér nap mint nap, ami az ellenkező irányba hat, és valószínűleg nem vagyok elég erős ahhoz, hogy saját meggyőződésem szerint menjek, folyton szembe a tömeggel. Így is kilógok, és így is folyton vitatkozom, és próbálok érvelni, amikor azzal jönnek, hogy “de hát Te miért nem engeded…?” (hogy még többet tévézzen, hogy gumicukrot egyen, hogy heti fél óránál többet játsszon a gépen stb.)

      • Sziasztok! En igazandibol a konyvhoz akartam hozzaszolni, de igy az ejszaka kellos kozepen ahhoz most nincs eleg agyi kapacitasom, meg az ejszakai felebredesem is temaba vago. Konkretan egy iskola nevevel ebredtem, arrol almodtam. Koltozoben vagyunk videki varosbol, raadasul alternativ iskolabol a fovarosba. Eskuszom, 3 honapja nem csinalok mast mint pedagogiai programokat

        • bujok (es mobillal benazom, bocsanat erte). Mar szukul a kor, de meg nincs meg az igazi, viszont kezdek teljesitokepessegem hatara erni. 1 evig a rengeteg melo es az iszonyat stressz miatt nem aludtam, most meg a koltozes, iskolavalasztas. ( Vagy legalabb is ez a felszin..()
          Es feltem. Hogy megfelel-e a hagyomanyosban. Hogy nem erik-e kudarcok. Mikozben tudom, hogy nem ovhatom meg mindentol. Es tudom, hogy kompenzalok, mivel tenyleg sokat ( heti 1-2-3 napot) vagyunk kulon, es hitegetem magam, hogy minosegi ido, de… Igazan rendes a lanyomtol 1 eve nem volt beteg, de mikor 1 hete nagyszuloknel este belezasodott en meg mar nem tudtam hazamenni, hat elmebeteg es irrealis volt amit lenyomtam.. Tudom, esszel tudom, hogy sokkal lazabbra kellene vennem, ezt is, mast is, de nehez, olyan nehez..

  12. Koszi Eva, ez mind nagyon igaz. De azert vannak (lennenek) a tarsadalmi egyuttelesnek olyan minimum normai, amit nem artana megtanulni es betartani. Olaszorszagban attol megyek a falnak, hogy ugyan mar otevesen mindenki “egyeniseg”. Mindenki kibontakozhat, mindent szabad (egy nagyon kifejlett es felszines fogyasztoi tarsadalomban: lenyeg, hogy vasarolj). De ez azt is jelenti, hogy nem tudnak tekintettel lenni a masikra, nem tudnak empatikusan letezni. Neked mindig igazad van, akkor is, ha nem. Es ha remlik is, hogy valami nem stimmel, akkor is teljes torokbol veded a vedhetetlent, mert neked ‘allampolgari jogod, hogy igazad van’. A munkaban, az iskolaban, a kozlekedesben. Es mindenki mas hulye. Ez egy katolikus tarsadalon, antropologiai ertelemben: mindig meg vagy bocsatva. Nagyon ellenszenves es elhetetlen igy a tarsadalmi egyutteles.

    • Hű, ettől én is kivagyok. Én folyton figyelek, hogy kutyám, gyerekem ne legyen katasztrófa másoknak. Betolom a széket, ne legyek kellemetlen. Nem bátorítanék senkit, hogy de hát gyerek, ilyenek a gyerekek! Mérhetetlenül idegesít a hiszti, a zaj, a kosz.

      • Kaptam a fecén egy szöveget, nem tudtam hová tenni, ezt találtam neki búvóhelynek:
        Az első 6 hónap

        – Az a hatalmas méretű fej, amit szülés után egyfolytában nézel, hát az tényleg átfért azon a kis lukon, amibe addig azt a pirinyó tampont dugdostad.
        – a lefejt tej becsesebb, mint egy 200 éves bor.
        – úgy tűnik, az egész nap egy végtelen szoptatás.
        – napi 4-5 óra alvással is lehet élni.
        – ha választhatsz a szex és az alvás közt, az utóbbira fogsz szavazni.
        – egy kisbabából valamelyik nyíláson mindig folyik valami.
        – a séta csak neked séta, ő ebből semmit nem vesz észre.
        – elindulni otthonról egy 2 órás procedúra.
        – ha eddig nem kötötted be a biztonsági öved, ezen túl befogod.
        – kurva nehéz a babahordozót cipelni, gyerekkel együtt.
        – minden babazokninak szűk a szára és bevág.
        – a legszebb ruha is csak 1x kerül sorra, azután kinövi.
        – aki a fürdetőkrémet kitalálta, azt lapáttal vernéd agyon.
        – az egész terhesség alatt azt várod, hogy végre megint hason alhass.
        – Szülés után a 2 irgalmatlan méretű csöcsöd miatt továbbra is csak ábránd marad…
        – már nem szereted a vendégeket.
        – sírsz, ha az alvó gyereked nézed.
        – sírsz, ha valaki hangosabban szól hozzád vagy ingerültebb veled.
        – sárkány leszel, mindenért baszogatod a férjed.
        – egész nap várod, hogy este legyen és a gyerek aludjon, reggel meg azt várod, hogy mikor kel fel végre.
        – ha elszabadulsz otthonról pár órára, amit addig alig vártál, akkor egész távolléted alatt otthon jár az eszed.
        – a férjed túl csinos, túl szexi és minden nő biztos őt akarja.
        – akik eddig hívogattak a szülés előtt, hogy “egyben vagy még?”, na
        azok mostantól nem fognak.
        -A napok múlásával, már senki nem fog hívni, csak a család.
        – a nagyszülők azt hiszik, nekik szülted a gyereket.
        – kiderül, hogy mindenki tehéntejet ivott 2 hónaposan régebben.
        – kiderül, hogy anyád nem tud semmit a babákról (már).
        – anyósod még annyit sem.
        – fél óra bohóckodás és cigánykerekezés után egy 2 mp-es mosoly
        teljesen reális egy babától.
        – a digitális mérleg egy szar, csak arra találták ki, hogy idegesítsen.
        – amelyik ruha lábközt nem patentos, az a gyerek emelésekor a
        nyakában gyűlik össze.
        – a híg fos a legjobb pelenkában is utat vág a hátközépig.
        – van 70 dekás teli pelenka!!
        – a zenélő forgó a kiságy felett nagyon kevés ideig forog 1 felhúzással sajnos.
        – a mélyhűtőben már csak a fagyasztott anyatejnek van hely, kajának nincs.
        – egész nap otthon vagy, még sincs este meleg vacsora és kupi is van pluszban. És még fáradt is vagy.
        – a melltartóidat sárkányeregetésre is használhatod.
        – zuhanyzáskor meg kell emelned a melleid, hogy alatta is megmosd.
        – a hátközépig fosás mindig akkor jön el, amikor sorra kerülsz a dokinál és le kell vetkőztetned a vizsgálathoz.
        – a babagondozással kapcsolatban nincs egyetlen téma sem, amiről ne adna teljesen eltérő tanácsokat a védőnő, az orvos és az anyád.

        6-12 hónap között

        – ha a gyerek elalszik végre, akkor a kurva postás csenget. De 2x!!
        -a törlőkendő pont akkor fogy ki, amikor a babád nyakig kakis,és a vízszolgáltatás előreláthatólag!!! 14 óráig szünetel.
        – bármit próbálsz hozzátáplálás címszóval, az öklendezve jön ki belőle.
        – a főzelék semmivel nem jön ki a ruhából és textilpelenkából.
        – 3 kanál lenyelt kaja után képes fél üvegnyit visszahányni, és még 3x lebukni magát napközben.
        – napi 4x átöltöztetni nem is sok.
        – az egész szobát betakaró játszószőnyeg is kicsi.
        – a hányás mindig a kimenőbe felöltöztetés és az autós hordozóba betevés után következik!
        – 1 óra cipelés után egy 6 kilós baba is 20 kilósnak tűnik.
        – a legjobb játék a pillepalack. Minden más pénzkidobás.
        – az is befér egy baba szájába, amiről azt hiszed, egy reklámszatyorba sem férne be.
        – mindenen a bevarró címke a legérdekesebb.
        – minden fájdalom és baj emelés hatására múlik.
        – ha eddig nem volt kutyád, most van. 2 méternél nem távolodik el jobban és még a WC-re is követ négykézláb.
        – amíg a gyerek iszik a cumisüvegből, már lila fejjel és lélegzet visszatartva nézve őt rá kell döbbenned, hogy ő tovább bírja 1 levegővel, mint te.
        – térd magasságig minden kéznyomatos és nyálas a lakásban.
        – 1 fog arra elég, hogy piercinget lukasszon a mellbimbódba, és átharapja a nyaki ütőered.
        – ha valamit 1 órán át pepecselsz, főzöl, minden edény koszos, turmixgép úszik, na akkor nem fogja megenni.
        – a baba nem nyeli le a szájában lévő falatot, mielőtt veled szemben ülve eltüsszenti magát.
        – a baba nem ismeri a türelem szót! (sem)
        – amikor leülsz mellé a földre, ő ügyesen feláll beléd kapaszkodva, de tuti a mellbimbód a fogódzó.
        – a körömvágást altatásban kéne végezni!! Olyan, mint futó vadra
        lőni..
        – a tépőzáras cipő 3 mp-ig van a lábán.
        – miközben eteted, mindenki rajtad röhög, aki lát, mert te is nyitod és csukod a szádat, néha le is nyalod körbe a nem létező maszatot.
        – a baba leszarja, hogy hétvége van, akkor sem alszik tovább.
        – fel sem tűnik, ha kicsit hányásos a pólód.
        – van, hogy 4 napig ki sem bontod a lófarokból a hajad. Kelsz és fekszel vele.
        – rájössz, hogy a mikróba tett babakajás üvegből 40mp után kirobban az egész főzelék és mindent beterít.
        – az etetőtálcára csöppent főzelék sorsa a tenyérrel szétcsapkodás. Ha nem vagy elég gyors a papírtörlővel.
        – elnyúlni egy nagy kád habos vízben, arcpakolással, gyertyákkal körbe véve, egy pohár itallal-na ez innentől csak ábránd marad.
        – ha 1 szál hajad kilóg a copfból, akkor azt megtalálja és szép lassan kitépi.
        – ha megvetted a méregdrága játszószőnyeget lelógó cuccokkal, az
        elektromos hintát, a bébikompot, a babataxit, a félsátor áll a nappaliban, a felfújt kis medence is teli játékkal a szoba közepén, járóka felállítva, a babakocsi a folyosón, és éjjel minimum 1 labdán átesel a 7-ből. . . akkor rájössz, hogy kiszorítottak a kecódból.
        – ha eddig fújoltál egy nyálzó kutya láttán, akkor még nem tudod, milyen, ha megpuszil a csorgó nyálú gyereked.
        – bármilyen földre ejtett morzsa vagy kajamaradék a szájában köt ki.
        – többé nem kell mosni a papucsod talpát, van, aki tisztára nyalja.
        – nem csak a saját lábujját tudja és fogja a szájába venni.
        – a nagyszülőkhöz érkezve te már a kocsiban láthatatlanná válsz számukra.
        – lehet égnek álló seggel aludni!!!
        – vendégségben is képes pólón és melltartón át bekapni a bimbódat.
        – nem csak anya haját jó szálanként húzgálni, ott van apa mellkas szőre is.
        – igenis meg lehet enni egy 3 fogásos vacsorát 4, 5 perc alatt.
        – csak addig néz a fényképezőbe, amíg nem nyúlsz az exponálás gombhoz. 32 képből 1 sikeres.
        – vetkőzni öröm, öltözni kín.
        – a köldökpiercing képes 5 centit nyúlni. . .
        – a ” de én ezt így csináltam ” mondat egy idő után kiváltja belőled a nagyigyilkos indulatokat .
        – ha bevásárlás után cipekedsz az emeletre, karodon gyerek, töködön is csomag lóg, akkor leejti a cumiját.
        – a spejz úgy néz ki, mint egy bébiétel depó.

        1 év után

        – még mindig túl jóképű a férjed, túl jó szaga van az új parfümjétől, és biztos mindenki csak őt akarja. Pár féltékenységi jelenet, és totál hülyét csinálsz magadból. És ez még nem a vég, csak 1 éve vagy otthon. Lesz ez még rosszabb is.
        – már nem zavar a kupi a lakásban, képes vagy nyugodtan ülni a szarkupac tetején, lábad alatt egy halom mosott és beszedett ruha, amit a gyerek elért az ágyon, és leszórt a földre. Oldalt egy pár üres flakon, amit kiszedett a kukából és odavitt neked a nappaliba. A konyhát beborítják a műanyag edények és fakanalak, amiket a szekrénybe beülve kihajigált. Esély nincs visszatenni, minek arra az 5 percre.
        – a gyereked már 12 hónapos, csodásan feléri az asztalt. Igaz, nem látja mit ér el, de érzi, hogy valami húzhatót talált. Így szabadulsz meg az anyóstól kapott törékeny, de “csodálatos” lakásdíszektől, vázáktól, tálaktól, kaspóktól.
        – eljött a fosztásidő. Minden, ami olyan anyagból van, ami kitartó munkával kikezdhető, és a szöszöket húzkodva kitéphető, az elkezd szétjönni. Ilyen pl. a padlószőnyeg, tapéta, a kutya bundája. (Ez utóbbi elég sokat nyüszít közben).
        -eljött a nagy zajok ideje is. A földhöz csapkodás hangja már lószar ahhoz képest, amit a fakanál kiad, ha a konvektoron húzkodja végig. Mindezt fülig érő szájjal.
        – az etetőszék kitűnően tolható a kövön, még a 20. kör után is érdekes elfoglaltság. Már akinek….
        – nem hitted volna, hogy áhítattal fogod várni a napot, amikor először nézel meg egy teljes filmet. Az, hogy moziba is lehet menni, a vágyak netovábbja.
        – eseményszámba megy, ha a fodrászig eljutsz és levágatod a hajadat…
        – megtanulsz nyitott ajtóval szarni úgy, hogy közben valaki áll veled szemben és mereven néz téged.
        – az ujjbecsípés 10. alkalom után sem riasztja vissza a fiókhúzogatástól.
        – a kutyát megtaníthatod, hogy ne nyúljon a gyerek játékaihoz, de a gyerek a kutya jutalomfalatját fogja a legjobb ízűen rágcsálni.
        – az idő múlásával egyre nagyobbak a lakásban a káresemények.
        – mindenhonnan csak le- és kipakolni izgalmas.
        – a homokozó lapáttal igenis ki lehet ütni egy ember szemét.
        – a Hull a pelyhes szép dal, de 200-adik alkalommal már a Mikulás k. anyját. Még jó, hogy kivehető az elem a játékból.
        – rájössz, hogy finom a pötidanon (Danoninó).
        – a melegítőnaci a leggyakrabban használt ruhadarabod.
        – úgy érzed, évek óta papucsban jársz.
        – ha alszik, nem tudsz csörömpölni a mosogatógéppel, ha fent van,
        akkor meg tőle nem tudsz belepakolni.
        – a lakás növényállományát tekintve úgy érzed, a gyereked sosem lesz természetbarát.
        – a nagyszülők gyakran ismételt mondata: “Én adnék neked, de az anyád nem engedi.”
        – ha hosszú levelet írsz, a modem zsinórja lesz a legérdekesebb húzható játék.
        – nyaraláskor csak a hátad barnul le, ahogy derékszögben futkosol a parton a gyerek után.
        – a gyereket nem érdekli, hogy 9600 forintot adtál ki egy 18-as cipőért.
        – mire 1 éves lesz, jobb bicepszed van, mint aki évek óta gyúr rá.
        – a legjobb haverjaid dobot, trombitát, szintetizátort és gitárt vesznek neki az első szülinapjára. Esetleg géppuskát. Persze nekik még nincs gyerekük.
        – mindennek jó hangja van, ha elég magasról ejtik le.
        -a leejtett játékot mindig visszaadja a földről egy hülye.
        – a kutyának a legérdekesebb része a lihegő nyelv. Pláne akkor érdekes, ha elkezdi húzni és a kutya fura hangot ad ki.
        – ahová a feje befér egy gyereknek, oda be fog jutni.
        – minden általunk használt bevásárlókocsi lánca és tolókarja tiszta a vásárlás végére.

        A későbbiek folyamán

        – a tapadókorongos puskával legjobb a tv-re és apa homlokára lőni.
        Mindkét helyen ott marad.
        – ha maszatos a gyerek szája, és nyúlnál felé a tömött buszmegállóban, az a kezeit a feje fölé rántva jajveszékel, hogy anya ne üss meg. . . mindezt úgy, hogy soha egy taslit sem kapott.
        – csak akkor hagyd abba a telefonálást, ha a gyerek esését látva a vér is folyik.
        – le lehet dobni a csillárt egy párnával.
        – a legjobb móka a sütőbe bemászni.
        – márpedig a pókember jelmezben kell bölcsibe menni 3 napon át. És fürödni is abban kell!!
        – egyedül menni 2 gyerekkel a közértbe: mindkettő a bevásárlókocsi ülésében akar utazni.
        – a parkolóban, amíg az egyiket kiveszed és átmész a másik oldalra, hogy kiszedjed a másikat is a gyerekülésből, a már szabad gyerek eltűnik az autók közt.
        – mielőtt a kasszához mész, pakold ki a kotongumikat, a konzervnyitót, a műanyag vájlingot, az Action Man babát, a kisautókat egy félreeső helyen, meg mindazt, amit nem te tettél a kosárba.
        – 2 gyerek a kosárban olyan, mint 2 polip. Amit a karjuk elér, azt megragadják.
        – eddig nem hitted volna, hogy egyszer valaki a szemedbe nézve fog, tág orrcimpákkal, nagyokat nyögve szarni, fátyolos tekintettel. Mindezt szégyenérzet nélkül.
        – nem tudod megmondani, mikor volt utoljára leengedve a hajad.
        – 2 év után azon gondolkodsz, hol az emberi türelem határa.

    • Igen, a kicsi gyerek egocentrikus (mer’ milyen legyen, tanulja a világot, ami nem ő), így egy darabig nincs értelme rátolni annak az egész ódiumát, hogy Őőőőő egy egyéniség, és azt csinál (nulla tapasztalattal, kitekintéssel, érettséggel, honnan lenne neki), amit akar. Az addig oké, hogy embert nevelünk, nem gyereket, de ehhez az egódologhoz előbb rengeteg anyagot, tapasztalatot, emberséget kell begyűjteni, hogy ne szétessen és meghülyüljön az ember.

  13. Köszönöm Éva, hogy ezt leírtad. Megint enyhült az ufo-érzésem egy kicsit. Igyekszem szabadabbra nevelni a gyerekeimet mint amilyen én voltam, illetve vagyok a mai napig. Nehéz ilyen korlátok közé szorulva ezt megtenni, de azért vannak sikerek. Közben én is szabadulok ki/fel/meg… 🙂 Nehéz út ez, de inkább ez mint az állandó szorongás! 🙂

  14. Arra vagyok allergiás,mikor az anyuka odanyávog a gyermeknek, hogy “Jaj Petikém, most adtam rád tiszta ruhát,, miért térdeltél bele a homokba?” Az enyéim még a pocsolyába is belefeküdtek és élveztük, hogy amíg megyünk haza, a nyanyák csóválták a fejüket, hogy milyen anya vagyok. Hát ilyen.

  15. Én csak most olvastam, de már látom, mekkora outsidereknek neveljük a gyerekeinket, mert
    nincs tévénk, de a bútorainkból bármikor lehet bármi,
    nem nézünk reklámokat, ezért nem tudjuk, mely termékek menők,
    nem hallgatunk menő zenéket és rádiót, de vannak itthon hangszereink,
    nem ránganak a gyerekek a Gangnamra, mert néptáncolnak,
    nem járunk mekibe, de esténként körbeüljük az asztalt és sóderparti van,
    nem ismerjük az aktuális rajzfilmhősöket, de a magyar mondákat igen,
    nem plázázunk hétvégén, hanem barátokhoz megyünk vagy kirándulunk,
    nem tudnak még sem angolul a gyerekek, sem németül, pedig mindkettő elmúlt 5 éves,
    nem hallgat a fiam, ha a tanító néni megalázza, mert itthon is elmondhat mindent,
    nem válaszolnak az idegen néninek, ha nem szimpi, mert nem kényszerítem rájuk,
    nem szólok rájuk, hogy ne maszatolják össze a konyhát, ha kávét akarnak nekem készíteni ;))

    Két friss élményem van ezzel kapcsolatban:
    1. Barátomék legkisebb, ötödikes lányához meghívták az egész osztályt, mert csúfolták, hogy mekkora lúzer, mert nem ismeri sem ezt, sem azt (zenék, idióta sztárok). Csak éppen játszik hangszeren, komolyzenét hallgat és táncol, íjászkodik, rajzol, fest. Anyukája kitalálta, hogy jöjjenek át a gyerekek, kerty party keretében sütöttek kürtős kalácsot, készítettek fürdősót és hamulámpát. Meg kellett valahogy mutatni, hogy az érték nem ciki. Nagyon meg voltam döbbenve, hogy ilyen kisebbségben van az olyan gyerek, aki kap valamit otthon, és hogy ezt fel kell vállalni, nem ez a normális és követendő.

    2. Fiamhoz átjött az osztálytársa, és a gyerekem mindenféle szerepjátékokat talált ki, mondjuk főleg az ő szájíze szerint. A barátja egy ideig elharcolgatott és építgetett vele, de alapvetően a fiam legójával akart játszani, mert neki pont ilyen nincs. Ehhez képest uzsonnáztak egy jót, beszélgettek, küzdöttek, ugráltak, volt kis éneklés is. A kisfiú csalódottan ment haza, mert a legóra mégse került sor. Meg nem is kapott semmit, kölcsönbe se.

    Egyértelműen látszik, hogy kisebbségben leszünk.

  16. Visszajelzés: az óvodás farsangok infernója | csak az olvassa

  17. Hát ez betalált nagyon! Sajnos úgy nevelik a mai gyerekeket, hogy maradjanak láthatatlanok, simuljanak a többihez. De magamon is észreveszem, hogy megszokásból olyanokért szólok rá, ami nem is biztos, hogy olyan nagy baj, ha megtörténik/nem történik meg (válaszoljon a néninek, ha nem szimpi, akkor is, stb.).
    Erről szeretnék leszokni, de egyszerűen nem tudok elég laza lenni, bárhogy próbálom.

  18. Én pont ezektől nem nagyon féltem. Ezeket tudom befolyásolni. Amitől féltem: megváltozik az éghajlat, nem lesz elég kaja, kitör a háború, mire felnőnek, rossz lesz a levegő, a víz, a talaj, még több E-t eszik, mint az iskolai menzán… Hogy lehet az, hogy ezek a számomra leginkább kézenfekvő dolgok senkinek nem jutnak eszébe?:) Vagy a “klímapara” még mindig nincs bent a köztudatban? Ha 2050-re még többen leszünk és leromlanak a termőterületek meg még több lesz az éghajlati szabálytalanság, attól most nem lehet félteni a gyereket? Biztos hülye vagyok, de nekem a legnagyobb dilemma ez volt a harmadik gyerek vállalása előtt: elég jó hely lesz-e a Föld, mire felnőnek vagy nem…

  19. Lányom talán 4 múlt, elengedett kézzel, egész altestével támaszkodva vadul integet egy baromi magas kötélmászóka tetejéről. Sugárzik az arcáról, hogy milyen ügyes vagyok anyukám, én már kapaszkodás nélkül is tudom!!!
    Visszaintegetek, kéz és testjelekkel biztatom. Vigyorgok, igyekszem nem parázni nagyon!
    Nagymama odaront hozzám:
    – Az a maga gyereke?
    – Igen!
    – Nem kapaszkodik! Látja????!!!!
    – Látom!
    – Nem félti??
    – Dehogynem!
    – De akkor miért nem szól rááá????
    – Mert bízom benne és mert szeretném, hogy később már ugyanezért ne kelljen féltelem!
    (vörösfej szindróma)
    – Látod Bálintka??!! Te azt soha ne csináld mint az a rossz kislány! Soha nem mehetsz olyan magasra!
    Azt hiszem, ezt betarthatjuk 🙂 – az én lányom mehet a legmagasabbra! Igen! Sőt kapaszkodás nélkül és boldogan lehet ott! Biztonságban, támogatással, alul meg Bálintkák, a jó fiúk. Akik nem mernek olyan magasra mászni soha.

  20. Fészen osztom, ha nem gond. Csak nem rég találtalak, olvaslak lelkesen. Szeretnék írni én is, de még csak vázlatolok, gondolkodom…. Minden esetre köszi a sorokat!!

  21. Olyan, de olyan büszke vagyok most magamra!
    A kisebbik lányom (14 lesz) afféle nagyonnégyszemközti helyzetet teremtett, és tudtomra adta, hogy “bizonytalan a későbbi romantikus partnerei nemi hovatartozását illetően”.
    Így mondta. 🙂
    Iszonyú helyes volt, egyébként is kamaszosan szemérmes, képzelem, milyen nehéz lehetett ez neki.
    Szóval egészen odavagyok szülői sikeremtől, azért is éreztem szükségét ennek a gátlástalan dicsekvésnek itten.

  22. Visszajelzés: drága Nótár Ilona! | csak az olvassa — én szóltam

  23. Visszajelzés: négy év — az első év | csak az olvassa — én szóltam

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s