nem mernek nők lenni

P. Orsinak, szeretettel, közös harcunkhoz

Kedves-drága Ildikó!

Bevallom, szoktam olvasni a Lők Napját én is, a barátnőm mindig itt felejti az asztalon. Aranyos lány, ha rendetlen is, szeretem. Hogy akkor miért írok Önnek?

Kérem, adjon tanácsot. Érzem, ő nem az igazi társam, talán néhány hetünk van hátra. Mindig megérzem előre, hogy szakítani fogok.

Már nem olyan az egész, mint az elején, azt akarja, köteleződjek el, pedig csak tizenhét hónapja élünk együtt. Szeretem őt, szimpatikus lány, de félek a jövőtől. Én szeretnék majd gyermekeket, de ahhoz meg kell találnom a valóban ideális társamat. Hazajövök hozzá, mintha minden rendben lenne, de tulajdonképpen most is keresem a párom. Jóképű vagyok, okos-sármos, biztos egzisztenciám van, alig negyvenegy évesen középvezető lettem egy nagy szállítmányozási cégnél. Kilenc éve keresem komolyan a párom, édesanyám szerint nőcsábász vagyok, vele nem tudom megosztani a fájdalmamat, hogy néhány kellemes alkalmi viszonyokon kívül nem történt semmi, csak csalódás csalódás hátán, és most Beáta.

Igazi nőt keresek. Olyat, aki nem fél a közelségtől, képes megnyílni, nem felszínes, mint a Beáta előtti, gyönyörű-szexi barátnőm.

Olyat, aki nem telepszik rám, hagy nekem teret. A Gabi mellett, akivel tavalyelőtt jártam, azt hittem, megbolondulok.

Olyat, akit nem kell megtanítanom mindenre, nem csüng rajtam, hanem eleve talpig nő: hozza magával az ősi női tudást. Az egyik barátnőmet úgy kellett megtanítani alapvető szexuális technikákra, pedig már huszonegy éves is elmúlt.

Olyat, akin nem ment végig a fél város, nem hasonlítgat az előző hapsijaihoz. Aki titokzatos, megfejtendő, nem adja ki teljesen magát. Nagyon zavart például az Eszterben, az egyetemi szerelmemben, hogy borzasztó racionális volt, amellett rengeteget beszélt, mindent kielemzett és elmesélt. Egy nap rájöttem, hogy egy kiélt nővel élek együtt, és összecsomagoltam-pakoltam.

Olyat, aki nem játssza az eszét, mint a Márti, és nem mondja nekem azt durcásan-dühösen, ha megkérdezem, mi baja, hogy semmi! Akivel lenne közös témánk, és volna saját véleménye-álláspontja is, nem csak nézne rám a hosszabbított szempillái alól. Talán egyetért velem, Ildikó: egy igazi nő legyen okos. Szeretek beszélgetni, szeretem, ha a választottam hozzá tud szólni a témáimhoz, legyen az gyorsulási verseny, nemzeti megújulás, elektromechanika vagy sörgyártás.

Olyat, aki önálló, elvan magában, nem nyaggat, hogy minden estét együtt kell töltenünk, mert különben vége a világnak. Akinek megvan a saját élete, baráti köre. Épp ezt elégeltem meg a Timiben, hogy folyton rajtam lógott. Társfüggő volt a Timi, és a Kitti is, ez az igazság, erre nagyon sok nő hajlamos.

Olyat, aki ugyanakkor alkalmazkodik: meleg vacsorával vár, nem idegesít a hülyeségeivel, és nem fontosabbak a barátnői, mint Én. Andi, aki kolléganőből lett az élettársam, ebből a szempontból rémálom volt. Az Önmegvalósító Nő. Le akart pipálni a munkahelyen is, és azt mondta, ő sem fog otthon ülni, ha én sokáig maradok-túlórázok bent.

Olyan nőt keresek, Ildikó — régimódi vagyok? –, aki könnyedén, ügyesen rendet tart, alapos, szereti a házimunkát, és nem csinál belőle ügyet, nem érzi, hogy leesik az ujjáról az aranygyűrű ettől. Mindenekelőtt jól főz, szereti a tisztaságot és van ízlése is az otthon meghitté tételéhez. Valamint nem sír, hogy vasalni kell. Az én leendő páromnak-partneremnek meg kell értenie, hogy az irodába-továbbképzésre nem mehetek gyűrötten. És ez az, ami nem nagyon ment a Fanninak, pedig ő amúgy majdnem tökéletes-eszményi volt. Vett úgynevezett vasaláskönnyített ingeket, hatot, talán tudja, Ildikó, milyen gyatra-silány minőségűek ezek. A mi köreinkben nagyon fontos a kifogástalan elegancia. A Hannus, aki a legelső Beáta előtt volt, meg lapozgatta ezeket a rettenetes trendmagazinokat folyton, és új díványpárnákat meg állólámpát akart, persze az én pénzemből-keresetemből.

Olyat, aki nem mártírkodik-szenved, mint a Jutka. Aki túllát a konyhán, nem csak a padlizsánkrém meg az öblítő illata a téma folyton, és a legvadabb fantáziája nem egy új robotgép.

Olyat, aki szereti és igazán élvezi a szexet, nem csak megjátssza. Mert a Kinga orvosi eset volt, egy hétvégén ha egyszer hagyta magát. Pedig egy tartós kapcsolatban nagyon fontos, hogy összhangban legyen a szexuális étvágyam-ízlésem.

Olyat, aki hűséges, és nem nyaggat szexért, amikor fáradt vagyok. Éva, az eddigi leghosszabb kapcsolatom (nem szégyellem bevallani, Ildikó!) fehérmájú volt, orvosi értelemben is. Folyton hörgött-vonyított az együttlétek alatt, húsz perceket, kifacsart-tönkretett, mint egy citromot.

Olyan hölgyet keresek, aki mindent teljesít, ami ahhoz kell, hogy én kényelmesen-nyugalmasan élhessek, és jó pasinak érezzem magam — talán Ön megérti, kedves Ildikó, hogy egy férfinak, hiába erős, borzasztó sérülékeny az egója –, de eközben nem görcsös. Odaadó, de nem nyúz a szerelmével, ha engem már fáraszt. Komolyan veszi a kapcsolatot, nemcsak lehúzni akar — tényleg jól keresek, Ildikó! –, meg mutogatni a barátnői előtt, és főleg nem csak elvetetni akarja magát, meg gyereket varrni a nyakamba. Ráérünk, negyvenkét éves vagyok, előttem az élet.

Ma már nincsenek igazi nők. Nem mernek nők lenni. Mit gondol, kedves Ildikó, hol találhatnék igaz társra?

Bálint

93 thoughts on “nem mernek nők lenni

  1. “Pedig egy tartós kapcsolatban nagyon fontos, hogy összhangban legyen a szexuális étvágyam-ízlésem.” – Ez a mondat nagyon tetszik! A valóság legyen összhangban a saját étvágyával-ízlésével, a nő meg alkalmazkodjon, elvégre tényleg jól keres. Mi kell még?
    És ez alig túlzás, tényleg majdnem ilyen a rovat (vagy az egész újság?). Most legalább kiderült, hogy nem csak én kínzom magam elnyomottnők lapjával kikapcsolódásként! Olyan jól lehet rajta bosszankodni. Másik kedvencem Sz.gő András, a gyomrom felfordul a stílusától.

  2. A dupla jelzők miatt égettem el életem utolsó Nők Lapja-t. Nők Lapjáját. Nők Lapja magazinját. Tökmindegy.
    Bár a “jól menő” állandó felbukkanása is versenyben volt, mint kiváltó ok.
    Csakazolvassa szerintem korunk Beethoven-jének a Karinthy-ja.

  3. és egészen egyedül, nélküled fogalmaztam meg az elégetés időpontjában, hogy ennyire kritikátlan-elkerülős, felszínes-komolykodós újságot még nem olvastam, pedig kiskoromban újságbuzi voltam, karrieremet 8 évesen kezdtem Hahotával, Ludas Matyival, doktor Justicével (Kockás)

    • A Nők Lapjába nagyon sok valós levél is befut, nem lehet másképp. Szerintem csak átírják, tömörítik, amit meg is értek. Én csak a riportoknál gyanakszom, hogy kamu: van ez a Meghívom egy kávéra sorozat, ahol mindenki rájön, hogy az anyósa, menye igazából egy tündér, Ildikó, stb.

      • De csak amíg rá nem jössz te is!
        Hú, ez is egy idegesítő dolog! Ez a majd meglátod húsz év múlva, hogy… Az tuti biztos, hogy neki van igaza, csak te még nem tudod. No, de ez nem Ildikóra vonatkozik, sokkal inkább kapcsolódik a következő bejegyzéshez.

  4. Soltész Ágneshez Az olvasó nemtudommitcsinál rovatba meg főleg polítúros kerek asztalon, felhajtott csipketerítő mellett és franciakockás lapra írott levelek érkeznek tömegesen az optimista nyugdíjasoktól. Ezekben a levelekben mindig átadják a helyet a buszon, és előre köszönnek a nyolcvannyolc éves tanítónőnek, aki még Hiszek egy magyar feltámadásban imádsággal kezdte az óráit.

    “Ősz volt. Mosolygott a lombok. A pénzespostás háta megcsillant a szélben. A görnyedt asszony meg-megállt nagy szatyraival a kaptatón. Összemosolyogtunk. Én is vettem aznap csirkefarhátat. A sorstársiasság melengető érzésével húztam tovább kis kerekes szatyromat” — írta megkapó levelében B. Dénes, tóhátszegi olvasónk. Köszönjük a szívmelengető sorokat!

  5. Egyszer írtam levelet Ildikónak (valami fizetős iskolába járó gyereket kellett sajnálni az egyik cikkében és arra reflektáltam, hogy ugyan ugyan Ildikó, ez azért túlzás!). Válaszra nem voltam méltó. Ekkor kezdtem én is gyanakodni, hogy Ildikó maga írja a történeteit és a hozzá tanácsért fordulók leveleit is.
    Nem is lenne másképpen életszerű, hiszen nehéz elképzelni, hogy épelméjű ember egy 50es, megfáradt újságírótól kérjen életvezetési tanácsot.

  6. Kedves Bálint,
    a jó kurva anyádat neked!
    Ildikó

    ps.: Jók ezek a kötőjeles okosságok-bölcsességek, tetszetősek-rokonyszenvesek, és ez a sok pesties névelőzés a tulajdonnevek előtt, nem is beszélve a bizalmaskodó megszólításokról a mondatok elején, közepén, végén. Remekül megfogtad a karaktert (a kurva anyját neki, de női megfelelőjének is).

    • Én roppant rühellem, ha egy hibázó ember helyett egy nőt, annak is a nemi erkölcseit szidalmazzák (nevezetesen a jó kurva anyját…).
      Ez jellegzetesen férfi-harcmodor : az ellenségnek érzett nő alázása szavakkal,
      ugyanakkor a hibázó férfi szentségének megóvása,
      aki helyett odaállítjuk a könnyebben szidalmazható embert, a nőt,
      akit ráadásul a legméltatlanabb módon, övön alul bántalmazhatunk – és ebben aztán jól és minden veszély nélkül kiélhetjük magunkat és felgyülemlett agressziónkat.
      Szomorú, hogy még egy nőközpontú oldalon is ilyen hozzászólásokba szalad bele a gyanútlan olvasó 😦
      És szomorú, hogy még mi magunk nők sem vesszük észre ezeknek a szófordulatoknak a minket nemünknél fogva sértő-bántalmazó célját.
      Kár:(

      • persze, levált, csakhogy mégis…
        és persze ne legyünk ennyire nő-módra jóindulatúak és naivak,
        szerintem a mai kor férfija nagyon is jól tudja, mit beszél – pláne amikor cifrázza és a szájbabaszott jó kurva anyjáról emlékezik meg az illetőnek – ami a magyar kocsmák kedves kiszólása.
        De gondolom, persze ez is levált már az eredeti jelentéséről, mégis olyan jóleső nekik hetvenhétszer elmondogatni…
        És persze akkor az ilyet szopja le a jó kurva anyja – mondanám ha nem tudnám, mit beszélek

        • Különben ezek a káromkodások is megérnének ebben a szemléletben (hímsoviniszta) egy gyűjtést, én múltkor azon gondolkodtam el, hogy az is milyen plasztikus, hogy ki áll a f@sznak rossz végén… Miért pont annak? És akkor inkább nem tetézem további trágársággal.

  7. Annyira egyforma a levelek stílusa, hogy vagy ő írja valamennyit, vagy alaposan átdolgozza a kapott leveleket. (Vagy minden hülye így ír, aki egy újságírótól várja a megoldást a gondjaira.)
    Sajnálom, de az elképzelésemből nem engedek 🙂
    Apropó, hol lehet jelszót kérni?

  8. Új emberem annyira csúnyán beszélt tegnap Fe.j.ős É.va írói kvalitásairól, hogy majdnem rászóltam, de aztán jobban meggondoltam, és nem tettem. Ehh, én is vagy tíz évig olvastam Nők Lapját, jobb híján. Bár mostanában a Cosmo-n nagyobbakat lehet röhögni. Már rég nem volt a kezemben NL, most már nemcsak a Lajos Mari receptekben van ez a bizonyos dupla, kötőjeles jelzős szerkezet?

    • A dupla, kötőjeles jelzős szerkezetektől konkrétan a falnak megyek. Kb. három éve észrevettem, hogy Ildikó mindig kötőjellel fejezi ki – írja körül, hogy mit akar, és ezáltal idegesít-zavar engem ez a stílus. Mióta ezt nézem-lesem akaratlanul, azóta magára a cikk mondanivalójára-lényegére sem tudok figyelni. Ráadásul a legtöbb szót a kötőjel elől-mögül el lehetne simán hagyni-nem jut eszembe szinonima, mégis értelmes-érthető maradna.
      🙂

      Viszont: még mindig a Nők Lapja a legjobb bulvárújság. Ez legalább néha, messziről érinti a komolyabb témákat is, nem marad meg a fogyókúra-egészség-szabadidő-sztárok négyszögben. Volt egy kiscsaj, valamilyen Saci. Na neki még voltak is jó cikkei, tényleg. Meg néha a szépirodalmi betétek is jók.
      A Szegő nekem sem szimpatikus viszont. Ahogy az sem, hogy vagy budapesti témák vannak, vagy pedig annyira vidékiek, ahol már az árvalányhaj találkozik az ősfenyvessel. Köztes helyszín (nagyváros, kisváros, nagyközség), ahol a népesség zöme él, nincs. A falu max. elrettentő példaként jön fel, vagy olyan összefüggésben, ami már rég nincs úgy ott sem…

      • Ó, és Schaffer Erzsébetet parodizálhatnánk még.
        Mihalicz Csilla különdíjat kapott Hüpatiától itt megjelent kétrészes cikkéért, ami ügy is, és hepiend: Éva visszakapta a kislányát, Szofit.

        • A serrenő sajt, a nagytermészetű kovács és a hasadó hajnal.
          Tiszta modern kalandfilm, a rekkenő vidékről, ahol a madár se jár, csak Csókás János, a méhész.

  9. Egy élmény volt olvasni, köszönöm!
    És képzeljétek, nálunk a férjem olvassa. El van tőle ájulva, hogy milyen jó cikkek vannak benne. Én meg nézem azt a sok kreatív, aktív-sikeres-hű de boldog-életerős-tetterős asszonyt, (és azt gondolom, gebedjetek meg.) és azon csodálkozom, hogy honnan van nekik ennyi energiájuk, erejük, szabad idejük?
    Sőt néha az állandó gyereknevelési szakértőjük tanácsain is elcsodálkozom. Egyszer azt tanácsolta, az egyik családnak, hogy nyugodtan vegyenek magukhoz egy elhanyagolt, állandóan öngyilkossági gondolatokkal foglalkozó kamaszt. Nem hittem a szememnek!

    u.i.: A zárójeles rész kétszer áthúzva nem jött át a Word-ből.

  10. akkor nem a k anyjât Bâlintnak.(bâr ő nevelte ilyennek) szóval hülye pöcs ez a Bâlint. Jâjj de telibetalâlnak ezek a beképzelt seggfej sztorik. Olyanokat ismertem meg târskeresés közben(; meg a tündér férjemet is Hâl Istennek. A legdurvâbb szerintem ha valaki az őt otthon vâró pârja mellől keres,erre nincs bocsânat. Mégeccer akkor hülye töcs Bâlint

    • Miért az anyja nevelte ilyennek ? Nevelhette az apja vagy a társadalom is,
      de egyszerűen jó a nőt szidni – és főleg veszélytelen feszültséglevezetés.
      Nőknek egy opció, amiért nem jár bosszú (próbálnák a férfit erkölcseiért szidni, majd megnézhetnék magukat)
      a férfiaknak pedig mellé még egy furcsa kielégülés is, mint kedvelt műfajuk, a nőalázás egy formája.

  11. Én akkor ábrándultam ki teljesen (úgy látom, az ide írókhoz képest gyalázatosan megkésve), mikor a nyáron érkezett egy olyan levél Ildikóhoz (csak nagyjából emlékszem), amiben a nej arról panaszkodik, hogy 3 gyerekkel strandolnak, anya rohangál a gyerekek után annak minden feladatával, férj pedig vidáman strandröplabdázik, sörözik, stb, nem érti a nőnek mi baja. A nőnek meg a töke tele. Mire Ildikó: “Kedves Nej! Ne legyen hárpia! Vegyen inkább a férjének egy sört, hogy jobban tudjon lazulni és húzza meg magát (legyen hálás a sorsnak, hogy valaki megdugja)!” Én ezen akkor annyira kiakadtam, hogy biztos voltam benne, vitaindítónak tették be ezt a levélváltást és vártam a folytatást. De sehol semmi. Azóta is csak döbbenek mindig, ha Ildikótól olvasok. Olyan jól megfogtad a lényegét, lenyűgöző!
    Ma egyébként megvettem a lapot, direkt dühöngős röhögési célból, de nem leltem benne írását. Viszont beharangozták, hogy a jövő héten az ő nagy témája lesz a megbocsátás, a harag elengedése… alig várom…

  12. Visszajelzés: mire vágyik a férfi | csak az olvassa

  13. Júúj, már megint egy olyan férfikarakter, akit úúgy felrúgnék! És akiből tuti sok szaladgál a valóságban is. Akinek csak azért ekkora a pofája, és mer ennyire fanyalgós lenni, mert kő gazdag. Pedig lehet, baromi ronda (csak magát hiszi szépnek), öreg, éretlen (41 évesen még nem akar nősülni? ejjnye!) és még bunkó állat is, de a pénz… a nők erre ugranak (persze ez részben a hölgyeket is minősít(het)i, bár nem tudjuk, milyen módszerekkel hódít Bálint, lehet, igazi hősszerelmes az elején. De ez más kérdés).
    Nagyon jó írás! Néha elgondolkozom, a fantáziád ennyire jó, hogy ilyeneket találsz ki, vagy túl sok f###fejjel hozott össze a sorsod életed során?… 🙂

  14. Hirtelen felindulásból én is elküldtem volna a k. anyjába, aztán gondolkodtam a kommentek után, hogy mit írjak neki: dögölj meg – azt azért mégse, menj el agymosásra – bárcsak lenne ilyen, aszalódj meg egyedül életed végéig – na, talán ez jól lesz (bár nem az igazi). Hisz úgy sincs megfelelő nő neked, és minden bizonnyal azért, mert mindannyian selejtek vagyunk, és nem érhetünk fel tökéletes mivoltodhoz. Pá

  15. En mar tiz eve azon gondolkodom, hogy kellene egy olyan ujsagot irni, ami noknek szol, de a feminista noknek. Tudom, kevesen vennek. De a magamfajta mit olvashat mostansag? A NL-tol kiutest kapok, a Cosmotol es ELLE-tol szinten. Aztan onnan csak lejjebb van (kiskegyed es tsai…) Ja, vagy olvassunk a neten? Pl. ilyen blogokat? 🙂

    • Én szeretem a Marie-Claire-t. És amíg bele nem ugrattak a nagyon beteg férjem mellől ennek a megírásába, addig az ÉVÁt is (hogy aztán eltűnjenek egy szó nélkül, és se meg ne jelentessék, se ki ne fizessék — nem vagyok én senki, megtehetik). Ez is hülyéneknézés ám, csak nívósabbak néznek nívósabban hülyéknek nívósabbakat. Most megint sminkcsomaggal csábítanak a lájkért, és általában is ez a Szavazz a trendi napszemüvegért!-attitűd; “összeállítottunk pörgős zenéket a kedvetekért”; az ökoanya, aki 2012 tavaszán felfedezi a szelektív szemétgyűjtést, mert a gyerekei addig unszolták, és ezt mint a környezettudatosság maximumát megírja!; hogyan árnyékold az autód ablakát, hogy a kicsid szemét ne bántsa a fény; Egy csepp luxus című rovat, kézzel készített mindenfélék, a sóvárgás életben tartója, ha lankadna, miközben kilakoltatják a fél országot épp (igaz, a mosógépem onnan van); “töltsd le a kivágható nyuszifigurákat, de mielőtt kinyomtatnád, gondolj a környezetre”-típusú ellentmondás, és az itt vázolt anomáliák. Meg az imádott Lustanyu, akitől én kiütést kaptam. Ismeretterjesztés: megmondjuk a mentők telefonszámát. Használj zoknicsipeszt. Antoni Rita cikke miatt megvettem ma az ehavit a szombathelyi pályaudvaron (és gratulálok!), de kiakadtam a pedofil Szaffi-Pöttyös Panni-Iluska sminkektől (értitek, dizni nem lehet, mert a számot a hungarikumoknak szentelték). Illetve az irodában dolgozom című paródia is nekik szól.

  16. Reggeli kávé már nem is kell. 🙂
    Egyébként meg szerencsére a blogoszférában vagyunk páran, akik kiütést kapunk az NL-es szaktanácsadóktól, a Sanoma-újságíróiskola egyenújságíróitól…

  17. Visszajelzés: az írástudók felelőssége | csak az olvassa

  18. Nemrég találtam ide.
    Nagyon jó cikk. Kicsit hiányoltam a boldogságos jelzőt:)
    A válaszra én is kíváncsi lennék, bár szerintem az eredeti kedvesdrága Ildikó az olvasói leveleket is maga írja.

  19. ennyi igénnyel soha nem fog találni olyan nőt, amilyet szeretne…mert a leírtak alapján képtelen kompromisszumot kötni..senki sem hibátlan, de ha valakibe megfog valami, aminek nagyobb a súlya, mint az egyes apró hibák, mániák, nem kedvelt jellemvonások, akkor meg lehet szeretni azt is, amit külömben soha nem hittünk volna, hogy szeretetre méltó lehet. Ebben a cikkben rengeteg önzést látok, intoleranciát, himsovinizmust. Sajnálatra méltó az a férfi, aki ennyire válogat.

  20. Sziasztok!
    Először azt hittem, egy igazi NL levelet másoltál ki, de aztán a 4. bekezdéstől elkezdett mosolyra penderedni a szám, ahogy leesett, hogy az Ildikó-style gúnyolása …
    Köszi szépen, ez (is) tetszett!

  21. Sziasztok. Eddig csak olvastam, de még nem mindent. Most értem el eddig és hangosan röhögtem. Régebben azt játszottam, hogy az első mondat után kitaláltam, ki írta a NL cikket. Kb 90%-ban sikerült. Azt olvastátok, amikor Oszter Sándor felesége, aki szép, tehetséges, sikeres, tökéletesen nyugodtan elfogadja, belenyugszik(?), hogy a férje a házasságuk alatt folyamatosan csalja?

    • Én ezen az egész sorozaton totál ki vagyok akadva. Mikor a Horgas Eszter férjétől megkérdezték, zavarja-e ha a felesége a lemezkészítés közben főzi a pörköltet és elfelejt kenyeret venni. Mikor Koós János bevallja, hogy szarik a háztartásba és csak nézi a nejét, amint az füvet nyír, esetleg le is bassza, ha túl korán áll neki reggel. Alatta két sorral Koós Rékától: Ritka harmonikus családi mintát láttál otthon, te miért váltál el?
      Mikor a Lukács Sándor neje azt nyilatkozza, hogy amíg él, a családja szolgálatára szeretne állni. (Vö: ha szegény asszony holnap leborul a székről, Sanyi azt sem tudja majd, merre vannak a csekkek és a posta?!…)
      Áhhh….

      • mostanában volt egy két oldalas cikk egy apáról, aki három lánnyal “egyedül” maradt.
        (ez így nem is volt igaz, egyszerűen a csaj kurva sokat dolgozott és megosztották a gyerekek körül a terheket )
        és akkor írja a cikK: istván (vagy tököm tudja, hogy hívták a faszit) megtanulta kezelni a mosógépet és a tízóraikat elkészíteni.
        hatalmas tudás! hatalmas erő! hatalmas eredmény!
        le a kalappal istván előtt! nem mindennapi tett.

    • Jaaj, az Oszter CSalád! Az megvan, hogy Sándor leány gyermeke (akit mindenképpen fiúnak szeretett volna, de azért nagyon megszerette) Alexandra!!! Aztán a lány, aki minden pasiját bemutatta a papának! Naggyon kemény, ott minden megvan, amitől azonnal hisztérikusan hörögni kezdek. Ja igen, és szülés után beszólt a lányára, hogy igazán lefogyhatna, mert hogy néz már ki NŐ létére.
      Legalja.

  22. Istenem, mikről maradok le, hogy már vagy 15 éve kiiktattam a Nők Lápját az életemből 🙂
    Ami a levelet (?) illeti: toronyóra lánccal nem kéne Bálintunknak?

  23. Húúú,de megfogtad ezt a figurát!Majdnem torkomon akadt a margarinos zsömle. :O
    Mikor olvashatjuk Ildikó válaszát?

  24. Nem illik ide egyáltalán,de szeretném elmondani,hogy rádöbbentem az imént,hogy napok óta hozzászólások hegyeit írom!Ezt nem hittem volna! Húúú!

  25. én még a Nők Lapjáshoz. hogy Koncz Gábor (akiről itt más esett szó valahol, nagy nehezen, mint Oszter Sanyi bácsi, csak megszerette a lányait, bár eleinte ugye jogosan volt mérges az asszonyra, hogy nem szült fiút) pedig azt mesélte, a házasságuk elején a felesége még nem volt elég jó asszony, és például vacsora után ott állt a mosatlan a konyhában. és akkor Koncz Gábor azt mondta neki, majd ha az én anyámnál látsz mosatlan edényt vacsora után, akkor nálad is lehet. az asszony, állítólag, nagyon elszégyellte magát, és soha többé nem feküdt le úgy, hogy nem volt elmosogatva.
    ezt évekig emésztettem. nem is a Konczot, de hogy lehet ilyesmit megjelentetni.

  26. Visszajelzés: Több békát kell ám végicsókolni, amíg jön a herceg! | Eszter's Offtopic

  27. Lassan én is érzetem a rózsaszín hangulatot a NL-ban, pedig sokáig szerettem, konkrétan hányni támadt tle párszor kedvem.Viszont Grecsó Krisztián??Velemi történt, tudja valaki?Mert én szerettem.Jó volt és kész.Hosszú idö után egy jó élmény volt.Bálint természetesen bekaphatja és sok evian ásványvizes mangós reggelit kívánok neki az üveg asztalon egyedül.

  28. Ugye ez csak valami kamulevél? :)))) Nem hiszem el, hogy mindezt valóban leírta egy férfi…. De ha valódi, akkor a jóisten mentse meg a nőt ettől a férfitól, mert egy egoista, aki csak önmagát látja…

  29. Szombaton a színházban a szünetet töltvén kezembe akadt egy tavaly novemberi nőklapja, benne egy szomorú-kétségbeesett hölgy levele Ildikónak. Arról szólt, hogy a munkával-családdal töltött hétköznapokon szusszanni sincs ideje, mégis napi kétszer-háromszor hívja az anyja, és mondja-mondja, főként tippeket-tanácsokat, meg hogy mit nem csinál jól, és a levél leginkább arról szólt, hogy a levélírónak a töke tele a kedves édesanyjával-mamájával. Ildikó válasza: 1. anyukád nagyon szeret, 2. tessék rá több időt fordítani, 3. majd ha meghal, akkor bezzeg hogy fognak hiányozni a hülye-idióta tanácsai. Na, hát ezt akartam volna én megkeresni, hogy a mert ő az én anyukámhoz (https://csakazolvassa.hu/2017/04/02/mert-o-az-en-anyukam/) belinkelhessem, de persze nem találtam meg.
    Megtaláltam viszont ezt. Szerintem ebből a valamiből (cikk? riport? mi ez?) nem csak az egyértelmű, hogy ez tényleg ENNYIRE ILYEN, hanem az is, hogy nem csak gyenge-béna és giccses-röhejes, hanem kifejezetten veszélyes-káros is. Ha én lennék a belügyminiszter? MÁGLYARAKÁS!
    http://www.nlcafe.hu/ezvan/20100721/harom_no__harom_valas/

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s